|
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Vizsga Frusztráló, hogy meg se mukkan az ürge. Síri csendben hallgatta, amit mondtam neki, arca kifejezéstelenül meredt rám. Rosszabb ez a tag, mint a tanárok többsége, legalábbis az érzéseik kimutatásában biztosan. Hosszú ideje lehet már a pályáján, ha ilyen tökéletesen ki tudta fejleszteni ezt az érzelemmentességet. Annyiban viszont számomra teljesen lényegtelen, ameddig nem akar megszívatni, és csont nélkül átenged a vizsgán. Legalábbis az álmaimban könnyebben ment, erre feltett egy kérdést, amire hirtelen nem ugrott be a dolog. Most mondjam azt, hogy azért, mert nekem így tanították? Ezzel lehet, hogy Alexát is leminősítem a szemében, azt pedig egyáltalán nem akarom. Kell az aranyközép, és reméltem, hogy megleltem.
– Van aki így, van aki úgy kezdi az átalakulást. A könyvekben, amiket tanulmányoztam, én is találkoztam mind a két változattal, de szerintem jobb az, ha valaki előbb a külsejét változtatja meg. Ezt azért gondolom így, mert ha valaki kisebb állattá tud átalakulni, de például életveszélyben van, és nincs ideje rá, akkor az állati szervek nem biztos, hogy életben tudják tartani az emberi testét. Természetesen az is közrejátszhat, hogy kinek melyik úton megy könnyebben az átalakulás. –fejtettem ki hosszan, és remélhetőleg lényegre törően a válaszomat. Radetzky nem kérdezett többet, a kollégái sem, így kezdetét vehette a vizsga gyakorlati része. Belül megnyugodtam, hogy az elméleten túl vagyok, és reméltem azt is, hogy sikerrel, de a neheze még csak most jöhet. Hallgattam az instrukciókat, kérésre letettem a pálcámat a vizsgabiztos elé, és a bejárathoz sétáltam. Ameddig még volt időm, kinyújtóztattam a végtagjaimat, megvártam a sípszót, és átalakultam.
A táj ismerős volt, csak nem olyan magasságból szemléltem, mint emberi alakban. Mancsaim alatt puha talajt éreztem, az erdő illata beivódott az orromban. El tudnék itt lenni naphosszat is tigris alakban, viszont ez nem lehetséges. Mellettem elvágtat egy unikornis család; velem szemben egy kentaur pécézett ki magnak, illetve egy thesztrál is érkezik. Ha ez nem lenne elég, emberi szagot is fogtam, füleim pedig sárkányszárny suhogását jelezték. ~Nem könnyítik meg a bejegyzést, az egyszer biztos…~ Ha tudtam volna, akkor sóhajtottam volna egy nagyot, de ez most kimarad. Nincs annyi időm, hogy mindent megtervezzek, de a helyzetet gyorsan meg kellett oldanom, ha nem akartam megsülni; nyíllal egy fához szegezve; csőr támadás áldozata lenni; diákok átkait érezni a bundámon. A helyzet kb egy kviddicsedzéshez hasonít, csak több gurkóval. Szemeim a kentauron voltak elsősorban, és futva indultam meg felé. Mindeközben figyeltem a thesztrált, füleimet a sárkány szárnycsapásaira fókuszáltam, mint egy radart; szaglásommal pedig a diákok illatát próbáltam kiszűrni. Nem állt szándékomban senkit se megsérteni, de nem hagyom magam. A tervem inkább megtévesztés szempontja, sem mint támadás, így amint a kentaur rám lőtt, oldalra tértem ki, természetesen nem arra, amelyiken a thesztrál csőre várt. Amint elég közel értem, feltételeztem, hogy a sárkány is a közelben van, és tüzet akar fújni, így elrugaszkodtam, majd igyekezve átugrottam a kentaur felett. Így minden bizonnyal a tüzesebb szárnyas támadóm nem engem, hanem a másik két „társát” süti meg. Nyugtom viszont nem lehet, hiszen a diákok minden bizonnyal észlelték a hangokat, és erre tartanak. Előlük megpróbáltam elrejtőzni az egyik bokor mögött, de persze ezt mind keresztbehúzhatja, ha az előbbi kis akcióm valamelyik pontján kudarcot vallok.