Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A nagyterembe érkezvén azonnal kiszúrja a szőkét, de ahogy az elmúlt hónapokban mindig, úgy most is félrecsapja fejét, és a Rellon asztalának másik végébe ül le reggelizni. Megfordul fejében a gondolat, hogy talán ma is a manók konyháját kellett volna válassza, de aztán újra rápillant a Saint-Venant lányra, és úgy érzi, tökéletes döntés volt a földszinti forduló helyett az első emeletre lépcsőznie. Nem tudja szenved-e a másik, vagy csak az ő szívéből hasad le újabb darabka minden találkozásukkor, de őszintén reméli, hogy a lánynak is legalább olyan nehéz, mint neki. Ha pedig így van, és jelenléte Michelle-nek is nehézséget, gyomorrándulást és szapora szívdobogást okoz, akkor tiszta szívéből kívánja, hogy fájjon is, őrült-mocskosan rágja a háztársnő bensőjét, tépje szét szívét és lelkét, úgy, hogy neki érdemes legyen maradnia, és a manók társasága helyett a nagyteremben megreggeliznie ezentúl minden áldott nap. Az asztalon heverő újság felé nyúl, miközben elválasztja tekintetét a tőle srégen balra ülő szőkétől, majd széthajtja a frissen ropogó papírt, s olvasni kezdi a hatalmas főcímeket. Zöldjei járják a sorokat, gyorsan halad a hírek átfutásával, de több helyt is észreveszi, hogy valójában azt sem tudja, mit olvas. Csak úgy csinál, mint akinek életbevágóan fontos lenne mindenről ebben a szent pillanatban értesülnie, de gondolatai nem szabadulnak attól, hogy egy teremben van a sárkánylánnyal, egy levegőt szívnak, egy ételből esznek, talán még ugyanazokat a bosszús kívánságokat is mormolják magukban egymásnak szánva. Noel óvatosan lejjebb tolja az arca előtt szélesre tárt Reggeli Prófétát, és felette kinézve figyeli, vajon mit csinál a lány. Aztán lemondóan sóhajt egyet, jobbjával megmasszírozza orrnyergét, majd összehajtogatva az újságot, maga mellé teszi azt. Kakaóért, kalácsért és baracklekvárért nyúl, hogy többet egyszer se pillantva oldalra egye meg azt a pár falatot, amit tányérjára készített. Gyors mozdulatokkal kanalazza kalácsára a lekvárt, sietősen kapkodja a falatokat, és bár egész nap egyetlen órája van, az is csak késő délután lesz, úgy érzi már most késésben van. Nem tudja hova siet, talán csak a szőke jelenléte elől menekül, vagy az utolsó beszélgetésük emlékképétől, de abban tökéletesen biztos, hogy igyekeznie kell az evéssel. Még az is lehet, hogy kakaóját otthagyja, és majd útközben beugrik Bíborkához egy kávéra. Már éppen feláll, két ujja között az utolsó lekváros falatot tartva, mikor egy apró bagoly csapódik ragadó tányérjába, hogy csőréből fáradtan köpje ki a megsárgult levelet. Noel először csupán begörnyed, néhányszor megböködi a madarat, végül vissza is ereszkedik helyére, és kibontja a neki szánt borítékot.

Ombozi,

minden rendben, jól vagyok. Ne keress. - K.

Összeráncolt homlokkal olvassa el újra és újra azt az egyetlen sort, majd körbenéz az asztalnál, és miután sehol sem találja a hollófekete hajkoronát, muszáj bevallania önmagának, hogy nemcsak most, de napok óta nem látta már Kowait, pedig ő mindig itt költi el reggeli zöldségeit. Félrehúzott szájjal teszi a tányérjában fekvő bagoly mellé az eddig ujjai között tartott kalácsdarabot, majd a levelet az asztalra dobva mereng el a keresztes arcú lányon, és annak nem túl kedves édesanyján. Talán tényleg minden rendben van, és Kowai-nak haja szála sem görbül... de mi van, ha nem így lesz? Ha megint kék-lila foltokkal tér vissza a kastélyba? Noel nyugtalanul cuppant egyet ajkaival, aztán felállítja a még mindig kiterülve csipogó kis baglyot, pálcájával megtisztítja annak lekváros tollait, majd hümmögve visszacsúsztatja levelét annak borítékába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Merkovszky tanár úr

Ádám közelebb lép, szavak nélkül is jelezve a rellonosnak, hogy itt van, segít, ha kell, és támogatja őt amiben tudja. Noel némán ízlelgeti a hallottakat, tekintete a teremben köröz, megállapodva néha egy-egy momentumon, hogy azokon ábrándba esve saját gondolataiba merüljön. Aztán ismét tanárára pillant, arcvonásai megkeményednek, pont úgy, mint amikor komoly döntést hoz meg az ember, és már az első pillanatban tudja róla, hogy milyen súllyal is jár az együtt.
- Nem vagyok rossz - mondja színtelen hangon, majd egy vállrándítás kíséretében fűzi tovább gondolatát. - De jó sem akarok lenni.
Akármelyik tanárával ugyan nem beszélne a benne lakó démonokról, és Ádámnak sem mond többet annál, mint amennyit éppen jónak lát, de legbelül úgy gondolja, hogy amit neki elárul, az nagy eséllyel köztük is marad. Szívesen beszélne az őt csábító bűnökről, a folytonosan szűkülő világról, a benne helyét kereső önmagáról, ajkai mégsem mozdulnak meg. Csak nézi mesterét mindenfajta érzelem vagy segélykiáltás nélkül, olyan természetességgel, mintha csak a fülledt időjárásról esne köztük szó. A pihenő javaslatára végül bólint egyet, a terem ajtajához húzódik vissza, és leguggolva figyeli tanára mozdulatait. Tekintetével egy ideig követi annak kezeit, de ahogy lassan magába süllyed, úgy veszíti el a jelen fonalát. Gondolatai a fiatal felnőttkor köré telepednek, de megfordul fejében az őt régóta foglalkoztató kérdések egyike is, hogy vajon minden bűn megbocsájtást nyer-e? Hogy a rosszat követheti-e teljes felszabadulás, okozhat-e úgy fájdalmat, sérthet-e, bánthat-e úgy meg másokat, hogy azok egy idő után őszintén azt mondják: megbocsájtok neked? A bűn feledése mögött lakozhat-e igazmondás, a szív szerethet-e ugyanúgy, mint azelőtt? Ha belőle végül rossz ember válik, állni fog-e mellette valaki, aki minden odaadásával érte él? Vagy mindegy mit tesz, egyedül marad, a legvégén úgyis egyedül hal meg? A családja mindvégig, még akkor is, ha börtönbe kell vonulnia, fogják majd kezét, és könnyes szemekkel búcsúznak tőle? Létezik-e könyörület? Létezik-e megtisztulás? Ha úgy dönt, jó lesz, megvalósíthatja-e összes álmát?
Felsóhajt, lehajtja fejét. Beszélgetnie kellene gondolatairól valakivel, aki már túl van az élet fejtegetésén, leülnie otthon az étkezőasztalhoz, míg édesanyja az ebédet készíti, és kiöntenie neki csordultig telt lelkét, vagy megkeresnie Sárát, hogy ha más előtt soha, hát előtte engedje ki gőzölgő könnyeit. Megtelt odabent, nincs több hely megválaszolatlan foszlányoknak. A kérdések szaggatják odabent, amitől minden pillanattal feszültebbé lesz, robbantani akar, gyújtogatni, megőrülni. Csak pár szabad percet szeretne, kiizzadni magából az ördögöt, hogy a továbbiakban szelíd sárkányként hajthassa álomra fejét. Imádkozóformában szorítja össze két kezét, megenged magának egy újabb sóhajt, majd felnéz Ádámra, tekintetével jelezve neki, hogy készen áll, jöhet a következő feladat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Michelle

Míg Kowai családi helyzetén elmélkedik, felidézve első közös sírásásukat, és a pillanatot, amikor meglátta a lány megzúzódott karját, észre sem veszi, hogy az eddig féltő figyelemmel követett Saint-Venant lány eltűnt addigi helyéről, és egyenesen a vele szemben levő széket célozta meg. Felpillant, s kitáguló pupillákkal néz farkasszemet a szőke fürtök tulajdonosával. Döbbent tekintetével a lány előző helyét keresi, de mindhiába, a szemben ülő alak nem délibáb. Visszafordítja arcát a megszólaló háztársnőre, belenéz kékjeibe, és abban a pillanatban fordul egyet gyomra. Nincs mit mondania, még az is lehetséges, hogy egyetlen hang sem lenne képes elhagyni kiszáradt torkát. A kérdésre egy ideig nem is felel, csak néz, zöldjeibe sűrítve a létező összes érzését. Fájdalmas haragot, sértettséget, gyűlöletet, keserédes zaklatottságot. Egyet nem láthat a sokatmondó zöldekben: megbocsátást. Arra ugyanis Noel szerint nem érdemes a lány, bármennyi oka is legyen az elmúlt év küzdelmeinek, az elutasításoknak, a búcsúzásnak szánt, de el nem csattanó csóknak.
- Van valakim - hazudja egy pillanatra megremegő hanggal, a csillogó kékségbe beszélve. Ajkai sértett csücsörítésben állnak, vállait csak úgy, minden ok nélkül rántja meg. Noha nem igaz amit mond, lehetne az is, és miután épp az elmúlt napokban döntötte el, hogy nincs miért tovább várnia, mert csodák valójában nincsenek, ő pedig a mese sárkánya és nem a jó tündérre várakozó herceg, az ismerkedés zavaros vizére evezett. A Michelle-l való beszélgetés nagy eséllyel akkor is így kezdődne, ha most tényleg járna valakivel, és nem mellesleg arra is fel kell készülnie, hogy a gyönyörű sárkánylánynak is kialakulhat kapcsolata a tengernyi udvarló akármelyikével. Lesüti szemeit, mintha csak öltözetét ellenőrizné, aztán újból a vele szemben ülőre néz, és elvigyorodva kezd mesélni a közelmúltról.
- Képzeld, felgyújtottam a keleti szárny festményeit - mondja lelkes hangon, elnevetve magát. - Betörtünk a Levitába Kowaival, a Rellon bajnoka játék címszója alatt, aztán felrobbantottam Gál Boti szobájának egy részét. Összeöntögettem pár bájitalát egy régi üstben. A robbanás levitte a fél szemöldököm, de Nelli másnap helyrehozta. Szerintem a füst, amit okoztam, mérgező volt, úgy marta a szemem, hogy vakon vánszorogtam ki a szobából.
Felcsillanó zöldekkel mesél, kezei mozgatásával itt-ott kisegítve szavait. Kedves emlékként él benne a lassan végéhez közeledő játék első- és második fordulója is, ám a büntetésekről már nem szívesen beszél.
- Egyik nap aztán kaptam egy levelet a minisztériumból - fűzi tovább a történetet, hangja a mese ezen részére színtelenné válik. - Még egy húzásom van, és megyek Balatonra pihenni. Kaptam egy fejmosást Merkovszky tanár úrtól, meg végig kellett sikálnom az átkozott festményeket a keletin a Levita új házvezető helyettesének felügyeletében.
Bosszankodva mesél Michelle-nek, akiről nem tudja, hogy hallott-e a történtekről, vagy most szembesül azzal, hogy Noel kissé elkanászodott, mióta utoljára találkoztak. Nem a lány miatt történnek meg vele ezek a dolgok, de azt az űrt, amit az első vitájuk óta érez, nem tudja mással kitölteni. Rongálnia és a határvonalak szemtelen tágítása kell ahhoz, hogy neki jobb legyen. A többi lány már nem elég, az üres locsogás, a fizika csöppet sem képes kielégíteni, betömni lyukas lelkét.
- A második fordulóban aztán egymásnak kellett feladatot adnunk, amit a faluban tudunk teljesíteni - magyarázza tovább nevetősen. - Kowai azt mondta, hogy ássak ki neki valami régi ékszert. A kis holló, na mindegy. Egyből arra gondoltam, hogy tökéletes feladatot kaptam. Még akkor éjszaka lesétáltam a temetőbe, és egy ócska, korhadó fából készült koporsót feltörtem. Szánalmas mugliként ástam, és lábbal tettem tönkre a fát. De találtam egy aranyból készült karperecet a medencecsont alatt, mely egy kígyót ábrázolt. Kowai odavolt érte, meg remélem a zsűri is... nagyon szeretnék bajnok lenni. Azzal talán...
Elharapja a mondat végét, nem fejezi be gondolatát, mert ha kimondaná, hogy: ...egésszé lehetnék, azzal mindent elrontana. Kisfiús vigyorra húzza ajkait, úgy nézi a szőkét.
- Mit gondolsz, minden rendben van velem? - kérdésére végül megkomolyodnak arcvonásai, hiszen fél attól, hogy az elmúlt hetek összefoglalása megijeszti a sárkánylányt, aki szó nélkül fog felpattanni helyéről, hogy örökre itt hagyja őt. Talán így kellene lennie. Eltűnni egymás életéből, kerülgetni a másikat a Rellon klubhelyiségben, elfordítani a fejüket, és mintha sohasem léteztek volna együtt, továbbmenni a göcsörtös úton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Gryllus Matilda
Round One

Ha mostantól egy hétig is kell a részeg festmények között élnie, és undorát-félelmét leküzdve takarítania a némileg megrongálódott kereteket, akkor is élete legjobb döntései közé sorolja a Rellon bajnoka első fordulóján felgyújtott portrékat. Gyönyörű szép, természetes megvilágításban állt akkor éjjel a sötét folyosó, ráadásul senkinek sem esett bántódása, hiszen ahogy közeledtek a Levita klubhelyiség felé, Kowai úgy oltotta el a Noel által lángba borított képeket. A minisztérium és a kékek házvezetőhelyettesének figyelő szeme elől elbújni azonban képtelenség, így a rellonos fiúnak akarva-akaratlanul is vállalnia kell a következményeket. Arról ugyan nincs információja, hogy Gál Boti látta vagy értesült-e már a szobájában okozott károkról, illetve, hogy kapott-e valaki enyhébb mérgezést a tudatlanul összeöntögetett bájitalok maró füstjétől, de az biztos, hogy a fiú szobájából elcsent értékeket Noel kulcsos ládájának mélye őrzi, és az égvilágon senki sem kereste még őket rajta.
A szobájában készülődik, egyszerű fekete pólójához mintás vászonnadrágot húz, és mire bőrdzsekijét is magán tudja, addigra körös-körül öleli testét egyik kedvenc illata. Nem öltözik túl, de nem is akar ízléstelenül összeválogatott ruhadarabokban megjelenni a számára még mindig a csinos könyvtáros pozíciójában tetszelgő kisasszony előtt. A megbeszélt időpontot öt perccel megelőzvén jelenik meg magas alakja a keretlakóktól hangos folyosó lépcsőfordulójában, de ahogy végignéz az egyenes részen, senkit sem lát. Nemhogy a fiatal nőt, vagy két óra között egymással fecsegő diákokat, de még csak arra járó kopogószellemet se, így csupán egy félhangos morgás hagyja el ajkait, ahogy elindul a festmények közé. Azok olyan ribillót csapnak, hogy a másodéves saját gondolatait sem hallja, és már most bánja, hogy becsületes tanulóként megjelent a rásózott büntetésen. Az első pirospozsgás arcú harsogó alak előtt aztán megáll, féloldalasan felnéz rá, és undorodó vonásait egy pillanatig sem titkolva szólítja meg.
- Nem szomjas már kend, he? - kiált rá, ugyanis biztos benne, hogy ebben a ricsajban nem hallaná meg a mámoros állapotában erőtlenül keretének dőlő férfi őt, és még az is könnyedén lehet, hogy egyáltalán, az idegen jelenléte sem tűnne fel neki, vagy a többi kiabálónak. - Na és aztán mit iszik?
Érdeklődése tettetett, hangyányit sem foglalkoztatja, hogy bármelyik megfestett részeg mitől érzi magát ködben. De elmenni sem akar, hiszen a végén úgyis ő húzná a rövidebbet, és ha az Igazgató úrnál kötne ki, csak feleslegesen magyarázkodhatna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Gryllus Matilda
Round One

Igazán kár, hogy nem hallja a magas pozícióba került könyvtáros kisasszony futólépteit, mert bizony jót nevetne rajta. Nincs tudomása más lányról, aki találkozójuk miatt megizzadt volna a hozzá igyekvő szaladásban, de olyannal sem hozta még össze az ég, aki a közös délután első percétől kezdve kipirosodott arccal volt jelen. Most viszont, ahogy megpillantja a magát szigorúnak mutató nőt, aki először csak megszólítja őt, majd a kezében tartott vödörre mutat pálcájával, addigra a fiú egész testével felé fordul, és vigyorra húzódó ajkakkal figyeli mit művel.
- Az úgy nem lesz... - figyelmeztetné a büntetésben bizonyára kezdő Gryllus Matildát, amikor annak karját azonnal lerántja a vízzel megtelő vödör. Az a régi kövön csattan, tartalma kifröcsög, Noel pedig hangos nevetéssel jutalmazza a látottakat. - ...a legjobb. Nos, ha gondolja, megoldom magamnak a vízproblémát, mert bár az Ön technikája roppant látványos, én ennél valamennyivel azért óvatosabb ember vagyok.
Igaz, nem épp a legjobb kifejezést használja, hiszen ha igazán óvatos lett volna a Levitába való bejutás éjszakáján, most nem kellene a hangoskodó portrék alatt várnia a vödör vízre, na meg a rongyra, hogy percekkel később már egyenként sikálhassa a megrongálódott, dohos szagú kereteket.
- Tessék?! - kiáltja el magát a másik két szint említésekor, meg sem hallva Matilda további szavait, és álomszerű reményeit, miszerint a következő órákat csendes nyugalomban fogja tölteni magával cipelt, vaskos könyve felett. Na, nem. A rellonos zöldjei hirtelen kerekednek ki, ajkai nyomban elválnak egymástól, és olyan tekintettel néz az előtte álló nőre, mint aki most tudta meg, hogy Nelli húga egy muglihoz készül feleségül menni. - Gryllus kisasszony, erről a folyosórészről volt szó, és annak ellenére még, hogy nem bújtam a legjobb öltönyömbe, még nem vagyok takarítónő, szóval ha csillogó kereteket akar látni a fölöttünk lévő két szinten is, tisztelettel ajánlom a kastélyban lakó manókat. Mert én nem csinálom meg, főleg, hogy csak ezen a szinten gyújtogattam.
Karba fonja mellkasa előtt kezeit, és morcosan néz az egyébként egészen kedves nőre. Az jobban tenné, ha inkább hálás lenne neki azért, hogy ilyen készségesen eljött bűnhődni, nem még itt teljesen kihasználja pillanatnyi szelídségét, aztán a végén meg azon kapja magát, hogy a könyvtárban tisztítja az ablaküvegeket. Némán morog, olykor megcsóválja a fejét, aztán sóhajt egy aprót, és ingerülten hátrakiált a jókedvű festményeknek.
- A francba veletek, hallgassatok már! - hangja átjárja a folyosórészt, de a megszólított alakok csupán egyetlen pillanatra hallgatnak el, mire ő türelmetlenül pálcát ragad, és találomra elhalkít pár harsogó keretlakót a 'silencio' bűbájjal. - Hát nem igaz már, letépem a nyelveteket!
Feszülten fordul vissza a könyvtár őréhez, közben keserűen csóválja a fejét, s úgy folytatja mondandóját, mintha mi sem történt volna.
- Kisasszony, remélem megért engem. Nem vagyok az a takarítófiú típus - mondja, miközben erősen szuggerálja a szeplős arc lélektükreit. - Ez a rész önmagában is nagyobb büntetés, mint az a másik kettő együttvéve. Maradjunk ennyiben, ha lehet.
Szavait követően leveszi magáról dzsekijét, a falhoz hajítja, majd lehajol a vödörhöz, pálcája segítségével ismét feltölti azt vízzel, s a rongyot belemártva munkához lát.
- Egyébként mi már találkoztunk - szólal meg ismét a fal felé fordulván, egy, az előbb leakasztott keretet takarítva. - Tudja, hogy hol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Michelle

A lányt úgy tűnik egyáltalán nem hozza lázba a Rellon bajnoki játéka, a személyes tapasztalatok, és a részletes, igazán lelkes élménybeszámoló, melyet hosszú percekig hallhat. Nem úgy, mint a másodévest, aki a versennyel kel és fekszik, agytekervényei csak akörül forognak. A csillogás gyorsan kimúlik a jeges kék tekintetből, Noelnek elég csak megemlítenie, hogy jár valakivel, Michelle aurája azonnal megváltozik. Nem számított erre? Nem hitte volna, hogy túl lehet lépni rajta is? A fiú élénken figyeli a formás arcvonások meghűlését, és nem kerüli el kiéleződő, csak a másikra koncentráló hallását az sem, ahogyan a szőke kiejti: csak Misi számít és én. Noel ebben sohasem kételkedett, de most csak még biztosabbá válik fejében a gondolat, hogy a lány életébe egyelőre nem fér bele testvérén kívül más hímnemű. Csak ők vannak egymásnak, és tudván családi hátterük alakulását nem is baj ez. Megtanultak egymáson segíteni, egymásban hinni és érezni ikerpárjuk minden egyes rezdülését. A fiú halványan elmosolyodik, miközben figyeli Michelle hazug testbeszédét, de egy szót sem fűz hozzá. Olykor bólint, máskor ajkait húzza félre, de figyelmes zöldjeiben mindvégig a megértés, a másik féltése ül.
- Ebbe ne menjünk bele - feleli válaszképpen, amikor a lány elcsendesedik egy pillanatra. Nem érdekli, hogy Mihaelnek és a barátnőjének összejött-e avagy sem, nem érdekli az sem, hogy az ő történetük minden igyekezete ellenére sem kapott boldog befejezést. Elkomorodva néz maga elé, még arra sem figyel, hogy a nagyterem népe időközben elnémult, és a legtöbben már azt lesik, velük mi történik. Nem fog hangos vitába bonyolódni a Saint-Venant lánnyal, most, a majdnem kicsapása mellett nem teheti meg, hogy kósza pletykákat enged szárnyra kelni, és egyébként sincs kedve ismét bosszankodni a múlt miatt. Aztán Michelle hangjában megjelenik a bosszúszomj, zaftos hírét, miszerint Benjaminnal egy párt alkotnak, ízesen vezeti elő, remekül játszva a sziklaszilárd, független nőt, ki bárkin átlép, és akinek semmi sem fáj. Noel a hallottakra lassan emeli fel a fejét, némán fúrva zavart zöldjeit a lány gonoszkodó tekintetébe. Elhiszi neki amit mond, hiszen régebben még ő is ajánlgatta neki az idősebb ex-rellonost, de abban is biztos, hogy a szőkeség nem szerelmes, már csak az előző, testvéréhez köthető megnyilvánulása miatt is.
- Meg fog csalni - mondja színtelen hangon, már-már szomorú hanglejtéssel. - Talán még nem most, de ahogy gondolom, tovább fog állni. Átlép rajtad. És tudod, megeshet, hogy úgy fogsz miatta szenvedni, mint ahogy én szenvedtem te miattad. Azt pedig nem kívánom neked.
Hirtelen kiszáradó torka fájón nyilallni kezd, tagjai zsibbadásnak indulnak, tekintetéből kiveszik a gyűlölet és harag. Hát itt tartanak. Ebben a pillanatban valójában letelt a titkon Michelle-nek szánt várakozási idő, amit csak úgy, mindenfajta kérés vagy ki nem mondott érzések jelenléte miatt tartott fent a számára. Jobbjával felveszi a tányérja mellett fekvő érintetlen villát, és az asztal lapját kezdi vele karistolni. Jókedve észrevétlenül tűnik el, hirtelen azt sem tudja valójában éppen mit is érez. Most csak van, szótlanul, élettelenül, és bár nem találja magát a padlón, tudja, hogy a mai napot nem töltheti egyedül. Mindegy ki kerül útjába, hogy ismeri-e vagy sem, hogy volt-e vele vagy sem, csak legyen mellette, had felejtse el reggelizőpartnerét, és annak hozzáintézett, nyers szavait.
- Szeretnél még mondani valamit, mielőtt összehozunk a csárdában egy páros randit? - kérdezi flegmán a sárkánylány kékjeibe meredve, pillanatnyilag megállítva kezében az evőeszközt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő