#majdnemmeghaltam #mészafenébeMondhatni, minden a legnagyobb rendben az utóbbi...egy hétben. Kolos segít abban, hogy a gyógyszeres incidens ne forduljon elő, én pedig érzem, és kezdem elfogadni, hogy nélkülük sokkal energikusabb vagyok. Jól megy az edzés, és ez a legfontosabb.
A seprűn felemelkedve egyre csak azt érzem, hogy simán megy, aminek mennie kell, nem okozok csalódást senkinek - főleg magamnak nem. Egyenletesen lélegzek, magamban számolom a másodperceket, hisz fontos tudni, mennyit fejlődök.
Nagyjából másfél perc elteltével úgy zökkentenek ki a tevékenységből, hogy a szívem egy nagy ugrással ki akar törni a mellkasomból, lábaim földet érnek, hisz az egyensúlyomat is elvesztem. A seprű a földre zuhan, én pedig néhány lépésnyire tőle fogom a mellkasom.
- Elment az eszed? - kiabálok vissza neki, és gondolkodás nélkül iramodok meg felé. Mindkét kezemmel a vállainak támadok, meglököm, és újra. Alapjáraton is van erőm, hát még mikor elönt a méreg.
- Majdnem szívinfarktus kaptam, te állat...