Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagy mosollyal az arcán próbált cseverészős maradni, mai meglepő módon - bár leginkább a helyzetnek betudhatóan - most egészen jól ment neki. Maja ritkán mer ennyit és így beszélni, valahogy mégis akadnak lánykák körülötte, akikkel egészen hamar könnyedebb légkörben érzi magát. Van két sorral mögöttük egy bácsi, aki már meccsek óta próbált szavakat kihúzni Majából teljesen sikertelenül, most meg alig hiszi el, amit lát. Hát, előfordul. A kijelentésre nevetve bólogatott kicsit, jobban belegondolva ez is igaz. Bár ő egyébként is érdeklődik a kviddicsről, így nem nehéz neki úgy előadni, hogy felcsillanjanak a szemei.
- Az, szeretem amikor beszél, meg egy csomó jó dolgot meg lehet fogadni és tanulni a meccseikből. Hát, részben ezért is vagyunk itt, nem? - Viki felé fordult pár pillanatra, aztán viszont a pálya pörgése, a gurkók és a kvaff nagyon elvonta a figyelmét. El is vesztette a szemeivel a kis szárnyast kergető fiúkákat. Na szépen vagyunk, bár ha őszinte kell legyen, nem ez volt neki fontos a pályán. Nagyon drukkolt, hogy a piros talárok tulajai végül diadalittasan szálhassanak majd le és ezt a buzdító szurkolókkal együtt tette.
Mikor szóbakerült a német szőkeség és érkezett a kérdés kérdőn tekintett a másik navinésra, majd mosolyogva vonta fel a szemöldökét. Biztosan érezte már ebből, hogy valamit tud, amit ő nem, de nem igazán szokta másokból kihúzni a dolgokat, ő se viseli ezt jól. Csak bólintott párat, miközben éppen egy sikertelen támadással szembesültek. Hát ez elég gyér volt, mintha fáradnának a csapatok vagy hasonló. Sosem jó, ha fogy az erő. Úgy tűnt, hogy az összelegózott hajtóval se mentek valami sokra a vőlegényéék, de legalább az ellenfél is szétcsúszott, mikor a gurkó lábszáron találta az őrzőjüket. Még Maja is felszisszent a találatkor, nagyon csúnyán nézett ki, de hát inkább ő, mint más a pályán... csúnya dolog ez, de másképpen már itt billegne magzatpózba kuporogva és nyünnyögne hogy lemehessen megnézni, mi a helyzet. Van aggodalom, ami sosem szűnik meg.
- Még kellene három gól, és meglenne az az előny, hogy a cikeszkergetéskor nem kell szívrohamot kapnunk... - Mert ez ugyebár játék közben is így van, mikor a navinés lány van a Viperáknál a pályán. Addig nagy a hajtás és a teher is, még nincs meg a kellő előny. Pláne ha a fogónál komplikációk vannak. Az csak gondot jelenthet. Szerencsére azonban ezen a meccsen a gurkók csak kisebb pusztításokat végeztek, bár azért még a vendég csapatnál bevittek két találatot. De így is a hazaiak örülhettek, Maja azonban az örömünnep és szurkolói ünnep elejét véve, ahogy a síp megszólalt felállt és megfogva Viki kezét egyből elindult a lelátón lefelé a pályalejáróhoz, hogy a még ép csapattagok felé vegyék az irányt, vagy legalábbis ameddig jutnak, aztán pedig ő felszedhesse Lewyt meg gratulálhasson, meg akkor már a szőkének is lesz egy kis társasága, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A kellemesen meleg napsütés simogatta a bőröm már abban a percben, ahogy kiléptem szöszke barátnőmmel együtt a bejárati kapun. Megbeszéltük, hogy a két elmaradó átváltoztatástan óra helyett kimegyünk a rétre kicsit és kivételesen engem se hagy ellógni a délutáni bájitaltanokról. Igaz, hogy nagyokat fintorogtam és sóhajtoztam, de belementem, amúgy se nagyon kéne elcsászkálni, hiányoztam már idén eleget sajnos. A táskám cipzárján lógó kis kaktuszt piszkálgattam, ahogy mosolyogva egy távolabbi, napsütéses részre sétáltunk, ahol aztán nem vártam sokat és egyből le is dobtam magam a földre. A napszemcsim feltoltam a nózim hegyéről, mert lecsusszant a lábaimat pedig kinyújtva támaszkodtam meg a kezeimen a két oldalamnál. Alízt figyeltem, mert ma meglepő módon még szünetekben is leginkább csak én beszéltem. Kicsit furcsa volt, mintha odabent valamit nem akart volna elmondani, pedig éppen minden olyan szép volt, tényleg.
- Van valami baj? - Nem bírtam valami sokáig, hogy szembesítsem az aggodalmammal, közben a táskámat arrébb tolva mögöttem, mint egy párnának használtam ahogy eldőltem. A kezeim összefűztem a pocimon úgy fordultam felé. Szeretem a nyarat, ez a kis napozás meg bárkinek jót tesz. Vitaminok, friss levegő…
- Te mész erre a kirándulásra? A gazosra, tudod. - Gyógynövénytan. Majdnem eszembe is jutott, de végül nem, lényegtelen. Aztán csak kuncogva folytattam - mibe fogadunk, hogy valami balhé úgyis lesz? Mármint... ismerjük a többieket...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

- Nem akarod bántani a babánkat, ezzel én is tisztában vagyok már. - Látványos sóhajjal jeleztem, hogy tudom, értem én, de elsőre nem volt azért tiszta, azt hiszem velem ez túl gyakran esik lassan már meg. Szégyelltem is magam emiatt, meg butának is éreztem a megjegyzés nélkül is. A kezemmel óvatosan Volt füleit vakarásztam aztán visszahúztam magamhoz, hogy úgy kuporogjak egyelőre. Igazából azt hiszem mindketten tudjuk, ha betett volna a sarokba egy doboz fagyival, most semmi gondja nem lenne rám. De nem szabad most olyat ennem, és azt hiszem a sarkot is kényelmetlennek találnám. Beérem én azzal az öleléssel is, csak kezdem azt érezni, hogy a kibírhatatlansági szintem percről percre növekedett onnan, hogy leült mellém. Nem akartam ezt, nagyon nem. De azt hiszem így is egészen szerencsés páros voltunk, láttam már ennél kevesebben is naponta veszekedni másokat a folyosón, arról nem beszélve, amit anyu hisztisebb ismerősei műveltek, mikor ismerkedett még.
- Ühhüm. Én megpróbáltam, de miután háromnegyed órát kergetőztünk, már nagyon fájt minden és feladtam. Nem tudom hol bujkált, de utána még húsz percig mancsnyomát se lehetett észlelni.
Teljes meggyőződéssel meséltem, hiszen így volt, egyszerűen nehéz lett volna még hozzátenni, hogy én hiába kérleltem, azt nem nagyon akaródzott megérteni. Egyébként se sűrűn szokott olyat, amit nem akar nekem elhinni, hogy kéne. Engem máskor ez nem zavar, de tudtam, hogy bajban lesz, nem hitte el nekem. Volt rosszcsont és ezt nem fél megmutatni, pláne, ha valami olyan marad rám vele kapcsolatban, ahol fegyelmezni kéne őt. Így volt ez az eset múltkor is a „nincs több jutalomfalat” történettel. Mégis elfogyott.. Sajnáltam a dolgot, de nem volt vele mit tennem. Ahogy közelebb kerültem a vőlegényemhez még ha csak a tudattól is, de legalább jobban éreztem magam. Ilyenkor egy kicsit még jobban elkeserít, ha van köztünk egy vagy több országhatár, nem is kis távolságok. Nagyon dilemmáztam tegnap egyáltalán ide jöjjek-e de nem bírtam volna jobban Pécsen.
- Jó, na, nem azért mondtam Mi? Kellett volna? - A szemeim egész hatalmas méretekben meredtek rá visszafordulva a kutyusunktól, egy pillanatra tényleg átfutott rajtam, hogy valamiről megint lemaradtam, de szerencsére gyorsabban kapcsolok már, mint hónapokkal ezelőtt. Lehet, ha egy hasonlót még korábban ejt el, kétségbeesetten sírnék most. De kivételesen csak összeszorítottam a számat, még leesett, hogy nem gondolta ezt úgy szó szerint. Aztán a hasamhoz közelebbi kezét megfogva összefűztem az ujjainkat, kicsit azt figyeltem csak aztán néztem rá és mosolyogva adtam puszit az arcára, aztán az ajkaira, végül csak az arcom az övének döntöttem. - Tényleg nem akartam neked rossz hétvégét csinálni, remélem nem is lesz az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Valószínű, hogy kettőnk közül engem hatott meg legkevésbé az, hogy elmaradt az óra, ennek ellenére legalább egy nagyon kis lelkességre talán számítottam volna a barátnőmtől. Ez azonban egy ideje elmaradozik. Nem feltétlenül vagyok ettől boldog, sőt, inkább aggódom. Nem szokott köztünk nagyon titok marad, ha valami bántja a másikat, az így vagy úgy de előkerül, és ha kell segítünk megoldani azt. Ezt teszik a jó barátok azt hiszem. Néha mondjuk úgy érzem, rettenetes vagyok még ebben is és lenne mit tanulnom. Na, erre most is ráébredtem, ahogy szegénynek csak úgy odalöktem a kérdést. Talán finomabban körbekeríthettem volna, de tudja, hogy őszintén érdeklődöm és ezt tartottam helyesnek a további kerülgetés helyett. Segíteni akartam, de csak az Isten tudta miben is. Sejtésem sem volt, mi lehet a dolgok mögött és nem tudtam, hogy ez ilyenkor mennyire jó vagy rossz.
- Ez nem úgy hangzott, mint ami egy semmi. Látom, hogy nincs tőle sok kedved, és ez nagyon nem jó. Tudok segíteni? - Persze a felajánlásom kimondatlanul is élt eddig is, Alíz azon kevesek egyike, akiktől szó nélkül fogadnék kéréseket. Jó, esetemben talán másoknak is elég lazán segítek, de most a komolyabb és őket érintő dolgokra gondolok. Ahogy a fejemmel felé fordultam lebiggyesztettem az ajkaim pár pillanatra, de még mielőtt rátértem volna a gazokra a kezemmel az övé után nyúlva finoman és bátorítóan megszorítottam. - Itt vagyok ám, néha jobb, ha kibeszéled magadból.
Azt hiszem én sem igazán voltam elememben, leginkább mert nem mondanám, hogy sok titok lenne köztünk, ami úgy komolyabban érinti a barátságunkat, ez most mégis fura volt, felkeltette bennem is a gyanút és ez olyan, ami idővel gyomorgörcs formájában bököget belülről, hogy hé, deríts már ki.
- Igen, az a baj, hogy én végig nem is tudnék ott lenni a tánctábor miatt, mondjuk, ha mennék, valószínűleg öt perc után haza is küldene a tanár, mert valami olyat csináltam. Például elaludtam a cuki, puha, simis virágokon. Azt nem szeretné. - Miközben ezt megosztottam vele még el is vigyorodtam. Nem akartam a napunkat borúsabbá tenni, ha már a fénysugarak is nekünk ragyogtak éppen, élvezzük ki egy kis vidámsággal is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fogalmam sincs ki találta ki a Budapesti közlekedést, de valahogy van egy olyan érzésem, hogy vagy magánrepülővel, vagy autóval, vagy seprűvel közlekedik, merthogy nem lehet egyik busszal elérni a másikat, vagy a villamost rendesen, esetleg időben a metrót, az is tuti. Nem szeretek nagyon itt egyedül csámborogni, mert túl nagy és túl ismeretlen az egész. De ez már viszonylag ismert út. Van még vagy négy, inkább öt órám elütni az időt, mielőtt elindulunk. Valamiért úgy érzem életem leghosszabb tíz napja vár rám, elképzelésem sincs miért. Arról se, mióta ironizálok magamban. Vettem egy nagy levegőt, ahogy lassan elhagyva a belvárosi forgatagot a kicsit kevesebb emberrel bővelkedő kis utcákat kezdtem el róni. Van két lány a táncisok között, akik szintén hókuszpókuszolnak, mint én, csak őket ez jobban érdekli nálam. Ezzel mondjuk senkit nem lepnek meg, majdnem mindenki többet törődik bármilyen tanulással, nemhogy a varázslással nálam. Már majdnem rosszul is érzem miatta, de jelenleg nem tud letörni ez sem, hiszen azért ne feledjük, táncolás jön, nagy mennyiségben, menő módon, a legjobbakkal. Megbeszéltük, hogy van itt egy direkt varázslók és boszorkányok számára kialakított kávézó és finom a fagyijuk, szóval azt keresem éppen nagy lelkesen. Az utca már megvan, de csak nem lelem, hogyan és merre kéne forognom vagy figyelnem. Közben nagyban dúdolgattam és egy-egy lépés között táncikáltam a járdán. A nagy igyekezetben, meg mert nem látok sokszor a szememtől, sikeresen belegyalogoltam valakibe, aztán rémülten fagytam le előtte.
- Ú, elnézést, nem akartam. - Kezdtem bele, miközben a kapott szórólapot gyűrögettem, aminek a hátára a címet írták nekem. Megfordult a fejemben, hogy rá kéne kérdezni, de mi van, ha hülyének néz, mert ez is egy olyan cím, amiről azok, akik csak sima emberek, nem ismernek. Eh. Utálom a sok bonyodalmat, ami ezzel jár. Félve néztem fel az ismeretlenre, aki talán morcosnak is tűnt, de lehet én képzeltem oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ha eddig minimális volt az aggodalmam, most határozottan megijesztett. A leglehetetlenebb dolgok szaladtak ét egy pillanat alatt a buksimon, és nem olyan aranyos dolgok, mint az, hogy miként nőhet színes sörénye egy póninak, sokkal inkább azok, mit láthatott vagy hallhatott, ami nekem rossz lesz. Vagy ennél is több, fájhat. Persze kicsit máshogy vagyok bekapcsolva, mint a legtöbben és jelenleg más dolgoktól szaladnék ki a világból, mint egy átlagos diák, mégis próbáltam kevésbé kétségbeesetten nézni rá. Neki se esik tuti jól, ha már ketten nyűgünk rajta, ezt nem akarhatom.
- Velem? Történt valami? Vagy hallottál valamit? - Nem nagyon szoktam kapcsolni a célzásokra és nehezen rakom össze a kirakóst is, hogy esetleg köze lehetne a képességéhez az egésznek. Nem akartam, hogy kényszernek érezze, és azt se, hogy tehernek. Feltámaszkodtam, majd felülve közelebb csúsztam, hogy átkarolva őt oldalról a buksim a vállának döntsem. Próbáltam még rá is mosolyogni közben. - Hé, bármit elmondhatsz. Sokszor van, ami nem olyan jó, de talán jobb tudni, nem?
Lehet nem volt egyenes a válaszom, de ha azt se tudom miről van szó, nehéz lett volna igent vagy éppen nemet mondanom. De úgy éreztem, ha elmeséli ő megkönnyebbül, vagy legalább megosztja ennek a terhét és mindenki sokkal könnyebb, vagy ketten cipeljük és mégiscsak egyszerűbb onnan, nem?
- Igazad van, még azért elég messze van legalább, lehet még rá aludni. - Éreztem, hogy nem lelkes, pedig ő szereti ezeket meg a sulis dolgokat, emlékszem egy LLG-s kirándulásra is, amiről olyan nagy örömmel mesélt utólag. - Hát nem. Kérsz egy kis csomagolt boldogságot?
A táskámból kis matatás után egy szelet csokit húztam ki és nyújtottam át. Én kaptam, de úgysem ehetem meg, és ettől az emberek hangulata is javul, vagy én legalábbis hiszek benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon tudta értékelni, hogy mindazon megpróbáltatások ellenére, amit valósan tud okozni, szeretik. Őszintének kellett lennie, sosem volt egyszerű eset és hiába fejlődik és változik is, ez nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy elhagyjon fura dolgokat, olyanokat, amik már túl rég az élete részei ahhoz, hogy csak úgy dobjon egy hárompontost az összegyűrt galacsinnal a kukába.
- Iiigen, ez az én szerencsém azt hiszem. - Nagy meggyőződéssel bólintott is párat mellé, aztán ahogy felnézett jót vigyorgott a hajbizergáláson. Abba ő is sokszor és szívesen turizik bele, bár azért moderálja már magát a legtöbbször. Ennek ellenére nem az a lány volt soha, aki ha csak nem muszáj neki, illedelmesen ül, nem beszél teli szájjal vagy illetlen helyzetben, nem jár a keze feleslegesen, mindig szépen öltözködik és nem koszolja magát össze három perccel felöltözés után, és leginkább kerüli az olyan dolgokat, mint a festés. Főleg mert pár perc alatt kikeni magát és a tíz méteres körzetébe eső többi személyt és tárgyat. Még csak nem is szándékosan! - És akkor álmomban nyaljam le? Nem értelek én téged… - rázta meg a fejét értetlenkedve még nem vigyor kúszott az ajkaira. - De bizony, ha összekenlek, nem hagyhatom kárba veszni, mindenhonnan le kell.
A meggyőződése kimondása után szépen és tisztán tért már csak vissza az ajándékhoz, mert ugye ő ilyen kis ügyes és okos ma. Bár a kicsomagolásról már nem mondhatja el ugyan ezt, azt úgy tépte fel, mint az anyja az ajtót, mikor elsőre maradt Lewyvel a szobájában kettesben. Hát azért nem mondaná szép emlékeknek az ilyen megmozdulásokat. Erre a kis időre felhagyott a viszonzási vággyal, de nem mellőzte. Csak arrébb lett az idősávon tolizva kicsit.
- Jaj, nagyon. Ez ilyen bababarátos ugyeeeeee? Ki is próbáljuk? Voooooolt! - Szerencsétlen kutyus, ha ilyenkor nem akarja a szemei elé kapni a mancsát meccsnézésen kívül, soha. Biztos sejti már, hogy ilyenkor Majának ötletei vannak, amik ki tudja mennyire tetszenek másoknak. Amíg odaér a kutyus, ő meg gyorsan összeszedi az asztalon maradt tányérokat vissza is tér oda, amit ő bizony nem akart félbehagyni. Vőlegénye mögé tipegve átkarolta úgy nyünnyögte neki a kérdését. - Éééés te mit szeretnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maja tudta kettejük helyett is, vagy legalábbis úgy gondolta, és ha szerinte ez így van, akkor nem nagyon keres vagyokat még tökéletesen passzol az idilli világképébe. Kevés dologban határozott halványan is, nem még erősen, ez viszont olyan dolgok egyike. A nutellában is az, ha evésről van szó, meg a jelek szerint bármilyen felhasználásról, csak kárba ne vesszen. Ami azt illeti normális cukorral teli gyerekkora volt amiért aztán senki nem hibáztathatja, a körülményekhez képest boldog gyerekkort akartak neki, valamelyest sikerült is.
- Iiigen? Nem tudtam, hogy szeretsz csupa ragacs lenni - meg azon túl azt, ha nem marad egy falat mogyorókrém sem rajta, de ez más lapra tartozik. Ha a buksijában forognának rendesen azok a kerekek, lehet nem csicsergett volna csak így össze meg vissza, mégis megtörtént, és ami már kint volt, azzal nincs mit tenni. Nem bánta de nem volt egy hétköznapi dolog a saját maga számára.
De persze nem sokáig volt esély erre koncentrálni, ugyanis a rituálisan feláldozott ajándékcsomagolás után eljutott a tartalomig is - bár Maja néha tényleg olyan, mint egy életképtelen 2 éves, akit jobban leköt egy doboz, vagy az a pukkasztható belső csomagolás, mint az ajándék maga. Széles mosollyal rázogatta szerencsétlen tubusokat, majd letéve kis időre már azon agyalt, mi is fog készülni. Mondjuk tök szükségtelenül, ez már korábban eldöntetett. Kicsit elhajolt az ölelésből, aztán figyelte a fiúkákat. Bár mielőtt bármit szólt volna megnyomogatta Volt nóziját, kényszer volt, na.
- Álmodd is. De kis cuki vagy... - Az, hogy ezt melyiküknek szánta, ha nem mindkettejüknek homályba engedi veszni mert el is szaladt a törcsiért. Út közben meg az egyik szekrényből kikotorta az ecseteit és amire még szükség lehet.
- Szerinted jól tűri majd? Meg azt talán nem kéne neki megemlíteni, hogy ha elkeni akkor utána...
A mondatot szándékosan nem fejezte be csak fejével a fürdő irányába mutatott. Ismeri már a gyerkőcöt, még hisztibe vágja magát a szóra és elszalad. Akkor mit csinál Maja? Kifesti Lewyt? Moooondjuk az sem rossz. Magában vigyorogva kezdte közben bontogatni a feketét rejtő tubust.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő