London|
Devil's gonna set me freeElőveszem a telefonom a zsebemből, megnézem, hány óra. A mai nap csupa meglepetéseket okoz, először Niko mondta, hogy akar valamit csinálni itthon, aztán mire hazaértem, teát ivott anyámmal, és apámmal az ő apjáról beszélgettek. Én meg azt se tudtam, mi van, szóval nem is nagyon zavartam őket - igazából semmit nem tudtam volna hozzáfűzni a témához -, szóval felmentem a szobámba, behánytam a mosógépbe az edzőcuccaim, és kihasználtam hogy a szobámban van egy zongora, és a falak hangszigetelt varázslattal vannak megáldva. Szeretem a szobám, tényleg, nagyon.
Mielőtt elindultunk, összedobtam valami kaját, tettem félre egy kisebb adagot Shayleennek, és tádáá, most itt vagyunk. Ha még mennénk két utcányit, az edzőmnél lehetnénk, de nem akarom neki megmutatni sem a helyet, sem az edzőm. Visszadugom telefonom a farzsebembe, lesétálok a Temzét és utcát elválasztó lépcsőn, majd elindulok a legközelebbi pad felé.
- Szóval ez a Temze - fellépek a padra, lepakolom magam támlára, térdeimre támaszkodva nézek a fiúra. Igazából halvány lilám nincs, mit akar látni, London az London, a nagybetűs Város. Szóval így indulásból megmutatom neki azt a dolgot, ami a legevidensebb - a Big Ben és az óriáskerék után.
- Tök szép, meg kivilágított, meg minden - ha eddig valaki nem volt biztos a dologban, akkor most világossá válik, hogy engem nem idegenvezetésre terveztek. Főleg nem ebben a városban.
- Oké, szerintem nem pont erre gondoltál - szusszanva állok fel, leugrok a szépen kikövezett sétányra - tizenöt percre innen van egy pub, három saroknyira egy... hm - egy pillanatra elgondolkodom, hogyan is fejezhetném ki magam szépen, de nem hiszem, hogy arra lenne különösen szebb kifejezés.
- Szórakoztató bár. És valahol erre egy őőőőőő - na jó, erre tényleg ne tudok szebb szót, pedig nagyon próbálom összeszedni az összes angolságom, amit belém neveltek - na jó, ha érdekel majd megmutatom.
*ő amúgy nem boxoló, ádehogy*
xD