Yumóóóóóóóó! *.*  *szalad, nyakába vetődik*
Jaj, ilyen galád dolgokat kell csinálnod? >.<

Átéltem már én is ezt a csodás élményt, meg itt a közösség egy nagy hányada is, hidd el, át tudjuk érezni azt, amin most keresztül mész... Ettől függetlenül kívánok erőt és kitartást a továbbiakhoz.

Nyafogj csak. Egyébiránt semmi, zh-hét lesz, írok 5 zh-t négy napban, ha rosszul járok, akkor hatot, még nem tudom pontosan. Emelett egész héten van edzésem, mert csütörtökön fellépünk a lányokkal... Annyira medzsik lesz a hetem, mint még sose. :3

Neked se egyszerű az élet, úgy nézem... :'D Cegléd egyébként nincs messze, felpakolod a kis hátsódat a vonatra és már ott is vagy. :3 Hidd el.

Az, és néha ki találja lyukasztani a dobhártyáját is, ugye Yumó...?

Pompomlány. Megyünk szurkolni.

Ó, akkor nem szóltam semmit. A buszokat nem ismerem, csak azt a nagy vasparipát, ami sínen megy

Ááá, már több, mint fél éve az vagyok és szeretem csinálni, jók a koreográfiáink meg minden egyéb. *----* *bezsongott ovis*

XDDD Csak te nem a kosárpálya közepén dobolsz és énekelsz meg kiabálsz... Különben meg mi nem kiabálunk, az egy hülyeség, a filmekben van csak... De mindenki azt hiszi, hogy feltétel.

Partra vetett ebihal frakkban. xDD *nagyon röhög, elképzelte hogy nézett ki* Különben a charleston az egyik legnehezebb tánc, ügyesen beválasztottátok... :3 A keringőnél egyszerűbb tánc meg a világon nincsen, de kinek mi.

Itt a nagyvárosban eléggé hűs az idő, de legalább süt a Napocska. *----* >___> Viszont szerintem madzagot kötök a lábamra és úgy vitorlázok el Gödöllőre, olyan jó kis szél van...

Eh, Pesten süt a Nap, csak hideg van kicsit. Én szívesen megyek ki. *---*

Párom alá szoktam adni a lovat ezzel, hogy na, eregethet sárkányt. XD

Arra kell megjönnöm, hogy Yumó nyomul, szörnyű... Sziasztok.

Ármin.

Újra munkában! Bizony, pár hetes kihagyás után ma ismét bedugtam a pofámat melózni. Közeledik a hó vége, szorul a hurok a nyakamon, éhezik a népem, muszáj néha dolgozni járni, hogy el tudjam tartani magam. Vagyis most már nem csak magamat, mert ott van a flúgos kishúgom is, akinek enni kell adni. Szép dolog az apai örökség, csak van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy elfogy egy idő után. Főleg ha az ember lánya még arra is vetemedik, hogy házat vegyen, noha nem ő fizeti ki az egészet. Azért ezzel az akcióval rendesen megcsappant a keretem, és ha tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen örökös, nem tettem volna meg valószínűleg. De a sors azt akarta, hogy egy fedél alatt éljek a kedvenc Rellonos nőmmel és fél lábbal Adrival is, szóval ez már így marad. Szeretem mindkét csajt, a világért se akarnék elköltözni tőlük.
Délelőtt bent ücsörögtem néhány órán, aztán a délutániakról megpattantam "Bocsánat professzor, sürgős dolgom van" jeligével, hogy minél hamarabb kezdhessek. Bár Vera mondta, hogy nem sürgős a becsapódásom, mégis, ha minél korábban csatasorba állok, annál több lesz a kereset és az most fontos szerepet játszik a képben. Így, amint megérkeztem a cukrászdába, villámtempóval öltöttem magamra az egyenruhámat és már le is jelentkeztem a főnökasszonynál, hogy munkaképes vagyok. Van egy átka annak, ha az ember nyitás után nem sokkal áll melóba. Mégpedig az, hogy ilyenkor a vendégek még nem tapossák le egymást, hogy jönni akarnak sütizni, éppen ellenkezőleg, elég nagy pangás van. Egyelőre a pultnak támaszkodva várom, hogy történjen valami csoda, közben előreveszem a copfomat és a hajam végével játszok. Kellemes elfoglaltság, ha éppen nincs semmi más dolga az embernek. Eltelik 10 perc, 20, majd fél óra, mire végre benyit valaki, aztán utána már jön a nép. Hihetetlen, csak egyetlen ember kell, hogy beinduljon a biznisz. A többiek biztosan szagra jönnek. Pár rendelés kifuvarozása után feltűnik egy kedves, ismerős arc a láthatáron, habár mintha kissé el lenne tévelyedve. Szemmel kísérem, míg helyet nem foglal az egyik boxban, majd rövid várakozás után ellököm magam a pulttól, és határozott lépésekkel elindulok felé.
- Szia! - köszöntöm nagy mosollyal a fejemen, majd invitálást sem várva lehuppanok vele szemben. Oké, ez egy kicsit tolakodónak tűnhet a részemről, de őszintén szólva régóta nem láttam már Ármint és örülök a találkozásnak. Rég volt már az a meccs, mikor még a kispadról szemléltem, hogy hogyan hasítják az újoncaink az eget.
- Mi járatban? Nem igazán láttalak még errefelé - tudakolom meg a játékmestertől a helyzete állását. Remélem nincs rossz hangulatban, a világért sem akarnék zavarni.