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Annelie Soha nem fogom megszeretni a kandallón át való közlekedést. Gyomorforgató és nem mellesleg teljesen hamus lesz tőle az ember ruhája. Ez még nem is zavarna, ha átlagos cuccban lennék, de ma van Halloween buli a suliban, így a jelmezem –ami roppant egyszerű, mert csak egy öltöny, így hihet bárki bármit– nem úszta meg egy adag rétegtől. Morgolódni se volt időm, mert egyébként már rég elkéstem. Így vagy úgy, de muszáj volt megszaporáznom a lépteimet, amit úgy tudtam elérni, hogy felvettem az animágus alakomat, és négy lábon indultam meg az iskola irányába. Hogy miért vagyok késésben az már más téma, mert a faluba időben megérkeztem, csakhogy még volt elintézni valóm. Beugrottam két helyre is: elsősorban Amiráékhoz, hogy megnézzem hogy vannak, na meg a Keresztfiamat is szerettem volna látni. Kis lurkó mekkora lett már… Utam Jamiehez vezetett tovább, mert azt is megtudtam, hogy ő meg most lesz apa. Szép… egyszer hagyom itt az iskolát, minden fenekestől megváltozik. A gratuláció után jött az ötlet, hogy tigrisként caplassak át a lakósoron, vágjak keresztül a téren, és jussak el a suliig. S most újra szemeim elé tárultak az iskola magasodó tornyai, orromat pedig megcsapták az ismerős illattok… Hiányzik, de jelenleg összeférhetetlen a kviddiccsel, így nélkülöznöm kell egy ideig. Persze ez nem azt fogja jelenteni, hogy nem látogatok el, mert ha azt nézzük, most is itt vagyok. Közben kikerültem néhány diákot, akik megszeppenve vagy megrémülve álltak odébb az utamból. Felcaplattam az első emeletre, majd be a nagyterembe. Miközben Annelie felé közeledtem, érdeklődve tekintettem körbe, hogy miért is fekete-fehér itt minden. A díszítéstől kezdve, a bent lévő diákok öltözék bezárólag minden. Kitettek magukért a DÖK tagok, de a dicséretet az elnök érdemli. Mikor mellé érkeztem, leültem a lábánál, orrommal böktem meg, hogy figyeljen rám, és érdeklődően néztem, mikor is vesz észre. Egyelőre eszem ágában sem volt visszaalakulni, kíváncsi vagyok, hogy felismer-e így is a volt Prefektus társam.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Annelie Az ölelkezés tigris alakban nem éppen lehetséges, de még mindig nem volt se kedvem, meg jelenleg alkalmam sem a visszaalakulásra. Arcomat a lányéhoz dörgöltem, valamiféle módon jelezve az ölelés viszonzását. Még a végén feldönteném, ha az egyik mancsomat helyeztem volna a vállára, vagy éppenséggel más úgy gondolta volna, hogy meg akarom támadni. Igaz, a helyzet abszurd lenne, hiszen Annelie csak nem ölelne meg egy vadidegen tigrist, így nyilvánvaló, hogy a környezete felfigyelhetett arra, hogy ismerős számára az állat. Miután Annelie elengedett, pár lépést hátráltam, hogy akadály nélkül vissza tudjam ölteni az emberi alakomat. Kiropogtattam a végtagjaimat, utána rajtam volt a sor, hogy megöleljem a lányt. Így mégis csak hitelesebb a köszöntés, és még puszit is nyomtam az arcára.
– Gondolkodtam rajta, hogy igen, mert tök egyedi és utánozhatatlan lett volna, de akkor nem lett volna lehetőségünk beszélgetni. –ha csak titokban nem vált legilimentorrá, amit azért kétlek, mert azt a képességet rengeteg idő kitanulni. – Sajnálom, hogy késtem, csak beugrottam még Amirahoz, hogy megnézzem mi újság van feléjük. –közben végignéztem rajta, hogy megcsodálhassam a jelmezét. Egész szép darab, kitett magáért ez a lány. Az ácsorgás viszont nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé, így ha Annelie engedte, akkor az egyik asztalhoz invitáltam. Úriember módjára kihúztam neki a széket, megvártam ameddig leült, majd én is helyet foglaltam vele szemben. Mosolyogva néztem rá, némiképp szavakat is kerestem, mert nem tudom, hogy mit mondjak el neki elsőnek. Talán a díszítést kellene megdicsérnem, de nem hinném, hogy erre kíváncsi.
– Tetszik a tematika. Fura mindent fekete-fehérben látni, de egy idő után megszokható. Mesélj, hogy telnek a napok? –dobtam fel egy témát, mert legalább ameddig ő válaszol, addig én is kiagyalhatom, mit is mondjak majd következőre.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Annelie Siettem ahogyan tudtam, de az időérzékem nem a legjobb, így lehet, hogy sok mindenről lemaradtam. Annelie viszont nem hozza fel, és amúgy is elnézést kértem. Jobban is el tudjuk ütni az időt, mint azzal, hogy ilyesmin veszekszünk. A két megjegyzésre, csak mosolyogtam, majd egy asztalhoz invitáltam. Miután mind a ketten helyet foglaltunk, érdeklődve figyeltem Annelie-re. Ha más hívott volna el, tuti azt mondtam volna, hogy nem, de miatta megérte. Oké, hogy a DÖK-ben nem jöttünk ki jól, de mégis csak a volt ház és prefektustársam.
– Örülök, hogy jól vagy. Nem? Azt hittem eget rengető változásokról maradtam le. –bár azt hallottam, hogy Markovits maradt a ház élén, és a helyemet valami újdonsült srác vette át. Kíváncsi vagyok mit tehetett a jelvényért, hogy az érkezése után rögtön ki is nevezték prefektusnak. Annak viszont örülök, hogy nem csak a Reptan tanár nyakába szakad minden, hanem van egy helyettese is. Kérdésére aprón vontam meg a vállam, helyezkedtem a széken és az asztalra könyökölve néztem rá.
– Néha jó, néha rossz. Hiányoznak egy páran, de valahogy csak túlélem. Nem sok időm van levelezni se, mert vagy Ákossal tanulunk, vagy edzés van, vagy meccs. –tekintetemet ugyanúgy az övéibe fúrtam, mint ő a sajátját. Fogalmam sincs, hogy miért nem beszéltünk mi régebben… Talán a távolság miatt van, hogy most jól esik a társasága, vagy nem is tudom.
– Milyen az új HVH és a Prefektus, akit felvettek a helyemre? –elsősorban ez is érdekel még sok más dolog mellett. Közben észrevettem, hogy egy srác most érkezett, aki… aki kiköpött olyan, mint Marci. Vagy talán ő az, csak már nem emlékszek rá? Na mindegy, inkább visszafordultam Annelie felé, és mosolyogva figyeltem őt.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Annelie Válaszára bólintottam, aztán meglepődve pislogtam rá. Eljönne egy meccsemre? Nem úgy ismertem meg, mint aki oda meg vissza van érte, hiszen az iskolai mérkőzéseken se láttam a páholyban. Vagy csak nem figyeltem elég jól, de mindegy is. Vigyorra húztam szám szélét, mielőtt válaszoltam volna.
– Egészen jól, bár a legutóbbi mérkőzésem kis híján balesetbe torkollott. Szívesen elviszlek, de nem csak rajtam múlik. Beszélek majd Ákossal is, és majd megüzenem, hogy mit mondott, ha addig nem keres meg, oké? –kötve hiszem, hogy az újdonsült JV ne engedné meg, de azért jobb, ha mégis megkérdezem. Elvégre én is vendég vagyok, az ő szabályát kell tiszteletben tartanom, nem intézkedhetek a tudta nélkül.
– Zója… ő a pszichológus is, nem? Na ez szuper, de miért pont Markovits az, akit kiszemelt magának? Úgy hallottam a drága HV-d éppenséggel az egyik prefektusával szűrte össze a levet, de nem tudom, hogy a pletykás Banya mennyire ferdítette meg az igazságot. Érdekes szerelmi szálak vannak kialakulóban. –nem szokásom az Edictum fürkészése, de miután Ákos hazahozott egy példányt, és abban megjelent a cikk, hát bátorkodtam elolvasni. Aztán rájöttem, hogy nem kellett volna, de ugye Annelie jobban tudhatja a dolgokat, mint én.
– Nem mondta, de jó tanárra akadtál, ebben biztos vagyok. Engem is megtanított egy gyógyító bűbájra. –azt már nem mesélem el, hogy milyen körülmények között futottam vele össze, meg mik is voltak kettőnk között, mert nem tartozik másra.
– Mennyire kellesz most ide? Kimehetnénk sétálni, kezd fülledt lenni a levegő. –ha benne volt, már fel is keltem az asztaltól, karomat nyújtottam, hogy felsegítsem, és kifele vettem az irányt.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Tony
Csehország | Prága | Még a vonaton... Ünnepeljünk hááááát. Csak nem a megszokott környezetben, hanem Prágában. Jogosan kérdezhetik, hogy miért is megyek oda, mikor egy rokonom sincs ott, de a válaszra nem sokan számítanának. Utazásom titka nem más, mint az, hogy Ágoston meghívott magukhoz. Meglepetten fogadtam el az ajánlatot, és az utazás előtti napokon meg is látszott rajtam, hogy izgulok. Nem voltam még náluk, kíváncsi vagyok, hogy milyen környezetben él, amikor nem a kastélyban van. A cuccaimat belesüllyesztettem egy utazótáskába, az ajándékait gondosan elrejtve a legmélyére, hogy még véletlenül se találhassa meg. Szerintem örülni fog nekik, és ha kételkedik magában, még alá is tudom támasztani, hogy nagyon is jó hajtó. Hallottam Ákostól, meg egyébként is ott voltam az összes iskolai mérkőzésen, csak senkinek nem tűnt fel. Hogyan is tűnhetett volna fel, mikor a kezdésre értem oda, a végén meg el is illantam!? Na de vissza a jelenbe.
A vonatút szokásosan unalmasnak bizonyult, ám most mégse olyan álmosító. Elsőnek járok ezeken a helyeken, a megállókat se tudom számolni, hogy mikor érünk már oda. Legalább Ágoston ott vár a fülkében, és biztosan nem fogok rossz helyen leszállni, vagy ilyesmi. Mekkora szívás lenne, ha eltévednék a nagyvilágban… még hoppanálni sem tudok, hogy visszamenjek Bogolyfalvára. A mosdóban voltam, megmostam az arcomat, hogy felfrissüljek. Az előző éjjel nem valami sokat aludtam, hiszen pakoltam, meg izgultam az utazás miatt. A vonat meg folyton döcög, nem tudok pihenni rajta, ezért kell valami frissítő, hogy ne zuhanjak le az ülésről. Lassan lépkedtem vissza az első osztályra, ott pedig megkeresve a saját kis fülkénket. Olyan jól kifogtuk, hogy senki másnak nincs ide jegye. Nem kellene valami zűrös család a nyakunkba, nyugodtan tudunk beszélgetni. Mosolyogva léptem be az ajtón, gondosan becsuktam magam után, és lehuppantam az Ágostonnal szemben lévő ülésre.
– Köszönöm, hogy meghívtál. Azt hittem már régen letettél a barátságunkról, amiért ritkán találkozunk. Mesélj, mi a helyzet a suliban. Úgy hallottam, hogy új igazgató van, ez igaz? –tény, hogy nem vártam meg az igazgatóváltást, már bőven előtte Szögligeten voltam, de azért hozzám is eljutottak az ilyen hírek, hála Ákosnak. Már csak meg kell erősíteni ezt a hírt, és akkor minden szipiszuper lesz.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
AnnaMilyen lányt kell nekem tanítani? Milyen Bakonyi valakit, vagy kicsodát?
Első gondolataim kb ezek voltak, mikor az ikrek meséltek Annáról. Szép… az ember még vissza se tér az iskolába, de máris tanítania kell. Mi vagyok én: tanár bácsi? Hagyjuk már, erre van Markovits, nem!? Ehh, szóval nem a tanerőtől akart tanulni, az már más téma, de akkor miért kell rejtélyekben beszélnie annak a két kölyöknek? Néha kikészítenek vele, de nem baj. Legközelebb úgy kapják meg az ajándékukat, hogy az egész sulit be kell járniuk érte, csak figyeljék meg. Lényeg a lényeg, hogy belementem ebbe a kis játékba, így aztán öt óra előtt pár perccel már a megadott helyen voltam. Jobban mondva csak én tudtam, hogy ott vagyok, meg az, aki ismeri az animágus alakomat, merthogy tigrisként caplattam át a pályán, egy olyan helyre, ahonnan tökéletesen meg tudtam figyelni az alanyt. Mint egy fenevad, aki várja a zsákmány érkezését… és így is van, annyi különbséggel, hogy nem tervezem, hogy elharapom a lány torkát. Az kellene még csak, még a végén lesittelnek… ott még nem akarok tartani. Szóval, egy árnyékban bújtam meg, kényelmesen elnyúlva a gyepen, és figyeltem. Hamarosan elérkezett az öt óra, és ezt is csak onnan tudom, mert egy lány alakját vettem ki a távolból. Az öltözékéből ítélve, és ahogyan bizonytalan a pályán, könnyedén rájövök, hogy ő lesz az a Bakonyi, akit tanítanom kell. Szuper, akkor legyünk jó fejek, és nézzük meg, hogy mit is kezd azzal, ha némileg kések. Már ebből is megtudom, hogy komolyan gondolja-e az egészet, vagy az első öt perc várakozás után sarkon fordul, és lelép. Ha ez lesz, én biztos nem fogom megtanítani semmire, mert nem elég elhivatott hozzá. Viszont meglepetésemre tíz perc után is ott ácsorog, ahol eddig, vagyis csak ácsorgott, mert nekikezdett a bemelegítésnek. Tökéletes, már van egy jó pontja. Közben lustán keltem fel a fűről, előbb mellső vagy hátsó lábaimat is kinyújtottam, és lomhán caplattam be a pálya közepére, ügyelve arra, hogy ne vegyen még észre. Mikor odaértem, leültem, és tekintetemmel követtem a bemelegítését, várva, hogy mikor is szúrja ki azt, hogy egy tigris ül a pálya közepén. Most amolyan gurkó félét játszom, mert ha hamar kiszúr, az csak jót jelent, ha nem… hát a levegőben nem lesz köszönet érte.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
AnnaA kitartása dicséretes, a figyelme viszont nem az igazi. Ennyi idő alatt nem szúrt ki, és ez a levegőben akár az életét is elveheti. Igaz, hogy igyekeztem takarásban maradni, de egy gurkó sem fog vidáman csiripelni, hogy: „Hé figyelj már, épp most készülők eltörni pár bordádat, ha nem bánod!”. Három kör lefutása után állt csak meg, és nekikezdett a nyújtózkodásnak. Illetve kezdene, mert ahogyan látom, éppen kiszúrt. Ha lenne nálam stopper, vajon hány órát mutatna rajta a kijelző? Mindegy is, éppen a félelem járja át, ami teljesen természetes, mert csak egy bolond nem félne egy tigristől. Nyilván, ha rács lenne közöttünk, ő sem rettegne, de éppenséggel nincs, szóval… vajon meggondolatlan cselekedetre számítsak tőle? Inkább nem várom ki, ezért ismét felkelek, az amúgy nagyon kényelmes fűről, és megindulok a lány felé. Út közben emberi alakot öltöttem, nehogy a végén elszaladjon, vagy sikongatni kezdjen, vagy mit tudom én, hogy mihez folyamodna. Biztos, amolyan tipikus csaj hisztihez, amit nincs kedvem hallgatni. Azért a három méteres távolságot megtartottam, mikor már előtte voltam, és ha a döbbenet, ami kiülhetett az arcára, eltűnt, akkor meg is szólaltam.
– Figyelmetlen vagy, és könnyen ledermedsz, ha ijesztő dolgot látsz. Ez nagyon rossz tulajdonág a levegőben, mert ha ezek ott bekövetkeznek, könnyen találhatod magad úgy, hogy már nem vagy odafent, hanem lezúgsz. Jobbik esetben csak pár csontodat töröd el, rosszabbikban akár meg is halhatsz. –jobb, ha ezekkel már a legelején tisztában van. Szándékomban állt a ráijesztés is, amit hangomból ki is vehetett, mert a repülés tényleg nem sétagalopp. Egy óvatlan pillanat, és már nem is vagy a seprűn. Még mielőtt nekikezdenénk az egésznek, elővettem a pálcámat, és az Invito segítségével kettő seprűt hívtam magunkhoz, köztük a saját tűzvillámomat.
– Ha nem esett volna még le, én vagyok Đominic, akinek tanítania kell téged, de mielőtt belekezdünk, tudnom kell néhány dolgot rólad. Van-e tériszonyod; ültél-e már seprűn valaha; miért akarsz megtanulni repülni, azon kívül, hogy minden varázsló és boszorkány tud. –egyszerű kérdések, amikre nem is kell olyan eget rengető válaszokat adni, s még ezekre vártam, kényelmes támaszkodtam a seprűmre.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
AnnaA leteremtésnél azt hittem, hogy sajnálkozni fog, vagy magyarázkodni, de ehelyett a sarkára állva szólt vissza. Belevaló lány, több van benne, mint amennyit elsőnek látok. Vajon meddig bírja majd a kiképzést? Első alkalom után feladja, vagy nem? Fogadásokat lehetne kötni az ilyenekre. Sok-sok felmerülő kérdés: feladja vagy sem; túléli az első repülést, vagy sem; ő készül ki előbb tőlem, vagy én tőle? Ezek jutottak az eszembe, így elsőnek, de nem is volt időm tovább gondolkodni, mert muszáj volt elvigyorodnom a kijelentésére. Felfalni engem, egy tigris? Nevetséges.
– Mondjuk azok, akik tudják, hogy animágus vagyok. Ezzel azt hiszem meg is válaszoltam az, hogy milyen féle mágus is vagyok. Nem, csak tigris alakot tudok felölteni, de minden varázsló mást. Lehetnek egyezések, például többen kutyák, de ritka adottság az ilyen. Hosszadalmas és fájdalmas megtanulni. Ja, szeretem ráhozni az emberekre a frászt, de a te esetedben más célja is volt, hogy ilyen alakban láttál. Muszáj volt felmérnem azt, hogy mennyire vagy türelmes, és milyen a megfigyelőképességed. Előbbi jó, utóbbiban rémesen leszerepeltél. –újabb kritika, és kioktatás, de ez van. Vállalta, hogy tőlem tanul, fogadja el azt, hogy nem leszek valami kedves. Ismerőssel se bánnék másképp, nem majd pont egy ismeretlen lánnyal, aki mellesleg a középső nevemen hívott.
– Nocsak, tájékozott vagy. Ritkán hívnak Bátornak az iskolában. –talán azért, mert nem tudják, hogy ez a középső nevem, vagy azért, mert megszokták a Đominicot. Felőlem hívhat Bátornak is, ha neki ez a kényelmesebb, engem nem fog zavarni. Viszont neki is szép neve van, csak ezt tőlem nem fogja hallani. A feltett kérdéseimre adott válaszaira hümmögtem egyet, ezé bőven elég motiváció. Kviddicsezni akar, miért álljak én az útjába!?
– Ja, azok. A kviddicsért érdemes megtanulni a repülés művészetét. Hogy miért? Nem igazán volt más választásom. Az ikrek már úgy adták elő a dolgokat, hogy azt mondták neked, hogy megígértem az egészet. Innentől kezdve nem tudtam volna visszatáncolni, meg amúgy is érdekelt, hogy ki az illető, aki pont tőlem akar tanulni. –apró vállvonás kíséretében adtam meg az egyszerű választ. Ha nincs más, akkor ideje nekikezdeni az egésznek. A seprűket letettem a földre, majd a sajátom mellé léptem, és mielőtt nekikezdtem volna az egésznek, intettem a fejemmel Annának, hogy ő is lépjen a sajátjához.
– Kezdjük az elején. Tedd a kezed a seprű fölé, és határozottan mond, hogy fel. Ha minden jól megy, akkor a kezedbe kerül a seprű. Aztán haladunk tovább. –primitív dolog tudom, de én sem tudom másképpen tanítani, minta hogyan én tanultam meg. Időközben a saját seprűm, már a kezemben van, hiszen már akkor odakerült, mikor csak meséltem Annának, hogy mit kell tennie. Ebben nem tudok segíteni, neki kell ráéreznie a dologra, én csak figyelemmel kísértem a próbálkozásait, és várakoztam. Remélem nem órákat fog ezzel szenvedni, mert szeretném ma letudni az alapokat.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
AnnaMeg akar tanulni repülni tőlem, emellett érdekli az animágia is. Biztosan az ikrek vették rá, hogy találkozzon velem? Jó, mondjuk erről most hallott elsőnek, meg a szavaiból ki is derült, hogy mugliszármazású, mint én. Ha ezzel kezdi, talán nem magyarázom úgy a dolgokat, mint egy semmit nem tudó aranyvérű máguspalántának.
– Szóval te is mugli szülők gyereke vagy. Miért nem ezzel kezdted, és akkor nem mondok mindent úgy, mintha tök természetes lenne? Igen, mindig ugyanazzá, mert éppen elég nehéz megtanulni egy állattá is átalakulni, nemhogy másmilyenné mellé. A belső állatod jön ilyenkor a felszínre, nem te választod igazából. Bár mikor elkezded tanulni, valahogy megérzed, hiszen mégiscsak tudnod kell az állat felépítését, hogy tökéletesen át tudj alakulni. –kivételesen nem vontam meg a vállamat, miután magyarázatot adtam a kérdéseire. Minek kérdez amúgy ennyit? Meg minek néz engem: két lábon járó lexikonnak? Nem vagyok én könyvtár, hagyjuk már. Nem kérdezz-felelek játékról volt szó, hanem repülés tanításáról. Ha bájcsevegni akar, majd megteszi mással, ne az én drága időmet rabolja.
– Ha lenne időnk, megsértődnék. Nem sorolom, hogy miért vagyok híres, és ne induljon meg a nyálelválasztásod. A végén elárasztanád az egész pályát, azt meg nem kell. A Híres Mágusok között benne vagyok, olvasgasd egy kicsit. Ádám meg ilyen: ha valaki foglalkozik vele, képes levakarhatatlan rajongást tanúsítani az illető iránt. –ez mindig is így volt, nem lepődök meg rajta. Ádika szemszögéből teljesen megértem, hogy így viselkedik, hiszen szinte senki nem fogadja el. Hátrány, hogy hallássérült, ráadásul nem beszél, és csak kevesen tudnak vele kommunikálni a jelnyelvvel. Mindegy is, már megtanultam vele élni, és így szeretem azt a kis lükét… meg az Öccsét is persze.
A díszkurzus után, jött a gyakorlati része is a mai napnak. Az én kezembe könnyedén felreppent a seprű, Annáéba viszont nem. Meg is lepődtem volna, ha tökéletesen sikerül neki, de nem szóltam közbe a próbálkozásainak. Csak türelmesen vártam, hogy mikor léphetünk egyről a kettőre. Elnyomtam közben egy ásítást is, mert a végén azt hiszi, hogy unalmasnak tartom ezt az egészet, és csak nyűg a nyakamon. Ami persze félig igaz, de mégiscsak érdekel a tanítás, és az, hogy Annának sikerül-e megtanulni a repülés alapjait. Közben a lány kezében is megpillantottam a seprűt, és halványan elmosolyodtam, miközben a következő lépéshez készülődtem.
– Szuper, haladhatunk tovább. Most vedd a lábaid közé a seprűt, és fogd meg jól erősen a nyelét. Ha ezzel megvagy, rugaszkodj el a földtől; lebegj egy kicsit, majd nyomd előre a seprű orrát, és szállj le a földre. –adtam ki a következő utasításokat is, miközben be is mutattam, hogy mit kell csinálnia. Ebben se tudok segíteni neki, azonban kilépkedek az útjából, és készenlétben állok. Noha remélem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, de ismerve a seprűket… inkább szálljon le biztonságosan, az a lényeg. A megjegyzésére csak a szemeimet forgattam, mert ha elmosolyodtam volna, még a végén azt hiszi, hogy viccesnek találtam a dolgot. Persze ez igaz, de neki ezt nem kell tudnia.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Anna– Kérlek… de szerintem sokkal jobban járnál, ha inkább megkérnél valakit. Akkor még olvasható is lenne. –ez a lány komolyan meg fog őrjíteni egy idő után. Fogom magam, és lelépek a fenébe, aztán tanulja meg magától, és a könyvekből a repülés alapjait. Vagy menjen Markovitshoz, biztosan örülni fog neki. Szerencsére nem bénázik túl sokat, jobb, mint amire számítottam. A seprű a második hívásra már a kezében volt, ráadásul az első lebegése is sikeres volt. Láttam rajta, hogy azért tart ettől az egésztől, de el is mosolyodott a végére. Mégiscsak élvezi ezt az egészet, és nem fapofával áll a dolgokhoz. Tetszik, de haladjunk tovább, hiszen már meg is kérdezte, hogy mi a következő feladat. Nem pont ezekkel a szavakkal, de a lényege ugyanaz. Most, ha meg akarnám szívatni, egész végig ezt gyakoroltatnám vele, de annak a nézését elég hamar megunnám. Szóóóóóóval…
– Jó, már fel tudsz szállni. Most már nyugodtan el is indulhatsz. Egyszerű: rádőlsz a seprűre, megy előre. Minél jobban, annál gyorsabban. Ha hátrahúzod, fékezel; jobbra vagy balra húzod és dőlsz vele: értelemszerű. Lenyomod: lefele; felfele húzód: felfele megy a járgány. Eddig világos? –melegen ajánlom, mert nem fogom még egyszer elmagyarázni neki. Már így is kimerítette a heti kedvesség limitemet, örüljön, hogy még nem hagytam faképnél.
– Egyelőre nem csinálunk bonyolult gyakorlatokat, csak körberepüljük párszor a pályát. Ha szólok, felszállsz és megindulsz. Ott leszek mögötted, ha valami gikszer beütne. Ne menj magasra, egyelőre a legalacsonyabb karika magassága megteszi. Lassan haladunk, majd fokozatosan gyorsítunk, és csinálod a feladatokat, amiket mondok. Indulás! –nem igazán vártam meg, ameddig feldolgozza a szavakat, ujjammal máris a legtávolabbi karikák felé mutattam. Amint megindult, fél perccel később mentem én is utána. Az első kör, laza bemelegítő volt, hogy szokja a repülést, mag a kanyarodást, mivel a karikáknál kénytelen volt fordulni. A másodiknál már hol fel, hol le irányítgattam, a harmadikban gyorsultunk, illetve hirtelen fékezést gyakoroltunk. A negyedik és ötödik vegyessel zárult le, és miután visszaértünk a kiindulóponthoz, lefele mutogattam, hogy szálljon le. Követtem a példáját, és mikor már a talajon voltam, elismerően mosolyogtam rá.
– Nem is rossz. Van érzéked hozzá, ahhoz képest, hogy most repültél elsőnek. Mégsem vagy olyan reménytelen, mint azt elsőre gondoltam. A következő alkalmat megírom bagolyban, de azt már most mondom: amint a pályára érsz, ne lankadjon a figyelmed. Na, viszlát! –lusta intéssel köszöntem el a lánytól, aztán felpattantam a seprűmre, és meg sem álltam Véda házáig.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Gyógyszer nekem is kéne, de nincs xD Olyan szinten fáj a torkom, hogy az valami elképesztő .-. Amúgy sziasztok 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem másodikos vagy? xD
