Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hiába szeretem az ékszereim és a hajam is, ha ők egymással nem mindig jönnek ki. A nyakláncom kapcsába is néha beleakad egy-egy tincsem, az eljegyzésgyűrűm is szeret ebbe beleveszni itt a buksimon. Vagy valami jelet akarnak adni, hogy most már döntsem el, mit szeretnék vele, vagy így büntetnek. Még nem jöttem rá mi rosszat csináltam, de egyre jobban kezd bántani. Próbálom én a jó oldalát nézni, de ez ma csak nyünnyögés volt eddig, de szerencsére haj és ruha is rendben és egyben maradt, mi pedig nem kellett többet üljünk a dolgon most. Azt hiszem a haj dolog mindkettőnk részéről ilyen védelmi státuszt kapott. Én sem szerettem, ha új frizurája van, vagyis pontosabban, ha az túl rövid. Jó ideje én sem nyírtam bele a buksijába semmilyen mintát.
Egy nagyobb sóhajjal néztem körül, miközben jól összeszégyellni készültem volna magam, de még időben jött, hogy azért nehogy magamra vegyem a megjegyzést. Pontosan tudom, hogy nem rosszból teszi, de nem az agyam működik a leggyorsabban bennem, ezt mindketten jól tudjuk.
- Nem csak az voltál, de az is. Még Sebby is tök aranyos volt akkor, bár inkább elveszett. Azért ő sem ott éjszakázott az asztal alatt, ugye?
Ez olyan infó volt, amit meg sem tudtam azóta se. Valahogy ez az érdeklődés elmaradt, de most egy kicsit sajnáltam volna, hogy miután a férjecském a lábikójával ellenőrizte le él-e még ott is hagytuk és ki tudja hazakerült-e időben. Azt hiszem más emberek iránt túl magasan van a segítési és empatikus érzékem. A tekintetem az övére siklott, ahogy láttam, hogy a fenekem nézegeti, ha a nyakam megfelelően forogna én is odanéznék, mit is figyelünk, de mikor még a megjegyzésemre válaszolt tisztább lett a kép enélkül is. - De csak mert nem ettem annyi sütit még. Meg nem voltam lusta, de még lehetek sajnos.
Ezt már inkább magamnak mormogtam, miközben a szememmel megkerestem az italokhoz legközelebbi sütis asztalt, ahol van a kókuszos csodából. Eközben a kezem meg az italok között járt, hogy ráleljen valahol egy rózsaszínre.
- Soka, de van, aki szereti a szilvást, majd megisszák ők. Okie-taka - azzal meg is lett a pohár, amit szépen előre pakoltam, és még ő érte nyúlt, én hátrébb toltam pár barnát, ne is lássuk, meg úgy jobban nézett ki az asztalon. A szépérzékem legalább nem szokott cserben hagyni, ha az agyam igen.
- Ühhüm, az olyan hivatalos, vagyis… nekem biztosan. Sok dolog van ott, amit nemszeretek. Évnyitó, évzáró… uncsiii dolgok.
Közben felegyenesedve fordultam vele szemben szép mosollyal és csillogó szemekkel, előbb rá néztem majd a rózsaszín folyadékra. Azért reméltem, hogy nem olyan szörnyű tényleg, ha már én rajongtam éppen érte. A kérdésre bólogattam, aztán magam felé húzva hajoltam a szívószálhoz, nem is vettem ki a poharat a kezéből, mert minek. Még leborítom magunkat, amilyen ügyike vagyok. - Üh, olyan epres, tényleg. Szerintem fini. Ú, várj, mindjárt.
Eszembe jutott a sütemény, amit meg is láttam mögötte egy kék tálcán, szóval kikerülve őt fogtam szalvétát és két kockát felkapva vele tértem vissza.
- Ha ezt megesszük, az sok plusz kalória ám… nem szeretnénk letáncolni? - Szerintem a kérdésemmel számolt, én mégis körbekerítettem ilyen szépen, hogy biiztos legyen indokom, ne csak úgy megkérjem, vagy kibökjem, hogy én azért szeretnék és jó lenne, ha a végzősök letáncolták a magukét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

A rögtönzött kísérleti lényes kiselőadásomat követően úgy éreztem, lehet nem ártana néha levegőt is vennem beszéd közben, illetve az sem, ha kivárnám pár szavanként a reakciót. Kicsit fel is szisszentem, hogy hát sajnálom, nem akartam ennyire elengedni a dolgot.
- Jó módon? Az milyen - érdeklődtem meg tőle, mert ez nem volt egészen tiszta. Valaki figyelmét elvonni attól, mi fontos, aktuális vagy lényeges, hogy lehet jó? Abban viszont teljesen egyetértettünk, hogy elő sziréna mellett létezni lehetetlen. Abba valaki beleőrülne, nem irigyeltem azokat a kísérleti lényeket. Őket ki szeret vagy viseli el? Olyan rossz lehet nekik, sajnálom is ezért mindet.
- Nagyon jól tudom, csak nem szeretném, ha valami énes okból kelljen ezt vagy azt félretenned, ezek ilyen önző dolgok, azokat nagyon nem kedvelem. - Ezzel azért eléggé helyben vagyunk, mert ha mondtam eddig, ha nem, ez mindig így van. Nem szeretem, ha miattam a saját szeretett dolgait bárki felülírja, ezért is veszem rá magam nehezen arra, hogy bármit esetleg érjek, ha szeretnék is. Ez ilyen kis bonyolult nálam. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne örülnék, ha előbb jön haza, mert neki is hiányom, vagy elkísér mondjuk az orvoshoz, ami meg nem kicsi dolog, csak kicsit kellemetlenül érzem magam utóbbi esetekhez hasonlókor.
Persze aggályokat mindig, mindenhez találok, ha egyszer elindul a negatívabb vonal, mert idill ide vagy oda, pont ezt a nézetet bántják az apró negatívok is, nem még a nagyobbak. Olyankor nehéz a pozitívot keresni, de én próbálkozom.
- Ühhüm, igazad lehet, csak azért furcsa ez az egész. - Leginkább újnak mondanám, a kapcsolat dologhoz is nehéz volt felvennem a fonalat jól, most meg itt vagyunk, a saját kis ohanánkba, ami lehet meg fog nőni. Nem tudtam pontosan mit kéne éreznem az öröm mellett, ez pedig kérdéseket generált. Azért a nagyszülei említésénél elvigyorodtam, mert hát ha másból nem is, ebből nagyon jól el voltunk látva, én is nagyon szerettem az enyémeket és sokat köszönhetek nekik, tudom, hogy ő is. Nekünk jutottak a legjobbak.
- Remélem, mert Volt kicsit jobb kedvében van és megpróbálja kikönyörögni hogy cipelgesd, az nem lesz fincsike így - ráztam meg a fejem mellé. Bizony nem egyszerű dolga van itthon, adunk neki elég gondot. Persze ezek a kellemesebbek azt hiszem. A homlokomra kapott puszi után lehunyva a szemem haraptam be az ajkam várva, hogy a felajánlott gyógypuszira választ is kapjak. - Hááát, ez jó kérdés. Fáj még valahol?
Közben elengedtem és hagytam, hogy megszabaduljon a fölösleges ruhadarabjától, közben kicsit letűrtem a szoknyám, ami félrecsúszott. A sok izgésben így szoktam popsit villantani, mikor Volttal ketten vagyunk és hempergünk a kanapén. A szoknyát nem az én életvitelemre találták ki, de mit tegyek, ha szeretem őket?
- Ühmöhm. Nem tudom? Nekem mindenhogy jó vagy, amíg te vagy... - pillogtam rá szépen, hogy aztán a nyaka köré fonjam a kezeim és a homlokom az övének döntsem pár pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sokáig nem tudott kitartani a szomorkodásom, kénytelen voltam elnevetni magam, pláne a visszakérdések hallatán. Aprót rántottam közben a vállamon, mert a legtöbb filmről, ami nem volt a kedvenc kategóriában, vagy nem mese, nem volt különösebben kiforrott véleményem. Ez is véletlen ugrott be a repertoárba az egyik tánctábor alatt.
- Az nem baj, ha az Aranyhaj  Örökkön örökét nem láttad volna, na az már az lenne. - Nekem biztosan, én szeretem azt a mesét, és ez egy sürgősen pótlandó dolog lenne. - Hát olyan romcsis, mint amilyet mondtál az ápolás mellé. És olyan vegyes, én nem tudtam eldönteni, hogy szomorú-e a vége vagy sem. Asszem nem olyan mesés happy end a vége és ez megzavart.
Belegondolva tényleg nem, mivel én azt várnám, hogy minden meg is oldódik, nem csak a szerelem teljesül be. Persze szép párocska, elhajóznak, mindenki ott van, akit szeretni kell, de a lány ígyis ugyan azon a napon él, minden tudás nélkül újra és újra. Összességében elég furika, de most nem tudtam más példát hozni, na.
Közben fejben már áteveztem a burritokra, ami máskor nem lett volna baj, most viszont éppen nem erősítette a kedvenc ételeim listáját, így csak húztam a számat egy kis grimasszal. Én sem értem mi bajom, hogy nem akarok élő kajatekercs lenni a melegben. Ami azt illeti az, hogy finom vagyok-e nem az én megítélésem kérdése, nem kóstizgatom magam, lehet már nem lenne meg a karom másként, amennyit régebben is nasiztam.
- Nem bizarr. Egyenesen félelmetes, én már ott majdnem sírtam - igazából pityeregtem az első közeli után Gruról, aztán sírtam is bizonyos jeleneteknél - hogy a koporsós-becsukós-üdítőelfolyós rész volt. Még a szemem is eltakartam inkább, csak ne.
Ha az embert ki tudja rázni egy gondolat többször is, nekem ez sikerült most, kétszer jutott eszembe ez az elmúlt percekben és nem volt jó érzés. Felüdülés volt ezután Volt helyezkedését tárgyalni. Szerettem azt a nagy babát, akkor is, ha mostanság mikor fel akar ugrani, hogy felvegyem, inkább ő tudna engem. Nem kis darabka életkém. - Előfordulhat, lehet egyedül érzi így magát. Tudod milyen szomorúan néz, mikor véletlenül nem jöhet be a szobába, vagy ki, vagy hasonló… olyan bánatos.
Nagyon aranyos tud lenni a szőrmók, múltkor például felraktam rá a pórázt, aztán mire kettőt pislogtam a szájban volt és elindult elvinni magát sétálni mert lassan szedtem össze a cuccaim hozzá. Kis önálló. Bár nem lep meg, az lepne, ha amennyire szeretjük, nem ilyenné tenné. Jó kutyi, csak nem mindig.
- Naga? Nukasha. Ha tudtam volna, hogy jövünk ide, lehet elrakom, de valaki ezt reggel a „muszáj menni” és a „ne akard, hogy én vigyelek” között kihagyta. Lehet gyorsabb lettem volna pedig - mondtam neki kicsit dünnyögve mindezt. A kérdésekre csak zavartan babráltama nyakláncot a korláton támaszkodva. Azt a szívecskét nem szoktam levenni még nem nagyon-nagyon muszáj, többet volt velem már, mint a kavicsaim egyhuzamban. - Tudod jól, hogy a legnagyobb trükköm az, hogy egyedül el tudok tüntetni egy eeegész pizzát. Nem tudom, hogy szednélek fal, vagy mi. Hogy csináltam elsőre?
A vállamnak döntöttem a buksimat, úgy fordultam felé, egészen jól viseltem ezeket, de lehet csak azért mert ezen a téren nem is nagyon akartam virítani. Sokáig nem érdekelt egyáltalán, ahogy a buta fiúk sem, aztán meg lassan, de biztosan, szükségét vesztette számomra, hogy ilyet keljen kitalálnom. Inkább leülnék valahol sírni, még megtalál. Mondjuk a maciknál, ha odataláltam. Közben észrevettem, hogy figyel, vagyis inkább a pocimat, egy pillanatra én is lenéztem, de aztán a vidrák felé mosolyogtam.
- Pedig lehetnél még orvosi csoda, ha kiderülne, hogy igazából odabent van baba - böktem meg a hasát, miközben egy gyors puszit adtam az ajkaira. Még mindig nehezen tudtam elhinni és tudtam, hogy hallanom is kell biztosra. Érzésnek fura volt, hogy bizony, lehet odabent már lakik valaki. Már nálam, nem nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha mesékről volt szó, akkor lehetett velem egy lapon említeni a kívánságokat, ugyanis azok terén akadtak ilyenek. Volt kedvencem, olyan is, amit legalább heti négyszer tuti meglestem, vagy ha nem volt idő, hétvégén pótoltam, egy nap alatt. És az örök szerelmek, azok, amik kihullajtották a hajam, ha utalok valamire, azt például életem szerelme nem érti meg. De nagyon-nagyon szerencsés lány vagyok, olyan, aki elmondhatja, hogy a férje nem horgászni viszi büdi halak közé vagy éppen valami uncsi baráti társaságba, ahol hangosak és mindenáron beszélgetni akarók az emberek. Nem bizony, az én Boojiboom a legjobb. Nézhetünk mesét, PS-ezhetünk, nincs baja a tánccal, mondjuk addig biztosan, még csak én űzöm, a kviddics meg amúgy is közös szerelem Volt mellett. Ezek után az, hogy hasonlóan nem nyerte el valami romantikus film nézésének ötlete a tetszésünket meg sem lepett. El is engedtem a dolgot elég hamar, és még a Grut is próbáltam nézelődve, hátha út közben is látni állatkát, nem csak combközépig érő és szaladó totyogókat. Akiknek próbáltam nem útban lenni, mert ők nem vettek észre, pedig hozzájuk képest kicsi se vagyok!
- Nagyon ügyes és okos bizony, de már nem is baba. Már vagy nyolc hónapos, lassan kipotyognak az első fogai, ha még nem hagyta el a tudtunk nélkül az elsőt valahol. Mi van, ha lemaradtunk?!
Eddig bele sem gondoltam jobban abba, mennyire nagyfiú a kis drága, de most sikerült. Kicsit aggodalmasan néztem magam elé ezen agonizálva, meg a reggelünkön.
- Felkeltem volna…. Valamikor. Csak nem lennék képes egy egész napot ágyban tölteni - illetve de, képes lennék. Ezt viszont már megtartottam magamban, azt hiszem így is nyilvánvaló. Tűről volt szó, orvosokról, vizsgálatról és amúgy is már reggel forgott tőlük a hasam és gombóc volt a torkomban. Inkább csak somolyogva igyekeztem odafigyelni a kis odaszúrásokra. Néha megijedtem egyik vagy másik miatt, talán mert komolyan vettem a vicc helyett, de sosem neheztelek rá ezekért. Tudom ilyenkor is, hogy mennyire figyel rám, ami pedig nagyon édes.
- Igen? Keve egyszer azt mondta, hogy csúcs, de ijesztő is mennyi be nem fér a számba. Nem is értem - ráztam meg a fejem kicsit értetlenül, aztán nevetve fordultam az irányába.
- Nem dobtam, kipotyogtak véletlenül, te meg… hát ott álltál, nem tudtak tovább gurulni máshoz! De látod, most mi lenne, ha lennének, és más lábához gurulnának? Én azt nem szeretném - a fejem ráztam nyomatékosítva, hogy nem, ez szörnyű lenne. A kacsintásra felkacagtam, aztán meg megpróbáltam elképzelni, hogy a hasában a zöldteát vizsgálják. Bizarr lenne. Gondolom olyan ultrahangosan csinálnák, mint amivel a szívet is szokták sportorvosin. A lötyi egyáltalán látszana?
- Ühm. Mert én az lennék? - Kicsit belém szorult minden más mondanivalóm éppen egy sóhaj kíséretében. A mosolyom ugyan nem távozott, de be kellett valljam, hogy eddig igazán át se gondoltam ezt. Hogy nincs kviddics, és….a tánc. Szófogadóan fordultam vissza a vidrák felé, hogy figyeljem, ahogy páran egész közel merészkedtek hozzánk így leguggolva a korlát alatt figyeltem őket szembe. Kis cukik, sajnálom, hogy nem lehet simizni őket még mindig. - Menjünk a fókához, pingvinekhez meg a macikhoz? Vagy másfelé megyünk tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Sajnos bármennyire szerettem volna hinni egy más válaszban, sejtettem a dolgot. Kicsit fancsali arccal vettem tudomásul a dolgot, de azért örültem, hogy azóta nem hagyták ott lehetőleg sehol, legalábbis legjobb tudomásom szerint.
- Mert a nap volt gondolom a legnagyobb problémája neki is reggel - bólogattam, mint akinek meggyőződése van és egyetért, de nem így volt. Ettől még igyekeztem elhinni a dolgot. Annál jobban ment ez, mint az a tévhit, hogy a süti a combra megy elsőre. Nem bizony, az ember feneke növekszik, és nem szép módon. Igazán pakolódhatna másfelé az a süti, ha már ennyire ragaszkodó lesz a megevés után. Ezért is markolok elsőre rá inkább az innivalóra, ami alatt jót vigyorgok a poharak között kotorászva a reakción meg még meg is rázom a fejem. Mondjuk nem vicces, tudom én, ha véletlen gesztenyés sütit találnék, valószínűleg már a megyében se lennék, hanem inkább otthon.
- Van, a legtöbb, amit itt látsz el szokott fogyni. Majd ígérem otthon sosem tartunk semmit, amiben van, jó? De inkább igyál - mutattam a pohárra aztán a szájára. Miután felajánlotta nekem is, picit nyújtózva megszereztem a szívószálat és kicsit nézelődtem közben. Az utolsó kortynál felnéztem a kék szemekbe, aztán lévén elég vicces volt a dolog el is nevettem felbubizva az italunkat. Elengedve a rózsaszín finomságot inkább kerestem sütit. Azonban ellépve Lewy mellett egy picit összerezzentem. Megszoktam már, hogy hangzavar van, hangosak, vagy éppen élénkek az emberek, de ez nem olyan volt. Én visszatértem a sütikkel, már éppen örültem volna, de ez gyorsan megváltozott. Csak kicsit rémülten pillantottam a férjecskémre, hogy most itt mi történik, ő pedig megragadta a kezem én egy pillanatra lecövekeltem, így majdnem orra buktam, de aztán utána indultam. Jó, én sem akarok itt lenni, ez nem tetszik, nagyon nem.
- De…de… várj, sütik. De… jó. De..
Több mindent is akartam volna egyszerre, egyrészt, hogy mi a fene történt, még én a kókuszos csodákkal törődtem, meg azt is, hogy akkor ugye megint elmarad a tánci, amitől eléggé el fog csempülni a szám, meg hát hova is megyünk? Végül csak csendes bólintással annyit visszahúztam a Drágán, hogy a legközelebbi tálcát felkapjam. A tömeggel ellentétesen indultunk el, hamar kikerülve a fényeket és a balhét. Annet még kerestem a tekintetemmel, de éppen nem láttam őt. Ez biztos nem lesz majd egyszerű téma jövő héten a megbeszélésen. A sötétben botorkálva szorítottam meg a lengyel kezét, a másikban a tálcát szorongatva ahogy lassan ismerős utacskát tapostunk magunk mögött hagyva a tavacskát és a bált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon kell igyekeznem, nehogy rossz helyre lépjek folyamatosan, mert mintha a lábam alá került volna minden tipegő. Az egyikre rámosolyogtam, mert éppen nagyban ette a fagyit és jobban megijedt tőlem, mint én tőle. Szerencsétlen. De a fagyija az elég jól nézett ki.
- Bizony, elég nagy fiúcska már. Olyan gyorsan megnőtt… eddig fel tudtam emelni, most már négyszer kell nekifutnom, mire rendesen ölbe tudom venni. És úgy se túl könnyű - jegyeztem meg, bár nem volt vele gondom, csak elég vicces helyzeteket teremtett. Ettől én még nem adtam fel és ugyan úgy megdögönyöztem néha a kis drágát, pedig lassan már nem leszünk egy súlycsoportban megint, csak nem az én javamra. Jól megértjük egymást, ő is szeret lustizni és aludni, én is, meg játszani a kertben és dolgozunk a víz szeretete dolgon is.
- Ez valami lengyel izé akkor, vagy csak mert ő is fiú? - Nem tudtam eldönteni egyelőre, hogy a kérdésem bután hangzik-e vagy csak értékelni kell benne az őszinteségem és érthető. Éppen ezért túl is lendültem hipi-hopi rajta. - Az a vörös, az… azt még mindig nehezen sikerült megérteni. De nekem az is tetszett ám, nem volt vele baj - ráztam meg a fejem is mellé, mert tényleg így gondoltam. Azon csak jót mosolyogtam magam elé, amit utána mondott, de ennek is szólhatott volna. Nem voltak elvárásaim, vagy szerettem volna bármit behajtani. Én megkaptam már elég régen azt a bizonyos kérdést. Nem olyan volt, mint a filmekben meg mesékben, de ez miért kéne zavarjon? Olyan Lewys volt, ami nekem tökéletesen megfelelt. Igazából pár napig utána még azt sem igazán fogtam fel, hogy ezt nem csak úgy mondta. Most meg? Ott van az a bizonyos jegygyűrű is az ujjamon. Akaratlanul is arra siklik a tekintetem, aztán a földet nézegetem, miközben felegyenesedem a guggolásomból.
- Szeretlek, és azt hiszem az sem zavarna, ha még nem gondolnád úgy, hogy jó lennék. Majd igyekszem az lenni mikor kell és nem lehet baj, nem? - fordultam felé, majd a keze után nyúltam, ahogy még utolsó pillantásokat vetettem a kis szőrös tüneményekre.
- Ühhüüüüm. Mehetünk tovább, biztos nincs más, amit szeretnél megnézni? Most nem hoztam nasit piknikhez, azt szalasztanunk kell…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Megmutatni?
Kicsit hitetlenül és értetlenül álltam a téma felett egyelőre, és ezen nem segített az, hogy máskor majd megtudom. Egy ideig bután figyeltem, a fejem is oldalra döntöttem, pont úgy, ahogy Volt szokta, mikor nem akarja megérteni a nemet, csak én tényleg tudatlan voltam. De végül láttam, hogy ezt el kell engedni így én is megtettem, bólogattam is hogy hát rendben van, majd máskor.
Nem tudtam nem sóhajtani egy aprót arra az egészre, amit levezetett nekem. Értem én, meg úgy logikusnak is tűnik, de azért néha csak nem ennyiből állhat az egész. Persze vannak napok, vagy éppen időszakok, mikor nagyon-nagyon szeretném, hogy ez meg az helyett, inkább velem legyen, de meg sem fordult a fejemben soha, hogy bármitől visszatartsam ilyen miatt. Szeretem azt látni, mikor boldogan jön haza edzésről, mert valami különösen jól ment, vagy valami reklámozós dologból, amit meg élvezett. Miért állítanám meg ebben, vagy éppen a tanárkodásban? Nem hinném, hogy kedves és fair dolog lenne a részemről. Nem tudok egyelőre okot vagy erőt rá találni magamban, hogy ezzel szembe menjek. Bármikor, mikor nem szabad amúgy is rám az ideje. Megrántottam a vállam és szótlanul maradtam a témában, bárhonnan nézem, hát ehhez nem tudtam már mit mondani.
Inkább felvázoltam gyorsan milyen nem baráti dolgok történhetnének, amik nem tennének jót a bordáinak sem, amin nevetgéltünk, de én azért tényleg nem akartam volna, hogy ebből baja legen.
- Igen, az. Lehet be kéne venni, amit adtak rá és pihenni, nem? Vagy ezt eeeesetleg nem mondták - kicsit összeráncoltam a homlokom, mert miért ne mondták volna? Biztos voltam benne, hogy kapott tanácsokat, csak ha nem illik a saját tervébe az valami távoli iránymutatás maradhat. Tudom, mert én sem szerettem, mikor összepakolták újra a combom vagy a vállam, utána még ezt meg azt kellett volna csinálnom szerintük. - Ha nem fáj máshol, akkor nincs szükség a gyógypuszira másutt. Kár.
Elég szomorkásan pislogtam rá, még eleresztettem. Persze ez inkább öröm volt, mert legalább rendben van, de én tényleg szívesen dobálom tele puszikkal, ha az bármin is segít, ilyen ez. Észrevettem, hogy a szoknyám igazgatására csúnyán néz, én meg megmerevedve a mozdulatban bámultam rá. - Mit csináltam?
Mire észbe kaptam, már a póló is huss, megszűnt, én pedig előbb kicsit mosolyogtam majd zavartan nevettem fel bólogatva a buksimmal, mert hát igen, meleg van.
- Aaaaz bármikor, de szólj, ha fáj, nem akarok megint rossz helyen matatni - szólítottam fel rá, aztán vigyorogva nyomtam az ajkaim az övére, majd kicsit hátrébb csúsztam a popsimon, hogy előre hajolva az oldalára is adjak kettőt mielőtt visszaegyenesedtem volna, hogy oldalra billentett fejjel a számhoz emelt ujjamra harapjak. - Sokáig fog még fájni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem a megerősítés és a rémnézés együttese egyszerre hozott rám egy kisebb, de most éppen elegendő megvilágosodást. Még némi „óóó” is elhagyta a számat egy pillanatra, aztán inkább becsuktam, mielőtt megint valami hülyeséget kérdezek. Abban már elég jó gyakorlatom volt és olyankor csak kellemetlenül érzem magam. Pedig amúgy igyekszem rá a lehető legjobban figyelni, de valahogy az, hogy a szavak mögé nézzek elsőre néha elmarad. Könnyebb, mikor csak úgy ott van kimondva, de pont nekem nem kéne ezen csücsizni, hiszen legtöbbször hallgatok, meg ma is, tettem egy nagy kört a békákkal, pedig csak úgy megmondhattam volna, nem?
Azt viszont a mai napig nem értettem miért kellene, hogy legyenek elvárásaim, vagy olyan kéréseim, amivel bárkinek, jelen esetben a férjecskémnek az életébe belenyúlkálnék. Gyakorlatilag majdnem minden sokkal előbb ott volt már az életében, mint én, és amúgy is, még mindig problémáim vannak ezzel a szeretném-akarom dologgal.
- Jahj, ne legyél butus, nem mondtam, hogy nem megyek veled, csak hogy talán kellene… - ráztam meg a fejem rosszallóan. Hát mit gondolt, én addig magamban pizsibulizok majd itt a konyhában? Vagy beköltözöm Volthoz? Aki nem mellesleg szerintem egyből cuccolna az apukájához, szóval úgy is egyedül nyomhatnám a partit. Ez is szomorú. - Rossz vagy, naaagyon.
Az ajkam beharapva nevettem el magam, miközben az arcán végigsimítva figyeltem az instrukcióit. Jól megjegyeztem ám, de a kinyírt mozi kifejezésre csak bambiztam rá, aztán a combomra, meg megint rá. - Szereted a katasztrófaturizmust? Van színes mintám, mert tegnap nekimentem az asztalnak, de más izgi nincs.
Jobban belegondolva nagyon örültem, hogy ilyen kis önmaga megint ezekkel, hogy senki nem szomorkodik, és nem érzem azt sem, hogy ne lenne boldog. Nem volt egyszerű a múlt hétvége, meg az elmúlt napok sem azt hiszem, szóval ez most így több is volt, mint jó. A csók és a puszi után csak néztem rá, vicces volt, mert én is csikis vagyok és tudom miilyen rossz néha ezzel megküzdeni. DE aztán a visszakérdésére csak leengedtem a kezem az ajkaimtól és a lábaimon megtámaszkodva hajoltam oda hozzá, hogy az előbb jól megmutatott bizonyos fájós pontokra puszit adjak. Szép lassan és óvatosan. Mielőtt azonban az ajkaira tapasztottam volna az enyémeket még a nyaka köré fontam a karom a tarkójánál a hajába futtatva az ujjaim.
- Minden fontos, mert érdekel. De ennek örülök, nem szeretem, ha fáj neked - ingattam a fejem, aztán nevetve szüntettem meg a távolságot az ajkaink között közel húzva őt magamhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kutyánk valahogy úgy, ahogy az apukája is mintha kicsit ott tartanának még, ahol mondjuk a tanév elején voltunk. Mikor pici volt, a négy mancsa elfért az egész ebbel együtt egy ölelésben és kis könnyűke volt. De megnőtt, gyorsan és kíméletlenül. Még mindig iszonyúan édes persze, de ez nem segít a megoldandó gondokon, mint a miként tudunk örülni egymásnak, meg azon, hogy megszokta a napirendet, amit kicsit kinőtt.
- De milyen szomorú lenne már akkor! Meg még én is. Különben ez is meg szokott történni, de ettől még, ha véletlenül én érek haza előbb felmentve őt az egész napos egyedüllét okozta kínokból, ugyan úgy rám veti magát, mint rád szokta - vagy szoktuk. Nézőpont kérdése a tény, szóval csak vigyorgok egy kört inkább és nem fejezem be a mondat ezen részét, csak gondolatban. Ami Volt viselkedését egyébként illeti, túl sok dolgot tanult el tőlünk. A legtöbb emberre, aki séta közbe beszél hozzám, ha ketten vagyunk morog, állandóan enne és a meséket tűri, minden máson legtöbbször alszik. Nem is értem kiktől tanulhatott.
- Háát igen, akad pár, akik már kicsit furin vékonykák, van, aki szép, de az azért más - picit grimaszoltam mellé, de nem volt bajom, csak olyan volt az egész téma, amilyen. Láttam már seprűn is ülni ilyen embereket, na az az igazán ijesztő szerintem.
- Nem szereted a kéket? Pedig a hupikék törpikék még pont menők voltak abban az időben - haraptam be azzal az alsó ajkam, hogy ne nevessek nagyon fel azon, ahogy ezt elképzeltem. Ami a szülős részt illeti, én inkább azon voltam, hogy ne legyen rám senki se mérges, pláne anya, ha már szinte csak vele találkoztam minden nap, meg a nagyiékkal, ha éppen ott ebédeltem, mert ő nem volt otthon az iskolai dolgai miatt. Mindezek ellenére, meg lázadozás és hasonlók, nem hittem, hogy bármivel tartozna nekem, eg tulajdonképpen már teljesült ígéret nyomán. Mert így van. Itt van velem, szeretem, szerethetem. Ő nem bunkó és buta, én meg nem undizok… Olyan sokat, azt gondolom.
- Tudom, mert szuper vagy, ebben is - mosolyogtam rá, hogy aztán a kezünket figyeljem. Engem nem különösebben bántott az, ha furán néznek, az igen ha sokan figyelnek, de most úgy el voltam foglalva, ha így is volt, ezt nem vettem észre, másként lehet kicsit rosszul érezném magam, arra meg most semmi szükség.
- Jó, ők is nagyon édikék, menjünk oda is. Ühhüm, hát jó, vigyázol a kockákra, értem én - bólintottam párat nagy meggyőződéssel, hogy ez így van rendjén. Nekem se ártana néha ráülni a kezemre, mikor éppen nyúlok az otthoni édesség felé, vagy készülök repetázni a spagettiből. Belegondolva ez életem örök problémája. - Az, elég meleg van, ilyenkor an az, hogy kimész a napra és vagy leégsz, vagy úgy jössz vissza az árnyékba, mintha bekentek volna étcsokival. Nem finom leszel, csak elég barna - magyaráztam kicsit talán túl is a dolgot, de a fejem időközben megráztam, nem vagyok szomjas éppen, abban biztos voltam. És amennyit bereggeliztem a pocim se háborgatnám többel egyelőre, akkor se, ha van, amire nem mondanék nemet. Közben elindultam, hogy megkereshessük a többi cukiságot, meg amúgy is, ha jól emlékszem ott van ilyen fagyis-üccsis, ha mégis kéne valami. - Taaaalán kééésőbb fagyizhatnánk, az esetleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Fejlődő képes kis lány vagyok, ha úgy vesszük. Másnak javulni kell, nekem meg csak rájönni a világra, ami miatt néha nem tudom, melyik lehet nehezebb. Ennek ellenére a mai napig voltak, amik furák voltak vagy zavarba hoztak, és lehet sosem fogom ezt kinőni vagy elhagyni, ahogy tetszik. Nagyon értékeltem, hogy a sok ilyenem ellenére sem fáradt még bele abba, hogy néha megmagyarázza így vagy úgy a dolgokat, pedig én a legtöbbször rosszul éreztem magam, hogy meeegint nem kapcsoltam. Az viszont magamtól, még viszonylag időben eszembe jutott, hogy neki pont nem itt kéne velem ölelgetődnie, hanem az ágyban pihenni miután bevette a kis szereit. De láttam és tudtam is, hogy fölösleges feszegetnem, majd, amit akar lesz úgyis.
- Teeeee Stitch - nevettem fel, ahogy a kezem odakapva a tenyereim közé fogtam az arcát. Csikizett is, ami miatt nem is tudtam csak úgy abbahagyni, szóval nem könnyítette meg a dolgom. - Nem, ettől nem vagy rossz, nem foglak lespriccelni. Amúgy is, csak békáim vannak még. Most dobáljalak meg, vagy rakjam ki őket rajtad?
Képtelenebbnél is képtelenebb ötleteim vannak néha, amik csak úgy kicsúsznak a számon gondolkodás nélkül és néha az értelmet is mellőzik. De mire összekaptam magam, addigra már úgy éreztem magam, mintha most össze akarna veszni azon, hogy a szoknyám hogyan is áll. Persze nem vettem magamra, csak megráztam a fejemet, hogy nem hiszem el, hogy tényleg ilyen, pedig tudom, hogy de. Már nem is válaszoltam, csak azokat a bizonyos puszikat adtam inkább, én igyekeztem segíteni, bármennyire is inkább csak eszmei értéke van a dolognak. Pedig szeretnék puszival gyógyítani az esetében, de ez sajnos nem kívánságműsor.
- Azt sem szeretném, de tudom, tudom, hogy ezzel jár, én azért remélem, hogy nem jön nagyobb baj - és mindezt őszintén mondom. Tényleg úgy szoktam kint csücsülni a meccsek alatt is, vagy ha véééletlenül kitopogok valami nyílt edzésükre is, mert éppen szabad nézni, hogy persze nagyon drukkolok, nyerjenek, meg jól menjen minden, de leginkább annak, hogy egyben is maradjon a férjecském. Nem tudom mennyire lenne szép azt várni, mennyi idő alatt legózzák össze, ha beüt valami nagyon-nagyon szomcsi dolog. Ezt gyorsan feledve inkább elhessegettem a gondolataimat és mosolyogva rá mélyedtem el végül a csókban. Csak mikor egy nagyobbat szusszantam közben, hajoltam inkább el lesütve a szemem, hogy aztán csak figyeljem őt megsimogatva az arcát.
- Tényleg jobb lenne, ha békén hagynálak pihenni, mert nem gyógyul meg csak úgy…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szeretem Voltot, szóval már a mondat azon szakaszában, hogy tudom-e, ha megnő a pocim, hogy kell viselkedni szomorúan sóhajtottam fel és bólogattam is. Nem, igazából csak sejtettem, de ez most egy és ugyan az. Sok dolog lesz azt hiszem még, amit nem illik vagy egyenesen tilos lenne csinálni és ettől azért előre félek egy picit. Nyilván ezzel jár, de azért, ha kiderül, hogy minden elfogy körülöttem, mit fogok csinálni? Nem lóghatok Lewyn sem állandóan és nem tudom, biztos megoldom, d ez nem olyan felvillanyozó része az egésznek sajnos.
- De azért még bírom, csak lehet, nem? Egyelőre még biztos, bárhogy is van, ugye?
Nem tudtam eldönteni, hogy reménykedem, vagy csak szeretném, hogy így legyen, mindenesetre a tény elfogadásával még nem lesz számomra kedvesebb a dolog. Most kénytelenek leszünk a napi programot napozásra több napozásra és hempergésre cserélni. Olyankor legtöbbször én borulok rá szegénykére. El is eveztünk róla, mint témáról, hogy aztán megkapjam azt a bizonyos szemforgatást, amit mindig szinte, ha lassan esik le valami, vagy értetlen vagyok. Jogos persze, de hé, én eddig sok ilyenből kimaradtam. Sosem dicsérgettek, örültek úgy nekem, mint ő, vagy hát úgy minden, szóval nehéz volt a felfogásom, igen. Úgy, hogy azt észrevetted volna? Úgy valóban nem tették veled.
Csak mosolyogtam egyet aprót rántva a vállamon, mintha ez mindegy is lenne, pedig amúgy nem volt az, örültem neki és boldog voltam tőle, hogy ez így jó neki és szereti.
Nem volt baj a pumukli hajjal, ahogy a Papa mondta, csendese vigyorogtam rá a Drágára, mert azért halványan rémlik, hogy ezt a megnevezést még hallottam az eset után párszor. Lehet nagyapának jobban beakadt a „focista”, mint hittem.
- Jó, ha ilyen vagy, akkor majd megtartom magamnak - dugtam ki azzal a nyelvem rá, még kicsit össze is ráncolva a homlokom és a nózim. Én szeretek vele kedves lenni és nem az egóját bizergálom, csak szeretném néha, ha tudná, hogy én így tartom őt a legjobbnak, akkor is, mikor néha előjön, hogy szerinte ezt meg azt ő sem csinálja jól. Inkább csak bandukoltam előre, és hamar sikerült a fókák közelében lévő pingvineknél kiszúrnom a tömeget. Meg tudtam érteni őket, a kis öltönyös madarakat én is imádom. Meg Lewyt is kockákkal is, meg szerintem anélkül is szeretném, bár így azért helyesebb, tény.
- A pockok is cukik, de nem tudom, furán. Bár a kispapáknak nem lesz pocija?
Igen, ebben a pillanatban remekül sikerült elfojtanom a vigyorgásom és egész komolykás fejjel pillognom rá, mintha halálosan komolyan kérdezném, hogy majd ő is növeszt-e, ha ez a sorsocskánk. Aztán ahogy kifejtette, hogy mindig leég, mert tényleg ez a helyzet vele, elnevettem már magam. Én jól elvoltam, én csak csinin szoktam barnulni, bár az zavaró, ha ott marad a bikini helye, de ezt már megtanultam orvosolni ügyesen. Most sem látni sehol pánthelyet, nem igaz?
- De még nem tudooooom ám, most sokat ettem úgy is, menjünk inkább nézzük a fókát, már mindjárt jönnek a smaciid is úgy is - közöltem nevetgélve, ahogy felgyorsítva befodultam elé, és óvatosan hátrálva húztam végig rá vigyorogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jobban is reagálhatnék talán, vagy nem is tudom, hogyan kellene. Nem akarok ebből az ilyenek mellett sem valami negatívat kanyarítani, mert igazából bármennyi lemondással is jár az, ha két embernek az ohanájába kisbaba költözik, megéri azt mondják. Én meg elhiszem nekik, csak furcsa, hogy ami eddig olyan jól elfért, arra oda kell figyelni. Azt meg jól tudja a Drága is és bárki, hogy ebben néha nem jeleskedem. Szóval erőt vettem magamon és nem hagytam, hogy nagy búba másszon a pofim és én sem.
- Tuuudom. És rendben van, majd az okosok megmondják, gondolom.
Bíztam benne azért, hogy nagy baj ebből nem lehet. Én sem akartam, hogy baj legyen, semelyikünkkel, pláne a békucinkkal, ha odabent van már. De azt hiszem, még ott tartok, hogy csak kezdem kapizsgálni mi is kezdődött el, az meg sosem egyszerű.
Picit el is vesztem a témáink között, mire eszméltem, addigra meg már ott tartottunk, hogy én csak nagyban nyunnyogtam grimaszolva, ő pedig még ki is nevetett. Szépen vagyunk.
- Pontosan tudom, de ettől még dünnyöghetek, hogy miért ne legyezgethetnélek... - mondtam kicsit morcosabb hangon, de ez egészen hamar elmúlt szerencsére, inkább nézelődtem, nem akartam megsértődni, csak nem szeretem, hogyha nem lehetek kedves, mert úgyis mindegy alapon. Ez olyan kicsit, mintha azt mondaná, úgyis tudja, hogy szeretem, nem kell mondogatni. Bármennyire is éles példa. Meg különben is. Csinálja inkább más? Borzalom. És most nem az állatkákra célzok.
Természetesen nem gondoltam komolyan, hogy majd jól kipocisodik, hiszen nem vagyunk csikóhalak, de ahogy láttam jól elgondolkodott, ami nem tudtam mennyire jó.
- A pocok pockok feltétlenül azok, a pocakos bácsik meg nem tudom, nem ismerek túl sokat, hogy ezt megmondjam - gondolkodtam el kicsit a kérdésen jobban. Alapból nem sok bácsit vagy férfit ismerek, így nem volt bonyolult átszaladni az ismeretségi körömön fejben, kivel és mi a helyzet, de semmire nem jutottam. - A zsánerem? Mármint te pocival?
Kicsit hunyorogva csóváltam a fejem, mert nem tudtam erre mit mondjak, pedig nem akartam kikerülni a választ, csak annyira elmerültem, hogy nem fogtam fel asszem mit kérdez, de a válaszom is jól mutatja, hogy nem nagyon gondolkodtam soha senki másban. Mivel előtte azt sem tudtam, hogy ilyennek kéne legyen.
- Biiizony, őket is várom már nagyon. De előbb a fókák, pacsival vagy anélkül - integettem kicsit felé a szabad kezemmel a széles fogkrémreklámos vigyorom mellé, aztán befejeztem a mini műsorozást, mikor valaki rám nézett és még észre is vettem.
- Naaaagaaa. Miért? Ha csak nincs még egy Lewy, aki focista, azt hiszem erre nem sok esély van… van még egy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Csak nevetve ráztam a fejem, ahogy ránéztem, miután már jól összenyalt. Olyan képtelen volt néha az egész életünk, de annyira imádtam ezt. Most is legszívesebben csak néztem volna még egy kicsit nevetgélve, ez olyan kis boldog pillanat volt, amiket így a manók a fejemben becsomagolnak, aktába pakolnak és elraktároznak, hogy el ne legyen felejtve. Igen, ami azt illeti, most dolgoztak és nem voltak szabin, igyekeznek segíteni.
- Jó bizony, Boojiboo. - hajoltam egész közel, de a csók most még elmaradt, éppen csak összeérintettem az orrunk hegyét, mielőtt úgy tettem volna, mint aki visszakozik, hogy aztán az orra hegyét megnyaljam. - Nem tudom, fogalmam sincs, csak úgy jönnek tudod ezek, aztán kimondom, majd elszaladnak. Felvette az ötlet a nyúlcipőt, lehet már Pécsen sincs.
Azt hiszem hosszabban, összefüggőbben és több szóval sikerült beszélnem, mint az este eddigi részében bármikor, de azt senki nem mondhatja, hogy bármi bú vagy bánat járkálna a fejemben. Az elmondottak alapján maximum moly meg pókháló lehet odabent, de legalább szúnyogok nem lesznek. Egyelőre én is elengedtem ezt, mint a menetrend tartását a TÜKEbusz szokta.
- Igen, tudom. Nálunk is volt gubanc, most rendben voltunk pár hete, meg lett új csere de azt hiszem most úgy… - sóhajtottam egyet, mert azt bizony pontosan tudom, hogy ha már kiderült mi a helyzet a pocival, akkor ezt oda is jelenteni kell. Az meg gondolom előbb vagy utóbb azzal jár, hogy le kell tenni a seprűt. Most inkább csak eltöprengtem szerencsére a jókedvem állandósulni látszott ezek ellenére is.
A csók ugyan megszakadt, amire még csak hümmögni sem mertem, vagy éppen zizegni valami butaságot, mint máskor, csak mikor felkelt akartam utána nyújtózni, de hagytam, hogy visszaöltözzön és elinduljon. Hát jó. Szusszantam még egyet, mielőtt döntésre jutottam volna.
- Megkeresem a pizsim és én is jövök - azzal lelkesen keresés helyett még vagy három quaxit tömtem a pofimba, aztán elindultam utána, a szobában meg egyből a ruháim felé, ahol nagyobb kutakodás közben kerestem a cuccaim, mert megint kifejezetten nagy rendet hagytam délután, mikor a rajtam lévő szoknyát kikukáztam. Lassan lenyeltem az utolsó falatot i, ahogy magamban dúdolgatva lassan a ruháim mélyére értem még a lábaim is járt szokás szerint. A tekintettemmel közben a férjecském kerestem, hogy is áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mondhatnám biztos, hogy nem, nem így van, de nem akartam belemenni abba, hogy én ettől még nem tartom őt annak. Inkább csak a szemem forgattam, még kicsit lóbáltam a kezeinket majd oldalra lépve a vállának koccantam kicsit vigyorogva. Láttam, hogy megint a hajában jár és kényszerem lett volna visszaturizni, mert olyan furin előre állt, mai amúgy cuki volt és csini, de nem az igazi. Észre se vettem, hogy milyen sokáig bámultam a haját, mielőtt a lábam elé néztem volna végre inkább. Most szerencsére nem volt térdmagasságban lévő törpe, akin áteshettem volna.
- Ühhüm, abban nem kételkedem, hogy ők rendesek. De féltékenyek? Ha szeretnek pockok lenni, akkor meg minek?
Sokszor bonyolult és magas nekem néhány ember. Ha szeret az lenni, miért irigyel bármit. Ha meg nem szeret, miét nem tesz ellene? Én sem szeretném, hogy akkora legyen a popsim, mint egy ház, ezért is csinálom rendesen az edzős gyakorlatokat, hiába hámizok néha sokat.
- Hát nekem mindegy mikor és hogyan, vagy éppen milyen leszel, csak te maradj meg nekem.
Nem tudom azt sem, és nem is vagyok elég bátor elképzelni, hogy mi lesz velem mondjuk 5 év múlva, nem még arra tíz évre rá. Kicsit távolinak tűnt, talán túl utópisztikusnak is, mert hát minek járjunk a jövőben, ha a jelenben is szép dolgok vannak? Mint az ohanánk. Szeretem ezt a kis családot és nem akarok semerre az időben mozdulni tőle nagy ugrással. Éppen ezért is örültem, mikor a fókához értünk. Rendes irányba fordultam, aztán a kis noszogatásra egy nagyon jó kis helyre kerültem, ahonnan tök szépen látszott minden.
- Örülök, és arra az egyre meg igényt tartanék, ha lehet - néztem hátra rá a vállam felett, kicsit nekidőlve a hátammal a mellkasának. Csak az állított most meg ebben a bújós mindenemben, hogy túl meleg van és őt se, meg magamat se kéne még forralni és tovább termelni a hőt az ölelős dolgokkal. - De, biztos, nem is szeretik a napfényt annyira, árnyékban szoktak úszni és nem is meleg vízben. Gondolom nyáron sűrűbben cserélik a pancsivízet is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Nem tudom miről beszélsz - közöltem még mindig nevetve. Úgy hangzott, mint valami új felfedezés, pedig ez már elég régen tény volt. Szerintem a legtöbben igencsak gusztustalannak tartották az ilyen megnyilvánulásainkat, de ami engem illet, én szerettem. Nem azt, hogy nyálas leszek, vagy, hogy utána meg kéne mosakodni. Leginkább a gesztust, amiből származik. Azt hiszem, nekem többet jelentett, mint bárki gondolná, még akkor is, mikor csak viccnek szánja ezt valaki.
- Igen, lehet, majd legközelebb jobban kitalálok valamit.
Az ígéret úgy szép, ha be is tartják én pedig ezen nagyon szoktam igyekezni, most sem lesz majd másképpen. Bár jelenleg én sem tudom, mit is akartam. Túl gyors a szám az agyamhoz képest, előbb van sebességbe téve, mint kellene sajnos. Nincs jogosítványom sem, látszik.
- Igen, értem, majd lesz valahogy azt hiszem. - Bíztam benne, hogy tényleg és akkor én sem érezném magam furcsán attól, ami előttem lehet kviddics terén. Azért mióta a varázsvilágba csöppentem napi szinten az életem része ez is, igaz mögöttem nincsenek ebben tíz évek, de sok munkám veszett el itt is a tánc mellett. Még azt gondolom nem tudom mit érezzek. És ez a helyzet éppen a kialakult helyzettel is.
A tekintetemmel végig követtem, ahogy felkel, visszaöltözik, aztán elindul a szobába. Egy ideig még figyeltem, amíg az orvosságát kereste elő, aztán inkább elvonultam a ruháimba matatni. Egy nagyobb sóhajjal kihúztam az egyik topot, aztán egy darabig csak szorongattam. Mikor felnéztem éppen lefeküdt, Volt meg már becélozta az ágyat, hogy bizony ő is jön. Aranyos volt tőle, de valahogy nem éreztem úgy, hogy ez változtat bármin is. Elképzelésem se volt megint mit teszek rosszul. Én csak szeretném, ha neki jó lenne és nem veszélyeztetné a felépülését. Ennek ellenére valamit mindig sikerül csinálnom nekem is, amitől ez lesz. Nem tudom, hogy én aggódom túl, vagy tényleg megsértődött, de kellett egy kis idő, mire rávettem magam, hogy a szoknyámtól megszabadulva a topba bújjak, majd az ágy felé sétálva nézzek rá. Beharaptam az ajkam egy percre megállva, aztán Voltra néztem. Nyomtam egy nagy puszit a buksijára megvakargatva a fülét, örültem, hogy legalább ő már nem haragszik rám. Bár ma úgy látszik mindenkit csak megsértek, fel sem kellett volna kelnem.
Bemásztam a helyemre, a férjecske felé fordultam, majd fölé hajolva a fejére adtam egy puszit még oda mondva halkan egy bocsánatkérést is.
- Sajnálom, Nyuszó, én nem akartam rosszat. - Felemeltem a takaróm és bebújtam alá, de nem tudtam lefeküdni, így nem ment. Szóval csak néztem voltot, közben az ujjaimmal a takarót gyűrögettem, és vártam, hogy valami történjen, vagy ne. Nem is igazán tudom, mint azt sem, miért kértem elnézést, de valamit biztos csináltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán kicsit tovább tartott a bambulásom, mint azt beterveztem, főleg, mivel éppen elfordult, mire kiszúrtam, hogy figyel, mit is furáskodok. Nem akartam, esküszöm, de a haj. Szóval a haj, nem kifogás, de mégis. Csak megtörtént. Inkább foglalkoztam a pockokkal, mikor végre tudtam másfelé is nézni.
- Szóval a lusták - egyszerűsítettem le a dolgot. Én is az voltam sokszor, így értettem miért nem éreznek motivációt, de nekem meg szokott jönni, mikor belegondolok, hogy nem akarok nagydarab, meg undi és tánctalan lenni. Mert ugye, ha kiesem a versenysúlyból, kinézem a koreográfusunkból, hogy lefokoz teremtakarítónak, vagy aminek tud. Az viszont, hogy más, hogy néz ki, annyira nem éreztem úgy, hogy az én dolgom lenne, mármint még Lewynél sem azzal foglalkoztam elsőre, hogy úgy… mindegy is. Persze helyeske, meg magas, meg kockák, de ezektől én elég messze álltam például decemberben.
- Akkor meg teljesen mindegy mi és hogy lesz olyan sok idő múlva - közöltem könnyedén, majd csak legyintettem, hogy a közmondásoknak egyébként is mindig más értelmeket adnak függően attól éppen ki és mire használná. A figyelmem én is a kis cukikra fordítottam, mint sokak körülöttünk szintén. Jól elvoltak, úgy tűnt nagy műsorra nem készülnek, de azért éppen elég szórakoztatóak voltak így is.
- Szeretem, hogy az enyém.
Miközben mondtam egészen széles mosoly költözött az arcomra, de nem fordultam hátra, csak magam elé figyeltem, ahogy pancsikál az egyik fóka. Egyrészt irigyeltem, mert a melegben ez baromi jó érzés lehet, másrészt azért ilyenkor kicsit mindig sajnálom az összes állatot. Azért ide be vannak zárva. Bár legalább nem jön a bálna és nem hamizza meg őt. Biztonságos itt.
- Egyszer láttam, mikor cserélik a vizüket, de amúgy én sem tudom. Azt sem, akkor hova teszik őket. Furi.
Persze ez nem jelenti azt, hogy ne kapaszkodtam volna éppen nagy elánnal a korlátba és hajolgattam volna előre, hogy lássam, amint a szélen éppen halacskát kapnak enni a gondozójuktól. Biztos éhesek már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Jobban belegondolva rá kellett ébredjek, hogy egyelőre még nekem sincs fogalmam róla, de ezek után már tényleg elő kell szednem azt a kis részét az agyamnak, ahol ez elindult, mert ott bizony kell valaminek lennie. De az is lehet, hogy csak simán kicsúszott valami más elraktározott infó mert újra már nem volt kapacitásom. Nem fér el ott fent sajnos minden erről napról napra rá kell ébrednem. És az a helyzet, lassan már nincs mit beáldozni, ez pedig szomorú. Hova fogom tenni az új élményeket?
Ami azt illeti, azon nem kellett sokat törni a fejem, ezt a lassan átforduló estét hova szeretném rakni. Annyira vegyes ez az egész, hol tényleg örülünk, mert ma azt hiszem illene, vagy ha nem is, legalább egy kicsit úgy érezni, de egyelőre attól is csak idegesebb leszek, és mikor már azt hittem minden jól van és csak neki kell még rendbe jönnie bumm, jött a csattanó, mint a Jégkorszak mesében az olvadás.
Próbáltam csendesen jelentéktelenné válni, és először észre sem venni, mi is történt, mintha attól jobb lenne vagy megszűnne a probléma, pedig nem így van. Mind a hárman tudjuk szerintem, mégis ő lefeküdt, és láttam, hogy morci. Én a ruháimmal babráltam, Volt meg csak becsámpázott, mintha a legtermészetesebb lenne, hogy ő itt most akkor inkább leköt mindkettőnket. Csak sóhajtva másztam az ágyba előbb a babót bizergálva, aztán Lewyre néztem, mielőtt feljebb másztam volna. Volt nagy lelkesen akart követni, de végül a combjaink magasságában megállt, és csak befúrta a fejét közénk. Ami nagyjából addig tartott, még az apja meg nem fordult, akkor visszavonulót fújt, átmászva rajtam és elfeküdt a másik oldalamon. Tudta, hogy én nem szoktam lelökdösni vagy kiküldeni, mert ha mennie is kell, nem én szoktam szólni.
- Minden oké? - aggodalmas és fájdalmas grimaszba csúszott az arcom hallva milyen hangja van mozgás közben és azt hiszem tényleg nem kellett erőltetnem, hogy mi most nagyon szeressük éppen egymást. Hiába van így, ha nem akarok rontani a helyzetén, azt csak nem szabad és kész. - Igen, én ezt tudom, és elhiheted, hogy nálam jobban senki nem várta se ma, se máskor, hogy haza gyere, hogy megint lássalak, mert hiányzol, mindig.
A végén már egészen megremegett a hangom, mert most tényleg rosszul éreztem magam, mármint úgy mindenhogy éppen, de vettem nagy levegőt, meg meg is értettem, hogy csak úgy vette elküldöm, pedig nem ez volt a célom. Tényleg, soha nem tennék ilyet és azt hittem ez nyilvánvaló is.
- De ettől még most nem vagy jól, ezt látom is, de leszel, ha betartod, amit kell, gondolom. És én nem vagyok fáradt - de, az vagyok, de így már nem fog menni most éppen az alvás. Nem kezdtem el sírni, de azt hiszem ez egy hajszálra volt, vagy van is, pillanatnyilag nem érzem. Nem szeretek ilyen lenni senki előtt, pláne a Nyuszó mellett. Lehetetlen alaknak érzem magam.
- Nem akarok nyafogni, tényleg sajnálom - csúsztam lejjebb az ágyon és húzódtam oda mellé az oldalamra fordulva. Ezek a napok és hetek nagyon nem voltak fényesek és kezd egy kicsit már sok lenni, lehetne már valami úgy igazán rendben is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Eléggé érezhető volt Alízon, hogy nincs minden rendben, de tényleg nem akartam túl vájkálós lenni, így egy darabig inkább csak biztosítottam róla, hogy hé, itt vagyok, ha bármi van, meg leszek is. Ehhez legalább tényleg oda tudok állni érdemben, nem úgy, mint mondjuk néha az LLG-hez. Megsimogattam a vállát, aztán inkább rátértem az anyagra, miközben infókat másoltam.
- Ühhüm, szerintem akkor valami ilyesmi. Írta Liv néni, hogy erről is kell írni, hogy miért az, hogy lehet, meg hogyan képzeljük el ennek a megjelenését. Ezt nem egészen értem. Valami mumusos átváltozásról beszélt… - néztem rá tanácstalanul. Nem akartam piszkálni vagy ilyesmi, de mindig voltak buta kérdéseim. Azt nagyon sajnáltam, hogy éppen most is, amikor a lehető legkevésbé tűnt alkalmasnak. Egy nagyobb sóhajjal tettem le a tollam, majd át is karoltam a barátnőm.
- Úgy sajnálom, hogy nem tudok benne rendesen segíteni. Nincs erre valami jó meditáció, vagy olyan bájital, ami nem árt, de segít? Nem értek hozzá nagyon, de mikor nagyobb kviddicses balhé van, ilyeneket mi is szoktunk kapni… - kezdtem bele megnyugtatásképpen, hogy biztos lehet megoldást találni. Én reméltem és hittem benne, mint mindig. - És a tanár bácsi mit szól? Vagyis ő nem tudott javasolni valamit? Gondolom tudj, milyen nehéz ez az egész neked… - fordultam felé és néztem a szemeibe a kérdésemet követően. Elgondolkodtatott, hogy mennyire hasznos egy diáknak, ha ilyen megterheléseknek van kitéve, pláne akaratlanul. Ez a képesség nem olyan, amit kér valaki, csak megkapja és neki kell kihoznia belőle valami jót. Ez meg nehéz lehet, nekem legalábbis úgy tűnik.
- Alíz, te bánod a képességed különben? Mármint, nem lehet egyszerű, ha tudnád lekapcsolnád, vagy azért ez a szenvedés még megéri? Olyan erős vagy, nem is értem. Én már tuti beleőrültem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Azt hittem, hogy ez neki is nyilvánvaló, márhogy ezt így gondolom és igaz is róla, szóval én csak kedvesen rámosolyogtam és inkább elindultam, hogy akkor pancsizzunk egyet. Ez a meleg senkinek nem tesz jót, ezt már elég rég be kellett lássam, szóval a hely és az idő is tökéletes volt erre. Persze tudtam, hogy előbb vagy utóbb ki kell jönnünk a hűsebb vízből, így természetesen igent mondtam a jóslásra. Ki tudja, talán még valami jó is kiderül. Azt hiszem kijárt volna már, hogy valami olyat is megtudjak, ami legalább pár percre is, de feldob.
- Mindenképpen, még a végén újradizájnolhatod a diákokat. Ez is lehet egy karrier kezdete - nevettem fel, mert amilyen sokoldalú tud néha lenni a szőkeség, még a divatiparban is megállná szerintem a helyét. Lehet kicsit túl optimista vagyok, de én úgy látom ez a megállapításom eléggé helyénvaló.
Felvetettem egy versenylehetőséget, amire egyből felcsillanó szemekkel figyeltem a válaszát, szerencsére ismertem már annyira, hogy nem utasítana el egy ilyet. A kviddicses vér az ereinkben ilyenkor is dolgozhat és ez sosem baj. Nem sok dolgot ajánlhattam így a legközelebb kellemeset kerestem, az meg ez volt. Vannak előnyei, ha az ember a hátsó padok minden helyét próbálta már. Ismeri kinél és mi az élhető, már akkor, ha az ember betotyog ugye.
Hamar felkészültem a mi kis összecsapásunkra még az arcom benedvesítettem, hogy ne legyen majd kellemetlen úszáskor, aztán el is rajtoltunk. Azt hiszem ehhez mindketten jó kondiban voltunk, ha előre tippelni kellett volna, se tudtam volna megmondani ki nyerne, de én már magát a közös csobit és az egymás mellett való küzdést is élveztem. Igazából mióta elmentem a házcsapatból kicsit hiányzott ez is, hogy Alízzal közösen űzzük. De ugye valamit valamiért. Így van a versenyben is. Egy karnyival talán előrébb kerültem egy szerencsésebb mozdulatsor után, de aztán picit kisodródtam és ütemet vesztettem, így úgy nézett ki beér. Mire megpillantottam a jelzést, oldalt már fej-fej mellett haladva láttam a szőke nedves tincseket. Még vettem egy utolsó mély levegőt, de éppen utána egy ütemmel érintettem meg a bóját. A verseny az verseny, és mindig van nyertes meg vesztes, a kérdés, hogy kezeljük. Én nem bántam azt, hogy a legvégén második lettem, sőt. Nevetve bukkantam fel a víz alól elég szaporán véve a levegőt, mert sokat kivesz a hajtás belőlem is.
- Huh, ez nem volt semmi. Gratuláloook. Tényleg, mi a helyzet a kviddiccsel, hogy mennek az edzések? - érdeklődtem tőle, még a frizum rendeztem. Gondoltam még majd kikeveredünk kis vízben lebegés után, egy kicsit fecserészhetünk is.