Kukk! *----* Mi van itt, semmi? .____.

Juuuuuuj, ilyet én is tudok ám! *---* de szép volt ez látni egy ilyen istenverte nap kezdetén.

Van aláírt félévem genetikából. *über nagy vigyorral a pofázmányán bevonul*

Úristen Yumó, mi a francot tudtak 5 órán keresztül magyarázni..? o____O

.... az igen. Remélem végül csak a tányérodon landolt az ebéded és nem a monitoron...

Ezt nagyon szépen sikerült végrehajtanod, ha élesben is minden így megy, akkor nem lesz semmi gond.

Ármin.

Úgy tűnik, mintha támasztottam volna egy kisebb kavart Ármin fejében a felbukkanásommal, már csak azt nem értem, miért. Lehet, hogy nincs olyan jó napja és nem veszi annyira szívesen a társaságomat. Ettől a gondolattól egy kissé lejjebb lohad a fülig érő mosoly az arcomról, de igyekszem úgy tenni, mintha nem kavartam volna össze saját magamat. Próbálom minél feltűnésmentesebben fürkészni a velem szemben ülő férfi arcát, de valahogy én meg a rejtőzködés nem férünk össze, túl harsány személyiség vagyok hozzá.
- Aha, értem. Pedig már másfél éve itt dolgozok, tényleg nem sokat jársz errefelé, találkoztunk már volna - csicsergem jókedvűen Árminnak a dolgokat. Mindig öröm ismerősökkel találkozni akár itt, a munkahelyen is, főleg ha egynehány hónapja látottakról van szó. Korábban már csak a kapitányságom miatt is viszonylag sűrűn láttuk egymást, de mióta átadtam a stafétabotot Ginnie-nek, értelemszerűen kevesebbet találkoztunk. A csapatból való kilépést meg már had ne vegyem hozzá. Pedig bírom a férfit, jó társaság, el lehet vele beszélgetni.
- Ó, ne is mondd! Három év alatt hozzászokik az ember, hogy pesztrálnia kell az újakat és irányítani mindent. De úgy érzem, hogy túlnőttem azon, hogy itt, az iskolai bajnokságban játsszak. Más terveim vannak - a mondandóm elején egy kissé elkámpicsorodok, mert tényleg hiányzik valamilyen szinten a felelősség a vállamról, ami az elmúlt 3 évben ott volt. De ahogy magam elé tekintek, és látom körvonalazódni az életem további alakulását, ismét visszatér az életkedvem. Viszont jóérzéssel tölt el, hogy megdicséri Ginnie-t, ezek szerint van szemem hozzá, hogy ki alkalmas csapatkapitánynak és ki nem.
- Apropó legutóbbi meccs... Hozok neked valamit - miután végighallgattam, amit mondott, rugóláb nyuszi módjára pattanok fel az asztaltól, olyan gyerekes lelkesedéssel, amilyen már régóta nem vett erőt rajtam. Végül is, szép lassan vándorlok a 21. életévem felé, kinőttem már bizonyos tulajdonságaimat, de alapjában véve a régi vagyok. Önmagamhoz képest nagy lépésekkel viharzok el a hátsó rész felé, ahol az öltöző van (a küszöbben kis híján orra esek, de lényegtelen), megkeresem a táskámban, amiért jöttem, majd a zsebembe süllyesztem az apró tárgyat, és visszasietek az üzletbe. A pult mögé megyek rendezkedni, kiválasztok 4 sütit, hármat Árminnak, egyet magamnak, tálcára teszem őket egy üveg víz és egy pohár kíséretében, és elindulok vissza oda, ahol a férfi ül. Az asztalra helyezem a fémtálcát és visszaülök a helyemre, vele szembe.
- Azt hiszem, ezt elhagytad - mondom, miközben a zsebembe nyúlok a kis aranyosért. Átnyújtom a kezemet az asztalon, hogy Ármin kezébe rakhassam a csillogó kis golyót. Igen, egy cikesz az, méghozzá a tragédiába fulladt Rellon-Levita meccs cikesze.

Istenem, végre vége van ennek a nyomorult hétnek!!! *.* Q____Q *küszöbön becsúszik, halkan nyöszög*

Nem mindjárt, nekem abban a pillanatban véget írt, amint a tanár kezébe nyomtam a zh-mat és kiviharzottam a teremből. Szeretem, hogy csak 4 napos a hetem. :3
Egyébként mocsok mókás lesz, ha holnap kimegyünk terepre. Megtanulunk normálisan úszni, meg sárban dagonyázni, yaaay. :333

Én is gumicsizmában fogok kicsattogni, mert nem akarok tiszta ganyé lenni, meg ha már van a csimma, használjuk ki a lehetőséget!

Még nem jöttem rá, de ha holnap hazajöttem a dagonyából, akkor elmesélem...

Priceless már odafelé elázni csutára.. Jó lesz az út visszafelé is. :3

Köszi Emmus, igyekszem. :'D bár jó, hogy a nadrág a combomon és a lábam szárán is átázott... Várom a tüdőgyuszkót nagynagy szeretettel. XD (Y)

Yumó, egyem a lelked, mit kerestél te 4 településen?

Ez nem azon múlik, hogy szolidáris vagyok-e vagy sé... xD hanem hogy a szervezetem mennyire tűri az esőben való flangálást és szétázást. :3

Chill gyerekek, eléggé rezisztens vagyok az utóbbi időben a betegségekkel szemben, nem hiszem, hogy nagy baj lenne. Csak otthon már rákezdtem a köhögést... de kiütöm a betegséget, mint Pistikét a himlő. :3

13??? O.o nekem a 6 is megfeküdte a gyomromat, amit az elmúlt 4 napban írtam... .____. *visszanéz kicsit, van egy órája fellépésig*

Szorítok, hogy sikeres legyen a mai meg a többi megírt zh-d is. (Y)

Igen, fellépünk a lányokkal meg szurkolunk, amire hivatottak is vagyunk. megkaptuk az egyenpólónkat és csú, nagyon baba lett. *.*

Súváppá, visszajötteeeeem. mi folyik itt? *.*

Én kicsit túl aludtam magamat, 25 perccel indulás előtt hívott anyukám, hogy szedjem össze magam sürgősen, mert elkések. de amúgy még mindig gatya vagyok ettől a héttől. :3