Keresztanyu *-*A tekintetem hol a tón, hol a többieken volt. Az Eridonosok egész jó fejek, hogy elhívtak magukkal, és elnézik azt, hogy még nincs kedvem beszállni a játékba. Nem félek a játéktól, vagy a srácoktól, mert otthon is sokat játszottunk bújócskát a csapattársaimmal, csak ezt a helyet nem ismerem annyira, és nem lenne jó, ha eltévednék. De legalább mondhatnám, hogy olyan helyet találtam, ahol nem akadnak rám. Hiszen ez a játék lényege, hogy olyan helyre bújjon el valaki, hogy akinek meg kell keresnie, az ne találja meg. Most senkit sem látok, így megfordulok, és tovább figyelem a víztükröt. Észreveszem, hogy a szemeim nem olyan kékek, mint szoktak lenni, és ez biztosan a kontaktlencse miatt van. Nem értem, hogy miért, pedig elvileg nem színezett, vagy micsoda, de kivenni meg nem vehetem, mert nincs itt nálam a szemüveg.
Miközben figyeltem magam a víztükör felszínén, egy alak rajzolódik ki a fejem mellett... mégpedig egy ismerős alak, csak valahogy nem tudom elhinni, hogy tényleg az e, akire gondolok. Mikor kimondja a nevemet, összerezzenek, hiszen az már régen rossz, ha egy olyan helyen tudnak rólam, ahol még csak most járok elsőnek. Lassan megfordulok, hogy a saját két szememmel lássam az illetőt. Nem akarok hinni a szemeimnek, és a meglepettségtől talán, vagy nem is tudom, hogy mitől, de a következő pillanatban már landolok is a vízben. Talán a hirtelen jött sokk hatás, hogy a Keresztanyámat látom magam mögött, ezt váltotta ki belőlem. Még jó, hogy becsuktam a szemeimet, különben kimosta volna a lencséket belőle, és most vakként motoszkálhatnék kifele a tóból. Így is beletelik, vagy öt percbe, de sikeresen kijutok a vízből. A ruhámból, viszont patakot lehetne árasztani, annyira csöpög belőle a víz. Megtöröltem az arcomat, majd a nőre pillantottam, aki kiköpött olyan, mint a Keresztanyum. De ez képtelenség, hiszen ő nem, vagy mégis!?
– Tényleg te vagy az Keresztanyu? –halványan, de ugyanakkor kíváncsian mosolygok rá. Ez biztos csak egy álom, mert az én rokonságomban nincs más, aki tudna varázsolni. Kicsit megszeppenve ácsorgok ott előtte, még az a szerencse, hogy nem remegek, hiszen a víz kellemesen meleg volt. Csak azért még sem a legjobb vizesen ácsorogni. Miért nem tudok én egy olyan bűbájt, ami megszárítana...!?