Eszek <3 *neki is kezd*

A Rellonos prefi
Időpont: takarodó után

---

Unatkozok, kell egy kis nyugalom. Annyi minden összejött a napokban, hogy csodának számít, hogy még egyben van a fejem. Szerintem, másnak már régen felrobbant volna, de én valahogy még bírom, de nem tudom meddig. Megszületett a tesóm, itt van a keresztanyum is, kiderült pár családi titok, ráadásul sok a lecke, meg a tanulnivaló is.
Kezd későre járni, de még bőven benne vagyok az időben. Nem fog elveszni az időérzékem, és még időben visszamegyek a Levita toronyba. Hogy merre visz a lábam, azzal nem igazán foglalkozom, csak megyek előre, ameddig nem ütközök akadályba. Valahova a Déli torony környékére, azon belül is az erkélyre tévedtem. Még soha nem jártam itt, de nagyon is tetszik, ahogyan megpillantom a kilátást. Már sötét van, de a kivilágított falu, valami csodásan mutat így. Leültem az egyik ülőalkalmatosságra, és úgy csodáltam tovább a tájat. Ez arra emlékeztet, mikor még Veszprémben voltam az egyik csapattársamnál. Valami magas épület legfelső emeletén laktak, és onnan is nagyon klassz volt a kilátás, de itt sokkal szebb. Teljesen elmerültem a látványban, és unalmamban elkezdtem számolni az épületekből kiáramló fényforrások számát. Egész sokat sikerült megszámolnom, de még nem jutottam a végére, és egészen el is álmosodtam. Az időt sem tudom, hogy mennyi, de biztosan túlléptem már a kijárási időt. A visszaosonás meg nem az erősségem, így muszáj lesz itt maradnom. Talán ha sikerül olyan helyre befészkelni magamat, ahol feltűnés nélkül ellehetek reggelig, akkor minden rendben lesz. Csak kezd hideg is lenni, meg fázok egy kicsit. Kellett nekem kijönnöm. Nagy rumlit nem csinálhatok, mert az feltűnő lenne, szóval a legjobb az lesz, ha fogok két széket, összetolom, és annak hátulja mögé elbújok. A biztonság kedvéért, egy asztalt is odahúzok, hogy rejtsen, majd leülök a földre, nekidöntöm a hátam az ideiglenes rejtekhelyemnek, és nézem tovább a tájat, ameddig el nem alszok.

A robbantgató Amira

Elbóbiskoltam, de a fény miatt nem tudtam teljesen elaludni, így aztán mindig fel-felébredtem. A tájat nézve próbáltam mindig visszaaludni, de nem sikerült. Amire azonban nem számítottam, az a társaság. Már lehetett hallani, hogy kopog valami a kövön, ezért összehúztam magamat a rejtekem mögött, és próbáltam nem túl hangosan venni a levegőt, hogy ne bukjak le. Ez azonban nem jött be, mert egy idősebb lány hangját hallom, amint kimond egy bűbájt. Ajjaj, most vajon mi fog felrobbanni!? Hamar megkaptam rá a választ, mert a bunkernak mondható kis tákolmányom, volt-nincs játékot játszok. Elég sok törmelék keletkezett, egy pár végig is karcolta az arcomat, meg a kezeimet, mikor védtem magam... mindhiába. A portól kicsit köhécseltem, de mikor magam elé néztem, egy pálca fénye égette a retináimat. Egy gyengéd, nem túl tolakodó mozdulattal, picit arrébb toltam a pálcát, remélve, hogy a jóval idősebb lány, nem fogja leharapni érte a fejemet.
– Bocsi, csak kiégeti a szememet a fény. –kértem tőle elnézést, hogy ezzel is nyomatékosítsam az előző tettemet, és hogy tényleg elhiggye, nem bántásból toltam el a pálcát. Viszont nem ismerem a lányt, szóval vigyáznom kell vele, mert lehet, hogy egy prefektussal állok –illetve én ülök, ő meg guggol– szemben, és biztosan meg fog büntetni. Ha nem ezért, akkor meg azért, meg tilosan járok. De ameddig nem tudom, hogy valóban az-e, így egyelőre megpróbálok kedves lenni vele, és egy ártalmatlan kérdést teszek fel neki. – Te sem tudsz aludni? –még a válaszát várom, leveszem a szemüvegem, és megtörlöm a lencséit, majd a vércsíkot is letörlöm az arcomról. Ezután ha hagyja, felkelek, és nekidőlök a korlátnak. Így jobban megnézve, szép kis törmelékeket varázsolt ide. – Ezeket meg lehet javítani a Reparoval? –kérdezem tőle, mert ha igen, akkor megpróbálom. Nem vagyok én jártas annyira, hogy tudjam meg lehet-e javítani, de egy próbát megér, vagy nem?

Kukucs ^^

Szia Boti ^^ <3 Nekem is van

Szia Runa (:

Szia Adria ^^ Elbújok, de miért is?

Szia Kereszthúgi ^^

Hogy vagy Kereszthúgi? ^^ Ugye a múltkor mostál fogat?

Bratyó *kivételesen hagyja, de cserébe ráugrik a hátára*

Igen *nyelvet ölt* Nehogy azt mond, hogy nem bírsz el

*kapaszkodik* ^^

Amira <3

Hogy vagy? *-*

Amira – aki nem is olyan félelmetes

A lány nem vette fel, hogy eltoltam a pálcáját. Már arra is felkészültem, hogy kicsit magasabb hangnemben fog reagálni, de kellemesen csalódtam benne. Ezután felteszem neki a kérdést, amire olyan választ kapok, ami meglep. – Az meg hogyan lehet, hogy nem szeretsz aludni? Álmatlanok az éjszakáid? –kérdezek ismételten. Általában az olyan személyek nem szeretnek aludni, akiknek nincs álmuk, vagy mindig rémálmuk van. A lány is kérdez, amire elmosolyodom. – Nem fogok hazudni. Kicsit unalmasnak találtam már a hálókörletet, ezért kijöttem nézelődni, de elszaladt az idő. –vontam meg aprón a vállamat. Nem szoktam füllenteni, és nem most fogom elkezdeni. Ráadásul nem is szerencsés, ha a hazugság miatt ismerik meg a nevemet.
– Oké, de nem vagyok valami tehetséges. –figyelmeztettem előre a lányt, akinek a nevét még mindig nem tudom, de majd csak eljutunk addig, hogy megkérdezzem. Mivel megengedte, hogy próbálkozzak, így nem is habozok tovább. Előveszem a pálcámat, és a törmelékekre irányítóm. Szét kellene szednem, hogy melyik rész melyikhez tartozik, mert eddig csak tárgyanként tudtam összerakni a dolgokat. Nem baj, itt az ideje gyakorolnom, ha már az órán nem adódik rá lehetőségem. –Reparo! –mondtam ki halkan, de határozottan a bűbáj nevét, és a megfelelő pálcamozdulatot alkalmaztam. Lassan ugyan, de sikerült összeraknom a dolgokat, és a törmelékkupac helyén két szék, és egy asztal keletkezett. Boldogan néztem rá a lányra, de elhúztam a számat, mikor kérte a nevem, házam meg az évfolyamom. – Ohh... szóval prefi vagy? –kérdeztem rá, bár szinte feleslegesen, mert úgy sem kéri más ezeket az infókat. Legalábbis ilyen hivatalosnak mondható formában nem. – Nagy Bátor Dominic, Levita és első. Most viszel a Házvezetőmhöz, vagy valami büntetést kapok? –egyáltalán nem gúnyosan kérdeztem, hanem inkább kíváncsiság csengett a hangomban. Még soha nem kaptak el tilosban... illetve Botond, de akkor sem történt semmi sem. Nem is emlékszem már arra, hogy mi történt aznap. Ja de, leesett a szemüvegem. – Tudod, nem kaptak még el, csak ezért nem tudom, hogy ilyenkor mi is történik. –mondtam el őszintén, majd fogtam egy széket, és odahúztam elé. Leültem rá, és úgy vártam a szavait. Ha büntetést kapok, akkor meg már mindegy, hogy mikor megyek vissza a szobámba.

Jujj, az nem jó :S *megöleli*

Ágoston

Ismét lejöttem a faluba, mert nagyon is megtetszett ez a hely. Még bőven van olyan része, amit nem fedeztem fel, szóval ideje, hogy ezt is megtegyem. Ugyan a vasútállomást már ismerem, hiszen én is a vonattal érkeztem az iskolába, de nem volt időm jobban megismerni azt a helyet. Kíváncsi vagyok, hogy mennyivel másabb, mint egy mugli állomás. Csak átsétáltunk rajta, és kb ennyi volt belőle a látnivaló. Abból a két percből, meg nem igazán volt alkalmam megtudni, hogy mit merre találok. Meg jól jön az ismeretszerzés, hiszen, amikor haza kell majd mennem, akkor innen fogok indulni, és meg kell tudni, hogy melyik vonatra kell felszállnom majd. Feltéve, ha egyáltalán több vonat van, és nem egy, mert ugye ezt sem volt alkalmam megfigyelni rendesen.
Átsétálok a téren, és egyenesen az állomás bejáratával találom magamat szemben. Eddig nem mutatott semmi újat, a mugli világban is van ilyen hatalmas bejárat. Vagy csak nekem tűnik annak, mert ilyen kicsi vagyok!? Na mindegy, menjünk be rajta. Tiszta olyan, mint egy minifalu. Mindenféle üzlet található itt, de leginkább az a kis büfé csalogat. Az ínycsiklandó szendvicsek finom illata, megcsapta az orromat, és akaratlanul is megkordult a gyomrom. Ha már itt vagyok, akkor megkóstolok egyet, csak azt nem tudom, hogy elfogadják-e a mugli pénzt. Bár szerintem nem, de egy próbát megér. Sajnos nem hoztam magammal annyi varázslópénzt, hogy kifussa egy szendvicsre valót. Pénzváltó, na azt persze nem látok, de ez az én szerencsém. Odasétálok a büféshez, és mivel nem nagyon tudom meggyőzni, így megkérdezem, hogy merre találhatók egy olyan helyet, ahol tudok pénzt váltani. Amint elmagyarázza a dolgokat, már indulok is, hogy minél előbb le tudjam csillapítani a hasam hangját.

Ágoston

Elbóklászhattam, vagy 20 percig, mire megtaláltam a pénzváltót, de ez már csak mellékes, hiszen megvan az az összeg, ami kell a szendvicsért cserébe. Sőt, még többet is váltottam, hogy később ne kelljen megtennem. Visszasétáltam a büféshez, és mosolyogva adtam oda neki azt az összeget, amiért cserébe megkaphattam az ínycsiklandó ételt. Boldogan mentem ki a peronra, hogy megnézzem a vonatokat, miközben falatozok. Éppen időben, mert most érkezett meg vonat, és ha jól látom, akkor pár új diák is jött rajta. Emlékszem, mikor még én szálltam le róla hatalmas csomagokkal, de ha azt veszem, ez nem is olyan régen volt.
A nagy nézelődés közepette, elfogyasztottam a szendvicsemet, és mivel már nem volt olyan izgalmas kint lenni, elindultam visszafelé. Illetve indulnék, mikor valaki leszólít. A hang irányába fordulok, és meglepetten veszem tudomásul, hogy az illető, kb egy fejjel magasabb, mint én.
– Hali. Igen, diák vagyok, és éppenséggel tudom, hogy merre kell menni. Én is visszafelé tarok. –válaszoltam a kérdésére, és kicsit jobban végignéztem rajta. Elsősnek kicsit magas, de nem kizárt dolog. Nem lehet mindenki olyan pöttöm, mint én. A csomagjaiból ítélve, most fog beköltözni a suliba. Ez egyre izgalmasabb találkozás, és nem is tűnik olyan bunkónak, így elsőre. – Segítsek a csomagokkal? –kérdeztem, miközben az említett bőröndökre böktem. Ha engedi, akkor elveszek tőle egyet, és lassan elindulok kifelé az állomásról. Azonban foglalkoztat egy kérdés, de nem tudom, hogy mennyire venné rossz néven, ha megkérdezném tőle. Szerintem, csak azok a személyek nem tudják, hogy merre kell menni, akik eddig nem is tudtak a varázsvilágról, mint például én sem. De ez csak az én feltételezésem, lehet, hogy neki meg elfelejtették elmondani a szüleit, hogy merre találja a sulit. Azonban, az is igaz, hogy síri csendben nem mehetünk végig az utcákon, így összeszedem a bátorságomat, –ha már ez a nevem– és megkérdezem tőle, de előtte még mást is.
– Egyébként Nagy Bátor Dominic vagyok, és elsős a suliban. Téged hogy hívnak? –közben nyújtottam felé a jobb kezemet is, hogy kezet rázhassak vele, ha elfogadja. Amint erre megkaptam a választ, felteszem az igazi kérdést, ami jobban foglalkoztat. – Ne vedd tolakodásnak, de ugye te is mugliszületésű vagy? Mert, általában a varázslócsalád sarjai tudják, hogy merre kell menni a suli felé, de lehet, hogy tévedek. –vontam meg aprón a vállamat, és közben ráfordultam arra az utcára, ami egyenesen az iskolába fog minket vinni.

//A játék folytatása itt találhat meg! //

Hahó nép

Emmus *-* <3 *visszahúzza* Ne futkoss ^^ *megöleli, és nem ereszti*

*megöleli Botit is* ^^

Nyuuuuu *-* *öleli mind a kettőjüket* ^^

Én is utálom a vihart, olyan jégdarabok estek, hogy csak na O.o

Emma, azt nem tudom, hogy milyen

Boti xD

*öleli Emmát* <3

*ő nem tudja miről van szó* xD

Én is, én is *-* <3

Jó éjt Boti ^^ <3

*Emmushoz bújik* Oké, én is alszok nem sokára ^^ <3

Álmodjunk ^^ <3 Jó éjt ^^

Jó reggelt ^^

Tesó <3 *megöleli* Kávét? ^^

Akkor mit kérsz? ^^ <3

Azt kaphatsz
Szupi *-*

Ágoston

– Dehogy lenne baj, azért kérdeztem meg. Én is sokat szenvedtem velük, mire felcipeltem a suliba. –nekem ez nem teher, szívesen segítek, ha tudok. Át is adja az egyik bőröndjét, és azt magam mögött húzva, elindulok a Fő utczán. Nekem kérdezősködnöm kellett, hogy merre találom az iskolát, de Ágostonnak –mint az kiderült– nem kell, hiszen én már tudom az utat, és szívesen odavezetem. Addig s tudok vele beszélgetni, meg tudom ismerni egy kicsit, meg meg tudom mutatni azokat a helyeket, ahova majd érdemes lesz betérnie, ha kell nemi valami felszerelés. Igazából, csak azt nem értem, hogy ilyenkor, miért nem tudnak valakit kiküldeni az érkezők elé? Hagyják nyugodtan elveszni a diákokat, vagy biztosra tudják azt, hogy el fogják őket igazítani? Foglalkoztat ugyan a kérdés, de nekem már nem kell vele törődnöm, hiszen én tudom, hogy merre kell menni, és Ágoston is tudni fogja, mint megmutatom.
– Nem foglak Ágizni, mert az lány név. Maradok az Ágostonnál, mert nem igazán jut eszembe olyan becenév, ami jó is, de nem is sértő. –megnyugtató hangon mondom neki a szavakat. Én sem szeretem, ha csúfolnak a nevemmel, mert nem tudom mi a jó benne, meg miért olyan nagy öröm azt látni, hogy a másik szenved. Némelyik embert, soha nem fogom megérteni. Közben észreveszem, hogy Ágoston meg-megáll egy-egy üzletnél és jobban megnézi őket. Mosolyogva állok meg mellette, és én is jobban megnézem a kirakatot, hogy tudjam melyik bolttal állunk is szemben. – Itt a tanszereket tudod megvásárolni, nem messze van egy posta is, bár ott még nem jártam. Saját baglyot használok a levelek kézbesítéséhez. Meg van itt valahol egy csárda is, ahol nagyon finom italokat árulnak. Majd egyszer bejöhetnél velem, de gondolom most inkább pihennél. –ajánlottam fel a későbbiekre is a társaságomat, és nem fogom rossz néven venni, ha netalán elutasítja.
A kérdésemre, hosszabb választ is kapok, melyre szintén csak egy mosollyal reagálok. Nem gúnyolni akartam ezzel, csak arra emlékeztet, hogy én is ilyesmit éreztem az első napon. Úgy látszik, hogy rokonlélekre találtam. – Én is mugliszületésű vagyok, tőlem nem kell tartanod. Nem akarok neked hazudni, de nem sok diákot ismerek a suliban, aki szintúgy olyan lenne, mint mi. Kevés a tiszta vérű varázsló, meg a mugliszületésű. A legtöbben félvérek. Ők azok, akiknek egyik szülője varázsló, a másik pedig varázstalan. Jut eszembe: a magunkfajta varázslókat az aranyvérűek nem igazán kedvelik, és hajlamosak sárvérűnek hívni minket. Ez ilyen gúnynév, gondoltam elmondom neked. –jegyeztem meg nem túl lelkesen, ezzel is azt nyomatékosítva, hogy nekem se tetszik, hogy ennyire lenéznek minket, mert mások vagyunk. – A tesóid nem hiszem, hogy bekerülnek, kivéve akkor, ha fiatalabbak nálad. Te is csak azért vagy varázsló, mert a családod valaha varázsló família volt, csak valahol kihunyt a mágia, és nálad ébredt fel újból. Nálam a mamánál volt így, és ezt is csak keresztanyumtól tudom. –meséltem csevegő hangon, és most elhallgattam, hogy esélyt adjak a kérdések feltételére is, mert biztos vagyok benne, hogy lesz legalább egy kérdése. Ha nem, akkor majd folytatom tovább a mesélést, miközben haladunk felfelé az utcán.

Neked bármit ^^ <3
Gyűjtöm a hsz-t, és már csak 1 kell *-* Meg írom tovább a jellapot ^^

Tudok róla ^^  
Ühhüm ^^
Hurrá Ha sietsz, akkor te kaphatod az 50. hszmet

Az enyém inkább nevetséges lesz, nem közkincs xD