Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szeretem az ilyen kislányokat. Mármint komolyan, különösebb erőlködés nélkül lehet őket befolyásolni, önként rohannak a karjaidba, csak tudni kell, hogyan bánj velük. Mint ahogy most is. Magától ajánlja fel, hogy segít nekem, pedig nem is kértem rá. De hát ez már csak így szokott lenni, nagy átlagban az emberek szeretnek segíteni egy jóképű kölykön aki mosolyog meg kedves. Haha.
- Kösz szépen. Az egyik barátomé, csak ő most nem ér rá, én meg úgyis unatkozom - megvonogatom vállaim el is magyarázva nagy vonalakban a helyzetet. Lepillantok rá ahogy tovább is indulok a keresésben, elvégre tényleg eltűnt az a doboz, és tényleg kell Mr. Szeretem-a-nővéred-de-mégse-szeretem-nek. Szóval ja. Remélem meglesz.
- Hm. Remélem, hogy nem nyúlták le - bólintok, ahogy cipőmmel félrehajtom magam előtt a füvet, hogy még véletlenül se takarja el az értékes kis kincset.
- Hányadikos vagy? - összeráncolva homlokom nézek most rá. Fiatal lehet, elvégre egy ilyen csinos pofit mindenképp megjegyeztem volna, ha elégszer látom. Szóval vagy friss hús, vagy öregebb, csak eddig nem nagyon mutatkozott.
Azt éppen nem mondanám, hogy felkelti az érdeklődésem. Ha jól ítélem meg - és általában jól ítélem meg -, akkor nincs benne semmi kihívás. Csak kedvesnek meg jó fejnek kell lenni, hagyni, hogy kisírja az összes bánatát a válladon, és máris az ujjaid köré csavartad, konkrétan azt teszel vele, amit csak szeretnél. Szóval nem is igazán erőlködöm, csak hozom a formám, ami igazából már a véremben van.
- Csodálkozom, hogy nem jegyeztelek meg - némi mérlegelés után ezt is hozzáteszem a kérdéshez, csak úgy mellékesen odaszúrva, egy apró megjegyzésként. A lányok szeretik, ha dicsérik őket. Bár tulajdonképp még fogalmam sincs mit kezdhetnék vele, de miből lesz a cserebogár, tartja a mondás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szóval olyan jól teljesítettem a büntetőmunkám alatt az előkészítőben, hogy most megint itt vagyok a sok kis picúr között. Amúgy kifejezetten jól viselem gyerekeket, amikor nem válnak kifejezetten idegesítővé, meg amúgy is tök sok türelmem van, hát én ide lettem teremtve. Azt azért hagyjuk meg, hogy még mindig nem ők a kedvenc elfoglaltságom. Csak jóba vagyok velük, ja. Nem sietem el azért a dolgom, kényelmesen sétálok fel az állomásra, vállamon a sporttáskámmal. Aztán odaérve lerakom a táskát az egyik oszlop mellé, míg magam vállammal neki dőlök, s zsebre téve kezeim nézek végig a miniembereken. Az egyik arca kifejezetten megragadt az emlékezetemben - abban az értelemben, hogy ne menjek a közelébe. Hiába, ha az ember talpa alá gurítanak egy kisautót, és elkezdenek hisztizni mikor rálépsz (ami alapból nem egy kellemes élmény), az úgy megmarad benned.
A másik dolog, amit így egyből észreveszek, az a vörös hajkorona. Mert igen, ha az ember kutyája lepisili a kedvenc cipőd, az is megmarad benned. Szórakozottan elmosolyodva csóválom meg fejem, amúgy most is az a cipő van rajtam. Fejem az oszlopnak hajtva veszem elő a telefonom, majd le is pakolom magam a táskámra. Hát van jobb szórakozás, mint nyomogatni a képernyőt? Hát persze, hogy nincs. Az ujjlenyomatommal feloldva a készüléket kezdek keresgélni a menüben, aztán random kiválasztva egy játékot foglalom le magam, fél szemmel a kölykökre figyelve. Azért nem kéne beugorjanak a sínekre, vagy tudom is én. És amúgy nem vagyok antiszociális se semmi, de most nem fogok beugrani közéjük, hogy "hé, megjött Adrian bácsi, örüljetek". Nope from nopeland. Ha szeretnének valamit tőlem, jöjjenek csak ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Én személy szerint tök jól megvagyok, fel-fel pillantva ellenőrzöm a gyerkőcöket, aztán hirtelen nagyon sokan vannak. Kirillt meglátván szórakozott, féloldalas vigyor jelenik meg arcomon, azok a régi szép napok mikor a keze alatt dolgoztam, sejhaj. Soha többé egy olyan hónapot még egyszer. Kis vörös épp felforgatja a tömeget, mire érdeklődve vonom fel szemöldökeim, amúgy nem vagyok különösebben szívbajos. Tovább nyomkodom a képernyőt, aztán mikor a látóterembe kerül hirtelen a göndörke egy pillanatra megfeszülök, de ez tova is száll. Függetlenül attól, hogy nem töröm magam a dolog iránt, még nem reagálok jól arra, ha valaki csak így megjelenik. Eltéve a telefonom hallgatom végig, aztán ahogy rángatni kezd, megyek utána. És úgy érzem magam mint hófehérke a törpék között. Aztán ahogy odaérünk a színhelyre, sóhajtva guggolok le a padon ücsörgő, pityergő fiúcska elé. Ó, hogy mennyire emlékeztet magamra, te jó ég. Ha az emberiség tudná milyen hisztiket kivágtam mikor a nővérem nem vitt magával valahova. Amilyen akaratos voltam, képes voltam leülni a földre és ott sírni. Nem mintha két aranyvérű szülőnek ez különösebb gondokat okozott volna, de azért na, érted.
- Hé, nem kell ám sírni - előveszem farzsebemből pálcám, igyekszem nyugtatóan beszélni, közben mosolyogva - nincs ám semmi baj, nézd, secc-pecc megoldjuk - oké, tény, hogy még mindig halvány lila illatozó ibolyám nincs arról, hogyan kell beszélni egy korabeli gyerekkel. Gyerek gyerek, sír, szóval én most eljátszom a hős megmentőt mert ilyen kedves meg jó fej vagyok. Először a nadrágját tisztítom meg, majd, a táskájából eltüntetem a be nem szívott folyadékot, s utána azt is tisztává varázsolom. Aztán, ha már ennyire belejöttem a rendrakásba, fél kezemmel a padban megkapaszkodva fordulok meg, s kezdem keresni a galibát okozó csokibékát - amit még mindig kergetnek -, majd egy pálcaintéssel azt is begyűjtöm, s a markomba zárom. Ez láthatóan nem esik le mindenkinek, mert az ovisok közül van, aki továbbra is keresi.
- A kajáddal nagyon nem tudok mit tenni, de ha gondolod van csoki - megemelem bal öklöm amiben rejtőzik az édesség - vagy adhatok neked másikat - fejezem be a mondandóm. Nekem igazából tök sok kajám van így az útra, mert magam ismerve jobb a több mint a kevesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Féloldalas vigyor jelenik meg ajkaimon, s mikor megtorpan, én is hasonlóképp teszek, hangtalanul dőlök vállammal a hideg falnak. Mikor újra elindul gyorsítok lépteimen, ezúttal némán követem, s mikor mögé érek kinyújtva jobbom rántom be a sötétbe, s jobbommal a torkának szegezem az sötét ébenfát.
- Nem mondta apukád, hogy nem szabad ilyenkor kint járni? - hangom nyugodt és hideg, ugyanakkor halk, közvetlenül a fülébe mormolok. Közben végig feszítve tartom izmaim, nem lepne meg, ha gondolna egyet és a hasamba könyökölne. Még nem szeretném leleplezni magam, a játék csak úgy vicces, ha más is játszik, és ameddig Gwen nem kezd el küzdeni, vagy visszabeszélni, addig semmi értelme. Mert igen, látva az arcát már erre is rájöttem, elvégre az ilyen csinos kis pofikat hamar megjegyzem. Határozottan úgy érzem magam, mint valami sorozatgyilkos, vagy legalább mint egy maffia begyűjtőembere. Felnevetve csóválom meg fejem ahogy elengedem, s oldalra lépve fordulok felé, majd hátrálok ki az utcai lámpa gyér fényébe.
- Komolyan, mit keresel erre? - egyik kezem nadrágom zsebébe dugom, míg másikban továbbra is a pálcát tartom, felkészülve minden eshetőségre. Nem akarok telibe kapni egy átkot csak azért, mert nem voltam elég figyelmes, vagy meggondolt.
- Rosszabb alakok is járnak erre, mint én - csak úgy mellékesen jegyzem meg. Tisztában vagyok, hogy én sem vagyok egy főnyeremény, mert azért léteznek sokkal kedvesebb jobb lények is, de a jelen helyzetben azért én is megteszem. Inkább, mint egy pénzéhes homeless.
- Légyszi most ne támadj vissza az 'és te mit keresel itt', meg a 'semmi közöd' kérdésekkel - bár alapjáraton türelmes ember vagyok, az éjszaka belőlem is a legrosszabbat hozza ki, és így a kellős közepén valahogy kevésbé tudom kontrollálni. Szóval inkább így előre megkérem, hogy ne most akarjon nagylány lenni, mert akkor én is nagyfiú leszek, és annak egyikőnk se fog örülni. Komolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Már láttalak. Mármint nem itt, máshol - komolyan, nagyon próbálok rájönni, hogy honnan ismerem, de aztán inkább megvonom a vállaim, és felhagyok a keresgéléssel. Az is lehet, hogy csak összetévesztem valaki mással - ami nem szokott megesni velem valami gyakran, de attól még lehetséges.
- Vagy mert elvesztett egy fogadást - sóhajtva csóválom meg fejem, nem azért, hogy éreztessem vele, hogy buta vagy valami, csak, hogy tudassam milyen szomorú tény ez. Itt kell vezekelnem mikor csomó más dolgot is csinálhatnék.
Amikor megemeli szemöldökeit, én is hasonlóképp teszek. Szóval ő egy ilyen nő. Tulajdonképpen nincs bajom az fajtájával, még azt a merész gondolatot is megkockáztatnám, hogy enyhe mértékben kezd tetszeni.
- Ne haragudj - mintha csak megfeledkeztem volna magamról pillantok fel rá, majd finoman veszem ujjaim közé az övéit, s mint valami igazi gentleman, úgy csókolok kezet neki - kevés hölggyel találkozik mostanában az ember - és amúgy tényleg, a hivatalos személyeken kívül, így az utcán, vagy az iskolában kevés olyan emberrel találkozom aki megköveteli a kézcsókot. Talán ő a második. Érdekes, érdekes. Szóval én nagyon szívesen belemegyek a játékba, szeretek játszani. Szeretek ilyet játszani, hogy magam köré édesgessem az embereket.
- Ne haragudj a kellemetlenségért - jaj de kedves vagyok, hát még én sem hiszem el. Elvégre egy bocsánatkérés nem elég, kettő kell ahhoz, hogy aranyosnak, vagy valamire valónak tartson. Kellemetlen lenne úgy kést adni a kezébe, hogy nyakon akar szúrni. Közben felállok, a kis gurulós széket pedig lábammal finoman berúgom a pult alá, amíg a hátamon is megkötöm a kötényt. Igyekszem nem fintorogni az irreálisan sok meg édes parfümre, mert én most ugye úriember vagyok, és az úriemberek nem fintorognak. Meg kell hagyni, egész jól sikerül fenntartanom az arckifejezésem. Kezem kinyújtva veszem el a szeletelőkést, s ameddig a séf elmondja mit kell, megforgatom ujjaim közt, mert az ilyen azért elég jól néz ki.
- Ömm - megfordulok, hogy szemügyre vehessem miből élünk. A halakat felvágták meg megfőzték nekünk, jó, ez jó, elég sok időt töltöttünk volna el, ha nekünk kellett volna lepucolni őket. Elnézést, nekem, a hölgyekkel nem végeztetünk ilyen munkát. Végül kiveszek pár paradicsomot, és az elé rakott deszkára teszem őket - ezeket forrázd le, dobd hideg vízbe, hámozd meg és szeleteld fel - mondanám, hogy ha elakad akkor itt vagyok, de úgy vélem, hogy ez nem olyan sok információ, meg tudja jegyezni, meg úgyis megkérdezi, ha nem érti. Szerintem. Remélem. Jómagam addig teszek olajat a tűzre - haha -, és ameddig az forrósodik, hagymát meg zellert kezdek darabolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az egyik dolog, amit szeretek ezekben a Gwen-féle lányokban, az ez. Hogy azt hiszik, ők sérthetetlenek, ők mindenkit le tudnak győzni, ők mindenre képesek. És lám, mégis milyen könnyen elkaptam.
Homlokom ráncolom a válaszára, még ajkaim is elbiggyesztem, mintha tényleg bánnám. Őszintén nem sokat tudok róla, meg a családjáról, valami köze van a nővéremhez, és itt kimerül minden, mert annyira nem töröm magam a részletekért.
- Milyen kár - sóhajtok, megcsóválom fejem. Látom ahogy a pálcám nézi, mire felemelem a fekete ébenfát, s megforgatom ujjaim közt. Igen, elég szép, nekem is kifejezetten tetszett, mikor megvettük, még a Roxfortba utazásom előtt. Tulajdonképpen hiányzik a régi iskolám, kíváncsi vagyok mi lenne, ha betolnám az arcom. Ha lehetséges.
- Egy közeli helyre - megemelem szemöldököm, nem pont ez az a válasz, amire vártam, de megteszi. Ízlelgetem a szavait, beindul a gépezet, szórakozottan mosolyogva méregetem - ilyen szépen felöltözve. Ilyenkor - fogaim közül szisszenés szökik ki, mintha valamit rosszallnék. Elvégre valljuk be, mire gondolna egy normális ember? Na ugye, hogy a cukorkaboltra, nekem sem jutott eszembe más.
- Mielőtt megjelentél haza mentem volna, de te érdekesebb szórakozásnak tűnsz - megvonogatom vállaim, ahogy kijelentem a nyilvánvalót. És amúgy tényleg, én tök jól érzem magam.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő