Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A fejemben lassan cikázgattak kiskutyák, pónik, egyszarvúk, szivárvány, tánc és kviddics. Meg azért be-bekúszott olyan férjecskés emlék is, ami megmosolyogtat. Bár ez utóbbiak csak megint eszembe juttatták a frizuráját így nem volt könnyű kicsit kevésbé keserves fejet vágni. Én viszont tényleg mindent megpróbáltam. Tudtam, hogy szeretné, ha legalább nem néznék úgy a hajára, vagy a fodrászra, mintha a harmadik világháború zajlana és én valami kivégzőtiszt lennék. Nem akarok senkit bántani vagy szomorúvá tenni, én sem szeretek az lenni.
- Csak essünk túl rajta - mondtam egy nagyobbacska sóhajjal meg egy félmosollyal, ahogy a zsebemen át megsimiztem a pocim, majd beléptem a helyre. Már elkerülhetetlen volt nem mondhattam, nem is lett volna jogom hozzá, hogy de ne csinálja, mert én szeretem így is, meg akkor is, ha a felmosófej költözik a buksijára. A pumuklihaját is kedveltem, azt hiszem, csak akkor azt még nem tudtam. Csak nem akarom, hogy elvegyék a haját vagy eltüntessék. Mert puha és jó. Szerencsére ez a dörmögésem hangtalanul, csak a fejemben zajlott és a lánykás zavarom az új ismeretség miatt hamar el is nyomta. Lewy megjegyzésére rá néztem kicsit ráncolva a nózim, aztán csak csendesen odébb léptem. De nem bírtam sokáig toporogni egy közeli székbe kevertem, onnan lesegettem, kevésbé feltűnően. Bár néha találkozott a tekintetem a tükörben a drágáéval, akkor azért elmosolyodtam már. Egy kicsit jobb volt. Egyszer még integettem is. Az meg aranyos. A fodrász furin is nézett rám, bár azóta, hogy meglátott. Megszoktam, hogy a hasam miatt ezt teszik, de ő nem azt figyelte, csak úgy engem. A kérdésre csak megrántottam a vállam, mert fogalmam sincs.
- Nem tudom… sétálhatunk, vagy nézelődhetünk, vagy haza is mehetünk. Igazából olyan nagyon nem tudom - közben valamiért nem rá, hanem az ollóra, meg a hulló tincsekre figyeltem, már rendesen bámulva azt, de mikor észbe kaptam csak sóhajtottam egyet és inkább kitapiztam merre táncikál a breki. A hajszárító amúgy is olyan hangot produkált, hogy ki kellett várni még vége lesz. Ennek is. Meg eljutni mosdóba, igen, az most a legközelebbi célom. Szóval inkább megérdeklődtem van-e és ügyesen feltaláltam magam, még neki megcsinálják a haját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most öltöztem át negyedjére, de ha lehetne, akkor többet már nem variálnék ennyit. Az elsőt összenyalta Volt, mielőtt Hannahra vetette magát, aki ezt nem értékelte elsőre, de aztán megbarátkoztak. A második csokis lett - igen, összekentem, nem, nem evés közben. A harmadik az vicces, csak nem tetszett, de azért össze is locsoltam a répalevemmel, hogy biztosra menjek. Csak izgultam,örültem és boldog voltam, de ahányszor próbáltam a kis tortán elsimogatni a csokit, remegett a kezem, közben meg vigyorogtam, szóval fura volt minden. Kapkodós, sietős, aggódós, de jó. Határozottan nagyon jó. Persze volt hozzá egy kis segítségem is. Még reggel elment Lewy edzésre meg ezt-azt elintézni én meg rácsücsültem a telefonra, és bár nem voltam biztos benne, hogy mennyire jó ötlet magam a szőke nőre bízni, megtettem. És nem is vert át! Vagyis hozott egy csomó plusz dolgot is, amit nem is szerettem volna, de ez legyen a legkevesebb. Nagyon gyorsan pörögtek az órák, én féltem, hogy nem fejezem be a kis sütit, a köszöntés félresikerül, esetleg rossz napja lesz a férjecskének, és semmi nem lesz jó. Ettől kicsit pánikoltam, de ahogy lassan kész lett minden már nyugisabban kötögettem a masnit a dobozra és keresgéltem a tűzijátékot a tortára.
Lassan topogtam végig a lakáson mezítláb, de szerencsére itt nem hideg úgy a padló, meg puha szőnyeg is van és az menő. A pulton maradt levelet szépen visszaraktam a borítékba és az egyik fiók aljára süllyesztettem egyelőre. Jó, be kell vallanom, hogy nem bírtam volna kivárni, hogy együtt nyissuk ki, szóval rossz voltam és megnéztem. Utána meg Hannah szerint vinnyogós, pedig nem is. Az ajándékos dobozka ott csücsült a nappali közepén, mellette egy képeslappal, az ugye kihagyhatatlan, én meg éppen a tűzijátékot eszkábáltam a tortába az órát figyelve. Mert nagyjából úgy mostanra ígérte magát életem szerelme.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tudtam, hogy nem tart egy fodrász olyan sokáig, főleg a férfiaknál, azért nekem, mikor csak a végét szokta igazítani a néni, akihez járok, az mosással meg szárítással együtt másfél óra, ha siet. Nem tudom mikor lett ekkora gond ez az egész, én szerettem a saját hajam is, de azt hiszem amiatt nem volt ilyen görcsben a pocim, mint az övé miatt tudott ugrani. Nem volt ez boldogság, de nem akartam firtatni. Hiszen a kocsitól jövet megegyeztünk, hogy igyekszem. Így is üldögéltem ott egy darabig.
- Ühhüm, értem, de ha szívesen mennél, akkor menjünk. Nem baj - azt hiszem legalábbis. Lehet felelőtlenül mondom, pláne az után, amit egyszer együtt leműveltünk, mikor Voltnak elsőre mentünk egy darab kis valamit nézni…és nem az lett belőle. Mindegy is. Ő szépen megnézi, amit szeretne, én meg fogom a kacsóját, lesegetem az utcákat és legalább mozgok. Igazából mennék, mert szeretnék és hiányzik. Furcsa, hogy kiesett az a sok edzés, ennyit nem lehet ilyen kis sétákkal meg pilatesszel pótolni.
- Akkor nézelődős séta lesz?
Közben lezajlottak az első nyisszantások, meg bekapcsolt a hajszárító én pedig elpárologtam a mosdóba, mert olyan volt, mintha tíz liter vizet rejtettek volna belém pluszban. Nem voltam olyan sokat távol, de mire visszaértem kikapcsolta a hajszárítót, Lewy valami szokásost magyarázott, én meg csak lestem látva a hajnyírót. Kicsit elhúztam a szám, aztán mikor már odaértem vissza a korábbi helyemhez kicsit összekaptam magam és a gyűrűimet forgattam az ujjaimon ahogy figyeltem, mi történik. Egyszer a számat is majdnem kinyitottam már, hogy de az úgy biztos kell-e, de csendben maradtam, illedelmesen, még mindig nem az én hajam, igaz? Utálni fogom ezt. Mindig, ebben már biztos vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én próbálkoztam, hiába vannak fenntartásaim azzal, mikor ő szeretne elmenni nézelődni, úgy voltam vele, hogy én vele akarok lenni, ha neki meg most ez esne jól, akkor így mindenki örülni fog legalább a végén. Mert ugye ez most elég nehézkesen ment, vagy leginkább úgy sehogy nekem. Pedig már nem vágtam fejet hozzá, nem is szomorkodtam, csak próbáltam kivárni. Azért halványan elmosolyodtam, jobban belegondolva és őt ismerve az a négy nem tűnt valami valós válasznak. Sajnos el tudom őt vagy hattal is képzelni, ha éppen olyat lát, ami szerinte most rögtön jön haza.
- Nem fogok, majd segítek nézelődni. De mit is szeretnél nézni?
Nem mondom, hogy velem sosem fordult elő a vásárlás dolog, mert mikor az a plüss és sípolós némó a répa mellé került a kosárba, az bizony az én művem volt Voltnál. Meg még egy-két takaró is és apróságok. Az azért egész más volt, én szívesen adtam neki is mindig dolgokat, és ha valamire szüksége van, én nem szeretnék az útjában topogni. De azt nem szerettem, mikor nekem akart csak úgy vásárolni. Olyan érzés volt, mintha nekem az számítana mit, mennyit vagy hogyan tud rám költeni. Tudom, hogy tudta, hogy nem ez a helyzet velem, de nehéz volt ebbe úgy létezni, hogy ne jöjjenek elő az ilyen kis régi elveim. Néha sikerült távozásra bírni őket, most is dolgoztam rajta inkább. Mire visszaértem a mosdóból ezzel a gondolattal már egészen baráti is voltam, ellenben a hajnyíróval, aminek a munkáját rendes gyomorgörccsel néztem végig, meg is kellett dörgölnöm a pocim, hogy nincs itt baj.
- Ühhüm, ennyi? Az már marad, ugye? - Azt hiszem kicsit aggódva keltem fel és néztem rá, de jobb volt, mint az a mérges pofi, amit még az autóban éreztem magamon. Egy sóhajjal vártam meg szépen még felkel, meg tényleg végeznek. Nem tudtam, hogy ő most sietni akar-e, vagy még nem, így csak türelmesen kivártam a sorom az egyik tükörnél ácsorogva, amíg a copfom megigazítottam.
- Nyuszó, szerzel nekem egy olyan bubis teát? - Iiigen, otthon már felfedeztem, mikor a nagyiékkal el kellett menni valami fotót előhívatni, hogy van ilyen kis bubblestand, ahol fini teákat csinálnak, hideget, bubikkal. Gondolom van máshol is. Az most elég szomorú lenne, ha nincs. Nem nagyon szoktak ilyen konkrét dolgok eszembe jutni, de az enni meg innivaló terén az elmúlt időszakban ez eléggé felpörgött. Tudom, hogy mielőtt jöttünk, ittam, meg azt is, hogy majd megint mehetek mosdóba, de ez a körforgás nekem már olyan nagyon fel se tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár én tényleg nagyon szoktam értékelni Voltot, főleg mikor segíteni akar, most nem mentünk sokra egymással, mert ő a rám került csokit próbálta volna lenyalogatni, csak nem engedtem neki, én meg a dekorálást szerettem volna szépíteni. Gyakorlatilag én is majdnem krumplit csináltam szív helyett, pedig ilyen sosem szokott előfordulni. Mármint általában nagyon szépen rajzolom és festem is meg, most pedig elégedetlen voltam a csokidrazsék rajzolta formával. Nem volt ám tragédia, csak engem bántott, hogy nem annyira tökéletes. Igyekeztem, tényleg nagyon jót akartam. Az előzőre is kapott tőlem, de azt még nem teljesen egyedül csináltam, ott álltak mögöttem, és ha baj volt, mondták merre tovább. De ma bizony nem. Nagyokat szuszogva fejeztem be a sütit, végignéztem magamon és örültem, hogy csak a kötény volt foltos, attól pedig meg is szabadultam. Kerestem egy kardigánt, mert bár nem volt olyan hideg, sokszor megkaptam, hogy ne akarjak megfázni, mert az csúnya világ lesz.
A tappancsos lustán hevert a konyha és a nappali között, néha a hangokra megemelte a fejét, én pedig csak elmosogattam, letörölgettem, hogy aztán a gyufát meg a tűzijátékot is megszerezve készüljek fel. Természetesen, mert ez mostanság annyira kialakult, a fehér szőrcsomó egyik pillanatról a másikra meresztgette a füleit, aztán átrohant mindenen, se hall, se lát módon, hogy az ajtót bizergálja. Pontosan tudtam ez mit jelent, de én csak kicsit lassabban kevertem ki a folyosóra, és mikor már bejutott életem férfija és a fehérkéhez hajolt kerültem a szeme elé hatalmas vigyorral. Kivártam a sorom szépen és ügyesen, hogy aztán picit pattogva széttárjam a kezeim, hogy jó, de most már én jövök.
- Boooldog születésnapot, Nyuszó - köszöntöttem meg már az ölelés közben, aztán próbáltam úgy helyezkedni, hogy az kényelmes legyen. Nehéz volt megszokni, hogy már nem volt olyan akadálymentes a dolog. De amíg még valamennyire ellátok a cicim és a hasam fölött a lábikóim ellenőrizni én nem aggódom. Végül csak megfogtam a kezét és elkezdtem a konyha felé húzni magammal.
- Csuuuuukd be a szemed!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az emberek elég sokat bámulnak meg, főleg, akik esetleg nagyjából tudják is ki vagyok, vagy éppen mennyi idős. De ennek ellenére a poci mindig tekintetet vonzó, tudom jól. Én is gyakran néztem meg a mosolygós néniket a buszon, akik éppen csücsültek a topogósuk mellett és a nagy pocijuk megint ott virított. Szerintem aranyosak voltak, meg hát ohanát építgettek, az meg elég jó dolog. Aprót rántottam a vállamon és próbáltam visszamosolyogni, de kicsit megijesztett, hogy nem szurkált, nem bántott, nem kiabált és még csak nem is morgott.
- Ez nem dinnye, ez egy baba - jegyeztem meg kicsit mintha ki akarnám őt javítani. Így is volt tulajdonképpen, hiszen nagyon bántott, mikor ennek a tényét rossznak állították be. Sokan jöttek, hogy de jaj, baleset történt? Nem, ő ott bizony nagyon várt kis pöttöm és nem is teher, hogy terhesezzenek össze meg vissza, mint azok az öreg nénik két kávézóval korábban.
- Hát úgy a felénél az időnek - kezdtem picit fejben számolgatni, mert nem titkoltam, csak néha én is elfelejtettem, de ugye van az a kis könyvecske, amiben minden szépen benne van. Éreztem, ahogy méreget a szemével, nekem meg a szatyros kacsóm a pocimra csúszott, mintha csak megsimizném, hogy nincs baj, nem fog oda lyukat égetni a zöld lány, csak fura neki.
- Jól eltűntél, merre jártál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár tudtam, hogy biztos elfáradt azért ma, én úgy vártam haza, hogy legalább egy picikét szabadjon már elcsípnem még a kevés energiából, mert szerettem volna ezt. A szülinap egy jó dolog, mármint másé. Ebben eléggé egyetértettünk, ő a sajátjáért nem volt oda, én meg egy időbe magért az ünneplésért nem voltam a sajátomon. És ami azt illeti az előzőn is kikerültem a dolgot, így ezt egyelőre fenn is tartottam. De róla volt szó, szeretem és nem maradhat el a dolog torta és ajándék nélkül. Más esetben most biztos olyan dolog lapulna a dobozban, amin sokat törtem a fejem, meg ettem az idegeim, mire beszereztem, de ez egy nagyon gyors döntés volt. Gyors és örömteli is, jahj, nehéz ám hallgatni róla. Nagyon.
Nag lendülettel viszonoztam az ölelést poci ide vagy oda, aztán megsimizve a hátát húzódtam csak el hogy belé kapaszkodva vonatozzunk tovább. Jó, kicsit megtorpantam a repülő cipő láttán, hogy annyira nem akartam kapkodni, csak megtörtént. Volt már beszáguldott mellettünk és becélozta a konyhát ahol nagy lelkesen csóválta a farkát bámulva a sütit. De ugye ez nem neki készült. Én közben sikeresen belerúgtam egy székbe, aminek ott semmi keresnivalója nem volt, de egy au után csak megszorítottam a kezét, nincs baj.
- Csaaak a szék, majd visszaviszem, ígérem - mondtam, majd a kezét a pulthoz húztam, hogy ott akkor álljon meg én meg tovább totyogtam a tortáért, hogy közelebb toljam, szépen beállítottam a szívecskét vele szemben, ami rajta volt kicsi csokidíszből kirakva, aztán pár pillanat alatt a gyufával sikeresen meggyújtottam a tűzijátékot, ekkor szóltam neki is.
- Kinyithatood, kívánj is, tudod - jegyeztem meg gyorsan, aztán letettem a gyufát jó messze tőlünk meg a tappancsostól és mellé lépve átkaroltam oldalról a derekát. Tudom, hogy nem szereti a gyertyákat, nincs is egy se, de ennyit azért csak szabad.
- Boldog születésnapot Szerelmem - mosolyogtam rá felfelé pillogva. Igazából eléggé izgultam, és talán látszott is rajtam, hogy sürgetném a kívánás-elfújás-menjünk az ajándékért dolgot. De szépen kivártam, csak egy-kétszer pillogtam a nappali irányába. Neeem célzás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Különösebben kimondott szavak nélkül is képben voltam vele, hogy ő mennyire szereti a vásárlás dolgot legyen szó úgy mondjuk bármiről az egy pár zoknitól a házakig. Ami elég meredek, vagyis hát ki vagyok én, hogy beleszóljak? Nem az én pénzem, nem én kerestem meg és döntök róla, egyszerűen csak tőlem a mai napig elég idegen ez a könnyedség. Na persze erre Volt léte szeretett volna rácáfolni, és valamennyire alkalmazkodóvá tett - nem, inkább csak segített felismerni, ha közösen kell, másnak, azzal tudok azonosulni.
- Ühm, hát, ühm...ágy. Igen, az lehet, hogy jó lenne… - Nem tudom mikor kell ezeket megvenni, de most már csak annyi van vissza, mint amennyi eltelt. Gondolom akkor kellene, vagy illene. Igazából még sosem jártam olyan boltban, ahol ilyenek vannak, a bútorboltban meg a nagyon kicsiknek valót mindig kikerültem, ha arra jártunk. Másfelől viszont talán illene elkezdeni pár dolgot, mert bizony nem érkezhet üres szobácskába, meg ágyikó nélkül, hogy alhatna? Meg miben fog pancsizni? És hol lesznek a ruhái? Meg eleve… ruhái. Ahj, belegondolva ez nem lesz egy egyszerű dolog még. Ráadásul, most rózsaszín vagy kék ágyneműt nézzünk? Mármint nem azt nézünk, csak ágyat, de… Azt hiszem legalább a kis kitotyogás és betotyogás alatt legalább nem a haja volt nálam a téma, de ez sem juttatott előrébb és segített megtalálni a világbékét.
- Lewy… nem vagy vicces - mondtam ráncolva a nózim. Kivártam, még közelebb jön meg elintézi, amit szeretne, kicsit pillogva a zacskó felé, de nem szóltam semmit, csak összehúztam a szűkös kabátkát magamon, majd a kezét megfogva mentem is a kocsihoz. Azért illedelmesen elköszöntem persze, de biztos nem leszünk a fodrászával öribarik. Amúgy is, van már olyanom, A Nyuszi is egy öribari is sok más mellett, meg ott van Alíz is, Riri is. Nem kell nekem új, szeretem a meglévőket.
- Hm? Ja… neeem csak… azért nem kell mostanában újra, ugye? Már hagyhatnád… - pillogtam felé, de leginkább csak az ölembe bámultam meg a kezeimre. Tudom, hogy nem rontották el a haját, nem is lett túl rövid, de még nem dőlt el, hogy szeretem-e rendesen. - Szóóval, azt szeretnéd, ha a brekinek nézelődnénk?
Azt hiszem a hangomból is érződött a biztos jó ötlet-e kérdés, de azt bizony nem tettem fel. Megbeszéltük, hogy ez így jó lesz nekünk most, vagy olyasmi, de azért nem egy életbiztosítás a „nézelődésre”. Én Voltnál még elhittem, hogy az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Igyekeztem a nagyon boldogságos köszöntésből a rángatásig gyorsan elérni, és ennek nem az volt az oka, hogy ne akartam volna még szeretgetni. De sokkal fontosabb dolog volt még mielőtt szét akartam ölelni meg puszilni. Vagyis két fontosabb is, az egyikhez el is kezdtem őt kalauzolni, kisebb-nagyobb fennakadásokkal. Egyébként is mindig nagyon örülök neki, kivéve, ha nagyon nyunny a helyzet, de egy ideje csak akkor volt ilyen baj, ha Volt nagyon megelőzött. De már kibékültünk.
- Inkább a berendezést, én vagyok a helyi dínó - mondtam picit elhúzva a szám, de ezt úgysem látja, maximum érzi, de különösebb folytatás nélkül kerültem ki még, ami jött, meg arrébb pöccintettem a játékrépát is az útból.
Pult, torta, gyufa és bumm. Mármint éppen sercegősen kicsaptak a szikrák abból a rudacskából, mikor ő kinyitotta a szemét, én pedig boldog voltam, hogy nem fintorgott rajta, hogy az van. Tudom, hogy attól, mert én össze meg vissza eszek, meg nem is mindig figyelek oda, mit a napokban, neki nem kellene, de ma szülinap van, és ez finom, csoki, meg megnéztem nincs benne sok olyan, amit nem szabad. De mégse rakhatunk ki egy tál felcsíkozott répát, középen egy brokkolival, amibe tűzöm a tűzijátékot. Hogy nézne az ki?
- De szerettem volna. Tudod attól, mert nem annyira vagy oda a... szóval újabb évekért, még nem kell úgy tenni, mintha ez nem lenne jó nap - sóhajtottam egy picit, ahogy megöleltem. Én csak szeretném, ha kicsit örülne magának, én meg örülhetnék neki. Abban úgy kiegyezhetnénk, én megtanultam, hogy nincs gyertya, meg ha tetszik, se emlegessem az ősz tincseit, akkor ez a tortácska még csak belefér.
- Én is - hümmögtem egy kört a csókba, ahogy válaszoltam. Ahogy elléptem egy kicsit elvigyorodtam, aztán elhúzva a kezeim szorítottam egymásnak a tenyereim és a számhoz húztam, úgy néztem rá. - Ú, de még van valami, valamik. De csak egy, ami most fontos… ott van a doboz a nappaliban.
Felé nyújtottam a kezem, hogy megfogja-e vagy sem, az majd eldől, aztán elindultam a nappali felé út közben felkapva az egyik szekrényről a telefonomat is. Ott pihent a kis asztalka közepén az ajándékos csomag, és nem rám várakozott. Én már tudtam mi van odabent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én mindent elkövettem ugyan, de néha mintha én is csukott szemmel közlekednék, nagyjából mindenhol, ezért annyira nem is volt meglepő a szék elkaszálása. Arrébb is tettem, hogy ő már azért ne járjon ugyan így. Nem lett volna senkinek kellemes. Elég volt a lábujjaimnak.
- Nem estünk szét, na, pssszt - susogtam, ahogy a kacsóit a pultra tettem és gyorsan elintéztem a legeslegutolsó simításokat. Lehet nem kellett volna ez és már elé vihettem volna, ha nem tartunk Volttal szundiidőt a piskótalapok és a krém kikeverése között, meg aztán az összerakás és a dekorálás üresjáratában is. Hát na, jobb akkor, mintha délután álmoskodnék. Most viszont, lehet ettől, de eléggé fel voltam pörögve, ha kicsit könnyebben lettem volna, nem plusz kilókkal egyensúlyozva a pocimban, biztos körülugrálás is lenne a programban.
- Csak mosolyogj, nekem az is elég... - néztem fel rá szépen, hogy aztán egy futó puszit nyomjak a karjára, mielőtt elhúzódnék. Szerettem szeretgetni, de most még várt itt valami, amin lehet én szerettem volna már túlesni, nem azért, mert rossz, éppen ellenkezőleg. Akartam látni, hogy most örülünk-e, meg hát azért várt, vártuk, és most... tudhatjuk is. Szóval csak finoman a kezére szorítottam, ahogy befelé indultam.
- Iiigen. És aaaz. Meglátod mindjárt, vagyis majd, ha kibontottad.
Én szépen lecsücsültem mellé, a lábikóim is felhúztam és oldalra fordultam felé úgy csücsültem rájuk. Volt meg ügyesen követett minket, bár ő csak ült és nézett ránk a szőnyegről, még ő is kíváncsi lett biztos, nem mintha ne tudta volna. Itt volt, mikor szépen belepakoltam a minipipőt, meg rátűrtem azt a kis ruhát is. Bár lehet csak nem értette, mert nem az apu mérete. Igen, ezt én is tudom, nyilván nem is tervezi felpróbálni. Ez most nem olyan ajándék. Figyeltem őt, ahogy leszedi a masnit és a tetőt, nyúltam is érte, hogy azt visszacsúsztassam az asztalra, mert fölösleges alkatrész, aztán mintha ő is kicsit lefagyott volna - amit sikeresen lefényképeztem -, meg én is hallgattam. Aztán lassan elvigyorodva ejtettem a kezem a pocim tetejére úgy figyeltem őt.
- Rózsaszín...tudom, hogy nem a te színed, de...az övé igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kicsi mini dilemma a vásárlós és babaholmis gondolatok körül annyit lendített rajtam, hogy legalább időm nem maradt a fodrász létén dünnyögni se a mosdóban, se előtte és utána. Leginkább a végén már azért nem, mert hála az égnek közel voltak hozzá, hogy befejezzék. Nem volt baj a frizurájával, így is nagyon helyes maradt, meg szép, egyszerűen csak hova tűnt a haja?
- Szerintem sem, nem is azért mondtam, csak tudod, én nem szoktam, így annyira nem értek hozzá - vontam meg picit a vállam. Nem ellenkeztem a dologgal, mert igaza is volt, meg hát ezt is el kell valahol kezdeni, csak ezekben nehezen találtam nemhogy a beszélgetés, de sokszor a cselekvés fonalát is. A legnagyobb dolog, amit valaha vásárolgattam szerintem cipő volt, azt is főleg fellépőruhákhoz meg edzésre. Nem nagyon van egy súlyban a dolog. Szóval lényegében, ha volt is bennem egy kicsi nyunny, az nem neki szólt, de ez a fodrászosdi most teljesen levitte a kedvem.
- De ez nem volt az, inkább vicceskedd ide a kezed és ígérd meg, hogy legközelebb nem csak így meglepetés lesz. - Nem tudom, hogy mennyire gondoltam komolyan, avagy sem, de talán egy picit könnyebb lett volna magam is kontrollálni, ha nem tíz teljes perccel korábban szembesülök vele mi fog következni. Nem akartam mindenáron ráfeküdni, hogy akkor ne menj, ha előre tudom, de legalább esélyem lenne felkészülni rá, hogy valami el fog fogyni. Fogtam végül a kezét és a kocsiig el sem engedtem, ott is addig csak, még becsücsiztünk. Tudom, hogy nem szabadna piszkálgatni vezetés közben, szóval mikor elindult elhúztam a kezem az övéről.
- Csak még meg kell szokni, hogy olyan… hiányos… nem mondtam, hogy nem vagy szép így is, csak azt, hogy rövidebb és még nem tudom… - tettem még hozzá, mert így volt. Már azért jobban éreztem magam, lehet azért, mert kijöttünk, vagy csak mert túlesett rajta és tényleg nem lett katasztrófa, bár azért nem voltam oda a hosszáért, tény és való.
- Nem fontos, nekem is jó ez - mosolyogtam rá azért, egy ideje nem tettem rendesen, de nem volt itt a világ vége, egyszerűen érzékenyebb vagyok erre, mint szeretnék lenni. - Igen, a tea, úúú, tudod milyen lenne jó, vanília-jázminos. Azokkal a gyümibubikkal, tuudod, amiből van az epres meg a szedres. Azt a zselékockát nem szeretem, amit vagdosnak, olyan, mint a nagyi kocsonyája, amit túl sokáig hagyott a spájzban és elszíneződött…
Nem különösebben zavartattam magam, ahogy ezt grimaszolva közöltem, az pedig egy ideje már elég jó dolog volt, hogy nem neki kellett egy órát kérdezgetni és kibogózni, mi is legyen, hanem néha ment magamtól is elmesélni, mire is vágyom éppen. Már mai eszi meg iszi terén felmerült. Túlzásokba nem estem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem most még a vásárlásról meg a lakásairól is szívesebben hallgattam volna beszélni őt, vagy mentem volna vele, ahova szeretné, mint ez a fodrász. Hirtelen még arra is motivációt éreztem, pedig ilyen szerintem még nem volt, mióta együtt vagyunk. Persze Voltot leszámítva, de azt ne is keverjük ide, ő egy gyerkőc, neki jár, legyen boldog nagyfiú.
A mondat kiegészítésére ugyan húztam kicsit a számat, de nem mondhattam, hogy nem így lesz, nem szeretek hazudni, persze, megeshet, hogy nem leszek ennyire morcos és szomorú tőle, de felelőtlenül nem illik ígérni. Végül csak sóhajtottam egyet, aztán addig eleresztettem még beszálltunk, de lassan éreztem, hogy ennek már mindegy és inkább elhúztam a kacsómat, nem zavarom vezetés közben, meg amúgy sem. De én mondtam neki is, hogy tudom, hogy nem így kellene viselkednem, nem is szeretnék, csak nem sikerül, hiába próbálkoznék. Csak csendesen bámultam a műszerfelet, megráztam a fejem, hogy nem ez a helyzet, én így is nagyon tudom őt értékelni, csak még nem megy.
- Nincs vele nagy baj - nem hazudtam, az tényleg nincs, de nem mondhattam, hogy nem tetszik, és azt sem, hogy igen. Egyik sem volt valós. Végül inkább csak beleegyeztem a vásárlásba és a teákon gondolkodtam inkább, és ezt nem féltem ki is mondani. Nem tetszett, hogy most mindenki ilyen eh lett ettől, én nem akartam ezt, egyszerűen képtelen voltam meggondolni mit is mutatok ki. Nem tetszettem magamnak éppen ebben.
- Nem baj, majd valamilyen lesz, annyira nem fontos, hogy ilyen legyen ám. Csak múltkor azt láttam, és érdekesnek hangzott - mondtam végül megrántva a vállam, aztán a hasamra csúsztattam a tenyerem az ujjaimmal meg apróbbat doboltam rajta kicsit elmosolyodva. Szusszantam is egyet még éppen azelőtt, hogy feldobta volna merre is mehetnénk még.
- Ú, van ilyen itt? Mááármint… az jól hangzik. - Talán kicsit túl lelkesen érdeklődtem, de azért még nem volt minden a helyén. - Szívecske, azért nem fogsz most kevésbé szeretni, ugye? Tényleg sajnálom.
Én mindig félek tőle, hogy valamit megint nagyon rosszul teszek, mint szerintem már sokszor, mióta beszélni és járni tudok, pedig ennél jobban semmit nem szeretnék elkerülni. Nem néztem rá, csak a pocimra meg előre. Ha véletlenül most így is lenne, azt hiszem könnyebb meghallgatni, ha nem látom őt közben. Nem tudtam, hogy én érzem csak ennyire rosszul magam az egész miatt, vagy ilyen szörnyű is volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én is tudtam, csak leginkább nem akartam tudomásul venni azt hiszem, hogy ő nem szeretne tortát, tűzijátékot, köszöntgetést vagy éppen ajándékot. De ez nem így működik, mai jár az ugye jár. Bár az enyémen tavaly éppen úgy alakult, hogy még egy ölelést se kaphattam, nemhogy puszit, véletlenül se szerettem volna, ha ez is ilyen. Csak muszáj volt, inkább tartottam félszundikat, vagy erőltettem meg magam ásítozva, de bizony lett torta, meg a napokban kis segítséggel minden más is. Örültem, hogy azért az a halovány mosoly megjött, ezért is öleltem olyan szorosan, bár nem volt mindig passzentos újabban ez, de igyekeztem.
- Nem mindig, mindegyikért, de ezt…. Csak szerintem te s szeretni fogod. Remélem.
Nem is mondtam semmi különöst neki, megfogtam a kezét majd vonva magam után áttipegtünk a nappaliba. Nem is bántam, hogy mezítlábasan már a puha szőnyeget tapostam nem pedig a konyhapadlót. Lecsücsültünk, ő magához vette a dobozt, nekem meg a torkomban dobogott a szívecském, hogy na, most akkor kinyílik, lesz valami, történik is?
Lassan eltűnt a masni, a tető, csak a rózsaszín összetűrt anyag volt, meg kicsit beletúrva az a pár lábbelis tutyika. Én a számat rágcsáltam elvigyorodva, ahogy a kép után a telefonom a kanapéba süllyedt valahova. Tudtam, hogy megértette, de valamit mondanom kellett. Amikor a hajába tűrt, én már nem az arcát bámiztam, hanem áthajolva a köztünk lévő távolságot, szemben a vállával átkaroltam őt, majd egy puszit nyomtam a halántékára mielőtt a fejem az övének döntöttem volna. Az egyik kezem az arcára csúszott, azt cirógattam.
- De mit? Ne butáskodj… - suttogtam még mindig a buksijának dőlve, aztán mivel ez a köztünk lévő távolságra ráfekvős dolog nem volt valami kényelmes elengedtem és csak odacsúsztam közel mellé. Kezdtem magam néha úgy érezni, mint egy rossz nyugdíjas a hátfájással és a döcögős léptekkel, ha sokat ültem előtte. - Pici lány breki. Elhiszed ezt?
Nem igazán a nemének szólt, hanem annak, hogy ahogy egyre nagyobb és jobban ismerjük, egyre valósabb is. Persze eddig is az volt, de most azért megint egy kicsit más. Mosolyogva hajoltam oda, hogy jó pár puszit nyomjak a pofijára, mielőtt az ajkaim az övére tapasztottam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Érzékeltem, hogy ő annyira nem érezte még, ez mennyire lehet jó ajándék. Gondoltam, hog mivel eleve nincs oda a szülinapért se, ez sem lesz olyan kitüntetett, legalábbis még nem nyitja ki, biztosan nem. Szóval csendesen letelepedtem én is mellé, aztán csak vártam és figyeltem.
Az ajkaim beharapva figyeltem a pillanatot, mikor lekerül a doboz teteje és a benne lévő ruhácska felfedődik. Persze, sejtettem, hogy meg fogja érteni, én azért csak mondogattam ezt azt, főleg látva, mennyire lefagyott az egésztől. Azt hiszem nekem csupán azért sikerült ennyire vigyorognom ott és türelmesnek lenni, mert én már reggel kidünnyögtem meg sírtam és ugráltam tőle, mikor átolvastam a levelet. Aminek nem mellesleg felét nem is értettem, de gondolom, ha baj lenne, szólnának, nem rám bíznák az értelmezését. De lassan valami történt is, legalábbis Lewyvel bizonyosan. Én csak néztem a férjecskét, csak azután kezdtem el közeledni, hogy ő a hajába mászott volna és a saját arcába.
- Megérdemled - mondtam picit cirógatva a pofiját, aztán még egyszer megpusziltam a fejét, mielőtt a fenekem visszahelyeződött volna a lábaimra és inkább közelebb csúsztam. Éreztem, hogy azért még nem eszmélt fel az egészből, és reméltem, hogy ez tényleg olyan jóféle blokkolás, úgy tűnt, még el is mosolyodott én meg a szám rágcsizva hajoltam oda, hogy körbepusziljam, aztán meg az ajkait is megtaláljam.
- Ühhüm, mi is téged, nagyon-nagyon - tettem hozzá, aztán csak kicsit a háttámlának dőltem, még a kezét figyeltem a pocimon. Már eléggé kinőtte magát, de egészen hozzászoktam, hogy bizony van, és védi a mi brekinket. A babát. A kislányunkat.
- Boldog születésnapot, apuka - vigyorodtam el, ahogy a kezét a hasamhoz szorítottam egy pillanatra, aztán az enyémet elhúztam és csak figyeltem őt, hogy azért minden rendben van-e, mert ugye még csak elkezdődött a szülinap. Csak én nem bírtam kivárni, hogy ezt később nyissa ki.