Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Pedig nem úgy fordulok a lányok után. Az nem az én stílusom. Az ilyen megnyilvánulásokat ugyanolyan egyszerűnek tartom, mint még sok minden mást, ami talán zsigerből jönne, ám pont azért vagyunk gondolkodó lények, hogy ne akként cselekedjünk. Elítélni nem ítélem el, aki mégis így tesz, csak reménykedem benne, hogy megtalálja a módját, hogyan mérsékelje magát, vagy fordítsa át másba az energiáit. Mert ez így nem olyan szép dolog. Illendőnek meg semmiképp nem illendő. Tudom, persze, ő sem feltételezi, hogy én ilyen udvariatlan módon pillantottam volna a tanulók után. Csak most zavarja. Most mintha minden zavarná.
Ha jól értelmezem ezt a toronyszobás választ, nem sok mindenben lelte örömét az elmúlt napokban, talán egyenesen elfásult kissé, ezért úgy döntött, barangolni indul az estében, hátha felderül. Akkor hát ezért ilyen most. Nem jellemzőek rá különben az ilyen éles megjegyzések sem.
Mikor végre észreveszi rajtam, hogy valami nem stimmel, egyből rákérdez és közelebb lép. Itt a lehetőség, hogy szóljak. Hogy elmondjam neki. És én mit teszek? Enyhén megfeszülő vonásokkal elnézek róla. Megszemlélem a környező házakat, mintha csak hallottam volna valamit, amire felfigyeltem. Pedig semmi ilyenről szó sincs. Röviden torkot köszörülök. Az együtt unatkozás ajánlatára aztán visszatekintek Nessára. Egyáltalán nem kínos, hogy ő invitál engem. Már a régebbi korokban sem tartottam rossznak, ha egy hölgy hívta bárhová a férfit, napjainkban pedig ez a szemlélet szerencsére egyre népszerűbb. Sok oka lehet, miért az egyik ember nyit a másik felé, ezeknek pedig semmi köze ahhoz, ki mennyire akarja a másik társaságát. Odahúzódom mellé és kinyújtom neki könyököm, hogy belém karolhasson. Amint ezt megtette, elindulunk a békés utcán.
- Beszéltem a Teremtőmmel. - bököm ki csöndesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Igazából jól esik, amit mond. Ha van olyan pillanat vagy helyzet, amiben sebezhető vagyok vagy támogatásra szorulok, az minden bizonnyal a Teremtőmmel kapcsolatos. Ilyenkor válok gyermeki védtelenné. Máskor ezt az állapotot meg sem közelítem. Hiába tűnök néha keserűnek vagy elveszettnek, az soha sem igazán mély vagy valós. Ez mind felületes érzés. Ha viszont Arend képbe kerül, egy egészen más szinten létezem. Minden súlyosabb lesz. Mindennek nagyobb a jelentősége. Éppen ezért jön most jól, hogy a gyógyító itt van mellettem. Szó szerint és képletesen egyaránt.
- Közel jártunk már a hajnalhoz, mikor látogatást tett nálam. - kezdek bele a mesélésbe lágy, mély hangon. Tekintetemet hol az előttünk lévő úton tartom, hol az otthonok ablakait, a boltok kirakatait kémlelem ráérős andalgásunk közben. Közben lelki szemeim elé idézem a jelenetet. Azt, ahogy Atyám feltűnik a nappalim ajtajában. Ha verne a szívem, az ilyen színre lépései alkalmával mindig kihagyna egy ütemet.
- Helyet foglaltunk a kanapémon, és beszélgetni kezdtünk, ahogyan szokásunk. - taglalom ezt a lazának ható együttlétet, azonban a légkör koránt sem olyan könnyed ilyenkor. Nessa ezt sejtheti. Már abból, amilyen másként csengenek ilyenkor elmondásaim, és amilyen megrendült vagyok, csak ha említem Teremtőmet. Képzelheti, a közelében milyen lehetek.
- Rátértem aztán arra, hogy egyre nehezebbnek tűnik minden... - csöndesülök el, ahogy a lényegi részhez érek. Torkom összeszorul, mikor felidézem a pillanatot. Legszívesebben reszkettem volna közben, de nem hagytam, hogy kitörjön rajtam. Arend meg csak figyelmesen hallgatott engem. Alig bírtam rajta tartani a szemem.
- A kifejtésem után csak hümmögött egyet és elmerengve nézett maga elé. - számolok be az első reakciójáról, arról azonban már nem számolok be a belém karolt nőnek, hogy én hogyan reagáltam. Pedig, ha én lehetek rosszul, na ekkor nagyon rosszul voltam. Fogalmam sincs, meddig ültünk így ott. Egy örökkévalóságnak tűnt. Már minden lejátszódott bennem. Az, hogy közli velem, hogy ez nem az ő gondja és mélyen csalódott, amiért ilyenekkel terhelem; vagy hogy bejelenti, hogy akkor ő most elmegy, mert ezt egyedül kell megoldjam; esetleg hogy törődjek bele, hogy ez csak egyre rosszabb lesz és ne nyavalyogjak miatta... Csupa üdítő feltételezés, tudom. De valahogy nem voltam képes arra gondolni, hogy ennek bármiféle jó vége lehet. Nem mintha erre Atyám valaha okot adott volna. Ő mindig jó volt hozzám. És ez most sincs másképp...
- Végül közölte, hogy ideje indulnia. Hiszen lassan pirkadt. De mielőtt elment, azt mondta, még visszatérünk erre. - enyhül el egészen a hangom, ahogy újra átjár az a megkönnyebbülés és szinte ismét érzem a kezemen, ahogy Arend biztatóan megfogja, miközben mélyen a szemembe néz, mielőtt még felállna és távozna. Sóhajtok egy reszketeget, és elbeszélésem végén letekintek a mellettem sétálóra. Régi szemeim érzékenyen, reménykedőn csillognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem. Még valóban nem született megoldás. Azt hiszem, ilyesmire egyáltalán nem is számítottam. Olyannyira nem, hogy igazából addig már el se jutottam, vajon a Teremtőm hogyan segít majd nekem. Mindig csak addig értem el, hogy egyáltalán segít-e. Hogy hogyan reagál majd arra, amit elmondok neki. Most pedig hiába vagyunk már túl ezen, továbbra sem a megoldás foglalkoztat. Hanem a várakozás a következő lépésig. Az, hogy vajon, mivel áll majd elém Atyám. Nem fog cserben hagyni, ezt én is így gondolom. Biztosra persze nem veszem. Hiszen, mint megmondtam, senkiben nem bízom. Ez alól még ő sem kivétel. Fontosabb nekem, mint bármi vagy bárki ezen a világon, és ezt az érzésemet nem kötöm feltételekhez. Ez nem változik akkor sem, ha magamra hagy, ha elárul, ha kisemmiz, ha tönkretesz. Amit jelent nekem, ahhoz nem kell bizalom. Az feltétel nélküli.
Nessa egyfajta ígéretet tesz. Legalábbis határozottan kimond valamit, ami egészen simán beillik egy ígéretnek. Ez pedig az, hogy számíthatok rá mindig. Hogy ott lesz nekem, történjék bármi. Értékes szavak és megbecsülöm őket, mert tudom, hogy komolyan gondolja. Ebben a pillanatban igen, és ez most épp elég. Az más kérdés, hogy számtalanszor hallottam már ezt. Nem csak nekem címezve, hanem bárkinek. De akár csak, ha a saját példáimat veszem, nos... töredéke lett igazzá. A próbája az idő. Minden esetre a hozzám bújva elmondottak nyomán áthatóan, hálásan fürkészem a barna szempárt, a szép vonásokat.
- Elképzelésem sincs. - felelem őszintén az állapotomról, érzéseimről. Komolyan fogalmam sincs róla, mi van most bennem. Meg kell valljam, nem is foglalkozom vele. Abba csak belezakkannék. Így sem tudok rendesen aludni. Hát még ha elmerülnék az elmélkedésben. Inkább csak haladok tovább a gyógyító oldalán, befordulva az egyik kis mellékutcába. Úgy látom Nessán, az iménti kétségeim feleslegesek voltak. Már ami azt illeti, hogy esetleg már nem volna kedve törődni velem úgy, ahogy eddig. Lássuk be, jogosan merült ez fel bennem, ám úgy tűnik, szerencsére alaptalanul. Bántam volna, ha nem így van.
- Miért vágott bele a vakvilágba? - intézek hozzá egy kérdést néhány néma perc múlva, mindenféle átmenet nélkül. Tekintetem olyan magától értetődő és jelentőségteljes, hogy szerintem ő is hamar rájön majd, hogy ezzel most egy pár héttel ezelőtti beszélgetésünkre utalok vissza. A nappalijában ültünk és a kapcsolatokról beszélgettünk. Elmondta, hogy nincs itt senkije és hogy belevágott a vakvilágba. Könnyedén észrevettem rajta, hogy a történet nem csak ennyi. Felkínálta, hogy majd később talán elmeséli. Ez a mostani talán jó alkalom lenne. Én elmondtam, amit el akartam. Ő jön. Ha szeretné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Még éppen csak alkonyodik, mikor megébredek valamire. Keresztben heverek az ágyamon, takaróm meztelen testem köré csavarodva. Hajam az arcomba lóg. Morgok egy halkat és próbálom beazonosítani, mi ébresztett. Hamar rájövök aztán, ahogy egy kissé magamhoz térek. Van valaki a verandámon. Nem is akárki. Kinyitom egyik szemem és elhunyorgok az ablak felé. Sötétítőim pedánsan behúzva, ám így is könnyen leszűröm, hogy kint még világos van. Szóval megint mordulok egyet, majd szusszanok egyet hosszan és lazsálok még egy ideig.
Miután lement a nap, nyöszörögve kiülök az ágyam szélére, megdörzsölgetve sápadt arcomat, majd lerángatom magamról a paplant, felkelek, ám ahelyett, hogy köntöst kanyarítanék magamra, egyből felkapok egy alsót meg sötét farmeremet és ennyi. Mással nem vesződöm. Leballagok a konyhába, megiszom a pohárka vért, aztán kiállok a folyosómra, az ajtómat nézve, látogatóm neszeit hallgatva, illatát magamba szíva. Amit pedig így megérzek raja, az... ó, csak nem?
Sötét szemöldököm enyhén megemelkedik, miközben elindulok keskeny folyosómon. Hamar az ajtónál vagyok és kilépek rajta félmeztelenül, egy szál nadrágomban, a magam mezítlábas, nyurga valójában. Dwaynere vetem pillantásomat és ráérősen odasétálok hozzá. Helyet foglalok mellette a verandámon, talpaim az alsóbb lépcsőfokokra támasztva, hosszú karjaimat széttárt térdeimre vetem lazán. Körbenézek az esti erdő fáin. Ha nagyon sablonos akarnék lenni -ami nem jellemző-, nyithatnám egyből gratulációval, hiszen a barátom ismét apa lett. Tudom. Érzem rajta a kórház szagát. Meg Zójáét és a gyerekéjét. De még ha ezekre nem is figyelnék fel... egyszerűen süt róla, hogy megtörtént. A fia világra jött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A csöndet azt tőlem bőségesen megkaphatja. Lehet, pont ezért van itt. Ezért jött ide. Ahogy üldögélek mellette, csak néha nyugodtan rápillantok magam mellé, aztán pislogok tovább vagy az erdei ösvény felé, vagy a házamhoz vezető utat szegélyező, kedvesen világító, napelemes lámpákra. Közben jól elszórakozom magamban azzal, hogy külön választom a barátomon érzett illatokat, és nagyjából betájolom, mit csinált az elmúlt pár órában. Dohányzás, szendvicsevés, kórházlátogatás...
- Rendben vannak mindketten? - szólalok meg aztán nyugodt baritonomon, pusztán ennyit kérdezve a kismamáról meg a kölyökről. Nem fogok úgy tenni, mintha nem lennék tisztában vele, hogy megvan a baba, ám nem fogom faggatni se névről, se súlyról, se hosszról, és nem kérek részletes beszámolót a vajúdás körülményeiről. Úgyis mesél, ha szeretne. Viszont otrombaság volna egyáltalán nem szóba hozni az újszülött gyerekét. Meg nem árt különben sem nyitnom valahogy a társalgást, hiszen érzem rajta, hogy meglehetősen feszült.
Volna különben azért mégis egy, s más, ami érdekelne ezzel a témával kapcsolatban, ám ezeket most nem hánytorgatnám, hiszen úgyis kiderül idővel. Azt például jó lenne tudnom, közelébe mehetek-e a jövevénynek, vagy az én drága barátom esetleg a gondolattól is ideglelést kap. Mert lehet, Mina akarná majd, hogy babázzak vele, amilyen kiváló ötletei vannak mindig annak a lánynak. Szóval jó lenne tisztában lennem vele, megtehetem-e. Mert egyébként teljesen megérteném, ha Dwayne nem akarna a pár napos fia közelében tudni egy több száz éves vámpírt, még ha az én is vagyok. Nem csinálnék gondot belőle. Tudja jól. A családja többi tagja persze már más kérdés. Ők valószínűleg nem hagynák ennyiben.
Miután az auror megadja terjedelmes válaszát egy "ja" formájában, nem erőltetem a beszélgetést. Csak üldögélünk tovább a verandámon békésen. Néha mormogunk valamit, pár szóval letudunk minden nagy röptű eszmecserét, különben meg csak nézünk ki a fejünkből. Hiszen erre valók a barátok, nem? Hogy amikor megszületik a kölyköd, ahelyett, hogy ők is traktálnának a gratulációikkal, érdeklődésükkel és kéretlen véleményükkel, inkább csak kussolnak és ott vannak veled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Belépek a Kins&Kensbe és megállok a kinyitott ajtóban. Kezem a kilincsen. Tulajdonostársam odanéz rám a pult mögül, és már éppen köszönne, ám észreveszi mozdulatlanságom. Csak meredünk így egymásra pár hosszú pillanatig. Aztán se szó, se beszéd, köddé válok. Egy légáramlat és a lassan becsukódó ajtó marad utánam csupán. Kinsey vállat von és folytatja eddigi ténykedését.
Kíra ismét bajban van. Érzem a rémületét, a halálfélelmet. Sebesen száguldok át a legváltozatosabb vidékeken, mígnem elérkezem Németországba. A lány az erdőben rohan. Megállok egy bő kilométerrel előtte és innen a távolból nyerek tanúbizonyságot arról, amit sejtettem: nincs veszélyben. Ő abban érzi magát, de nincs abban. Akárcsak a Rollright köveknél. Ott is úgy vélte, sötét árnyak leselkednek rá. Hogy eljönnek érte. Pedig nem jött senki. Akkor sem és most sem. Kérte, hogy segítsek. De mégis hogyan segíthetnék? Megpróbáltam kikutatni az emlékeit. Rájönni, mitől lett ilyen. Mitől vesztette eszét. Ha tudnánk, akkor talán tehetnénk valamit. Így azonban nincsen más, csak a reménykedés, hogy képes uralni az őrületét és megőrözni önmagát. Ahogy azonban itt állok és várom, hogy a semmi elől való lélekszakadt futásával ideérjen hozzám, egyre kevesebb esélyét látom már annak, hogy ezt önerejéből képes legyen kezelni. Laza terpeszben, magam mellett lógatott karokkal állok az erdő fái közt hosszú, bőrdzsekis, bakancsos alakommal.
- Kíra... - szólítom meg szelíd baritonomon, ahogy hallótávolságon belülre ér, készen állva rá, hogy kitérjek az átok elől, ha pálcát rántana rám; vagy hogy elkapjam, ha megijedne tőlem és megbotlana. Kiszámíthatatlan, hogyan fog reagálni rám. A lány úgy, ahogy van, kiszámíthatatlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Sokan vannak így. Sokan cserélnének velem. Aztán csakhamar rájönnek, hogy mégsem szeretnének. Ideiglenesen persze tényleg kecsegtetőnek tetszik. Néha így kiírni magukat a világból, az érzelmeikből. Ezt azonban csak ideig-óráig viselik el. Mert számukra nem ez a természetes. Számomra igen. Nekem ez így jó.
Nem tudom, hová viszem. Nincs célom. Csak úgy sétálgatok vele. De szerintem nem is vár valós választ a kérdésére. Főleg nem a felhozott téma után, melyre érezhetően megváltozik a hangulata. Nem zargatom. Hagyom, hogy kitalálja, akar-e erről most beszélni. Ha igen, akkor meg ahhoz adom meg neki az időt, hogy megtalálja a módját. Eltelik pár néma, terhes levegőjű másodperc, mígnem belekezd. Csöndes figyelemmel hallgatom, olykor lepillantva rá magam mellé. Tanulmányok, munka, férfiak... és természetesen utóbbiak miatt ment félre minden. Mindig így járnak az emberek. Nők férfiakkal, férfiak nőkkel, férfiak férfiakkal, nők nőkkel és akkor a többi variációról még nem is beszéltünk. A közös mindben a párkapcsolat, a vonzalom, a viszony, a románc. Amennyire megédesíti a létezésüket, utána ugyanolyan szinten keseríti meg azt. Összetört szívek, ameddig a szem ellát. Esetünkben nem is kell messze tekintenie. Itt lépked egy mellettem.
Kemény. Azt hiszem, sokan ezt a szót használnák a történetre, amit elmesél. Ilyen egyértelműen durva sztorikat általában mindenki csak a valakijének a valakijétől hall, vagy a kisvárosi legendák őrzik őket. Ritka magától az érintettől, áldozattól kapni beszámolót. Most ez történik. Részemről viszont nem vagyok meglepve. Egy részről, mert tudvalevőleg sok mindennek voltam már tanúja; más részről, sejtettem, hogy valami hasonló lappanghat a háttérben. A kezdetektől láttam Nessa szemében. Most is látom. Mert az ilyennek nyoma marad.
Lesütöm a tekintem és így haladok tovább az oldalán. Véleményezhetném az esetet, vagy a félrelépő férfit, esetleg kifejezhetném a sajnálatomat, ám ilyen helyzetekben minden reakció túl kényszeredett. Az meg nem az én műfajom. Bár arra talán reagálhatnék, hogy szerinte eltűntek Angliából a férfiak. Hiszen akárhol éljek épp, mindig angol maradok és mindig Anglia marad az otthonom. Viszont most nincs helye se viccelődő, se másféle sértettségnek, főleg, hogy nem is érzek semmi ilyet. Hiszen nem vállalok közösséget az említettekkel, hiába illene rám alapvetően a meghatározás. Ez csak egy hangzatos kijelentés volt.
- Ausztriában, nem messze a határtól. Ellaktam ott néhány évig, de már ideje volt költöznöm. Bogolyfalva ideálisnak tűnt. A ház meg egyből megtetszett. - felelek egyenletes hangon, és magam sem tekintek a hölgyre. Gondolom, kínos lenne neki és most különösképpen zavarba hozná, ha nézném őt. Inkább hadd rendezze egy kissé magát. Bár folytathatná is akár a válaszát. Nyilvánvalóan bőven lenne mit kiadnia magából. Nálam alkalmasabb személy pedig nem sok van erre. Az éjszaka meg ismét a miénk. Bár nem tudom, magától megered-e a nyelve. Mondjuk, ha kikívánkozik, úgyis meg fog. De ha mégis megérzem, hogy mondaná, csak rám való tekintettel magában tartja, még megvan a lehetőségem biztatni. Nem arról van szó, engem érdekel-e vagy tudni akarom-e, mi történt pontosan és hogy mik változtak ettől benne. Egyszerűen csak arról van szó, hogy tisztában vagyok azzal, hogy olyan témát idéztem az eszébe, ami valószínűleg nagyon rányomja a bélyegét az elkövetkezendő órákra. Feltéve, hogy benne reked. Ha viszont beszél róla kicsit, talán megkönnyebbül annyira, hogy legalább az álom ne kerülje majd el a kavargó érzelmek és az önmarcangolás miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Búsan figyelem csak a lányt, aki mintha egy háború kellős közepén állna zajban, füstben, porban, halálban, kétségbeesésben, ám ez a csata egyedül az ő fejében zajlik. Ez az egyszemélyes műsor még komikus is lehetne, ha nem volna olyan végtelenül szívszorító. Hiszen Kíra elveszett. Mikor rám néz se lát meg hirtelen. Sok időbe telik, mire beazonosít, és mikor még így is tesz, akkor sem áll be semmilyen változás. Ugyanúgy káosz veszi körül.
Nem érdekel a rám szegezett pálca és nem érdekel az, hogy elküldene vagy feladná. Csak állok ott tovább a sötét erdőben, le sem véve róla tekintetem. Akkor sem, mikor egy fentről érkező támadást próbál kezeivel hárítani, majd elvetődik előle. De nem ugrott rá semmi. Nem fenyegeti semmi. Csak saját maga.
Odasétálok hozzá, bakancsom talpa alatt gallyak törnek el. Mikor odaérek, csak pislogok rá lefelé egy ideig, majd leereszkedem mellé. Leülök a földre és nagy kezemet karjára teszem.
- Amíg itt vagyok, nem bánthatnak téged. - közlöm a lánnyal mély hangomon, megerősítve őt ezzel hallucinációiban, ám úgy gondolom, jelenleg ez a legjobb, amit tehetek. Ha bizonygatni kezdeném, hogy csak képzelődik és mindaz, ami ilyen rémületet és fájdalmat okozott neki, nem létezik, szerintem csak magamra haragítanám és még inkább összezavarnám. Különben pedig igaz, amit mondok. Amíg mellette vagyok, nem bánthatják a démonok. Se külsők, se belsők.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

elég jellemzőnek tartom, hogy a mai napon egyedül akkor esett az eső, amikor éppen az utcán voltam. amint fedett helyre értem, mindig elállt

... úgy látom, ezzel az érdekfeszítő témával megöltem a hangulatot

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

nekem is vannak. szóval igazából mindent. de hogy mondjak néhány előadót: Jamiroquai, Loreena McKennitt, Roy&Ádám, Maroon5, Aerosmith, Bruno Mars, Red Hot Chilli Peppers, Emil.Rulez!, Pink, AC/DC, Lady Gaga, Pentatonix, Frank Sinatra... KATT



szóval magyarított "Sir" végülis?
megtisztel, felség

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

akkor ezért nem is olyan feltűnő a csontfestés
meló. már néhány éve

rendben, felség. ahogy kívánja bár nekem a hagyományos Sir-t én jobban szeretem
nincs is jobb néha egy kis retronál

üdv prof!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

ugyan, professzor... KATT



egész kellemesen, köszönöm. ma valahogy jó kedvem van.
hát önnek?

ilyesmitől ne tarts, Pearl. meglehetősen sok itt a 16 éven felüli

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő