Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sárika, a csudicsinibombacsaj <3 *-* - mindkét szemem rajtad, amúgy.

Túl a búcsún, az utolsó csókon, túl csalárdságon, hosszúra nyúlt küzdelmes próbálkozáson, hogy egy lány után fusson, túl egy éjszaka megesett esztelen-mámoros lánykérésen, túl egy atyai kínzáson és Mészáros tanárnő elcsábításán elérkezettnek látja a pihenőt. Nem a teste fáradt el, hanem a lelke. Kiszáradt benne valami, ami ezidáig éltette, borzolta a kedélyeket, folyton-folyvást előrébb vitte, már-már késztette egy újabb lány felfedezésére. Mindenesetre ennek vége. Az Edictumban mostanság minden hónapban szerepel a neve, és hiába szeretné bemesélni magának, hogy az mind csak buta pletyka, képtelen nem észrevenni, miféle feneketlen kútba esett, melyben nem talál mást, mint a női nemet. Napokkal ezelőtt, miután visszatért Székesfehérvárról, a kastély bejárati lépcsőin ücsörgött, és egy bögre kakaó felett ítéletet mondott az élete felett. Idén nincs több átgondolatlan, megjátszott udvarlás, nincs több csók vagy érintés, még véletlenül sem ismerkedik, és ha ő mégis célponttá válik, hát kérdés nélkül fut.
Amikor a sárkányház klubhelyiségének egyetlen kanapéjába süppedve megpillantja Sárát, és az még csak észre sem veszi őt, értetlenül felvonja szemöldökét. Jobbjával beletúr hajába, tompán megvakarja fejbőrének egy pontját, majd nehézkesen felül, és úgy dönt, megnézi merre tart a szöszke lány. Hallott ezt-azt, és nemcsak saját nevével találkozott a már említett újságban, így követve a jobb félni, mint megijedni igen bölcs mugli mondást, ő is kilép a klubhelyiségből, és igyekezvén észrevétlen maradni, sántikálva megindul Saci után. A lány, öccse legnagyobb megdöbbenésére viszont nem enged a falu csábító hívószavának, de még csak nem is enni siet a nagyterembe, vagy társaságot keresni akárhol máshol. A nyugati szárnyra fordulva a fiú arcán kezdenek mind jobban és jobban eltorzulni a vonások, zöldjei elkerekedve nézik, ahogy Sára benyit a könyvtárba. Miféle eltunyulás ez? Ugyanakkor, megszólal agya egy hátsó szegletében az öröm apró szóvivője is, hiszen nem elhanyagolható a tény, hogy nem fiúzni rohant a huncut ötödéves. Bár, magából kiindulva, a könyvtár dohos-poros kincsei sem nyújtanak elegendő biztonságot Cupido mocskos nyilai elől. Óvatosan benyit az ajtón, majd először csak feje, majd teste is kibontakozik a helyiségben. Sára már helyet foglalt, lóbálja a lábait, a jó tündér sem hinné el róla, hogy tanul. A rellonos széles vigyorral sántikál oda nővéréhez, és egy fájdalmas sóhaj kíséretében foglal helyet vele szemben. Tekintetéből és ajkairól azonban egy pillanatra sem szűnik meg a boldogság.
- Na szevasz - vigyorog a lány zöldjeit keresvén. - Kezdem én, aztán te jössz, oké? Gyors leszek. Szakítottunk Michelle-l, végleg, voltam otthon, elmondtam apának néhány dologról a véleményem. Tegnapelőtt jöttem vissza a kastélyba, és lemondtam az egész női nemről az idei évre. Nincs több részeg lánykérés, ismeretlenekkel való csókolózás, helyrejövök.
Szereti rázúdítani nővérére a történéseket, mert sokakkal ellentétben neki könnyű elmondania azt, ami odabent zajlik. Elszaladt vele a ló, elromlott benne valami, amit most helyre fog hozni, akkor is, ha fáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sárika <3

Nővére vajon tényleg tanult volna, azért lepődött meg annyira a mellé lerogyó öccsén? Nem túl hihető. Talán még kínosnak is érzi, hogy Noel rajtakapja a szorgalom tettetésén, de fátylat rá, néha még Omboziéknak is be kell térniük a könyvtárba egy-egy könyvért. A fiú vigyorog, hiszen nővére jelenléte általában azonnal feldobja napját, és szüksége is van már az ötödéves lány megnyugtató, szeretett hangjára, na meg szavaira, hogy bizonyos esetekben kellőképp visszarántsa őt a talajra. Legutóbbi találkozásukkor már minden a régi volt, közös időtöltésüket sem feszültség, sem indulat nem feszélyezte, ezzel pedig helyreállt a fiú lelki békéje.
- Hé, mondj már valamit - pislog a másikra, amikor az ahelyett, hogy véleményezné a hallottakat, megpofozza saját magát, majd felpattan, és öccse mellé ugorva, annak homlokára tapasztja tenyerét, csak hogy megbizonyosodjon arról, hogy a fiú egészségi állapotával minden rendben van. Noelnek láza ugyan nincs, de inge alatt több helyt zöldülő folt, emlékében átok árulkodik az otthonlét szépségéről. Elmosolyodik nővére aggodalmán, majd amikor visszahelyezkedik székére a lány, és belekezd a mesébe, először jobbnak látja, ha nem önti szavakba az elméjét hirtelen elöntő gondolatokat. Az, hogy egy idegen férfi ágyában kötött ki, megesik, főleg lent a faluban. Rendben van a dolog, egyébként sem mondhat rá semmit, nővére felnőtt nő, ráadásul az eszesebbik fajtából, aki nem menne el bárkivel. De, hogy összetetoválta Médit? Az a lány meg engedte neki? Dermedten nézi a vele szemben ülő szőkét, majd nyel egy nagyot, és elneveti magát.
- Hát ez durva! - vigyorog meglepően őszintén, időközben kényelmesen hátradől a székében. A támla recseg, ahogy a fiú súlyát megérzi. Az csak rázza a fejét, elégedetten vigyorog, tekintetét le sem veszi Sára vonásairól. - Na és, öhm, mit tetováltál Médire? Izé, Médeára? És publikus helyre, ha szabad kérdezni?
Kérdése közben lesüti szemét egy pillanatra, maga sem érti, miért érdekli, hogy Médea pontosan hol lett tintapacás, de hangja egyetlen csepp zavarodottságról sem tesz tanúbizonyságot. Kíváncsi a levitás mestertanoncra, de csak mert kellemes társasága volt egyszer a teaházban, és mert utána olyan jót sétáltak. Egészen vicces és értelmes jelenség a Weöres lány, meg kell hagyni.
- Egyébként alakul valami az idegennel, vagy az csak egyszeri alkalom volt? - érdeklődik tovább kedvesen, és bár odabent ébredezik a dühöngő őrült, feltett szándéka a türelem és nyugalom mintaképévé válni. Fejét ingatva mosolyog, nagyokat pislog az információkat hallva, és olykor halkan hümmög. Szereti a testvérét, és nincs mit tenni, belenőttek abba a korba, hogy szeretniük kell testvérük választottját is. Vagy megmérgezni, megátkozni, sírba tenni. De Noel - egyelőre - látatlanul nem óhajt senkit sem bántalmazni, főleg nem súlyosan. Így hát mosolyog és hümmög.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Samantha

A lány megjegyzése, miszerint Noelt valójában nagyon is érdekli a Saint-Venant elvesztése, szívéig hatol. Keserű szájízzel nyel, némi fintor ül ki arcára, majd magabiztosan megrázza a fejét.
- Az ő vesztesége sokkal nagyobb - teszi meg rideg kijelentését a csoda barnának. - Én jó fiú vagyok, ha valaki bekerül ide... - mutat mellkasa irányába, s úgy folytatja. Hangja egyre hangosabb, szavaiból folyik a düh és fájdalom. - ...akkor vigyázok rá. Figyelek rá és óvom, megadok neki mindent, rajongásig szeretem. Én nála jobbat érdemlek.
A hangot, amelyen szól, már-már kívülről hallja, mintha nem is ő beszélne, mintha csak lelke ömlesztené Sam-re a benne megragadt érzéseket. Talán úgy hiszi, könnyebb lesz a szakítás átélésének tudatával együtt élnie, ha már kiadta magából az azzal kapcsolatos érzéseket. Sajnos nem tudja még, milyen sok időnek kell eltennie ezután az este után, hogy újra vidám hajnalra ébredjen. A poharáért nyúl, az utolsó cseppet is kiissza belőle, hogy egyszerű, ám ostoba kérdését felmerje tenni Samanthának. A lány arcára természetesen mindaz, amit gondolt, azonnal kiül. Döbbenet, kétségek, zavarodottság. Noel elmosolyodik, és a pulthoz sétál egy újabb, talán az utolsó kör italokért. Máskülönben szereti magánál tudni eszét, józan tudatát, de most úgy érzi nem vágyik semmi másra, csak hogy odavesszenek a bensőjét eltelítő és folyton maró szörnyek. Visszaérvén újabb mosolyt küld a lánynak, majd koccintanak, és jön a jól megérdemelt elutasító válasz. A nemben viszont annyi éltető pozitívum van, hogy a rellonos szíve izgatottan dobban egyre-másra félre. A barnaság egy pillanat múlva már az ölében ül, ő pedig nem rest kapni az alkalmon. Kezeivel öleli a formás testet, s a csókban lehunyt szemekkel pihen meg.
- Nagyon-nagyon kedvellek - ismétli önmagát a csók elcsattanását követőn, zöldjeit csak nagy sokára nyitja ki újra. Mosolya széles, szíve megtelik szeretettel. Bambán nézi az élénk csokoládébarna szemeket, hogy karjaival szorosabbra fogja háztársnőjét, és újabb csókot kérjen. Immáron nem kellenek szavak, Samantha egyébként is tökéletesen érti a fiú jelzéseit, belelát vágyaiba és igaz barát módjára ott van, amikor fáj.
- Fizetek és mehetünk - mondja szelídre változó hangon, közben rácsap a lány fenekére, hogy álljon csak fel, majd a pulthoz sétálnak. A csapos ítéletet mond a fogyasztás felett, ő az erszényébe nyúl, végül átkarolja a barnaság vállait, homlokon csókolja, és kivezeti őt a helyiségből. Egy tökéletlen nap tökéletes befejezése ez, lassú séta vissza a kastélyba, némi lelkizés, és lent, a fiú alagsori szobájába érve már csak arra vágyik, hogy a lány szorosan ölelje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sárika <3

A nevetésben tényleg lehet valami különleges, ami úgy hat az emberre, hogy az ellazul, s azonnal megered nyelve. Sára arcvonásai megkönnyebbülésről mesélnek, és a fiú szívét is ellágyítja a szőkeség felszabadult, édes kacagása. Nem szeret, és nem is tud rosszban lenni a lánnyal, és még ha haragszik is néhanapján rá, az is csak azért lehet, mert annyira félti őt, hogy ahelyett, hogy szabadon eresztené, és engedné, hogy mindenféle fiúval - vagy tanárai egyikével - randevúzzon, bezárná a sajátjával szemközti szobájába, és soha, de soha nem engedné onnan ki. Kiskoruk óta csak ő van a szőke mellett, mint férfi, és ezt az áldott állapotot nehéz odaítélni másnak, aki majd később feleséget, végül anyukát csinál az addig, csak mint testvér szerepet betöltő lányból. A fiú az öröm mellett szomorúságot és csalódottságot is érez, de nem fog előhozakodni velük, inkább mosolyog, nevetve rázza a fejét, ahogy nővére beszámolót tart neki kalandos emlékeiből. Olyan jókat nevetnek, hogy ha eddig nem is, lassan bizonyára feltűnést fognak kelteni az elszórtan tanulgató diákok között. Látszólag viszont őket ez egyáltalán nem érdekli, úgy tűnik elfeledkeztek minden másról, s csak egymásra figyelnek. Érdekes, hogy Noel nem túl beszédes, magát hátrébb helyezve teret enged Sárának, amivel a lány szó nélkül él is.
- Szóval egy kígyó, valahol a karján? - kérdezi meghökkenvén, szemöldökeit egy pillanatra összehúzva. Ajkai azonban vigyorra húzódnak, rendkívül tetszik neki, amit hall. Talán, mert nem gondolta volna Médeáról, hogy tényleg megmerne fogni egy kígyót, és bár említette a teázóban, hogy kedveli a fajt, és látszott is stílusán, a rellonos azt gondolta, csak a szája jár. Az asztallapra pillantva vigyorog, majd ránéz Sárira, tekintete életteli csillogással telik meg. - Ugye tudod, hogy rendkívül gonoszak vagytok? Nem kéne ráhozni a kisdiákokra a halálfélelmet...
Hangjában nem hogy nem bújik meg a huncutság, még csak egyetlen csepp korholás sincs benne. Egyenesen büszke a lányokra, akik könnyedén letagadhatnának pár évet valódi korukból. És ha megtennék, Noel talán máshogy érezne Médea iránt. Így viszont ezidáig nem folytatódott a teázóban folytatott kellemes beszélgetés, és a fiú összezavarodott elméje egyelőre nem is szeretne lépéseket tenni a mestertanonc irányába. Túl idős, fura és levitás. Olyasfajta kifogások, amelyeken még ő maga is nevet - amit Sára talán betud a jelen helyzet következményének -, és pontosan tudja, hogy az ő útjába nem állhatnak efféle gondolatok. Ha elakar érni valamit, azt el is fogja érni. A lehető legjobbkor döntötte tehát el, hogy egy ideig pihenteti a lányokat, és belefeledkezik a kviddicsbe, és más iskolai elfoglaltságokba.
- És az idegennek van neve is, vagy a bemutatkozásig nem jutottatok el a nagy semmittevésben? - húzza fel bal szemöldökét, hogy a lány tudtára adja, bizony nem ostoba, pontosan jól tudja, hogy egy olyan kifejezés mögött, mint a semmi, sok minden áll. Mosolya nem múlik, végignyúlik pelyhedző arcán, és mikor nővére felteszi a legfurcsább kérdést, amit életében őtőle hallott, felröhög. - Te vagy az egyik legcsinosabb lány, akit valaha láttam! Őrült az, aki szerint van rajtad felesleg... hacsak nem... Nelli ontja beléd a bölcsességeit. Hidd el, ha nem lennél a nővérem, rád mennék. Nem vicc, jó vagy elölről, meg jó vagy hátulról, a többiről nem is beszélve.
Tessék. Az első komoly megállapítása a legidősebb Ombozi gyermekről, amit nagyon remél, hogy a könyvtárban tartózkodók egyike sem hallott meg. Nem szeretné magukat rövidtávon kastélyon kívül találni egy-egy morbidnak ható megjegyzés miatt, így inkább nem folytatja, szavait csupán felmutatott hüvelykujjával erősíti meg. Sárát tartja az egyik legszebb fiatal nőnek a világon, a sorban szorosan mögötte Nellivel, akiről még nem derült ki számára, hogy küzd-e egészségügyi problémákkal, és azért olyan rettentő vékony-e, vagy egyik üknagyanyjukra ütött csupán, aki koporsójával együtt volt kerek negyven kiló.
- Ki az, akinek nem felelsz meg? Szívesen elbeszélgetek vele - fűzi még tovább előző gondolatait, ám hangja megkeményedik beszéd közben. A családjáért, mint minden normális ember, ő is képes lenne bármit megtenni, ez jelenthet kellemes beszélgetést, de tiltott pálcamozdulatot is. Körbepillant a helyiségben, majd visszanéz Sári zöld szemeibe, hogy jobbját elővegye az asztal alól, és tenyérrel felfelé rátegye. Egy hosszú pillanatra lehunyja sajátjait, és erősen koncentrálva megidézi magában az őt éltető elemet. A tűz elönti testének központját, végigfut erein, pillanatok alatt felgyújtja egész valóját. Noel a gyakorlatok miatt nap, mint nap átélt érzések közben nővérére nyitja tekintetét, és mosolyát már a tenyerét, mint fészket kitöltő lángok világítják meg. Ezzel szeretné Sári tudtára adni, hogy nemcsak beszélgetni tud azzal, akinek nem felel meg, és bár ő a fiatalabb testvér, már képes megvédeni az ötödévest. A lángok aztán kialusznak, mire a fiú félredönti fejét, és rákacsint a szemben ülő sárkánylányra. Nem lesz itt semmi baj.
- Nem csak, hogy tervezem, de be is tartom. Michelle igen nagy űrt hagyott bennem, és úgy érzem, hogy mostanában senkivel se tudnék olyan kapcsolatot kialakítani - feleli halkan, majd száját elhúzva feltesz egy a szívét régóta nyomó kérdést. - Miért nem voltam elég jó neki?
Annyira akarta azt a lányt, és olyan sokáig kitartott, tovább viszont nem látta értelmét. Odabent is kihunytak a fények, ereje sem maradt több, Michelle képe lassan odaveszett, ő meg egyedül maradt a kitölthetetlen űrrel. Zavarában tekintetét kapkodja, hol az asztalt, hol Sári arcát nézi, hirtelen már azt is megbánja, hogy ilyen butaságot kérdezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Merkovszky tanár úr(?)

Nap, mint nap gyakorolja képességét azóta, hogy a titkos könyvtárban először kirobbant belőle. Sárával éppen vitatkoztak, és a hallottak, na meg az őt ért vádak miatt a rellonos olyan testet-lelket felemésztő haragot érzett magában, hogy kigyúlt szíve pillanatok alatt pusztító tűzzel árasztotta el ereit. Mérge végül fizikai megvalósulásban ért véget, kezei lángra kaptak, ő pedig meredt tekintettel utasította el félelmében kiáltozó nővérét és annak segítőszándékait. Noel gyomra nem bírta megemészteni, hogy a legkedvesebb testvére elcsábította tanárát, s a csalódottság, az emiatt benne ébredő düh megszülte az ezidáig csöndes rejtekében szunnyadó tüzet. Világéletében kötődött a vöröslő erőhöz, szívesen gyújtogatott - festményeket kiváltképp -, hirtelen haragú volt, problémamegoldása is azok felégetésével kezdődött. Egyetlen hidat sem hagyott maga mögött, ha úgy döntött továbbáll, akkor kész volt megszüntetni mindent, ami az elhagyhatóhoz kötötte. Egyedül volt, ha voltak is mellette, ő akkor is csak magára számíthatott. A tűz, ami egész idáig benne éledezett, most csak még inkább kitörni vágyik. Noel igazi, augusztusi születésű oroszlánként él, aki királyként képes járni a többiek között, ám ezzel együtt óvja és védelmezi is az övéit. Képes bölcs döntéseket meghozni, és bár fiatal még, tökéletesen időben érzi magát ahhoz, hogy korán elsajátítsa isteni adományát, és pár éven belül a legjobb pyromágusok egyike - ha nem a legjobb - lehessen.
Egész éjszaka fent volt, könyvet olvasott és elméje ösvényein járt. Olyasmiken gondolkodott, amit eddig rosszul tett, amit nem tud, pedig meg kellene változtatnia, majd jövőjére terelte foszlányait. Céljaira és vágyaira koncentrált, egyfajta láthatatlan listát állított össze magában, aminek első pontjaként ez szerepelt: erő és ész együttes hatalma. Nem elég erősnek, vagy olykor erőszakosnak lenni, olyanná kell válnia, aki higgadt állapotában is tökéletes ura marad legfontosabb ajándékának. Teremtőként a tűzzel bármit elérhet, igazi, legyőzhetetlen pusztítóvá válhat, akinek útjába csak az állhat, ki egész hátralévő életében vergődve szeretne feküdni betegágyában. Ő eléget, nyomorba dönt, hatalmat szerez. Pezsgő vére, az adrenalin folytonos nyomása nem engedte nyugovóra térni, a hajnali fényeket mint mindig, most is a bejárati lépcsősoron várta. A rellon színeibe öltözve ült, és a pirosló pirkadatban saját, tüzelő lelkét látta viszont. Ma végre találkozik Merkovszky tanár úrral, aki közös útjuk során remélhetőleg minden titokról lerántja a leplet, hogy a másodéves rendjén elsajátíthassa azokat. A felfelé törekvő Nap útja végére ér, mire Noel összedörzsöli tenyereit, és feláll. Gondolatai szabadok, elméje tiszta, a kviddicsedzések miatt teste erősebb, mint valaha. Szívén sem ül már a viszonzatlan szerelmet hirdető madár, így ennél összeszedettebb, ha akarna, sem lehetne. Lezárt mindent, ami hátráltatta, és kész cselekedni biztos jövője érdekében.
- Tanár úr? - nyit be az elemi mágia tanterembe, de egyelőre nem látja mesterét. Helyette viszont bent talál egy nőt, akivel még sohasem találkozott. Felvonja szemöldökét, közelebb lép hozzá, és kezet nyújt neki. Valószínűnek gondolja, hogy a nő is tanulni jött, csakúgy, mint ő. - Szia, Ombozi Noel vagyok. Te is Merkovszkyt várod? Vagy csak nézelődni érkeztél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Merkovszky tanár úr

Bolondul azt hitte, hogy csak a diákokra érvényes ez a különös járvány, amitől a lányok fiú, a fiúk pedig lánytestben élik tovább napjaikat. Ő örülhet, mert kimaradt ebből a szörnyűségből, ami a Leonie testében töltött hosszú hetek után valóságos megkönnyebbüléssel tölti el. Szereti a másik nemet - főként kívülről csodálni -, de mióta megtapasztalta hormonjaikat, vérzésüket és az akkortájt jellemző agybajukat, minden nap hálát ad Istennek, amiért ő a jobbik nembe született. Merkovszky tanár úr bemutatkozásakor pillanatnyi meglepettségében felszalad szemöldöke, hiszen egyáltalán nem számított erre a fordulatra. Cseppet sem zavarja, hogy nőtől kell tanulni, egyrészt a lelke férfié, másrészt pedig ismer kitűnő nőket, akik erősek, okosak és szilárd jelleműek. Némán bólint, amikor a tanár úr elmagyarázza az iskolában zajló helyzetet, amivel ő maga is pontosan tisztában van, de tisztelete jeléül csak bólint, jelezvén, hogy megértette, és nyugodt szívvel rátérhetnek az őket érdeklő részre.
- Tessék? - kérdezi azonnal, meg sem várva, hogy Ádám befejezhesse mondandóját. Megrázza fejét, egyáltalán nem tetszik neki amit hall, nem tartja magát felkészültnek ahhoz, hogy kiforratlan, megformázatlan lángjait mutogassa egy olyan embernek, aki a világ legjobbjai között műveli a mágia ezen ágának mindegyik elemét. Ahogy a női testbe szorult férfi tovább beszél, a rellonos elneveti magát, és zavartan megvakarja halántékát. - Rendben van.
Zöldjei a szép arcú nőt figyelik, majd egy pillanatnyi gondolkodás után némán lecsatolja karóráját, kigombolja mélyzöld ingét, és levetve azt a terem ajtajánál helyezi el. Drága óráját tetejére ülteti, haját összefogja, majd a hátára tetovált sárkányra összpontosítva a férfi provokáló szavaira gondol. Mennyi minden van, amit utált ebben az évben! Mennyi mindentől szenvedett ebben az évben! Utálta, hogy nem tud szakadni Michelle-től, és utálta, hogy apja még mindig fölötte áll, amit legutóbbi hazalátogatásakor újfent bebizonyított neki. A kínzás, amit az Ombozi család fejétől kapott ott ég lelkében, és testének múló foltjaiban egyaránt. Tiszta elméje pillanatok alatt telik meg fájó gondolatokkal, melyek dühöt és haragot ébresztenek benne. Szívében hamarosan érezni kezdi az aggasztó, kirobbanni vágyó tüzet, s az ereiben szétfolyó forróságot. Lehajtott fejjel, behunyt szemekkel áll a tanerővel szemben, s mikor tenyerei lángra gyúlnak, eltorzult arccal néz fel rá. Mindenkit Ádámban lát, Michelle-t, az apját, még Sárát is egy pillanat töredékére, akit nem tudott megvédeni a bűn elkövetésétől. Kezeit felemeli, támadó pozíciót vesz fel velük, és a tanerő felé uszítja kezdőlángjait. A tűz hasítja bőrét, az emlékek és érzések pedig minduntalan, soha el nem múlóan táplálják azt. Tekintetében lángok ülnek, hogy újabb csóvákat küldhessen Merkovszky felé. Felrémlik előtte egy kép, és egy női hang, ahogy azt mondja neki boldog kacajjal: "Ugyanolyan vagy, mint édesapád!"
- Nem! - kiáltja, és egy az előzőnél sokkal nagyobb láng formálódik tenyereiből.  Ha olyanná válna, mint Farkas, elveszne minden cél, amiért érdemes élnie. Odalenne minden, nem volna értelme születésének. Az pedig nem lehet! Halántékáról arcába folyik a sós izzadtság, ajkai szenvedő vicsort formálnak, úgy dobálja egyre erőteljesebb, olykor gömböt formáló lángjaival a nőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Merkovszky tanár úr

A terem és Ádám adta lehetőségek, hogy szabadon gyakorolhatja elemét, olyasfajta szabadságérzettel tölti el, amivel ezidáig nem találkozott. Sem otthon, sem a kastélyban nem tüzeskedhet, főleg nem büntetlenül, mások testi épségére pedig kiváltképp ügyelnie kell, ha nem akarja magát rövidtávon iskolán kívül, újfent Székesfehérváron találni. Tenyereiben ügyesen formálja a lángokat, azok tetszés szerinti, akaratos alakba öntése már egészen jól megy neki, köszönhetően annak, hogy minden nap szorgalmasan gyakorol - a könyvtárban, amit Ádám és mások előtt is mélyen titkol. Merkovszky tanár úr megsebzése viszont, még annak ellenére is, hogy tudja, nem képes bántani mesterét, gátolja tudatát, és a tűzcsóvák dobálása minduntalan hasztalanok maradnak, egyszer sem érnek célt. A rellonos tekintete fátyolos, a női alaknak csupán körvonalait látja, míg apja és a többiek képzete kristálytisztán jelennek meg előtte. Halántékáról útnak indul néhány verejtékcsepp, majd lassan mellkasán és hátán is gyöngyözni kezd az izzadtság. Fizikailag megterheli a megállás nélküli munka, a düh pedig, ami élteti ereiben az ki nem hunyó tüzet, lüktető fejfájást idéz elő.
Amikor meghallja Ádám hangját, elveszíti a felidézett emberekkel való kapcsolatot, eltűnnek a fájó emlékek, ismét két lábon áll tanára előtt, néma tisztelettel hallgatja segítő szavait.
- Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá, félek, hogy valóban megsebzek valakit - mondja komoly hangon, közelebb lépve a nőhöz. Közben égnek fordítja tenyereit, és apró, vörösen égő gömbformát idéz bennük. - Tudom, hogy önt nem bánthatom, de ha megtanít arra, másokat hogyan... akkor... bántani fogom őket.
Szívében nagy dilemmát érez, ha arra gondol, elemi mágusként micsoda erő lakozik benne, de tudata visszatartja attól, hogy megcselekedje amit mások szerint meg kellene. Rellonosként rengeteg külső és belső elvárásnak kell eleget tennie, azzal pedig, hogy vérében eszeveszett tűz lobog, ami által bármikor a másik fölé kerekedhet, széthúzó erőként szolgál akarata és tudata között. Akarja, de nem teheti, mert illemtudó, a hétköznapokban szerényen élő ember, aki nem kérkedik azzal, amit birtokol, de ha elszakítják türelme cérnáját, feldühödött oroszlánként képes támadni olyat is megcselekedvén, amit egyébként nem akarna. Jobbjában kialszik a tűz, ujjaival megtörli homlokát, majd merev arcvonásokkal felnéz a nőre, és csak őt figyelve kezdi gyűjteni magában az erőt. Senkit nem képzel a helyébe, gondolatai tiszták, fejét folyamatosan üríti, hogy csak a jelennel foglalkozzon. A düh helyét koncentráció veszi át, kezeivel támadó pozíciót vesz fel, hogy hamarosan nagyobb, erőteljesebb lángokat küldjön tanítója irányába. Szemeit közben lehunyja, belülről mégis tisztán látja a termet, saját magát, csóváit és tanárát, akit remélhetőleg most már elérnek a lángok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő