Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sokszor van velem, hogy reggel nem vagyok hajlandó felkelni, de most nem is kívántam ilyet tenni. Ha tudnék napot ugrani, már megtettem volna. Nem mondanám, hogy nyuszi lennék, de sem az orvosokat, főleg az ismeretleneket, se a vizsgálatokat nem szeretem. Ijesztőek, néha fájdalmasak és kellemetlenek is, semmi jót nem tartogatott a nap, ráadásul délután volt csak a nagyobb így fél nap semminek tűnt. Bár Lewy azt mondta megoldjuk. Elhittem neki, mire kiimádkozott az ágyból és hajlandó voltam felöltözni is rendesen. Szépen, és viszonylag időben indultunk el, hogy felérve Pestre, a klinikát megtalálva bejelentkezzünk. Nem éreztem magam túl jól, de leginkább mert ideges voltam. Amikor pedig felvilágosítottak, hogy mindez egy vérvétellel kezdődik reggel, hát eléggé lesápadtam. Lecsücsültettek, aztán úgy megcsapoltak, hogy reménykedtem benne, hagytak valamennyi vért bennem is, azt hiszem az egy szükséges alkotóelemem. Zavartan lóbáltam az ágyról lelógó lábaim, nem nagyon sikerült odanéznem, mit csinálnak. Csak, mikor megszabadítottak a kis eszköztől és kiengedtek lélegeztem fel. Szegény férjecske kezét addigra szerintem pici mazsolává szorongattam.
De ennek a rémálomnak is vége lett, ehettem is végre, amitől legalább morcos nem voltam. Aztán kiderülhetett volna, hova is készülünk, még várni kell. De ez úgy tűnt várat még magára.
- Addig mit fogunk akkor csinálni? Mármint, én eleszegetek itt, de az sokba kerülne, és úgy kéne visszaguríts oda. - Mutattam a nagy épületre, ami majd még egy csúnya körben érdeklődik irántunk. Széles mosollyal bújtam hozzá, aztán kicsit fintorogva hajlítottam be a kezem, hogy még a bucit oda szorítsam, ahogy mondták. Ugyan oda ragasztották a kezemhez, nem tudtam, hogyan is jó. De még nem mertem kidobni.
- Szerinted mire visszamegyünk, már megmondják az eredményt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Nem voltam túl meggyőző abban, hogy ez nem akkora dolog, mint tűnik és majd nagylány leszek és megoldom. Egyrészt magamban sem bíztam ennyire, mivel nem igazán vagyok oda a kórházas dolgokért, másrészt bármennyire szerettem volna azt hinni, hogy lehúzhatok egy életet anélkül, hogy lennének vágyaim vagy kívánságaim, aminek hangot is adok, tévedtem. Vannak ilyenek, és ahogy kicsúszik félszándékosan a számon, onnan bizony a legrosszabb lenne csalódni. Jól esett végül, hogy azt mondta ott lesz, csak halvány mosollyal magam elé suttogtam egy jót. Aztán fel is keltem, nem akartam bajt.
- Én is őt. Őt is. De attól még biztos tud mérges lenni egy darabig. Nem lesz kivel napozzak vagy körbe rohanjam a lenti játszótér mögötti kis erdőt. Csak nem szeretném, ha rászólok, megutáljon.
Bár én úgy véltem, hogy most vallottam be életem aggályait, van egy olyan megérzésem, hogy ezzel tisztában volt. Sok dologtól félek ilyen értelemben, amiken nem tudok átlépni. Rettentően rossz berögzüléseim vannak, amik sokszor nem engednek változni sem. Eközben én elhelyezkedtem a kanapén, vele ellentétes oldalon felhúzva a lábikóim, aztán a szoknyám piszkáltam meg a pofiját simiztem meg felváltva, ahogy mesélni kezdtem. Mivel én is elvesztem benne, nem lepett meg, hogy talán ő is. De amennyit én értettem, azt sikerült elmondani.
- Nem tudom mi ez a furasága, olyasmi talán, mint Alíz, tudod ő meg álmodik… - És itt jöttem rá, hogy még mindig nem meséltem el, mit is mondott ő nekem még az idő alatt, hogy Lewy edzőtáborban volt. Nem túl jó emlék és próbáltam is elfelejteni. Viszont a mai hírekkel talán értelmet nyerhetne, esetleg. - Persze, mondjuk annyira fura volt az egész délután, hogy nem nagyon ment az evés, de ezen kívül igen. És meg, most már teljesen.
Rámosolyogtam, ahogy a kezem megállta haján végig szántva a buksiján. Előre hajoltam, hogy mikor összeért a nózink nevessek kicsit, aztán megcsókoltam, először csak egész kis puszi volt, de aztán nem húzódtam el, nem akartam. Mikor levegőt véve kicsit elhúzódtam még az alsó ajkát megpusziltam csak aztán egyenesedtem fel kicsit. Nem nagyon akaródzottam a végére reagálni elsőre, de ott maradt bennem a kérdése. Leginkább azért, mert, ha erre van negatív válasz, az mit hoz? Nem mintha bennem ez lenne, ezért is zavar meg kicsit.
- Nem csináltál semmi rosszat. Ezt hogy érted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Várakozóan pillantgattam a papára, közben kicsit türelmetlenül meg is köszörültem a torkom, de nem nagyon lett válaszom. Vagy nem hallotta, vagy nem is akarta. Aztán már le is mondtam volna róla, mire Lewy megszólalt. Egy kicsit elmosolyodtam, mert próbált válaszolni, én meg komolyan érdeklődtem és aranyos volt tőle. Még a mutogatás is.
- Ó, az jó sok. És te hogy tudsz ilyen sokat mindig végigülni, bármilyen járműben? Én a vonaton is mindig felkelek, amiért leszúrnak, de nem lehet ennyit csücsizni. Megfájdul a popsi.
Látványosan próbáltam a saját fenekemre nézni, de hiába vagyok hajlékony, megkerülni tudnám csak ezzel magam, meg ott a tasim is. Szóval befejeztem a nézelődést és szépen fogtam a kezét, amíg csak lehetett mosolyogva.
- Az anyukád intézi nálad is ezeket? Nekem is mindig ő dönt, vagy néha hagyja, hogy a papi meg a mami, de máskor erre is mérges. De az állatkertbe biztos elengednek téged is, meg te már nagy vagy.
Nem igazán lehetett szerintem követni engem, de az egyértelmű volt még nekem is, hogy mintha arról győzködném, hogy ő is akarjon ide többször jönni. Akkor akár még tényleg össze is futhatunk egyszer. Persze lehet soha sem, ezt is el kell fogadni. Azért én úgy gondolom a kövecskéim biztos helyen vannak. - Ühhüm, az jó lenne.
Nem figyeltem nagyon, de azt hiszem a papi se ellenkezett és bizony közeledett az a kapu. Egyre lassabban lépegettem, amit a papi karba font kézzel figyelt a kijáratnál megállva. Elhúztam a számat, nem akartam menni, hát most na. Megálltam, aztán felnéztem a nagyfiúra, majd vigyorogva meglóbáltam a kezünket és csak utána engedtem el.
- Köszönöm szépen a sétit. - Aztán a papához szaladtam, hogy még integessek befelé, de kövessem őt, mert nekem haza kell menni sajnos. Ilyen a még kisnagylányok élete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Bólintottam párat, de ez leginkább annak szólt, hogy értem mit akar. Volt érdekes kutyus, néha az ember a tenyerén hordozná, mert egy tündérke. Máskor meg a kedvenc pólóddal a szájában hempereg a sárban és éppen azon van, hogy jókedvűen megsemmisítse azt. Ilyen apróságokon nem is akadtam eddig fenn, és remélem, többet nem is fogok. Ha nyugodt vagyok, mint mindig, nincsenek ilyen gondjaink.
- Azt azért nem hiszem, de olyan sokan talán nem lesznek majd.
Mintha most ő lett volna a pozitívabb ebben, de azért ez sem csak fekete volt és fehér. Most is akadt bőven, aki nem kedvel és vélhetően az évek alatt ezen emberek száma növekszik. Rivalizálás, vagy beültem a helyére egy terembe, esetleg van valamim, amit ő szeretne. A féltékenység nagyon rossz emberi tulajdonság, de még bennem is van mondjuk. De inkább elengedtem a dolgot és befejeztem Anne és a délutánom meséjét, ami bármilyen fura, de igaz.
- Megálmodja a jövőt, vagy a múltat. Meg igen, van valami jövős dolga is. Már tapasztaltam. - Egy elnyomott sóhajjal bizergáltam az arcát inkább, közben a hajába bámultam, elkerülve azt, hogy rám nézzen én meg ebbe most mélyedjek el. Aztán inkább csak válaszolgattam, de nem sokáig tartott ez, inkább egész közel hajoltam, a csók végén meg megcirógattam a pofiját, majd a kezeim elhúzva kicsit néztem rá. Éreztem, hogy ilyesmi van a dologba, de már elsőre sem tetszett, mikor így került szóba. Amúgy sem tudok semmiről saját érdekből nyilatkozni, számomra ilyen nem nagyon van. Egy ohana vagyunk, én csak azt szeretném, ami itt mindenkit boldoggá tesz. Nem bonyolult.
- Lewy, én nagyon boldog vagyok így, ahogy van minden. Nem akarok semmit másképpen csinálni, legkevésbé sem visszacsinálni, merthogy bánnám. Nincs ilyen.
Még a fejem is ráztam a végén, hogy bizony nem, szó sincs erről, de egy picit kellemetlenül éreztem magam, mert mintha most azt kérdezte volna tőlem, hogy egyáltalán annak a babának, ha tényleg ott van, helye van-e az életemben, az életünkben. A gólya akkor jön, mikor kell neki, és ez így van rendjén.
- Tudom, hogy szeretnéd, de most úgy érzed mégsem, vagy miért kérdezel ilyeneket? Nagyon rosszul hangzik…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sokkal jobb így, hogy már részben túlestem a nehezén. Még mindig tiszta libabőr vagyok, ha belegondolok a tűszúrásba, meg ahogy kipaszírozták majdnem a lelkem is egy üvegcsébe. Azt hiszem dicséretnek vehettem a nővérke megjegyzését, annak kapcsán, hogy nem ájultam el vagy lettem rosszul. Azt hiszem nagyobb volt a félelem, mint a tényleges gond. Nagyot szusszantama  mondandóm közepén a két utolsó falatom felett, mikor visszakérdezett pislogtam rá kicsit, aztán megettem a hamit és csak utána beszéltem.
- Jóó, majd szépen riszálom. Minden okés, Szívecske? - Közben megráztam a fejem még meg is simizve a hasam, hogy totál tele vagyok éppen. Általában ebédig nem is szokott gond lenni velem, a reggeli lendülete kitart. Bár nem ettem valami normálisan az elmúlt időben, mert mindig vagy volt valami, vagy idegeskedtem, vagy nem is volt étvágyam és így, csak muszáj lenne megint rendesen csinálni, mert bárhogy is lesz, nem fognak edzésen megdicsérni. - Szeretek sétálni, menjünk. Amúgy sem tudok itt ücsörögni olyan sokat még történik valami. Ééés végeztem is.
Azt hiszem jól leírja a türelmességi képességeim abban, ami nagyon leköt, hogy mennyi időt hagyok szerencsétlen férjemnek, miután hazaesik a letámadásom és az első otthon levegővétel között. Nem sokat. Vagy semennyit. Változó. Az ölelésre nagy vigyorogva simultam hozzá, aztán a kezem kinyújtogatva elhúztam a szám, mert ahogy mindig, most is bepirosodott és kékült meg lilult az a csúnya folt. De legalább már nem fájt.
- Akkor biztos jók, azért remélem a délutáni se lesz vészes. - Lehet egy picit féltem, szerintem nem akart senki megijeszteni, de mikor elkezdte ecsetelni az adataim felvétele után a nénike, hogy miket meg hogyan fognak megvizsgálni, megállt bennem az ütő, és úgy éreztem magam, mint mikor a prérifarkas a gyalogkakukkban lefagy a zuhanás előtti pillanatban. Tudja, mi van odalent és hova tart, de még kapaszkodna vissza, hogy inkább valami más módon halna meg, ha lehet, és nem most. Azt hiszem a nagy gondolkodásba elég fura fejeket vághattam, így csak lehunyt szemmel hozzábújtam mielőtt felkeltem és összeszedtem a táskámat. - Merre sétálunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Ühhüm, olyasmi. - Igazából fogalmam nem volt ezekről rendesen, csak azt vettem észre, hogy egyre több ilyen fura dolgokkal operáló mászkál körülöttem. Nem vagyok egy ítélkező típus, így egyikükkel se volt ilyen irányú bajom, de nekem nagyon furcsi volt az összes. Nem csak azért, mert én még az alapokhoz is aluloperáltam néha, hanem mert ezek komoly visszaélést jelenthetnének. Hát Luca erről ki tudja elrejteni, ha füllent? Alíz szerencsétlen meg tökre nem irigylésre méltó, láttam a velem kapcsolatos jóslata is hogy megérintette. Képzelem egy sokkal szörnyűbb és nehezebb álommal milyen lehet megbirkózni. Nem boldogság ez szerintem nekik sem, Anne esetén fogalmam sincs, ő nekem mindig kicsit távoli volt, pedig közel van. Ott a megbeszélésen pedig nem is volt időm fejben összetenni mi is történt, csak így utólag.
Ahhoz viszont már kicsit nehezebben álltam, hogyan röpködtünk boldog pillanatról kevésbé boldogokra. Próbáltam felfogni és nem magamra venni a kérdéseket és megjegyzéseket, de akaratlanul is belelátom néha az idilli világomba a lyukakat, amin beszökik a rossz. Ezt is így érzékeltem. Hátra dőlve emeltem meg a fejem és pásztáztam kicsit a plafont, mert nem tudtam mit mondhatnék még, vagy hogyan kéne bizonyítanom, ha arra van szükség, végül motyogtam valamit magam elé, aztán egy elég vérszegény mosol kíséretében néztem rá vissza a kezemmel az állán simítottam végig, aztán a mellkasán hagytam.
- Szívecske, soha, senki nem mondta nekem, hogy ez nem jár áldozatokkal, vagy hogy ne kéne jól meggondolni. Lehet nem vagyok huszonnegyvenhat éves még, - iiigen, erre a számra határozottan emlékszem, és még a szemem is megforgattam közben - de Nyuszó, tényleg örülök. Én is szeretném Őt. Hallod?
A nagy barna szemeimmel pillogtam rá lefelé még egy vigyor is bejátszott, ahogy kicsit közelebb hajoltam, mert tényleg nem éreztem úgy itt és most, hogy baj lenne, vagy azt, hogy ez bármi rosszat hozna. Már ebben a pillanatban biztos nem. Nyugalom volt, béke és szeretet. Bár biztos lesz nagyon nehéz meg rossz része, de ezeket nem most akartam firtatni. - Most már elhiszed és kaphatok egy puszit, vagy még nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Alapvetően szeretem a nyarat, de ettől a hőségtől, ami már így júliusban tetőzik, a szervezetem rendszeres visszavonulót akar fújni. A hétvégi hidegzuhany, ami sajnos nem pancsit jelentett, kicsit szét is szedett meg össze is rakott, így mondhatni a meleg csak plusz tényező volt miért nem csináltam ma semmi érdemit. Nem tudtam senkire és semmire figyelni, repüléstanon is csak ültem csendben hátul és Alízzal szenvedtünk. Ott akartam maradni óra után, de megígértem, hogy ma rendes diák leszek és minden órára bemegyek, így mennem kellett Ádám bácsihoz a muglisra. Ez sem az a nap, amikor ki akarom húzni a gyufát.
Viszont lassan eltelt minden kötelező dolog, még pár percet szántam egy megbeszélésre Ririkével és Viviel, aztán a megbeszéltek szerint el is indultam a stég felé. Elég lazán öltöztem ma és még a mosdóba is beugrottam átöltözni a fürdőrucimba, majd felkaptam rá egy nyári ruhát és már szaladtam is lefelé. Időben voltam az ígérthez képest, de tudtam, hogy a barátnőm már biztos ott vár rám. Út közben a hátim és a plédem a kezemben pihent, úgy nézelődtem. Én kicsit örültem, hogy alig vannak erre, inkább a tó egy másik részénél vagy a vízesésnél lebzselnek az emberek. Nem szeretem a tömeget amúgy sem. Idő közben valami mosolyt erőltettem magamra, igyekezve elfelejteni, miken jár a buksim a vasárnapi összezördülés óta, majd integetve megközelítettem a szöszit.
- Szia, régóta vársz? - Érdeklődtem meg, ahogy én is lepakoltam, majd megszabadulva a szoknyától a hajam igazgattam. Felvettem a napszemcsim, aztán fordultam felé ismét.- Rettenetesen meleg lett… hogy hiheti bárki, hogy így tudunk tanulni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sokkal jobb programnak éreztem az evős ücsörgést, mint a nap kezdetét és azt hiszem, ezért senki nem hibáztathatott. Bár azért a rossz érzésem nem nagyon akart múlni a dolgokkal kapcsolatban, egy kicsit megmaradt az a félsz még a délutánihoz, csak átmenetileg nem ütközött ki rajtam. Sóhajtottam egyet és összeráncoltam a homlokom, majd ingatni kezdtem a fejem a kis viccére. Persze, pont ilyen kis műsoron gondolkodtam éppen. Nem akartam kiriszálni a popóm a szoknya alól csak úgy. Aztán válaszolt és nem értette a kérdésem, ami annyira nem lepett meg.
- Csak… nem tudom. De akkor jó.
Megrántottam a vállam, aztán a hosszas szemezés után leszedegettem a csúnya ragtapaszt a bucival együtt, majd egy zsepibe csomagolva kihajítottam a közeli kukába. Kicsit megsimiztem a beszínesedett könyökhajlatom, aztán visszafordultam felé, hogy jól megszeretgessem, vagy én legyek megszeretve. Ez nem volt tiszta számomra, de jól esett, így nem is gondolkodtam túl.
- Furik, kórház szaguk van és némelyik nagyon morci is. - A megjegyzésemnek hitelt adni sem kellett, ezek olyan átlagos meglátások szerintem mindenkitől, aki futott már mogorva bácsiba. Azért azt nem mondanám, hogy kihagynám a mai muszáj vizsgálatot mert valahol eléggé izgatott voltam és már szerettem volna hallani, mi is a helyzet pontosan. De az állatkert elterelte a figyelmem aprót vinnyogtam örömömben, aztán vigyorogva indultam meg elé kerülve, hogy kimenjünk az utcára és elinduljunk. Még kicsit piszkálva a megjegyzéséért meg is ráztam a popsimat, csak aztán léptem ki és fordultam vissza, hogy megfogjam a kezét. - Szeretem ezt az állatkertet, úúú, ugye megyünk a macikhoz, megint?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Szerencsére nem voltam olyan mértékbe nyomi, hogy ne értsem meg már a gólyás mese után is, mi az, amit nem akarna, hogy én megéljek vagy bánjak. Az, hogy megint felhozta egy kicsit elbizonytalanított abban, hogy most akkor tényleg öröm van-e vagy sem, még ha nem is ezért merült fel. Sajnos próbálkozom, de sosem sikerül megfelelően elválasztanom a dolgokat, pontosan ezért ingadozok ennyire. Biztos vagyok abban, mit érzek azzal kapcsolatban, hogy bizony lehet valaki növekszik a pocimban, és hamarosan ennek láthatóbb jeleit is adja. Nem, nem arra gondolok, hogy a levendulamező után Lewcsi ölébe is beköszönnék a reggelimmel, csak úgy bármi. Majd biztos fel kell szednem pár kilót, ami nem segít a tánciban sem, a kviddicsről ne is beszéljünk. Az… az nem is tudom, de éppen inkább nem is gondolok rá.
- Túl sokat? Nincs puszi? - Furcsán néztem rá, mikor mozgolódni kezdett, majd az ölemből felkelt, már majdnem lebiggyesztettem a számat csalódottan, hogy most akkor itt is hagy puszi helyett? De aztán kis nyunny és nyünny után megkaptam, én meg elégedett, telepocis ovisként vigyorogtam rá, megvillantva minden fogacskám, mint Stitch is szokta.
- Én is téged, te kviddicssztár.  - Az utolsó puszinál a pofija után nyúltam, hogy el ne siessen, aztán az ajkaiba motyogtam a mondanivalóm, mielőtt megcsókoltam volna. Csak akkor húzódtam visszább, és engedtem el az arcát, mikor kis hümmögéssel néztem rá és megint csiripeltem kicsit. Bár elég bizonytalanul fogtam neki.
- Ha nekünk most tényleg babánk lesz, akkor az a suliban nem túl jó hír, igaz?
Kivételesen nem azért hoztam fel, mert lógni akarnék, vagy kifogást, csak én is tudom milyen hírek repkednének. Amúgy sem díjazzák sokan, hogy ő tanárkodik én meg diák vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Kicsit úgy éreztem így a vége felé járva, hogy ez a beszélgetés elkerülhetetlen volt és az is lehet, csak én gondoltam el túl idillien a békás mese kezdetétől. Nyilván nem minden csak mese és boldogság, én azért azon vagyok, hogy körülöttem mindenkinek a jó jusson csak, még ha ez nehéz is. Kéntelen voltam magamból értelmes mondatokat és gondolatokat kipréselni, amik valahol mindig élnek a buksimban, de ritkán öltenek hang által mondanivaló formát. Most megtörtént, és igazából én attól könnyebbültem meg, hogy a Drága elfogadta, hogy rendben vagyunk és nem kell aggódni.
A negatívnak hangzó válaszra lebiggyesztett szájjal bámultam őt tovább, még meg nem érkezett az az első puszi, majd mindegyikkel egyre nagyobb lett a vigyorom. Az egós dolgon csak felnevettem és megrántottam a vállam, mert célom az nem volt vele, szerettem neki mindenféle jót mondogatni, éppen, ami a számra szaladt. Azzal nem lehetett vádolni, hogy számító és kimért lennék, sosem tudtam még a szavaim sem előre, mikor kicsúsztak sikerült csak nekem is felfogni általában.
Ahogy elhajoltam a csókból sajnálkozva pillantottam rá, én is szívesebben folytattam volna, de ezt most már muszáj volt, ha összeszedtem magam annyira, hogy duruzsoljak.
- Sejtem én is, meg tudom, hogy ez neked se tesz jót, meg senkinek. Fiatal vagyok ahhoz képest, ami sokak szerint normális, tudod, hogy szerintük hozzád is. Én tudom, hogy tévednek, ettől még az eddigi plusz szabályok nem hiszem, hogy éppen enyhülésbe mennének, ha ezt majd megtudják…
Bár nem vagyok lángész és elég ritkán jutok komoly gondolatokra, ennek kapcsán én is felfogtam már, hogy ennek súlya van. Őt is kitehetik, akár engem is, utóbbi mondjuk éppen a legkevésbé sem érdekelne, majd lesz valahogy. Felsóhajtva húztam vissza magamhoz, hogy a homlokom az övének döntsem, aztán a köztünk lévő apró távolságba beszéljek.
- Én nem szeretném takargatni magam vagy bujkálni, mintha ez rossz dolog lenne... - mert nem az. Akinek ezt félteni kell, az olyan, mintha nem is örülne, mintha nyűg lenne, vagy ahogy az a csúnyább kifejezés tartja, teher. Ettől persze én sem kikiabálni akarnám, de fogalmam sincs hogy mehet ez jól. Vagy éppen Lewy mit akar a helyzettel kezdeni. Azt hiszem abba már beletörődtem, hogy az újságírók ha van, ha nincs semmi írnak róla, így azt már elő se hozom. - Azt hiszem ott elvárnák, minthogy veled sem szabadna puszilkodnunk a folyosón, nem? Mármint... te mit szeretnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Persze, nem is fáj már, csak jó csúnya lett. Pedig szorítottam rendesen…
Igyekeztem betartani, amit kértek tőlem. Behajlított kar, a buci jól hozzányomva a kis sebhez, elszorítva a vér útját, meg akkor elvileg annyira nem is kékül be. Hát, én rosszul lehetek akkor összerakva, mert ez olyan, mintha körbepuszilta volna a kezem egy gurkó. Mondjuk volt is olyan érzésem, mikor megszúrtak az első percekben. És azt hiszem lesz is, a tapizós vizsgálatrésznél még. Mire visszaértem a kukától, már minden teljesen flottul ment, gyakorlatilag a táskám hiányzott rólam, meg a férjem ölelése, aztán a kezei, amit szorongathatok séta közben remélhetőleg.
- Valószínűleg, bár aki a vérvételhez nézegette a kezem, ő rendes volt. - A nővérekre nem lehetett panaszom, mosolyogtak, meg tényleg segíteni igyekeztek, hogy gyorsan végezzünk és a legkevesebb kellemetlenség érjen. Csak hát ettől még, hogy ők ott rendesek voltak, a beszélgetős bácsi még nem volt az. Ilyen ez. Egy sóhaj után mosolyodtam csak el és indultam meg kifelé, picit riszálva csak azért is módon. Otthon legalább csinálhatom rendesen.
- Ahham, jeges-smacik. - Vigyorogva fordultam felé, ahogy a szót újratagolva megismételtem. Nagyon kis aranyos volt így, de mulatságos is, ezt nem lehetett tagadni. A nevetést azért elfojtottam, majd kicsit szomorúan bámultam a földet. Már feleség vagyok, meg ki tudja még mi leszek pár hónap múlva, így már nem is jár a cipelés. Ez szomorú. Bár tényleg többet látok, mint régen, meg a topogóimon lévő pipellő is dob pár plusz centit nekem. Ettől még nem az igazi, na. Szépen és okosan követtem, ahogy a szoknyámon átkötött masnit piszkálgattam.
- Meleg van, és nyár. Szerintem szépen felöltöztem, nem tetszik? Majd legközelebb jövök, ahogy alszom. - Grimaszolva jegyeztem meg, egyrészt, mert úgy én se szeretnék libegni bárhol, hiszen nem vagyok oda a túlöltözött alvásért sem, másfelől most tényleg nem értettem, hogy nem tetszik neki a rucim meg én, vagy csak viccel. Ezeket nem díjaztam annyira, mert jobban szerettem, ha azt gondolja esetleg, hogy csinos vagyok, mintha azt, hogy nem, ma nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő