Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Érdekes állatka.
Biológiailag tökre megmagyarázhatatlannak tűnt nekem, hogy egy pacinak miért vannak nagy és szőrös mancsai. Próbáltam elképzelni, de nem ment a kép sem, hogy ha felül ló, alul hogy lett medve. Csak nem kentaur, aminek a mamija vagy papija egy mackó. Hú, az mondjuk elég furcsácska lenne. Nem is szeretném én ezt tudni. A tenyerem méregetve gondolkodtam Lewy mondatain, aztán mikor a tenyerébe nyomódott az enyém el is felejtettem, hogy hol tartottam.
- Hát… kicsikét nagy, de nem óriási - helyesbítettem, mert az nem lett volna igaz, hogy tök nagy, de az se hogy kicsi, mert azért például Keve görénymancsa, az olyan két ujjnyi, ez meg lehet nagyobb mint a tenyerem!
Sokáig nem volt azért pihenőcske, próbálkozni kellett… volna. Kicsit talán az is nehezítette a dolgom, hogy elég sok rossz kezdett a fejemben gyülekezni, amiért előre is, meg a látottaktól megerősödve igencsak bénának éreztem magam. Vettem pár mély levegőt, lassan fújtam ki, hogy az emlékmorzsákból valami legyen, de a végén egyikből szaladtam a másikba, így nem is tudom azt hiszem melyik volt az, amitől már elindult volna megmutatni magát. Klara lelkesen tapsolt ugyan a ködfoltnak, de ez se volt elég boldogságot hozó.
- Nekem sosem megy semmi elsőre, legtöbbször másodikra vagy harmadikra se, tökmindegy - vontam meg kicsit hirtelenjében a vállam. Nem szoktam ennyire durcizni, de ez kikívánkozott. Az összes buta varázslat vagy nem sikerül, vagy túl erősen, semmi nem ment idejében jól. Tényleg féltem most már a vizsgától, el se segített. Inkább bólogattam párat felemelve a fejem, hogy inkább nézzük meg a mancsos lovát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár egyedül kellett túlélnem a délelőttöt, eleinte nem gondoltam, hogy baj lesz belőle. Elterveztem a kis ajándékos, gumicukros dobozt, hogy majd jól megcsinálom, ha végeztem a karamellával, de ugye semmi nem egyszerű. Máj majdnem sírtam, ha őszinte akarok lenni, mikor a második adag is odakozmált a cukorból nagyon-nagyon csúnyán. Elkeseredtem, a szám is lebiggyedt sírósan és azt hiszem ezt az apróságaim is érezták. Klara nagyon bújt a nyakamba, Volt meg a lábamhoz dörgölőzött. Nem volt ez boldogságos, pedig szerettem volna, sok dolgot egyszerre éppen. Vettem pár nagy levegőt, ahogy a második szenes adagos edény is ment a mosogatógép helyett áztatásra, majd mérgesen lecsaptam a laptop tetejét és bevonultam a telefonnal a nappaliba. Kicsit hezitáltam, de végül már azon eszméltem, hogy a kicsilányom laposakat pislog, Sebby meg gombócokról beszél.
- Uh, az veszélyes lehetett - mondtam egy szisszegés mellett, aztán végül eljutottam addig, hogy áthívjam őt. Elég jól kivehető, hogy nem vagyok nagy társasági lény, ugyanis szerintem egy-két emberen túl, sosem hívtam át magunkhoz senkit. A szőkéékkel is mindig Lewy beszéli meg, vagy együtt, esetleg meglepi lesz.
- Köszönöm, Sebby - mondtam még, mielőtt a csíkok és a babás tesztek dolog elhagyta volna a szám. - Shhh… Hát..öhm.. én… lehet. Nem tudom. Azt hiszem.
Egyre halkabb és bizonytalanabb voltam, pláne telefonba, még l is pisszegtem, nehogy valaki meghallja. Nem lett volna túl jó. Erőt vettem magamon és a nagy hallgatáson, mikor meghallottam az ő mancsosuk ugatását, ekkor még sikerült össze is legózni a mondandóim.
- Ezért lenne jó, ha tudnál hozni kettőt…. Az megmondja - dörmögtem a telefonba, még mielőtt letettük volna, hogy aztán én Klara altatásába fogjak, még percenként az ajtó felé néztem, hogy jön-e vagy sem Nem mintha Superman lenne, és ennyi idő elég lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Úgy éreztem, mintha neki kevésbé lenne vicceske a mancsos ló gondolata, pedig még ha kicsit bizarrocska is lenne, biztosan az is nagyon aranyos. Szeretem az állatokat, mindegyiket is, ez is biztosan szép és cuki, nem értem miért mérges rá Lewy. Mondjuk nem lehet jó, ha nem szól róla, hogy ő most átoperáltatja magát. Manapság az állítólag divat, láttam egy újságban. El is engedtem a furiságokat, mert nem kellenek a fejembe, meg azért is, mert Lewy tenyere elvonta a figyelmem. Szerettem a kezét, mármint úgy őt egészben is, de néha voltak kedvenceim. Mint a haja is, vagy a szeme, a gödröcske, egy időben a kockák is túl előkelő helyeken voltak. Mindegy is.
- Igen, közepes, az jó lesz rá - mondtam végül, tudtam, hogy ezt azért mondta, mert szerinte nem is nagy, de szerintem meg igen. Mondjuk, ha csak a kezeink nézzük, nem egy méretben gondolkodunk, de ha meg a vonalzóm hozom, az lesz a baj. Nehéz ez! Mint idézni a patrónust. Nem viselkedtem szépen, de láthatóan a ködöm se, nem tetszett az egész úgy, ahogy volt. Még Klara öröme se tudott kihúzni ebből az undi kedvből, ami most megcsapott.
- De én nem is… - néztem rá nagy szemekkel, semmi rosszat nem tettem, csak mérges, nem is rá, hanem magamra meg a buta varázslatra. - Értettem, apuci…
Ahogy dörmögtem neki befejeztem a pálcám látványos elsüllyesztését valahova a láthatatlan alám, és inkább őt figyeltem. Állítólag, ha vigyázunk erre a fadarabra, meghálálja. Én annyira teszem, hogy sosem bántottam, mégse segít. Kíváncsian figyeltem viszont azt, mit produkál a drága.
- Nem, és a nem is a jeti kicsibe, részegen mászva…. Akkor talán olyan, mint az állatkertben a macik…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahhoz már hozzászoktam, ha beszélgetés közben, mikor hívjuk a szőkééket ketten maradunk Sebbyvel, akkor mindig tök jó dolgokról beszélünk, mint a lassan jövő új mesék vagy éppen kivesézzük a közös sorozatainkat. Sok időm volt itthon rájuk, na, senki nem fog szerintem hibáztatni, mikor a nyolcadik hónapban egy görögdinnyével, mikor Lewynek dolga van én csak ültem és TV-t néztem. Most meg? Tartogatom a pici csodámat, Volt a lábam dörgöli és egyszer csak már nem az a téma, mennyire bénák vagyunk a konyhában, hanem hogy van-e új pocaklakóm. Nyeltem egy nagyobbat, ahogy a hátammal a pultnak dőltem, mert nem bírtam a kanapén lenni. Már bejártam kétszer a konyhát, mire elmotyogtam.
- Szerintem nem is sejti… - mondtam végül kicsit nagyobb sóhajjal. Ez nem tudtam hirtelen jó-e vagy sem. Mármint én örültem volna, ha ezt mondjuk neki mondhatom el legeslegeslegelsőre, de mi van, ha tévedek? Közben Sebby letette én meg álltam ott a babámmal a lakás közepén és majdnem sírtam, nem is tudom miért. Ha bután össze meg vissza gondoltam egy kis megfázást, és semmi bajom azon túl. Ha ezeken a csíkok magányosak maradnak. Itt ülnénk és se boldogság, se öröm nem lenne. Tudom, hogy senkinél. Ez picit ijesztő is és nagyon nagyot dobbant a szívemen egyszerre.
Majd megszólalt a csengő. Klara éles hangon visított fel örömében, Volt meg ugatva rontott neki a bejáratnak. Én nekem kellett két perc, mire rájöttem, hogy menni kéne.
- Sziasztok. - Eljutottam addig, hogy beengedtem Sebbyt egy mosolyt is magamra erőltettem, örültem neki, hogy itt van. Elálltam az útból, hogy bejöjjenek, aztán az ajtót becsukva a nappaliba mentem a bandával együtt. Klarat beletettem a kis mozgó-játszós ágyikóizéba, ott a kutyik heves játéka se bántja, ha rákezdenek én meg néztem a Pandára.
- Tudtál hozni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A mesélésem közepében éppen meglátta és szerelembe is estem egy fürt szőlővel, és úgy rémlik, hogy ezt mintha nem is akartunk volna venni, de pont jó lesz holnap a reggelihez. Ha marad. Szóval azt is kértem az eladónénitől lopva egy szemet, aztán pislogtam nagyokat Dimcsire. El nem tudtam képzelni, hogy a nénik ne fogadják el a segítséget. Persze felén is volt, aki annyira nem kedvelt engem mondjuk, vagy azért mert furán méregetett már pocival is, meg fiatalnak mondott; vagy azért, mert a boltban kinézte Lewyt az unokájának, és utána megtudta, hogy ez eléggé nagyon biztos, hogy sosem fog megvalósulni.
- Hogy-hogy nem kedvelnek? Nem mindenki, de szerintem kedvesek. Szoktam néha beszélgetni velük, mikor megyünk sétálni Volttal vagy Klaraval. Néhányuknak csak jól tud esni, ha elmesélhetnek mindent - nevettem fel végül, ahogy szépen elpakolgattam a gyümölcsöket is a zöldségek mellé. Más azt hiszem van is otthon innen. Vagyis nem, de egyelőre nem vettem a bátorságot arra, hogy a nem messze lévő gesztenyéből kérjek. Nem lenne vicces megint nézni, ahogy a férjecském összepréselt ajkakkal úgy tesz, mint aki elfojtja a nevetést, közben csak fokozatosan tör ki belőle. Gonosz dolog felhánytorgatni a dolgokat! Csak megtörtént.
- Igen, teljesen egészséges, ügyesen növöget is, sőt, ügyesebben is, mint pont kéne. Vagy időben, nem tudom, szerintem a babák nem egyformák - vakargattam meg a babakocsit fogó csuklóm, ahogy elgondolkodtam. Vannak babák, akik ennyi idősen még nem csinálnak semmit, ő már egyedül átfordult meg kitartogatta a buksiját is, nagyon szép és csodamesés kislány. Szerettem mindezt végig is nézni, ha valamiről véletlenül lemaradtam volna, azt hiszem rosszul is esett volna. Nem tudtam már úgy elképzelni, mint sok más lány-nő-néni csinálja, hogy a babájukra más vigyáz ők meg erre és arra csámborognak.
- Hát, ha hasonló, mint régen a suliban, akkor az sem lepne meg, ha néha a dolgozatok is jobb nasik - fintorodtam el kicsit, mert emlékszem, ahogy egészséges, sportos hami címen valami zöldturmixolt dolgot öntöttek a manók a tányérba, aminek olyan illata volt, mint az autóguminak. Nem is akartam tudni, mit tettek bele. Mai napig állítom, hogy ez jogos bosszú volt tőlük, szegények csak dolgoznak és dolgoznak, sose köszönik meg nekik. Közben elindultam a kocsit tolva, mert a szűk sorokban ácsorogni sok dolog, csak nem szimpi a húznivaló, kicsikocsis néniknek. - Már nálatok is vizsgaidőszakos láz van, nem? Lewynek is lesz vizsgája?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én elhittem neki, hogy tényleg nem is olyan nagyok, ettől még hozzám képes biztosan az, szerintem az én tenyeremnél tutira. De ezen nem morfondíroztam túl sokat, elég hamar eljött a pillanat, hogy el kellett volna eresztenem azt is, meg a kacsóm is az övétől. Ő kisegített minket a jó szóval én meg csak bólogattam párat, mielőtt elkuncogtam volna magam a puszira. Éppen csikis pontot lőtt be, bár nem mindig az, de most nagyon.
Nem mondhatnám, hogy bármi fenomenálist elértem volna, azon túl, hogy volt konfettiszerű szürke eső, meg ködfolt láb vagy mancsizékkal. Semmiben nem voltam biztos a sajátom illetően. A végén kiderül, hogy valakin bunda van és egy ember a patrónusom. Ilyen vajon lehet? Azt hallottam, hogy van, akinek nincs alakja. De gondolom az nem is foszlik semmissé pillanatok alatt. Meg csak sejthető lenne, ha ilyen paca az enyém és nem rendes állat. Remélem. Most már attól is elég csalódott lennék, ha kiderülne, hogy még csak nem is valami édibogyóm van, hanem amőbám.
- Tényleg nem akartam, én csak mérges vagyok magamra - dünnyögtem a szőnyeg felé, hogy aztán egy nagy sóhajjal erőt vegyek magamon és közöljem, hogy értettem mit akar és a legkevésbé se szeretnék bajba kerülni. Még a végén jól közli velem, hogy nem is szeret, mert ilyen vagyok. Az nagyon nem esne jól. Inkább figyeltem ő mit alkot.
- Lehet, hát olyasmi, de én nem értek olyan jól hozzá - vonogattam a vállaim, mert sok dolog voltam, de szakértő azért nem. Arra hasonlított. Sokkal jobban, mint egy pacira. - Úgy nézett ki… az mit jelent? Vagy az állatoknak nincs jelentősége, milyen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sosem voltak olyan barátaim, vagyis eleve barátaim, akikre számíthattam. A suliban Alízzal találtunk úgy igazán össze, ott volt Riri, na meg már elég régről Keve. De ennyi, a lányok messze voltak, és egyidősek velem vagy fiatalabbak, sok dologban ilyen szempontból nem nagyon jutottam volna náluk dűlőre. Keve meg… ő tudom, hogy bármiben segítene, de nem igazán van itt kéznél. Szóval azt hiszem ezért is örültem én annyira, mikor nem csak megismertem a férjecske barátait, de ők is megkedveltek, vagy legalábbis úgy tűnt. A Panda pedig…. Hát vele elég jól meg is vagyok, szeretem őt, nem is gondolkodtam azon, kit hívhatnék ilyen helyzetben, csak fogtam a telefonom és már ki is csenget. Szó szót követett, most meg itt álltunk éppen a nappalink felé tartva.
- Gügügü…iigen, itt van Sebby bácsi meg Dolfi - erősítettem meg a picilány örömködését, ahogy becsatoltam, nem kellenek ide balesetek. Bár nem nagyon értékelte. Belekapaszkodott a csatba és kalimpált, én meg már vártam, hogy elszontyolodik én meg szomorú leszek, hogy miattam lett rossz kedve. De nem volt időm erre, mert már a szőkéhez is fordultam az ujjaim tördelve magam előtt. Elvettem a szatyrot kinyitva.
- Nyuszis… azt legutóbb megette Volt, nem is tudom mit írt ki - jegyeztem meg, kicsit el is mosolyodtam, bár elég feszült voltam most éppen. Aztán kicsit kutakodva kivettem azt, meg kettő másikat, amik feliratosok. - Én sem, csak mondja meg… itt maradsz addig, ugye?
A kérdésemkor rá pillantottam, aztán a picilányra, meg a felbukkant kutyákra, akik az összes létező plüssét meg csipogós cuccát Voltnak szájjal hordták a nappali közepére. Nem zavart, cukik voltak, el is vigyorodtam, azt hiszem most kezdet kicsit az a sok „ha” kiillanni a fejemből, és már csak izgultam.
- Töltöttem neked ki inni, ott van a pulton, meg van muffin… az jó lett, az nem buta karamella… én meg… megcsinálom addig - mondtam, aztán el is indultam a mosdóba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Most elfoglalta magát Dolfival, biztos nem lesz baj… legutóbb jobban akarta, hogy vele játsszak, meg kicsit nem figyeltem és nyitva maradt az ajtó.
Nem sokszor tudom rejtegetni, ha izgatott vagyok, esetleg kicsit aggodalmas vagy bármi más érzelmet, most sem volt így. Bár tény, nem is nagyon próbáltam, talán csak addig, míg éppen Klaraval próbáltam beszélgetni. Azt nem szerettem volna, ha ő bármit érez abból a kis feszültségből, ami éppen bennem dúlt. Nem is tudtam, hogy lehet attól is így tartani, hogy mi van, ha nem. Most már két napja éltem a gyanúval és forgolódtam az ágyikóban gondolkodva, igyekezve senkit nem felkelteni. Nem mertem eddig lépni, hátha meggyőzöm magam róla, tévedek, és nem majd egy teszt fogja ezt mondani. Azt hiszem éreztem előre, az milyen hatást keltene. Elkeserednék.
- Lehet, de csak… szeretném, hogy maradj, ha már átjöttél - mondtam neki a tesztek között válogatva. Igazándiból jól elvoltam, egészen belejöttem, hogy mindenkire tudjak figyelni, semmi baleset se történt, pedig, ha nem is mondták ki, mindenki várta, mikor robban fel itthon valami, vagy szaladok sírva másokhoz. Talán csak Lewy nem… vagyis ő bízott bennem, nekem meg az elég volt.
- Ha Volt lecsapja a fél fülét, és Klara is mutogat neki, ne akarj hinni nekik, át akarnak verni, nincs közös játék… - jegyeztem meg még kicsit kapkodósan, ahogy már félig a csapnál álltam, majd becsuktam az ajtót. Igazából pár percig csak néztem a tükörbe, aztán szépen kibontottam a teszteket, hogy túlessünk rajta.
- Mindjárt ott vagyok minike! - Éppen eljutottam odáig, hogy mindegyik már csak arra várt, hogy leteljen az ideje, megmostam a kezem, amikor sírást hallottam, és a szokott Villám McQueent fénykorában megszégyenítő tempómmal robogtam a nappaliba. Felvettem a törpikémet a kezembe, miközben a kutyák a szőkét próbálták ostrom alá venni. Én picit táncikáltam közben a kislánnyal.
- Én csak nem akartam fölöslegesen szólni… - fordultam a Pandához, igazából csak a férjecskén járt az eszem. Akartam említeni, hogy így vagy úgy érzem magam, de… csak fura lett volna. Azt hiszem. És már csak percekre voltunk attól, hogy előrébb legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jól tudott esni mindig, ha csak úgy a semmiből jött egy puszi. Nekem Hannah sem tudta megmagyarázni a mai napig, hogy lehet egy ruhának, vagy cipőnek, vagy bárminek is jobban örülni ennél, mikor ez pont a legtökéletesebb apróság. Meg azokhoz képest tényleg, már, ha csak az ő általa vettek árát nézem. Abból nekem kijönne a ruhatáram fele legalább. Neki meg csak egy alkalmas pipő. Kicsit felhúztam a vállaim, de csak óvatosan, nem hiányzott volna, hogy a csontom az állával találkozzon, nem lett volna senkinek vicceske. A simogatásra meg csak még vigyorogva ficeregtem egy kört, de munka volt.
Nem voltam túl vidám, látta, hallotta és érezte is, de erről nyilván nem ő tehetett, és bármennyire is mondja, csak magamra lehetek mérges. Hát én csinálok valamit rosszul, most leginkább az előkeresését a legboldogabb pillanatomnak. Már rendesen fájdult a fejem. Úgy éreztem magam, mint psyduck. Csak még nem topogtam a fejem mellett tartva a kezem.
- Jó, majd meglátjuk, ez akkor se volt jó - motyogtam még a végén, de fogjuk rá, hogy tényleg beleegyeztem abba, hogy türelmesebb legyek. Nem mintha ez bárhol, bármikor olyan jól ment volna, ezt aztán neki nem kell bemutatni. Szóval jobb is volt, hogy azt elemeztük ki, neki hogyan lehet macija, ami nem is mancsos ló.
- De többet tudsz, sok okosat is, nekem az elég - mondtam neki, hogy egy picit közelebb csússzak hozzá meg még a lábikómmal Klara kis nyugihelyét is közelebb piszkáltam. Néha nagyon tud zavarni, ha messze vagyunk egymástól, rossz szokásnak is mondhatnánk, de így jobb. - Értem, akkor lehet, hogy most mancsok voltak nálam is, de holnap már nem azok lesznek?
Megvártam, hogy válaszoljon, csak aztán hajoltam közelebb, hogy válasz helyett adjak neki egy nagy puszit és bólogassak. Megsimiztem a combját, hogy biztos menni fog neki, aztán visszadőltem a popsimra, nem akartam útban lenni. A pálcám nézegettem, még eldöntötte neki fog-e futni akkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én bíztam Sebbyben és próbálkoztam a két rosszcsontban is, ahogy bármikor, meg kell vallani, nem szerettem róluk rosszat gondolni, de mióta itt volt a breki, pláne hogy kis önálló próbált lenni és kúszott, meg mintha mászott is volna, azóta jobban aggódtam. Én is tudtam, hogy okos nagytesó Volt, de néha azért féltem, hogy a heves örülésben nem a saját mancsán jár, hanem majd egy babakézen vagy hasonló. Furcsa volt, mikor velem játszott az sem zavart, ha éppen erősebben harapdál, de aztán megjött Klara... Végül elmeséltem, mi szokott műsoron lenni, pedig igyekszem nem sok esetben beleszólni a játsziba, majd el is indultam.
- Tuudom, de cselesek - tettem még hozzá, egész picit el is mosolyodva, bár azok a pillangók megint túltolták az aktivitást a hasamban és egy kicsit hányingerem is volt. Szerintem ennek most nem sok köze volt ahhoz, hogy van-e odabent valaki lassan vagy sem, inkább ahhoz, hogy eléggé izgultam és kavargott bennem mindenhol és minden. Remegett a kezem, ahogy a dobozt bontogattam, és még akkor is, mikor már megcsinálva a kupakot visszacsúsztattam amelyikre kellett. kipakoltam a kis polcra a dobozokat, arra pedig a teszteket, majd vészjelző hívószavára, mint Batman a denevérre, én a babum sírására üzembe helyeztem magam és mentem megmenteni a kinti hangulatot.
- Valami olyasmi, nagyon szerettem volna pedig vele beszélgetni, de ha csak tévedek... És nem jön kistesó, csak valami más... - pillantottam a németre, aztán vissza sz ölemben lévő csöppre, akivel táncikáltunk, ami úgy tűnt, hat.
- Shhh... mindjárt keresek neked egy szép tsum tsumot, jó? Pici, puhát - nyugtatgattam a hátát simogatva a piciánykát végül, közben észrevéve, hogy fél pár zokni hiányában vagyunk. Egyből Voltra néztem, aki mint a világ legjobb fiúja trónolt Sebbyn éppen. A plüssök között turkálva a babajátékosba kiszedtem kettőt, aztán leültünk a szőkéék mellé, szembe fordítottam magammal a kis szépséget, elé rakva a puhikat, aztán néztem csak a fiúkra.
- Igen, szerintem igen, bár ő csak szereti, ha szeretitek. Lucára is rá szokott, ő el is tűnik alatta rendesen, meg Kevére, de vele múltkor összevesztek valamint. Lehet valami másik kutyát érzett, akit nem ismer - vontam picit a vállamon. Nem volt elképzelhetetlen, és értelmet nyerne a csúnya fejvágása is Kevura.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az arcomról most már pár órája - annak ellenére, hogy a harmadik adag karamellakezdemény is elégett - eléggé lemoshatatlannak tűnt az a mosoly, ami néha egészen bárgyú vigyorgássá vált. A konyhapult felett hol Klara és Volt irányába, hol csak magam elé az asztalra pillantottam, miközben kicsit nagyobb erőbefektetéssel próbáltam a karamellát kiszeletelni. Bizony, negyedszerre, kisebb segítséggel, amit Levendula jelentett, sikerült elérni a végcélt és csak reméltem, hogy tényleg jól is sikerült. Összevágtam ilyen pici darabokra a celofánt, amikbe becsomagolgattam a kis kockákat szép sorjában, hogy aztán egy piros dobozba pakoljam mindet. Már csak pár volt vissza, mikor a picurka éppen felébredni látszott a délutáni szundiból, gügyögött és halottam a csörgőt is, szóval még befejeztem, aztán megmosva a kezem mentem is érte. Volt már lelkesen csücsült az ágy mellett.
Biztos voltam benne, hogy éhes lesz a minikém, de mivel lefekvés előtt tejci volt, most uzsira rendes hami lesz. Csináltam is neki almából meg banánból pépet, szóval lecsücsültünk hozzá. Etető, a műanyag disneys kanálkája meg a kajcsi, amiből mindenre és mindenkire jutott. Volt lelkesen nyalogatta le a combomról, én meg csak nevettem, ő jár a legjobban ezekkel az uzsikkal. Mikor végeztünk mindenki kimosakodott, felöltöztünk szépen, a fehérkét meg rendre intettem, mert még közel sem volt senki, de már a bejárati ajtóban ugrált. Én is átöltöztem, meg a brekike is szép kis szoknyát kapott, aztán a fehér szőnyegre pakoltam, ahol hason fekve nyomorgatta a kisebb cumcumokat, amikből előtte pihent egy szívecske. Kiszedtem a szusziidőben összerakott meg korábbi ajándékokat a szekrényből, aztán én is lecsücsültem mellé, hogy megvárjuk az aput. Izgultam, ideges voltam, és kicsit türelmetlen is, de tudtam, hogy most már nemsokára…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A karamellák becsomagolgatása az ajándékos tasak meghajtogatása és a kis golyók megfestése után már igazán kisujjból ment. Szerettem ezeket csinálni, de annyira remegett a kezem, mikor festettem, hogy van, amin kicsit hullámos volt elsőre a szám. Félbe is hagytam, és csak később fejeztem be, anyáink lekötötték a figyelmem még a nagyszundiját töltötte a pici babám. Örültem neki, hogy ők sem akartak megenni, mikor értetlenül álltam a többszörösen elrontott édesség felett, még bíztattak is, szóval jól jött az egész azt hiszem. Lassan kezdett minden a helyére is csúszni, Sebby elment, én pedig összekészültem mindennel is, hogy gördülékeny legyen már minden mára.
Most pedig csak én voltam, a tappancsos babánk, a kicsilányunk és a hírem. Mosogatás közben Volt előszeretettel nyalogatta a brekim harisnyás talpát de mikor harmadszor kértem meg, hogy ne csinálja, hajlandó volt abbahagyni. Eddigre be is értem, hogy én is letördeljek a szoknyám eligazítva és óvatosan a lányka hóna alá nyúlva felemeljem és az ölembe ültessem a kutyus felé fordítva őt. Szerettem mennyire imádják a közös játékot és egymást.
- Apuuuuu - nyújtottam el vigyorogva a szót, mikor a hangra egyszerre kaptuk fel a fejünket a tündérkével, ő meg még visongatósan nevetett is. Volt ment letámadni helyettünk is életem férfiját, addig én ügyesen megemelkedtem kicsit, hogy álló helyzetbe hozzam magunkat és elé topogjunk a puszinkért.
- Boldog Valentin napot, szívecske!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nyuszi ül a fűben, szépen szundikálva. Nyuszi… - énekeltem a dalocskát, ahogy a brekus pici kezeit fogva dülöngéltem jobbra meg balra a lelátó pályához közeli részén csücsülve. Ő éppen a felszálló csapatot nézte nagy szemekkel, miközben mosolygósan billegett a hangomra, néha a hasamnak dőlve a hátával, máskor ügyesen tartva a saját hátát egyenesen. Nincs túl meleg, egy-két fok, ha van, de jól érezte magát én sem fáztam, a fejünkbe húzott nyuszifüles pulcsik pedig jól megvédtek minket a fel-felbukkanó széltől is. Megdörzsölgettem a pici kezeit, amikről folyton letornászta a kesztyűt, hogy ne fázzon neki, aztán oldalra hajolva nyomtam nagy puszit a pofijára, majd mikor felém fordította a szépséges, kékes szemeit a szájacskájára is kapott egyet. Elégedetten kacagott fel én meg vigyorogva szorongattam meg kicsit, miközben kiszúrtam aput a közelben és mutogattam is a törpinek, amennyire sikerült, mondogatva neki, ki is repcsizik előttünk, ezúttal úgy, hogy Tata.
Volt egy csomó hami bekészítve, nekem is, mert mindig eszem, illetve régen csináltam, ha kicsücsültem megnézni a férjecskét, de most nem éreztem túl jól magam tőle, el is pakoltam inkább. Azt hiszem jobb lesz ez így. Lassan az edzés nagyobbik része le is ment, egy fura bácsi meg beszélni kezdett hozzánk, meg a babám felé tartotta a pracliját, én meg picit magamhoz húztam Klarat meg arrébb csúsztam. Abból is csak szavakat értettem mait motyogott, nem értettem minek akar mindenki a babámhoz érni kényszeresen. Ha ismernem kéne őt, se tudom honnan. Inkább csendesen figyeltük az aput a picilánnyal tovább már felállva és a pálya széléhez sétálva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyon csinosak lettünk, mert hát csak nem várhattuk almás-banános foltokkal haza a szerelmünket, szóval Klara gügyögött én meg mondtam neki a magamét, hogy megyünk és jól keresünk neki is szép ruhácskát. Azt hiszem egyetértett, de ha nem, azt sem mutatta. A peluscsere után kivételesen nem volt nagy rugi ide meg oda a harisnya felvételekor én meg megkönnyebbültem, hogy nem lesz sírás. A kis piros szoknya még a nagy, pelenkás popón is szép volt, adtam is a csöppnek egy nagy puszit, aztán még az ágyában pihegett én is felöltöztem. A hajam hiába volt kifésülve, meg sem látszott, így hagytam is, csak eltűrtem, hogy ne kapjon bele senki és ne is egye meg. Ajándékostól, mindenkistől telepedtünk a szőnyegre és nem is olyan sokat kellett a szívecske mögött ücsizni, hogy bizony meghalljuk, amire annyira vártunk. Nem is akárhogyan, ott piroslottak a kezében azok a gyönyörű rózsák is a brekike is jól megmarkolászta volna éppen.
- Naaagyon vártunk ám már. - A kis tasak ott maradt a földön meg a lap is, az édességek még máshol voltak, de már nem is éreztem olyan fontosnak a drága előtt ácsorogva. A számra harapva próbáltam nem nagyon-nagyon vigyorogni, a pociban gombóc ugrált és a hangom is talán egy picit árulkodóan kezdett vékonyodni.
- Jaj, ez csodaszééép - pillantottam a csokor felé újra, hogy a pindurka kezét óvatosan feljebb toljam, nem zavart, ha belenyúl, csak ne tüskébe, az sírós lenne. Egy szirmot le is szakított, de elengedte, aztán a földön nézte tovább, én meg a virágért nyúltam őt apu felé tartva.
- Beleteszem egy vázába, addig odaadod apunak az ajándékot? - pillogtam a picilányra, bár szerinte csak annyival volt tisztában, hogy arról lehet szó, aminek megkóstolta a papírtasakját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egészen kezdtem megszokni, hogy mindig történik itthon valami, hogy Volttal és a brekikével sosem unalmas az élet és még apuci is siet hozzánk haza. Falán az elején picit féltem, hogy menni fog-e, nem leszek-e nagyon béna, buta anyukája ennek a babukának, vagy tényleg csodamesés ohana leszünk-e. Azt hiszem ma már majdnem mindenre tudom a jó választ.
- Ennyire. Nagyon. Nagyon. Nagyon -   mondtam, hogy aztán szavanként csókokat adjak az ajkaira. Észrevettem, hogy a picilányunk is elvigyorodott, úgy bújt a nyakamba. Mostanában gyakran csinálta, ha hallott minket vagy puszi volt, azt hiszem szórakoztatta. - Hát akkor hol pancsiznánk? - kérdeztem értetlenül, ahogy a buksim is oldalra billentettem kissé. Inkább megcsodáltam, Klarahoz képest csak szemmel a rózsákat, hogy aztán nagyon vigyorgósan megejtsük a cserét is. Még megsimogattam a leányzó hátát, s csak aztán mentem tevét itatni. Az az egy szirmocska nem hiányzott, így is nagyon gyönyörű volt a csokor, és az enyém, Lewytől, mert mindig szeret én meg imádom őt.
Hamar leltem egy vázát az egyik konyhaszekrényben, amit felengedve vízzel, szépen a pult közepére tettem, majd beleállítottam a csokrot. Még megigazgattam, hogy minden rendben legyen, nem hiányzik egy baleset, aztán vonultam vissza a nappaliba rendbeszedve a combomról lecsuszizott zoknit és a piros dobozt is magamhoz vettem közben.
- Itt is vagyok, a virág már biztosan szépséges marad - mondtam nekik, hogy aztán a földre csücsüljek, Klara lefelé matató kezeit megsimizve, és a kezébe csúsztattam a lapot, hogy apunak adhassa.
- Ha egy picit leteszed a plüssmennyországba, akkor odaadom a rendes ajándékod is - vigyorodtam el szélesen, hogy aztán izgatotan húzkodjam a szoknyám szélét. Biztos voltam benne, hogy a szokottnál is jobban akartam már haladni és ez feltűnő, de nem zavart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csak 51 szál. Nagyokat pislogtam rá, na nem mintha meglepett volna, hogy ha ő nagyon szeretne valamit adni, akkor azt nem kicsiben teszi, de korábban történt ilyen - lehet kicsit pityergős is volt, mikor azt a rengeteg sokat hozta haza nekem, még kicsit több, mint két évvel ezelőtt. Az akkor beterítette az egész asztalt a nappaliban, még anya kedvenc kis cserepesét is el kellett onnan költöztessem. Minden egyes nap nézte, mikor otthon voltam akkor meg rám és nagyon illetlen és fura kérdései voltak. Mostanra már csak örül nekünk, bár lehet ettől még benne van, hogy minden korai szerinte. Csak megráztam kicsit magamnak a fejem, ahogy vázába pakoltam a rózsacsokrot, még meg is szaglásztam kicsit, csak utána indultam vissza a karamellás dobozzal.
- Én is, mindegyikőnk is - javítottam magam, hogy aztán a lapot a pindurikán keresztül eljuttassam hozzá és némileg türelmetlenül kérjek egy olyan minike kis figyelmet. Csak fontos volt, szerette volna, ha tudja, amit mi már tudunk, ami majdnem teljesen biztos és valami jó. Akkor is, ha holnaptól undi napok jönnek és vizsgáznom kell menni. Elvigyorodtam a kijelentésre, mikor megnézte mi van ráírva, aztán megsimiztam a lábát.
- Nagyon szeretlek - motyogtam inkább, mert éppen a szám rágcsálta lesütve a szemem. Nem úgy nézett rám, mint aki túl sok jót vár, vagyis ez például olyankor jött elő, mikor kiderült, hogy elfelejtettem tanulni, beadni egy házit, eldugdostam a pálcám gyakorlás helyet… szóval nem túl dicséretes cselekedeteknél.
- Ó, de… már van virág. Köszönöm - néztem picit zavartan, mármint ez fura volt máig. Én hozzászoktam, hogy mindig annyi dolgot akarok adni, hogy nem tudok dönteni, ezért mindent is odaadok. De az a virág tényleg nagy, csodaszép és pont elég, amúgy is, egy ajándékot már adott, éppen ott nevetgélt előtte, egy másik pedig… hát. Elvettem a dobozkát, de még előtte elhúztam a szívecskétől a tasakot és felé toltam. Klarat meg ügyesen az ölembe húztam ölelgetni kicsit és hagytam, hogy a kis dobozkát megnézze, amit kaptam. Én közben nagyon mosolyogtam és csak néztem a férjecske kékjeibe.
- Bontsd ki…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sosem akartam én semmit, senkinek megtiltani, pláne nem a brekikének és a tappancsosunknak, főleg, ha közös játék a téma. Én voltam a legboldogabb attól, hogy ennyire szerették egymást, Volt vigyázott a picurira, sőt, sokszor jobban oda is figyelt még nálam is. Legutóbb, mikor elszundított a hercilányka, hozta a fehérke a plédet és kicsit komótosan, de betakargatta a játszókájában őt. A fürdőben ácsorogva a tesztek felett viszont biztos voltam, hogy most nem ilyen cuki dolog zajlik, mert nyögdécselést követően sírni kezdett Klara, én meg a tettek mezejére lépve keveregtem vissza hozzájuk őt az ölembe is véve. Levendula már párszor leszúrt ezért, szerinte el lesz kényeztetve és nem szabad minden síró szóra így reagálni, mert hozzászokik, hogy akkor bármit lehet. Vagy hasonló, nem mindig szoktam rá meg anyára figyelni, ha éppen arról társalognak ezek szerint, valamit mennyire nem jól csinálok.
- Ühhüm. Szomorúak lennénk… - mondtam ki végül még kicsit a szám is lebiggyesztve, ahogy a fejem a picikéének döntöttem és a hátát simiztem. A sírás ugyan csírájában el lett fojtva, a kutyusok láthatóan ennek ellenére akarták volna tovább, mert Volt Sebbyn tehénkedve tolta felém az orrát, Dolfi pedig rajtállásban volt felénk szaladni. Vettem egy nagyobb levegőt, aztán még a fiúk megszerették egymást visszatopogtam a fürdőbe és kihoztam a három tesztet, úgy csücsültem le a kanapéra a fiúk közé Klaracskát elfektetve az ölemben.
- Igen, van, ezért gondoltam. Bár Keve szeret úgy nyilatkozni, hogy neki nincs is ahhoz köze. Kééépzelem mennyire nincs - forgattam meg a szemem aztán bólogattam. Jól ismeri Sebby is a ragasztott és rajzolt ábráim. Az övüké állt a legjobban.
- Még egy-két perc azt hiszem - motyogtam félkézzel Klara popója alatt szorongatva a műanyagokat. Csiga lassan teltek a percek, de én csak a kijelzőket lestem, és a nyuszison a kis kört, amiben plusz jelnek kellene lennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Már újra köztük csücsülve mosolyogtam meg a dolgot, de a picike is biztos nagyon örült volna neki. Bár azért csak illene akkor már csak olyan picit, amit legalább meg is tud fogni. Vagy átkarolni. Mert most, hogy nézne ki, ha a minikénk ül a szőnyegen, előtte egy halom hatalmas virág, és mikor át akarja karolni, csak bumm, beleborul és elveszik a halomban. Jó, mókásan és cukin, de mondjuk, ha rózsa és bök, az nem vicceske. Az sem az, ahogy éppen próbáltam kicsit ugrani a délutánban. Tényleg nagyon imádtam őket nézni, bármeddig tudtam máskor csinálni, úgy néztek egymásra, amit korábban sosem láttam és csak jól álltak egymásnak, ez is olyan volt, mint mondjuk az, ahogy Lewyvel összenéztünk az esküvőn a csók előtt.
- Én a csak virágnak is nagyon örültem - mondta neki, de nem akartam rossz érzést kelteni, én csak sosem szeretném, hogy azt érezze, elvárok tőle bármilyen ajándékokat vagy hasonlókat. Nekem itt vannak ők, nem is igazán kell más. Közben a dobozkát még nem nyitottam ki rögtön, megvártam Klarat, még magamhoz húzhattam, meg még odatoltuk a piros édességes dobozt is, mielőtt bontani kezdett. A kérdésre csak tiltakozva ráztam a fejem, nem is.
- Ez is… vagyis, nem tudom, ha nagyon rossz, majd azt mondjuk nem ajándék - húztam el picit a szám, mert odáig nem jutottam, hogy a szeleteléskor megkóstoljam, bár akkor már mindegy volt a karamellának azt hiszem. Ha kinyitja a dobozt a kis celofánokban úgyis látja mi az. Aztán kinyitottam én is a dobozkát és el is vigyorodtam. Szeretem az ilyen pici, de fontos dolgokat. Az ohanásakat. Becsuktam, mielőtt meghamizza véletlenül Volt vagy Klara nagy lesegetésbe, a fiúcska leült mellém az orrát a babu meg az én ölembe tolva én pedig csak a kislányhoz bújtam.
- Aranyosak, csináltam mindenkinek az ohanánkból - mondtam az ujjaimmal babrálva a pici hasa előtt, miközben figyeltem, ahogy sorra előkerülnek a golyók, Volt pedig aput szerette meg. Aztán semmi. Nem szólt senki, csend volt, csak a picilány gügyögött ebbe bele kicsit nyáladzva. Végül picit aggodalmasan néztem, aztán feltérdelve odacsúsztunk hozzá, vagyis a lábai között szembe vele, így már ketten néztük a golyókat és a tasakot, az utolsóval. Lassan mosolyodtam el a fejem lefelé hajtva a pici buksira az ölembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tudtam értékelni, hogy ha tenni nem is tesz ennek ellenkezőéért, de nagyjából érti, hogy én akkor is szeretném meg imádnám az ajándékát, ha az egy zsepire rajzolt virág lenne. Sőt, igazából néha azt éreztem senkinek fogalma sincs, mennyire tudom a kis dolgokat. A köveimhez, amikből piros pihent nála, például nyolc darabot ajándékba kaptam. Kis értéktelen, tíz forintos díszkavicsok másnak, nekem viszont fontos apróságok voltak. Minden olyan hét végén hozott nekem a papi vagy anya egyet az oviba, amikor valami nagy dolgot tettem. Nyertem valamit, megtanultam valamit, segítettem, vagy az óvónénik megdicsértek a barátkozásért. Párat meg én magam vettem a zsebpénzből, amit az otthoni munkáért kaptam. Segítettem a nagyinak törölgetni, anyának festékeket rendezni és ecsetet mosni, a papival meg elmentem pecázni. Igazából az nem munka volt, de tőle mindig kaptam egy kicsi pluszot. Ma ez az extra a karamell volt, amit én adtam nem pedig kapta.
- Nekem... Én.... De... Nem is akartam rosszat, ha nem szeretnéd nem kell elfogadni - sóhajtottam egyet, tényleg nem akartam most veszekedni. Fontos dolog pihent a tasakba, én meg már annyira izgultam, hogy rendesen hányingerem is lett. Lehet csak az egész napi össze meg vissza dolog tette, vagy mert az evés se ment jól, de most már csak szerettem volna ott tartani, hogy a brekike boldog az ölembe, apu boldog ott én meg boldog vagyok, hogy ők azok. - Igen, segített egy kicsit...
Pár nagyobb bólintás után nyomtam egy nagy puszit Klara fejére, ahogy két kis plüssel hadonásztam előtte, ő élvezte a műsort így is, amíg én türelmet színleltem. Mosolyogtam, láttam, hogy örül neki, ez volt a lényeg, nem csak az utolsó kis aktiválható lényecskebogyó, szerettem, mikor bármi olyat tudok neki adni, ami neki is számít. Nem voltam az ilyen ruha, meg óra vagy parfüm vásárlós soha, azok tök uncsi ajándékok.
- Mindenkinek - mondtam ki újra, ezúttal már egészen közel csúsztunk hozzá, amennyire lehetett, mert a lába belső felénél koccantak a térdeim, így a sarkamra csücsültem a pici tapikat megigazítva, a babácskának se legyen rossz nálam. Kicsit izgett meg mozgott, hogy ő mászna, szóval egy utolsó szájrapuszis örülés után letettem magunk mellé a hasára, aztán fordultam csak a férjecskéhez, nem olyan sokkal a kérdése előtt. Az ujjam a számhoz emelve haraptam rá, hogy aztán somolyogva kezdjek hevesen bólogatni. Úgy tűnik igen.
- Még egy. Lesz második brekink is... - mondtam egészen vékonyka hangon már a végét, ahogy vigyorogva még a szemem is becsuktam egy pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hiába szeretem nagyon meg még annál is jobban, és a puszik is mindig örömet okoznak, ma valahogy így délutánra már teljesen lemerült a kitartásos készletem. Mármint persze, szerettem volna ügyes lenni, a legtöbbször, ha vele tanultam, kicsit sem akartam rossz eredményekkel operálni, vagy éppen lustálkodni. Szerettem, mikor azt látom rajta, hogy büszke, mert tényleg mindent megtettem az ügy érdekében, de most közel sem ezt éreztem. Ő is feszült volt, bár rájöttem, hogy nem én vagyok ennyire rossz, inkább a sajátjával van baja, de azért mégis olyan rossz volt. Inkább közelebb húztam Klarat és a kezemmel a lábikóit fogtam és cirógattam az ujjammal.
- Nem csak az emlék új? - kérdeztem még vissza kicsit ráncolva a homlokom. Nem süket vagyok, csak kicsit elakadtam a dologban, azt már megbeszéltük, hogy előfordul, mert a buta varázslat válogat és neki a legjobb az bármikor újragondolódhat. Mert ilyen eh. - Ő változtatta meg?
Nem mondom, hogy tisztában voltam a kérdéseimmel, de szerintem értette őket, így csak csendben figyeltem rá tovább piszkálgatva a pici babánkat, aki még élvezte is ezt. Néha rúgott a lábikójával, mikor el akartam húzni a kezem, hogy de vissza, meg még mosolygott is olyan fogatlan, nyálfújósan, de nagyon édes volt. Kicsit én is meg minden megnyugodott azt hiszem, a Szívecském meg nekifutott újra annak az állatkának, hogy akkor kiderüljön mi is pontosan, maci-e vagy sem. Nem hiszem, hogy paci onnan már ki fog jönni.
- Ez nagyon smaci... - közöltem nagyban bámulva a füstből felépült állatkára, de valahogy ugyan úgy maradt tátva a breki szája is, ahogy nézte. Nem volt minket nehéz azt hiszem elkápráztatni vagy lekötni. Még fel is emeltem felé a pálcát szorító kezem, mire Klara is kalimpálni kezdett.
- Akkor... most már jó az emlék? - pillantotam rá a számra harapva, talán egy picit nagyon érdekelt, hogy melyikre is jutott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szomorúság egy dolog, az érzés, ami jött volna a másik. Pont olyanok lennénk, mint az az emoji-fej a ruhámon. Kihalósan egykedvűek vagy ennyire elkeseredettek, nem is tudom eldönteni. De sehogy sem tetszett ez a jövőkép. Ahogy a kislányom pityergése sem, de valahogy nagyon eltört a mécses, mert még könnyek is gördültek a pofiján. Azt gyorsan letöröltem róla, majd bólintottam párat, hogy tudom, itt van ő is, a másik szőke is, ha kell. Meg igazából Keve is elmondta, hogy ha kell, jön nem hosszú idő, bárhol van. De azért illene azt hiszem egyedül is megbirkóznom a dolgokkal.
A fehérke szeretetigénye lassan kielégülni látszott, utána meg Dolfi kapott rohamot a figyelemigényével, szóval el voltunk látva bújós kutyákkal bőven. Meg is vakargattam a kicsi kutya füle tövét félkézzel, aztán Klara is szerette volna, szóval kis helyezkedéssel Sebbyék mellett teremtünk, ő meg kifelé fordítva csücsült az ölemben, hogy a kutyabuksikat tapogathassa, ha idenyújtják neki.
- Tudom, szeretem Kevut, de valami nem stimmel vele. Múltkor is tök csúnyán nézett, mikor azt kérdeztem, hogy van Grace… felháborodott honnan kéne tudnia. De aztán elmesélte, hogy van. Tökre összezavart - néztem bután magam elé, de igyekeztem azóta a januári muri óta legalább én nem piszkálni az egyik legjobb barátom. Éreztem, hogy rosszul esnek neki dolgok, nem akartam én is ezt neki.
- Nem aggódom… csak… azt hiszem tudom mit szeretnék rajta látni, és ha más lesz, nehéz lesz utána csendben maradni és csak várni tovább - vontam meg a vállam, aztán a heteket számolósat megtartva, a pluszos nyuszit és az igen-nem feliratosat átadtam neki. Elméletileg az egyik csippan is, ha készen van. Mindjárt.
- Nézzük együtt… - mondtam neki, aztán a tappancsosok eltávolodtak én meg a brekikét átkarolva tartottam magunk elé a villogó képernyőjű kis műanyagot, várva mi lesz rajta. Ő a kezem piszkálta és gügyögött ezért adtam is neki egy nagy puszit a feje búbjára. Aztán valami csipogott.
- Az? Van plusz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A patrónusidézés önmagában elég nagy dolog, én tudom a legjobban, hogy van rengeteg dolog a varázsvilágban, ami nem mehet akárkinek és ha őszinte akarok lenni, már felkészültem rá, hogy majd jól beleesek abba a csoportba, akiknek sosem megy. Nem tudom, ennek mi oka, bénák-e, az emlék bibis, vagy csak úgy nem elég erősek, nálam bármi is lehetne, vagy mind együtt. Nehéznek tűnt az egész és az is feltűnt, hogy Lewy valahogy jobban érezné magát szintén, ha nem kéne ezzel szenvednünk. Talán ezért is voltam mérges magamra, mindkettőnket feltartom. Eredménytelenül.
- Nem láttam pacit - ingattam meg a fejem. Elég egyértelmű volt, hogy amiket eddig láttunk, abból itthon senkinek nincs patása, ha nagyon akarna se. A visszakérdésére csak bólogattam, aztán el is hallgattam. Nem akartam nagyon belemenni ki és mi más, azt hiszem furcsán éreztem volna magam. Sosem akartam, hogy valami miatt, amit én okozok vagy éppen közöm van hozzá emberek változzanak meg, nem vártam ilyet senkitől soha, ez meg eléggé afelé hajlott. Inkább csak Klarara mosolyogtam, mikor ő rám és a lábikóit masszíroztam finoman, amire elégedetten gügyörészett.
Addig tartott a nagy babára figyelgetésem, még le nem ült elém egy smaci. Már úgy szó szerint, ott ült a lassan összeállt maci és figyelt, emelte a mancsát én meg még nyújtottam is a kezem, ahogy azt a brekikém is nagy lelkesen tette volna. Annyira akart neki szólni, hogy még a nyála is jött, édes volt így is.
- Úgy néz ki - dőltem neki picit, valamivel jobb kedvvel, mint az elmúlt percekben, aztán csak az ölemben heverő pálcára meredtem. Kell ez nekem? Úgy sem jövök rá, hogy mi is a baja az emlékeimmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én vagyok az utolsó, aki rosszat akarna a férjecskének, sőt, még utoljára sem, így egy kicsit rosszul kezdtem magam érezni attól a kétségbeesésétől. Le is szegtem a fejem és csak vártam, hogy akkor most mérges lesz, nem örül, visszaadja vagy mit is tesz. Végül csak sóhajtottam egyet, mert ez igazából nem volt válasz. Az, hogy tudja, szeretettel adom, nem zár ki semmi fentebb lévőt, meg még azt se, hogy utólag sértődne meg. Szóval inkább csak csendesen vártam ki az ajándékok sorát, ahogy lassan az ölembe húztam vissza a picilánykát.
- Azon kívül, hogy úgyis elrontom? - kérdeztem vissza grimaszolva, mert ez előbb volt terítéken, mint úgy bármi más. De egyébként anya is és Levendula is lelkesek voltak, azért örülni szoktak neki, ha valami normális, meg olyan nagylányos dolognak állok neki, amiről már majdnem elhiszik az emberek, hogy ebben az ohanában nem gyerek vagyok hanem anyuka. Bár ez nem annyira érdekel engem, szeretek mindent úgy, ahogy van. - Csak azt mondta, hogy mondjam meg, vigyázz magadra… meg elmondta, hogy nem szabad rendes tejjel, mást nem…
Közben én kicsit szórakoztattam az apróságot, aztán meredtem nagy szemekkel a papírtasakra és az előkerülő golyókra. A karamella dolgon azt hiszem azért is tudtam túllépni, mert jelenleg egész más foglalkoztatott olyan nagyon, és az bármennyire nem is hangzott jól elsőre, ez túl szép volt, olyan csodamesés. Szóval lassan egész közel somfordáltam a kislányt hagyva, hogy mellettünk nézelődjön kitolva magát a kezecskéin. Aztán mikor megéreztem magamon a nyuszóét megint kiszélesedett egészen hatalmas vigyorrá a mosolyom, aztán a puszikra még el is nevettem magam.
- Én is téged - lassan feltoltam a vállára a magunk közé szorult kezeim és átkaroltam, hogy a buksim az övének döntve bújjak oda és jó erősen szorítsam. Szerettem az egészet, a mindent is, ami minket körülvett és ért. Voltot, a brekilányt, és ha minden igaz, akkor a pociba is került egy, őt, a legminibbet is. Kicsit elhúzódtam, láttam, hogy Klara felénk emelgeti a fejét, szóval életem szerelme keze felett kinyúltam oldalra és beemeltem magunk közé. A lábikóit magam mellett kívülre igazgattam, úgy bújtunk együtt vissza apuhoz. Fél kézzel a lányka popóját fogtam a másikkal meg a fejét simiztem.
- Nagy ohana, ez most nagyon-nagyon jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az igazság az, hogy nem azért csücsültünk most itt az egész napos tanulás végén, mert belőlem annyira előbújt volna a nem is létező szorgalmam, vagy mert olyan hiper-szuper-giga-mega rosszul állnék az anyaggal. Mondjuk jól sem, de ez más kérdés. Szerettem volna ügyes lenni, megint azt látni, amit kaptam ott, a teázás közben, mielőtt feltette azt a bizonyos kérdést. Boldog voltam tőle, hogy örül neki és megdicsér, meg ezek mellett még büszke is volt talán. Csak jó volt az úgy, meg tavaly is, pedig ott már pocim volt és sokan kinéztek meg szigorúbbak is voltak ezért, mégis jól sikerült.
- Megszökött. Zabolátlan paci - csóváltam a fejem, aztán sikerült a végére egészen el is vigyorodnom. Lassan elillant az érzése a sikertelenségnek, egyelőre legalábbis nem kísértett, hogy mennyire bénán nem jutok egyről a kettőre magamban.
Klarat simizgettem, ahogy az apu macija ismerkedett velünk. Nagyon cuki volt és olyan szép is, egyből megnyerte a brekikét is, egészen fel is sikongatott, mikor közel ért hozzá. Örült, mert nevetett egy kört, csak aztán sikerült megint felénk lesnie. Keze-lába járkált izgalmában. Valaki már biztos sikeresnek érezte ezt a napot.
- Most fura, mérges smaci inkább, ugye nem bántod? Ő nem megy el, mint a paci, igaz? - érdeklődtem meg és már rá is figyeltem teljesen elszakítva a szemeim a picilányról. A kérdésére a számra harapva mosolyodtam el, aztán meg elkezdtem ingatni a fejem. - Nem, de szeretném...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A pletyka nem szép dolog - tettem hozzá gyorsan, ahogy megkaptam a nénitől a gyümölcsöt én meg ügyesen el is pakoltam azt, azt hiszem nagyjából minden megvan, amiért jöttem. A gesztenye pedig… én úgy döntöttem nem kísértem az otthoni kinevetést, szóval csendben be is fejeztem a bámulását és inkább a pindurit kerestem én is, ahogy Dimitri. Bár pontosan tudtam, hol is rejtőzik, én csomagoltam be a brekit, olyan volt, mint egy jobb burrito szegény.
- Nem bizony, azt mondta a védőnéni is, hogy ő nagyon-nagyon ügyes, a második oltásnál nem is volt olyan nagy hiszti és sírás, mint más kisgyerekek szoktak - meséltem el büszkén, mert tényleg az voltam, pláne magamból kiindulva. Nagyon nem szeretem a tűket, mindig a sírás kerülget, mondjuk az elsőre mikor mentünk, én is ott bőgicséltem vele, biztos nem voltunk valami szép látvány, de Lewy mindenki kezét fogta és rendben voltunk. Szóval ő már nálam is bátrabb, van is minek örülni. Csak vigyorogva bólogattam én is a beszédre, olvastam én is, hogy lassan, de biztosan majd ad hangokat és minden jön magától.
- Nem tudom, én még a suliban tanultam rendesen, ilyen sportétrendünk volt és külön kaptam, az azért ehető volt, de sokat panaszkodtak a többiek.
A manók kérdésében nem voltam túl járatos, bár mikor még DÖK-tag és elnökhelyettes voltam, felmerült, hogy segítünk nekik plusz szabadnapot kiharcolni a szüneti időre, meg jobb bánásmódot, mert sokan nem kedvesek velük. Sajnáltam a kis lényeket, mert azért mégis csak igyekeznek tenni értünk, aztán bumm, csak taposnak a lelkükbe is, néhányan meg rájuk is. Kegyetlenség és szomorú.
- A tea jó, azt szeretem, meg meleg is, bár ma pont nincs rossz idő, de sosem jön rosszul - mosolyogtam rá az unikornisos pajtimra, aztán vissza is vezettem a tekintetem a babakocsiba. Valahogy jobban éreztem magam, mikor folyamatosan látom, mi is a helyzet vele. Csak vigyáztam rá, nem akartam én semmi bajt abból, ha kimozdulunk, de vannak rosszakarók a világban. - Rendben van, ott a néni, ahogy látom ránk vár ott, de elég őt a buszig, mert ott mindig egyedül közlekedik, a nehezeket meg majd úgyis mi visszük neki haza, az a tea után is belefér - mondtam Dimitrinek, aztán babakocsistól elindultam a déli kijárathoz a pályaudvar felé, ott mindig kevesebben vannak és a buszmegálló is közelebb van.
- Nem, ő nagyon okos és ügyes, tanít is, meg nekem is segít, meg még játszik, meg üzlet, meg apuciskodik meg minden. Szakdolgozatot is írt, azt hiszem az az volt - gondolkodok el a homlokom ráncolva. Mindig figyelek a szívecskére, de ezeket sose tudom megjegyezni. Idő közben beértem a nénit, akit gyorsan bemutattam a tanár bácsinak, majd a kis húzogatós kocsijába raktam a könnyű és fontos dolgait, nincs is neki sok igazából. Megköszönte, még meg is ölelt, aztán elindulhattunk a buszmegállóhoz, onnan még integetett, majd Dimitrihez fordultam, hogy indulhatunk-e. Ekkor gügyögött fel a brekilányka is a ruhahalom alól, hogy felébredt, de egyelőre csak ismerkedett a friss levegővel, meg próbálta magáról letolni, ami nem tetszett neki.