Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hálát adtam ma már sokadszor is a felhőcskéknek, hogy ma sem szomorúak, így nem esik az eső, még ha nincs is nagyon meleg. Még tegnap áthoppoltunk a másik haza a férjecskével, hogy ma én is, vagyis mi is a brekikével kigurítsuk magunkat hozzá edzésre, meg állítólag utána is van terv, de arra vagy nem figyeltem, vagy nem lett kifejtve. Egyelőre nem volt gyanús a dolog, főleg, hogy leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy több nap után megint visszaköltöztek a nagy és pukkadós bubik a hasamba, mert nagyon lubickolt a pöttömke. Reméltem, hogy nem az utazás, vagy más van a hátterében, és nem is elégedetlen, szóval boldogan simizgettem a pocim, ahogy a lelátó rajongótömegétől távolabbi, a padokhoz meg közelebbi részén lecsücsiztem. Nem vagyok oda a tömegért továbbra sem, ahogy a kérdezgetős és nagyon megbámulós dolgot is szerettem volna kikerülni. Persze az, hogy mi lenne jó, meg mi történik két külön dolog. Így leginkább próbáltam úgy tenni, mint aki nem érzi, hogy figyelik. Mi most azért csücsülünk itt bugyogva, hogy jól megnézzük Lewyt.
Nem volt túl meleg, de a kabim elég volt magam alá gyűrnöm egyelőre, felvenni nem kellett. Mondjuk, ha nem hozom ki, biztos jól le lettem volna szúrva, így azért azt nem mentem megcsinálni. Arról nem beszélve, hogy itt volt a pandamacis sapim is. Akartam egyet szerezni Sebbynek is, de azt mondta a bácsi, akinél vettem anno, hogy majd csak pár hét múlva lesz, de sebaj, én kivárom. Pont úgy, mint az edzést is. Mosolyogva figyeltem végig az egészet, persze vannak részek, amiknél azért kicsit jobban leragadtam, mert nem lett volna szép látni, ha valami baj lesz. Bár azt be kell vallani, nem bírtam sokáig a popsimon, mert hamar kicsámborogtam a pálya szélére, de csak ameddig szabadott. Még mindig kicsit húzkodtam a felsőt, mert nem szoktam hozzá, hogy már tapadós, de még nagyon csinin belefértünk így ketten, a mi babánkkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kellett egy kis idő, mire sikerült összeszednem magam a kijövetelhez, de nem voltam soha az a sokat pepecselős lány, már, ha nem volt hajmosás a programban. Most pedig nagyon nem. A páratartalomtól megint összeugrott ilyen göndör, oroszlános sörénnyé az egész, így a vasalgatás, vagy legalább kifésülés vette el a legtöbb időmet. Végül csak felkötöttem, ami a pályához kiérve jó döntésnek bizonyult, biztos lettek volna gondjaim vele.
A gyakorlatok közben egyszer-egyszer az éljenzőkre esett a pillantásom, én boldog voltam, hogy ennyien örülnek nekik, meg lelkesek is, sőt, még annak is, hogy sokan hozzám hasonlóan Lewy mezét, vagy éppen a többiekét viselték. Egy csomó pöttömke kisgyerek is nyújtózkodott az elválasztó sáv alatt, az egyik szöszke kisfiú még meg is próbált átslisszolni, de szegényt még a kabala előtt lefülelte egy biztonságis bácsi. Sajnáltam a kicsikét. Le is biggyesztettem a szám egy pillanatra, de aztán csak a lassan kezdődő kis meccsekre figyeltem, na meg Lewyre. Lehet nem szabadott volna, vagy sok jót nem tettem vele, de mikor láttam, hogy figyel el is vigyorodtam, meg egyszer integettem is neki nagy lelkesen, de amikor rám nézett egy nő kicsit furin, akkor abbahagytam. Lassan inkább ledöcögtem a terület szélére, és kiszélesedett mosollyal csúsztak a kezeim a pocimra, mikor odaért hozzánk.
- Széépségeset. Nézelődünk, kerestük az aput, de eddig nem lett meg - mondtam kicsit lebiggyesztve az ajkaimat, aztán csak a korlátra csúsztak a kezeim, hogy megtámaszkodva rajta felfelé nyújtózzak hozzá. Picit kivártam, mielőtt egy nagy puszit adtam volna neki. Nem zavart se az izzadtság, se a kosz, hát ezzel jár, én is ilyen voltam edzések végére, akkor jó a dolog. Közben elpillantottam a nagyobb tömeg felé, akikhez páran kivonultak fotózkodni meg hasonlók, aztán láttam, hogy örülnek a kicsik meg a nagyok is, meg mennyire furák a stalkerek. - Olyan furin méregetnek téged is, mintha ufók lennénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem, ha kivételesen nem feszengek ennyire a bámészkodók miatt, akkor akár ezen a sima edzésen is lelkes rajongóként vinnyogok párszor és nem csak egyszer integetek. Így csak maradtam a popsimon a kedvemmel és a drukkolási vágyammal, de azért nagyon figyeltem és szorítottam érte. Mégis csak a férjem, meg a brekink apukája, meg úgy az életem értelme. Nem hiszem, hogy magyarázatra szorul miért villogok a mezébe kicsit beleszorulva a pálya szélén.
Némi simi után a kacsóm a korlátra tévedt, aztán csak figyeltem a kérdéseit és kicsit nyünnyögősen vázoltam, hogy bizony elhagytuk az aput, amin nem sokat segített valaki. Nem szeretek ujjal mutogatni, de éppen itt volt a nózim előtt. Megráztam a fejem végül, hogy aztán egy puszit adjak neki.
- Szerintem megtaláltuk - közöltem elvigyorodva vele, hogy aztán a kabim magamhoz véve átbújjak és kövessem őt. Nem tapiztam se a kezét, se őt túl, nem szeretek fölöslegesen feltűnősködni, pedig szívesen szeretgettem volna meg. - Vagy nem is akarták, előfordul. De nem is vagyok Stitch rokona.
Nem tudtam, hogy ezt ki akartam kérni, vagy inkább szomorúan közöltem, így be is csuktam inkább a számat. A még kifelé szállingozó csapattársait néztem, aztán észrevettem a szőkét, akinek a sapimmal integettem nagy lelkesen még lábujjhegyre nyújtózva is kicsit. Nem vagyok annyira alacsony, de biztosra mentem. Közben elértük a kicsiket és nagyokat számláló tömeget, én meg picit félreálltam… volna, de mikor odahúzott Lewy egy ölelésre, akkor boldogan mosolyodtam el és húztam magam össze hozzá préselődve.
- Biztos nagyon cuki lesz majd és szerencsés a kislány - gondoltam én, és mondtam a kisfiúnak. Nem értek meg mindig és mindent, pláne, hogy már rég elhagytam a fordítós kütyüm, de amit igen, arra azért válaszolni is szoktam valahogy. De inkább hallgatok. - Segíthetek?
Még a férjecském valami fura nagy kalapot meg sálat írt alá, én leguggoltam egy kislányhoz, aki olyan Legra korúnak, vagy kisebbnek tűnt, de nem boldogult a fűzőével. Bekötöttem neki szépen, aztán rámosolyogva feltápászkodtam. - Nyuszi, megvárhatlak ám itt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Itt, te krumpli - mutattam a mellkasára, miközben már a kabátommal együtt ügyeskedtem át magam az elválasztáson mellé. Nem hiszem, hogy ellene lett volna, ha megint megölelem, gondolom, vagy ha fogom a kezét, én mégis úgy voltam, hogy nem akarom a dolgaiban hátráltatni, egyszerűbb, ha megvárom, még végez mindennel. Jó, annyira kellemes nem volt, de én legalább tényleg igyekeztem úgy tenni, mint aki nem akar folyton rajta lógni, úgyis lesz, mikor szabadulni se tud tőlem szerintem. - Ühhüm.
Voltak dolgok, amit eléggé tudtam nehezményezni az életben és az emberi rosszindulat is ilyesmi, de igyekeztem elhinni, hogy ez nem végleges és változhatnak a dolgok, ezért is voltam úgy az én elfogadásommal is mindenki részéről. Egyszer, talán, lehet. Valamiért a furi fotósokon kívül viszont nem volt annyi gondom a hozzám beszélőkkel, mint a gyerekek, vagy éppen a szülők, bár ők leginkább csak köszöngettek. A többit nem hallottam vagy nem értettem, kérdéses. De itt volt a szőkésbarna kislány, akinek sehogy nem jött össze az a hurok. Rámosolyogtam, mikor bólintott nekem, aztán leguggolva már meg is oldottam, illetve ellenkező lett a fűző sorsa, de a problémáé nem. Közben felnéztem oldalra és megrántottam a vállam. Nem tudom, csak segítettem.  Megsimogattam a vékony kis lábikókat, aztán felegyenesedtem, kicsit úgy érezve magam, mint a nagyi szokta, mikor felkeléskor fáj mindene. Mondjuk nekem csak a hátam, de elég az.
- Aaaz utóbbira gondoltam, de azt is megvárom bárhol. Deee, hova is megyünk? - érdeklődtem meg, miközben a kezemet az övébe csúsztattam és az ujjaim az övéi közé fűztem. Hagytam, hogy vezessen, merre is szándékozunk menni, aztán nem villámtempóban, de követtem őt még picit visszapillantva a tömegre, meg a kislányra aki integetett egyet felénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Értettem én a kezdeti kis játékot, de azért próbáltam ki is tartani, mert lehet más esetben komolyabban veszem, mint kellene és akkor lebiggyedne a szám, ami meg nem jó. Valahol olvastam, hogy akkor tőlem a brekink is szomorú lesz, azt meg nem akartam. A babáknak mindig boldognak kell lenniük, nem szabad ilyennek történnie.
- Megváltoztat? Mit? - érdeklődtem a fejem picit oldalra döntve, de aztán elmosolyodva átvergődtem magam az elválasztáson és szépen elsétáltam vele a tömegekig. Láttam, hogy aki éppen elcsípte az aláírást, vagy azt a mosolyt, amiért én is oda meg vissza vagyok, mennyire boldogok és meg tudtam érteni. Én is az voltam az első kis papírkától, amire ráfirkálta nekem a nevét. Azt az edzéstervet sosem kapta meg Nyeste, de azt hiszem ezért így utólag senki se hibáztatna.
Közben ő vonult szépen, én viszont leragadtam annál a kis gyerekcsoportnál, akikhez le is guggoltam az egyik kislányt kisegíteni. Megdicsérte a hajamat én meg megsimogattam az övét, aztán egyenesedtem csak fel Lewcsi kérdésére. Megfogtam a kezét, majd szintén integettem a pöttömöknek, mielőtt kicsit közelebb libbenve bújtam az oldalához. Engem nem érdekelt, hogy edzés után van, meg izzadtság, meg kosz, meg nem friss illat. Csak ő itt van és ez jó.
- Időpont? Ühhüüüm… - ráncoltam kicsit a homlokom, esküszöm kerestem a buksim sarkaiban az infókat, de semmi. Csak csillámpor és illatos filctollak. De eszembe jutott közben, hogy Volt melyik táskámba dugta bele a sárgarépáját, amit reggel nem találtunk. Legalább valami! - Jól van, jó nekem ott, lecsücsülök és megvárlak. És nincs is bajom az öltözőkkel, toporogtam régen is sokat, csak a sajátunkban, tudod jól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szerinted nem maradhatsz szép apuci? - Nem igazán értettem a gondolatmenetet, mármint amúgy sem tudom milyenek az apukák, szóval többnyire rá hagyatkozom ebben, a papa sem volt mindig pocakos, még most se tartja magát olyan rosszul, bár a TV-t nagyon szereti. Meg a sört. Lehet igazsága a férjecskémnek, de miért kellene olyannak lenni, mint mások?
Miközben ő tette a dolgát én meg csendesen mellé sétáltam el is engedtem ezt a gondolatot, az öleléstől meg sokkal nagyobb mosoly költözött a fejecskémre és meg is maradt. Ő letudta, amit le kellett, én picit segítettem, így mindenki elégedett lehetett valószínűleg, a kezét már jóval boldogabban szorítottam így meg, még bementünk az épületbe.
- A hova? - kérdeztem rá kicsit csendesen és bizonytalanul, de aztán csak felnevettem a lasztison és sziszegtem, mint egy kígyó, hogy hát cseeendesen, nem is igaz, most sem, ennyire nem voltam éhes! Pedig néha amúgy is nagyon az vagyok. - Rendben van, nem fogok elcsászkálni, ígérem.
Lehunytam a szemem a nózimra adott puszitól egy pillanatra, aztán csak a buksija után néztem, megsimiztem a nedves tincseit, nem érdekelt, hogy undi vizes, ahogy elkezdett távolodni én lecsücsiztem egy közeli fotelbe. Próbáltam nem feltűnő lenni, még a pocim se taperoltam agyon. Pedig szerettem amúgy, ő is tudta odabent, hogy figyelek rá, meg ha éppen táncikált, vagy hasonló, azt éreztem, és az jó volt. De mivel a hasamra kapott puszi óta páran jól megnéztek, inkább csendesen várakoztam. Elővettem a telefonom is, és gyorsan megetettem, megmosdattam és játszottam a minipónimmal, aztán éppen letettem aludni, mikor megláttam életem szerelmét érkezni szemből. Egyből elvigyorodtam, aztán eltéve a telcsim feltoltam magam a karfába kapaszkodva mert elsüllyedtem a fotelban, bumcsi.
- Naaaagyon, mint Villám McQueen. Már a gyorskörén, nem mikor aszfaltozik. Az több nap volt elsőre - bólogattam magam elé értelmesen, pedig nem volt túl sok a szavaimban, vagyis nekem de, de ez más kérdés. - Ühm… szerezhetünk inni, mielőtt elindulunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valahogy hamar megegyeztünk, hogy szegény baglyocskáknak tényleg nincs túl jó sorsa, de ugye alternatíva nélkül nekik is dolgozni kell valamit, még ha nehéz dolguk is van. Csak szusszantam egyet a tényre, aztán inkább az útra és a kutyusokra koncentráltam. Szeretek segíteni, az, hogy nekik tehetem hab a tortácskán és még Dimcsi is remek partner ehhez.
Felnevettem, de nem volt semmi ártó szándék ebben, nem szeretheti mindenki a makikat. Mondjuk elég félelmetesek lennének akkor, repülő állatok a fejünk felett. Lehet én sem díjaznám közelről. Erre a gondolatra egészen meg is borzongtam, ahogy végig topogtunk a poros, kövek szegte úton.
- A közös játék jó, nagyon fognak tutira örülni, a mi kutyusunk is imád otthon - jegyeztem meg amolyan kis mellékszálként, aztán vigyorogva néztem körbe. Nem i tudom említettem-e már neki Voltot, hogy bizony van egy naaagy, fehér baba otthon, aki már nem is annyira pici méretű. Szeretem a tappancsosunkat, Lewy is, boldogság van így hármacskán, vagyis inkább három és felecskén. De ez más kérdés. Én közben haladtam, ahogy kellett, figyelve, hogy el ne veszítsük egymást Dimitrivel, a kijelentésére meg lelkesen dobtam az égbe a kezeim és mozgatva azokat lelkesedtem.
- Juhuu, menjünk - egyeztem is bele gyorsan, hogy aztán eszközök és segítség fejében megtaláljuk a helyünket. Láthatóan a bácsi nagyobb bizalmat fektetett a velem lévő férfibe, hiszen neki egyből megmutatta a komolyabb dolgokat, én meg kaptam ilyen összepattintgatni való műanyag részeket. Hát, nem fogok panaszkodni, de szívesen segítettem volna abban is.
- Szoktál máskor is így szerelni? Tudod… - célozgattam neki, mert nem akartam hangosan varázslózni meg muglizni. Engem sosem érdekeltek a nagy különbségek, de azt már megtanultam, hogy nem csacsogunk feleslegesen. - Én egyszer megszereltem anyával a csapot, igaz, másodjára sikerült, mert elsőre szétesett újra és úszott az egész konyha… de aztán csak meglett!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Énekelhetném azt a bizonyos dalt, hogy ez az én napom, de nem volt ez egészen így. Tegnap este hazajöttünk, hogy ma, meg holnap délelőtt összecsomagoljunk és úgy néz ki, hogy bizony át is települünk Münchenbe. Ettől egyszerre voltam boldog és féltem is egy kicsit. Azért egy idegen országban lenni biztosan egészen más lesz, hiába jártam már ott többször, napokat is, ez egészen más. Nem ismerek ott szinte senkit és az is fura lesz, hogy mindenki németül beszél. ennek ellenére nem emiatt voltam egy kicsit nyűgösebb, hanem mert éjjel vihar volt én meg nem igazán akaródzottam így aludni, szóval délelőtt pótoltam volna, de beállítottak a nagyiék Pécsre és ha ők jönnek, akkor bizony nincs szuszi. Össze is szedtem magam, aztán szépen felöltözve bebattyogtam eléjük a városba. Lewynek délelőtt volt valami dolga, szóval majd estére jönnek át hozzánk, addig más program után néztek. Megreggeliztünk együtt, aztán nem hagyott a nagyi addig békén, még be nem mentünk egy boltba és nem néztünk nekem valamit. Nagy szájhúzás mellett kiegyeztünk egy szoknyában, ami a karomon lifegő papírtasakban pihen éppen. A kezemben az a kis golyós fagyi, én meg nagyban kanalazom, ahogy immáron egyedül ballagok. Ők elmentek kiállítást nézni én meg azt mondtam, majd itt megvárom őket a téren.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahogy megemlítettem a tappancsosunkat, láttam, hogy nem érdektelen, sőt, a pillants elég volt, hogy egy picit jobban kifejtsem, ha már csak így megemlítettem. Persze nem volt mellesleges infó, mégis most csúszott ki úgy igazán elsőre a számon. Meglepő módon sok dologról el szoktunk beszélgetni, de a magánélet szinte mindig elmaradt, ami jó is volt. Nem jöttek döcögők az eltérések miatt, és ő sem nézett rám - eddig legalábbis - furán semmiért. Annak ellenére, hogy nyilván tudta, hogy nem vagyok huszonnyolc éves, nem nézett le és úgy tűnt, szívesen beszélget velem.
- Egy fehér juhászkutyus, megmutatom várj - halásztam elő a táskámba rejtett telefont, majd feloldva pár perc alatt kivadásztam egy képet Voltról, meg a kedvenc kis mozgósomat is. - Svájci, azt hiszem, és Voltnak hívják, tudod, mint a mesében, pont olyan ő is. Nagyon okos. Tud pacsit adni, forogni, ritmusra ugrálni is már, meg két lábon párat előre topogni. Ja és tök ügyesen pitizik! Amúgy elég nagyocska már, mert tíz hónapos nagyfiú. A férjecskével szeretjük is nagyon. Lewy a izéke, ott tanul nálad. Ilyen varázsmókus, szociális mókus. Az a... nem emlékszem a szak nevére megint. De biztos tudod.
Mikor befejeztem, vettem egy nagy levegőt mert viszonylag egyben mondtam el kevés szünetkével, de azért nem gyorsan. Nem szoktam hangosan beszélni, így olyan kis csevegősre sikerült szerencsére. Még rá is vigyorogtam közbe, aztán eltettem a mobilt és már a feladatom fölött gondolkodva estem neki a játék összerakásának.
- Mit szoktál csinálni? Ilyen bútoros dolgokat? Mármint… az szokott fából - mondtam kicsit zavartan, mert lehet rosszul gondolom. Ha így is van, biztos kijavít. Közben elmeséltem a kis vizes kalandom, amire az ajánlatán nem tudtam nem felnevetni. - Hű, ez az ajánlat nagyon jól hangzik, biztos nem felejtem el.
Érzékeltem, hogy valami nem stimmel a nálam lévő játékkal, így a buksim vakarva nézelődtem körbe. Szusszantam egyet, majd Dimitri segítségével két köztes darabra rábukkantam arrébb, így sikerült elkezdeni a dolgot rendesen.
- Szerintem ez valami játék lesz, az a hálós meg ott oldalt az a hosszú cső lesz, tuuudod, amin át lehet kúszni, hát abba még én is mennék velük - közöltem nevetve, aztán szépen újabb darabot tettem a helyére sikeresen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit botorkálósan kerültem ki egy-egy kisgyereket, ahogy az utca közepén szaladgáltak, mikor meg rájuk szóltak én csak rájuk mosolyogtam. Nem hiszem hogy túl elrettentő szülő leszek egyszer, de nem is szeretnék. Szerintem én sem lettem rossz kislány, pedig anya se szeretett sokat fegyelmezni, mikor muszáj volt, hát akkor nyilván. De csak vigyázott rám, mert ez a szülők dolga. A szemem kicsit a pocim felé siklott, aztán csak újabbat kanalaztam a színes golyókból. Sárgadinnyés és vaníliás. A lehető legfinibb dolog, amit lehet kapni a színház után sétizgetve. Annyira bele is fordultam a kis papírdobozba, hogy épp csak annyi időm volt megtorpanni, hogy ne ütközzön a vállam egy másik nőnek... lánynak... egy Hajnának.
- Őőő... szia Hajna - köszöntem neki megilletődve leginkább a reakciójától, hiába tudtam minek is szól az. A kanalat visszaejtettem a papírtálkámba, ahogy zavartan néztem rá.
- Régen láttalak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csak jót mosolyogtam a pofivágásain meg a válaszán is, aztán még szélesebb vigyorral pislogtam rá, mielőtt elindultunk volna, hogy végezze a szokott kis dolgát. Szívesen vártam ki, nem arról volt szó, hogy zavarna, nem is ezért álltam meg kicsit távolabb, hanem mert lekötöttek a kisgyerekek, akik nagyban beszéltek mindenkihez, aki éppen elsétált a közelükben. Aztán ahogy a kis kötelesség letelt elindultunk vissza én meg kicsit lemaradva és értetlenül érdeklődtem.
- Ühhüüüm. Oda. Értem. És az hol van? - Nem hagyott nyugodni a dolog, de csak picit ráncolva a nózim lecsücsülve kivártam még ő tiszta lesz, szép és illatos megint. Nem mintha nekem ne lett volna így is jó, de na, értettem, mi a gondja. Én se szeretnék sokáig csak úgy a koszban létezni.
Tartottam a szavam és ahol hagyott, ugyan ott csücsültem, mikor visszaérkezett. Talán csak másik lábam lóbáltam, mint akkor, mikor elment, de egyéb nem igazán történt. Nézelődtem, engem is megnéztek, pedig, ha új is vagyok, nem vagyok kiállítási tárgy, ilyen ez.
- Nem, pont rendben volt miiinden - mondtam mosolyogva, aztán kivártam a válaszát, mielőtt odaléptem volna hozzá, hogy kicsit közelebb hajoljak valamennyit nyújtózva az arcához, aztán ha nem volt ellenkezés megcsókoljam még mielőtt bármit mondanék.
- Aaazt hiszem szőlőlét szeretnék, ha van itt. - Igen, ez most nagy sláger éppen nálam. Én sem értem, talán csak a pötyike odabent, de nem is baj. Másfelől nem tartott órákba és még át se hárítottam, tényleg egyre inkább megy ez, csak apránként ugye. Aztán a tenyerébe csúsztattam az enyémet, jelezve, hogy mennék én is vele és ha elindult, mentem is utána.
- És sétálunk vagy tütüzünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár nem akart elárulni sokat egyelőre hagytam is annyiban, hiába voltam egyre kíváncsibb, mi is folyik itt momentán. Csendben, rendben csücsültem és néztem, ahogy jönnek és mennek Lewy csapattársai, vagy éppen számomra ennél is idegenebbek. Ha valaki véletlen rám is köszönt, próbáltam illedelmesen visszaköszönni és ennyiben letudni, szerencsére nem is kellett sokáig egyedül lennem. Nem vagyok egy szociális gombóc, de szerintem ez érezhető is rajtam eléggé. A férjecske visszatét én meg petícióztam egy isziért sikeresen. Megfogtam a kezét, mikor finoman megszorította elmosolyodtam, aztán szépen követtem. Amikor megkaptam az üveget elvéve szorongattam a szabad kezemben és csak ez után reagáltam még az iméntire.
- Szeretem azt a kocsit, olyan kis csinos. És reméltem, hogy nem maradok itt egyedül… - jegyeztem meg kicsit szomorkásan, ahogy elkezdtünk a garázsba vonulni így kettecskén. Kettő és felecskén, minek vesszük. Én nézelődtem még itt is, mint úgy mindenhol, szóval a buksim jobbra meg balra forgatás nem állt meg, csak mikor megérkeztünk a nagy, sajnos nem átalakulós zümihez. Hagytam, hogy kulcsot keressen, addig a kacsóm a pocimra csúszott és a szőlőlevemből ittam, amihez még  a pultról lenyúltam egy szívószálat, így sokkal könnyebb.
- Ühü, jövök - fejeztem be a bambulást és szépen bepakoltam magam, bár annyira nem volt csini látvány, de legalább balesetmentes és kényelmes. Átszerencsétlenkedtem magamon az övet és be is kapcsoltam, aztán ahogy anyáék megmagyarázták már párszor, szépen beigazítottam a hasam alá, meg fent is rendes irányba, hogy ne nyomja ki belőlem a szuszt meg a brekit se. Aztán még ő is becsücsült meg elindultunk elfogyasztottam az innim nagyobbik részét.
- Maci, most már elárulod hova kell menned? Vagy ez valami szupertitkos küldetés? Gyanús vagy nekem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem mondom, hogy mióta házasok voltunk megszoktam a tényét annak, hogy hány ember néz meg minket, ha olyan helyen sétálunk vagy jelenünk meg, de azért egy picit jobban viseltem. Mert jobban akartam viselkedni. Elkerülhetetlenek voltak, én meg mindenhogy szerettem, ha mondjuk fogja a kezem, vagy csak úgy megölel. Azt azokkal a tekintetekkel se vehették el tőlünk, és ennek azért tudtam örülni, persze nem is mindenki akarta. Voltak nagyon aranyos kisfiúk, akik csak úgy imádták Lewyt és örültek neki, nekünk, meg mások is.
- De az a csomó ember fura és bámul, a panda meg bement azon a másik ajtón, azóta nem is láttam. Akkor kettőnket hagynál egyedül a brekivel?
Az arcomra egyből kiült egy szomorkás ábrázat, de aztán persze nem tartott ez olyan sokáig. Nem voltam én elkeseredve, de azért nem lettem volna boldog, ha pocistől, szőlőlevestől ott kell maradni. Pláne, hogy azt sem tudtam, merre is tart.
Ügyesen és okosan jutottunk el a kocsihoz, majd csüccsentük bele, bár nem voltam olyan menő, nagylányos, legalább gyorsan megoldottam és nem is gurultam befelé. Nem teljesen. Öv, iszi és nagymosoly. Aztán megvártam az apucit is, hogy megoldja magát és indulhassunk. Nem különösebben zavartattam magam még ő vezetett. Aprókat doboltam a combomon néha felé nézve, várva, hogy kibökje a kérdésemre a választ.
- Fodrászhoz? De…de… mi baj? - Azt hiszem kicsit kétségbeesettebben és értetlenebbül tettem fel a kérdést, mint akartam. Az idő közben elfogyott ital üvegét szorongattam a két kezemmel és azt is bámultam, aztán pedig őt, nagy bambi szemekkel. Én szeretem a haját és nem akarom, hogy eltűnjön, vagy elrontsák, meg túl rövid legyen. De az a haja, az úgy jó. Nem szeretem a fodrászokat.
- De muszáj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én igyekeztem a problémáim szépen elecsetelni, de a visszakérdéséből annyit szűrtem le, hogy a pandát legalább meghallotta. Értetlenül pislogtam pár másodpercig, aztán bizonytalanul bólintottam párat. Azt hiszem igen, de ennyire nem figyeltem, csak intett nekem, utána meg már bent is volt. Egyedül-e vagy sem, azt nem is figyeltem. Kellett volna? Nem tudom.
- Integetett, aztán már bent is volt, nem tudom, várta valaki? Miért, mi az az ajtó?
Láttam, ahogy leseget, de én csak kivártam még befejezi, biztos jó oka volt, csak ezek nekem nem voltak mindig túl tiszták. Belekortyoltam az üccsimbe, aztán mentünk is a dolgunkra.
Az autóban egy darabig nem volt semmi gond, de végül én rákérdeztem, ő meg elmondta, hova is van az a bizonyos időpont. Előbb szomorú voltam, aztán még elkeseredettebb a lehetőségekbe belegondolva, végül pedig pontosan úgy néztem rá, ahogy éreztem magam a ténytől, hogy a haját jól szétpiszkálhatják vagy elronthatják. A saját kérésére.
- Nem vagy emo, szép vagy, miért bántod… - motyogtam leginkább csak magam elé. Értetem a baját, engem is biztos zavarna, ha rosszul lenne valami, mondjuk régen mikor volt frufrum az mindig nagyon idegesített, ha túlnőtt. De ekkora hajjal már fel sem tűnik. Ennek ellenére nem tetszett, tényleg nem. Ha elrontják mit csinálunk? Nem lesz puha, szorongatható, szép, meg hasonlók. A gondolat is rémisztő.
- Én nem is… - vágok olyan arcot. De nem fejezem be, mert nem akarok hazudni, de azt se, hogy mérges legyen. Inkább elhallgattam. Az övet piszkáltam a pocim alatt lebiggyesztett szájjal, aztán meg az üres üveget a kezemben. Csak mikor megálltunk néztem fel újra Lewyre, próbáltam úgy csinálni, mint akinek mindegy, de nehéz volt, mert nem az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hiába nem voltam képbe, elég furának és aggasztónak tűnt, ahogy Lewy a panda után érdeklődött. Sebby nagyon rendes volt meg cuki különben, én nagyon kedveltem őt, már mikor elsőre találkoztunk is. És már a pandás sapiján is dolgozom, amit ígértem neki ugye, szóval hamarosan úgyis majd biztos megint találkozunk. De ő már nagyfiú, biztos tudja miért megy és hova.
- Szertár? Hát az furcsi, lehet kiöntött valamit és felmosót keres - rántottam meg a vállam könnyedén, hiszen nekem csak ilyen egyszerű dolgok ugranak be. Mi mást lehetne egy szertárban? Már így magában.
Szerencsére se a panda ügyét, se a kocsi megtalálását nem húztuk el, így útra is keltünk. Néha kibambiztam az ablakon az épületekre, aztán ahogy letértünk a nézhető dolgos útról már csak a műszerfalat néztem, pláne azután, hogy kiderült hova is tartunk ennyire… lelkesen. Ami engem illet, ha tudnám mi ennek az ellentéte, úgy. De nem jut eszembe, így csak kicsit úgy, mint duli-fuli motyogtam neki ezt-azt, próbálva elfogadni, amit mond. Még egy nagyot sóhajtottam is arra, hogy elfogult vagyok és csak a hasam előtt összefűztem az ujjaim. Nem szerettem volna soha rossz feleség lenni, de m nem éppen a jóknak járó díjért voltam versenyben azt hiszem. De pillanatnyilag jobban keserített a várható végeredmény. Hiába tudom, hogy máskor is jár fodrászhoz, akkor nem tudom megelőzni a bajt, de most. Most meg csak el kellene viselni.
- Tudom, Nyuszó. Bocsánat - mondtam kicsit halkan, ahogy oldalra néztem rá még mielőtt megállt volna az autó. Nem akartam kötekedni, ettől még viszont, hiába sajnálom azt, hogy neki rosszul esik, az arcomról nem tudom eltüntetni. Nem vagyok boldog ettől. A kérdésére viszont csak kicsit várakozóan néztem a kék szemeibe. Nem értettem a dolgot, miért szeretné, hogy menjek, ha látta, hogy milyen arcot vágok. Nem tudom el tud-e ez tűnni percek alatt, de kétlem. Közben kicsit szerencsétlenkedtem a csattal, de csak kikapcsolt az az öv.
- Ühhüm, szeretnék, csak… de nem lesz olyan rövid, meg csúnya, meg ronda?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy hangosabb „ó” kíséretében pillogtam a már zárt ajtó felé, sajnáltam is kicsit a szőke férfit, de ugye nem tudhattam, miért is van gondja, így segíteni sem. Szomorú lehetett a dolog, ha bujkálnia kellett. Bár amit Lewy mesélt az egyszerre hangzott rémisztőnek és viccesnek, mármint én nem szeretném, hogy a takarítónéni ijesztgessen engem ki valahonnan. Pedig én is vártam már ki sulis szekrényben, még elmúlik, amit vagy akit nem akartam. De ez egy egészen kicsit más. Csak megráztam végül a fejemet, aztán vonszoltam is a popóm előre.
Éreztem, mér akkor is, mikor nem szólt előre, merre is akar ma menni, hogy van valami a háttérben, de csak mikor beültünk a kocsiba lett az egész gyanús. Azt hiszem egy kicsit túlságosan felfújom a dolgot, nem akartam, nem így szerettem volna, csak kibuktak a szavak, az arcomra meg kiült a nemtetszés meg az a bánatos kis izé ettől. Nem értettem én se, hogy érintett ennyire érzékenyen hirtelen a dolog. Eddig sem voltam baráti, ha mondjuk a frizurája túl-túl rövid lett, akkor is morcisan és hasonlóan nemtetszősen nézegettem rá otthon a kanapé sarkából, hogy de miért? Most viszont kezdem magam kellemetlenül érezni, mert tökre lehangoltam saját magam, pedig jó kedvem volt még nem olyan régen. Ez mondjuk nem elsőre történt a napokban. Ott volt az a buta reklám is a csokival, ami tök vicces volt, de a végén a kutyusnak nem adtak és majdnem sírás. Csak nem akarom azt sem többet megnézni.
- Mert nem viselkedek rendesen, pedig szeretnék - vagy megpróbálnék. Mikor egymásra néztünk, akkor egy picit megnyugodtam, mert bár nem volt a hangulat éppen fényes a zümin belül még senki nem utált senkit, az meg jó.
- Szeretlek, meg úgy mindened, persze a hajadat is, pláne mikor puha és olyan, hogy meg akarja fogni az ember, mert csak jó. De ez nem csak egyszer ilyen lett… én nem tudom - rántottam aprót a vállamon, ahogy a kezemből lassan visszacsúszott az öv a helyére. Ami azt illeti decemberben az a két hét, míg összeszedtem magam, hogy bekopogjak a koliba azzal telt, hogy nagy sokkosan ott tartottam, hogy ÚR ISTEN KAPTAM EGY PUSZIT. Az hagyján volt, hogy fiútól, de milyentől. Szóval így ennyi. Semmi haj, kockák, vagy más. Végül bólintottam egyet, aztán a kezemmel megkerestem az övét és finoman megszorítottam, mielőtt megpróbálkoztam volna a kiszállással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Próbáltam magam belül szépen összeépítőkockázni olyan csendes, magában dünnyögős és véletlenül sem rosszat csinálós Majába, de jelenleg az első opció darabja lett csak meg. Elhallgattam és próbáltam nem ilyen szomorkásan nézni, mintha most közölték volna velem, hogy elpusztul majd a kedvenc tücsköm és még csak nem is segíthetek rajta. Már én sem tudtam, mi lehetett ilyen tragikus. Persze, nem örültem, mégis olyan rossz lett az egész közérzetem rövid idő alatt. Kicsit megdörzsöltem a tenyeremmel a combom, nem mintha kellett volna, vagy bármi lett volna ott, csak valamit muszáj volt csinálnom és ha folyton a hasamat tapizom az elég feltűnő. Szeretem csinálni és néha észre sem veszem de most csak szerettem volna kevésbé olyan undis és hisztis lány lenni, mint amilyennek éreztem magam. Csak egy apró sóhajjal néztem magam elé bólogatva, hogy értettem, hogy nem kitétel, ettől én meg szerettem volna olyan lenni, akivel szívesen megy be oda, nem szomorúan vagy elkeseredve mert éppen így jött ki a lépés.
- Elhiszem neked, de azért… csak ne rontsa el. Ha neked tetszeni fog, majd nekem is - gondolom, reméltem, így szerettem volna. Ez persze nem jelentette azt, hogy egy pici rossz érzésem ne lett volna és annyira szívesen pillognék majd a fodrászra. Ha elrontja úgyis nagyon csúnya világot fog látni, mert még én is úgy fogok rá nézni, nemhogy Lewy. Megnyugtatott azért a tény, hogy ő bízik a hajvágós emberkébe, de egyelőre csak nem volt már olyan savanyú a pofim, eddig jutottam még kiszálltam az autóból. Meg arra, hogy lehet, hogy pisilnem kell, de ezt még megtartottam magamnak.
- Nem akarom bosszantani, csak csinálja jól és kivárom szépen majd - mondtam már kicsit normálisabban és hát valamivel jobb kedvvel. Aztán felé sétáltam, hogy ha nincs harag, akkor legalább halványan rámosolyogja és megfogjam a kacsóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én elhittem neki, el akartam, de ettől még nem éreztem magam jobban és ugyan akkora aggodalommal töltött el A haj kérdése. Persze így pár percnyi duli-fuli után kicsit jobb volt már, de egyelőre nem voltunk egy állásponton ebben biztos voltam. Lehet kicsit jobban ragaszkodtam dolgokhoz, mint azt előtte tettem bárkinél vagy bárminél, de nem is igazán tudom ez mikor történt meg. Bár azt hiszem, hogy mikor először éreztem, hogy mi van, ha ő is tényleg kisétál egy ajtón mindenestől. Valahol ott azon az újéven.
Vettem pár nagyobb levegőt, mert a pocim sem érezte jól magát, mikor durciztam, olyankor fáj a gyomrom is, mintha muszáj lenne, így inkább csak csendesen beletörődtem, hogy még nem is történt semmi. Néztem rá, ő rám, aztán csak kikeveredtünk a kocsiból.
- Nem fogom, ígérem, szépen kivárom. Megpróbálom. Igyekszem. - Próbáltam a legőszintébbet megtalálni, de kevés sikerrel ment. Csak megszorítottam picit a kezét, a másikat a zsebembe csúsztattam, úgy pihent a hasam oldalán a zsebén keresztül. Nem volt hideg, de inkább felvettem a kabim, jobb így békességben.
Mikor beléptünk én egyből nézelődtem kicsit, hiszen új volt az egész hely, mondjuk kellemes idő volt odabent, meg úgy nem is volt csúnya a hely, nem kiabált sok ember, szóval tetszett. Aztán mikor megjelent a férfi én meg a bemutatás után kicsit megszeppenve néztem szembe szerencsétlennel, aztán sikerült köszönöm is meg végül el is mosolyodtam.
- Szia. Örülök, hogy megismertelek...
Jó, nem nézett ki hajevő és tönkretevő szörnynek, de azért mikor Lewy beült a székbe elég csúnyán meredtem előre a tükörbe és vártam. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem azt figyeli, mi is történik, de már annyit néztem a lábam, a hasam meg a kezemen fityegő ékszereket, hogy nem volt mit tenni. Azért picit megnyugodtam, hogy senki nem tolt végig egy nullás hajnyírót a férjecske fején… Végül csak egy székre csücsültem mögé, hogy ne mellettük topogjak, aztán elfoglaltam magam a brekivel inkább, mert éppen tornázott...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

#BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben

Szerencsés vagyok azt gondolom, hiszen minden tanárom olyan jótündér-keresztanya vagy keresztapa volt idén és a mai nappal már vizsgám sincsen vissza, egyébként sem túl jó így utazgatni. A tanácsok alapján amúgy se hoppanálgathatok már jövő héttől körülbelül, így nem is bánom hogy ma jöttem be utoljára. Kicsit uncsiztam már otthon, Lewynek meg még vizsgáztatni kellett, szóval idejöttem és ebben a 60 percben remélem, hogy szépen és ügyesen ki tudom őt várni. Mostanság se a türelmem, se a kedvem, de leginkább a hangulatom nem túl irányítható. Nagyot sóhajtottam is, ahogy a pocim megsimizve kiléptem az egyik üres teremből, mert elhatározásra jutottam.
Lassan keveredtem a másodikra, ahol ha minden igaz Dwayne bácsi szobája is van, de addig még van pár folyosó meg kanyar. Gondoltam bekopogok és megkérdezem lett-e már valami a lopkodós emberkével, minimum börtönbe kéne zárni!
Nála pihenhet most a félkész Némóm, amit olyan nagy gonddal színezgettem, a szép filceim és ceruzáim, nem beszélve a pénztárcámról. Ami igazából nem érdekel, használom a pónisat, de volt benne egy közös képünk Lewyvel és azt vissza akarom kapni. szeretem azt a képet. Helyette csak ilyen fura, engem lesegető portrék merednek rám. Nem tetszik ez. Kicsit összehúzom a karbafont kezeim magamon ahogy ballagok előre, ekkor hallom meg a szitkozódást. Pár lépés sem kell, és a férfit is beazonosítom, aki az a defis és keresni akartam.
- Warren bácsi...