Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Jó, ha nem is konkrétan egy Ricsit, de egy Ricsi-félét, na? - elnevetem magam, még a szemöldökeim is megvonogatom, mintha ez egy olyan jó ajánlat lenne. Mondjuk én csak jól jöhetnék ki belőle, ha ez tényleg ilyen könnyen megoldható lenne. Bár jobban belegondolva ez egy olyan dolog, ami elrendeltetett az ember életében, hogy találjon valakit, akivel szívesen megosztja a mindenét, és akire bármikor támaszkodhat, csak az emberek teszik nehézzé meg bonyolulttá. Többek között én is.
- Héé, már kinőttem a macsókból, jó? - tettetett sértődöttséggel hangomban emelem meg a fejem, hogy rá nézhessek, könyökeimmel megtámaszkodom a fűben. - Tudod, ezt most akár magamra is vehetném, hogy gyerekesnek tartasz, vagy mit tudom én - és ez a befejezés el is árul, mert ha tényleg a szívemre venném, akkor most határozott okom lenne, hogy miért vágom be a durcát, de nincs. Szóval nem is sértődök meg, eddig még nem is nagyon csikart ki belőlem ilyet Viktor, ami már simán beér egy kisebb elismeréssel. Egy ilyen vállveregetéssel, hogy jól van Návay, használati útmutató nélkül is tudsz kezelni. - Igazából Noellel sem azért voltunk együtt, mert hű de milyen menő fiú - valamivel csendesebb a hangom, nem sokkal, éppen csak egy fél árnyalattal. Visszadőlök a hasára, egy pár percig nézem a felhőket. - Ott voltunk egymásnak, és olyan kézenfekvőnek tűnt, hogy jó lesz - sóhajtok egyet, hát nem lett jó. Nem is nagyon szeretek erről a témáról beszélni, mert nem azért jártam vele, hogy legyen délutáni programom, meg ne magamnak kelljen fizetni a karamellás kukoricát. - De tényleg nagyon örülök nektek, úgy őszintén, nem csak úgy, hogy ezt mondom - felé fordítom fejem, most ez ilyen őszinteségi roham nálam, de ezzel el is múlt, vége van. Elmosolyodva hunyom le szemeim amikor megsimogatja a hajam, ha macska lennék, még elkezdenék dorombolni is, de nem vagyok macska, és fura lenne, ha elkezdenék itt nyenyeregni. Olyan ELMÉ-sen fura. Nem akarok olyan lenni. A mosoly az arcomon csak még szélesebbé válik, ahogy megint beszélni kezd, állam a térdeimre támasztom, át is ölelem a lábaim. Ez nálam ilyen önkéntelen mozdulat, mindig ezt csinálom, mikor épp így magamra maradok, és nem elzárkózásból vagy bizalmatlanságból, csak így beleégett a viselkedésembe.
- Ez szép. A gesztus is, meg az egész úgy önmagában - közben visszaaraszolok hozzá, neki is döntöm magam. Viktor olyan, mintha a bátyám lenne, sőt, még jobb is annál, mert így volt választás. Mármint ez most nagyon hülyén hangzik, de tényleg így van, azt is mondhatta volna, hogy köszöni szépen amiért visszaadtam neki anno a macskáját, vagy amikor Őrnagy fekete lett, vagy most is mondhatná, bármikor dönthetne úgy, hogy akkor nem kér többet belőlem, mégsem teszi meg. Vagyis remélem nem tervez ilyeneket.
- De figyelj, ha bármelyikőtök is elkezd hanyagolni, vagy elfelejti, hogy mikor mit beszéltünk meg, akkor esküszöm kicsinállak titeket - tudom tudom, egy éve már együtt vannak, és eddig se csinálták ezt, de nekem ez még mindig új, szóval igazán elnézheti nekem. És tudom, hogy nem felejtenek el, mert ismerem őket, de valamivel oldani is akarom ezt az egész hangulatot, túl szentimentális és az ilyenektől mindig úgy elérzékenyülök. Itt márpedig vannak más emberek is, akik nem láthatnak elérzékenyülni, mert én már csak ilyen kemény csaj vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A vörös csaj - hála Istennek - nem teszi szóvá a hirtelen támadt pakolhatnékom. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért nem akarok vele kezet fogni, csak érzem, hogy nem, és kész. De ez nem is feltétlen ellene irányul, mindenkivel így viselkedem, aki idegen. Szóval tényleg nem azért csinálom ezt mert mégis haragudnék rá. Túltárgyalom a saját fejemben.
- Ötödikes vagyok - ezt így az év vége felé jó lenne tudatosítani magamnak is, mert nem, még mindig nem fogtam fel, hogy én végzős vagyok. Ez egy ilyen fenomen, amit az ember vár, és amikor eljön, akkor el se hiszi, hogy itt van, és egyszerűen nem érzi magát végzősnek. - Te gondolom elsős lehetsz? - bár az eleje elég határozottan indult, a végére elég rendesen elbizonytalanodom. Nem vagyok jó annak a találgatásában, hogy ki hova jár, meg melyik évfolyamba, meg hány éves lehet, nekem az ilyenek nem mennek, és ezért sem lennék jó pszichológus. Nem értek az emberekhez. Pedig lassan tényleg ki kéne találnom, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, mert ahogy a fenti ábra mutatja, nem fog menni a "megtalálom az igazit és az majd eltart" történet. Pedig szívesen medencéznék meg utazgatnék egy életen át a semmiért.
- Vizsgaidőszak... Óha - elhúzom szám, elég fancsali képet vágok, mert az bizony nekem is vészesen közeledik, egy VAV-al együtt, és bizony mindkettőre ideje lenne elkezdenem tanulni. - Várj egy percet - felemelem a mutatóujjam, majd elgondolkodva támasztom azt ajkaimhoz, így egészen úgy nézhetek ki, mintha csendre inteném. - Még biztosan van pár heted - nem, most nem jut eszembe, kellemetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- A meleg része maradhatna abban a felében, amit nem nekem szánnak - tovább nevetve rázom meg fejem. Félreértés ne essék, semmi bajom velük, ahogy azt az alábbi ábra is mutatja, de egy olyan fiúval, aki nem hozzám vonzódik, nem sok mindent tudnék kezdeni. - Eeenyenyenyenyeee - vissza is fintorgok neki, még rá is csapok a mellkasára. Már nem úgy, hogy fájjon, csak úgy meglegyintem. Bár kételkedem abban, hogy egy harctéri auror bármit is érezne az én hű de komoly, hű de erős ütéseimből. Komolyan, egy fogpiszkáló vastagabb mint én, csoda, hogy nem fújt még le a menetszél a seprűmről. - Aj Viktor, néha úgy érzem, ti vagytok az egyetlen barátaim - és ezzel rá is bólintok a kijelentésére. Nem azért, vannak ismerőseim, akikkel jól elbeszélgetek a semmiről, de akik tényleg mellettem vannak, már huzamosabb ideje, azok tényleg ők. Most nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz.
- Miiiiiiii?, neem, nem akarom megváltoztatni - megint felkönyökölve rázom meg a fejem, felé is fordulok, hogy lássuk egymást. - Szerintem még nem született meg, vagy már meghalt, vagy a világ másik felén lakik, vagy.. egy pingvin - időközben felülök, széttárom a karjaim, annyira belejöttem ebbe a magyarázásba, hogy a kérdését, meg a mondandója többi felét el is engedem a füle mellett. - Tizenkilenc éves vagyok, hát már igazán ideje lenne jelentkeznie ha a közelben van, mert másképp egy vénasszony leszek, és nem lesz senkim - megrázom fejem, pár másodperc elteltével meg a pánik is kiül az arcomra. - Mi lesz, ha tényleg egy macskás vénasszony leszek? Nem akarok az lenni.... Ááu - erőteljesen rázom meg a fejem, be is csípődik az ideg a nyakamban, mire felszisszenve tapasztom rá a kezem, és kezdem el nyomkodni. Amitől cseppet sem jobb.
Ahogy megölel, nyünnyögve közelebb bújok hozzá, fejem a mellkasának döntöm, és kezeimmel átölelem a kezét, amivel ő tart engem. - Jóóó, csak nem szeretném, hogy elfelejtsetek, vagy valami - lehunyva szemeim, halkan szusszanok fel, majd pislogok fel rá a tetoválás-témára. - Nem tudom, csak kell rajtam valami változás - megvonogatom vállaim, tényleg jól esik, amikor valami más rajtam. A hajam is ezért festettem be, még jó régen, és lám bevált. - Ide szeretnék valamit - végighúzom mutatóujjam a jobb alkarom élén, a csuklóm alatt, majd megint megvonogatom vállaim arra, hogy mit szeretnék. - Esetleg segítessz...hetnééééél kiválasztani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

A kis mappával az ölemben, a tollam végét rágva húzom magam arrébb, a párnával együtt alattam a következő alsó polcig. Tudom tudom, lusta vagyok, fel is állhatnék, és akkor nem törölném fel a padlóról a port, de héé, legalább megteszem, és tisztítom is itt a helyet. Ilyen kettő az egyben, vagyis három az egyben, ha a sziporkázó személyem is vesszük. Na de, csak viccelek. Ahhoz képest, hogy hétfő van, egész jó napom volt. Sikerült két órát is lehúznom Viktornál, és még ebédszünetben is maradtam nála, a teremben, megettük a dolgokat amiket csomagoltam magamnak reggel, beszélgettünk, mint úgy általában. És ez adott nekem elég löketet ahhoz, hogy ne akarjam instant lelépni a többi órám sem, amit már csak azért sem kéne, mert végzős vagyok, és át kéne menni a VAV-on, meg ilyenek. Azt is ideje lenne eldöntenem, hogy mit akarok csinálni a továbbiakban, mert még elképzelésem sincs, minek lennék jó egyáltalán. Na majd ezt is felhozom napirendi pontnak a vörösnél, amikor több időnk lesz egymásra, mint egy nagyszünet. Szóval úgy kerültem ide, hogy nagyon jó hétfőm volt eddig, és az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam Mint, ami rossz. Komolyan, ha elhanyagol egy barátod, akkor az nagyon rossz, nekem elhiheted. Ezt pedig most igyekszem kompenzálni, mondjuk azzal, hogy szorgalmasan számolgatok meg töltögetem ki a listát, elég monoton és pepecselős munka ahhoz, hogy még élvezzem is kicsit. Ki tudja, lehet, hogy ilyen leltározó kéne legyek, ha mondjuk Balázs nem kapna instant agyrohamot, amiért ennyire kis körben gondolkodom.
- Odabent minden rendben? - egy kicsit hátradőlve pislogok a raktár irányába, az az a hely, ahova még a legnagyobb jóakaratom sem lenne képes bevinni. Már csak attól kiráz a hideg, ha két lépés távolságra kerülök tőle, túl zárt, és túl zsúfolt, és nem kapok bent levegőt. Aeromágusként ez a legrosszabb érzés, amit csak el tudok képzelni, bezárva lenni, és nem kapni levegőt. Még a gondolatától is kiráz a hideg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

- Háromszáznegyvennyolc - válaszolom, ahogy lerakva a lapos mappát meg a tollat is megtámaszkodok a kezeimen. Mindenkinek van valami, amiben nagyon nem jó, ő a számolásban, én a bájitaltanban, szóval nem is nevetem ki. Meg amúgy is, milyen barát lennék már akkor? Rossz. A legrosszabb. - Ha százasával írnád le őket, és úgy számolgatnád össze, nem lenne jobb? Vagy tulajdonképp én is össze tudnám adogatni - fejben műveletezésben nem vagyok túl jó, de ha látom magam előtt a dolgokat, leírva, szépen rendesen, akkor simán megcsinálom, különösebb problémák nélkül. - Vagy ha kihozod, akkor szívesen összeszámolom, csak nem akarok oda bemenni - és tényleg nem azért, mert van iránta egy ugyan enyhe, de általános félelemérzetem. Vannak emberek, akik ugyan úgy tartanak tőlem is, lehet, hogy érzik rajtam, hogy elemis vagyok vagy valami, de nekem is rosszul esik. Főleg amikor Lili minden ok nélkül retteg tőlem, és ezt én nem szeretném megadni senkinek csak azért, mert a levegőbe szagolok, és eldöntöm, hogy jaj, tőled meg tőled megtartom a három lépést, mástól meg nem. Tényleg csak a klausztofóbiám nem enged be oda, és véletlenül sem Min személye.
- Még vannak a másik oldalról a könyvek, rajzlapok, festékek, ilyenek - megvonogatva vállaim pislogok fel rá, majd mikor leül mellém, felé is tartom a lapot. - Arra gondoltam még, hogy esetleg megnézem a rendeléseket, hátha vannak ott is megegyező dolgok, ne kelljen egyenként várni őket - a fülem mögé tűröm a hajam, ahogy kijjebb húzom az éppen aktuális polc tartalmát, hogy ne kelljen éppen belemásznom a szekrénybe. Bár tény, nem lenne rossz rábukkanni Narniára, most nincs nálam vastag ruha.
- Mi a helyzet mostanában az életeddel? - csak úgy találomra dobom fel a témát, hogy véletlenül se üljünk síri csendben egymás mellett. Az kényelmetlen lenne, és kínos is egyben, sosem bírtam az olyan fajta hosszú csendeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

- Hát elszámolod őket addig, és utána újrakezded számolni, csak tovább veszed amit számolsz....nem? - némileg elbizonytalanodva válaszolok, valahogy mindig ez történik velem, amikor visszakérdeznek. Pedig fejben még nagyon király terv volt, most már kevésbé gondolom így. Még jó, hogy kviddicsben nem gondolom ennyire meg magam, szerintem Mini kivágna, ha elkezdenék szerelni, aztán hirtelen elbátortalanodnék. - Aha, szívesen maradok. Úgyse nagyon van amit csináljak ma, szabadnapos vagyok a pubban, és otthon is csak ülnék az udvaron - megvonogatom vállaim, tényleg nem csinálnék mást. Lehet, hogy belelapoznék a könyveimbe, de nem hiszem, hogy oda tudnék figyelni. Vagy úgy bármire is tudnék figyelni, az ilyen fülledt melegek mindig használhatatlanná aszalnak. Itt legalább van valami hasznom is. A kérdésére kicsit meglepetten pislogok rá pár pillanatig, nem nagyon szoktam meg, hogy csak úgy random megdicsérjenek, vagy ilyen kedves jelzőkkel illessenek, szóval első nekifutásból nem is nagyon tudok reagálni rá.
- Nem, nem hiszem, hogy az lennék - megcsóválom a fejem, ezzel is igazolva azt, amit mondok. - Amúgy se csinálok semmi olyat, amiben más ne segítene - elmosolyodva fordítom felé a fejem, majd vissza is térek a rajzlapokhoz, és egy fél perc múlva oda is biggyesztem a számot a megfelelő kis kockába. - Nem hiszem hogy eltartana addig, de holnap is jöhetek - megvonogatom vállaim, tényleg szívesen segítek, szeretek olyan embereknek segíteni, akiket szeretek. Na, ezt most jól megmondtam. Egy kicsit elhúzom szám, hát, ez egy olyan dolog, amin nagyon nem tudok könnyíteni, egy boltot nem tudok elvezetni, és tanulni sem tanulhatok helyette. - Hát, ha valamire szükséged van, vagy akármi, tudod hol vagyok - vagy a rellonban, vagy az eridonban, vagy otthon, de újabban általában a kastélyban. Nem azért, imádom az apám házát is, csak mostanában valamiért jobb itt.
- Nagyon velem sem, készülgetek a vizsgáimra, kviddicsezek, próbálom eldönteni, mit akarok csinálni, ilyenek - tiszta átlagos dolgok, lényegében még tetszik is ez, hogy nincs semmi különösebben nagy problémám, nincs semmiből felbukkanó anya a környezetemben, képes vagyok annyit aludni éjjel, hogy ne koppanjon le a szemem nap közben. Úgy jó ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Ki tudja, lehet jól kijönnék egy pingvinnel - széttárom kezeim, senki nem tudhatja. Bár igaz, hogy kicsit nagyon beteg dolog lenne. El is nevetem magam a gondolatra, miközben megrázom fejem. Nem, egy pingvinnel való kapcsolat túl egyoldalú lenne, annál tulajdonképp még az előbb tárgyalt meleg majdnem-Ricsi opció is jobban működne. - Neeeeeem, nem is azt mondom, hogy annyira rá lennék görcsölve a dologra - megrázom fejem, azért, annyira elkeseredett épp nem vagyok, hogy az első szembejövő alakra rávessem magam, hogy akkor te most az enyém leszel, és magamhoz láncollak, és a többi. - Na jóóóó, lehet, hogy egy Őrnagyban még kiegyeznék - valami baromi elgondolkodós fejet vágok, mintha tényleg azon agyalnék, hogy mennyire elfogadható az az ajánlat. Amúgy meg nagyon szeretem Őrnagyot, bár az is tény, hogy ő az egyetlen macska, akivel eddig közelebbi kapcsolatot alakítottam ki. Ha jobban belegondolok, eddig vele van a leghosszabb kapcsolatom, úgy egyáltalán. Jézus Isten, még a végén tényleg bejön ez az állatos mese.
- Nem, nem ismerlek olyannak, csak... Az emberek ilyenek - összeszorítom ajkaim, elhúzom szám, lényegében nem ő lenne az első ember, aki lassanként elkezdene hanyagolni, mígnem teljesen megszakad a kapcsolat. Valószínűleg nem pusztulnék bele, ahogy eddig is túléltem, ettől függetlenül még rosszul esne, és nagyon nagyon rosszul lennék tőle. Újra elmosolyodom, amikor összeborzolja a hajam. Most a várt reakció az lenne, hogy elkezdek sipítozni, hogy hogy merte, meg mennyi munkám van ebben a hajban, de nem különösebben érdekel. Bármikor ki tudom fésülni, ahogy egy bűbájjal is simán megoldható. Betűröm a fülem mögé a tincseim, és kész is van a nagy visszaigazítás.
- Hátö igen, ebben kéne segítség igazából - kissé kínosan mosolyodok el, nem akarom elképzelni, mennyire lehet fura az, hogy akarok tetováltatni, de nem tudom, mit. De biztos vannak még így ezzel, nem lehetek én az egyedüli, ahhoz túl sok ember él ezen a földön. - Szerinted mi illene hozzám?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

- Ehh, hagyjuk inkább akkor - lemondóan megrázom a fejem, legyintek is hozzá, tényleg mindegy, majd megoldódik. Mert soha nem volt még olyan, hogy nem, ugyebár. Egy kicsit furán pislogok rá a kérdésére, de végül megvonogatom a vállaim.
- Van életem, meg vannak barátaim is, nehogy azt hidd, hogy nem - megrázom fejem, miközben felfirkantok egy újabb számot, majd felállva kezdek neki a másik polcnak. - De újabban nem nagyon csinálok semmi érdemlegeset, amit amúgy ne csinálnék meg, és kezdem kicsit haszontalannak érezni magam - elhúzom egy picit a szám, ahogy lenézek rá beszéd közben, majd vissza is fordítom fejem a kisebb enciklopédiák felé.
- Most komolyan, nézz már rám, olyannak tűnök én, mint aki szétbulizza magát? - kérdőn emelem meg szemöldököm, ahogy megint felé fordítom fejem, majd meg is rázom azt. - Eh, a hangos zenéből és a részeg kortársaimból eleget kapok a pubban is - amikor dolgozok. Persze ez még mindig nem azt jelenti, hogy néha-néha nem csúszik be, például amikor Minivel elmegyek valahova (és remélhetőleg nem hagy ott, khm khm), de attól még nem viszem túlzásba. - És a barátaimra is van időm, tényleg - csak nem lóghatok nekik sem állandó jelleggel a nyakukon, mert van, amikor már én érzem rosszul magam, amiért megint rájuk akaszkodom. Nyilván nem ezt akarják elérni, sőt, Viktor meg Ricsi örül is, amikor velük vagyok, legalábbis nem vágnak olyan arcot, hogy jaj, megint ez a csaj, de nem akaszkodhatuk rajtuk folyamatosan. Nekik is van életük, rajtam kívül.
- Hát jó, te tudod - megint csak megvonogatom a vállaim, miközben vissza is ülök a párnára. Mint már mondtam, én nem lógatom magam senki nyakára, ahogy nem is beszélem rá, hogy segíthessek neki.
- Hát pont ez az, fogalmam sincs, hogy mire lennék jó - kissé tanácstalanul, és talán még szerencsétlenül is tárom szét kezeim. Tényleg nincs elképzelésem, persze vannak vágyaim, nyilván, de azok is inkább ilyen általánosságok, utazás, világlátás, ilyenek, amik nem nagyon köthetők konkrét munkához.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Lezártnak is tekintem a bulizós témát. Amúgy sem vagyok annyira szociális, és különben is, annyi emberrel összezárva lenni viszonylag kicsi helyiségben, miközben nincs személyes terem, fúj, nem. Nem bírnám túl sokáig.
- Mármint úgy, kötött munkaidővel, meg óraszámmal? - kissé megemelem szemöldököm, de háttal állok neki, szóval nem hiszem, hogy látja. Ha meg mégis, akkor is emelgethetem a szemöldököm, nem? Ez egy elég emberi reakció. Egy pillanatra lehunyva szemeim mosolyodom el a puszira, majd számolgatok is tovább. - Mit szólnál ahhoz, ha inkább beugranék néha, leltárazni, vagy amikor nem érsz rá, vagy valami? - megvonogatva megint vállaim fordulok hátra, és nézek le rá a kérdésem közben. Ez az opció valahogy jobban bejön, nekem, mondjuk nem is csoda, mert én találtam ki, és nekem jó.De ettől még neki is van haszna benne, és mindenki előnyösen jön ki. Lehet, hogy politikusnak kéne lennem, Melinda úgyis megtanított hazudni, elég jól, azt meg nem felejti el az ember úgysem.
- Hát rám nem erőltetnek semmit, pedig akkor lehet, hogy legalább lenne előttem egy fix elképzelés, de ehh... Nem tudom - jó, igazából én sem örülnék, ha Balázs kijelentené, hogy akkor én most auror leszek, mert ő is auror, és pont. Vagy, ha Nina állítana a modell szakma elé, pedig ő nem is az anyám, sem biológiailag, sem törvényesen, sem sehogy. A szülőmről meg ne is beszéljünk, szerintem ha megkérdezném, hogy mi legyek, a válasza startból az lenne, hogy halott. És még rá is segítene ennek az elérésére.
- Szeretek kviddicsezni, szeretem használni az erőm, de ezek közül egyikben sem tudom elképzelni magam úgy, hogy meg is éljek belőle, mert a kviddics a hobbim, az aeromágia meg... Mi lehetnék belőle, tanár? Nem szeretem a gyerekeket - kissé széttárva karjaim rázom meg fejem, ez a helyzet úgy reménytelen, ahogy van. - Szerintem beiratkozom általános mesterképzésre, aztán majd lesz valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Az vagyok, de nem kell így nézned rám, nincs semmi kiváltságom belőle, tényleg, ugyan olyan, mint az összes többi - megrázom fejem, és igyekszem kiábrándítani ebből a végzős-varázsból, mielőtt túlságosan beleélné magát. Nincs ebben semmi nagyobb dolog, a táncpróbákat és a több tanulást kivéve. De ha azt vesszük, egy levitás minden vizsgára képes annyit tanulni, mintha VAV lenne, táncpróbára meg akárki eljárhat akármikor, és bál is van minden évben. Lehet, hogy velem van a baj, de én nem érzem úgy, hogy fú, most nagy vagyok, és hatalom van a kezemben, és bármit megtehetek. Tulajdonképp ugyan annyi jogom van, mint egy elsősnek, talán annyi az előnyöm, hogy megtanultam okosan szabályt szegni, hogy ne kapjanak el. Nem mintha olyan nagy szabályszegő lennék, elvégre a faluban lakok, szóval az éjszakai járkálás nem opció, ahogy a dugi-cigizés sem, mert nem cigizek. A legnagyobb bűnöm talán az, hogy fiú-szobában aludtam.
A kérdésére megint megrázom a fejem.
- Nem kell túlgörcsölni. Ha egészségesen készülsz rá, nem lesz baj, meg, ha eddig tanultál az órákra, akkor sem lesznek problémák - megvonogatom vállaim, talán ebben látszik leginkább a navinés mivoltom. Nem igazán idegeskedem túl magam a dolgokon, valahogy úgyis lesz, megoldódik, és, ha eddig nem buktam meg, akkor továbbra sem fogok, valószínűleg. Nem azt mondom, hogy teszek rá, nem is vágom magam tönkre, mint, ahogy Iza szokta.
Ahogy kimondja a nevem, valami nagyon komoly vallomásra készülök fel. Ki tudja, lehet megölt valakit, vagy veszélybe sodort. Mindenki erre gondolna, ha csak így, halkan, bizalmasan a nevén szólítanák. Szerintem. Ezért sem tudom hirtelen hova tenni a kérdését.
- Ejha - kicsit furán nézhetek rá, miközben a megfelelő választ igyekszem összeállítani fejben. - Vannak muglik, akik tudnak rólunk, például a szülők, elnökök, mert hát köztük élünk, nem lehetünk teljesen láthatatlanak. De összességében igen, és a leleplezést büntetik is, elég komolyan - igenlően bólintok, mondjuk teljesen nem adtam választ a kérdésére, de azért nagyjából feleltem. Most tisztára mentornak érzem magam megint, pedig egy ideje már nem foglalkozom ilyennel, hogy pátyolgassam őket, meg egyengessem az útjukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ez nem az én bulim, szóval nem is nagyon foglalkoztam azzal, hogy kitűnően jól nézzek ki, és megnyerjek minden címet, amit meg lehet nyerni. Ami azt illeti, a ruhám is egy elég hétköznapi darab, amit kivettem a szekrényemből, hogy azért legyen rajtam fekete, és senki ne mondhassa azt, hogy nem illek bele a témába. A szép, kipuccolt eridonosokhoz képest elég kisegér látványt nyújtok, de pontosan ez is volt a cél.
Ezzel együtt ez az utolsó piros bálom is. Meg valószínűleg az utolsó alkalom is, amin így megjelenek rellonosként. Szomorú. Nekem tényleg szomorú, mert Viktor elmegy, és még Ádi is elmegy, és mindenki leköszön, én meg itt maradok egymagamban. Na jó, annyira nem vészes a helyzet, mert ezt már megbeszéltük az én főnix lovagommal, és tudom, hogy itt lesz, amikor szükségem van rá, meg csak úgy is. Attól még lehetek egy kicsit szomorú, nem? Ahogy meglátom a nagyra nőtt házvezetőhelyettest, el is indulok felé, hogy kinyújtózva jó szorosan átölelhessem a nyakát. Jó, annyira nem szorosan, hogy baja legyen és megfulladjon nekem - szerintem Ricsi első halálos áldozata én lennék, ha ez megtörténne -, de annyira azért eléggé, hogy érezze a szeretetem. Mondjuk azt eddig is érezte nap mint nap, de ez bemondható egy búcsúölelésnek is akár. Nem nagyon repesek az ilyen búcsúzkodók gondolatától egyébként, csak úgy megjegyzem, mellékesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Tudom, hogy ez nem jelenti azt, hogy akkor most teljesen kilép az életemből, soha nem is feltételeztem ezt, mert ő is megígérte, hogy nem fogja megtenni. Viszont már nem lesz, akinél belóghatok a felsőbb évesen órájára, mert megment az asztrológiától és a jóslástantól, meg nem lesz, akivel sütit zabálhatok majd két óra között, nem fogok Őrnaggyal elaludni az irodában, és úgy összesen, az egész Eridon ki fog majd esni. Mert jönni fog valaki más, aki majd nem fogja megengedni, hogy csak úgy ki meg be járkáljak. Lehet, hogy tévedek, és majd két jó fej ember fogja vezetni a házat, de ő akkor sem lesz Viktor. Nem haragszom rá emiatt, mert nincs miért haragudnom, de ettől még egy kicsit lehetek szomorú, nem? Egy picikét.
- Nem a végzős bálomon vagyok - egy picit elmosolyodva vonogatom meg vállaim, igazából oda se vágtam valami nagy puccot. Nem volt semmi csillogó nagy hercegnős ruha, meg nem tudom milyen magassarkú. Igazából nem is tudok olyanokban mozogni, főleg nem ilyen természetes terepen, de minden elismerésem annak, aki igen.
- Nem vagyok annyira elkeseredve. Tényleg nem vagyok, na várj - megrázom fejem, jó, igazából tényleg nem a Marsra lövik ki Viktort, hogy aztán tényleg soha többé ne lássam, szóval a világ nem omlott még össze a fejem felett. Ezt bizonyítandó pedig egy észrevétlen, langyos szellő öleli át Viktort egy egészen rövid pillanatra, az a kellemes fajta, amit érez az ember, mégsem fújja el. Olyan, amit szeret érezni mindenki. Szóval tényleg nem vagyok totál szomorú, csak egy kicsit, amiért elmegy. De nem fogom itt elrontani a bulit.
- Szóval, ezúttal mit hoznak a híres bájitalos itókák? - kíváncsian csapom össze tenyereim, mire hirtelen meg is szűnik a burok, amit egyébként is csak ő érzett, és más észre sem vehetett, mert nem volt észrevehető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nagyon nagyon görcsöl a hasam, reggel se tudtam enni azon kívül a pár szem szőlőn kívül semmit, amit így is nagy nehézségek árán nyomtam le a torkomon. Nagyon nagyon korán fel is keltem emiatt, aminek az lett a vége, hogy nagyon nagyon önző módon felkeltettem Ricsit is, hogy foglalkozzon velem. Addig sem azon törtem magam, hogy még átolvassam az anyagot, és a jelenleginél is jobban összezavarjam magam. Jó, nem vártam ám el, hogy most nyomban megjelenjen az ajtóm előtt és babusgasson, de ő mégiscsak levizsgázott már, csak tudja, hogy mit kell ilyenkor mondani, nem? Az idegességemre rátett még Liv is egy lapáttal, nem mintha csinált vagy mondott volna valami rosszat, lehet, hogy még jót is akart nekem, de én még mindig félek tőle a rémálmaim miatt, és még mindig nem múlt el ez az érzés. Szóval csak egy ideges mosolyt villantottam felé, amikor bekísért, és többnyire nem szóltam sem hozzá, sem senkihez. Mondjuk nem hiszem, hogy ez sikerült-e volna egyáltalán, ha megpróbálkozom a beszéddel. A körmöm melletti bőrt piszkálva követem a nőt, aki megint elkísér valahova, pontosabban egy ajtó elé, majd ott is hagy, mondván, hogy nyissak be. Nagyot nyelek, veszek egy mély levegőt, majd hosszan ki is fújom, mielőtt erőtlenül bekopognék, és újabb pár pillanatot hagyva egy esetleges válasznak, le is nyomom a kilincset. Beérve pedig be is csukom magam mögött az ajtót.
- Ühm, hello - azért némi megkönnyebbülést jelent, hogy a vizsgáztatóm korban közelebb áll hozzám - vagyis így néz ki -, és tudom, vagyis inkább nagyon erősen sejtem, hogy ettől még nem lesz könnyebb dolgom. Nekem akkor is jobban esik, na. Csendben hallgatom végig, ahogy tájékoztatni kezd a vizsga menetéről, a kis szünetekben bólintok egyet-egyet, hogy jelezzem, megértettem és megjegyeztem amit mond. A feladatokra is ugyan így koncentrálok, sőt, talán jobban is, elvégre ezeket kell pontosan megjegyezzem a részleteikkel együtt. Amikor a kis lényhez ér, és megpillantom, valamivel őszintébben elmosolyodva intek neki - mármint az állatnak -, szerintem ez egy fontos mozzanat, hogy tudja, hogy itt vagyok, és üdvözlöm, vagy valami. A gázokat illető utolsó feladat hallatán egy apró, megkönnyebbült sóhajt hallatok, nem azért, mert annyira alábecsülném magát a feladatot, hanem ezt sokszor gyakoroltuk, vagyis gyakoroltatta velem Liv, amikor elmentünk az erdőbe. Szóval ezt illetően lehetne egy sokkal nehezebb harmadik feladatom is, bár így is lehet, hogy ki fog meríteni, jobban, mint azt most gondolom.
- Nem nyithatunk ki egy ablakot? Rosszul szoktam lenni a zárt terektől - még mielőtt elindulna a felkészülésemre hagyott idő teszem fel a kérdést, tényleg nem a vizsga miatt van erre szükségem. Vagyis hát de, a vizsga miatt, de nem bundázni akarok vele, tényleg, csak azért kell, hogy kapjak levegőt. Jó, tudom, hogy furán hangzik ez egy aeromágustól, de a zárt tereken egy idő után tényleg úgy érzem magam, mintha megfulladnék. Nagyon is. Akármit is válaszol, bólintok rá, és mikor elindul az első negyed órám, leülök a földre. Lehunyom szemeim, most kizárom a feladatokat és még a vizsgáztatót is. A szívdobogásomra kezdek koncentrálni, ami lassan kezd veszíteni a kezdeti ideges, ritmustalan dobogásából, lassan én is megnyugszom. Egészen addig ülök így, amíg úgy nem érzem, hogy eggyé válok az elememmel, a levegő egy kis részévé avanzsálok, amikor ez megtörténik, tudom, hogy már nem lesz semmi baj. Bízok az elememben, és ezáltal magamban is elkezdek, mégiscsak egy évig készültem erre az alkalomra, és nagyon hosszú utat tettem meg, amíg ideértem. Felszusszanva nyitom ki szemeim, és pillantok fel az órára. Nem csúsztam ki belőle, bár tény, hogy az a fennmaradt három perc igazán nem sok.
- Kész vagyok - felnézek a vizsgáztatóra, nem tudom, hogy mennyire kell az ilyeneket jelezni, elfelejtettem megkérdezni, szóval inkább biztosra megyek. Felállva dörzsölöm egymásba tenyereim, hogy lehulljon a rájuk ragadt piszok a padlóról, elvégre minden padlón van piszok, majd a kupacba rendezett bútorok felé fordulok, teszek pár lépést feléjük, hogy közelebb kerüljek. Az elemi mágiámmal kell elrendeznem őket, és még az elején Marco is említette, hogy valami most is történik. Én ebből arra következtetek, hogy egy szinten vonzódnak az eredeti helyükre, helyükhöz, valami elemihez köthető módon. Nem lenne jó, ha elhamarkodottan elkezdeném pakolgatni őket, mert akkor ki is merülnék hamar a sok felesleges erőlködéstől, és az időmből is kicsúsznék. Az egyik szekrényhez lépek, jobbom finoman rá helyezem, hátha megérzek valamit. Lehunyva szemeim koncentrálok rá, a bennem működő mágiára, és a bútort működtetőre is, ha van. Azért a nagyobbakkal kezdem a munkát, mert ha azok helyre kerülnek, akkor a kisebbek is helyre fognak, könnyebben. Úgy képzelem el ezt a feladatot, mintha homokot és nagy köveket kéne elhelyezni egy befőttes üvegben, ha a homokkal kezdem, akkor az megtölti, és már nem férnek bele a kövek, viszont ha a köveket teszem bele hamarabb, akkor a homok megtalálja a maga helyét köztük. Kicsit összeráncolom homlokom, amikor bekúszik egy sejtés a tudatomba, kinyitva szemeim nézek körben a szobában, majd, leginkább az elemem követve tolom a bútort oda, ahova a levegőm vezeti. Ellenőrzésképp teszek egy utat közötte és a hely fala között, hogy mennyire férek el, de én egész kényelmesnek találom az átjárást, szóval ezt a szekrényt annyiban is hagyom. Kicsit kifújva magam pillantok a pörgő órámra, majd a többi berendezéssel is ugyan így járok el, hagyok pár másodpercet, ameddig jóformán megérzem, hogy hova szeretne tartozni, majd az erőmet használva inkább tolom őket, lévén, hogy felemelni semmiképp nem tudnám. Ahogy az utolsó terítő és díszpárna is a helyére kerül, kérdőn pillantok rá, inkább megerősítés céljából, elvégre láthatja, hogy én késznek érzem a feladatot. Ahogy újraindul az óra is, ismét hagyok egy kis időt kifújni magam, meg az erőmnek is, hogy kipihenje magát valamennyire. Akkor most az állat. Egyelőre nem látom, hol bujkálhat, de amikor még a feladataim ismertették velem, az első dolog, ami feltűnt benne, azok a fülei. Ha valamilyen állatnak ekkora fülei vannak, akkor biztos a hallásán át vezet az út a szívéhez. Összeráncolom homlokom, ahogy ezen az úton kezdek el haladni. Leguggolok, az ujjaim néha-néha megmozdulnak, mintha láthatatlan húrokat kezdenék el mozgatni, miközben hangokat formálok. Először csak nagyon halkan, és a későbbiekben is maradok az alsóbb szinteken, remélve, hogy ezekkel a csendes, tapogatózó, már-már hívogatónak is nevezhető hangokkal. Egyébként madarakat utánozok, apró énekesmadarakat, magamból kiindulva remélem, hogy hatása is lesz. Először csak egy apró, lila fej bukkan fel az egyik polcon, majd a hozzá tartozó test is, és újabb pár perccel később egészen közel merészkedik hozzám, kíváncsian billentve oldalra fejét. Halványan elmosolyodom erre az apróbb sikerre, amikor pedig meghallom a rajtam kívül eső hangokat, először a vizsgáztatóra pillantok, majd fokozatosan, lassan hagyom abba a saját hangjaim gerjesztését, előtérbe helyezve azokat, amiket az aeromágus lény utánoz rólam. Lassan kinyújtom felé kezem, és miután megszaglászta azt, elvigyorodva simogatom meg kicsit. Tudom, hogy ez nem tartozik a feladataim közé, de nagyon szeretem az állatokat, és megérdemel egy simogatást, ha már ilyen jófiúként viselkedett, és segített nekem, nem pedig megnehezítette a dolgom. Felállva ismét Marco felé fordítom fejem, hogy vajon meg van-e elégedve a teljesítményemmel. Biztos érezte és hallotta is azokat a hangokat, amik nem hozzám tartoztak, elvégre ez a dolga, de jobb félni mint megijedni. Kiropogtatom a nyakam meg az ujjaim is, mielőtt nekilátnék a harmadik feladatnak, ismét felé nézve biccentek, hogy készen állok erre is. Érzem, ahogy a gázok megjelennek a környezetemben, de nem görcsölök rá, hagyom, hogy leülepedjenek a levegőben, megtalálják a helyüket. Erre azért alapozok ennyire, mert, ha folyamatos mozgásban lennének, akkor előbb-utóbb összekeverednének, és egy új anyagot hoznának létre, ahogy azt a kémiai anyagok szokták csinálni. Ezt elkerülendő pedig muszáj egy idő után egy helyben tartani őket, ami, nem az én dolgom, ismét. Ha az enyém lenne, akkor arról lett volna szólva, különben sem tudom, hogy mik az eredeti gázok, erre kell rájönnöm. Csak remélni tudom, hogy Marco is így vélekedik erről az esetről. Megnyalom az időközben kiszáradó ajkaim, majd kinyújtva kezem magam elé koncentrálok rá a levegőre. Amikor ezt a fejezetet vettük, az első dolog volt megtanulni, hogy a levegőben milyen alkotóelemek vannak, és ezekből mennyi, ezért első sorban erre próbálok ráhangolódni, hátha felfedezek valamit, amiből több van mint kellene. Aiden is és Cole is nagyon sokat cigizik, én pedig a kviddicses létemből is, meg azon az alapon is, hogy nem vagyok túl rosszban velük, elég sokszor szívom a levegőt amit kicigiznek amikor velük vagyok. Talán ezért ez az első dolog, amit megérzek, és reflexből még köhögök is miatta egy kicsit. Tudom, hogy a szervezetem nagyjából kiszűri az ilyeneket, de attól még szoktam rá köhögni.
- Ez nikotin, az egyik - nem igazán figyelek arra, hogy mennyire hangosan beszélek, most ha arra is elkezdenék koncentrálni, akkor lehet, hogy kibillenteném magam, és most úgy érzem, hogy jó vagyok, nem szeretném elveszteni ezt az egyensúlyt. Egyelőre viszont még nem kezdem el megszüntetni, lehet, hogy például hidrogén vagy nitrogén van más anyagban is, amit fel kell fedeznem, és ha ezeket eltüntetném, akkor elég nehéz dolgom lenne a továbbiakban.
- Mmm, van még ammónia is. Van egy virág, amelyik védekezésként ammóniát bocsát ki, ilyenen is tanultam - magyarázni is kezdem, hogy miért jövök rá, meg miért ismerem fel, és nem keverem össze mással, meg nem kavarnak be más anyagok. Nem nézek rá, most nem várok megerősítést, csak úgy tudom, hogy ez így van, és ameddig más dolgokra is rá kell jönnöm, nem akarom elbizonytalanítani magam. Eddig az egész vizsgán nem beszéltem ennyit, mint most.
- Hidrogén szulfid... és klór - tulajdonképp a nikotin volt a leginkább összetett, az jelentette a legnagyobb nehézséget felfedezni, ahogy az egyszerűbb anyagok felé haladok, egyre könnyebb felismernem is őket. Veszek egy mélyebb lélegzetet, ahogy bólintok magamnak.
- Most szét fogom szakítani a kémiai kötéseket köztük, hogy feloldódjanak a levegőben - itt már nem is nagyon figyelek az anyagokra külön, inkább az atomok és az azokat összetartó erők kapnak reflektort. Fejben egy pezsgőtabletta jelenik meg előttem, miközben feloldódik a vízben, nagyjából ez kell történjen a gázokkal is. Tényleg ez a leginkább megerőltető feladat, még a felfedezésüknél is, elvégre az atomokat erős kötések tartják össze, és sokkal nehezebb szétszakítani őket, mint azt hinné az ember. Ahogy, érzéseim szerint ez megtörténik, egy kicsit még meg is kavarom a levegőt, hogy a mozgással együtt még frissüljön is kicsit, és az anyagok is távolabb kerüljenek egymástól. Amikor atomokra vannak bontva, azokat már nem tudom megszüntetni, hiába gázok, léteznek, csak nem alkotnak semmit. Ahogy úgy érzem, hogy kitisztult a levegő, és látom, hogy az időmből is már vészesen nagyon kevés maradt, kérdőn fordulok Marco felé.
- Befejeztem -  kissé bátortalanul jelentem bár ki, szerintem tényleg készen vagyok. A fáradtság is jóformán most kezd kiütni rajtam a háromnegyed órás intenzív elemhasználat miatt, szóval még pislogok így párat, kicsit kábán, miközben várom a válaszát. Ami azt illeti, szívesen elhagynám ezt a terepet, amit nyilván nem fogok megtenni, amíg azt nem mondja, hogy mehetek. Ricsi is megígérte, hogy itt lesz mire végzek, szóval vele is nagyon nagyon szívesen találkoznék már, hogy csak nyünnyögjek neki miközben megeszünk valamit. Vagy megiszunk valamit. Mindegy, csak nem akarok már itt lenni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő