Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Évnyitó. Te jó ég, egy újabb év csúszott el mellettem és én tök lazán vettem az "akadályokat". A vizsgáim jól sikerültek, az év közbeni ájulásokat és a halálhírt is sikerült feldolgoznom már, így teljesen jól voltam. Kicsit még bennem volt az az érzés, hogy ne menjek-e, hátha megint... megtörténik velem az, mint tavaly, de végül belementem, mikor Dasha felajánlotta, hogy eljön velem.
Most az ágyon feküdtem és a plafont bámultam. Sóhajtozva néztem a fehér falat, aztán úgy döntöttem, hogy elmegyek készülődni. Fél óra múlva már az aulában álltam és arra gondoltam, hogy talán még sem kellett volna idejönnöm. Két ájulás... a tanulószobában és Ricsi bácsinál. Anyám már rég elvitt volna mindenhova, hogy derítsék ki, mi bajom van, amit én persze nem akartam. Dashát könnyen megtaláltam, integettem neki és a tömegen átvágva gyorsan odasasszéztam hozzá.
- Szia! - mosolyogtam rá. - Mi újság?
Beharaptam az alsó ajkam és a nagyterem felé pislogtam. Kíváncsi voltam, hogy mennyien lesznek, bár gondoltam, hogy mivel ez egy iskolai rendezvény, az egész iskola itt lesz. Hmm, vagy talán csak a fele, de biztos sokan lesznek. Ami azt jelenti, hogy megnőtt annak az esélye, hogy most is elájulhatok... megint. Hát ez nem túl kecsegtető dolog, szóval inkább mély levegő, húzd ki magad és ne gondolj rosszakra. Tudod Iza, jó dolgok, mint például a birtok, anyu, apu, Vivi, vattacukor, felhők, pillangók, ilyesmik. Oké, nyugi. Lassan sikerült megnyugtatnom magam és a vattacukor gondolata egészen kecsegtető volt. Olyannyira, hogy rögtön enni akartam legalább egy pálcikával, de sajnos nem volt kéznél. Rosie! Ő hozott nekem egyszer még... ó, Rosie... emlékszem még, hogy majdnem elkapta őt az az árny. Gyakorlatilag egymást mentettük meg, amiért én is és ő is hálás volt. Sóhajtottam, visszanéztem Dashára és újra rámosolyogtam. Nem akartam olyan látszatot kelteni, hogy esetleg baj van, mert akkor esetleg... hát talán elkezdenek majd kérdezősködni hogy minden rendben van-e, satöbbi. Hát igen, ezt nagyon nem akartam. Úgy, mint tavaly sem. Ó, még van idő visszafordulni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Váltig győzködtem magam, hogy nem lesz semmi baj, nem fog történni semmi, jó lesz és a többi. Kívülről nem látszott semmi, talán csak a gondterhelt arcom, de akkor is a terem felé pislogtam és nem néztem rá Dashára. Nem tagadom, nagyon is ideges voltam, de tudtam, hogy még egy ájulás és anyu biztos, hogy kinyírna. Ezt már szerintem Dol is jelentené, vagy valami, azért elég sokszor ütöttem már ki magam ahhoz, hogy lehessen valami bajom, de talán csak a trauma miatt, vagy hogy hívta a pszichológus...
Sóhajtva visszapillantottam a lányra és elmosolyodtam. Nem akartam, hogy gondterheltnek lásson, pedig nagyon is az voltam. Főleg rettegtem attól, hogy a "történelem megismétli önmagát". Ez kicsit talán furcsán hangozhat, de tényleg ettől tartottam a legjobban.
- Semmi említésre méltó - vontam meg a vállam a kérdésére. Elvoltam a nyári szünetben, na meg amikor Lucyék is visszaköltöztek, nagyjából átbeszéltünk mindent. Azóta meg nem sok minden történt, csak aludtam, feküdtem az ágyamon, meg Vattával játszottam. Sejtettem, hogy ez az év húzósabb lesz, mint az első kettő, szóval hát akkor nagyon bele kell húznom... Csak ne büntessenek meg még egyszer, azt nem bírnám ki.
- Persze - bólintottam és a lány után én is belépdeltem a terembe. A diákok többsége főleg az aulában gyülekezett, ott várták be egymást, így érthető módon a teremben még elég kevesen voltak ahhoz képest, ami ott kint volt. Próbáltam nem elszakadni a lánytól, főleg a padok között közlekedtek a bent tartózkodók, elvágva ezzel az utat Dasha után. Egy Rellonos bevágott elém, így kénytelen voltam megállni, hacsak nem akartam frontálisan ütközni. Mire a fiú eltűnt előlem és utolérhettem a lányt, addigra ő már megállt és tanácstalanul nézett rám
- Itt jó lesz, igen - mosolyodtam el újra. Furcsa, hogy ahhoz képest, mennyire rettegtem attól, hogy mi történhetne velem az elkövetkezendő másfél órában, most még nagyon is vidám voltam. Arcom sugárzott a boldogságtól és rájöttem, hogy hogyan tudnám magam lenyugtatni, arra az esetre, ha valamiért nagyon beparáznék: Vivire gondoltam. A szünetben hazajött és tudtam beszélni vele, jó volt az a néhány hét, amit együtt tölthettünk. Azt mondta, hogy mire vége lesz az újabb évemnek, addigra ő is befejezi az iskolát és hazajön. Hát mondanom sem kell, nagyon örültem a hírnek.
- Mit csináltál ma? - huppantam le a padra, magam alá gyűrve a szoknyám és a talárom. A hajam összefontam és egy virágos pántot csúsztattam a fejemre. Nem tartott sok ideig, Vivi még a nyáron megmutatta, hogy hogy kell és ezért is nagyon hálás voltam neki. Smaragd szemeimet a szobatársamra emeltem és beharaptam az alsó ajkamat. - Nagyon csinos vagy.
Mosolyogtam még mindig. Hiába, ez tényleg egy nagyon szép napnak ígérkezik, annak ellenére, hogy évnyitó van... új év...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Évkezdés, na meg most ugye az évzárás, szóval elég sok mesélnivaló van ilyenkor, kivéve nekem. Nem történt semmi olyan dolog, ami elég izgalmas lett volna ahhoz, hogy a lányoknak tudniuk kellett volna róla. Persze nem azért, mert nem bíztam bennük, egyszerűen csak szerettem, ha ez az én dolgom maradna és akkor semmi bonyodalom nem lehetne belőle később. Akár mennyire is telt el egy év, Vivi szerint még mindig ugyan olyan antiszociális voltam, mint elsőben. Vivi sok mindent mondott már nekem az első két évemről illetően, de azért ő sem volt itt mellettem a nap minden percében, hogy nézze tényleg igaza lenne-e. Amúgy igen, igazad lehet. Ezt válaszoltam neki, ő pedig csak mosolygott. Aztán még beszélgettünk pár dologról, de igazából csak arról viccelődtünk, hogy mi is történhetne itt, ha visszajövök. Vivien váltig meg volt róla győződve, hogy idén beszerzek magamnak egy pasit és ezt így mondta. Hát nem is kicsit akadtam ki, nem mondom.
A padig többé-kevésbé eljutottunk és amíg én a hajam fontam, Dasha is leült mellém. Tényleg nem tartott tovább nyolc-tíz percig befonni, a karom még is elzsibbadt a sok hátrafelé nyúlkálástól. Valahogy ebben mindig béna voltam, hogy totálisan is fájni kezdett a vállam és a felkarom, amikor hajat fontam magamnak. Vagy ez mindenkinél így van?
- Ha lesz időnk, persze - pislogtam bólogatva. Smaragdjaim gyorsan végigfuttattam a lány haján és kis gondolkodás után megállapítottam magamban, hogy sok mindent tudnék kezdeni a hajával. Na meg ő is, ha szeretne valamit csinálni, én szívesen megtanítom rá. Még egyszer utoljára gyorsan eligazítottam a virágokat a pántomon és már teljes egészében tudtam a lányra figyelni.
- Köszönöm - pirultam el a megjegyzésére. - Bevallom, hogy nekem semmim sem tetszik magamon. Sem a hajam, sem a szemem ami egyszer szürke, egyszer zöld... Vivi szerint egész nyáron kék volt.
Elhúztam a szám és az ajtó felé pillantottam. Sóhajtva megrántottam a vállam és visszanéztem a lányra. Tényleg nem tudom, hogy Vivi miért szerette úgy birizgálni a hajam, meg gyönyörködött annyit a szememben, mikor ő sokkal szebb volt. Kémszínű hajával és a szürkés-tengerkék szemével nagyon a nagyira hasonlított, akit már öt éve nem láttam. Valahova elköltözött és nem is beszéltem vele. Sóhajtottam és megmozgattam a fejem.
- Kicsit elfeküdtem a nyakam - hunytam le a szemem. - Ezenkívül Vattával voltam, tavaly év végén nagyon elhanyagoltam szegényt.
Erre nem voltam valami büszke, elvégre még is csak milyen gazda az, aki elhanyagolja az állatát? Nem is gazda, hanem inkább valami... szörnyeteg. Na jó, szörnyeteg azért nem voltam, de akkor is... hogy örült, amikor ma levittem sétálni az erdőbe! Hát majdnem bezuhantam egy gödörbe, de végül is Vatta örült a kis kirándulásnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Elég egy rossz mozdulat, vagy egy szó és ez a kutya már is képes legyilkolni magát, persze nem önakaratból. Korához méltóan nagyon játékos és bohókás kutya, így talán a pirosak közé sorolnám, de mivel ő kutya, így nem jár iskolába, szóval háza sincs. Marad velem és ez így jó.
Egy kisebbfajta sokk ért, amikor a collie rakétagolyó szerűen kilőtte magát mellőlem  és az ablakhoz rohant. Utólag kiderült, hogy csak Laviához rohant olyan boldogan, de én akkor is nagyon megijedtem. Te jó isten, ha az ablak nyitva lett volna... Amikor a lány - a kutyával az oldalán - leszállt az ablakból, végre nyugodtan fellégezhettem és a sokk hatása alól is kikerültem már. Vagy talán szívrohamot kaptam volna... hmm, nem is tudom.
Mosolyogva figyeltem, ahogy a lány megdögönyözte a kutyát, aki heves farokcsóválásba kezdett, aztán beszélni kezdett hozzá. Szemeim felragyogtak, mikor a lány ajkait elhagyó szavak elsősorban a kutyához szóltak, ugyanis az emberek többsége bolondnak nézik azokat, akik beszélnek az állatokhoz, vagy is elsősorban engem. Pedig én mindig bizonygattam, hogy megértik, de hát mások ezt nem vették tudomásul.
- Hűű, gratulálok - ragyogtak fel újra a szemeim, mikor válaszolta a kérdésemre. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen jó vizsgaeredményei lettek és hát nekem is jól sikerültek... a többség. Igaz, hogy tavaly jobbak lettek, de még így is átmentem mindenből. Aminek kifejezetten örültem.
- Nekem is jók lettek. Sok kiváló és várakozáson felüli. Ja, meg egy elfogadható, de hát... mindegy - nevettem el magam a végére. Laviával sokkal felszabadultabban tudtam beszélgetni, mint másokkal, pedig hát vele is elég kevésszer találkoztam. A kékek többségével kevésszer találkoztam, mert vagy ők, vagy én tanultam... plusz még a kiddics, ott van akkor Vatta, meg most jött a prefektusság is...
- Hazautazol a szünetre? - tettem fel a költői kérdést, amire kapásból igen lett volna a válaszom, már ha nem én kérdeztem volna. Én mindenképp hazamegyek, látnom kell anyuékat és Vivient is. Őt muszáj. Sok mesélni valóm van neki, már ha hazajön...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egyre jobban felhúzta az idegeimet ez a gyerek, pedig különben mindig azt mondták, hogy nyugodt lány voltam. Egészen addig, amíg el nem jöttem ide. Az első ok már a csárda: sosem voltam itt és vajon miért? Jó, azért, mert sosem volt időm, egyedül meg... úgy meg nem. Második indok: azt sem tudtam, hogy ki hívott ide, de legközelebb nem megyek sehová. Minimum egy kísérő nélkül. Komolyan, fel lehet valakit ennyire idegesíteni?
Már az, hogy nyuszifülnek hívott. Egy, ne becézgessen, kettő, nem vagyok nyúl. Jó, lehet, hogy ez egy szerelmespárnál elég édes, meg aranyos kifejezés egymás becézgetésére, de mi nem voltunk szerelmespár. Még csak a közelében sem voltunk, a srác vezetéknevét sem tudtam... A csárdában kezdett elég elviselhetetlen lenni a légkör, így muszáj volt valami menekülőútvonalat találnom, de előbb le kell rendezni ezt itt.
- Hah, nagyon vicces - ingattam a fejem. Mondjuk az a pár tényleg elég jól berúgott, szóval itt a második indok, hogy miért is kell gyorsan lelépni innen. Na és mivel én ilyen kedves vagyok, viszem magammal ezt is, mert attól függetlenül, hogy idősebb nálam, attól a vajsörtől kicsit meghülyült az biztos, szóval a további idiótaságaira nem vagyok kíváncsi... meg szerintem más sem.
Nem olyan könnyű nem észrevenni, hogy engem bámult, de ez ellen nem tehettem semmit. Nem fogok itt most elkezdeni kiabálni vele, ha megkérném, hogy nézzen mást, egész biztosan visszavágna valami gorombább dologgal, szóval inkább csak felkaptam a korsót és arrébb passzoltam az egyik asztalhoz. Na, innentől gyorsultak fel az események. Az egyik pillanatban még a csárdában tapostam a sárkány lábát, a másikban már a falhoz löktem és összefont karokkal - na meg veszélyesen villogó zöld szemekkel - ácsorogtam előtte. Azt hiszem most jött el az a pillanat, amikor tényleg alaposan helyre kéne pofozni a srácot.
- Nem, te figyelj... - vágtam volna közbe, de hát ő Zétény, ő mindent megtehet. A hegyi beszédre csak a szemeim forgattam, különösebben nem érdekelt, hogy mit mondott, hagytam, hadd szónokoljon még egy pár percig, ha leléptem, úgy sem fog többet keresni. Remélem...
- Nem vála... - kezdtem volna újra, amikor széttárta a karját és akkor... na, akkor jött a bombarobbanás. Szavai villámcsapásként értek, teljesen ledermedtem, szemeim kitágultak, ajkaim lassan szétnyíltak és csak álltam ott, úgy bámulva rá, mintha most tudtam volna meg, hogy megölt valakit. Nm tartott sokáig ez a hibernáció, a következő pillanatban szemeim újra a normális alakjukat vették fel, ajkaim szorosan összepréseltem és újra megingattam a fejem.
- Is... ismételd meg - sziszegtem újra olyan hangon, mint amikor a csárdában a lábára tapostam. Most szakadt el nálam a cérna és bár eddig jól bírtam - anyu szerint nekem jó idegeim vannak a hülyékhez, bár Zétény nem tűnt ostobának, sőt -, már csak tehetetlenül vártam, hogy mit reagál. Kezeim ernyedten a csípőm mellé zuhantak, szemeim rémülten Bambi-szerűvé váltak és csak álltam és vártam a halálos ítéletem...