#reggeli edzésKora reggel van, még a Nap is csak ébredezik az égen. A kastélyban is csak azok vannak ébren, akik kimaradtak éjszakára, vagy nagyon éhesek és besurrannak a konyhába valami harapnivalóért.
A birtok teljesen kihalt, közel s távol egy lelket se látni. Nyújtok mielőtt lassan lekocognék a kviddicspályához, a hideg levegő csípi az orrom. Vastag Kenmare Kestrels pulcsimban edzek, így legalább nem fogok megfázni.
Mire leérek a pályára, már nem is érzem a hideget. Látszik a leheletem a levegőben, ami számomra még mindig hihetetlen. A tél egyik napról a másikra váltotta a nyarat, és bár hó nincs, a levegő olyan hideg, hogy nem csodálkoznék, ha az orromra esne egy hópihe.
Seprűmet kezdővonalként a pálya szélére rakom, és itt folytatom a futást. Egy kör, aztán öt négyütemű fekvőtámasz, és ezt így még három körön át. Zihálva lassítok az utolsó körnél, és térek vissza seprűmhöz, melyet ahelyett, hogy most repülésre használnék, talpam alá helyezem és így emelkedek vele fel, a földtől mindössze egy méterre.
A csapat edzője legutóbb ezt a trükköt hozta, hogy fejlesszük az egyensúlyérzékünket. Még a szememet is behunyom, légzésemet lassítom, ezzel pedig kisebb kilengésekkel megtalálom a középpontot.
😍
Hát mindjárt Ricsi lesz a hercegem ám...
