Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Kowai és Jones
Hölgyeim, viselkedjünk már.

Éppen a rellon körletben tétlenkedik, figyeli a klubhelyiségben tartózkodó diákokat, közben csendesen tisztítja szőlőfa pálcáját és a térképre gondol, amivel még bőségesen van munkájuk, de reményeik szerint elkészülnek a tanév kezdetére. A többi ház lehetséges jelszavai járnak fejében, mikor eszébe jut, hogy még vissza kell vinnie egy könyvet a könyvtárba, nehogy a csinos könyvtároskisasszony múlni nem akaró elmebajjal ajándékozza meg őt az esetleges késedelméért. A szobájába indul, hogy felkapja az Átváltoztatástan alapjai című évtizedek alatt rongyosra olvasott művet, és fütyülve induljon ki a mindig hűvös alagsorból.
Ugyan még szünet van, de már nem utazik haza, helyette Kowaival tölti felszabaduló idejét, hogy a nagy durranást tervezzék a térkép mellett, ami felemészti nappalaikat, s olykor éjjeleiket is. A lány egészen elviselhető, kedveli a vele töltött időt, és olyan dolgokat is szívesen mond el neki, amit mások előtt rejteget. Ilyen Michelle is, akiről csak ritkán és keveset, de szövetségesének beszél. Kowai ha nem is válaszol barokkos körmondatokban kialakult szerelmi bánatára, legalább meghallgatja azokat az apróságokat, amelyek kicsusszannak szájából.
A könyvtár felé halad, egyik kezében a vaskos könyvet tartja, másik szabadon lóg az oldala mellett. Lassú léptei visszhangot vernek a folyosórészlegen, azonban dallamos füttyhangját furcsa nyögdécselések és verekedés hangjai szakítják félbe. Felvonja egyik szemöldökét, és szabad kezével pálcájáért nyúl, hogy ha kell közbeléphessen a harcba. A következő sarkon befordulva látja meg az egymáson fekvő lányokat, hol egyikük, hol másikuk üt, karmol s harap. Pálcáját leengedi, sokkal jobban élvezi ahhoz a látványt, hogy egyszerűen közbelépjen a párharcba. Tudhatta volna, hogy Kowai lesz az egyik fél, hiszen nem igazán érti meg magát lány társaival, amit az is bizonyít, hogy ismét szobát keres a rellon körletben.
Noel hosszú félmosolyra húzza ajkait, féloldalasan a falnak dől, és úgy nézi Kowai macskaszerű mozgását, vámpírharapását, és azt követően az áldozat kicsorduló vérét. Elismerő bólintással jutalmazza szövetségese technikáját, majd mikor a földön fekvő fél elejti az eddig erősen markolt pálcákat, egy mozdulattal löki el magát a faltól és komótosan sétál oda a lányokhoz.
- Vigyázhatnál jobban is a pálcádra - mondja a sötét hajúnak, miközben lehajol értük és felveszi mindkettőt. - Ha nem csal az emlékezetem, akkor ez már a második alkalom, hogy elveszik tőled.
Az egymást tépő lányokkal szembeni fal tövébe telepszik, és ha felnéz rá Kowai, akkor huncutul rákacsint. Ilyen egyszerű ez, jókor kell jó helyen lenni. Saját pálcáját készenlétben tartja, ha bármelyik fél ugrana, azonnal megátkozhassa azt. Csillogó szemekkel nézi tovább az eseményeket, tagadhatatlanul tetszik neki a látvány, hallása issza a küzdelem hangjait, szaglása elraktározza a vér illatát. Csodás, lányok, csak így tovább!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Kowai, Jones és Mészáros tanárnő


A lányoktól nem messze, velük majdhogynem egy szinten ülve nézni a harcot szemet gyönyörködtetően kellemes látvány, amivel élete során ezidáig sajnos még nem találkozott. Szövetségese ébenfa pálcáját összefogja a másikéval, sajátját pedig a párosra szegezi, hiszen soha nem tudni, hogy mikor fordulnak ellene. Ha háztársnőjének eldurran az agya - ahogy jelen esetben is történt -, akkor senkit sem kímél, még őt sem. Az ismeretlen fél talán azt hiszi, hogy győzedelmeskedhet Kowai felett, legalábbis a kitartás és túlélési ösztön úgy tűnik nem engedi meg neki egyelőre a küzdelem feladását.
Noel halkan kuncog a lányok macskaszerű mozgásán, és egymás ellen irányuló dühös csatakiáltásaikon, amelyek főleg a sötét hajú ajkait hagyják el. Nem meglepő, hogy ennyire dühös, elég csak visszagondolni az előző incidensre, amikor a törött pálcáért kapott büntetésének nyomait hosszú hetekig viselte sápadt bőrén. Most viszont - hála a pontos érkezésnek -, nem lesz alkalma a szigorú anyának elbánni lányával, és ez elégedettséggel tölti el szívét.
A földön harcoló lányokba feledkezve észre sem veszi, hogy társaságuk akad, méghozzá tanári titulust viselő, aki egyszerű pálcamozdulattal szedi le Kowait az ismeretlen félről, s repíti a magasba. Noel felszaladó szemöldökkel követi a seprű nélkül lebegő lány útját, akit a tanárnő, mint egy pókot emel a sarokba, hogy utána hozzá fordulhasson.
- Én a könyvtárba szerettem volna eljutni, aztán valami furcsa oknál fogva itt ragadtam - emeli fel mutatóba az Átváltoztatástan alapjait, majd a felé igyekvő ismeretlen lányra pillant. - Kellene a pálcád, mi? Kowainak is kellett volna, mégsem adtad oda neki.
Nem tesz semmit, hiába nyújtja kezét pálcájáért a vérző fél, ő magánál tartja azt, és a magaslati levegőt élvező háztársát túlordítva közli a tényeket a lánnyal. Aztán a tanárnőre néz, felkel a földről, és saját szőlőfa eszközét Kowai pálcájával egyetemben a zsebébe csúsztatja.
- Tegyen vele úgy, ahogy jónak látja - mondja a szőke tanerőnek, és átnyújtja neki az egész kialakult helyzetért felelős lány pálcáját. - Ó, és míg el nem felejtem, nagyon jó vizsgalapot állított össze az évfolyamomnak.
Elmosolyodik, majd hátat fordítva a népes társaságnak kósza vigyort küld a plafonon csüngő Kowainak. Biztonságban van a pálcája, immáron megnyugodhat, a büntetésért viszont amit kapni fognak, nem vállal felelősséget. Markában erősen szorítja a vaskos könyvet, és folytatva füttydalát, lassan sétál tovább a könyvek dohos birodalmába.
Micsoda egy nap! Lelki szemei előtt újra, és újra visszajátssza a vérre menő macskaharcot, hangosan nevetve egy-egy momentumon, majd a hűvös könyvtárban egyenesen a kisasszonyhoz viszi néhány nap késedelemmel tarkított könyvét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kowai és egy leheletnyit Sára
Évnyitó/Évzáró

Háztársnője első humoros megjegyzésére figyelve először fel sem tűnik neki, hogy Kowai nincs jó formában, az otthon töltött idő ismét nyomot hagyott bőrén, és bizonyára a lelke mélyen rejtegetett zugokban is. Elvigyorodik a mesehős nevét hallván, azután összevonja szemöldökét és úgy felel a piszkálódó megjegyzésre.
- Szerencséd van, hogy nem tudom ki az a Rapunzel, de nagyon ajánlom, hogy szőke legyen - mondja nyelvét egy pillanatra játékosan kinyújtva. Jó kedélyű vigyora egész arcát betölti, s úgy nyúl hátra felkötött hajához, amire egész szünetben nem figyelt, mert nem látta értelmét törődni vele, sem mással, mint a kinézet és jól ápoltság. Az otthon töltött pár hétre szüksége volt, és bár mindennap gondolt a kastélyra, szövetségesére, és a hiányzó darabokra, élvezte az édesanyja által kapott kényeztetést. Jó volt az otthon ízeire ébredni, jó volt az otthon illatát érezni, és jó volt otthoni, megszokott hangokat hallani. Az egyetlen hibapontot az agyát elöntő emlékképek jelentették, Michelle és az ágyában talált szőke hajszálak, amelyek még a lehúzott ágynemű után is feltűntek itt-ott.
Mereven tartja a mellette haladó lány karját, ő maga is egyenes háttal, határozottan lép, mint egy büszke oroszlán halad a gyülekező diákok között. Kowai nem beszél sokat, mintha még az is zavarná őt, hogy Noel izgatottságát nem rejti véka alá, s megbeszéli vele. A fiú egyelőre nem törődik ezzel, egyszerűen nem vesz tudomást róla, mert tudja jól, hogy a lánynak nem volt olyan jó szünete, mint neki, anyja nem kényeztette úgy, ahogy megérdemelné, és ahogy az övé tette Székesfehérváron. Ez őt is haraggal, s dühvel tölti el, erei feszültségtől lesznek teljesek, arcvonásai megkeményednek már a gondolatra is. Lepillant a háza színeiben pompázó sötét hajúra, és amikor az kiejti ugyanazt a csatakiáltást, mint a karácsonyi bálon elmosolyodik.
- Na, akkor hajrá! - mondja ő is a lány matt szemeibe pillantva, majd karját nyújtja ismét, hogy a lánnyal egyszerre lépve induljon be a terembe. Az a levita színeit öltötte fel, kék és ezüstben díszeleg, amire elhúzza száját, és szabad kezével émelygő gyomrát istápolja. Förtelem, hogy nem a sárkányoké a győzelem, de nincs mit tenni, ők cselekvő, gyakorlatias emberek, míg a kékek szorgalmasan részt vesznek az összes órán, és éjszakába menően ülnek a szorgalminak szánt hatvan centis pergameneken. A rellonos fiatal szívesen látná maga körül a saját színeiket, de hangulatát nem rontja ez sem, hiszen sokkal magasabb cél miatt érkeztek ma ide, minthogy sajnálkozzanak a házak közti verseny második helyezettje miatt.
- Vajsör van? - kérdezi reményteljesen, mikor az italoktól roskadozó asztalhoz kíséri partnernőjét. Amíg a lány saját ízlése szerint tölt magának valamiből, addig ő a teremben gyülekező diákokra emeli zölden csillogó tekintetét. Valami nem stimmel. - Mi a...?
Sárát ezer közül is a pillanat töredéke alatt felismerné, vörös, fekete, de még hupikék hajjal is, sárga vagy piros szemekkel, malacorral vagy macskafülekkel. Előle nem bújhat el. Nővére azzal az ismeretlen lánnyal lóg, aki elcsente háztársnője pálcáját, majd véres verekedésbe kezdett vele a rellonos fiú jelenlétében. Noel összehúzott szemekkel nézi testvérét, hiszen pontosan tudja, hogy az készül valamire.
- Hé, az a lány a nővérem - löki oldalba Kowait, majd fejével a most vörös hajú Sára felé bök. - És itt hamarosan gond lesz.
Nem mond többet, hirtelen még azt is elfelejti, hogy az anyjáról akarta kérdezni szövetségesét, illetőleg tervük közelgő megvalósításának részleteit kívánták ezen az eseményen megbeszélni, de a másik Ombozi megjelenése időközben megváltoztatta a programot. Elvigyorodik, ahogy figyelemmel követi a kibontakozó eseményeket, majd fejét csóválva derékon ragadja az italát szorongató Kowait, és az ajtó felé kezdi őt húzni.
- Tűnjünk innen! - mondja elővigyázatosságból orra elé téve kezét, majd egészen közel húzva magához a fekete hajú lányt Sára mellett sétál el. Bohón kacsint nővérére, amit csak ő láthat, és az a halvány mosoly, ami orrát takaró ujjai alól kilátszódik vállon veregetéssel ér fel. Szép munka, szeretlek téged, testvérem.
A nagyterem ajtaján át a folyosóra kíséri Kowait, és köhintve egyet egy szabad pad felé int kezével.
- Beszéltem Warrennel - színtelen hangon kezd bele mondandójába a padhoz menet, pedig tartania kellene a lány haragjától. - Auror, de nem vesz minket komolyan. Nem kell tőle tartanunk.
Ledobja magát az ülőhelyre, hátát a hideg kőfalnak nyomja, úgy pillant fel sötét szemű barátnéjára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő