Keresztanyu *-*Valami nincs rendben. Az, hogy Véda itt van mellettem, egyszerűen hihetetlen. Én azt hittem, hogy nincs senki más a családban, aki varázsolni tudna, de ezek szerint mégsem. Csak nem értem, hogy akkor miért nem lehetett ezt nekem elmondani? Akkor sokkal könnyebben feldolgoztam volna, és nem érezném magam különcnek. De így, hogy senki nem szólt, kicsit rosszul esett a dolog, viszont ezzel ellentétben, nagyon is örülök neki. Keresztanyu a legszuperebb, és most, hogy itt van velem, már nem érzem magamat olyan egyedül. Mosolyogva elfogadom a segítségét, így már könnyebben ki tudtam mászni a vízből. A szemembe lógó vizes tincseket, gyorsan kisöpörtem onnan, hogy jobban szemügyre vehessem a nőt, aki az imént segített. Tényleg Véda van itt, és nem valaki, aki teljesen úgy néz ki, mint ő. Ezt szavaival is alátámassza, de előtte még megszárítja a ruháimat.
– Igen, így sokkal kényelmesebb. Köszönöm Keresztanyu. Nem félek, csak meg vagyok lepve, hogy itt látlak. –mosolyogtam rá, már jobban felbátorodva, mint az előbb. Követtem, és kényelmesen leültem mellé a gyepre. Minden figyelmemet ráfordítottam, mert nagyon is érdekelt, hogy mit szeretne mondani a családunkról. Nem szóltam egy kukkot sem, csak figyelmesen hallgattam a szavait.
Nem erre számítottam… Foglalkoztatott ugyan a kérdés, hogy miért lett belőlem varázsló, még a szüleimből nem, de azért ez nem fordult meg a fejemben. Nem tudtam egy szót sem kicsikarni magamból, csak lesütöttem a szemeimet, és megöleltem a Keresztanyumat. Próbáltam magamban összerakni egy értelmes mondatot, hogy valamiképpen reagáljak erre, de nem jönnek most a szavak. Csak csukott szemekkel karolom át Védát, és ajkaim kicsit meg is remegnek. Nem akarom elsírni magam, de nagyon kísértenek a könnyek.
– Csak nem értem, hogy miért… Miért nem mondta el ezt a mama… –sóhajtva nyelem le a feltörő könnyeimet. Haragszom, mert senki nem szólt erről, és most kell megtudnom, ráadásul a Keresztanyumtól.
– Köszönöm, hogy elmondtad, és örülök, hogy büszke vagy rám. Nem hittem volna, hogy ilyesmi meg fog velem történni, de ha tudtam volna, hogy van varázserővel bíró személy a családban, akkor nem ért volna váratlanul. –elengedtem őt, és már mosolyogva mesélem neki a véleményemet. Majd a legközelebbi családi találkozókor megemlítem a mamának, hogy mi is van. Már úgy is mindegy, mert tudom, hogy miért vagyok varázsló, de azért szeretném megtudni, hogy miért nem mondta el.
– Nem hittem volna, hogy itt találkozok egy családtaggal. Hogy-hogy itt vagy? Talán a közelben laksz? –kérdeztem, kíváncsi és csillogó szemekkel. Ha igen, az csak jó lehet, mert akkor sűrűbben tudom meglátogatni, és nem csak a családi találkozókkor futunk össze.
– Jut eszembe: megszületett a kishúgom is. –újságoltam teljesen fellelkesülve. Ő az első, akinek ezt elmondtam, és remélem, hogy sikerült megleptem vele, mert nem tudom, hogy anyuék kinek mondták még el. Kíváncsian fürkésztem az arcát, hogy ki tudjam olvasni belőle, hogy most sikerült, vagy sem.
<3
