Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

ne tegye! ha nem figyelt volna fel rá és nem kezd el beszélgetni róla a fülem hallatára, ki tudja, hogy én meg mikor tudom meg, hogy valóban befutott és megkapja a neki járó elismerést

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem egy lelket találtam már éjnek évadján ezen a helyen, a tóra nyúló deszkákon. Mindegyikük története érdekes volt. Nem mindennapi eseménysor vége az, ami valakit egy stégen lel a sötétben. Kirívónak se kell lennie, persze. Azonban mindig megvan az a bizonyos különleges ok. Jelenleg egy vívódó, dühödt lélek ücsörög a léceken, hangot is adva gyötrődésének.
Mivel valószínűleg maga akar lenni -legalábbis nem feltétlenül egy ilyen vadidegen, árnyszerű, bakancsos alak társaságára vágyik-, így megállok a stég közepén, és előre dőlve, letámasztok a korlátra, lazán könyökölve. Innen kezdem kémlelni a tavat. Aztán persze egy pillanatra se lepődöm majd meg, ha valamilyen úton-módon mégis beszédbe elegyedünk. Furcsa lények a bagolykövesek. Természetüknél fogva keresik ellentmondásos társaságomat. Persze, a fajtám alapvetően vonzza az embereket, azonban a tanodabeli kisdiákokat én magam különösen. Nem csak amióta az iskolaújság szerkesztője vagyok és amióta ezáltal sokuk ismer. Már jóval előtte így voltak velem. Meg vannak a mai napig azok is, akik nem feltétlen jönnek rá elsőre, kivel van dolguk. Idővel azért mindüknek beugrik, hogy én lehetek az a bizonyos vámpír, aki az erdei házban él és aki barátságos vérszívó hírében áll.
Meglehet, futólag találkoztam már az eridonos lánnyal. Bár megeshet az is, hogy még nem volt szerencsénk, lévén, hogy erre csak a sötét órákban lett volna lehetőségünk, olyankor meg nem sok diák tartózkodik a körletein kívül. Bár kevésnek se kevés. Elég az hozzá, nem ismerős nekem. Úgy döntök, békén hagyom. Egyelőre mindenképp. Ha bárhogy nyit felém, az persze más. Addig régi tekintetemmel a feketén hullámzó vizet, a lengedező növényeket figyelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Magára is hagyhatnám az eridonost, dehát elég nagy ez a stég. Elférünk rajta ketten. Csak elvétve pillantok néha felé. Ilyen alkalom az is, amikor dudorászni kezd. Igazán különös hangulatod ad a csillagos éjszakának itt a tavon.
Egyszerre aztán gyorsul a pulzusa és hamar az egekbe szökik, amint észlel engem. Csak a szemem sarkából látom, ahogy rám néz, azonban a szapora szívverése mindent elárul. Inkább nem teszek semmi hirtelen mozdulatot. Nem mintha amúgy szokásom lenne. Viszont rezzenetlen sem maradok. Hiszen az valószínűleg ugyanolyan rémisztő. Nekem meg nem állt szándékomban a frászt hozni rá. Nagyjából soha nem áll, az esetek többségében mégis ez a vége.
- Szia - köszönök vissza neki csöndes baritonomon, fejem felé fordítva.
- Az jó, mert egyiket sem teszed - nyugtatom meg efelől. Közben kiegyenesedek addigi könyöklésemből és most fehér, hosszú kezeimet támasztom a fakorlátra.
- Mit dúdoltál az imént? - kérdezem, kissé felé fordulva. Közelebb egyelőre nem lépek még. Megvárom, egyáltalán igényli-e bármilyen szinten a társaságomat. Érezni fogom rajta, ha nem. Most egyelőre még csak azt az enyhe zaklatottságot érzem, amit a puszta jelenlétem okoz a számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kezdődik. A vonzás. Viszont nálam ez nem az a fajta, mint a legtöbb vámpírnál. Ők direkt csalogatnak. Direkt kínálják különös lényüket. Ami bennem a halandót vonzza az szerintem a korom, a furcsaságom és a nyugalmam. Nem csábítom őket szánt szándékkal. Ami vonzza őket hozzám, egész más tőről fakad. Az alapvető húzás a fajtám felé elenyésző hányada, hiszen nem élek vissza vele.
The Sound of Silence. Hát persze. Ismerem. Nagyon jól ismerem. Csak a hangzása olyan klasszikus, olyan mélyről jövő, olyan átható és magától értetődő, hogy a világ zeneművészetébe olvad. Inkább egyszerűen csak élveztem a dúdolást, és talán előbb fogalmaztam meg a lány felé a kérdést, mint hogy magamban tettem volna helyre.
- Ismerem - bólintok. Ha jól emlékszem, egyszer élőben is volt benne részem. Valamikor a hetvenes években lehetett. Szerettem azt a párost. De velük nem beszéltem, nem találkoztam. Nekik nem adtam ihletet. Őket csak hallgattam.
- Adam Kensington - felelek a névre névvel, miközben elfogadom az eridonos jobbját. Nagy, fehér kezem hűsen fonja át az ő kis, meleg kezét. Kék szemeim nyugodtan figyelik csinos, fiatal arcát.
Nem kérdezek rá, vár-e valakire, vagy csak magányra vágyott. Ilyenről nem igazán ildomos érdeklődni, ha csak nem akarja magát valaki gyanúba keverni. Márpedig nekem a puszta személyem is mindig gyanakvásra ad okot. Nem kell még tetézzem is. Azt sem kérdezem meg, jól van-e. Pedig jogos lenne a pár perccel ezelőtti dühödt kiáltása után. Azonban nem szokásom lelki ügyekbe ártani magam. Kapok belőle anélkül is. Megnyílnak nekem. Amivel persze nincsen gondom. Kiváló hallgatóság vagyok. Az imént dúdolt szám könnyűszerrel szólhat akár rólam is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Érintésemre a pulzusa ismét az egekben. Most azonban szerencsére nem az ijedelem teszi. Ez most más. A levegő egészen felpezsdül körülötte. Pillanatról pillanatra válik egy merő izgalommá. Mikor elengedi kezem, azt se tudja, mit kezdjen a sajátjával. Vagy úgy en bloc magával. Nagyon helyes látvány.
A kívánságára csak bólintok egy mélyet, mintegy viszonzásul. Kajánsága nyomán mosolytalan, de békés vonásaim még jobban ellágyulnak. Közben pedig immáron teljesen egyértelművé lesz számomra, hogy az előttem álló lánynak fogalma sincs róla, ki vagyok. Már az előtt biztosra veszem, hogy feltenné a kérdését. Hát még az után.
- Csak erre sétáltam - felelem egyszerűen a valót, kezemet sötét farmerem zsebébe csúsztatva. Gyakran járom a falut és környékét olyankor, ha éppen nem szólít máshova a kötelesség vagy az érdeklődésem.
- Néhány éve már itt lakom a falu melletti erdőben - pillantok el arra.
- Társtulajdonos vagyok a Fő utczán lévő ketyerekereskedésben. A Kins&Kensben - közlök magamról valami olyasmit, ami egy helyi vagy egy kastélybeli számára a legmegfoghatóbb lehet. Ami esetleg mondhat neki valamit. Mert különben a "ki maga" egy olyan kérdés, amire igazán sokféle válasz létezik. Mind annak a függvénye, a másik mit akar tudni rólunk vagy hogy mihez tud kötni. Minden esetre az "én vagyok a falu vámpírja" bemutatkozást nem tartom túl megfelelőnek. Ha belegondolok, soha nem volt szokásom így kinyilatkoztatni a fajtámat. Idővel mindenki rájön így vagy úgy. Nem érdemes ezzel kéretlenül előhozakodni.
- Te bagolyköves vagy? - pillantok végig rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Különlegesen szép lány, ehhez kétség sem fér, és kifejezetten erős, izgalmas a kisugárzása. Így természetesen jól esik a közelében lenni. Azonban nem szeretek visszaélni azzal, amilyen hatást akarva-akaratlanul a halandókra gyakorlok. Főleg nem fiatal lelkek esetében. Kiváltképp, ha bagolyköves diákok.
Bólintok csupán. Az enyém az üzlet, igen. Jobban mondva: a miénk. Kinseyvel. Fejemet finoman oldalra biccentve hallgatom az eridonos áradozását a nagyapjáról és a boltunkról, ami eszébe juttatta őt. Örülök, hogy így vélekedik a kereskedésről. Mi sem fontosabb egy vállalkozás számára, mint hogy a kedves ügyfelek szívesen járjanak oda és kellemes emlékeik legyenek róla?
Élek a felkínált lehetőséggel és helyet foglalok magam is, leereszkedve mellé. Felhúzom kissé térdeimet, hogy karjaimat hanyagul rájuk támaszthassam, fehér kezeimet előre lógatva. Bakancsom sarkát a stég utolsó deszkájának támasztom.
Szóval végzős. Akkor kisdiáknak azért már egyáltalán nem kisdiák. Így talán Dwayne nem fenyegetőzik karóba húzással, ha kitudódik, hogy itt üldögéltem vele a tóparton kettesben. Bár neki mindegy. A bagolyköves az bagolyköves. Mindet foggal-körömmel védi. Ami egyébként rendjén is van. Viszont talán már azt is megszokta, hogy sokukkal barátkozom. Féltenie pedig nem kell tőlem őket.
- Van ott egy régi viktoriánus ház, ami már jó ideje üresen állt. Megtetszett és birtokba vettem - adom meg egyszerű magyarázatomat, miért pont ott telepedtem le.
- Csak ilyenkor tehetem - felelek őszintén, nyugodt baritonomon.
- Nappal nem hagyhatom el a házam. Olyankor különben is pihenek - pontosítok még egy keveset, hogy ne csak ilyen ködös választ adjak az éjjeli sétámat illetően. Noha talán még ebből sem teljesen egyértelmű, miből fakad ez az életstílus. Sokaknak van felcserélt napirendje akár a munkájukból, akár bármi másból kifolyólag. Más kérdés, hogy ők ettől még elhagyhatnák az otthonukat fényes nappal is.
- És te? Magányra vágytál? - tekintek körbe a tavon, miközben arról érdeklődöm tőle, mi hozta őt ide ilyenkor egymagában. Hátha van kedve kibeszélni magából azt, ami néhány perce még olyan látványosan gyötörte őt.