Most nem is csináltam semmit a lángra kapatásodon kívül, no. De ennek csak örülni tudok. Nyerjünk mi. :3

Annie nem fogja hagyni, felejtsd el. XD Ha leszerződtél hozzá, többé nem ereszt.

Csak egy nagyon picikét. Voltunk csapattársak is vagy mi a szösz... xD :3

Nem olyan rég rászabadultam a volt facebookos csoportunkra... Néhány beszélgetésnél sírva röhögtem. XD Hihetetlen milyen jóindulatúak tudtunk lenni.

Védával megérdemelnétek egymást, ő is nagy kecskerajongó

Valaki itt súlyos függőségben szenved....

Én világéletemben az voltam. Csak eddig rejtegettem ezt az oldalamat.

Lehet addig a csárdában alszok, vagy valami, nem akarom, hogy egy terhes Manda kinyírjon otthon. O_______O

Ha lámák élnek a fejedben... Ott rohadt nagy gáz van. XD

Pedig én szeretlek egyébként, csak néha hülyén jön ki. De kérdezz meg bárkit, néha veréssel fejezem ki, mennyire rajongok a másikért. XD *based on a true story*

Olvasás. *-* Ha találnék végre valami normális sorozatot, that would be great. Most várom az Engelsfors trilógia harmadik részét, de az csak ősszel jön ki, nyeee. >___< Nem baj, lesz mivel elüssem az időt előadásokon.

Ah, szerintem eljött a pillanat, hogy megerőltessem magam és bevonszoljam a seggem az Ulpiusba és szétnézzek az ifjúsági regények között. De ha gazdaságos akarok lenni, akkor lehet leteszem magam és mangát olvasok. El kéne kezdeni a Fairy Tail mangát a legelejéről (old project), meg van felírva kismillió anime, ami megnézésre vár, feltúrom a mangákat hozzájuk. *°*

Nem most! XD Sweet Jesus, ezeket a dolgokat majdnem hetekkel előre megtervezem, nincs nekem erőm/időm arra, hogy csak úgy rohangásszak bele a vakvilágba. XD Különben meg várlak.

Neten. Akárhol. Mindegy, hogy magyar vagy angol, értem mindkettőt majdnem perfektül. Volt anime is, amit először végignéztem angol felirattal, aztán kíváncsiságból magyarral is. XD Fun fact, hogy a Fairy Tailt is először angol felirattal akartam nézni, de mivel a rohadt YouTube-on nem találtam meg az összes részt, így feladtam ezen irányú törekvéseimet, és átvágtattam indavideóra magyar feliratért. :3 xD

Nem Noelci, ezek nem spontán dolgok. Nekem kell fél óra az utazásra, meg mire ott kinézelődöm magam, fuhú. Ez legalább egy egyórás meló. XD

Keef, én ilyen morci arccal csöndben maradnék. Amúgy senki nem mondta, hogy sok a dolgom, csak lélekben rá kell készülnöm a dologra, mert elképesztően lusta egy fajzat volnék. xD

Ez kérlek szépen onnétról, hogy a jelenlegi avatarom Ian Somerhalder és Noel felhasználta az ő nevét az enyém kiegészítésére.

Gyere, pattogjál csak. Most lehet. :3

Kellőképpen izzadtságszagúra sikerül az első kombinált feladatom, főleg ha a formálásra konvergálom le a dolgot. Elképesztően nem szeretem formába igazítani a tüzet, egyrészt mert mocskos nehéz egy meló - természetesen sosem akar úgy állni, ahogy azt te elképzelted, nehogy már neked jó legyen, szenvedjél csak nyugodtan, másrészt pedig a, hát, hogy is fogalmazzam meg, "tisztelet" az elem iránt. A négy elem közül a sajátomat tekintem a leghatalmasabbnak és a legpusztítóbbnak, így csak természetes, hogy érzem még magam annyira jelentéktelennek, hogy én csak ne próbáljam meg utasítgatni, hogy mit is tegyen. Talán kinövöm majd a dolgot.
Kicsit fanyarul mosolygok a tanáromra, mert tudom én nagyon jól, hogy volt egy kellően szánalmas pontja az idomításomnak, ami még eszeveszettül kiforratlan, de majd otthon még több ráfordítással igyekszem megoldani a problémát. Mennie kell, muszáj, ez annyira alap dolog, hogy a vizsgán teljesen biztos, hogy feladatom lesz.
Figyelemmel kísérem, hogy generál a semmiből egy eléggé termetes víztömböt, aztán meg hogyan fagyasztja le. Zsír, baró lehet, ha valaki uralja az összes elemet, mindenféle kombinált gyakorlatot végre tud hajtani így. Figyelmesen végighallgatom, hogy mit kéne csinálnom és mire kéne figyelnem, majd rápislogok az eredményre, ahogy ott virít a két kezének nyoma a jégen. Na, akkor essünk is neki a dolognak, mint részeg a kocsmaajtónak!
A saját két kezemet a kocka tetejére szorítom és gyorsan végigfuttatom a fejemben, hogy mit kéne és hogy kéne csinálnom. Örökös toposz, vagyis visszatérő motívum nálam, hogy ha valami újat tanulunk, akkor azt eleinte becsukott szemmel kísérletezem ki először. Könnyebb így koncentrálni. Minden energiámat a tenyerembe összpontosítom és igyekszem nem tüzet, hanem csak hőt termelni. Radiátornak álltam, jippí! Ahogy érzem a meleget a tenyeremnél, egyből zuhanok is vagy fél métert lefelé, sikeresen lefejelve ezzel a jégtömböt és nagyjából teljesen eláztatva a felsőruházatomat. Szóval akkor nem csak meleget, de tüzet is sikerült csinálni, nagyszerű...
- Egytől tízes skálán mennyire szánalmas egy csurig ázott tűzmágus?

Keith Coltrane - 2014.06.11. 19:50


De, te lettél a legszebb morci pofis lányka a planétán.

Csak megforgatom a szemeimet erre az egészen őszintére sikeredett válaszon, de azért én is vigyorgok. Nem ez volt életem legjobb első próbálkozása, de talán nem is a legrosszabb. Formát csinálni még mindig nagyobb kulimunka...
No, de álljunk is vissza a csatasorba és szaladjunk neki ismételten a feladatnak. Az, hogy próbáljam meg energiaként felfogni az elememet, az már megvan, az előbb is ezzel próbálkoztam, csak éppen marhára egy puklit szült a homlokom közepére ez a szemlélet. És fáj. De hát fájdalom nélkül nincs tanulás. A két patámat újfent a jégtömb tetejére pakolom, - kezdenek egészen elfagyni az ujjaimban az érzékelő receptorok - és megpróbálom úgy csinálni, hogy jó legyen és ne kössek ki megint a túlméretezett jégkocka közepén. Igyekszem felhasználni az Ádámtól kapott tippet, hogy körözzek a kezeimmel, hátha úgy könnyebben megy. Szem becsuk, és kezdődhet a móka. Elképesztően sötét van odabent, de érzem magamban a tüzet, ahogy átjár, és ott van mindenhol. Összeszedem ezt a mindenfelé járó energiát és egyetlen helyre, a két tenyerembe összpontosítom. Közben bőszen simogatom a jégkocka tetejét, hogy ne egyetlen helyre menjen az összes meleg. Érzem a forróságot a tenyeremben, de nem olyan intenzíven, mint az előbb, tehát most biztosan nem tűz van a kezem ügyében. Kinyitom a szemem, hogy lássam egyáltalán mit csinálok, és meglepődve tapasztalom, hogy izzik a kezem alatt a jég és szépen, lassan süllyedek bele a tömbbe, nem akkora lendülettel, mint az előbb.

Lassan 3 napja nem vagyok önmagam, de kezdek egészen beleszokni az újdonsült helyzetembe. Kiköltöztem otthonról egy kis időre, Mandának egyetlen levelet hagytam csak a konyhapulton, remélem megtalálta. Úgy éreztem, hogy szerencsésebb lenne, ha nem futnék össze a kismama lakótársammal ebbe a testbe szorulva, mert lazán leveri a fejemet a helyéről, megkötöz, és lezár a pincébe, hogy miért kóvályog egy ismeretlen pasas a házunkban. Úgyse hagyott volna időt a magyarázkodásra, inkább elé mentem a bajnak, és jelenleg a csárdában csövezek. Remélem hamarosan találnak megoldást a problémára, mert nincs kedvem túl sokáig férfi testben élni a mindennapjaimat.
Ami ennél is nagyobb problémát okozott az életemben: Ádámmal mára van megbeszélve gyakorlati óránk. Sűrű fejfogások és elmélkedések közepette feküdtem a csárdában levő szobámban, hogy most akkor mi legyen, mert így nem állíthatok oda, fel se ismerne. De nincs mit tenni, most már nem mondhatom vissza, kénytelen vagyok elmenni rá. Viszket már az arcom ennyi idő után, de nem merek megborotválkozni, tuti teljes körű plasztikai sebészet lenne a dologból és nem tudom, hogy amit ezzel a testtel teszek, vajon mennyire van kihatással a sajátomra. Nem akarok vele kísérletezni.
Lassan sétálok le a tóhoz, nem akaródzik nagyon sietnem, minél később lát meg így, annál több időm van lelkileg felkészülni. De csak odaérek, vigye el a fene. Szemem automatikusan a férfi alakját keresi, vagyis keresné, de nem találja. Helyette egy fürdőző nőt talál. Kissé kétségbeesetten pillantok körbe, de nem látok mást a közelben.
- Ádám? - kérdezem, ahogy közelebb érek a parthoz. Szóval akkor mással is történtek ilyen furcsa dolgok, nem csak velem?

Óóó, olyan szőke lettél, mint én? *.*

Elveszem végre a kezemet a jégtömb tetejéről és megtörlöm a nadrágomban. Az még száraz legalább rajtam. Küldök egy kissé talán hozzám nem illő bátortalan mosolyt Ádám felé, hogy igen, én is örülök neki, hogy végre sikerült nem nyakig elmerülni a szilárd vízben.
- Csak az ujjam hegyébe... - visszhangozom a mondattöredéket, mind inkább magamnak, semmint a férfinak. Tenyérbe viszonylag könnyű volt energiát koncentrálni, mert az eléggé nagy felület, de az ujjamba már egészen más tészta. Sokkal kisebb ott a hely, ahova irányítani kéne a meleget, és ha túladagolom, akkor jó eséllyel megint alacsonyabb leszek, mondjuk most csak pár centivel.
Felemelem a jobb mutatóujjamat magam elé és bőszen vizslatni kezdem a testrészt. Felmérem, hogy hogyan kéne beleáramoltatni az erőmet, hogy ne legyen túl sok belőle, viszont meleg legyen annyira, hogy tudjak vele firkálni. Oké, nagyjából tudom, - fenéket, maximum ösztönből érzem - hogy hogy kellene legyen. Ujjamat a jégtömb tetejére szegezem, mintha csak meg akarnék neki parancsolni valamit. Nem, a jeget nem fogom tudni irányítani, az ujjamban levő forróságot viszont annál inkább. Az eddig a jobb tenyeremben levő energiát egészen picivé összegyúrom és a mutatóujjamba szállítom, pontosabban annak végébe. Igyekszem szabályozni, hogy mennyit engedek ki belőle, nagyjából sikerül is, bár még kellőképpen ingatag lábakon áll ennek a kordában tartása. Mindenesetre elindítom a mutatóujjamat a jég felszínén, hogy beleégessek egy kört. Meglehetősen hullámosra sikerül a mélysége, mert hol jobban kieresztettem a hőt, hol kicsit visszafogtam.

Mivel az virít onnan a legjobban, igen. De tetszik a hajad is. *-*

Ez az egész helyzet kezdi egyre bizarrabbá kinőni magát. Enyhén sokkoló élmény így látni egy férfi ismerősömet, gondolom neki sem lehet kellemes élmény egy ellenkező nemű testében élni. Nem tudom melyik fél járt rosszabbul, a fiú testbe szorult lányok, mint én, avagy a női korpuszba zárt férfiak, mint Ádám.
- Szervusz Éva, Kevin vagyok - vigyorgok a jó néhány centit vesztett tanáromra. Ni, de fura, hogy ilyen kis pöttöm lett. - De pici vagy! - állapítom meg, ahogy közelebb lépek hozzá. Én nőttem valamennyit, egyébként sem tartozok az alacsonyak táborába, most meg sacc 185-190 centi közé tippelném magamat. Az előttem álló őő... Éva ér vagy a mellkasomig, rohadt mókás a szitu, csak elröhögöm magam rajta.
- Egyébként fogalmam sincs mi történt velünk, valahogy nem az volt minden vágyam, hogy pasi lehessek napokra - pillantok le Ádámra, és tudom, hogy át tudja érezni a helyzetet, valószínűleg megszenved a női testtel, benne idegenként. Én már megszoktam a szeszélyességét és a kiszámíthatatlanságát, durva cucc az ösztrogén, higgyük csak el...
- Ácsi, működik az erőm? - kérdezem némileg ledöbbenve. Valahogy szent meggyőződésem volt, hogy mivel nem a saját testemet birtokolom, így a pyromágiám sem működik. Lepislantok magam elé, és kettőnk közé képzelek egy kis tűzgolyót, ami meg is jelenik közöttünk. Fura, nem hittem volna, hogy a különleges képességem megmarad annak ellenére, hogy egy másik testbe szorultam. Gyorsan eltüntetem a tüzet magunk közül és hallgatom, amit Ádám mond. A víz alatti lángképzés művészete valahogy mindig is érdekelt, talán pont azért, mert elképesztően lehetetlenül hangzott, hogy vizes közegben tűz keletkezhessen. Szememben megcsillan az izgatottság, egy nagyra nőtt 5 éves lelkesedése tükrözik rólam, ami lássuk be, ehhez a testhez nem igazán illik. De hát ki a fene foglalkozik ilyesmivel?
- Gyerünk! - kihasználva a fizikai előnyöket, ölbe kapom az Évává előlépett Ádámot és berohanok vele a vízbe térdig, hogy aztán belehajítsam a tóba, és én is utána ugorhassak. Tesztoszteron... Dolgozik a drága.

- Rendben, köszi, igyekezni fogok! - felelem, amint kiadják a heti feladatomat. Érdekes lesz majd mindenféle-fajta formát és firkálmányt csinálni könyökkel és orrheggyel (igen, ez már eldöntött tény, hogy ezekkel próbálkozni fogok) egy testes jégtömbbe. Remélem nem olvasztom szét az egészet a francba, szerintem egyikünk sem tudná tolerálni, ha elárasztanám vízzel a tűz elem részlegét.
Figyelemmel kísérem, ahogy megérkezik köreinkbe egy egészen testes kosár tojás is, majd a finoman a földön landol. Na, hát arról nem volt szó, hogy enni is fogunk, nem úgy készültem, én rendesen kajáltam még óra előtt. Ja, hogy nem megenni kell őket, hanem héjban főzni... esetleg sütni. Elemi mágiával. No, leendő háziasszony életem megkönnyítése következik, hölgyeim és uraim! Testen kívül hőt létrehozni, ráadásul azonnal egy ilyen kis helyre kell összpontosítanom az erőmet... Érdekes próbálkozás lesz, az tuti. Közelebb sétálok, hogy megfogjam a tojást és Ádám kezét. Furcsa érezni, hogy a tenyere egyáltalán nem melegszik, teljesen normális hőfokú marad, de a héj közben egyre forróbb és forróbb lesz. Eleresztem a kezét, hátrébb lépek egy kicsit. Érdekes egy gyakorlat lesz. És nehéz is.
- Remélem nem lesz rá szükség - pillantok rá a férfira egy kissé remegős lábakon álló mosollyal. Jaj, álmodozz csak, úgyis a felét magadra fogod robbantani....
Lássunk is neki a feladatnak! Lehajolok és kiveszek egy tojást a kosárból, a tenyeremre helyezem. Megpróbálom nem magamban létrehozni a meleget, hanem a tyúktermékben. Szép lassan... Repedés hang és placcs, szétfolyik a tenyeremben a tojásfehérje és a sárgája. Oké, asszem a tenyeremmel sikerült megsütnöm, ráadásul kívülről. Oké, újra. Kiválasztok egy újabb szimpatikus áldozatot, a tenyerembe fogom, és megpróbálom ismét melegíteni. Lehetőleg belülről. Energia... Energia a tojás belsejében... Asszem érzem, hogy mit kéne csinálnom. Újra melegíteni kezdem óvatosan a tojást. Megvan, ott van benne, érzem! Ennek örömére a kedves delikvens úgy látja, jobb lenne felrobbanni a kezembe, beborítva ezzel félig-meddig megfőtt tojáscafatokkal. Remek. Na még egyszer...
A nyolcadik felrobbantott tojás után a kilencediket már nagy sebességgel vágom földnek, sikeresen szétloccsantva a padlón, némi cucc jut Ádám cipőjére is. Bocsánatkérően nézek rá, nem akartam összekoszolni őt is. Csak nem véletlenül a tűz az elemem, cseppet hamar el tud gurulni a gyógyszerem. Veszek egy jó mély levegőt, és kiemelem a következő áldozatot. Ahogy szemlélem a tojást, igyekszem totálisan kiüríteni az elmémet, hogy csak a Nihil, a semmi maradjon benne, - el sem hinnétek, milyen könnyen megy ez - és tekintetemet újra a kis tyúkcsináltára szegezem. Nagy levegő, kifúj, ne húzd fel magad... A közepére, pontosan a közepére célozz, és lassan, hullámokban engedd szét... Az eddiginél is lassabban, hullámoztasd az erőt... Ahogy meghallom a tojás héjának pattanását, azonnal elengedem és befejezem a melegítést. Finoman összeszorítom a tenyeremben a tojást, hogy lássam, mit tettem vele. Határozottan nem szilárd az egész, de több benne a megkeményedett rész, mint a folyékony.

Elképesztően ijesztő vagy Védus...

Tán másra számítottál, hmm? :3

Sweet Jesus... *hozza az esernyőjét, hogy nehogy a kék hullám ellepje* Ki lettetek rakva otthonról, jöttök ide?

Ha, én az Átkot a sarokban ülve, fal felé fordulva "néztem". xD Nagyon_nagyon_nagyon nem bírom a horrort, gyűlölöm, utálom, fúj. T____T

Nem tudom Gwen, nem figyeltem, éppen arra koncentráltam, hogy fater mihamarabb jöjjön értem és mehessek el onnét. XD A többiek meg ott visongtak. @___@

Beteg agyatok van. T____T Én inkább leteszem a seggem fantasyt nézni, vagy olvasni, de senki nem vesz rá, hogy én olyat nézzek, ami ijesztő. XD

Nemnemnemnemnemnemnem, soha. @___@ Habár én magam eléggé kegyetlen egy nőszemély tudok lenni, nagyon könnyű rám ijeszteni. Egyszer mentünk fel haverhoz lifttel, ő meg beállt a lift mellé takarásba, és megijesztett. Azt hittem ott fogok meghalni szívinfarktusban. ._____.

Hm, mondjuk azzal nincs bajom, ha nem kajához illő a beszédtéma. Pedig vizuális vagyok

Bálint: most mondjam, hogy végignéztem élő, egyenes adásban, ahogy a mellettem levő vágányon a vonat ingyenes amputálást végzett egy férfi lábán?

//hiába törlöd ki, akkor is kegyetlen vagy //