Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Próbálkozik ő, bárki bármit is mondjon, egyszerűen csak néha erején, de inkább gyakorlati tudásán felüli minden, ami éri őt. Két szusszanás között próbálta az agyát sebességbe tenni és valahogy a testi reakcióival összehangolni, de rövid úton belátta, tuti gyárihibás. Egyszerűen nem ment ilyenek mellett a gondolkodás, persze amúgy sem szereti ezt a tevékenységet nagyon űzni, de most elővette volna, hogy ne csináljon bajt. Aztán… Legalább nem keseredett el a ténytől, kapacitása se volt rá mondjuk. A csók után csak figyelmesen várta a már előre megérzett helyesbítést, aztán inkább csak lehunyta a szemeit és úgy pillogott, mint aki minimum most törte össze a nagyi nyolc generáció óta öröklődő étkészletét. Pedig csak egyszerűen tényleg jót akart és adni, de ilyenkor mindig jön a friss szellő ébreszteni. Hogy ne. Nem szereti ezt a szót, egyre jobban érzi.
- De miért nem akarsz önmagad lenni? Én sem szeretem, ha azt kell végig nézned mennyire béna vagyok, vagy éppen lusta, vagy elkeseredett, mégis azt mondod nem baj.
Legalább azzal felhagyott, hogy meggyőzze, ő itt van és bármihez szívesen asszisztál. Viszont azzal akadtak fenntartásai, hogy miért ne lehetne önmaga. Ő sosem akarta azt, hogy miatta más legyen, és ez azért most megütötte a buksiját. Csak akkor mosolyodott el jó szélesen újra, mikor a hab a kacsójára került. De mielőtt valami kismacska módjára lenyalta volna, inkább a másik kezét oda húzva az ujjával kanalazta fel. Elég jól elvolt vele, evés közben amúgy sem illik beszélni, meg a hallgatásban, ha csak Lewy mellett nem nyílt ki a csap, igen jó.
- Köszönöm, te nem kérsz? - Tolta felé a kezét, mert még maradt egy kicsi azért, aztán hirtelen nézett a plafonhoz valami hihetetlen rémült arccal. - Bakker. Elfelejtettem. Úúúú, mindjárt, várj.
Azzal a lendülettel mászott ki az öléből, és indult - volna - el, csak előbb még megfordult, hogy a kóláért nyúlva igyon egyet, aztán a pólójába törölgetve a kezét kicsit bizonytalanul bebotorkált a szobába és kihalászta a táskájából az ajándékdobozt, majd vissza szökdécselve beforgott a konyhába és Lewy ölébe tette vigyorogva a csomagot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Plüss? Ruha? Ékszer? Maja kicsit tanácstalan volt, de nem azért, mert ne lett volna ötlete, vagy éppen elképzelése, mi az, aminek Riri tutira nagyon örülne. Egyszerűen tudta, hogy olyat szeretne, ami nagyon rá vall majd, és nem bírt ellavírozni a rengeteg felmerült között. Letti tűnt a legjobb megoldásnak, ő nem javasolna semmi cicásat, és kicsit Majában felmerült az is, hogy lévén anyuka, van egy szép kislánya, lehet jobb ebben a bulidologban, mint bárki hinné. És no lám, a gondolat végére meg is érkezik a nő, akinek boldogan int Maja.
- Hááát, szerintem megrendeljük, beszélünk, eszünk, aztán beszélünk tovább. Evés közben nem igen lehet beszélni... bár de, lehet, csak na, tudod olyan illem izé.
Még a sütikínálatot böngészte, vigyorogva lóbálta a keresztbe tett lábai közül felül lévőt. Elé kúszott a kép, mi is Ririke legnagyobb vágya. Gyakorlatilag elég lenne Kevére kötni egy nagy, rózsaszín masnit, odatolni mondjuk Nappali elé a Király utcában, és a legjobb barátnője ott olvadna bele egy székbe boldogságában. Annak a pár év korkülönbségnek ellenére is nagyon hasonlítottak a szőkével ebben. Ha egyszer valakiért elkezdenek rajongani, majd őt rajongva szeretni, onnantól teljes boldogságfaktor minden pillanat.
- Azon gondolkodtam hogy minek örülne jobban, ha itt a környéken szerveznénk le, vagy ha utazás is lenne benne. Az úgy izgi is, meg minden. Mármint nem kell nagy dologra gondolni. Esetleg Pécsre, hozzánk. Anyu meg anyukátok úgy is nagyon jóban van, még ő se morogna, ha úgy alakul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Technikailag majdnem lehetetlen lett volna, hogy most megnézze a saját nyakát tükör nélkül, így próbálta csak a hallottakból elhinni a probléma forrását. Bár ami azt illeti, ő megpróbálta volna szívesen, de csak a vállára volt képes pillantani, aztán csak vissza a drágára. Továbbra is a magába fordult kiskutya szemekkel meredt, de azért elmosolyodott egy picit. Elhiszi ő, de egyszerűen képtelen ezen fennakadni, haragudni, vagy problémázni. Nem is érti miért kellene.
- Nem is gondoltam, hogy egyenlő, csak nem hiszem, hogy ha nekem elnézel lassan bármit, nekem ilyenekből nagy gondot kéne csinálni. Nem bántottál, nem tettél semmi rosszat...
Már persze erre értendően, igazság szerint Maja próbálta megértetni, hogy nem tett benne szerinte kárt. De nem próbálkozott tovább, inkább szépen elcsendesedett a habba felejtkezve. Egészen addig, amíg nem jött a megvilágosodás. Ajándék! Nem is nagyon volt ideje magára figyelni, vagy bármire, csak szedte a lábikóit, aztán sietett is vissza. Megirigyelnék néha a random felmerülő aktivitását, ebben egészen biztos.
- Na, csssss. De, jó ez így. - Nem nagyon szereti, ha nem örülnek, vagyis inkább csak nem nagyon akarják a kis apróságait. Bár itt nem ez a helyzet és nem is apróság, egyszerűen csak szeretetből jött és azon van, hogy úgy is adja. Ehhez pedig fölösleges a plusz kör holmi "nem kellett volna" körítéssel. Vigyorogva figyelte a bontogatás még közelebb araszolt, meg persze Lewy arcát, aztán mikor a várt reakció is megjött, tenyereit összeszorítva emelte az arcához és vigyorgott rá. Úúúú, örül és tetszik, totálisan célt ért.
Aztán nagy boldogan sétált oda, belecsókolt a hajába. Igen, az a tejszínes dolog őt nem hatotta meg, majd szépen visszacsücsült az ölébe, vele szembe, közelebb csúszva átkarolta a nyakát aztán kicsit bambán meredt rá.
- Azért finom lett a hajad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Veszna említésére csak egy pillanatra elhúzta a száját és gondolkodóba is esett. Persze, nagyon sok dolgot tudna ő is felidézni, mai az édesanyja számára világi probléma, mégsem teszi. Kicsit kezdett úgy lenni mindennel, hogy ez a kettejük dolga kellene legyen. Nem azért mert elzárkózna, nem azért mert ne viselné el a szülőanyját, egyszerűen csak így tűnt normálisnak. Nekik kell a másikkal lenni, létezni. Ehhez azért vannak elképzelései, de azt is tudja, hogy az anyukája elég erős tényező, hiába majdnem tizenhét éves. Neki ezzel még semmit nem mondtak, sőt, eléggé el tudja képzelni, mi vár majd rád.
- De nem ő kell, hogy veled legyen, hanem én. Én meg örülök, ha neked jó.
Mert tényleg így van, és ezt nem tudja már másként kifejezni, vagy elmondani. Egyszerűen csak nem. És bár mielőtt a tejszínfelajánlás célba ért volna, ő elsuhant, a visszatérése jóval kellemesebbre sikerült. Önmagát is meg sikerült lepni, hogy ez ilyen lett. Bár a buksijában kicsit elkalandozott a tényen, hogy talán egy kicsit össze kéne szedje magát végre.
- Csak egy kicsit? Milyen más? - Nagyon nagy vigyorral érdeklődött, végül egy kicsit halványult, miközben rábólintott a végére. Hát ha így akarja. Bár igazából most már túl kíváncsi volt ahhoz, hogy teljesen csendben maradjon láthatóan. - Szeretlek Szívecske, mi legyen akkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Fuh, huh, bruh és eh, na meg egy kis beh. Mindezen hanghatások kíséretében indult Maja reggele az új tanév egyik első heti tanítási napján. Egyszerűen képtelen volt jó pofit vágni a naphoz, mosolyogni, vagy akár csak egy kicsit is élvezni a dolgot. Nyűgnek érezte, fájt a feje előre és a legutolsó dolog, amire vágyott, az a tanóra volt. Amiből mára vagy hat is kijutott volna. Éppen a nagyterem előtti folyosó egyik ablakpárkányán fetrengett, mikor megjelent Alíz és Verocs. Nagy mosollyal integetett nekik, aztán megigazítva a fülecskés hajpántját felpattant és odafutott hozzájuk, hogy nem túl boldogan, de csatlakozzon a terem felé vezető úthoz.
- Ú, amúgy milyen óránk is lesz?
Kicsit kínos kérdés, de nem meglepő tőle, na, erre azért lehet számítani. Még így az elején sincsen képben, ez később se fog változni. Egy dologban mondjuk biztos, ez nem Repüléstan lesz. Annak időpontjait ha nem írta le neki Lewy hatszázhuszonnyolc helyre, akkor egyre sem. Reggel a táskájába bedobott pár csomag színesceruzát és filctollat, radírt, meg még pár apróságot, aztán felkapta a papírhalmazt is az asztaláról. Na, senki ne ijedjen meg, ez mind színezőből meg rajzfüzetből állt inkább. Így már mindjárt nem olyan meglepő, hog készült, merthogy nem is tette. Nagyot sóhajtva figyelte ezeket a holmikat, még a szöszi felé nézett, aztán a barnaságra.
- Ülünk hátra, egymás mellé, ugye? Hoztam pár dolgot, ha eseeetleg unalmas lenne.
Vetette fel, bár igazából biztos benne, hogy nem lesz érdekes, sőt, előre nagy összeget tenne rá, hogy az első tíz percben felavatja az új pacis színezőjét. Megesik, a legjobbakkal is. Idő közben sikerült a terembe is beverekednie magát, a csajokkal együtt és egyből le is csapott a szimpatikus padsorra a maga részéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mosolyogva bújt csak még egy kicsit, meg még egy kicsit, meg még egy kicsit jobban bele abba az utolsó ölelésbe, mielőtt elszelelt. Igazság szerint, ha nem ilyen ultra-hiper-mega-giga fontos dolgot felejtett volna el, lehet nem jut eszébe rohangálni. De így azért pörgették őt a gondolatai is, ami nem volt sűrű eset, így inkább igyekezett élni ezen ritka alkalommal. Boldog volt, hogy minden ennyire szépen sikerült, és hogy végre ha jól számolgat magában minden előre tervezett meg nem is ajándékként átadásra került. A lelkiismerete elismerően simogatta Maja buksiját, hogy ügyes volt, pedig máskor is az ám, de azért jól esik neki, hogy tényleg nem rontott úgy el semmit. Pedig azon azért izgult kicsit, hogy a tortát fel ne kenje a földre idefelé, vagy össze ne törje a bögrét.
- A kicsi pont elég nekem. - Nem egy nagyravágyó lányka, tény, és nagyon kis minimálissal beéri, bár van amiből el tudna viselni még. Néha nyünnyög a kismanó a fejében is, hogy: Karolj, ölelj, szeress, etess méééég, és ne hagyj el. Viszont egy picit sikerült megint a zavarba jött Majával szembe találkozni, hogy ő maga is a kék szempárt kereste a válaszra. Nem nevetett vele, inkább csak úgy kezdte érezni, hogy ezen a máson nem most kell törnie a fejét, mert biztos, hogy megint belemászik valamibe. De azért még beszéd közben a becézés után egy percre bele mert kontárkodni, hogy gyors puszit nyomjon az ajkaira, aztán vigyorogva figyelje.
- Iiiigen, most már a kezem is olyan, mintha sziruppal kenegetném testápoló helyett. - Engedelmesen és segítőkészen mászott arrébb, aztán a felszólításra átkecmergett - mert minek átlépni, könnyebb mászni rajta - a köztes széken, hogy kövesse őt. Csak előbb még a kóla, mi más! Na de a fontossági sorrendbe miután ivott villámgyorsan alulra csúszott és Lewy került legeslegelőre.
- Azért itt el fogok tévedni előbb vagy utóbb. - Jegyezte meg ahogy nézelődne, ha többet látna. Otthon is képes néha magát Veszna szobája előtt felejteni, bár az inkább attól van, hogy nem tudja miért indult. Itt csak a hova a probléma, jó az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Zója néni 🙈
ruci | március

Maja próbált figyelni és ezzel együtt minden figyelmét a tanárnőnek szentelni, de akaratlanul is elkalandozott. Néha úgy érezte az egészet rossz helyen, rosszkor és rossz módon próbálta megfogni, valahol pedig igaza is volt. Mindenkinek megvolt a saját problémája a helyzetben, de ahogy őket, úgy Maját is a magáé kötötte le. Egyszerre érezte magát ettől problémakerülőnek és elesettnek.
Nem volt kellemes, élvezetes sem. Nem nagyon tudott mit mondani inkább csak kapkodta a fejét, valami fix pontot keresve, ahogy az életében is teszi. Az öleléstől kicsit zavarba jött, egy pillanatra talán a meglepődés miatt összébb is húzta magát.
- De. Jól is éreztem magam, nem csak ott, de magától az új helyzettől is, pedig azokat amúgy is szeretem kerülni.
Elhúzta a száját egy pillanatra, hiszen ez nem mindig előnyös, sőt, sokszor érzi, hogy ezért sikerül olyan bénán reagálnia valami újra, valami másra. De intenzíven próbálkozik legalább. Sóhajt egy nagyot, majd a szájával megkeresi a szívószálat, hogy italából kortyoljon. A kérdésre kissé tanácstalanul pillantott a nőre, aztán rázta a buksiját is.
- Tényleg köztünk marad? - Bizonytalan volt, hangjában és tekintetében egyaránt érződött mindez, de a megerősítés elég neki, most úgy érzi. Összeszedve magát kezdett bele végül.
- Nem igazán tudom, szerintem talán nincs egyensúly. Most sok dolog van, ami boldoggá tesz. Anyu támogat, jól megy a tánc és a kviddics... Szeretnek. Megkérték a kezem. De mi van, ha ezt meg sem érdemlem? Vagy ha elmúlik és a többi se jön rendbe?
Talán ott, vizsgakor jött rá először, hogy azt a keveset, ami neki a családot jelenti, egyszer el is veszheti. Az optimista lánykánál félig kiürült az a pohár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Erősen el kellett néha gondolkodnia, hogy mindez valóság-e, olykor csipkedte volna magát, mint mikor berángatta őt az ablakon, hogy nem-e alszik. És nem, nem álom. Nagyon-nagyon értékelt minden erőfeszítést, érezte és érzékelte, hogy mindig figyel rá és vigyáz is, sőt. Egyszer-egyszer átszaladt a buksiján az is, vajon ez így rendben van-e, megérdemli-e, de nem firtatta, nem merte. Szeret optimista maradni, ezzel pedig biztosan ledöntögetné a kis kastélyt, amiben éppen topog. Be kellett látnia, hogy hercegnő lett a herceg mellett, hiába nem igényelt nagyon semmit, rengeteget kapott. És minden újabb puszival ezt is köszönte.
- Nem is igaz! Miért csinálnám? Utána meg, ha véletlenül valami finom, nyalogatnám a kezem és furának néznének. Nagyooon.
Döntötte oldalra a fejét és még nyomatékosan bólintott is a saját szavaihoz, mintha ez bizony a világ legnagyobb gondja lenne éppen. Bár nézték már őt ki, nem itt lepődne meg elsőre, de próbál kulturáltan mutatkozni, ha lehet. A hajról már nem is nyilatkozott csak nevetve megrázta rá a fejét. Szereti, de azért egészben jobban, csak vannak ilyen pillanatok. Bele se gondol, mi lenne, ha nem lenne! Megosztotta aggályait a hellyel kapcsolatban, ami tekintve, hogy mennyit utazgatott eddig is tényleg csak abból állt, hogy képes elveszni két szoba között is, itt meg már több a helyiség. Elhúzta a száját. Csak nem… azért ne bízza el magát senki, Maja nem ennyire magabiztos, még így sem. Ha csak nem tipeg pingvinként Lewy árnyékában minden mozdulatnál. Úgy bizonyosan nem sikerülne.
Néma csendben nézte végig, ahogy repül a póló, aztán már csak arra vezette fel a földről a tekintetét a lengyelen keresztül a tekintetéig, hogy hozzászólt. Vigyorogva totyogott oda, hogy megölelje, aztán rázta a fejét is.
- Dehogy. - Azzal kibújt a pólóból előbb, majd a szétkuszálódott hajából kiszedte a hajgumit, még valahogy azt majd fel kell kötni, hogy ne szenvedje csurom vizesre. A ragadós hasát tapizta aztán a haját eltolva meglátta a nyakát a tükörben, amiről a vőlegénye már beszélt. - Ümmm… szívecske, ez..ek meddig maradnak meg?
Szakértői gondolatai lehetnek, ha ezt így kérdezi, hát na, nem volt még szerencséje ehhez, és próbálta elfojtani a nevetést, ahogy eszébe jutott az anyukája arca ennek láttán. Bár azzal a lendülettel el is szégyellte magát. Vissza is fordult már közben a pancsi felé, hogy is áll, hogy aztán a hajával bíbelődjön. Majd nézelődni kezdett.
- Úúúú, milyen samponod van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lesütve a szemeit hallgatta a megállapítás, ami nyílt titokként működött köztük. Maja sosem próbált más lenni, a viselkedését néha próbálja kordában tartani, de azóta, hogy néha elszaladt vele a ló és elmesélte például a házitücsök tartását, nem nagyon volt mit rejtegetni. Talán a legeslegelején kicsit félt, hogy túl kicsi, túl gyerekes és túl sok ő bárkinek, de boldog, hogy ezzel együtt van jól és nem kell olyannak lennie, mint azoknak a tipegős, csacsogós és rosszindulatú lányoknak, akiket Ririvel a legtöbbször furcsán méregetnek.
Mire ebből feleszmélt már vetkőzött is és a tükörben kiszúrt vörös, már-már lilás foltokat bámulta. Hát, festeni se lehetett volna szebbet? Vagy ezekre mit is tudhatna mondani, maga sem tudja. A kapott csókra elvigyorodott és a közelebbi kezével végigsimított Lewy arcán, aztán a látványos csodálkozását abbahagyva figyelt rá.
- Mondjuk, nincs baj velük… de 10 nap? Te titokban valami komoly ragadozó is vagy? - Persze viccnek szánta, de nem nagyon volt hova tennie, hogy ez miért lehetett olyan élvezetes. Vagyis talán mégis, csak nehéz volt kipuzzlezni mindent. És bár ki nem mondta, elgondolkodott, hogy ezt így mennyire kéne egyesek képébe tolni. „Nézd, Anyu, mik vannak rajtam! Vicces, ugyi?” Engedjük el, mert képes lenne rá.
- Azt hittem valami mentolos lesz, deee ez is rád vall. - Azzal a lendülettel, amivel felé fordult nyújtotta a kacsóját a samponért, és az volt az első, hogy kipattintva a kupakot megszagolta. Számára ez tökre természetes. Sőt, ha nem sampont kap a kezébe, lehet már telenyomta volna a kádat és habzana minden. Hupszi. Bár az tuti, hogy nem nagyon szokta zavartatni magát, pancsizott már az unokatesói tusfürdőivel is, mikor náluk aludt, de otthon maradt pár dolog, mondjuk tök fura volt pasis szaggal aludnia. A haja más kérdés, azon nem viselné jól.
- Ú, nem, ez szerintem jó. Nem szeretem a hideget, nem vagyok én jegesmaci - pillantott rá vigyorogva, majd az idő közben vízbe dugott mutatóujjával kicsit kavargatta a vizet végül felegyenesedett, hogy odatipegve kicsit felnyújtózva csókot adjon neki, és mikor eltávolodott pillogott a hajára. - Akkor segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nehéz volt majdnem egy éve az a bizonyos átállás. Más az edzéstempó, sokkal komolyabban vesznek mindent és mindenkit, ráadásul az a csapat nem csak úgy összeállt, hogy legyen, aki ide bekerült mind úgy választották ki, vagy keményen tepert érte. Csapatnak csapat, szereti is nagyon Maja, de azért a navinésekkel is így volt.
- Megérte, teljesen. Szóval, ha ezt szeretnéd esetleg később, szerintem annak sincs akadálya. Nekem is sikerült, pedig én se voltam egyszerű történet…
Mindig kis pozitívan áll mások sorsához is, itt sincs ez másként. Tényleg nem tartja magát kiemelkedő tehetségnek, ügyesebb volt, mint mások és jobban akarta. Ő váltig állítja, hogy a munkája eredménye az, hogy ott van, ahol. Ez sem a legfelsőbb szint, de fél lépcső a profiktól. Nem is igazán tudja, az-e a cél, vagy csak ennyire szereti.
Tekintete sokat cikázott a pályán, amit részben a tempó követelt ki, de annak ellenére ki és mi érdekelte, olykor felpillantott az elkülönült fogópárosra is, mi lehet a helyzet. Sajnos nem volt tökéletes szeme sosem a cikeszhez, így nem sokat tudott, pláne innen, megállapítani. De nagyon-nagyon drukkolt.
- Csel? Igen, az is. Deeee igazából én a hajtóra gondoltam, mármint Rá, nézd - mutogatna nagyban, de ahogy éppen harcolnak folyton változik a helyzet. Azonban Lewy a többiekhez képest feljebb emelkedik, ekkor sikerül belőnie őt a háztársának. Széles mosollyal kezd aztán a további magyarázatba. - Ő a vőlegényem, innen ismerem őket jobban.
Furcsa volt így kimondva a dolog neki. Boldog volt és büszke, de nem szeretett sosem villogni és nehezen is közölt nagy dolgokat emberekkel, ez viszont úgy adta magát, mert hát nyilván nem fog megülni tudni a fenekén, ha bármi olyat lát.
- Igen, azok, szépen tudnak összejátszani. Sebastian Sieger a legidősebb hármuk közül, ő dobta az imént a pontot, aztán Lewy, a barátom - jegyezte meg, ahogy a pályára figyelt közben és a folytatás helyett felszisszenve pattant lábra és nézett előre mi történt. Illetve kivel történt. Egyszerre bosszankodott és sóhajtott nagyot látva, hogy a harmadik, még nem említett hajtó alatt bolondult meg a seprű éppen. Hát ezt Mats megjárta. - Ú, szerencsétlen. Azt jól benézték a terelők. Emlékszem anno a suliban voltak ilyen bakik, csak ott még bénácskábbak is voltunk és néha kettő is jött.
Képtelen volt beszéd közben a lányra nézni, még a kacsója is remegett kicsit mikor visszaült, hogy vajon még mi jöhet? Egyszerre élvezi és nem néha a meccseket, már ő se igazodik ki ezen. Közben a Berlini csapat ennek hála eléggé magára talált és szép támadásvezetésekbe kezdtek. Maja meg csak egyre többet grimaszolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tisztára, mint egy vámpír. Bizarr, de azért nem baj, szeretlek.
Mosolygósan figyelte, miközben visszahúzta a kezét. Pár pillanatig a saját tenyerébe nézett a puszi helyére, ki is szélesedett az az induló görbület és egész vigyorgós lett a végére. Mire felnézett pedig a határozottan vidám és már-már elégedett lengyellel találta magát szemben, bár ez kicsit sem zavarta. Minden alkalmat imádott, amikor nem a dörmögés és a nemek voltak terítéken. Mondjuk volt ideje azokba is belebolondulni, de azért azokat nem hiányolja úgy, érthető okokból. Bár úgy mindennel együtt működött és volt jó ez.
- Mindent értek, de nagyon jó illata van, megszagiztam. Nekem ajánlottak múltkor málnást, de nem volt szívem lecserélni a vaníliást, szóval… nem tudok nagyon mit csinálni, azt szeretem. Nem szeretek semmit így újra cserélgetni.
Figyelte, ahogy a drága elintéz mindent, addig befejezte a haja minimális menekítését, de hamar rájött, hogy úgyis vizes lesz egy része, szóval annyira mindegy ennek. Azért felkötötte lófarokba legalább és hagyta a fenébe, majd megszárad, vagy valami. Amúgy is a víz is készen volt, szóval minden a lehető legnagyobb rendben ment. A csók után vigyorogva bólogatott, hogy aztán kövesse és immáron minden fölösleges plusz ruhadarab nélkül a vízbe kerüljön és eltüntesse a ragacsot, elsősorban. Amúgy is szereti a fürcsizést, felfrissítő és tisztának lenni olyaaaan jó.
- Vagy őszülsz, vagy kicsit több tejszínhabos ragacs került a hajadba, mint akartam - mondta felnevetve és pár pillanatig Lewy arcát figyelve. Utána a száját harapdálva mosakodott le, de aztán nem sokkal később a sampont vizslatta már. Legalább mindig képes valami lehetetlenül értelmetlen dologért is lelkesedni. - Úú, megfordulsz? Vagy maradhatsz is, mindegy. Megmosom én a hajad, jóó lesz!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem akarta ő piszkálni, vagy bántani, és szerencsére ebből sosem sikerült még rosszul kijönnie. Szerinte ez vicces és valahol aranyos is, így bátorkodik sokszor ezen buta dolgokra rákérdezni, vagy élni lehetetlen gyanúperekkel. Megesik. Mint az is, hogy egy sampon szaglászása több koncentrációt ölel fel, mint bármi más, így az ember a neki szánt szavakból lecsúszik párról. Mint aki figyelt, úgy mosolygott meggyőzően a puszi után, aztán széles vigyorral helyeselt. Hát nem is fogja, túl jó az úgy.
- Akkor már ketten vagyunk, szerintem megszavaztuk, hogy maradjon.
Közben sikerült dűlőre jusson a hajával, legalábbis részlegesen. Nem fog mindenfelé lógni, de azért megmenekülni nem így fog a világ, meg ahhoz hiányzik mellőle még két pindúr pandúr. Pedig a cukor, só és minden mi jó, az benne is megvan. És ha ezt z idiótasági faktorát nézzük az X vegyszer is beüthetett. Vagy csak sokat hagyta őt Veszna a napon a Balatonnál mikor kicsi volt.
Közben nagy igyekezettel szedte le a ragacsos foltokat a kezéről, meg a karjáról, ahol még össze sikerült magát kencizni, végül a hasáról is, ahol kicsit tovább tartott az önsimogató művelet. Egészen addig nem érezte magát zavarban, még nem lett az az érzése, hogy figyelik. Mármint persze Lewy, mikor észrevette csak zavartan elmosolyodott és inkább a haját hozta szóba, még végzett.
- Ühm, hümm, hát jóóóó. - Nagy szemekkel figyelte a reakciót, és tényleg nem akart jobban nevetni, de képtelen volt. Képes volt néha egy tüdőbeteg ötéves szintjén hörögni a nevetéstől, de ez szerencsére nem lett az az alkalom, így is nehéz volt abbahagyni. De mire megfordult sikerült. Megfogta a flakont, lábait maga alá húzva csücsült a sarkára, ahogy közelebb csúszott. Közelebb hajolt és a vállába adott puszi után még suttogott kicsit, ahogy kinyomta a sampont a kezecskéjébe. – Pedig ez is jól áll nagyon.
Miután a flakont letéve felszabadult az egyik keze bevizezte a hajt haját, majd a sampont kezdte belemasszírozni. A megjegyzésen egy picit elgondolkodott. Hát mi az hogy lehetetlen? Ha őszintének kéne lenni, nála ez nem mindig létezik, a képtelenségek kereszttüzében él. Eleve a létezése is megkérdőjelezhető néha. Amúgy is, állítólag a Jetiburgert megenni fél óra alatt is az… Maja megoldaná, valahogy tuti.
- De most miért? Minden lehetséges, csak akarni kell. Kész. Pont. Ennyi. - Hát le kellett szögezze, nem mintha olyan nagyon komolyan tudna fecserészni, ezt is inkább vidáman és kicsit dallamosan sikerült, miközben lassan sikerült teljesen összehaboznia a haját, meg kicsit a saját karját is, és Lewy hátát, vállát… szóval nem annyira figyelt, upszi. De nem zavarta ez őt annyira. Mikor végzett leöblítve a kezét átnyúlt a karjai alatt és átölelte, a válla felett áthajolva, hogy ránézzen, mikor beszél. - Hát nem tudom, lehet legközelebb már nem ennyire bénán mosnám a hajad. Az baj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem akart ő parancsoló vagy kioktató lenni, csak tisztázta, hogy mi fán terem a kék jelmeze, amivel kelne és feküdne a legtöbbször. A Stitch megnevezésre megkapta már a „Milyen pokémon az?” visszakérdést is egyszer, azóta kicsit frusztrálja, ha valakinek nem tök nyilvánvaló. Bár az kicsit felvillanyozta, hogy úgy nézett ki nem ijedt meg tőle az új ismerőse, és mintha ismerős is lett volna neki Legalábbis ő ezt remélte még ránézett férfire.
- Olyasmi, igen. Játszom is egy ificsapatban. - Válaszolta nagy boldogan és a pacsit is örömmel viszonozta. Bár egy pillanatra megszokásból utána csettintve rántotta oldalra a kezét. Berögzülés, így örülnek a csapattársakkal egy-egy szebb csel után, olykor meg köszöntésnek is jó. - Te is? Játszol is?
Őszinte érdeklődés csillant a szemében, miközben végigsimítva bokáján megállapította, hogy minden rendben lesz, csak az ijedelem volt nagy, bár inkább az ömlő cuccokra, mint a testi épségére. Ezért lehet, hogy egyszer valaki kitekeri a nyakát. Mondjuk az edző, vagy a koreográfus, vagy Veszna és Lewy közös erővel. Ennek a gondolatnak a végére és belegondolva a poskokba együttesen mozdultak ajkai grimaszba és szomorodott el egy pillanatra. Gonosz lényecskék. Aggodalma nem sökkent valami sokat, így az ötletre hatalmas szemekkel pislogott, beszédre nyitott száját meg nyitva felejtette. Ezt komolyan más ajánlotta fel? Na, nem pipált még ilyet. Mikor bebootholta fejben, mi is történt. Egy vicsornak beillő, már-már 626 fénykorára emlékeztető vigyorral nézett fel.
- Jó! Stitch az enyém, de kettőt nem tudok egymásra venni… szóóóóval… - Sokatmondó pillantások kereszttüzében ingatta fejét az unikornisjelmez és a férfi között. Iiigen, ő most jelzi, hogy jelmez plusz új ismerős plusz ötlet az egyenlő egy Stitch barát, két lábon sétáló, színes sörényes egyszarvúval, aki pacsit is jól ad! A dobozra és a további tartalomra meredt, hogy de azzal mégis mi lesz így? Kicsit megijedt, tudja, hogy a kastélyban a manók is lopósak, vajon az ilyen pockok csak a jelmezekre? Kicsit körömrágós aggodalmában dobolt az ajkain, aztán sóhajtva bújt a jelmezbe lassacskán, várva, hogy csatlakozzon a tevékenységhez őőő, hogy hívják? Amúgy rájött, hogy ő sem mutatkozott be.
- Ahj, amúgy Maja vagyok, csak illetlen és feledékeny. Te pedig…? - Persze a kérdés közben félig mancsban, félig a sportcipőben ácsorgott, de végül belebújt a ruha másik felébe is. A derekán pihenő pulcsival meg leterítette a dobozt. Elrettentés kérem, elrettentés! A fekete biztos elijeszti a lényeket. A jelmezt viszont fel kell venni, még kiszagolják! De legalább készen állt és a két seprűt felvéve figyelte a férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A sampon kérdése ahogy jött, úgy ment is, hiszen elég hamar sikerült túllendülni mindenkinek a felmerült lehetőségen. Maja amúgy sem nagy pártolója ilyen szemszögből az újításoknak, és láthatóan ebben most támogatása is van. Boldogság és csokiszökőkút. Nagyjából a helyzet ezzel jól leírható. A pancsira koncentrált, jól is tette, lehet, hogy hamar a lengyel színek élénkebbikében pompázott volna, ha leragad azon, ahogy nézve van mindeközben. Így csak a száját harapdálva végzett és inkább már a segítéssel akart foglalkozni. Már-már túl rendes is néha, csoda, hogy ettől még nem kapott senki és soha idegbajt.
- Psssszt. Cssss. Csak jó, és kész. - Na, nem mintha ő ne tudná, hogy többek közt ez is nagyon fura a részéről, de nem nagyon akarja megtalálni, megkeresni, vagy éppen felismerni az összefüggéseket, pedig mostanra elég sok lett, hogy bizonyos dolgokra ráébredjen esetleg. De lehet, hogy ez a homály tartja fenn a lelkében az egyensúlyt és teszi őt ennyire önfeledté. Ki akarná ebben gátolni? De ma már legalább másodjára tesz kijelentést bizonytalankodás helyett. Nem is tudja mi volt a kólában.
Ahogy végzet a habos műveletekkel kicsit elhanyagolta, persze csak időlegesen, a hajkérdést, és inkább ráragadt szerencsétlenre, mint valami rágó. A habra, ami rá került csak grimaszolt egy kicsit, aztán huncut mosollyal hümmögött kicsit a kérdésre. De mielőtt felelt volna, egészen közel hajolt, aztán egy kis puszi kíséretében úgy forgatta a fejét és tolta Lewy pofijába, hogy a habbal biztosan megosztozzanak. Hát na, így volt fair.
- Nem tudom, Drága. Nem vagyok jós. De esetleg lehetne. - Bár azért, ha akarná, se tudná rejtegetni, hogy ő ezzel mennyire jól elvan és teljesen jól viselhetőnek is tartja, sőt, valahol annál is többi. De persze mikor mondana ellent, ha azt mondják neki inkább ne? Nem itt kezdené, ha nem is repesne az örömtől. Közben elkezdte leöblíteni a habot mindenről és mindenkiről, pedig látványosan nehezen hagyta abba az ölelgetést, megesik. Ahogy lassan haladt még a hajába is beleszagolt egy pillanatra. - Nem muszáj, nem azért mondtam ám. Éééés mindjárt visszafordulhatsz, ú, jó illata van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elvigyorodva masszírozott még utoljára a buksijába egy kevés habot, ahogy rá lett hagyva a haj kérdése. Igazság szerint semmilyen ambíciója nem volt ezt nagyon védeni vagy támadni, ő tényleg csak egy egyszerű megjegyzésnek szánta, amivel az ég világon semmi gondja. Ha kékült volna a haja, Maját az sem ejti túlságosan kétségbe. Bár lehet, ha mondjuk eléggé levágatja az kicsit szíven üti, meeeert szereti így, ahogy egyébként hordja. De szerencséje ilyen előszél még nem érkezett.
A nagy ölelgetés közben volt ideje azzal foglalatoskodni, hogy ne hagyja magát csak úgy összehabozni és nevetve adta mindezt vissza, ellenben a kérdésre egy picit elhallgatva törölgette a habot félre. Azért még mindig érezte, hogy néha elkapja a bizonytalanság, hogy bármikor hozhat jó döntést, de most az egyszer csak úgy, ahogy esik, úgy puffan alapon motyogott valami választ, hogy aztán látványosan megszabadítsa a lengyel haját és vállait, na meg a hátát is a habtól.
- Hát… egy picit. Ühhüm, igen. - Nagyon kellett magában egyezkednie, hogy ne folytatódjon ez megint a „de csak ha te is” lényegű kis litániáival, de végül nem így lett. Mikor végzet visszahúzódott mögé, az egyik kezével újra átkarolta és a kockákon dobolva hajolt a pofija mellé a másik oldalról. A szabad kezével közben a vízből kimert habot maga elé tartva fújta szét. Az meg csak úgy repdesett minden irányba. Még szerencsétlen Lewy arcába is, ezt nem is bírta sokáig nevetés nélkül. - Bocsi. Kipróbálod?
Ezután a másik kezével is megfogta, aztán két puszi után dúdolgatva léptetgette az ujjait, még ahogy szembe találkoztak a kacsói, összefűzte azokat. Ha már nem volt semmi ellenvetés ő így nagyon jól érezte magát.
- De ahhoz amúgy egy helyen kell lennünk pancsiidőben, meg olyan helyen, ahol lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A nagy ölelgetés közben teljesen elfelejtette szinte hol van és csak Lewy vállára borulva szuszogott az ujjai dobolgatásával szinkronban. Nem nagyon akaródzott mozdulni semerre, és az sem zavarta, hogy a víz lassan kihűlt, vagy hogy itt-ott még habos lett újra. Világi problémák máskor, most viszont csak kiélvezte a pillanatot addig, amíg nem jött a következő kis akciója. Ahogy össze-vissza szállingóztak a habcsomók, nevetve figyelte, aztán a reakcióra látványosan biggyesztette le a száját. Hogy van ez, pedig ő aztán nem akart rosszat. Persze, nem vette magára egy pillanatig sem, de nem hagyhatta csak úgy szó nélkül.
- Nem? Naaaaa, és ha adok két puszit? Három? - Néha már saját magával alkudozott a navinés, ennek ellenére ő ezt nagyon élvezte. Annyira más volt bármiről, legyen az komoly vagy sem beszélgetni Lewyvel, mint úgy bárkivel. Oké hogy volt neki 4-5 barátja, de ebben kimerítette azt a szociális kört, akik a hangját is hallották valaha egy köszönésnél vagy egyszavas válasznál többször. És bármennyire kívül esett ez a szokásain, szeretett mellette csicseregni. Valahogy kihozta belőle ezt is.
- Ühmhüm. Szerintem tudod, hogy mennyire örülnék, ha veled lehetnék úgy majdnem mindig. De venni? Még egy lakást? Nem sok az egy kicsit? - Vagy kicsit nagyon. Majának ez még mindig furcsa és újra meg újra rájön, hogy ő ebben nagyon nem kompetens. Az egyetlen háza, ami valaha volt egy Pónipalota a szobájában még hét vagy nyolc évesen. Szóval érzékelni lehet, hogy áll ehhez. - Kutyuuust? Igazi kutyuuust?
A végére már egészen lelkesen mocorgott Lewy mögött, mert ezzel legalább hamar elterelődött a korábbi gondolata. A tényekről viszont nem. A helyzet az, hogy nem igazán vannak magyarázatai – ő úgy érzi nem is kell, csak szeret és ez ezzel jár -, mit és miért dönt el ilyen könnyen. De ideje lenne ebbe Vesznát is beavatni. Lassan, de biztosan.
- És ami azt illeti, amúgy is meg kéne anyával pár dolgot beszélni, azért, ha esetleg elpakolnék otthonról előbb észre venné, és kiakadna, mint ezt. - Felemelte a kacsóját a gyűrűre utalva, merthogy ezzel is lesz egy kör, akkor már minden jót oda neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Rajtam nem múlik… - Hatalmas lelkesedéssel és vigyorral csökkentette le a távolságot és támadta le az első, a második, a harmadik… nem is nagyon lehetett egyikről a másikra térni számolásban a puszik között. Aztán mikor úgy nála valahogy kijött a négy - nem matekzseni, köszönjük - kicsit elhúzódott, hogy figyelje mi is a helyzet. Ő szereti ezt csinálni. Csak kedveskedni, úgy létezni, adni, szeretni. Egyszerűen alkalom kell hozzá. Lehet néha kicsit direkt is érzi a viccet komolynak, hogy aztán ha kell, ha nem törlesszen. Tényleg nincs nála talán minden rendben, de sebaj.
- Sok pénzt költesz el, lehetetlen vásárlásmániás van. Vagy olyasmi. Van ilyen? Nem, nem úgy nézel ki. Tudom, hogy nem zavar, csak… - rántotta meg a vállát kicsit tanácstalanul pillogva maga elé. Fogalma sincs mit mondjon, vagy sem. Persze nem az ő dolga ez, meg egyszerűen idegen tőle. De ha Lewy ezt szeretné, akkor ő is. Ez így teljesen működőképesnek tűnik neki. - Semmi! Ő marad, velem, mindig. Mármint Ő is. Dededede…. Tényleg? Mikor? Milyen? Jahj, olyan édesek, úgy tudnak nézni, meg mikor jönnek kuncsorogni, ha éhesek vagy csak szeresd őket.
Még nagy hévvel kifejtette az elképzeléseit kicsit még mutogatott is a kezével, a fene se érti néha az önkéntelen mozgásait. Ezek akkorra abba is maradtak, mire az anyukája az eszébe jutott. Ez nem lesz rövid menet. De túl kell esni, mindig mindent meg tudtak beszélni, még ha volt egy kisebb vita is. Mi baj lehet? Toronyba zárja, most igazán?
- A bizonyítványomon? Mármint sok dologra számít rémképek formájában, így leginkább csak a tempón szokott puffogni, de ettől még engem is levert a víz! Különben, ha a mai nap is számít, akkor sem feltétlenül a költözés vinné a prímet nála szerintem…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A puszikon gyorsan túlesve a kerekek már nála is inkább azon a bizonyos otthon témán pörögtek. Hiába volt gyakorlatilag egy hivatalos lakhelye, azt sem tudta otthonnak kimondani. Erre itt van Lewy, akinek meg követni sem tudja pontosan mennyi van, de több is, és ki tudja, hogy vélekedik. Bár, ha jön újabb, nyilván nincs mélységes elköteleződése neki se. Tök fura, hogy otthontalanok, közben meg mégsem annyira.
- Nem akarok beleszólni, a te dolgod. - Gyorsan ezt máig úgy hozzátette, nem vette rossz néven, csak egyszerűen tőle távol állt ez, így érezte, megesik. - De ha ez boldoggá tesz, nekem nincs vele gondom.
Komolyan gondolta még mosolyogva az egyik kezét felcsúsztatva maga felé próbálta fordítani Lewy fejét, hogy egy rövid csókot leheljen az ajkaira. A kutyus kapcsán már sokkal jobb volt az összhang, de hát na, nem lehetnek egyformák, valószínűleg akkor nem is viselnék jól egymást. Sőt, biztosan nem. Jó ez így, teljesen. Bólogatott az információk hallatán, hogy jegyezte, szélesen vigyorogva pedig az imitálást is befejezte még fel is nevetett kicsit. Valahogy el tudja képzelni, ahogy a Drága körül ott rohangál egy kölyök és ezt mindketten mennyire élvezik. Csak úgy cuki és aranyos, és jahj, szóval érzi, hogy ez valami jó ötlet. Még akkor is, ha sok dolog elmondható, de a szabadidő megléte nem.
- Hát… - Még mielőtt válaszolhatott volna sorolni kezdte az opciókat a lengyel, Maja pedig a szemeit lehunyva szorította össze a száját pár pillanatig mert hát igen. Ez a hármas kombináció minden anyuka legszebb álma, nem? Ebben a sorrendben, egy nap eseménybeszámolójaként.
- Úgy egyben az egész? Eddig sem tapsolt és gratulált semmihez kisebb infarktus nélkül. De most agyi embóliája is lesz vagy mi az. Szerintem a gyűrű lesz a legnehezebb. Deee vetekszik az esti programmal, iiigen. De szerintem sem a rossz kategória ez…
Kicsit zavartan motyogta a végét, egyáltalán nem volt vele gondja, sőt, csak így beszélni róla, ht ez is új volt. Aztán megtámasztotta az állát a hajtó vállán, úgy nézett előrefelé. Mintha valami érdekes lett volna a falon, pedig csak gondolkodott.
- Majd kevesebbet mászkálok sötétben egyedül, ígérem. De azt hiszem, ha hazamentem ezeken túl kell esnem tényleg. Utána majd minden szép és jó lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maja világ életében - jó, az elmúlt több, mint tizenhat évében - próbált a legkisebb problémaforrásként működni, alkalmazkodni, és mindenki más számára a jót elérni. Kisebb vagy nagyobb sikerekkel, ez működött is. Aztán jött a tánc meg a kviddics és egy minimális akaratot felszedett, ami azóta néha tudálékosan előbukik belőle, aztán persze rögvest megbánja. Itt is ez a helyzet, de a csókkal lezártnak tekintette az egészet. Esze ágában sincs bajt kavarni ezzel. Inkább gondol sok, cuki kiskutyára és vigyorog idiótán maga elé, ahogy elképzeli, ahogy egy kergeti a farkincáját körbe-körbe, egy másik meg átesik a saját lábán. Remekül elszórakoztatja őt a saját képzelőereje. Egészen addig, még kicsit meg nem komolyodik a téma.
- Nem kell, megoldom én, nagylány vagyok úgyis tőlem szeretné hallani. Vagyis fogja is, néha nem igazán tudom, hogy minek örül egyáltalán. De már veled is egész jól áll, szóval ezekkel is rendben lesz… egyszer. - Ő mindig úgy van vele, hogy van előrébb, fogalma sincs mit hoz a másnap, vagy mi lesz pár óra múlva, de szeret hinni benne, hogy valami szép vár rá, legalább ott. Bár hosszú ideje a jelenre se lehet panasza, sőt. - Majd később úgyis összefuttok, azt hiszem az bőven elég lesz. Bár elgondolkodtató, hogy akkor a nagyiékkal szövetkezem kicsit inkább.
Ez pedig távolról is sejthető. Hirtelen belegondolt, hogy amint vissza fogja kapcsolni a telefonját, az lassan megy át rivallóba az értesítéshangoktól. El bírja képzelni, hogy Veszna már kétszer eltemette, négyszer kapott agybajt, hogy melyik lehet itt a legközelebbi kórház és akkor ezek után jöhetnek a továbbiak, ha célba ért… Javíthatatlan egy gyerekes szülő.
- Mééég nem, de majd biztos fogok, nem szeretem a hideget. Nem is értem te hogy vagy vele nagy barátságban…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tudta, hogy mi a maga dolga, és úgy is állt ehhez hozzá. Lehet sokszor elhúzta volna a fenekét a szekrénybe zárkózva ahelyett, hogy az anyukájával ezt vagy azt meg kelljen beszélni, de nem is igazán értette. Korábban tényleg bármit megbeszéltek, aztán egyszer csak úgy érezte, hogy megbántja Vesznát, vagy éppen haragszik rá a szavaiért és ehhez nem sok kedve volt. De ez ezzel is jár, túl kell esni rajta mint a csúúnya vizsgákon. Azok is milyen jól sikerültek. Van még remény!
Egy nagy mosollyal az arcán szorította meg abban az ölelésben még egy kicsit jobban a drágát, hogy aztán a vállán pihentetve a buksiját lehunyja a szemét és ott szuszogjon kicsit. A mozgásra felemelte a buksiját, elengedte őt és arrébb húzódott, megszabadult a maradék habtól, aztán a törcsiért nyúlva ő is kiszállt és magára tekerte azt.
- Ühhüm, egy kicsit elfáradtam. Eléggé az van már. - Vagy annál egy hangyányit jobban is, de ezt nem kívánta részletezni. Inkább csak az ajkát beharapva nyúlt a lengyel keze után, hogy amint kicsit szárazabbak voltak kövesse vissza a szobába. Mikor pedig minden és mindenki a helyére került, mint a gazdátlan kiskutyák szoktak a szeretetért koldulni, úgy fészkelte magát Lewy karjaiba és aludt el. Volt mit kipihenni.