Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az év eleje úgy robbant a nyakamba, hogy már órákat tartottam, amikor felfogtam, hogy egyébként tényleg elkezdődött az év, és össze kellene kapnom magamat. Helvey legnagyobb örömére valószínűleg, a nyáron nem nagyon voltam a házban, szóval a vitákat is megúsztuk, mint a házaspárok. Legalábbis egy ideig teljesen elhittem ezt, amíg Payne a kezembe nem nyomta az Edictum egy számát éppen a legjobb szünetemben valaha. Ő alibinek van, de egyébként Helvey-t dugom. Láttam Payne arcán az aggodalmat, hogy vajon melyik pillanatban fogok elkattanni, de röhögve dobtam félre az újságot, hogy magamhoz húzva közöljem vele, tényleg nem vagyok meleg. Mármint még lehetek, de egyelőre nagyon úgy áll a szénám, hogy nem vagyok.
A kérdések hamar elhalnak, a diákok mozgolódni kezdenek az óra végével, így karjaimat fonom magam előtt keresztbe, derekamat döntöm az asztalnak, ahogy türelmesen várom, hogy elhagyják a termet. Tekintetem villan egyetlen egy diákra. - Vattacukor, maradj még - hangom hangosabban hasítja át a levegőt, egy éppen előttem elhaladó lány húzza összébb magát. Óvatosan veregetem meg a hátát, amolyan bocsánat kérésnek szánva, majd pillantok vissza Marchettire.
- Vajon miért van az, hogy a beadandóid nem is olyan olvashatatlanok, a tavalyi évzáró órán is egész elfogadható volt a teljesítményed, de egy rendes órán használhatatlan vagy? - féloldalasan fordulok hátra, kezem kinyúl a dolgozatért, amit egészen könnyen ki tudtam javítani, és nem azért, mert annyira rossz lett volna, pár pillanat alatt futom át újra az első oldalt, végül ismét Marchettire nézek. - Beszéltem néhány tanároddal, és kiderült, hogy nem csak engem tisztelsz meg ezzel - rebben meg szemöldököm, felé nyújtom a beadandót, amin egy Várakozáson felüli kapott helyett. Nem mondom, hogy öröm volt olvasni, de ahogy indultunk, meglepően odatette magát, és még így is jobbat nyújtott, mint néhány évfolyamtársa. Sóhajtva keresztezik ismét karjaim egymást mellkasom előtt, ahogy várom, hogy mondjon valamit. Ha elfogadható választ kapok, akkor egész jól megúsztuk ezt, ha nem… hosszú napunk lesz innentől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Adott a kérdés, hogy mit kezdesz egy olyan gyerekkel, aki nem elég, hogy a legtöbb mindenbe szarik bele, de még figyelemhiányos is? A kérdéssel önmagában nem lenne baj, a problémám csupán annyi, hogy nagyon úgy tűnik, hogy tőlem várják most a választ, mivel nekem igenis bassza a csőrömet, ha nem figyelnek az órámon. Szóval most nyakig ülök a retekben, amit lényegében magamnak kreáltam. Kezem mozdul mellkasom elől, hogy a választ hallva, ujjaimmal dörzsöljem meg szemeimet.
- Lámpalázad van, mert órán figyelned kell? Érdekes megközelítés - morgom bajszom alatt a szavakat, hogy végül átnyújtsam neki a beadandóját, ami pontosan olyan meglepődést okozott neki, mint nekem. Remek, legalább ebben hasonlítunk. És képes vagyok magamban tartani a véleményem erről, de már kiszökne a kezdés, így megköszörülöm torkomat. Nem kellene egy diákomnak azt mondani, hogy ne is szokjon hozzá, igaz? Halkat szusszanva helyezkedem vissza, kékjeimet emelem a srácra.
- Meg fogsz lepődni, de semmi rosszat nem csináltál. Engem is meglep - bólintok aprót féloldalas mosollyal ajkaimon, ahogy fürkészem az arcát. Ismételt szusszanást engedek meg magamnak. - Mennyi maradt meg a mai órából? Úgy nagyjából? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. Ha tényleg ekkora problémát okoz neki huzamosabb ideig figyelni, akkor valahogy meg kell oldanunk ezt, hiszen magának ássa a gödröt egyre mélyebbre, és bármennyire hihetetlen, rohadtul megkímélném magam a plusz évektől. Nincs erre lehetőségem, ha megbukik bármiből is. Jobb híján kúszik be a gondolataim közé a tanulótárs ötlete, ám ezen kívül név nemigen, aki valóban tudna segíteni neki. Ez sokkal nehezebb lesz, mint elsőre gondoltam volna, de B tervnek még mindig ott van Payne, hogy segítsen. Nem is rossz. Lehet lepasszolom neki, ő úgy is jártas a balfaszok pesztrálásában, amire én vagyok az élő példa. Végül is… a mai napig élek és virulok, amit aligha magamnak köszönhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rohadt sok mindent képes vagyok elviselni, mióta az előkészítőben és a kastélyban is tanítok, de Helvey minden szintet képes túlnőni, főleg, amikor valami baromságra pörög rá. Viszont meg szeretném magamat kímélni az öngyilkos képétől, és ha ehhez jönnie kell ennek az undormány madárnak, akkor jönni fog, csak ne csinálja ezt velem. A kapcsolatunk ilyen szempontból nem változott: mindig megkapja, amit akar, mint valami kölyök, csakhogy megkíméljem az idegrendszerem. Mi ez, ha nem gyönyörű barátság.
Hangosan röhögök fel a válaszra, annak utóhatásával még nevetve fizetem ki a bazárt, amit kénytelen voltam megvenni, de már nyugodtabban és ugyanolyan faarccal lépek ki az épületből. Még csak meg sem torpanok arra, hogy utánam szól, várjam meg. Kihoztam, a kasszától meg csak kitalál már. Mondjuk kétséges, és mindezek után kinézem belőle, hogy két méteren rossz felé kanyarodik, de meghallom magam mellett a hangját, úgyhogy ügyes fiú, és abszolválta a problémát. Jár a flamingó. Lendületesen indulok tovább, miután az impotenciám a téma, de pár lépés után kell - igen, kell - megtorpannom, amikor folytatja. Félig megemelkedett szemöldökkel fordulok hátra vállam felett, elkapom a kacsintást, végül teljes testtel fordulok felé, hogy a tipikus féloldalas mosolyommal lépjek közelebb hozzá meg sem hallva, amit a sörözésről mondd.
Közvetlen előtte torpanok meg, kezem lassan emelkedik feljebb, behajlított mutatóujjamat csúsztatom álla alá, hogy megemeljem a fejét: így már biztosan rám figyel, mivel nem adok neki más választást. Lesütött tekintetem zizzen ajkaira, lassan hajolok lejjebb. - Vigyázz miket ajánlasz fel, Helvey, nehogy kihasználjalak - motyogom ajkaiba szavaimat, leheletem csapódik vissza onnan. Hirtelen mozdulattal egyenesedem fel, szemtelen vigyorral ajkaimon húzom vissza kezemet, ajkaim közé biggyesztve cigarettámat hátrálok pár lépést, majd megfordulok és indulok el arrafelé, amerről jöttem. Életem nagy részét az teszi ki, hogy az emberekkel játszom, és most komolyan kérdezem; közületek ki hitte el egy pillanatra is, hogy ez alól Helvey kivétel?
- Ha nem sietsz, itt hagylak - emelem fel kezemet jelzésképpen, hogy mégis merre kellene megindulnia. Közös erővel vásárolunk be, majd otthon adja meg a kellő élvezetet a sör, amit annyira, de annyira kívánt a gyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az legalább már biztos, hogy ezt a gyereket kurva nehéz követni. Nem a kérdésre válaszol, és ha azt teszi, akkor sem azt teszi, mert megválaszol egy kérdést lényegében, csak nem azt, amit feltettem neki. Meg vagyok áldva. Ez már biztos. Payne vajon mit tenne? Azon kívül, hogy kedvesen elmagyarázná neki ez miért nem jó neki. Ő tud bánni az emberekkel, a kölykökkel is, én meg… én vagyok. És ezzel mindent megmagyaráztam. Könnyedén hagyom figyelmen kívül a megszeppenést, ami még egy vak szemét is kiszúrná.
- Nem szeretsz az évfolyamtársaid előtt megnyilvánulni, mégis mindig te vagy a leghangosabb - emelkedik meg szemöldököm kissé kérdőn, mert ezt én valahogy nem nagyon tudom összeegyeztetni. Mondhatnám, hogy bennem van a hiba, de ez esélytelen. - Rendben van. Elhiszem, amit mondasz - lököm el magam az asztaltól, megkerülöm azt, a székemre huppanok, hogy pergament és pennát vegyek a kezembe. Felpillantok a meglepetésre, szemforgatva engedem el ezt is, ahogy a kérdésemre adott “jaj”-t is. Ez már jól kezdődik. Pennámat tartom a kezemben, őt figyelve dőlök hátra, akkor pillantok el róla csupán, amikor előkapja a jegyzeteit, ami meglepően soknak tűnik, így első ránézésre. A jegyzetekért nyúlok, elveszem tőle azokat, a penna visszakerül a helyére, mutatóujjammal csinálok körkörös mozdulatokat, hogy mondja csak, amíg én átfutom a jegyzeteket. Olvastam már rosszabbat is. A legtöbb lejegyzetelt dolog teljesen irreleváns, de elnézem neki, mert legalább jegyzetelt, és végül is a lényeg is a papíron van. Hümmentve nézek fel rá, visszanyújtom neki a pakkot, majd dőlök vissza.
- Van egy ajánlatom - fogom kezembe ismét a pennát. - Minden órámon kötelezően figyelned kell harminc percet, majd részemről felkelhetsz és elhagyhatod a termet. Csendben - szögezem le ellentmondást nem tűrő hangon. - Vagy maradhatsz is, nem érdekel, de azt is úgy, hogy nem zavarod a többieket. Szólni fogok a harmincadik percben - nézek rá jelentőségteljesen. - Rövidebb kidolgozású dolgozatokat fogsz kapni, majd beszélek az igazgatóval ezekről, cserébe minden hónap utolsó napjáig jegyzeteket készítesz nekem a mindennapjaidról, és egy esszét, egy általad kiválasztott témáról, ami egy olyan témával kapcsolatos, ami éppen érdekel - kapom el tekintetét. - Benne vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Baglyot küldött, érted? Baglyot. Niamey olyan utálattal méregette a madarat, egy pillanatra elhittem, hogy ott helyben megeszi, de végül csak elijesztette. Volt kedves megvárni, amíg leeszkábáltam róla a papírt, csak utána. Nemes gesztus. Azt olvasgatva léptem be a házba, hogy le se vetkőzzek, így megspórolva egy csomó energiát. Szemöldököm ugyan megrebbent a levél tartalmán, de meglepni már nem tudott. Kaptam már ennél furcsábbakat is Payne-től, szóval miután elintéztem az állatokat - Helvey-t is -, kabátom zsebébe töszködve a kezeimet lódultam meg a kurva tér felé.
Még úgy is képes voltam késve elindulni, hogy direkt nem vetkőztem neki, és ha már elkéstem, akkor hova siessek, ugye? Ezen elv alapján lépek lassan a tér széléhez, hogy kitúrjam a levelet és induljak el azt olvasva a megfelelő pad felé. Istenem, Payne, ilyen gyökér megfogalmazást, de tényleg. Nem mindegy melyik… Nem. Nem mindegy. Szemem sarkából pillantom meg a hófehér kabátot, ajkaim elnyílnak, hogy minden tizedmásodperccel csak jobban tegye, míg az égő cigaretta esik ki ajkaim közül.
Évekkel ezelőtt láttalak utoljára. Hevesen dobogó szívemtől nem hallom a külvilágot, ahogy öles léptekkel kerülök elé és ölelem magamhoz szorosan. A barna tincsek közé fúrom arcomat, reszketegen szívom be a levegőt ajkaim között, szemeimet annyira összeszorítom, a fehér foltok pattognak előttem. Karjaim óvón ölelik körbe egyre csak jobban és jobban, el is felejtem, hogy könnyedén összeroppanthatnám a törékeny testet. Semmi nem számít, csak az, hogy ismét a karjaim között tarthatom - minden eltörpül amellett, hogy ismét itt áll előttem. Érezhetem az illatát, ölelhetem, hallhatom, ahogy lélegzik. Órákig lennék képes így állni. Pontosan ott, ahol kiderült, hogy a Payne által beharangozott élő húgom, előttem állt, és én még csak nem is tudtam róla a beszélgetés végéig.
- Annyira hiányoztál - motyogom a tincsek közé. Igyekszem artikulálni, normálisan formálni a szavakat, de ajkaim a tincseknek nyomódnak, így talán csak morgás hallatszik az egészből. Soha többet nem akarom elengedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Gusztustalan idő van, és mindenki undorítóan boldog, mert közeledik a karácsony. Payne is vérszemet kapott, ami nem lenne probléma, mert ő egy ember, de most, hogy Lorin is visszajött, az már kettő. Micsoda matek! Tehát két embertől kell hallgatnom, hogy mennyire jó lesz az ünnepekkor összeülni a faszom tudja hányan, majd együtt díszítünk fát és miegymás. Mondtam nekik, hogy felesleges, mert van egy Cortezünk, de kitartottak amellett, hogy ugyan, ő biztosan nem bántaná. Nos, én szóltam, szóval okosan visszavonulót fújtam, és hagytam, hogy tervezzenek. Egy idő után már nem is hallottam, amit beszélnek, csak mosolyogva néztem őket.
Az idill hamar elmúlt, amikor beközölték, hogy a savanyú képem elveszi az ő tervező kedvüket is, szóval inkább menjek és tegyem hasznossá magam. Bevásárolni. Érted? Elküldtek bevásárolni, mint valami apukát. Morogva, káromkodva, de végül csak megmozdultam, mert ember legyen a talpán, aki ellent mer mondani két Brightmore-nak. Bátor dolog lenne - és egyenlő egy halálos ítélettel. Na, ezeknek köszönhetően nézem végig, ahogy az ismerős alak mászik négykézláb a földön a jég folttól egyre távolabb. Megtorpanok előtte, mikor Cortez ugrik le a vállamról, hogy megkörnyékezze a… sárkánytigrist. Mi? Sárkánytigris, balfasz, kétszínű haj, magában beszél.
- Ha nem te vagy az, akire gondolok, akkor ez nagyon kellemetlen lesz - biggyesztem ajkaim közé cigarettámat, aminek vége azonnal izzani kezd. Csípőmet döntöm jobbra, ahogy lesandítok a szerencsecsomagra. Merlinre mondom, ha tényleg ő az, akkor lehetségesen elkezdem bírni a karácsonyt. Lorin visszajött, és ha ő… ő, akkor ennél jobb nem lehet. Szusszanva nyújtom ki neki jobb kezemet, hogy felsegítsem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hogy volt pofám innen is késni? Sőt, hogy fordulhatott meg a fejemben, hogy el sem jövök? Azt hittem megint Payne valami agymenésének áldozata lennék, és mondjuk elrángat ruhát venni. Volt már rá példa, de tudta, hogyha már elmentem odáig, akkor mindenképpen elkísérem, a végén fehérnemű vásárlással kompenzált, szóval nem is volt olyan rossz. De ez… ez mindent felülmúl - és én majdnem elengedtem a lehetőségemet. A karjaim között lévő test olyan távolinak tűnt minden egyes eltelt nappal, komolyan elhittem, hogy soha többet nem látom. De most, orromban van az illata, amit azt hittem soha többet nem fogok érezni, hallgatom, ahogy lélegzik, elalhatok és kelhetek megint mellette, amíg ismét el nem megy, de addig minden pillanatot ki szeretnék használni. Mikor végre megkaptam, elvesztettem újra. Most itt van, mégis én már attól félek, hogy megint elhagy. Nem vagyok biztos abban, hogy túlélném. Hallhatom a hangját.
A kérdésre távolodom el tőle, kékjeim teljesen máshogy csillannak meg: mintha ismét először látnám a halottnak hitt húgomat. Arcára csúsztatom kezemet, egyelőre úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna a kérdést. Arcát fürkészem. A hatalmas szemeket, amiket az anyjától örökölt, a hófehér bőrt, ami a mai napig tökéletes, a sötét tincseket, amik így is világosabbak az enyémnél. Ahogy mozdul hajolok lejjebb, hogy könnyebben elérjen, szélesen mosolyodom el a homlokomat ért csókra. Lehunyom szemeimet.
- Az merült fel bennem, hogy el sem jövök, mert nem tudom mibe akarna megint belerángatni - rezzen meg ujjam arcán. Felegyenesedem. - De itt vagyok. Itt vagy - vigyorodom el szélesen, tarkójára csúszik kezem, így húzom magamhoz ismét, hogy hajába csókoljak.
- Hogyhogy hazajöttél? És miért nem szóltál? Me- - elharapom a mondatot, eltávolodom tőle, kékjeim kissé kikerekedve nézik pár másodpercig arcát. - Meddig maradsz? - fejezem be végül a félbeszakított kérdést halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Cortez leül fajtársa előtt, undorral méregeti, félrebiccentett fejjel. Nem is ő lenne, de éppen el vagyok foglalva, a - nem egészen - előttem fetrengő lányon, akit meglepő, de még én sem tudok elfelejteni. Mondjuk. Maradjunk annyiban, hogy valami rémlik, de magamat ismervén, bár ritkán tévedek, mégis benne van a pakliban, hogy egy másik lánynak hiszem.
- Faszért bonyolítod még jobban - morgom orrom alatt, miközben kezére markolok erősebben, véletlen se csússzon ki ujjaim közül, majd segítem fel. Kékjeim libbennek Cortez felé, aki hatalmas kék foltként igen feltűnő jelenség az utca közepén, ráadásul minden mozdulatára ki vagyok élezve, mert egy bunkó. De most érdekes módon, csak tisztogatni kezdi magát. A nevemre fordulok vissza előre.
- Mondjad - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, hogy mégis mit akar. Szabad kezemmel túrom hátra fekete tincseimet, ajkaim közé biggyesztett cigarettámból szívok egy nagyobbat. - Stefánia - vigyorodom el szélesen. Tényleg ő az. A vigyorból lesz halk nevetés, ahogy szinte már felkiált, én meg automatikus mozdulatként dörzsölöm meg szemeimet.
- Para, hogy élsz. Mit keresel itt? - valószínűleg nem emlékeznék a nevére, ha nem lenne pyromágus. Nem elég, hogy érzem az elemét, de még emlékszem is a közös órákra, amiket együtt kellett szétszenvednünk. Bevallom, akkor is különös volt, és valahogy soha nem kerültünk egy társaságba, hiába voltunk évfolyamtársak. Mondjuk szarom is le, amikor nagyon régen voltak az idők, amikor mi a kastély padjait koptattuk. Nincs arról szó, hogy öregszem, ugyan. Kortalan vagyok, és szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogyha valaki az ellenkezőjét meri mondani, lehet súlyosan megsérül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Hangosan morranok fel arra, hogy ki mit feltételez. Évek teltek el, nehogy már el legyen tőlem várva, hogy a lányra, aki akkor talán az egyik legfeltűnőbb jelenség volt, emlékezzek. Persze, különös, hogy feltűnő, de nem emlékszem, de hát... nem érdekel különösebben. Mert a kötelező körökön kívül, amiket az elemi mágia jelentett, nem volt köztünk semmi interakció soha. Bezzeg most többszörösen hallgathatom az elégedetlenségét, miután felkeltettem a földről. Megforgatom szemeimet, elégedetlenül szusszanok.
- Ne hívj így - közlöm színtelenebb hangon, mint eddig bármikor. A középső nevemről szeretem elhinni, hogy nem létezik, még ha apámnak örömet is okoz. És rajta kívül egy ember van, akitől hajlandó vagyok bizonyos helyzetekben elfogadni, hogy így hív. Mástól nem.
- Ugyan. Voltak rá próbálkozások, de valahogy a megállapodás valaki mellett nem az én stílusom - vonom meg vállamat. - Mégis házas vagyok - nyammogok elgondolkodva az ég felé bámulva kicsit, ajkaim közé biggyesztett cigarettám ficeg kicsit, majd vállat vonva szívok bele, hogy ujjaim közé csippentsem. Kékjeim esnek vissza rá, a jól ismert féloldalas mosoly villan fel arcomon, mikor szemem sarkából veszem észre, hogy Cortez mozdul. Tekintetem tovább siklik a megtestesült ördögre, szemöldököm rebben meg, és az ugrás közben marad az állat a levegőben. Nem tudom mit kezdenék a levegő nélkül, hiszen ilyenkor olyan könnyen oldja meg a felmerülő problémát. Lebegés közben szárítom meg lábait, majd eresztem vissza a nyakamba, ahonnan nemrég lelépett.
- Igen, ez mondjuk elég jól jellemez egy nagyvárost - sandítok oldalra, kékjeimben kis értetlenség csillan meg. Ha ez nem definiálja megfelelően a nagyváros fogalmát, akkor semmi. Le a kalappal. - El sem mentem lényegében, most meg az AMS-re járok egyetemre - cirógatok fel Cortez állára, majd pillantok vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Aprót bólintok a visszakérdezésre. Persze, hogy voltak. Az egyikbe még bele is mentem volna, csak mivel a nő felcsináltatta magát mással, így kicsit komplikáltabbak lettek a dolgok. Kellemetlen. De legalább már nem akarom kiherélni a csávót, akivel megtette, és a nőt is sikerült elengednem. Ha neki így jó, akkor csinálja csak. Méghogy legyek én az apja… hogyne. Remek terv volt.
- Engedd el. Nem olyan komoly, mint amilyennek hangzik - vonom meg vállamat lezseren. - Különös, hogy kiengedtek az ELME-ből. Előtte sem voltál normális - szemtelen vigyor kerül arcomra, kékjeim játékosan csillannak, mintha nem éppen azt közöltem volna, hogy igenis az ELME-be való. Nem kell ezt olyan véresen komolyan venni, és ő is tudja, hogy igazam van, úgyhogy amilyen könnyen feljött a téma, olyan könnyen lépek is túl rajta.
- Én is azon a szakon vagyok. Levelezőn - mosolyodom el a jól ismert féloldalas mosolyommal, majd megemelkedett szemöldökkel hallgatom tovább. Halkan nevetek fel. - Ha ennyire hiányzik, biztosan visszavesznek a terápiára, csak kérd szépen. Csak belemennek - nevetek tovább halkan. Hihetetlen, hogy ennyire nem tudja elhinni, pedig én teljesen elképzelhetőnek tartom. Ahogy visszaemlékszem, és ha az emlékeim nem csalnak, soha nem volt hülye, mindössze… igen, maradjunk annyiban, hogy nem volt hülye, és akkor itt legyen is vége a dolognak. A kérdésre láthatóan megszeppenek. Kezeim csúsznak zsebeimbe, miközben Cortez elhelyezkedik.
- Üljünk - vigyorodom el szélesen. - Nem hiszem, hogy ez a neve, de tudom melyikre gondolsz - állok be mellé, majd indulok el a kávézó felé. Lehet meghalok, ha visszaérek pár óra múlva, mert Lorin és Payne sütnek, szóval elég sürgős lett volna a bevásárlás egyébként, de Kasza közbeszólt. Ez van, majd sütnek este. Vagy befejezik akkor. Vagy fasz sem tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyetértően bólogatok. Tényleg nem válogathatom meg a családomat, és ha szigorúan nézzük, a feleségemet sem válogathattam meg. Abban a helyzetben, Maxwell Payne nem hagyott sok választást, és hogy rohadjon meg, tudta, hogy meg fogom menteni Payne-t. Képtelen lettem volna végig nézni, ahogy eltékozolja az életét, bár ott majdnem minden elveszett, mikor ez a fasz elkezdett Lorinnal fenyegetőzni. Nem nagyon tudta a határokat, és át is lépte azokat.
Minden másodpercben csak bólogatnék neki arra, hogy itt van. Hihetetlen, hogy ennyi idő után tényleg ismételten a karjaimban tarthatom. Érezhetem az illatát, hallgathatom elalváskor szívének dobbanását. Jobban belegondolva minden szavára csak bólogatnék, mert nem vagyok kész arra, hogy ismét elmenjen. Minden marhaságban támogatnám, ami kipattan a fejéből, felőlem pasikat halmozhat pasik hátára, leszarom, csak maradjon mellettem.
- Még mindig a fotográfia a nagy álmod? - mosolyodom el kedvesen, de szívem hatalmasat dobban. Tehát, ha nem jön össze itt az, amit elképzelt magának, akkor elmegy. Akkor ismét elhagy. Reszketegen szívom be a levegőt, majd engem is ki azt. Zsebemből túrom elő a cigarettás dobozt, gyakorlott mozdulatokkal teszek ajkaim közé egy szálat, aminek vége pár pillanat elteltével már izzik is. Óvatosan mosolyodom el végül, hiszen csak örüljek annak, hogy most itt van, igaz? Apró lépést hátrálok halkan nevetve.
- Kedves tőle, hogy rám hagyta a feladatot - dörzsölöm meg arcomat mosolyogva. - Van. Persze, hogy van. De előbb… mi lenne, ha te mesélnél? - minden érdekel. Merre járt, kikkel találkozott, kikkel ismerkedett meg, milyen tapasztalatokat gyűjtött. Minden másodperc, amit nélküle kellett eltöltenem, kínszenvedés volt, így csak remélem, hogy amit neki kellett nélkülem, az tökéletesen telt. Remélem, hogy úgy érzi, megérte elmennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Azt mondja nekem, az tökre más. Megdörzsölöm szemeimet. Igen, valóban teljesen más, mégsem érzem azt, hogy a mondandóm lényege valóban átmenne. Miért van így? Lehet túlságosan nagy fába vágtam a fejszémet, de az isten, vagy az ördög - kurva mindegy - legyen a tanúm rá, nem fogom már annyiban hagyni. Van az a férfi büszkeségnek nevezett dolog, ami nem hagyja, és szögezzük le, én valahogy dupla adagot kaptam belőle. Szemöldököm emelkedik meg rosszallóan már az asztal mögül a herbál-feketére, de inkább szusszanva elengedem.
- Az Hebridai fekete - javítom ki elsősorban, mert mindennek megvan a határa. Ne lépjük át őket. - Tényleg hiszek neked, nem kell győzködnöd - eddig sem kellett volna, mert hát szarom le, csak beszéljünk a lényegről, és haladjunk. A felesleges szócsépléssel nem érek el semmit, maximum leég az agyam, és baszhatom ma is a javítandó pakkot. Aprót biccentek arra, hogy király, a széken ülve fürkészem diákom arcát, majd még egy bólintás az ismételt monológra. Hogy ez a gyerek mennyit tud beszélni, te szentséges Merlin… A megerősítés után vázolom fel neki, mégis mire gondoltam, és csak remélem, hogy minden érthető, de ahogy beszéd közben elnézem az arcát, nem vagyok benne biztos. Most megkukult vagy mi az isten van?
- Valahogy így, igen. Esszét írsz egy témáról, ami érdekel, a jegyzetek nem is olyan fontosak - gondolkodom el, végül megvonom a vállamat. Végül is, teljesen el tudom engedni azt a részét, hogy egy diákom mindennapjairól olvassak, amikor van jobb dolgom is. Somolyogva támaszom arcomat tenyerembe. - Nem, nem viccelek. Szerintem ez annyira nem rossz ajánlat, a feltételek pedig elég egyértelműek - vonom meg vállaimat ismét lezseren, majd szusszanva dőlök hátra. - Nagy hévvel mondtad, hogy benne vagy, de el sem hiszed - csóválom meg fejemet rosszallóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A felkérés meglepett, de Payne, majd Sárközi addig rágták a fülemet, amíg elfogadtam, hogy specifikusan foglalkozzak a pyromágus tanoncokkal a kastélyban. Ennek már több hónapja, és megnyertem magamnak most már hivatalosan is például Ombozit, majd jöttek mellé a pótkerekek, mint a kimondhatatlan nevű lány, akivel találkoznom kell.
Könyvem gerince hangtalan hupog a vállamon, ahogy a terasz felé közeledem. A lépcsőn kerülgetnek a fel s le rohangáló diákok, és amikor már azt hinném, végre csend lesz, jön még egy forduló és visítoznak megint. Szabad kezemmel dörzsölöm meg halántékomat, tizenöt perces késéssel nyomom le a terasz kilincsét, hogy belépjek a helyiségbe. Csuklóból lököm be magam mögött, kissé hangosabb csattanással vágódik is be, de így legalább a zaj kint maradt. Halkat szusszanok lehunyt szemekkel, majd pillantok fel és látom meg azonnal Sárát.
- Menjünk a terembe - intek fejemmel a megnevezett helyiség felé, további szó nélkül indul el arra, lépek be, magam mögött nyitva hagyva az ajtót dobom le a könyvet az asztalra. Nyakamat kicsit átmozgatva ülök is le a bútorra a lány felé fordulva.
- Történt valami új? - szegezem neki a kérdést köntörfalazás nélkül. Tudom, hogy szar érzés, ha az elemed éppen nem együttműködő veled - tapasztaltam -, de éppen ezért szeretnék haladni. Ha csak cseverészünk folyamatosan, akkor nem jutunk sehova, és Sárának segítség kell, lelki nyugalom ahhoz, hogy visszaszerezze a kontrollt teljes mértékben. Azt cukiskodással nem adhatom meg neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nagyon sokáig tartott elfogadnom, hogy az évekig halottnak hitt húgom él. Túl későn került az életembe, és gyerekesen ragaszkodtam a ténybe: ő a húgom. Idősebb vagyok nála, vigyáznom kell rá mindenáron, megóvnom az olyanoktól, akik bánthatják, még ha eredetileg én is voltam az, aki megtehette volna. Éveket hagytunk ki, mint testvérek, és nem akartam elfogadni, hogy annyi idő alatt, ami megadatott nekünk kezdetben, felnőtté vált. Felnőtt nő lett. És nem akartam elfogadni. Nem is tudtam. Míg el nem ment. Haragot akartam érezni, amiért ismét elhagyott, de a szívem mélyén tudtam, hogy erre van szükségünk. Hogy neki erre van szüksége.
- Örülnék neki - ki nem mondanám hangosan, hogy azért értékelem, hogy valami komolyabb hivatást szeretne magának, mintsem a fotográfia. Abban is támogatnám, ahogy mindenben megteszem, de sokkal többre hivatott, mint a fotózás. Aprókat bólintok, bár arra kicsit megrebben a szemöldököm, hogy munkát keres, de azonnal visszanyelem a szavaimat. Támogatnom kell.
- A Shanes akkor neked remek lenne a jövőben. Illene is hozzád, ha őszinte szeretnék lenni - mosolyodom el halványan. - Milyen munkán gondolkodtál? Talán már próbálkozhatnál az előkészítőben, hátha van valami olyan, amit végzettség nélkül is elvégezhetsz - szemöldököm szalad ráncba, ahogy pillanatok alatt mellém kerül, majd már sétálok is mellette, míg szavait igyekszem feldolgozni. Egészséges. Merlinre, ez tényleg így van. És lehetséges.
- Ha a jó öreg Will mondja, akkor elhiszem - minimális szarkazmus van a hangomban csupán. Tényleg minimális. - Vele is le kéne ülnöm piálni - vakarom meg államat elgondolkodva, mélyet szívok a cigarettából, oldalra fújom a füstöt, véletlen se menjen Lorinra, majd hajítom el a csikket, ami még a levegőben ég el. És még szerencse, hogy eldobom, mert a levegőm félremegy. Ökölbe szorított kezemet emelem számhoz, ahogy köhögök, miután elhangzik, hogy szeretne gyereket majd.
- Úristen, meghalok - köhécselek tovább. - Oké. Még nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy gyereked legyen, szóval kérlek, ezt a témát jegeljük, amíg olyan… negyven nem leszel. Igen, te - bólogatok erőteljesen. Hallani sem akarok arról, hogy gyereke legyen. Majd a gyerek téma után még Bánki. Most komolyan?!
- Édes Merlinre… Szeretném, hogy itt maradj. Ahogy mindenki szeretné, és ha ennek az az ára, hogy beszélj Bánkival, felőlem. Akkor később tekerem ki a nyakát, ha csak rád néz - bólintok egy erőteljeset, majd fordulok jobbra, hogy lassan vegyük hazafelé az irányt. Lehet, hogy egészséges, de szeretném, hogyha ez így is maradna. És ebbe egy megfázás sem fér bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az előkészített dolgozatok felett görnyedek a tanáriban minimum negyven éve - Payne jól mondja, három perce maximum -, ahol halkan megy a duruzsolás. Ez az év vége valahogy sokkal jobban megviseli az idegrendszeremet, mint az előző, és még hat évfolyamot le kell vizsgáztatnom, amikbe beletartoznak a végzősök is. Persze a kérdés ott van fölöttem, hogy a kérdéssor így túl egyszerű, egy kis szívatás nem árthat, hogy küzdjenek meg az átmenőért, de közben meg... végzősök. Tökömnek csináljak plusz munkát, amikor megszabadulhatok tőlük. És pontosan ez az érv az, ami megadja a végső löketet és kihúzok két húsz pontos kérdést. Na tessék! Senki nem mondhatja, hogy nem vagyok kurva jó fej!
Bár a nevemet ordítva meghallva, szerintem Payne ezzel éppenséggel vitatkozna. A pennát nyugodtan leteszem, kissé hátradőlök, majd hajolok ki, hogy a hang irányába tudjak nézni. Amit meg is bánok, ahogy tekintetünk találkozik egy pillanatra, ami éppen elég ahhoz, hogy még a székemet is hátrébb toljam az asztaltól. Ajaj, itt vér fog folyni. Lassan pislogok az elém lecsapott dolgozatra, amin egyébként egész szép eredmény villog, ahogy elnézem a tetején az összpontszámot.
- Ez egy Várakozáson felüli vizsgalap egy nyolcadikostól - felelem a feltett kérdésre, majd nézek fel rá, ahogy fölöttem tornyosulva áll, és rá kell jönnöm, nem ez volt a helyes válasz. Mármint de, csak ő nem erre gondolt, de úgy szeretem, amikor szívhatom a vérét.
- Vigasztaljon a tudat, Payne, hogy a hetedikeseknél ötöt. Tiszta jó fej vagyok, nem tudom mit vagy úgy oda - vonom meg vállaimat nemtörődöm stílusban, majd nézek ismét a lapra. - És még el is baszta. Nem is a Mennydörgő vagy. Látod? Még pontot sem kapott rá - bólogatok lehunyt szemekkel ahamozva, végül ismét felfelé nézek rá, ujjaim lustán dobolnak az asztalon, ahogy hátradőlök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A kérdésre csak totális egyetértéssel arcomon bólogatok. Most mit tagadjam? Bár le akarnám szögezni, hogy nem viccnek szántam egyébként, hiszen látja, ott van a papíron a kérdés, de hát hadd adja ki magából, amit annyira akar. Úgyis megvárom. Leginkább azért, mert nincs más választásom, másrészt meg azért, mert pár órán át még nem hagyom el a kastély falait. Remek nekem. Még csapkod is. Automatikusan húzom össze magam a tarkómat ért csapásra.
- És ha fájt volna?! - csattanok fel drámaian, tenyerem is csattan az asztalon, de egyáltalán nem olyan erősen, mint alapvetően csinálnám, ha a helyzetet komolyan lehetne venni. De nem lehet. Merlinre, zseniális a műsor, amit Payne letol, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy a körülöttünk lévőek is minimum annyira élvezik ezt, mint én. Ja, mert én nagyon. Talán túlságosan is.
- Na, ugye? Szívesen - bólogatok vigyorogva immár hátra dőlve, arra, hogy mennyire remek férj vagyok, majd akadok meg. - Szeretnél rendes orgazmust is, nem csak minit? Megoldhatjuk - dörzsölöm meg arcomat szemtelen vigyorral, ujjaim továbbra is asztallapon járnak, mintha csak teljesen hétköznapi témákat beszélnénk meg a tanári közepén. Mintha senki nem lenne körülöttünk. Ember, most mit szégyelljem magam? Pazar vagyok, ez nem titok, és büszkén fel is vállalom.
De mondjuk lehet a türelmem hamar elfogy. Megállok minden mozdulatban, villanó kékjeimet emelem Payne arcára.
- Niamey-t ebből hagyd ki! - lesz erőteljesebb a hangom, hogy pár pillanattal később, mély levegőt véve ismét felvegyem az előző stílust. - De ha ennyire érdekel, Perui viperafogú vagy. Remélem a diákok is látják ezt most, mert tényleg úgy visítasz jelenleg - vakarom meg államat. - Nincs kedved bejönni valamelyik órára szemléltetni? - dőlök hátra még jobban, karomat vetem át a szék támláján, és ugyanúgy szemtelenül vigyorgok a feleségemre. Ha tudom, hogy ez ennyire tetszik neki, esküszöm előbb beletettem volna vizsgakérdésnek. Minden pillanatot megér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A Payne-nel való kapcsolatomat mindig is a hevesség jellemezte leginkább. Mármint mindenhol. Nem csak a mindennapokban, de az éjszakában is leginkább, bár abba nem sok mindenki kapott belátást, ami elméletileg a világ rendje. Mármint, hogy nem teregeted ki a szennyest a nagy világ elé. Na, ez faszság. Mindenki szexel, most mit kell szégyenlősködni? Tökömet a prűdségbe.
- Helvey, megtisztelő az aggodalmad, de ne specifikusan rám koncentrálj, mert éppen a feleségemmel beszélek orgazmusról és különös érzés, ha téged hallak közben a fejemben. Moderáld magad, majd otthon lerendezlek téged is - villannak rá kékjeim, szemtelen, mégis ellenállhatatlan féloldalas mosolyomat villantom meg mellé, ahogy ránézek. A tanáriban még tartózkodókat egészen egyszerűen hagyom figyelmen kívül, hiszen lássuk be: aligha van szórakoztatóbb bárkinek, mint egy kis dráma. Mondjuk ezt a drámát jelenleg csak egy valaki veszi véresen komolyan, és az Payne, de ez ne tántorítson ez senkit. Mégis ki gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz egyetlen vizsgakérdésnek? Vagyis kettőnek, ha szigorúan vesszük.
De az igazi izgalom még csak most kezdődik. Merlinre, de élvezem ezt.
Payne mögött, kissé homályosan ugyan, de csak-csak észreveszem a mozgást. Megemelkedett szemöldökkel hajolok ki oldalasan, lassú mozdulattal tolom arrébb feleségem csípőjét, tényleg csak minimálisan, hogy láthassam a felálló... nem tudom kit. Úgy néz ki, mint egy hulla, aki beszél. Megteszi, mert mozog a szája, és miközben teszi, elégedetten dőlök hátra, térdemre csapom lábamat, vigyorom pedig levakarhatatlanul ékesíti arcomat.
- Nem tenné meg nekünk mindenki jóléte érdekében, hogy távozik a tanáriból, ha valami Önt zavarja és mások nem emeltek hangot nem tetszésüknek? - billen oldalasan fejem, ahogy végig mérem. - Vagy esetleg féltékeny az orgazmusra? Megérteném, amilyen kielégületlen az arca, gondolom régen nem volt benne része, de ne aggódjon, vannak olyan férfiak is, akik a... - mérem végig ismét zavartalanul a nőt. - Nos, akik a kicsit merevebb nőket kedvelik. Csak kicsit jelző nélkül. Ne adja fel a reményt, még ha ennek a jelzőnek a férfit is kellene inkább jellemeznie - ha érti mire gondolok. És, ha most megbocsájt, fontos megbeszélnivalóm van a feleségemmel, amihez egyébként semmi köze, úgyhogy nem is értem miért hallgatózik - biccentek a nőnek, majd pillantok felfelé Payne-re, mosolyom ismét felkerül arcomra, mondjuk éppen előnyös, hogy most legalább nem lenéző és még őszinte is. - Ott tartottunk, hogy utálsz - segítem ki, ha esetleg nem tudná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Hol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A tanáriban történt kis intermezzo után - meg miután Payne kiadta magából a haragját és megbeszéltük, hogy akkor este vacsoránál tala - nagyjából egy órával már lefelé sétálok a kastélyból. Konkrét úti célom van, így pontosan a Társasház előtt dobom el a csikket, hogy simán benyissak a lépcsőházba. És az ajtó nyitva van. Ekkora szerencsét, baszki.
Kettesével véve a lépcsőfokokat jutok fel a harmadik emeletre, lezser mozdulattal koppintok párat, majd amint nyílik az ajtó nyomulok befelé.
- Ez a nap egy szar, Kasza - lerúgom a cipőmet, majd a nappaliba érve vágódok hátamra a földön, hogy a Hime plüss - amit a kanapéról csórok el - kedvére megtámadhasson. Ami addig tart, amíg a hasamra és mellkasomra teszem, én meg csak simogatom.
- Gondolom éppen kávét szerettél volna főzni - vigyorgok felfelé Kaszára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hogy mindenki fogyatékos - bólogatok erőteljesen, ahogy a plüsst is ugyanolyan erőteljesen simogatom. Hiányzik Hime. Az a kutya volt Kasza értelmesebbik fele, ami igen nagy szó, mert az sem volt normális.
- Úgy-úgy - fordulok vissza a plafon felé, majd röhögök fel. - Sima whiskyd nincs? És ne a kávémba öntsd, hanem külön akkor már. De egy olyan istenes adagot... ah, úgyis tudod - legyintek felé. Alap, hogy a 4 cent a pohárba kerül. Az alatt nincs semmi.
- Beleírtam Payne-t a mestertanoncok vizsgájába, mint Perui viperafogú, mert néha úgy visít, mint ő. Mentőkérdés volt. Payne kiakadt a tanáriban, ami tömve volt, és valami... hát szerintem egy hulla beszólt - fordítom felé fejemet. - Most miért kell hülyének lenni? - sóhajtok gondterhelten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ajkaim elnyílnak, hogy természetesen azonnal ellenkezzek az elhangzottakkal, de igaza van. Hümmentve vonom meg vállaimat, ülök fel hasból, hogy az asztal fölött nézzek Kaszára.
- Nem rémlik - szalad ráncba szemöldököm, majd hanyatlok vissza. Ez taktikai lépés, mert legalább, ha leborul a székről, amin bénázik, nem látom. És később röhögöm ki, van pár másodperce felkészülni rá lelkileg.
- Ez megtette. Komolyan - veszem el tőle a poharat, miközben felülök, kisujjammal bökök felé közben, hogy érezze szavaim súlyát. Mert van nekik. Nagyon is nagy.
- Nemtom, szerintem tök jó volt. Legalábbis én végig röhögtem az egészet - vonom meg vállaimat. A whiskyt csúsztatom az asztalra. - Fogalmam sincs. Gondolom tanár, ha ott volt, de őszintén, tudja a faszom. És nem is érdekel - nyújtom felfelé kezeimet. - Vedd le a dzsekim, kérlek. Rohadt meleg van nálad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Tátogva figurázom ki, hogy már megtalálta. Annyi a szerencsém, hogy nem látja, mert utána meg hallgathatnám, hogy mekkora bunkó vagyok és nem is szeretem. Pedig tényleg szeretem ezt a barmot. Meglepő.
- Payne tuti tudja ki volt. Majd megkérdezem - legyintek egy aprót. Bár engem nem érdekel, de lehet Kaszát sokkal jobban, mint indokolt lenne. Legalább egy jelentéktelen infóval gazdagabb lenne. Win-win.
- Hülye - röhögök fel hangosan, a Corgis párnát dobom felé, hogy érezze mekkora kretén. Valószínűleg enélkül is érezné, de jobb biztosra menni. - Tényleg helyretettem, de nekem nem is reagált. Szomorú voltam. Bezzeg de La Rosának! - tettetek felháborodást, ahogy visszagondolok a szócsatára. Pf. Nora zseni volt.
Nyújtózok felfelé, amíg le nem kerül rólam a textil. - Az fasza lenne. Mindkettő - húzom fel pólómat szemrebbenés nélkül. - Csapasd - vigyorodom el szemtelenül, miközben magamhoz veszem a poharat. Aprót kortyolok, majd pislogok.
- Miafasz - dőlök előre, aminek köszönhetően esik vissza pólóm a helyére. - Merlinre, de király! Remélem nem tiltanak majd el egymástól minket - szalad ráncba szemöldököm elgondolkodva. - Gratulálok - mosolyodom el féloldalasan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Pé- elmebeteg vagy - és tényleg. - A Káros Szerek Ismerete tanár és Rellon HVH. Adom a nőt - bólintok határozottan. Nem elég, hogy a személyisége is igencsak tetszetős, de még dugnám is. Kell ennél több?
Amint lehuppan a kanapéra helyezkedem elé és hajtom hátra a fejemet az ölébe. Így pislogok felfelé rá féloldalas mosolyommal, ahogy beszél az állásról.
- Pont ezért szeparálnának el minket - nevetek fel halkan. Fél lábammal tolom fel magam, az asztalra csúsztatom a kávémat, majd vetődök a kanapéra, hogy kényelmesebben helyezkedjek Kasza ölébe.
- Naná - nyúlok fel arcához, hogy óvatosan megbökjem mutatóujjammal. - De ha elsírod magad, ott hagylak. És ne engedd ki magadból a magas c-t se, ha lehetséges, mert megsüketülnek a kutyák - vigyorodom el szemtelenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Pár nagyobbat bólintok. De La Rosa tényleg ebbe a kategóriába sorolható. Persze afölött sem mehetünk el szó nélkül, hogy nehéz a szemébe nézni, amikor beszél és éppen olyan ruha van rajta - általában olyan ruha van rajta -, de komolyan megéri a pénzét az a nő.
- Attól nem félek, hogy én nem tudok viselkedni. Attól már inkább, hogy te nem - röhögök fel jókedvűen. Mindketten tudjuk, hogy én vagyok az értelmesebb kettőnk közül, ha csak azt nézzük, hogy ki fog visítani, amikor először belép a kastély kapuján. Segítek: nem én.
- Akkor viszek pórázt már előre és rád teszem. Tuti, ami biztos - magamat, de legfőképpen a kutyákat kímélném meg attól, hogy Kasza tényleg közéjük hemperegjen. Mert egy: ez gusztustalan, és kettő: nem tudnám hogyan kiszedni onnan, ha megtörténik.
Szemeimet lehunyva morranok, mikor félretűri a tincset. Fél szememet kinyitva sandítok rá.
- Valahogy csak túléled - hunyom vissza szememet. - Inkább simogasd - fordulok oldalra, hátamat az asztal felé fordítva, majd pattannak ki szemeim. Visszafordulok, egy húzásra megiszom a whiskymet, majd helyezkedem vissza. - Most mehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nagyon sokáig türelmes voltam, aztán ez elfogyott, amikor kiderült az előkészítő új igazgatóhelyettesének a személye. A szemeim úgy kikerekedtek, ahogy a kezem szorul ökölbe. Még szerencse, hogy Payne visszarántott, mert nagy valószínűséggel ott és akkor verem be a képét. De moderáltam ma... akarom mondani, moderált más. Egészen eddig.
Payne és Lorin is valami hiperszupermega fontos női fiszfaszon vannak - vásárolnak gondolom, fogalmam sincs, nem figyeltem -, szóval teljes nyugalommal nyitok be a pizzériába, hogy azonnal Bánkit kezdjem el keresni. Arcomon semmilyen érzelem nincs, és addig járunk a legjobban, amíg ez így is marad. Öles léptekkel termek a pultnál, ujjaim dobolnak azon: megvárom, amíg valahonnan felbukkan. Előbb vagy utóbb megteszi, én pedig jelenleg nem vagyok rest megvárni, hogy meg is tegye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Lorin nagyon sokszor letisztázta, hogy nem szükséges beleavatkoznom a magánéletébe, mert mint felnőtt nő, majd azt ő kezeli. Igen, ez valóban így van. Lesz. Csak azt felejti el, hogy ő elsősorban nekem nem felnőtt nő, hanem a kishúgom, akiért mindent képes vagyok megtenni. Payne is óva intett ettől, de kifordulna a világ önmagából, ha hallgatnék bárkire is. Főleg rájuk.
Felé sem pillantva várom meg, hogy elém érjen. Már szemem sarkából látom, ahogy felbukkan, és meglepően magabiztosnak tűnik. Ujjaim mozgása áll meg a pulton, amint meg is áll előttem.
- Beszélgessünk - villan rá tekintetem, ajkam szeglete rezzen meg. - Például arról, hogy óva intelek minden olyan megmozdulástól, aminek köze van Lorinhoz, most hogy szerencsére mindenki egy kupacon van az előkészítőnek hála - lassan könyökölök fel a pultra, fejem biccen félre, ahogy arcát fürkészem. - Nem érdekel, Barnabás, hogy lényegében felettem állsz ott. Békejobbot nehezen nyújtok, mivel... - mivel miattad vesztettem el évekre a húgomat. - Nem akarok. De kompromisszumképes vagyok egy békés, egymás mellett való elvegetálásra, ha távol tartod magad tőle - egyenesedem fel. - És egy hosszú kávét, feketén, kérlek - bólintok egyet mondandóm végén. Van egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Személyesen tapasztaltam milyen az, ha nem működik együtt veled az elemed. Egyik sem. Az érzést senkinek nem kívánom, főleg nem annak a veszélyével, hogy esetleg elaltatják, és soha többet nem lesz meg az esélyed arra, hogy ismét egymásra találjatok. Nekem talán mázlim volt, talán a tanáromnak, talán a képességeimnek köszönhető - de végül győztem. Valahogy ezt akarnám elérni Sáránál is.
- Nem győztél meg - sóhajtok egyet. Térdeimre támaszkova állok fel, majd lépek az asztal mellé. - Vedd le a karkötőd - lezseren mutatok a csuklóján virító ékszerre. - Meditáltál valaha? Vagy legalább megpróbáltad már? - mindegy ki mit mondd, a tűzzel 100%-os lelki békével tudsz együtt dolgozni, és ha meg sem próbáljuk, akkor soha nem derül ki, hogy Sára képes-e elsajátítani. - Van benned valami, ami... megnehezíti, hogy együttműködjetek egymással. A lelki béke nem minden elemnek a központja, de a pyronál nagyon jól jöhet. Ha úgy tetszik, az egyik legagresszívabb elem a négy közül - dörzsölöm meg arcomat, derekamat döntöm az asztalnak szavaim közben.
- Sajnálatos, hogy az elemi állatod nincs veled, de megoldjuk másképpen a külső segítséget, ami nem én vagyok - Tenebris nevét morgom magam elé, hogy velem szemben lassan, de biztosan, a gomolygó füstből kinyerje alakját. Az is sajnálatos, hogy már nem követelmény a tanoncoknál az elementál idézés, egyszerűen opcionális. Pedig mennyire megkönnyíti. Tenebris elégedetlen tekintetét ejti Sárára, majd néz vissza rám szinte már könyörgően. Megvonom vállaimat. - Cortez nem volt kéznél. Sára, ő Tenebris, az elementálom. Eléggé durcás típus, de ezt nézd el neki, mert ő is segíteni fog nekünk, ha az elemed esetleg elszabadulni szeretne - ingatom meg fejemet lassan, lehunyt szemekkel, ahogy igyekszem kicsit összeszedni a gondolataimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A szék támlája a korlát felé fordítva, szemből ülök rajta, miközben nyugalomban szívom az egészségesnek nem mondható, de legalább "megadomazötpercpihit" érzést keltő nikotinrudat. Hamarosan össze kell kapnom magam és megindulni gyászos órát tartani az elsősöknek. Bármennyire szeretem a tárgyam, a kölykök attól még elviselhetetlenek, és hiába mondják nekem, hogy új év, új gyerekek, új minden tököm, nem vigasztal. Aki hülye, az most is hülye, és valahogy az elsősök mindig rosszabbak.
Erőszakos mozdulattal dörzsölöm meg szemeimet, a korlátra könyökölve szívok mélyet a cigarettámból. Cortez halkan szuszog a nyakamba, amire koncentrálni próbálok elég erőteljesen, hogy ne idegroncsként menjek be órára. Ó, nagy faszt. Szerintem már mindegy.