Kis hamiskák vagytok

De mi hozzuk, ezért fújja el.

Hát mittudomén. Menőket? XD Nem értem a kérdést.

Ardai téged is elfújhatna az a szél már XDDDD

"If I was you, I wanna be me too"

Egy jövendőbeli aeromágussal beszélsz ám, Ardai

Hamarosan úgyis mindjárt elfúj, don't worry De azért hiányozni fogsz.

A zöld mindig jobb, ezt tanuld meg Lora. A legfontosabb dolog, amit tudnod kell életed során.

Köszönöm HV bá', mindig jól esnek a bókok XDDDD

Ótejóég, de nevetek XDDDDD Herótom van a tojástól. Csináljunk inkább palát, eperlekvárral.

Kiesett a számból a szőlő szem és nem találom .-.

Lora igazi szörvájvör

Hozok pop cornt és mehet.

HV bácsi ne haragudjon, de nekem ez nem ér meg 5 pontot XD

Nem ér lelkileg zsarolni. Zöld vagyok! XD

Lora Fontaine - 2017.09.17. 15:20


Ahogy mondod Barack. Ahogy mondod.

20 pontért megcsinálom, amint lehetséges lesz

Ügyes színésznő voltál Ardai

Conroy XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Micsoda variációk vannak itt XD Döntésképtelen lettem tőlük.

Isten ments, hogy színészkedjek. Kolos lesöpörne rögtön a színpadról a hihetetlenül-szuper-mega tehetségével.

Alastair Magnus - 2017.09.17. 15:27


Köszönöm megértését

Ótejóég, Kolos. Zavarba hozol XDDDD

Fejenként 50 vagy ánblokk?

De én szenvedek. Az úgy nem pálya, hogy te mindenféleképpen többet kapsz, mint én. XD

Natalya Lauwens - lefogok bukni

Kényszert éreztem arra, hogy sétáljak. Ne túl messze a Rellontól, ahhoz túl lusta vagyok most, hogy sokat battyogjak visszafelé, de egy megfelelő helyre, ahol tudok gondolkodni. Mindenféle külső inger nélkül. Valahogy így lyukadtam ki a déli szárny erkélyén.
Gondolataim szinte rögtön előtörtek és megrohamozták az agyam minden egyes részét. Anyámék eltitkolták, hogy dimágus vagyok 11 éven keresztül. Mondom 11 ÉVEN keresztül. Miért? Ha tudom, akkor ma már teljesen ura lehetnék ennek az egésznek és nem kéne aggódnom megint, hogy mikor okozok egy számomra fontos személynek ismételten égési sérüléseket. Meg kell keresnem majd a Házvezetőnket. Ő biztos eltud majd igazítani, hogy kit keressek ilyen ügyben, hiszen mégis csak ez a dolga, nem? Segíteni nekünk. Krsztinának hiába mondtam el, ugyanannyira meg volt illetődve, mint én, akármennyire nem akarta mutatni, egyértelműen látszott rajta.
Farzsebemből előveszem a dobozt és kiveszek belőle egy szálat. Rá kell jönnöm, hogy eléggé rászoktam a dohányzásra, már nem csak néha-néha egy-egy szál van a napirendemben. A futást is elhanyagoltam, amire nem vagyok büszke, bár ez betudható a vizsgáknak. Megérte seggelni, hogy a legrosszabb is egy V lett. Anya azt írta, hogy nagyon büszke rám, bár tudnám honnan tudja, hogy jól teljesítettem a vizsgákon. Végig tapogatva a nadrágomon már sokadszorra sem érzem azt, hogy valahol enyhén kidudorodna a zsebem. A fenébe! Nem hoztam öngyújtót, amikor leesik a dolog... Te szerencsétlen. Halkan kuncogok egyet és ujjamat odatartva már szívhatom is a káros szenvedélyemet. Legalább ennyire tudom már használni.

Nekem ez nagyon tetszik. Benne vagyok!

Igazából a HV bácsi volt az értelmi szerző. Kolos semmit nem kapsz XDDD

Arra kell rájönnöm eme gyönyörű szombat vasárnap, ISMÉTLEM, VASÁRNAP délutánon, hogy valóban a Rellon uralkodik És ez olyan szép *zokog*

Scarlett Conroy - 2017.09.17. 15:55


Mellé még felgyújtom a többi házat, akkor tuti megkapjuk *tervetsző*

Mindent mi vittünk, srácok!

Natalya Lauwens - megtörtént

Gondolataim mindig visszatértek arra az ominózus napra. A tűz, a szél, anyám elhaló sikkantása, amikor odaértek apámmal. Apám ordítása, amikor leesett egy égő léc a tetőről, súrolva a karját. Frederick rémült sikolya és horkantásai. Félelmem nőtt a lángokkal párhuzamosan, majd... kinyitom a szemem, érzem, hogy légzésem felgyorsult, vérnyomásom az egekben. A cigi még ég a kezemben, lehamuzok az erkélyről, amikor valaki belém jön. Ennyire nem lehet észrevenni? Pedig nem vagyok olyan alacsony termetű. Felháborító.
Lassan hátrafordulok, egyik szemöldököm felemelem, amikor az előttem álló lányra pillantok. Mármint inkább lenézek rá.
- Ne már - nyögöm, és már fordulnék is vissza, amikor elkezd bombázni a kislány a kérdéseivel. Megilletődve nézek rá, nem is értem a kérdést. Dohányzok-e? Hát nem egyértelmű? Vagy mit hisz mégis? Hogy a cigaretta csak velem jár? Valami járulék lenne? Mindig megtalálnak... mindig!
- Nem, nem dohányzok - fordulok vissza a kilátás felé. - Varázslat - felelem félszemmel rápillantva. Teljesen kiérződik hangjából a felháborodottság. Megint nem értem az okát, semmi köze nincs hozzá, hogy mit csinálok. Ha tovább idegel nem állok jót magamért, ráadásul pont nem vagyok csevegős hangulatomban.

Jaj, HV bá' elpirulok. Nem mintha sok közöm lett volna ahhoz, hogy mi nyertünk akármelyikben is XDDDDDD

És milyen fiúk fognak táncolni? ._.

Natalya Lauwens - miért engem?

Ignorálva az ismételt bocsánatkérést visszatérek az eredeti és aggasztó gondolataimhoz. Anyám végig tudta, hogy egy ilyen csodálatos képesség birtokosa vagyok, mégse mondta el, vagy ébresztette fel bennem még egyszer, hogy megtanulhassam irányítani. Arról már nem is beszélve, hogy a minisztérium emberei altatták el bennem a képességet, szóval nyilván már azt is tudják, hogy visszatértek az emlékeim az adottságommal együtt.
Feltűnően zavarja a füst. A lány egy mély levegőt vesz, majd ismételten rám néz. Gondolom meg kellett nyugodnia, bár itt kettőnk közül azt nekem kéne, kicsilány.
- Tessék, szívj bele - nyújtom felé a már félig elégett szálat. - Tiltólista? Ó, drága kislány, a zsebemben lévő gyógyszerek is tiltólistán vannak, mégis szednem kell őket - nevetek fel. Azt mondja nekem tiltólista. Majd én tudom, hogy az életembe mi fér bele, vagy mi sem. Vagyok annyira nagyfiú már, hogy eltudjam dönteni.
- Mert nem kell hozzá - sandítok rá félszemmel, de inkább visszafordulok. Egyáltalán nem akarom folytatni ezt a párbeszédet, de nagyon úgy veszem észre, hogy a lány kíváncsisága csak egyre jobban fokozódik. - Nem tudsz csendben maradni, ugye? - elengedek egy sóhajt, majd tenyerem felfelé fordítva egy egyszerű háromszög jelenik meg felette. Mintha Krisztinával lennék ismét abban a budapesti hotel szobában.

Szent ég, micsoda ajánlatokat kapok itt

És én is kapok táncot, ha megteszem?

Az igazán jó az mit takar egészen pontosan?

Kit hagytunk életben? .-.

Natalya Lauwens - pf, remek

A meglepődés lerí a lány arcáról, amit egy elégedett mosollyal nyugtázok. Gondoltam, hogy nincs erre felkészülve, olyan kis ártatlan még az arca. A lány végigmért, próbálta nem feltűnően, de nemigen jött össze neki. Képzeletemben lejátszódik, hogy mégis mi járhat a fejében. Biztos vagyok abban, hogy a dolgokat mérlegeli, fogadja-e el avagy sem. Felemelt szemöldökkel konstatálom, hogy végül elfogadja, persze muszáj beszélnie mellé, mielőtt elvenné, nem bírja ki. Mégis mitől kéne beijednie? Amíg a cigaretta a szájában van legalább addig nem beszél, hiába csak pár másodpercről van szó. 32-es vigyorral nézem végig, ahogy elveszi tőlem, bénán a szájába teszi. Utána jön csak az igazi élvezet... könnye kicsordul a füst végett, tüdeje nem tud mit kezdeni a hirtelen jött idegen anyaggal, így a kislány heves köhögésbe kezd.
- Jól van, azért nem kell megfulladni - horkanok fel, majd óvatosan megütöm párszor a hátát, majd visszahúzódom a helyemre. - Na... cukorka ízű? - nézek le a lányra, a levakarhatatlan vigyorommal, közben átveszem tőle a szálat, amit egy szívással már el is szívok és lehajítom. - 4 éve szívom, csak nem köhögök már tőle - megfordulok, hátamat a korlátnak vetve, karomat a peremre téve nézek le a lányra.
- Semmi közöd hozzá, kislány - ereszkedem le a szintjére, hogy az arcába tudjam mondani a nyomatékosítás kedvéért. Tovább faggatózik, simán itt hagyom, minden előjel nélkül visszasétálok a szobámba és olvasok.
- Igen, olyasmi - különleges képesség? Sosem fogtam fel így, de nem is olyan rossz szó rá. Nyilvánvalóan nem egyedül vagyok eme - számomra is még - rejtélyes képesség birtoklója, mégis... valami végre különlegessé tesz. Mármint amúgy is tökéletes vagyok, de ez a pont arra a bizonyosan nagy i-re.
- Mindkettőbe beletrafáltál - mosolygok rá, állva a tekintetét. Bátor a kislány, kár lenne tagadni, csak ne legyen ostoba. Ha feldühít, nem állok jót magamért, abba biztos lehet. A semmiből nyúl és kapja el a karomat, rögtön hozzá is érve a tenyeremhez.
- Ne é... így is jó - mosolygok, amikor már beleér és rögtön vissza is húzza a kezét. Szememet megforgatva tüntetem el a háromszöget és a lány tekintetébe fúrom sajátomat. - Most boldog vagy?