Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jobbra és balra forgattam a kezemben lévő térképet, de sehogy nem sikerült megtalálnom, hogy merre is van az arra. Igazából se a madarak nem érdekeltek, se azok a nagy cicák éppen. Biztosan ők is totál cukik és édesek, de szerettem volna vidrákat és fókát látni. Papi nem volt valami nagy segítségemre, mert mindenáron sorban akart menni. Nagy duzzogva szorongattam a kezét egy darabig, aztán az egyik makis területnél elengedett, hogy körbeszaladgálhassam a helyet. És itt valahogy minden olyan gyorsan történt.
Mire a második körömnek vége lett - vagy a hatodiknak -, nem láttam őt sehol. Egy pillanatra meg is ijedtem, úgy nézegettem körbe, aztán a térképem szorongatva inkább elindultam előre. Ő a felnőtt, erős és ügyes, megtalál. Ugye megtalál? Kicsit kevésbé boldogan tipegtem el pörgések közepette a fókák felé, amikor is egy nagyobb csoport majdnem elsodort. Akkor vágódtam a korláthoz és szóródtak ki a színes köveim a zsebemből. Leguggoltam felszedegetni őket és visszatömködni, mikor is az utolsó darabok egy fiú lábai alatt értek véget. Nagy szemekkel néztem fel rá, szerencsétlent jól meg is bámulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elég kétségbeesve nézegettem körbe, de mivel elég kicsi vagyok és a magasságom is a korommal arányosan nem éppen túl nagy, el voltam veszve a tömegben. Mindez olyannyira sok volt, hogy pár pillanat alatt ragadtam egy szembejövő csoportba, majd vágódtam ki onnan kisebb balesetet okozva magamnak a kövekkel. Nagy sóhajokkal szedegettem össze a drágákat, amiből a bámulásom felfelé a kérdés törte meg.
- Én? - Ijedten kérdeztem, sosem szoktak hozzám szólni, se idegenek, se olyanok, akik nem azok, de nem családtagok. Picit próbáltam úgy tenni, hog ha nem nekem szólt, se nézzen hülyének, ezért még felkaptam párat a földön heverőkből. Amikor meg ő is leguggolt, akkor ránézve elmosolyodtam. - Köszönöm. Kedves vagy.
Elvettem a köveim és a zsebembe tuszkoltam, majd ezúttal jól behúztam a cipzárt rajta. A saját térképem után észrevettem, hogy az egyik kezében gyűrött papír van, ezért felé nyújtottam az enyém.
- A tiéd gyűrött. Kéred? - Igazából nekem nem kell, nem nagyon tudom használni, vagy a képeken kívül jutni bármire vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Eléggé furcsán méregettem a fiút, aminek az egyetlen oka az volt, hogy nem csak hozzám szólt, de még beszélt is. Eléggé megilletődve vettem el a köveimet, majd beleegyezően bólogattam is a kérésre. Nem tudtam mit szólhatnék ehhez, mindig vigyázok arra, ami az enyém. Vagyis inkább igyekszem.
- Rendben. - Mondtam kicsit bűnbánóan, közben elléptem az üvegtől és a fókákat nézve vigyorogtam kicsit, ahogy az egyik éppen közeledett. Kellett egy kis idő, hogy a kezemből kikerült térkép után pillantsak és el tudjak szakadni az állatoktól. Legszívesebben az üveget taperáltam volna, hátha idejön a tenyeremhez, de egy nagy kanyarral eltávolodott én meg csalódottan elhátráltam, hogy valamerre menjek, így, magamban. A kérdésre viszont felkaptam a fejem.
- Nem... - mondjuk de. Igazság szerint körbenéztem és sehol nem volt Papi. A karjaimat magam köré fontam, aztán végül bólintottam egyet. - Nem tudom hova lett a nagyapa, de majd biztos megtalál, gondolom. Csak meg akarom nézni a vidrákat, meg a macikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tudom, hogy milyen sokszor elmondták már, ne álljak szóba idegenekkel, de valamiért ezzel mindig hadilábon álltam. Ennek vagy az volt az oka, mert nemhogy idegennel, de ismerőssel se beszéltem, vagy mert elég könnyen elkezdtek beszéltetni, bár utóbbi emberek elég kevesen voltak. Most mégis sikerült. A hátamon lévő hátizsákból kihalásztam a Stitches kulacsom, aztán megrántottam a vállam mikor hozzám hajolt. Igazából az iszire koncentráltam, de azért nem akartam kuka lenni és csendben csak bámulni őt. Az nagyon fuuura lett volna.
- Nem tudom meg szabad-e mondanom. Te nem vagy rossz ember? - Mert ugye a jóknak meg lehetne, azzal csak nem lesz baj. A cipőm orrával a földet piszkálgattam, aztán a szemeimmel az arcát nézegettem. Lehet egy picit túl sok lesz a bámiszkodás. - A vidrákat és macikat? Az jó lenne, láttam a képüket, de nem tudom elolvasni merre...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Furi volt, de nagyon. Mások ilyenkorra már minimum kis ufónak néznek a hihetetlen kérdéseimért, vagy válaszok helyett visszakérdeznek, ő mégsem ezt tette. Kedves volt, pedig fiú, és a köveimet se bántotta vagy szólta le. A papi szerint ilyen nem lányok nincsenek is. Kicsit bebambultam úgy pislogtam a kulacsom fölött, aztán pedig eldöntöttem, hogy hát én ezt elhiszem neki.
- Engem Majának hívnak. - Elárultam végül a nevem, hol felnézve rá, hol a földet figyelgetve. Aztán kicsit megijedtem a felém tartott kéztől. Tudtam, hogy egyedül nem boldogulnék, de én csak anya meg a nagyiék kezét szoktam fogni. Párszor a barátnőimét is az oviban, meg az óvó néniét, de hát ez nem olyan sok, igaz? Bátortalanul csúsztattam a kacsóm az övébe, aztán elpirulva kezdtem követni, ha elindult.
- Te is szereted őket? - Az állatok kapcsán elég kíváncsi tudtam lenni mindig, de nem hagyott nyugodni azért más sem. Kicsit nézelődtem, mielőtt rákérdeztem volna arra, ami bántotta a lelkecskémet. Féltem ettől azért. - Mi történik, ha nem talál meg a papa?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szótlanul lépdeltem, ahogy a kezem szorította. Éreztem, hogy kicsit izzad a tenyerem, de szerencsére nem volt ebből baj, legalábbis ő nem szólt rám és el sem engedte. Nem igazán tudtam, hogy ez mennyire van így rendben, ő biztos tudja, hiszen nagyobb. Gondoltam segít eligazodni, ahogy kell és akkor a Papa is előkerül. Már egészen hiányzott és nehéz lett volna azt mondanom, hogy csak az állatok érdekelnek, mert nem így van. Nem akartam elkeveredni így, azt hittem jön mögöttem, aztán mire egyszer megfordultam nem volt ott.
- Mi a legkedvencebb állatod? - Ránéztem még mielőtt kiszúrtam volna az információs táblán a vidrák képét, akkor kicsit gyorsabb és nagyobb lépésekkel kezdtem közeledni, lehet picit meg is rántva a kezét magam után. Izgatott voltam és örültem, hogy ideértünk. - Szeretném, ha megtalálna. Ő hozott ide, igen, csak ő ért ma rá.
Meséltem el, miközben én már a vizes részeket nézve kerestem a cukika lényeket, még a kulacsomról is megfeledkeztem, amiből így kicsöpögött a víz magam mellé egy kicsit. - Ilyen magas, sötét haja van és olyan mint egy nagypapa, nem láttad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem igazán gondoltam bele, hogy esetleg értelmetlen lenne a kérdésem, így meglepődve kaptam felé a fejem, mikor visszakérdezett. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mire is gondoltam én sem, csak érdekelt, úgy teljesen. Az állatok jók, aranyosak, mindegyik olyan kis imádnivaló. Mint a kis gyík, akit a nagyiéknál tarthatok, hiába rohanna a mama ki a világból tőle. Azért megengedte, hogy maradjon.
- Úgy mindegyik. Azok aranyosak, a kutyik naaaaagyon szuperek. Én is szerettem volna, de nem szabaaad. - Kicsit letörten és elszontyolodva figyeltem előre ennek a ténynek a közlése után, mert nem valami jó, mikor hiába szereted a cukikat, de nem engednek egy sajátot. - Szomorú? Ti hogy jártok ide? A szüleiddel?
Lehet buta kérdések, de nem értettem teljesen azt, mit mondott. Most szomorú, de örülne? Az milyen, ráadásul kicsit bele is zavarodtam azt hiszem. Jobb volt, hogy inkább azért ágaskodtam a korlátot szorítva, hog belássak a vidrák medencéjéhez, ahol a legtöbb volt.
- Akkor biztos nem láttad te se. De ha nem lesz meg, hogy megyek haza? - A kérdésem még egészen nyugodt volt, kicsit hadarós talán, de aztán csak nagy szemekkel pislogtam a kérdésére. Megráztam a fejem, mert annyira nem volt az igazi, de nem értettem ezen hogy segítene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha igaziból bele kellett gondoljak, nem nagyon tudtam mit mondani a fiú kérdéseire. Talán ezek olyanok, amire tényleg csak anyácska tudja a választ, de ő leginkább csak nemet mondd az ilyen ötleteimre magyarázkodás nélkül. Nem szeretem a vitákat, így ennyiben marad mindig sajnos. De valamit csak momdanom kellene, úgy éreztem legalábbis.
- Azt nem tudom rendesen, nem mondta meg az anyukám. Csak hogy szerinte beleunnék, és akkor mehetne új ohanát keresni neki. Pedig nem iiis. - A vállaim rángattam sóhajtva, aztán szürcsölve beleittam az iszimbe.
- Velem el sem akart más jönni... a felnőttek buták. - Persze ez nem volt igaz mindegyikre, de néha elég érthetetlenek. A papit szeretem és biztos vagyok benne, hogy nagyon keres már és hamarosan megérkezik. Jó lenne azért. Közben érdeklődve nézelődtem, aztán kicsit meglepődtem, mikor a lábikóim elemelkedtek a földtől. Felnevettem, aztán erősen kapaszkodva a kulacsba meg a korlátba nyújtózkodtam. Így tényleg sokkal-sokkal jobb vooolt.
- Jajajajaj, ott vannak, de soookan, meg kicsi is. Őket mért nem lehet simizni, mint a kecskéket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem igazán gondolta volna, hogy azt a rengeteg cukiságot követően, amiket még betegen raboskodott kapott a szülinapjára, követi majd bármi. Pláne ilyen hamar. Igazság szerint még mindig furcsa neki, hogy egyre csak kap és kap, közben pedig mégsincsenek előtte lehetetlen elvárások. Néha el is tud ebben veszni, de már egész sokat dolgozott azon, hogy ne érezze magát kellemetlenül, ha ő éppen nem ad azonnal valamit viszonzásként. Pedig mennyire szeretne mindig így tenni!
- Reendben. Szeretem őket, kis szépek, nekem jó. Mikor szeretnél? - Nem is hazudott, sőt, tényleg kedvelte a pizsiket, pontosabban a helyzetet. Valahogy jó érzéssel töltötte el és fel is dobta, mikor például az első alkalommal sikerült legalább egy kicsit azt éreznie a vőlegényén a látványtól, amit saját bevallása szerint ő mindig tapasztal, ha csak a közelében lehet. Megzavarodik általában és elveszik az egészben, de persze ezt nála bárki jobban kezeli. Tulajdonképpen rájött már egy ideje, hogy szeret neki tetszeni és ezért is nem agyalja túl az ilyen kérdéseket, bár a vásárlás nyilván felvetne némi ehjt meg ahjt. Minek új, ha olyan jó és kényelmes a régi?
A puszira egészen elvigyorodott meg kicsit le is sütötte a szemeit, aztán el is sietett a cuccokért. Mikor minden meglett vissza is tért, hogy hozzákészüljön a nagy művelethez. A segítséget szépen megköszönte, mint mindig, aztán a kutyikát simizve mérte be, hol és hogyan kéne kezdeni. Az ecsetek közé túrva kereste az igazit, miközben nevetgélt, ahogy elképzelte Lewyt, amint kergetőzik a festékfoltos gyerkőccel. Édikék lennének. Pedig a babakutya már nem olyan baba, de azért még kis pötyike nekik, ami pont jó.
- Úúúú, igen? Mit szeretnél? Goondolom nem pillangót. Van valami kívánság? - Érdeklődve pislogott, ahogy az első ecsetvonásokon dolgozott. A minta körvonalát próbálta pontosan felfesteni, a kitöltés várhat még magára. Elég ügyesen és gyorsan haladt, hiszen csak szuszogott az eb, egyszer azonban jól oldalra és hátra nézett Majára, aki meglepődve pillantott rá vissza, szegényt kétségbeesettnek látta, el is nevette magát. Adott egy nagy puszit a fehér szőrcsomi buksijára, aztán haladt a művel.
- Vajon meddig marad meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Lehet. - Ugyan nem örültem, hogy ki volt úgymond tiltva egy kutyi az életemből, ennek ellenére azért nem szomorodtam úgy el szerencsére. Kicsit grimaszoltam magam elé, de be kellett látnom, hogy igaza van, lehet, ha majd nagyobb kislány leszek, akkor átgondolják újra. Mondjuk a következő szülinapomon, az már mindjárt itt van. Már csak aludni kell pár nagyot addig, múltkor az Andi nénivel tanultuk is megszámolni mennyit, csak most nem emlékszem. Azt már tudom viszont, hogy ott lesz miiindenki, Papiék, anyu, apa és az uncsitesók, mert mindenki megígérte, hogy jön és jót fogunk enni.
- Sport? Lasztizol, mint a többi fiú? Én táncolok, az jó, szeretem. - Miközben megkérdeztem őt, figyeltem tovább, ami azért elég nehezen szokott menni, most se volt könnyű, sőt, eléggé nem is értettem, milyen költözés meg pénz, de inkább csak bólogattam, gondoltam ő biztos tudja, miről is van szó és igaza van. Meg éppen az égnek emelt, ami kicsit elbizonytalanított, nehogy rosszat mondjak, mert nem akarom beütni a lábikóm. Hogy megyek úgy táncizni?
- Biztos félnek, olyan kis kicsik még, én is félnék, vagyis szoktam, igazuk van. De azért egyszer szívesen megsimizném őket. Vagy a fókát. Vagy egy macit. Olyan édik, tudod mikor úgy odanyomja a... fejét a ide. - Felé tartottam a kezem, nem jutott eszembe hirtelen, hogy a tenyerembe, ezért megmutattam. A kérdést viszont kicsit ízlelgettem.
- A nagylányok mind buták? Akiket láttam, hangosan nevetnek, bántóak és olyan furán belemásznak a fiúk arcába, undik. Nem akarok ilyen nagylány lenni. Buta sem.
Miközben végigmondtam a kezemmel a korlátot piszkáltam és úgy figyeltem azt, mintha nagyon érdekes lenne, pedig csak nem voltam jóban azzal, ha beszélgetni kell valakivel. Nehéz dolog ám! - De lehet tévedek, a fiúkra is azt mondta a papi is, hogy bunkók meg azt is, hogy csak bántanak. De te kedves vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit felnevettem, de aztán csak bámiztam őt, majd újra az állatokat. Sokan mondják, hogy nem megy nekik a tánc, pedig szerintem nem is bonyi. Van zene, egy csomó szép mozdulat, ha meg egymás után csinálod kijön egy egész nagy. Pörgés, forgás, csini ruhák és dicséret. Szeretem ezeket, olyan jó, mikor azt a nagy tapsot megkapjuk, mondjuk a legjobban mindig anyunak meg a nagyinak örülök, ha kijönnek megnézni. Szeretek olyankor táncolni és jobban is megy, ha van kiért mindezt csinálnom.
- Lehet? Tényleg? Írták valahol? Vagy csak úgy mondod... áh. - Kicsit elszontyolodtam, nem miatta, csak a tényen, hogy ez lehet csak úgy felmerült, de nincs is ilyen. Mindegy lehetett volna, de nekem azért lényeges volt ez is. - Szerintem, ha valamit nagyon szeretnék, megtörténik, de nem kell megígérni ha nem gondolod komolyan, Én is csak akkor teszek kisujjesküt, ha komolyan megígérek valamit. Mint azt, hogy undi dolgokat nem csinálok csak úgy.
Elgondolkodtam, hogy igaza is lehet és megeshet, hamarosan elindul haza én meg itt maradok keresni a nagyaput, ha meg nem lesz meg, leülhetek sírni a makik előtti padra. Mondjuk az is, hogy előfordul, nem látom őt máskor, az kár lenne, tényleg rendesnek tűnik és a többi fiúhoz képest, akik megrúgnak vagy meghúzzák a hajam, meg ragasztót tesznek bele sokkal cukibb is.
- Fúj, ez nagyon-nagyon undi. Miért kell ilyet csinálniuk? De... szerinted én is buta lány vagyok? - Kicsit rémülten kérdeztem, nem nagyon voltam biztos benne, hogy most én mi lettem, mert lehet nem csináltam sem gusztustalant, de ki tudja, mi mást sem kéne még. A kiizadt tenyerem a nacimban letöröltem, a kulacsom meg visszacsúsztattam a táskámba, mikor a földre kerültem.
- Igen, igen, igen... Tényleg? Szabad? Oda nem enged fel a papi, mindig azt mondja sózsák vagyok és megfájdul a háta. Neked nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Próbáltam ügyesen a nagyfiúra figyelni, de ahogy megemlítette a fókás dolgot, én azzal voltam elfoglalva, hogy elképzeljem, milyen lehet velük pacsizni, meg tényleg csúszósak-e, mint ahogy kinéznek messziről. Előttem volt a kép, ahogy megpróbáljuk megölelni és kicsúszik a kezecskéink közül az állat. Egyszerre vicces és szomorú, még egy nagy ölelést se tudnék neki adni rendesen, szegén fókácska. Bár ez a gondolatdolog addig tartott csak, még fel nem vetődött, hogy ígérjem meg, sosem leszek olyan gusztitlan, mint ezek a nagylányok, akiket látni lehet.
- Nekem akarsz ígérni? - Az anya szerint hatalmas, bambi szemeimmel meredtem rá, mert nem egészen értettem, amit mond. Nekem sosem szoktak ígéretet tenni, olyat legalábbis, amit be is tartanak. Anyu nem teszi, hogy ne kelljen megbántania, apa rendszeresen mond dolgokat, de mindig akad más dolga helyettem, a papi csak szimplán áldozata, ahogy ő mondja a dolgaimnak. Ilyen ez. Felemeltem a bal kezemet vigyorogva, a másikat meg a szívecskémre tettem, miközben már a talpiimon felé fordultam. - Becsszó, sosem leszek undi és buta lány, az nagyon fúúúj.
Közben persze figyeltem arra, amit rólam mond és meg is nyugodtam, hogy szerinte nem vagyok buta lány, meg gondolom undi se akkor, bár az oviban már csúfoltak engem is, szóval nem értem miért nem ugyan azt gondolja mindenki, nem szoktam ott sem más lenni, mint most itt.
- És ez rossz? Márhogy kicsi vagyok. A papi azt mondta még nőhetek és lehetek magasabb. Hiányzik, tényleg nem láttad?
Ilyenkor kicsit olyan vagyok, mintha nem tudnám, hogy már kérdeztem, pedig de, csak reménykedem, hogy a válasz egyszer nem az lesz, mint korábban. Azt hiszem kezdtem aggódni. Csak az dobott fel éppen, amit felajánlott. Igaziból tetszett az ötlet nagyon és fel is akartam a nyakába csücsülni, ő magas volt, onnan tuti nagyon jól lehet látni!
- Akkor neked jófej a hátad is. De puha a hajaaaad. - Igen, a nagy kapaszkodás közben a haját nyomogattam, ami olyan jó puhi volt, el is foglalt, még nem láttam macikat elég jól. Mikor szólt, hogy kapaszkodjak, előrébb hajoltam, és az álla alatt összefűztem az ujjaim, de nem szorítottam össze a karjaim, nem akartam én fojtogatni. Vigyorogva nézelődtem és mintha egy ismerős pólót is láttam volna, de aztán… - Ooott vannak a maciiiik!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Bár felajánlottam a segítségem, ami enélkül is élt, hiszen sosem akartam megnehezíteni a dolgát, éreztem, hogy nem akar vele élni. Tudom, hogy ő sokkal jobban kezel mindent és ügyesebb, én csak igyekszem lavírozni, és ha úgy adódik, hogy szükség van rám legalább egy kicsit, akkor ott lenni. Nem akarok egyszer, mikor ez fennáll rossz helyen lenni és nem kéznél, biztos rosszul érezném magam. Pont annyira, mint attól, mikor azt érzem, hogy követelőzök. Nem szoktam, azt hiszem, mióta beszélni tudok ilyen még sosem volt. Mikor kisebb voltam sokszor voltak dolgok, amiket akartam, és ki is mondtam, de beletörődtem előbb-utóbb a nembe, vagy abba, hogy majd egyszer. Aztán igyekeztem elhagyni, ami jól is sikerült a saját belátásom szerint. Azonban ilyenkor, mikor csak nyünny minden és az egyetlen, amit szeretnék, egy ölelés, amiből tudom, hogy csak hülyeségek vannak a buksimban, nehezen tudom elválasztani, hogy tényleg ilyen nagyon szerencsés vagyok Lewyvel, vagy esetleg kiprovokálhattam, ha nem is akartam.
- Madártejes… - Egészen vinnyogósan és halkan ismételtem, nem tudtam még, hogy jó lenne-e vagy sem, azt sem, hogy hogyan számolok el a saját lelkiismeretemmel, ha csak belenyalok. Szörnyű ez a fagyikérdés. Otthon is maradhattam volna, ha csak a fagyiért jönnék, és nagylány vagyok, ki tudom magam szolgálni is, de egyszerűen ettől még csak mormogtam és jól esett, hogy ilyenekre gondol, hogy tudja ezeket, és hiába ez volt az első, hogy ennyire rosszul sült el a hónap eleje, nem ment falnak. Legalábbis még.
- Hééé, arról volt szó, nem hívsz többet főnöknek, te, jegesmaci. - Halványan ugyan, de vigyorogtam, ahogy a nyakából kibújva a buksimat az arcának döntöttem, aztán előbb egy puszit adtam a szájára, majd csak egy picit elhajolva megsimogattam a pofiját és egy hosszabb csókot is. Ez elég volt arra is, hogy megpróbáljam összeszedni, mit mondhatnék a kérdésére. Egyszerűen csak nem akaródzottam kimondani, minek örülnék inkább. Belegondoltam, hogy éppen úgy öntöm rá az én problémám, hogy neki is van elég, biztosan hulla fáradt, mégis velem foglalkozik. Na ez az, amit sohasenem szeretnék, hogy miattam ne tudjon pihenni, kikapcsolni, vagy bármit.
- Gondolom fáradt vagy, és jobb lenne, ha nem kellene már azzal törődnöd, hogy ide meg oda hopp.
Nem eresztettem túl messzire a korábbi csók után, csak kicsit bámulgattam félre Volt irányába, meg a lakás egy-egy pontjára, ahogy nagy levegőt vettem. - Ahogy elnézem mindegyikünkre ráférne a zuhany, vagy slagolás, vagy pancsi… bármi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért be kell vallanom, elég furi a nagyfiú, nem mintha zavarna, rám is szoktak ilyet mondani, de nem egészen értettem hogy lehet velem ilyen. Pár perce gyalogoltam a lábaihoz, most meg már sétáltunk, segített vidrákat nézni és még ez is. Kicsit azt hiszem még mindig zavarban voltam, mint mikor megszorította a kezem, le is sütöttem a szemem.
- Velem, csak… csak nekem nem szoktak ígérgetni, vagy aki mégis megesküszik mindenre, az sosem tartja be. - A vállaimon rántva párat lendültem ezen át és inkább elvigyorodtam magán az ígéreten, én úgy gondoltam, hogy vagyok olyan ügyes, hogy be tudjam tartani, de amikor ő is kimondta, akkor félrebillentett fejjel pislogtam rá, aztán vigyorogva kaptam a kacsóim a szájam elé. - Nagyon vicces fiú vagy, ez aranyos. Anya azt mondta, hogy huszonnegyvenhat éves korig ilyenre gondolni se szabad, az messze van ám nagyon. Addig biztos nem csak ilyen undis lányokat ismersz meg, lesz más, nem?
Soha nem beszélgettem még ilyesmiről, azt se igazán értettem, a felnőtteknél ez hogy megy. Nekem nem is volt igazán ilyen szülős-házasos dolgom a családban. Anya mindig azt mondta apa nem ér rá, sokat dolgozik, máshol van dolga, szóval ránk nincs elég ideje, mikor pedig megkérdeztem, miért nincs olyan karika az ujján, mint a többi néninek a szülőiről, csak leintett.
- Ha megtaláljuk, és még lesz időd, leülhetünk piknikezni, van egy csomó és csomó finom nasi a táskámban ám. - Szeretek enni, a mami szerint ez a világ legjobb dolga, a papi szerint meg kinövöm ez majd még elválik. De az biztos, ha ideges vagyok, vagy szomorú, akkor ez mindig előkerül. Közben én már a magasban nézelődtem, nagyon tetszett odafent, észre sem vettem, mikor a lábaimmal kalimpáltam egyet-egyet. Ahogy Lewy álla alatt összefűztem a kezem és kapaszkodtam a buksim az övére támasztva meredtem előre. Kicsit hunyorogtam is, hátha a papit is kiszúrom, nem csak a macikat. De a drágák előbb meglettek.
- Olyan zöld, tudod, mint az erdős bujkálós, az a… az a… katonais! Olyan, meg nála van a pónim is ha a kezében van, úgy tuti megismerem. - Nem, amúgy is felismerem a papit, csak, mindegy, ahogy a kezem hozzáért az arcához, kicsit belezavarodtam a mondatomban és inkább picit elhúzódva tőle néztem körbe. Aztán mintha valaki méregetett volna minket, de lekötött a maci, hogy odaforduljak…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő