Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Gyere, csak nem akartalak elrabolni. Nagy segítség lenne, ha hoznád őket,-*gesztikulálok a kosár felé, míg pálcámat elteszem. Így, hogy én a taknyos cicát, ő meg a kosarat szorongatja, útközben nem sok lehetőségünk van beszélgetni, amíg oda nem érünk az állatorvoshoz. Néha ellenőrzöm a picit, de nem igazán tiltakozik vagy kapálózik, ami aggaszt.
Bejelentem magunkat a recepción - Freud miatt ismernek már - aztán odafordulok a lányhoz, megkönnyebbülve, hogy most már csak pár percet kell várni, míg sorra kerülünk.*
- A doki után nálam elférnek, amíg kicsit nagyobbak és egészségesek lesznek. Nem tudom, szeretnél belőlük?-*jelelem kérdő arccal, mert az, hogy a város közepén ücsörgött velük, arra enged következtetni, hogy nem viheti őket csak úgy haza. Még kell legalább négy hét nekik, mert ebben a korban iszonyatosan fontos a szocializáció és az önállósodás, addig nem választanám el őket. Egy trauma untig elég.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Örömmel veszem, hogy egyet megtartana - persze vannak azért kérdéseim, úgyhogy míg a dokira várunk, előhúzom a telefonom, hogy kontaktust cseréljünk és ismerkedjünk kicsit. Felajánlom, hogy ha meg kell győzni a szülőket vagy megtanítani a macskatartás alapjait, akkor szívesen segítek, vannak könyveim is. És persze munkaidőn kívül akármikor benézhet a csöppségekhez.
A vizsgálat maga aztán elég gyors - féregtelenítés, a két egészségesebbnek oltás, a göthösnek gyógyszerek, kenőcs, erősítő. Egyebek iránt csak tisztaság, meleg, etetés és figyelem kell nekik. Megkönnyebbülten fizetem ki a számlát, mert tüdőgyulladástól vagy valami komolyabbtól tartottam. Most hazaviszem és bolhátlanítom őket, Atala pedig velem tarthat, ha szeretné megnézni, merre lakom. Ha nem, a legtöbb helyi ismer, bármikor eligazítják a rendelőm felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Ahw, egyszerre aranyos és egy picit sajnálatos, mennyire ijedten reagálnak rám néha. Kész szerencse, hogy most a kisebbik alakomban tartózkodom és nem majd' két méteremmel magasodom a behúzott nyakú leányzó fölé. A fülem mögé tűrök egy hajtincset, másik kezemmel az ajtófába kapaszkodva, miközben ellépek a nyílásból. Ezt akkor is láthatja, ha a világért sem pislantana fel.
- Szia! Riley vagyok,- Bár nem néz rám, a hangomon hallhatja a mosolyt, ami arcomra ül - a biztonság kedvéért beazonosítom magam, hátha mást keresett, de bátortalanságát elnézve tudja, hova jött. Próbálok egyensúlyozni türelmes várakozás és kellemetlenül hosszúra nyúló csend között, hátha eloszlatja a stressz egy részét.  
- Ha már idáig jöttél, kérsz egy teát?- vetem fel, mentőkötélként lengetve be az invitációt. Az első találkozáskor bőven elég, ha sikerül leküzdeni a berögzült félelmet vagy idegenkedést annyira, hogy vissza akarjon jönni a következő alkalommal. * - Van zöldem, feketém és szerintem gyümölcsösöm is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ajh, ez a dráááma. Pedig nem is ültem itt egész nap, mint Forrest Gump, mindössze az ülések után visszaballagtam a pubhoz, azzal a gondolattal, hogy valami édesre van gusztusom. Az ilyesmiből pedig sosem hagynám ki azt, aki épp nálam hesszel, mert sokkal szórakoztatóbb párban enni magunkat rosszullétig. Gyerekkorom meghatározó élménye, hogy anyámmal kettesben fetrengünk a kanapé két végén, miután pukkadásig tömtük magunkat sütőtökös muffinnal.
- Nem azért kísérlek, mert kölyök lennél.-*Csak a rend kedvéért állapítom meg, miközben szemezek a fagyitornyommal. Ha olyan sebességgel eszem, hogy ne olvadjon el, akkor lefagy az agyam. Ha ráérős vagyok, akkor viszont a vége összeolvad egyetlen, meghatározhatatlan ízű frankenfagyivá. Még nem döntöttem el, melyik forgatókönyv legyen a mai. - Ugyanakkor ha a nyafogáson túl más célja is van ennek a nyitásnak, csupa fül vagyok,-* s hogy alátámasszam állításom, pár pillanatra két nyuszifület növesztek, hogy megbillegessem őket. Azt már megbeszéltük (szerintem két alkalommal is), hogy a nyomkövetőt nem támogatom. Esélyesen rá tudnám úgy rakatni, hogy ne bírja megbuherálni - azért a minisztérium se most jött a falvédőről - de a fő cél nem az ellenőrizgetése.
- Ha az zavar, hogy velem látnak, felőlem ölthetek más alakot,-* dobom be poénból, mert apránként igyekszem szoktatni a képességemhez. Baromi nehéz visszafognom magam, amikor nem magnix környéken vagyok, annyira természetesen csak jön, hogy használjam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Valóban nincs vérségi kötelék vagy kényszer rajtam, ami felment az alól is, hogy megsértődjek ezeken a megjegyzéseken. Szelíden meglóbálom a kanalam, körbeintve a cukrászdán, bár az egész falura utalok épp.
- Elhiszem, hogy így érzed. Az ittenieket viszont nem érdekli, kivel sétálsz. Sok barátom, páciensem van, még csak nem is feltűnő. Kivéve, ha T-rex módjára csörtetsz előttem, hátra-hátranézve...-* azt nem tudom, mennyire vágja a Jurassic Parkot, de számomra meghatározó gyerekkori élményeket idézett fel, ahogy reggel elnéztem a menekülését. Próbáltam jófej lenni és rövidre venni a lépteimet, hogy legyen esélye beelőzni, a végeredmény így sem sikerült túl meggyőzőre, sőt.
- Költői kérdésekre nem illik válaszolni,-* pislogok vissza bociszemes ártatlansággal, arcomba tolva egy nagy adag csokifagyit, mert ezt a játékot ketten is tolhatjuk. Kivárom, hogy konstruktív irányba forduljon, mert némi tagadás, tiltakozás, esetleg hiszti után általában elérjük az alkudozás fázisát. Velem pedig lehet alkudozni, amennyiben felnőtt módjára, józan módon történik.
Ez nem épp a mostani helyzetünk. Derűs pffff hagyja el a kiskanálom nyammogó számat.
-...Visszavonom, amit a gyerekességről mondtam.-*A beszólás maga nem zavar - az együtt töltött időben magamtól is lezserebb stílust vettem fel - de egy grifftetűnyivel nem viszi közelebb a céljához; a brainfreeze pedig aláhúzza az a dolgot. Szusszanok, nekilátva, hogy a tornyom-kupacom különböző oldalairól két-három összeillő ízt kanalazzak minden falatba.
A kérdésekre felnézek, egyre rutinosabban ignorálva a káromkodással fűszerezett érdektelen tölteléket. Semleges arccal, leginkább tárgyilagos hangon válaszolok, zavartalanul eszegetve tovább, bár kiélezett figyelemmel csüngök vonásain, reakcoóját várva.  
- Az átváltozásod megítélését rám bízzák, mivel számomra nem jelent kockázatot a közvetlen megfigyelés. A nálam maradás biztosítja egyrészt, hogy tényleg a bájital hatásait tudjuk felmérni, másrészt, hogy bármilyen kérdésed, gondod, aggályod akad, van kivel megbeszélni.-*A kezdeti vérvételnél elmagyaráztam, hogy az általános állapotát és az esetleges érzékenységeket, előző bájitalokból hátramaradt komponenseket ellenőrizzük, de nem ástuk bele magunkat mélyebben. Amíg az eredményekre várunk, a standard főzetet kapja. A következő telihold még messze, ám ha már szóba került, beszéljünk róla.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szóval egyelőre nem áll készen a tárgyalásra. Ám legyen, van fagylaltja mindkettőnknek bőven, buzgón próbálkozom újabb és újabb kombókkal addig is. Nyugalmam töretlen marad, amikor Na-riban kezd tudatosulni, hogy a nálam való tartózkodása messze nem csak a papírokról szól. Régebben élek a vérfarkas-kór világában, mint ahogy ő megszületett volna; de ez a tény nemhogy le nem ülepedett, még át sem verekedte magát ellenállásának vasfüggönyén. Felnézek, megkomolyítva vonásaimat, magabiztosan könyökölve egy kicsit az asztal szélére.
- Kétlem, mivel eddig nem mondtam, hogy animágus is vagyok. Az állatokkal szemben nincs agresszió, nem fertőződnek - szóval igen, jelen lennék, de nem fenyegetne veszély. Ha emlékszel, említettem, hogy szoktam asszisztálni problémás eseteknél,-*pontosítok, még mielőtt nagyon belelovallná magát a tévképzetekbe. Annyira én sem vagyok megszállott tudós, hogy egy szál pálcával felvértezve megpróbáljak egy átalakult lykantróp közelébe menni (most tekintsünk el attól, hogy ha emberéletek múlnának rajta, mit tennék).

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ritkán sikerül úgy belé fojtanom a szót, hogy közben látom, azonnal elkezdte feldolgozni a kapott információt. Persze, ettől még nem fogja meg is osztani velem a felreppenő gondolatokat, de nagyjából azért sejtem, merre indultak el.
- Úgy fest, remek érzékem van az alakváltáshoz,-*biccentek megállapítására, mert ez a kombó azért nem általános, varázsló-mércével sem. A következő mondatra viszont nem reagálok, mert merészen egy akkora falat fagyit nyomtam az aromba, hogy átmenetileg beáll a brainfreeze, s arcomon fintor fut át, amint homlokomra tapasztom a tenyerem. Pár másodperc, mire elmúlik, enyhén megrázom magam, mintha az érzéstől igyekeznék megszabadulni. Óvatosan az olvadófélben lévő kis tócsából kanalazok inkább, mert nincs hova sietni. Főleg nem a beszélgetésnek ehhez a pontjához érkezve.
- Atipikus vagy nagyon fiatal lykantrópok; esetenként frissen bemartak, akikről nem tudjuk, milyen habitusúak lesznek átváltozás után. A tapasztaltak alapján tudunk bájitalt módosítani, csapathoz társítani, más lépéseket javasolni.-*A többesszám szándékos, egyrészt a beteg-orvos kooperáció, másrészt a többi önkéntes és szakember miatt használom. Szünetet tartok, fel-felpillantva, hátha akad még kérdése, de nem fixírozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ál-felháborodottan ráncolom a homlokom - amint meg tudom ezt tenni fájdalom nélkül - megfenyegetve a lányt a kiskanalammal. Láttam ám! De azért vigyorgok én is, szeretem, ami vagyok, s ha más is örömét leli benne, nettó haszon.
- Nem kötelező, viszont párban vagy csapatban könnyebb a telihold. A legjobb bájital sem képes minden ösztönt elnyomni, az egyedüllét plusz stressz. Van, aki jobban viseli, van, aki csak megszokta. Javasolnám, hogy próbáld ki és utána dönts.-Lenne egy felvetésem, egyelőre mégis visszatartom a szavakat - nem helyezhetek nagyobb nyomást rá, mint amennyit a motivációja kiegyenlít. Arról, hogy a kíséretemben kell átváltoznia legközelebb, nincs módja vitát nyitni, ám ez már magában roppant tolakodó érzést hagyhat. Abban reménykedem, amiben ő - a következő holdtöltéig hátralevő idő hatásában.
Csak épp én valószínűleg az övével homlokegyenest ellenkező kimenetre gyúrok.
- Milyen terület érdekel? Vagy milyen típusú probléma, szituáció kapcsán?-*Kérdezek vissza, bármilyen hátsó szándék nélkül.- Az előzőhöz például lehet alternatíva társállat befogadása vagy kölcsönzése,-*fűzöm hozzá, hogy adjak valami kapaszkodót kezdetnek. Kíváncsi vagyok, mi érdekli és hogy meg meri-e nyíltan kérdezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Miért?-*Akadékoskodás helyett szimpla kíváncsiság csendül a hangomból, miközben a fagyim aljához érek és kanalazom a rosszullét-lilába összekeveredő színű tócsát. A konkrét okokkal lehet valamit kezdeni, az általános mindent és mindenkit utálok megállapítások teljességgel haszontalanok.
- Részben elveszteni az eszméleted a "gebasz"-nál egy árnyalattal komolyabb. Félig elkábítva semmilyen kontrollod nincs a történések vagy tettek felett,-* az önrendelkezésről való lemondás a felelősség, ám a saját erőre való támaszkodás feladása is. A menekülésnek viszont az a hátránya, hogy könnyen olyan helyzetbe juttatja az embert, amilyenbe egyáltalán nem akart kerülni.
Lásd a mellékelt ábrát, mínusz a fagyik.
- Az első átváltozásnál nincs erre mód, mert szükség van egy alapvonalra. Ha már tudjuk, mennyire működik a bájital, akkor lehet hozzáadni mást, mert a főzet és más komponensek reakcióba léphetnek. Viszont a visszaváltozáshoz talán megoldható a kábító átok,-* azt most ne feszegessük, hogy ez az egyetlen ilyen típusú varázslat, amit végre tudok hajtani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Szeretnélek jobban érteni, de ez nem azt jelenti, hogy mindennek kell legyen értelme. Sőt. Azok az igazán érdekes részeink, amik nem racionálisak,-* hunyorgok rá, teljesen őszintén elmosolyodva.

Megingatom a fejem, s aggodalmasan megdörgölöm a halántékomat, mert ez nagyon nem ilyen egyszerű. Persze, szép képzet, hogy az emlékek hiánya a történések hiányával egyenlő, de a hibalehetőség... Az adrenalin, a fájdalom, plusz egyes bájitalokhoz hozzászokhat a szervezet, ha nem igazítják időben a dózist, ha lehet egyáltalán emelni.,,
- Attól, hogy nem tudsz róla, még lehetsz cselekvőképes, főleg, ha a fájdalom kezd magadhoz téríteni. Láttál már dezorientált állatot altatás után esetleg?-* Élénken emlékszem, mennyire ijesztő volt egy magnix ismerőssel együtt figyelni, hogyan ébredezik a kutyája - meg se ismerte a gazdáját, főleg kezdetben. Ellenben az ösztönei, amiknek nincs szükségük gondolkodásra, azok kétségbeesetten küzdöttek akkor is.
- Kétlem, hogy ilyesmire szükséged lesz; de ha mégis, elsőrendű ellátásban tudlak részesíteni.-*Hajolok előre, mintha bizalmaskodva valami illegális alkut ajánlanék épp. Már csak az hiányzik, hogy ujjaimat összekulcsolva jóízűt roppantsak az ízületeimen magam előtt, mint egy elvetemült csontkovács.

Kis csend. Ülepednek a szavak, kavarognak a gondolatok. Nem baj, jut hely ennek is. Megérnek benne a kérdések, mint az, amit most kapok. Felpillantok, néhány pillanatig a tekintetét keresve
- Ha nem szeretnéd elmondani, nem. Van, amikor tanulhat az ember, ha visszatekint; de a jelened és a jövőd fontosabb. Meg aztán,- dőlök hátra a széken, a pohárba ejtve a kanalat előtte,*- te sem kérdezgettél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

-...-A szavaim nem jutnak át azon a tagadáson, amit felém harsog. Ezt most el kell engednem, legalább egy időre, bármilyen frusztráló nézni, amint fejjel rohan a falnak. Találnom kell egy biztonságos falat, hogy maga kapjon észbe, amikor lepattan róla - súlyosabb következmények nélkül.

- Nem, ez valóban nem ilyennek tűnik. Viszont nem feltétlenül csak a bemarás juttatott ide. Döntések, félelmek, történések hosszabb sora,- vetem fel, az "itt" alatt valamennyi mostani körülményét értve. Heves ellenkezés ébred bennem, valahányszor úgy beszél valaki, mintha a bemarással végetért volna az élete. Tudom, hogy néha valóban ezt az érzést kelti bennük a közegük, esetleg a helyi minisztérium hozzáállása, s fellobban bennem az igazságtalansággal szembeni harag.
A kérdés aztán más irányba terel, tekintetem elreppen, hogy feje felett körbesuhanjon a cukrászdán - a körülöttünk gondtalanul nassoló, csivitelő, nyüzsgő embereken; a helyen kis csészéken, a pult mögött sorakozó színes édességeken, a tisztán csillogó üveglapokon. Benne van a mindennapok megejtő szépsége, amit csak én láthatok.
- Mert tehetetlen voltam, amikor a testvérem szenvedett; de megvannak a képességeim hozzá, hogy másoknak segítsek. Ebben találtam meg a hivatásom, ha úgy tetszik,-*nyúlok a szalvéta után, jókora fáziskéséssel realizálva, hogy a fagyiból maradt itt-ott folt. Legalább ad nekem valamit, amit csinálhatok, kissé védtelennek érzem magam ezen az idegen helyen, Charlieról beszélve.
- Nem mintha ez kizárná a másik kettőt,-* biccentem fejem oldalra.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elsőre nem értem a haragot - váratlan reakció, legalábbis ilyen intenzitású dühre egyáltalán nem számítottam. Az emberek érzékenyek, ha úgy érzik, hibáztatják őket, de amint eltorzuló arcvonásait nézem, ez más, ez zsigeri. Ügyelek rá, hogy a meglepetés ellenére ne hőköljek hátra.
A felém sziszegett szavak aztán megvilágítják a helyzetet.
- Nem volt ilyen szándékom. A bemarás után meghozott döntésekre céloztam,-*tisztázom nyugodt hangon, mert a félreértések elkerülhetetlenek egy pontig. Az viszont, hogy másodpercnyi tétovázás nélkül ugrik a következtetésre, aggasztó dolog.
A következő szó viszont megakasztja a beszélgetést. Hosszan fürkészem, mimikájának minden apró részletét leltárba véve.
- Az ő halálával próbálsz elégtételt venni az előzőért?-Sajnálom, hogy ennyire a saját gyűlöletében rekedve él, hogy mások fájdalmából próbál valamiféle kifacsart igazságérzetet kovácsolni magának. Ugyanakkor még senki sem vetette magát ilyen mohósággal erre a kérdésre, ilyen gyomorforgató reménykedéssel, hogy a válaszom igen, mert megérdemlem, hogy fájjon. Üresség támad bennem. Haragudnom kellene, de amit teszek, nem bosszú vagy büntetés. Reality check.
Az egyik pillanatban még egy harmincas, borostás férfi ül Na-rival szemben, a másikban egy hét-nyolc éves, szőke kisfiú. Sápadt, a vonásai túl élesek, mélyen ülő szeme pont olyan zöld, mint az enyém. De nem az. Az a Charlie néz rá, akire emlékszem.*
- Nem halt meg. Nem azonnal,-* a hang, a gyermeki hang, amit húsz éve nem hallhattam, elbizonytalanít. Tudom, hogy így hangzott, de csak a baleset után, amikor már valami eltört. Elszorul a torkom, mert az alak hirtelen megint olyan kicsivé, tehetetlenné tesz, mintha nemhogy két évtized, hanem két perc sem telt volna el. A dolgok összemosódnak, egy pillanatra mintha már nem a cukrászdában lennék, s az idegen környezettől megrettenek - a szívem vadul kalapálni kezd. Valamit mondani akartam, de a szavak vattapamaccsá változnak a számban, egészen kiszárad.
Késve ismerem fel a pánikrohamot, amikor zsibbadni kezdenek a remegő kezeim. Ki kell innen mennem, valahova, ami nem zárt, nincs tele emberekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Örülök, hogy benéztél, Ramóna.-*A hangom mosolygós marad, s bár igyekszem aprólékosan megfigyelni a reakcióit, nem nézem hosszasan vagy meredten. A feszengése több egyszerű zavarnál, én pedig azt szeretném, ha nem tekintene fenyegetésként rám. Elkopogok hát teát főzni, hátat fordítva neki és szabadon hagyva az ajtót, menekülési útvonalakat.
Az ülőalkalmatosságokra - bármennyire is klisésnek hatnak - szükségem van, mert mégse kérhetem valakitől, hogy ácsorogjon egy álló órán át, miközben mindenféléről beszélünk. Priccs viszont nincs, a kanapé sem heverészésre szolgál, hacsak nem a macskáim szöknek be. Akad itt puha párna és takaró, de ahogy beljebb merészkedik, úgy ölt a rendelő neki tetsző alakot - nem egy az egyben lemásolva valamilyen szeretett helyet, inkább csak hangulatában, színeiben, elemeiben köszön vissza.
- Tessék, egy zöld tea.- A kis tálcán egy tarka bögre, két szelet citrom és egy cukros üvegcse van, hogy ha ízesítene, kedvére megtehesse. Remélhetőleg segít ez is kicsit megnyugodnia, apró, ártalmatlan lépésekre bontva az ismerkedést.
- Ha nem bánod, befejezném, amiben benne voltam, de nyugodtan nézz addig körbe. Ha van kedved, esetleg kipróbálnád valamelyiket azokból. Nemrég szereztem őket, kíváncsi lennék a véleményekre,- intek kezemmel egy doboz felé, amiben mindenféle színű, anyagú és formájú furcsa tárgy van. Egy egészen picit ferdítek csak, mert bár a játékok valóban újak, egy részüket pont azért vettem meg, mert már beváltak.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Ah, milyen jó kis semleges színek! Mindjárt barátságosabb minden, s a közhiedelemmel ellentétben szeretem az ilyet - orvul felüti a fejét néhány cserepes, zöld növény is, amint gyönyörködöm. A leányzó teázgat, békén is hagyom, csak egy árnyalattal vastagabbra nógatom az időközben sarjadt mohazöld szőnyeget, mert elég kényelmetlennek tűnik az, ahogy a fotel szélén egyensúlyoz. Akkor már inkább huppanjon le a földre
Visszatérek a székemre, felvéve az előző fonalat - bár vendégemnek akarok elsősorban időt adni az akklimatizációra, attól még elvégezhetem a dolgom. Úgyse szeretek füllenteni, meg aztán, munka közben még rajta tarthatom a fél szemem. Egyelőre elvan a bóklászással, ami remélhetőleg segít, hogy kicsit jobban magáénak érezze a teret. Fingers crossed.
Nagyjából öt percbe telik, hogy a dokumentum végére érjek - karjaimmal megtámaszkodva eltolom magam az asztaltól, kifújva a levegőt. Nemmm szeretem a kézzel kitöltős dolgokat, mindig elrondítja az írásom... Hát, ez is kész.
- Végeztem!-*Jelentem be derűsen, jóformán felpattanva a megkönnyebbüléstől. Fogom a bögrém, elkopogok még egy adag kávéért, aztán - hacsak nem a földön kempingezik - a fotelemhez. Egy kicsit megigazítom, ezzel is több teret adva, mielőtt leülnék.
- Mi újság?-*Mosollyal kortyolok, teljesen szabad kezet adva, hogy témát válasszon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Nos, úgy fest, kissé torkára forrasztottam a szót - őszintén nem vártam ilyen mély döbbenetet egy mizujs hatására, rosszul mérhettem fel a szitut. Szó sincs azonban végzetes hibáról, úgyhogy bár adok neki időt, hátha sikerül túllendülni a kezdeti meglepetésen, nyugodtan hátradőlve várakozom. A testbeszéde viszont egyre zárkózottabb és szorongóbb, szóval ideje újabb próbát tenni.
- Akkor...*köszörülöm meg finoman torkomat, csak hogy magamra vonjam a figyelmét,*- Ízlik a tea? Történt ma valami érdekes vagy különös veled?- Valahol van még egy doboz vajas kekszem, vészhelyzet esetére, de tartogatom még egy kicsit. Leszűkítem a kérdést, hátha megtudom, valami kiborította-e és amiatt ennyire nehéz megszólalni, vagy maga a rendelő és az én ismeretlenségem a probléma gyökere.
- Nincs rossz válasz,- fűzöm aztán hozzá, s hangomon most is érezheti, hogy mosolygok. Ráérünk, lábamat keresztbevetem egymáson, kávém illatát élvezve, s aprókat kortyolok belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A csend sokakat zavar, nekem inkább olyan, mint egy találós kérdés - mindenki kicsit másként hallgat, sőt, ugyanannak az embernek is sok-sok féle csendje van. Keresem a közös ritmust, amiben együtt hallgathatunk, egy kicsit közelebb araszolva egymáshoz.
- Hm, jogos kérdés. Volt egy riporter, aki sorozatot készített úgy, hogy egy adott városrészt más-más emberekkel járt végig, akik a maguk szemszögéből mutattak rá dolgokra - a biológus a növényeket és madarakat figyelte, a typográfus a feliratok és cégérek történetét ismerte, az építész a házakat...- igazodom valamennyire Ramihoz, épp' csak egy árnyalattal nyugodtabb és puhább tónust véve fel, kevésbé pattogósat, halkabban derűset.  
- Szóval mesélhetsz arról, amit érdekesnek találsz. De nem muszáj beszélgetni, ha ijesztő. Akkor is bejöhet valaki, ha épp nem akar egyedül lenni,- kanyarodom aztán vissza. Azért vagyok itt, hogy segítsek, s ha neki elég a jelenlétem vagy az iroda biztonságos csendje, akkor ezt adom. Van időm, bőven van még teának való, vannak könyvek... néha még macskák is, ha nem zárom elég jól az ajtót, mert Karen megtanult kilincset lenyomni.