Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igyekeztem a lehető legtöbb rózsaszín és szép dologra gondolni, ami ugyan jó lassan ment, de legalább sikeresen. Így viszonylag jól elengedtem, mi is lesz hamarosan, aztán csak nyeltem egy nagyobbacskát mosolyogva.
- Deee, nagyon szeretem az illatod is meg téged is, naaa, csak macik. De téged azért jobban - nyünnyögtem a feje fölé hajolva, aztán amennyire előre tudtam hajolni, összefűztem a kezem az álla alatt, ügyelve, hogy se a torkát se a nyakát ne szorongassam túl, aztán puszit leheltem a buksija tetejére. Nem vagyok egy guminő, pedig akkor biztos jobban menne ez az ide is meg oda is hajolok. Végül lassan eresztettem el őt tovább simizve a pofiját, de a mondottakon csak összehúztam a szemöldökeim.
- Szóóval túúúl nagy leszek és nehéz, ééértem én - jegyeztem meg kicsit elhúzva a szám, igazából én sem arra gondoltam, hogy majd mikor már naaagyon babavárósak vagyunk a nyakában tartva kéne sétiznünk, de most akkor is. Ez csúnyán hangzik így. - Miért ne tenne jót? Ha jó kedvem lesz, akkor ha… szóval ha ott a baba, neki is, gondolom. Az miért rossz?
Kíváncsi lettem volna, szerettem volna megkérdezni már az első „ha” kicsúszásánál, hogy vajon csak én érzem-e magam ennyire rosszul attól, hogy mi van akkor, ha most nem kapunk szép híreket. De nem tettem, most már egészen jó volt a hangulat és én is megnyugodtam a doktorbácsi léte ellenére is. Inkább csak azt ecseteltem, hogy minden szeretet megvan és jóság, meg az az üdítő is nagyon szeretve lenne a kacsóimban. Ezért is érintett volna rosszul, ha idő közben elajándékozza. De tudom, hogy nem akarná, hát szeret, akit szeretünk, azzal meg nem csinálunk rossz dolgokat, igaz? Mint a macik, az előbb odaadta a halacskát a kis párjának, most meg már a nyelvük tapadt össze. Cuki undik igazából.
- Iiigen, van elég nyelv is meg nyál is, de nagyon kis aranyosak. Csiiiinálsz kééépet? Meeg le is tehetsz ám, majd megyek a lábikóimon tovább, tuti nem kényelmes azért így… Össze fogunk ragadni ebben a melegben - mondtam nevetve, aztán ha beleegyezett, akkor amint segített rajtunk és leguggolt vagy olyasmi, elkezdtem lemászni a nyakából hatalmas vigyorral. - Szóóóóval…szőlőlé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Pár pillanatig nem nagyon értettem, hogy mi rosszat is mondhattam, picit meg is ijedtem. Mondjuk átgondolva semmi nem volt még az aggodalmaim ellenére sem, ami ilyenre késztethette, így a kérdésig kicsit megszeppenve néztem. Aztán azt meg nem értettem, mi nem egyértelmű. Lehet tényleg aludnunk kellene, kezdtem ráébredni erre is.
- Az, hogy vagy nekem. Te - mutattam rá, miközben megnyomtam a nózija hegyét, hogy aztán végigsimítsak az arcán a mellkasáig levezetve a kezem, ahonnan azt a bizonyos békust is leloptam míg megtárgyaltuk a csillagokat meg a békákat. Tény, hogy mikor először bejöttem ide, akkor is ugyan ezt a rajongást éreztem a szoba iránt, még mindig annyira szép, sőt, csodálatos és néha alig hiszem el. A kis zöldek helyzete viszont sajnos nem ilyen rózsás, ezt érzékelve lassan ki is menekítettem őket vissza a zacsiba néha Lewcsire pillogva szépen, hogy már szundizik-e, vagy még azért itt van.
- Most biztos mindegyikük szomorú lesz. A kis Lewy, a kicsi Volt, a mini Maja is, az egész ohana, akik nemrég még az asztalon pihiztek. Szööörnyű.
Ahogy szedegettem még látványosan szomorkodtam is egy kört a szavaim mellé, de aztán azzal a csókkal elillant minden ilyen. Még lehunyt szemmel vigyorodtam el a válaszára, aztán csak a vállába fúrtam a pofim a zacsit szorongatva. Szeretem az illatát, meg mikor csak úgy hozzá lehet bújni. Pont ezért kicsit nehézkesen ugyan, de oldalra evickéltem és a kis szekrényre pakoltam a békákat, térjenek csak ott nyugovóra. Közelebb csusszantam a pólóm megigazgatva, majd a kezét átkarolva húzódtam oda oldalról nézegetve őt.
- Ugye már nem aggódsz miattam? - Még mindig mosolyogtam és töretlenül próbáltam ezt tartani is, hiszen ma már nem akartam semmitől rosszabb kedvet, hiszen ennek jó napnak kellene lennie azt hiszem. De azért eleget merült fel már, hogy nem akar semmit erőltetni és ennek társai. Szerintem már bennem tényleg csak a bizonytalanság, igaz-e és ez nem engedte, hogy az izgalom egészen a jóba forduljon, nem voltam biztos benne, hogy tényleg elhitte nekem. De tudja, tudnia kell, hogy én is örülök és ez így van rendben. - Aludjunk, Nyuszó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ahogy mindig, úgy most is megpróbáltam összekaparni minden pozitivitásom, és a hétfőhöz képest most határozottan jó kedvemben voltam, talán a tegnap hatása, nem tudom. Kicsit mintha mostanra csapódott volna le bennem mindaz, ami lehet, hogy vár rám és a férjemre, ez pedig egy nagyobbacska csodácska közeledése, az örömmel jár. Hatalmassal.
- Elhiszem, én is nagyon utálom a gyógyszereket, hamar rá lehet kapni, meg ha sokat szedi az ember, elveszti a hatását is asszem, nem jók... A múlt hétvégén szedtünk egy csomó levendulát, holnap hozok neked, friss, és segíti a békésebb pihenést. Szerintem azt is kipróbálhatnád!
Kiszélesedett a mosolyom a hálájára, pedig nem volt erre szükség részéről, tudja ő is. Ez a barátok dolga, nem csak a jóban osztoznak, akkor sem, ha az nehéz és szomorítós. Olyan lenne, ha ezért most hanyagolnám vagy elkerülném a szöszit, mintha a családom között való választási kényszert azzal intézném, hogy egyik résszel sem törődök tovább. Bár ez picit más, itt csak jó meg rossz van, ott meg rossz és kisebbik rossz a lelkemnek.
- Én hiszek benne, hogy a nehézségei ellenére neked menni fog. Tudod, nekem a tánc volt olyan, hogy valami sosem stimmelt. Volt lány, aki jobb volt, volt, hogy nehéznek bizonyult egy mozdulat, olyan is, hogy képtelennek éreztem magam rá, hogy jól sikerüljön. De hé, nem szoktuk feladni, különben tuti első nap kirohantunk volna Felagund bácsi órájáról is. Ha azokat négy éve viseljük, ez már gyerekjáték kell legyen…
Nem gondoltam magamról, hogy annyira bölcs lennék, vagy éppen okos, egyszerűen kimondtam, amik eszembe jutottak és amit éreztem. Furcsa volt Alízzal így szembesülni, általában ő az erősebb, mindig hisz benne, hogy valahogy lesz, most viszont nagyon el volt keseredve, ami nem volt szimpatikus. Elmosolyodtam a szabadkozására, aztán átkaroltam a vállait és oldalról nekibillentem. Nincs itt baj!
- Szerintem igen. Lehet, hogy több idő lesz, mint gondoltad, de okkal kapnak az emberek ilyen erőt, és pont azok, akik. Szerintem, ha nem hinne benned a tanár bácsi, meg ha te magadban nem bíznál eléggé, eddig se jutsz. Erős vagy, csak idő kell... De hogy érted, hogy hatással? Nagyon a lelkedre veszed? Rosszak, amiket látsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Pár nagyobb bólintással értettem egyet a barátnőmmel, mert igaza van. Én is ebből építkezem és tudom, hogy hiába jön rosszabb, nem tarthat örökké. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem jöhet más, ami megint nem kellemes, ezt az életemben már nagyon jól megtanultam, de én azért remélek. Mindig. Bár az elmúlt másfél év minden volt, csak rossz nem. Sok olyan dologban jutottam én is előre, amiben előtte nem hittem volna, még azt is be kellett vallanom, hogy a suliban való helytállásom részben Alíznak, részben pedig Lewynek köszönhetem. Segítség és motiváció, ami elég jó párosítás. De mindezt már a parton a hajam kicsit megtörölve rakosgattam ki, figyelve a továbbiakra.
- Ilyen eldöntendős kell, amire igen vagy nem a válasz? Vagy milyen fajta? - érdeklődtem kíváncsian, miközben magamhoz vettem a paklit, hogy keverni kezdjem. A fejemben mindig sok dolog van, most talán a hétvége kapcsán a legtöbb, meg még a múltkori táncos is bennem van, de egyszerűen nem jutok semmivel előre. Sóhajtottam egyet, még Alíz válaszolt, hogy aztán megtaláljam mire is várom a „választ”.
- Jól hangzik, tuti bénán menne, nem értek ezekhez. A papával ha kártyázunk is, az kicsit más - mondtam nevetve, mert közel sem nézett ez ki egy röminek, pókernek vagy UNO-nak. Közben azon járt a fejem, ahogy lassan keveredtek a lapok, hogy mi is érdekel úgy igazán, mi az, aminek, ha beleláthatnék a jövőjébe, tudni is akarnám. Azt hiszem nem mindig reagálok jól a változásokra sem, még ha nem is negatívak, azt pedig nem akartam, hogy ha olyan jön ki a lapokból megint miattam szomorkodjunk közösen. Hajha, lehet ideje volna kicsit nagylánynak lennem és rendesen odafigyelni magamra.
- Magadnak is szoktál jósolni? Vagy azt nem szabad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Én igyekeztem rendet tenni, mert hát macik ide vagy oda, meg vidrák, vagy kutyusok, azért nem ők voltak ott legelöl természetesen. De úgy tűnt hirtelen, ezt csak egyedül tudom, ami nem volt jó érzés. Amikor átkaroltam picit a buksiját azért már úgy tűnt, minden okés is. Szeretem őt, meg sok dolgot még, de ez nem jelenti azt, hogy mondjuk azt, mikor megkapom a reggeli köszönős puszim, azt elcserélném egy macisimire. Vonzó dolog, de nem ennyire, bizony.
Aztán én megpróbáltam okot keresni, miért lehet baj, valószínűleg a felszínen ragadtam hozzá képest, de nem is mertem mélyebbre menni a témában, még akkor sem, mikor megpróbáltam elmagyarázni, szerintem miért nincs baj ezzel.
- Üüüüühüm, akár. De mindegy is, nem akarok bajt senkinek, tudod. Csak na… - Lassan, de be kellett látnom, hogy sok dolog fog változni, nem biztos, hogy ezt szomorúan kell felfognom, de azért biztos nem lesz egyszerű. Itt már nem csak a cipelésen járt a buksim, kicsit bele is bambultam a semmibe mielőtt még lekéredzkedtem volna megéljenezve a macikat és képet kérve.
- Undiskodni akarsz? Fúúúúúj - nyújtottam el nevetve, mikor már annyira közel volt, kicsit be is bandzsítottam ahogy néztem rá előre. Aztán a fejem a keze után fordítottam, de csak éreztem a rántást a szoknyámon, aztán az egyik kezem a számhoz emeltem. - Azért szeretlek ám. És… Upika, popsi. Bár így mindjárt érteném az előbb miért vigyorgott úgy ránk az a bácsi.
Nagy vidáman bontottam ki az üccsit, beleszúrtam a szívószálat is, hogy aztán nekikezdjek bólogatva. Mehetünk a vicces-foltosokhoz. A kezecskémet kitartva nyújtottam felé, mert hát én szerettem volna, ha azt úgy fogja és úgy megyünk tovább, ahogy előtte. Meleg és izzadós tenyerek ide vagy oda.
- Úúú, hallod, a zsiráf mit mond? Mármint tudod, a tehén múúúúzik. A hal meg blupblup. A kecske mekeg…érted, de a zsiráf?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Ühhüm, azt hiszem értem - bólintottam is a szavaim mellé, aztán kicsit jobban magamba merültem. Figyeltem persze még rá, de próbáltam valami olyat előhúzni, amit tudni is szeretnék, mert egy ideje nem voltam benne biztos, hogy a lelkem fel van készülve. De van, ami engem sem hagy persze nyugodni. Most leginkább a jövőm, a jövőnk Lewyel. Legalábbis az, hogy jön-e valami olyan, amitől kicsit vidámabb lesz megint minden. Semmi ború, csak a bárányfelhők. De a suli és a tánc ugyan ez volt, sok dolog nem hagyott nyugodni pillanatnyilag, több is, mint hittem. Vettem egy nagyobb levegőt, miközben a pofimat bekentem a naptejjel, ahogy visszaadtam a kártyákat a szöszinek.
- Ó, igen, ezeket mi is szoktunk játszani. Olyan kis jók, elfoglalják az embert, bár van, mikor már csak idegesíti a másikat - nevettem fel, mert nem egyszer veszített úgy valaki az asztalnál mellettem, hogy idegesen felállt és közölte, többet nem is akar. Persze nem gondolta komolyan, de elég nehezen viselte a vereséget. Én ehhez képest olyan kis csendes mérgelődő vagyok, ha valami nem megy legalább. - Azt hiszem megvan, ki is kell mondani, vagy gondolni kell rá csak erősen?
Törökülésbe húzódva néztem a lány szemébe, aztán igyekeztem magamban a tanulásra és a táncra koncentrálni. Egy ideje megfogalmazódott bennem az, hogy talán később, ha elég ügyes leszek, meg ah egyszer a táncis suli is összejön, talán én is oktathatnék. De ezt még úgy senkinek nem mondtam, azt hiszem még én se bíztam eléggé az ötletbe. De talán most kiderülhet, egyáltalán érdemes-e.
- Ahham, azt hiszem értem, vagyis próbálom. Kiindulás, vagyis úgy a jelen? Reendben, a második akkor csak úgy van. Ühhüm - bólogattam is, még próbáltam megjegyezni azt, amit elmondott. Aztán meg is kérdeztem, hogy magának már csinálta-e ezt, mert igazán kíváncsi lettem.
- Áh, és segített vagy elindított valamerre? - A tekintetem közben le sem vettem a lapokról, csak pár pillanatra talán, mikor felnéztem a barátnőmre. - Rád bízom magam teljesen…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Holnap hozok be neked mindenképpen, most mi is raktunk a szobába Lewyvel, szeretem az illatát, meg…tényleg jó. Szerintem egy kicsikét legalább ez is segít majd - biztattam azért pluszban, mert érzékeltem, hogy ez nem valami sok. Nem tudtam többet nyújtani, azt is tudom, hogy ő nem várt el mást, a támogatásom meg megkapta és fogja is, mint mindig. Törtem azért a fejem még kicsit hátha beugrik valami nagyi kincsestárából, neki mindig és mindenre volt megoldása, szeretem is érte, még akkor is, ha furi dolgokat itatott velem. Én ezt nem terveztem a barátosnémmal, egyszerűen próbáltam lelkileg odaállni mellé, így talán egy kis hadviseléssel a pozitív irányba billentve. Megnyugtatott, hogy a sírásig nem jutottunk, mikor az kitör, magamból kiindulva persze, már nem sokat segít, ha megsimizem a hátát.
- Ez tényleg rettenetesnek hangzik, én már a rémálmoktól is rosszul érzem magát, nem még akkor, ha tudom, hogy esetleg ez nem csak egy sima agyszülemény. De ha sikerül kicsit kontroll alá venni, akkor ez hogy változik? Kikapcsolod, mint a TV-t? Mármint, bocsi, hülyén hangzik tudom, csak én nem értek ezekhez… a legnagyobb képességem, hogy meg tudom nyalni a könyököm… - fintorodtam el elrejtve egy mosolyt, hogy aztán rá figyelve elgondolkozzak. Igazság szerint nagyon nem hiányzott az életemből ez, és megérteni is meg tudtam, Alíz miért szenved vele. Viszont azt hiszem kijelenthetem, hogy a szőkében nálam több kurázsi van, én biztosan nem bírtam volna eddig sem cérnával.
- Ez tényleg nem jó, de ezt a bácsi is tudja, aki tanít, ugye? Mármint gondolom, ha érezné, hogy nem bírsz el vele, segítene máshogy, biztos tud, ő az okos tanárok közé tartozik! - Mindig is tudtuk, hogy nem vagyok a világ legtalpraesettebb lénye, ezért a képzettebb, okosabb és ügyesebb embereket mindig jobb döntéshozónak és problémamegoldónak tartottam, néha magam helyett is, amiből születtek problémáim, de ez mindegy is. - Amúgy mit szoktál tenni az álmokkal? Mármint senkinek nem is meséled el őket, vagy csak a jókat? Mármint… tudom, hogy nehéz volt a táncos dolgot is megbeszélnünk, azért kérdezem, hogy az azért segít utólag, ha kibeszéled, vagy nyomaszt tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Pontosan - nevettem vele. Szerettem, hogy sok dologban hasonlítottunk és valahogy kicsit abban is ott volt a közös dolog, hogy egyikünk se azt kapta családként, amit normálisan érdemelt volna egy gyermek. Sosem tudtam megmagyarázni, miért is találhattunk így egymásra, de biztos vagyok benne, hogy ez is közrejátszott. Emellett nagyon jól meghallgatjuk a másikat, értjük a vicceket és ő megértő, én meg segítőkész vagyok, mikor kell. Azt hiszem a szöszi az a barátnő, akire azt mondják, hogy bárhogyan is álljon hozzá a többi ismerőse az embernek, amíg lehet, kitart mellettem.
- Jahj, nem titok, vagyis nem tudom. Mármint, ez még csak olyan… vágy? Van olyan… mármint. Ahj.. - vigyorogva fújtam ki a levegőt kicsit zavarba is jőve, mert sosem ment az ilyen komoly dolgok felvezetése, nem is tudtam, tudok-e olyat. De a lány már ismert annyira, hogy tudja, gyakran akadok el, de meg szoktam oldani. - Szóval emlékszel, hogy beszélgettük már, mik lennénk, ha nagyok lennénk. Annyit tudtam, hogy a táncot folytatni akarom, de nem tudtam egyébként merre… azóta viszont egy kicsit jobban utánajártam a művészeti suliknak, azt hiszem komolyabban akarom ezt venni, minthogy csak csináljam valami mellett…
Nem nyögtem ki végül, mert lehet túl bizonytalan vagyok, de szerintem Alíz megértette, hogy a kérdésem az, hogy sikerülni fog-e valamennyire az utam bejárni, vagy legalábbis, ha jönnek a buktatók majd tudom-e venni az akadályt. Az első felvételi eredményét már mindketten tudjuk, pedig még hol a december? De én azért még remélek, nem veszett el, a poharam félig teli van még.
- Hű, ez elég komolynak hangzik, mármint nem Attila bácsi meg a spiritusza, hanem az, hogy bár van rossz is, de még rajtad áll minden. Megnyugtató azért, nem? - kérdeztem, miközben elmosolyodtam a válaszán. Tudtam, hogy bízhatok, már csak a kártyáiban kellett még pluszban, és már naagyon kíváncsi voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Izgága lépteket, körömkopogást a parkettán, egy nagy loccsot és Volt nyüszítését hallom, mikor magamhoz térek a kanapén. Sikerült beszundizni így délelőtt a reggeli után, de mentségemre szóljon nem aludtam valami jól és ilyenkor megesik. Kicsit nehézkesen vánszorogtam el a konyháig, ahol láttam, mi is a hiszti tárgya, éppen ezért némi finomság kiadagolása után feltakarítottam a vizet majd megsimiztem a gyerekőcöt. Nagyot ásítva feltettem egy teát, aztán a hűtőre tűzött papírkámra pillantva elvigyorodtam. Ó, nem akármilyen péntek reggel ez a mai. Nagyot nyújtózva végül bevetettem magam a hálóba, majd a ruháim közé, hogy valami kánikulához passzolós kevés, de mégis több, mint a semmi ruhát találjak, amit össze is kenhetek akár.
Beletelt vagy fél órába, mire lett egy rövidnacim és egy olyan felsőm, amit szeretek is és jó. Bár ez is kicsit feszesebb már, mint kellene, amit nem igazán értettem, de elengedtem egyelőre a dolgot. Mintha összement volna a mosásban és jobban tapad hozzám a kelleténél. Azért megvizsgáltam magam a tükörben de a pocim nagyon rendben volt és nem néztem ki úgy, mint egy jóllakott ovis, mondjuk nem is ott tapadt rám a felső… hagyjuk. Elfintorodva fontam össze kétoldalt a hajam, beletéve egy-egy cuki masnit, aztán késznek nyilvánítva magam a legfontosabb dolgokat a tatyómba dobáltam még megittam a kész teácskát. Egy nagy puszival elköszöntem a tappancsostól is, mielőtt még magam mögött hagyva a nappalit az udvarról egyenesen az egyetemhez nem hoppanáltam. Itt beszéltük meg a találkát Dimitrivel, én pedig türelmesen ücsörögtem a padon rágcsálva a rágom, majd naagy és rózsaszín buborékot fújtam belőle.
Szeretem a férfi lelkességét és kedvét, amivel a dolgokhoz áll, és mikor megtudtam, hogy van ilyen kutyusos és segítős lehetőség, nem is igazán gondoltam másra, akit szívesen hívnék magammal. Azt meg meglátjuk, hogy mennyit tudunk tenni, de remélem minél többet. Most, hogy ennyi szabadidőm lett otthon, nem is bántam, hogy kicsit ilyenekre is akad időm, régóta szerettem volna nagyobb dolgokat némi ruhaadományozásnál tenni, na majd most!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Próbáltam mosolyogni és a vállán simítva végig párszor meg is nyugtatni kicsit őt, hogy bár tökéletesen biztos nem érezhetem át a helyzetét, amennyire tőlem telik, igyekszem megtenni. Beleképzelhetem magam abba, amit most átél, ettől még csak halvány képzeteim vannak arról, tényleg mennyire része már ez a mindennapjainak és nem a jó értelemben. Picit halványul az arcomon az a mosoly, de nem szontyolodom el, legalább egyikünk maradjon pozitívabb, nem?
- Nem az, de mégis, mint amikor nagyon mélyen alszunk… asszem. Egyszer zuhantam álmomban és arra ébredtem, hogy az ágyneműbe voltam préselődve…nagyjából sejtem csak, milyen lehet, de ez nem jó, nagyon nem hangzik ember és lélekbarátnak.
Kicsit összeakadt a nyelvem közben, nem is volt véletlen a dolog, mert nehezen találtam a szavakat. Nem akartam kukán ülni mellette, de egyszerűen időbe telt, hogy az agyam kapcsoljon. Én lassabb és némileg butább is vagyok a szőkénél, hajszínek ide vagy oda, ez pedig sokszor kitűnik. Kezdek lassan beletörődni, hogy az egyetlen, amit tehetek, az a meghallgatása, meg majd az a kis levendulacsokor.
- Ez érthető valahol, ha mindent megoldanak helyettünk, sosem jövünk rá az ízére… mármint ezt már én is tapasztaltam. De gondolom azért tényleg közbelépne ha nagy veszélyben lennél, nem? Nehéz, látom, hogy megsínyled, de tartod magad, mert képes vagy rá még. Talán ettől is érez téged - jogosan - erősnek.
Nem voltam sokat olyan helyzetben, hogy a terelgetésem helyett kilökjenek, hogy gyerünk, tudsz repülni, de ha mi viszünk, sosem érzel rá. Mint mikor kilökik a kis fiókákat. Mondjuk múltkor mikor Lewy megjegyezte, hogy szerinte mennyire egyedül is vagyok, kicsit éreztem a szelét annak, hogy valaki lassan, de biztosan taszítani fog egyet a popómon, hogy vegyem észre magam. De én tényleg így élve érzem magam jól, én csak a kerítésig meg vissza szeretek kalandozni igazán. Azon túl nem mennék egyedül, ha nem muszáj.
- Ez is érthető, én se szívesen beszélnék olyan emberekkel, akiket nem ismerek. Sőt… lehetőleg soha nem tenném. Így is zizinek néznek engem mondjuk, hát még ha álmodnék és ilyen maradnék - mutogattam a kezeimmel köröket a fejem mellett. Néha elég buggyantnak néznek engem, ő is tudja. Szóval nem hiszem, hogy neki ezen aggódnia a kéne, de a bizalmát meg tudom érteni, hogy nem adogatja csak úgy oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Velem az élet minden, csak nem gördülékeny, legalábbis az esetek többségében ez fordul elő. Igyekszem konkrétabb lenni, nem pedig túl Majás, ahogyan arra is szoktam figyelni, hogy ha nehezen is, de kibökjem a választ arra, amit kérdeznek. Most nem így lett. A legnagyobb konkrétumokat megtartottam magamnak, de a célzásaim azon része, hogy mi várható ha belekezdtem célbaért. Ez meg öröm volt, nem tudtam volna tovább körbeírni, azokról a dolgokról meg, amikre igazán vágyom nem szerettem beszélni. Sőt, a helyzet az, hogy kerültem is, hogy ilyenem legyenek, mert a csalódásnál nincs rosszabb. Talán ezért is nem beszéltünk például Lewyvel sem nyíltan arról korábban, hogy a kis ohanánknak mi lehet a jövője. Mert volt, de volt sok felnőttes dolog, amit lehet ő korainak tartott, én meg inkább nem mászom semmibe. Bár a gólyás mese óta tudom, hogy nem baj, ha beszélek meg megerősítem őt benne, hogy miattam nem kellene túlzottan aggódnia. A gyűrű se lenen az ujjacskámon, ha nem szeretném az egészet, ami a kapcsolatunkkal vagy éppen a házassággal jár.
- Ez érthető, ő amolyan vezető ebben egyébként is, nem csak simán egy tanár. Igaz, engem nem tanít, de nem tűnt rossz embernek, mikor összefutottam vele a tanárinál vagy bárhol.
Miközben megerősítettem Alízt, hogy egyetértünk ezekben én már a buksimmal felkészültem azokra a bizonyos lapokra. Nem mondanám, hogy nem bukfencezett egyet a pocim, mert megtette az első lapnál, de csak mert izgatott voltam egy kicsit. Érdekelt, meg féltem is tőle, mint minden változótól és újtól. Az első fejtegetésnél csak bólintottam párat, azt még értettem is valamennyire és így is volt. Vagyis majdnem, egyelőre nem tudtam, mi az, amire nem leszek télre képes, viszont ismertem magam, jelenleg meddig nyújtózkodhatok a takaróm szélét érezve. Aztán jött, amire azt mondta nem feltétlenül kell véresen komolyan venni, így csak csillogó szemekkel füleltem tovább, csendesen.
- Szóval vagy ragyogás vagy hullócsillagos zuhanás? Mármint… csak érdeklődöm - emeltem fel a kezeim védekezően, nem akartam közbe beszélni feleslegesen, csak megakadt a kettős jelentésen a gondolatom. Nem fűztem hozzá előre valami butaságot, nem stresszeltem, csak próbáltam átgondolni az egészet. Azt hiszem nehezen veszem rá magam az életben, hogy hosszabb útnak őszintén örüljek, és ha közben remegek meg, annak tényleg csúfos vége lehet, akár próbálkozás nélkül is. Aztán szépen végigvártam az okfejtést és a jellemzést is, mire halványan elmosolyodtam.
- Ők is tudják, hogy túl sokat aggódok és elbizonytalanodom mostanság? - A helyzet az volt, hogy az optimista énem néha beásták egy nagy gödörbe, aztán hagyták, hogy oldjam meg magam az életem.
- Azt hiszem igyekezni fogok, hogy ne jöjjön rossz, nem szeretném, az sokszor másokra is hatással van, az Ő boldogságukat meg a legkevésbé se bántanám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Jó volt hallgatni Alízt arról, ahogy a tanáráról vagy éppen a képességéről nyilatkozott sokszor. Olyan határozottság, erő, remény volt benne, amit sokan irigyelhetnének. Még nekem is tudott plusz erőt adni, ahogy sokszor csak belegondoltam, mennyire igaza van benne, hogy nincs mindig, minden veszve. Az elmúlt időszakomban az aggódáson túl hajlamos lettem a pesszimizmus jeleit is mutatni, ez pedig nem tett túl sok jót. Próbáltam elhagyni és megint csak hinni, remélni, megtalálni a magam idilljét és abban létezni, hátha így jobb lesz minden.
- Meglátjuk, nem szeretnék semmi lehetőséget veszni hagyni, bár azért biztos vagyok benne, hogy nem minden perc lesz kellemes. De ez ezzel jár - mondtam neki, miközben kicsit magamnak is bólogattam megerősítésként. Jól megfogalmazta én pedig igyekeztem inni a szavait nem csak a jóslat terén, hanem ahogy ezt hozzám kötötte. Azt hiszem azzal, hogy ilyen jól ismer már, nem sok aggódni valóm van a lapokon, hiszen, ha lenne, már figyelmeztetett vagy óva intett volna. Talán tényleg idő kérdése, hogy utat találjak és menjek azon. De a kis méhecském már most is zizegett a buksimban a tánc miatt, így csak beharapva az ajkam gondolkodtam el kicsit.
- Kis hamisak. Még a végén kiderül, hogy valamit én sem tudok, ők pedig igen! - nevettem fel elég hangosan, elképzelve ahogy ledöbbentenek a lapok. Igazából magamat már kezdtem utolérni, de néha kételkedem benne, hogy nem vesztem el újra a saját fonalam.
- Igyekezni fogok, meg, úgyis tudni fogsz róla, hát milyen barátnők lennénk, ha nem néznéd végig, ha pofira borulok, ha nem! Mármint érted, nem nevetnénk ki egymást, de kell valaki, aki segít aztán felkelni - vigyorogtam rá, miközben kihúztam két zacsit a táskámból, felé nyújtva az egyiket. Gumicukor, sok lesz ez mostanság, de ez még belefér a keretbe igazán.
- Amúgy ez a kártyás dolog is az erőd része? Vagy erre bárki, aki ügyes képes lehet? Nem nagyon értek hozzá, de másnál is láttam ilyen paklit azt hiszem - mondtam neki, miközben a tasakot magam mellé tettem, hogy kényelmesen belenyúlva jussak a kis macikhoz benne. Ezután megtámaszkodtam a karjaimon úgy dőltem picit hátra élvezve még a délután meleg napfürdőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Elégedetlen sóhajjal bólogattam a kijelentésére, mert ugyan a matek meg semmi számos nem az erősségem, még én is tudtam, hogy az elképzeléseim mögé jó sok nullát kell számosítva pakolni, hogy meglegyen, mi is a való nála. Nem örültem, hogy ezzel bárki szembesülhet, annak meg pláne, hogy a barátnőm is sújtja, ha nem is a szó szoros értelmében ez. Nyilván felkészítették, mikor kiderült ez a tehetsége a velejáró nehézségek is tudottak lehettek, ettől még nem enyhül az egész.
- Igen, igen. Én azért bízom benne, hogy ilyenre nem lesz szükség. Még ha egy kicsit várat is magára, hogy fellélegezz. Talán oka van ennek is. Lehet, hogy nagyobb dolgokat kell majd a jövőben megálmodj és elviselj, és ez a vontatott, sok apró, de nagyon kellemetlen egy torna. Gondolj bele, kviddicsben is, minél nagyobb pofonokba szaladunk vagy gurkókba, utána annál könnyebb elviselni egy-egy könyököst, ami előtte nagyon rossz volt.
Néha össze meg vissza beszélek, csak azért, hogy ezzel mást jobb kedvre derítsek, de még akkor is, ha így van, én hiszek abban, hogy ez egy pindurit lendít előre. Nem nagyon tudok a táncon és a kviddicsen kívül mással példálózni, hozzá pedig a közös sportágunk áll még közel. Nyilván, ha elkezdek egy-egy mozdulatról hablatyolni, nem fog sokat érteni. Még ha esetleg már látta is tőlem valamelyiket, ám ezért nem hibáztatom. A neveikbe én is beleakadok, csak csinálni szeretem.
- Örülök, amúgy nyugodtan elnapolhatjuk a jegyzeteset, a felét lemásoltam, nem szoktunk egyébként se tovább jutni, tudod - nevettem fel. Mi is szokott lenni? Általában elterelem a dolgokat, rajzolok neki buta figurákat, vagy képregényeket. Múltkor csináltam olyan füzetszéli pörgetőset. Meg csacsogok neki a kutyusunkról Lewyvel, vagy arról, hogy mire tanítottam meg. Meg mutogatom a videókat. És négy óra alatt elérünk a feléig, jobb esetben. Most szerencsére nem is vagyok úgy elmaradva. Inkább kicsit izgatott vagyok, de ez más kérdés.