Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Kamillaillat és fanyar lótrágyaszag kíséri útját, ahogy a kopott futószőnyeggel betakart folyosón sétál végig. Ha bárki a liftben mellé áll és behunyja a szemét, okkal hiheti, hogy egy szalmaporos, alfölsi istálló kerekezett a minisztériumba. Ekkor azonban óhatatlanul megfosztja magát az illathoz tartozó fizuális élménytől: a kócos hajából még néhány megmaradt szénaszál meredezik, alapvetően sötétszürke egyenruhája fehérlik a portól, térde és bakancsa pedig, nos... ahogy az említett területek általában kinéznek, ha az ember fia meghempereg egy ólban. Egy átlagember számára ez szokatlan lehet, ne adj Isten, így megjelenni a munkahelyén, egyenesen megbotránkoztató. Dwayne úgy nevezi: szerda.
A kamillával átitatott, sárgászöld pamacsot fél kézzel szorítja az arcához, eltakarva annak nagy részét és a jobb szemét is. Utóbbi hamburgerméretűre dagadt - ezt akkor állapoította meg egykedvűen, amikor az elsősegélynyújtó szobában a gyógyító a borogatást készítette, ő pedig meglátta tükörképét a gyógyszeres szekrény üvegén. Cseppet sem lett jobb kedve tőle.
   -  Haaahhhh...
Halk sóhajjal áll meg az előtérben, amin épp átvágott és ahol általában azok ténferegnek, akiknek a fizetett munkaidejükben épp semmi dolguk sincs. Épp szemével fókuszál a férfire, aki megszólította. A közöttük lévő hat-nyolc lépés távolságot épp megfelelőnek érzi, ahogy, annak ellenére, hogy kollégák, kezem sem nyújt neki. Sosem szokott. Senkinek sem.
   -  Nem t'om. Ha a személyzetisek szervezik, akkor zsákbanfutás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Áthelyezi a súlyát a másik lábára, a sár ropog a bakancsa alatt. Nos igen, elmondhatja, hogy terepen volt - ám a történethez akkor óhatatlanul hozzá kellene tennie, hogy miután egy őt súroló, mágikusan felé röptetett baltától dezorientáltan nekitántorodott egy tehénseggnek, az nyomban pofán rúgta, berepesztve az arccsontját. Ehhez képest egy kislányokat molesztáló, nyálkás idióta megagyalása vakációs kikapcsolódás a szemében.
   -  Nyilván.
Az arca azon része, amit nem fed borogatás, meghúzódik, a benne élő, már majdnem tíz órája szomjazó alkoholista üdvözli a lehetőséget. Ő is a zsebébe csúsztatja a kezét, ám azért, hogy aprót keressen, miközben odasétál az automatához. A másik férfi így a tehénszag újabb, szokatlan mélységeit tapasztalhatja meg, amik már-már művészien, de lassan btetöltik az egész előteret, hamarosan pedig elvitathatatlanul, az emeletet is.
   -  De asszem aznap házasodok meg. Vagy az aztáni héten. Vagy hónapban.
Miközben beszél, a pénzt egymás után nyomkodja a résbe, majd nyomja meg az egyik gombot anélkül, hogy elolvasná, mit kap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az automata zúgni kezd, a kis ablakba egy műanyag pohár pottyan. A fejét kezdi fakargatni, idegesen és durván, az istállókosztól gyászkeretes körmei épp, hogy nem sértik fel a bőrét. Kölyökkorából emlékszik rá, milyen volt a bálák közt hemperegni, majd napok múltán is a kullancsokat és a szénát tépkedni a hajából. Ha az átkozott párosujjú nem rúgta volna pofán, különben annyira nem zavarná a mostani helyzete.
Mondjuk legalább megbosszulta. Riadalmában és fájdalmában a pálcájával ugyanis úgy sütött billogot a tehénseggre, mint egy arizonai cowboy.
   -  Ja...
Mormog, a poharat szuggerálja, ami lassan telik meg ócska, higított porkávéval, aminek a cukor mindig az alján marad. Közben a pamacsot el-elemeli az arcától, érzi, ahogy az zsibbad és ég, érzésre olyan, akár a darálthús. Ép, nem puffadt és könnyező szemét fordítja a férfi felé.
   -  A fiam anyja - ad választ néhány pillanatnyi hamburger-farkasszem-nézést követően. A magánélete, mint olyan, az irodában tabu. A fia születésébe például csak néhány legközelebbi bajtársat avatott be, na nem mintha bárki mást érdekelt volna Mr. Warren élete.
   -  Sz'al ez nem új dolog... inkább praktikus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A Sean korabeli kölyköknek kifogyhatatlan erőforrásaik vannak. Biztos a napfényt szintetizálják, már módját nem tudja elképzelni annak, az apró ember hogy van még így, órákkal később is talpon, amikor már ő maga is szíve szerint lefeküdne a fűbe. A felnyírt ágú, öreg fűzfa árnyékában áll, egy meglehetősen férfiatlan, narancsos limonádéval a kezében, időről időre a (nagyjából) irányába guruló labdát visszarúgja a napra, ahol a fia rohangál. Zója indulás előtt megígértette vele, hogy a déli órákban nem hagyja, hogy a kisfiú a tűző napfényen rohangáljon, ezt az instrukciót azonban már a kimondásának pillanatában elfelejtette. Legalább annyi apai jóérzés szorult belé, hogy a kis, fehér horgászsapkát hűvösre bűvölje, mielőtt Sean fejére nyomja. Nem lesz baj.
Különben is, az ő vére, kibírja.
Ismét visszarúgja a labdát felé, oldalra pillant a fűben, könyvbarikáddal körbevett lányra.
   -  Elfelejtette hazahozni.
Pusztán magában nyomatékosítja az információt, további kérdést nem intéz egyik jelenlévőhöz sem. Sean hiába négyéves: ha azt állítja, az anyja elfelejtette, akkor ő fenntartások nélkül elhiszi neki és könyveli el Zóját ismt pocsék, felelőtlen anyának. A tó mellett galambok röppennek fel, ahogy a kissrác közéjük ront.
   -  Tudja, mit jelent. Megmondtam neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Belekortyol a limonádéba, amit a megbűvölt hűtőládában hoztak magukkal, jelenleg pedig Mina közelében áll a fűben. A bokrok közé gurulr labdát pálcával bűvöli vissza magához, amit aztán visszacsúsztat a zsebébe.
   -  Nem hiszem.
Furcsa? Ebben a korban? A legkevésbé sem. Amikor ő ilyen idős volt, emlékszik rá, milyen átszellemültséggel bökdöste faágakkal a döglött békákat és az elütött, puffadó állatokat az út szélén. Mint koncepció, tudott róla, hogy létezik olyan: halál, ám gyermeki felfogása ennél távolabb akkor még nem jutott. MÉgis lenyűgözte a látvány, a jelenség. Nem sok időt töltött gyerekekkel, ám úgy sejti, ezen mindenki keresztülmegy, az ilyen korú kölykök nem véletlenül taposnak a csigákra és nyomják össze a kismadarakat a tenyerükben. Egyszerűen csak... bizonyos korban azok az ösztönök még nem haltak ki bennük, amiket egy felnőttben a szocializáció elnyom.
Aki oltott ki életet, ismeri azt a megmagyarázhatatlan, bizarr, mégis kellemes bizsergést. A gyerekek még tudják.
Ő is tudja.
   -  Majd elfelejti. Most pedig még nem tud kárt tenni senkiben.
Bizonyos szintig félreérti azt, amit Mina burkoltan kérdez tőle. Mivel ezt a témát időszerűnek és eljesen normálisnak érzi, elképzelése szerint a lánya már eggyel továbbgondolta a kérdést: lehetséges-e, hogy Sean amellett, hogy beszél róla, kicsivel továbbmegy. Talán megfojt egy kismacskát vagy kárt tesz valamelyik gyerekben.
Számára ez azonban nem tűnik valószínűnek. Sean erőszakos, hisztis és önző kis dög, tény - ám, a maga módján cselekedni még gyáva.
   -  Na gyere ki onnan! - anélkül, hogy megmozdulna, emelt hangon utasítja a gyerekét: ezzel pedig a nevelését elvégzettnek is nyilvánítja. Különösebben nem aggasztja, ha a fia vizes lesz, ám például a sellők, nos, azok inkább. Kiüríti a műanyag poharát, ledobja maga mellé a fűbe.
   -  Csak látott egy döglött madarat, ennyi. Megkérdezte, mi van vele. Megmondtam. Nem hazudhatok neki, akkor csak egy kis köcsög lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hogy nyomatékosítsa szavait, néhány másodpercig farkasszemet kénytelen nézni a fiával, ám a gyerek adja fel hamarabb és megadóan elkezd kimászni a tóból. Akkor ő végre elfordulhat, hogy a ládából egy lehűtött, mogyorós-rumos csokit vesz elő. Hallja, ahogy a fiú vízzel telt cipői cuppanó hanggal csúszkálnak a füvön felé, amikor az mellé érve megszólítja, lepillant rá. További kérdések nélkül veszi el a csigaházat tőle, azzal a kezében kezdi el a papírt bontogatni.
   -  Mi az úistenért kell ezt csinálni...
A megjegyzés először mindössze kósza érzésfoszlányként született - ám ahogy Mina tovább és tovább fűzte a mondandóját, úgy növekedett haragos, már-már undirrá benne. Ingerült mozdulattal tépi fel a csokipapírt, aminek lendületétől a csigaház is a fűbe pottyan a kezéből.
   -  Nem szállnátok le rólam? - a derűnek szikrája is kiveszik a hangjából, úgy förmed hirtelen lendülettel a lányára - Elveszem Zóját, jó? Mi a f*sz egyebet akartok még tőlem, mit csináljak még, hogy végre békén hagyjatok, mi? Koszorúslányruha meg f*sztudja... leszarom, csináljátok, nem érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A falhoz támasztott, fa létra fokai megnyikordulnak, ahogy egyesével rájuk lép, majd a bakancsai puhán süllyednek az átázott fűbe. A zsákvászon erszényt, amiben a szögeket magával vitte, leoldja az övéről, a kalapáccsal együtt beledobja a lábazat mellett hagyott ládába. Az utolsó, túlélő napsugarak nagyjából ekkor enyésznek el a hegyek fölött.
Az egyetlen, magyarországi ingatlan, aminek jogilag a tulajdonosa, Zója otthona - magyarán az a túlzsúfolt menekülttábor, ahová hosszú hetek óta be sem tette a lábát. Nyár eleji, férfiakra jellemző fészekrakó ösztönét tehát, ami a teremtés koronáit buzgó fúrásra, falbontásra és flexelésre kényszeríti, hát Adam otthonán kénytelen kiélni. Néhány hete tűnt fel számára az az apró, vizes folt a födém alatt, és azóta tervezte bizarr, rosszul titkolt lelkesedéssel a kijavítását. A biztonság és a szórakozás kedvéért még némi lábazatfestéket is hoztt magával, azon bukik keresztül és esik kis híján hanyatt, miközben hátrébb lép a csúszós gyepen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Kamilla gratulál. Gratulál neki. Rekedten köhint egyet, lesüti a szemét, a szavak még mindig kényelmetlenséget okoznak neki. Az érzelmei kifejezése gyerekkora óta nehezére esik, a magánéletét a legzártabb ajtók mögött éli, vonzalmát pedig még öleléssel, de még egy vérmesebb pillantással sem fejezi ki akkor, ha bárki láthatja. Hamarosan azonban mindenki hivatalosan párként fogja emlegetni őket, amitől a bőre borzongani kezd.
   -  Annyira meg van beszélve, amennyire kell.
Kitérő választ ad a kérdésére. Ténylegesen semmit sem beszéltek meg, soha, semmivel kapcsolatban. Az arca kissé lejjebb csúszik a tenyerén, a tekintete elkalandozik a kanapéval szembeni, megrakott szekrényen porosodó üvegek felé.
   -  Kamilla. Csináljunk valamit.
Bár még a negyedénél sem tart, a szálat eldörzsöli az asztalon, majd beledobja az erre a célra odakészített, félig barna, csikkekkel teli vízzel töltött befőttes üvegbe.
   -  Akármit. Nincs kedvem itt filozofálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Terepszínű cargo nadrágjába törli poros ujjait - aminek jobb térdén jókora szakadás hűzódik -, lehajol, hogy összeszedegesse azokat a csikkeket, amiket munka közben egyszerűen a fűbe szórt. ÁLtalában nem tököl az ilyesmivel, ott dobálja el őket, ahol kedve van, Adam otthonában azonban legalább ez az előzékenység feléled benne. A csikkeket a zsebébe csúsztatja, hallja a lépteket először a terasz deszkáin, majd a fűben. Nehézkesebbek, mint a Lányé, aki váratlan, osonó felbukkanásaival néha a mai napig a hideglelést hozza rá, tehát pazar logikával kikövetkezteti, hogy csakis Adam lehet az.
Hozzászokott már a Lányhoz. Nem barátok, még csak nem is kedveli igazán, ám elvitathatatlan, hogy élettel teli színfoltja a vámpír otthonának. A női jelenlét üdítően bontja meg a statikusságot, ami már kezdett az agyára menni.
   -  Kész.
Hátrapillant, öngyújtóval a kézben mutat a tető irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Csak bólint egyet a köszönésre. Valójában tényleg nem a puszta jóindulat vezérli akkor, ha apró módosításokat, javítgatásokat végez a házon, vagy egész egyszerűen, a szabadidejében levágja a füvet. Egy random idegennek ugyanis sosem tenne ilyemit, tőle mindenki megdögölet a saját mocskában és nézegetheti a beázott tetőt, ameddig akarja. Ez azonban Adam otthona.
Pontosan tudja az idejét, mikor alakult ki benne ez a furcsa felelősség érzete a vámpír felé. Valószínűleg sosem felejti el a képet, ahogy a csontjai fehérlettek a napfénytől leolvadt hús helyén és ahogy napokig, teljes apátiában ült a küszöbön. Azóta egyszerűen csak... törődik vele. Ezt persze nem mondaná ki sosem és még bele sem gondolt igazán.
   -  Hoztam magammal mindent.
Megcsapkodja a nadrágja zsebét, ami gyanúsan sörösdoboz- alakú. Egy ugyanilyet betárazott a másik oldalra is, az azonban már hősi halált halt a tetőn. Átlépi a festékes- dobozt, engedelmesen követi a férfi intését a verandára. A bakancsai alatt nyikorog a fa, egy nehézkes puffanással ül le a lépcső tetejére.
   -  Megharapott egy rohadt nyest - felemeli poros mutatóujját, melybe tényleg, elmaszatolt, alvadt vérű harapásnyom nyomódott - Innen futott ki a ház alól. Azt hittem, téged nem bírnak az állatok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Egy szemvillanás és már itt sincs. Majd ismét. Az első pár alkalommal kegyetlen hidegrázést kapott ettől, hiszen sosem tudhatta, amikor a vámpír eltűnik, a következő pillanatban nem kerül a háta mögé és mar belé. Ez a félelem abszurd módon akkor szűnt meg, amikor Adam ténylegesen először megharapta őt. Furcsa dolog ez a megszokás és nem egészséges. Hiszen most már egyáltalán nincs résen a férfi jelenlétében.
A hüvelykujját a sebre szorítja, ami nem fáj, inkább bosszantó. Ha kicsivel gyorsabb és hamarabb észreveszi a nyomorult szőrcsomót, átváltozik és könnyen kettétépheti, legalább is megkergetheti a tetőn. Mostanában, ha feszíti a mozgáshiány, különben is gyakran csinál ilyesmit, csak hajtja az őzeket és mókusokat az erdőben, amíg el nem fárad.
Aminek különben nagyon örül, hogy senki már nem látja.
   -  Mert több itt az élet. Kíra miatt.
És miattam - teszi hozzá magában, ám ebben már nem biztos. Ő csak ténfereg. Túlél. Szerelget. Nem holmi Disney- hercegnő, mint a Lány, aki pusztán a jelenlétével bevonzza a vadont a telekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Bólint, miközben Adam beszél. Őszintén nem tudja, hogy működik az állatok ösztönös félelme a vámpírokkal szemben, bár a jelenséget személyesen is számtalanszor tapasztalta. Különös azonban, hogy ezzel szemben a csecsemő fia sosem tartott a férfitól, helyette kellemesen ellazult a közelében. Pedig, ha valakinek, épp, hogy a védtelen embergyermeknek lenne félnivalója a kifejlett vámpírtól, legyen az bármennyire szelíd vagy melankolikusan passzív, mint Adam.
   -  Nem én szervezem. Zója. Ez az ő játszótere.
Miközben válaszol, a dobozt kirángatja a zsebéből, egy szénsavas szisszenéssel kinyitja, a hab a doboz peremére tódul. Elővigyázatosan tartja el magától kissé a lépcső fölé, a felkavarodott sör végigfolyik az ujjain, a fára csöpög.
   -  Csak essünk túl rajta és felejtsük el az egészet. - A dobozt átveszi a másik kezébe, hogy lerázza és a pólójába törölje az ujjait. - Kell a fenének a felhajtás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nyilván nem ártana elgondolkodnia hirtelen felfortyanásának valódi okain, ahogy azon sem, meddig mehet el és meddig beszélhet így a fogékony fia előtt anélkül, hogy maradandó károsodást okozna a gyerekben. Amikor Sean újszülött volt, ő rendszeresen oktatta ki az anyját a jelenlétében, nem egyszer kiabált is vele, a szavait pedig sosem válogatta meg. Kérdés, meddig tartható a mostani állapot.
Ám, ahogy minden máson, nyilván erről ezen sem fog gondolkodni.
   -  Mi a fennéért élvezném?
Étvágytalanul harap bele a Milky Way-be, amit mindig undorítóan töménynek talált. Az Ég legyen kegyetlmes hozzánk, még szerencse, hogy nem zaklatták színek és virágok kérdésével, különben már rég felvágta volna az ereit, vagy, ami jellemzőbb rá, megfutamodott volna. Nem egy férfi idegrendszerének való az ilyesmi, ahogy, Sean születése előtt, az a körülö előkészületektől is látványosan viszolygott. Ahogy akkor nem akart bölcsőt, most nem szeretne meghívókat látni, amíg nem muszáj.
Lepillant a felé nyúló kézre. Vér buggyan a vékonyka gyermekbőr alól. Kötelességtudóan, anélkül, hogy elgondolkodna rajta, guggol le Sean mellé és veszi a kezébe az övét. Legalább nem egy nyémnyila kis hülye a gyerek, nem bőg, ha bármi fáj.
   -  Majd azt élvezem, ha kész lesz és ennyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Fölpillant a koromtól, portól és az időtől elszíneződött plafon felé, a hamut hagyja az asztalra ponnyanni a könyökénél megtámasztott keze egyetlen, pöckölő mozdulatával.
   -  Ki akarok menni a kastélyból.
Leginkább magának mondja ezt, mintsem a lánynak. Amikor évekkel ezelőtt idekerült és az ország nevén kívül semmit sem tudott a helyről, ahová kirendelték, gyakran érezte magát bezárva az iskolában, hiszen a kastélyon és a bérlakásán kívül nem ismerte a környéket. Szerencsére ez hamar megváltozott, ő pedig mára a lehető legminimálisabb időt tölti itt. Kehezen fogalmazná meg, miért, de klausztrofóbiás, paranoiás érzése támad ezeken a szellemjárta folyosókon, ami egyáltalán nem hasonlít arra az iskoláéra, amelyikbe ő járt.
Szerencse, hogy nem kötelezhetik huzamosabb tartózkodásra.
   -  Jössz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Rutinosan a zsebéhez nyúl, hogy példát vegyen elő, a mozdulat azonban megáll, ahogy hozzáér a fához. Nyomós oka van rá, hogy a saját, nem súlyos sérüléseit is inkább vérezni hagyja és megvárja a szakszerű segítséget ahelyett, hogy ő maga forrasztaná össze. A gyógyító varázslatokban ugyanis egyáltalán nem jó - eredményes, de nem jó. A sebeket fájdalmasan, heggel forrasztja össze.
Ehelyett inkább rövid idő múltán elengedi a gyerek kezét. Katonadolog, belehalni nem fog, ellenben, ha most gyógyítgatni kezdené, az magas frekvenciájú visításba torkollana. Ahogy a gyerek ismét megszólítja, feljebb vonja a szemöldökét, érdeklődés nélkül várja a felvezetett kinyilatkoztatást. Nem tudja elégszer hangsúlyozni: a gyereke még ebben a rövid életében semmi értelmeset nem mondott.
Eddig.
Felröhög.
   -  Azok. Ebben igazad van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A zsebében felmelegedett italba étvágytalanul, megszokásból iszik bele. A teste így, hogy leült, kellemesen hűlni kezd. Ha most eldőlne és behunyná a szemét, azonnal elaludna, olyan kellemesen csöndes, meleg az este.
Cseppet furcsállja Adam kérdését, elvégre eddig egyáltalán nem adta jelét, hogy minimálisan érdekelné az esküvő ügye. Az összes nőismerőse ezerszer az agyára ment már a témával, az utóbbi időben megesett, hogy egy szertartásra vonatkozó, ártatlan kérdés is türelmét vesztett ordibálássá fajult a részéről. Adam azonban ezidáig nem érdeklődött, ami miatt Dwayne részben hálás neki... részben pedig meglehetősen csalódott.
Nem, persze egyáltalán nem kívánja, hogy a férfi szintén a szertartás részleteivel nyaggassa. Azonban...
Amikor először előállt a férfinak a tervével, a legjobb barátjától nem belenyugvást vagy gratulációt várt. Biztos vagy benne? - szerette volna hallani, ő pedig akkor a szemébe nézett volna és őszintén megmondhatta volna neki: Nem. A kérdés azonban elmaradt. Pontosabban hosszú hónapokat késett.
   -  Nem akarok egyedül maradni.
Csöndesen válaszol, tekintete a házat övező erdősávot pásztázza.
   -  Szerelmes nem vagyok. Nem is bízom benne. De szeretem annyira, hogy azt akarjam, hogy Sean és ő boldogok legyenek. Ez elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Különös megkönnyebbülést érez, ahogy kimondja azt, amit a fátylak és étkészletek lázas válogatása közben mindenki elfelejtett megkérdezni tőle. Képtelen nem vonzódni a nőhöz, ez akkor is így volt, amikor teátrális ajtócsapkodásokkal övezve utálta őt, vagy épp hivatalosan mással volt. Ugyanígy jól is érzi magát vele, kényelmesen elsüllyedve a langymeleg mindennapokban és persze imponáló számára, hogy gondoskodnak róla. A szerelem sekélyes komponenseiből azonban egyedül a birtoklási vágyat érzi. Egy ideje pontosan tudja ezt.
A férfira néz. Megszokta már, hogy az emberek kikopnak mellőle, régen drasztikusan, most már kevésbé viseli meg a tény. Életének egyik állandó szereplője pont Zója - két évtized viszontagságos ismeretsége ellenére mégis mindig visszakeverednek egymás mellé. A másik pedig Adam.
Válaszra nyitja a száját. Végül mégsem mond semmit.
Adam úgyis tudja. Sejtheti. Még akkor is, ha Dwayne sosem mondaná nyíltan a szemébe, mennyire szereti őt.
Az ujjai dobolnak a dobozon, egy ideig hallgat, sűrűn pislogva fordítja el a fejét a férfiról.
   - Tudod, hogy ő megbűvölve tartott, ugye?
Ő nem beszélt neki róla, ám nyilvánvalóan valam megváltozott akkor. A látogatásai hirtelen és drasztikusan csökkentek le, ezzel egyidőben pedig nyíltan kapcsolatra lépett a nővel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ő pedig sejti, hogy sejtette. annak ellenére, hogy az élete minden részletét, kéretlenül is megosztja a férfival, erről nem beszélt vele. Nyilván, amikor nyakig benne ült a varázslattal rábocsátott rózsaszín ködben, fogalma sem volt róla, mi történik vele, hiszen szerelmet és vonzalmat érzett, semmi mást. Utána pedig... bűntudatot. És bár szíve szerint elsírta volna magát Adam kanapéján, mélységes agóniájában mégsem mondott semmit. Csak hallgattak.
Megrántja a vállát, a reakció azonban mégsem flegma, inkább egy zavarban lévő ember szenvedő megnyilvánulása. Nem mondta el neki, mert ő maga sem hitte el, azt pedig, hogy a nő így az ujjai köré csavarhatta, végképp a gyengeség jelének érezte - ez lenne a felszínes válasza a férfi kérdésére. De őszintén, ha a lelke mélyére koncentrál tudja, hogy ez csak politikailag korrekt féligazság.
Az üres dobozt összeroppantja a két tenyere közt.
   -  Mert jó lett volna, ha igaz.
Mert jó volt lélekben tartozni valakihez. Máig kellemes úgy hazatérni, hogy az otthonát betölti a nő jelenléte, ő pedig bevackolhatja magát mellé a kanapén és végre nincs egyedül. És igen, most is vonzódik hozzá és igen, szereti is őt, ám az a szívet melengető érzés, ami akkor függővé tette, hiányzik. Hónapok alatt hagyta magát elsüllyedni az érzésben, amikor pedig az igazság kiderült, dermesztő sokként hatott rá.
A logikája azonban azt diktálta, amíg nem meséli el senkinek, talán még visszatérhet. Amíg nem mondja ki, hogy Zója megbabonázta őt, nem is igaz.
   -  Te nem láttad, hogy kikészült, amikor elvesztette azt a gyereket. Napokig nem beszélt, csak sírt. Én nem akarom, hogy szenvedjen. Vigyáznom kell rá. Ez a dolgom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A beszélgetés elején kialakult nyomás a gyomrában tovább növekszik. Hiába meleg a levegő és hiába fűtötte eddig a mozgás, a testén borzongás fut végig. Nem tudja és nem is tudhatja, hogy a vér közvetítette kötelékükön, vagy a férfi érzelmit kísérő, vegetatív reakcióin keresztül, ám megérzi Adam -az ő szemében mérsékeltnek tűnő- dühét. A szavaitól pedig egyenesen, mintha közvetlen közelről a fülébe ordított volna, össze is rezzen.
Gyönyörű.
Nyel egyet. A dobozt tovább ropogtatja a kezei közt.
Senki véleménye sem fontosabb számára, mint a férfié. A szülei eleve üldözték a Zójával való kapcsolatát és elítéltk mindent, ami vele kapcsolatos; a testvérei egyszerűen pedig nem is tudtak róla. Más kívülálló személy pedig az életlben, aki számítana, egész egyszerűen nincs. Adam azonban a passzív semlegességét - ami magában rémisztő volt a számára -, most nyílt elutasításra cseréli.
A világ pedig itt, zsibbadt tagokkal ülve a verandán, esküszik össze ellene.
Ismét csak nyelni tud, hosszan és sűrűn pislog, az ég felé néz. A torkába fullasztó gombóc gyűlik. Szipog néhányat. Megfeszíti az összes izmát.
   -  Én csak nem tudom már, mit akarok... - a hangja suttogás csupán - Csak nem akarok egyedül lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Marha nehéznek érzi a mellkasát és egyszerre nem olyan kényelmes itt ülni a verandán a férfi mellett. Furcsamód olyan, mintha gyerekként valami rosszat tett volna és az apja előtt kellene felelnie; Adam véleménye ugyanis legalább olyan súlyú a szemében. Másrészt egyre világosabban és akadékoskodóbban, egy kérdés formálódik meg benne: miért most?
Hónapokkal korábban beavatta a férfit, és bár sok szót nem pazaroltak a lelkizésre, amikor problémája volt, ittasan még a kapcsolat legintimebb részleteit is kitálalta neki. Adam mégis az utolsó pillanatig várt vele, hogy feltegye a sorsfordító, lelkiismeret- ébresztő kérdést és, végtére is, a maga passzív módján igyekezze lebeszélni arról, amit tenni képes. Ha nem érezné magát eleve nyomorultul, elesettsége egyszerre haraggá lobbanna.
Még nyel egy ideig, az eget bámulja, lassan, de visszanyeri látens magabiztosságát. Az, hogy a lelki világát egy szarkupacnak érzi, lényegében teljesen mindegy. A fő, hogy ezt a kupacot masszív gerendák tartsák és rejtsék el a kívülállótól.
Megrezzen az érintésre. Lenéz a férfi kezére. Majd vissza a derengő kerti lámpások felé. A tücskök rendületlenül ciripelnek körülöttük.
   -  Köszönöm, Adam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A rászáradt bagolypotyadékot az újságba gyűri, majd leejti a papírkosárba maga mellé. Az asztalán tornyosuló halomból az Edictum egy frissebb példányát veszi le, az illusztrációkon szereplő fényképek heves ellenkezésével kísérv csúsztatja azt az üres ülőrúd alá.
Különben semmi szüksége sincs bagolyra. Így, hogy nem él a kastélyban, Jack pedig az élete nagy részét a többi madár terrorizálásával tölti az erdőben, többször elgondolkodott rajta, hogy ideje lenne pénzzé tenni azt a dögöt. Eddig azonban nem igazán akadt bárki, aki árdeklődését fejezte volna ki a hasznavehetetlenül bipoláris, kisebbrendűségi komplexussal küzdő bagoly iránt. Összedörzsöli a tenyereit, a fonott szemetest a lábával tolja vissza az íróasztal alá. Az ajtó kinyílik, majd becsukódik a szemközti falon. Szemöldökráncolva pillant föl rá.
Úr. A szó helyénvalótlanságától szíve szerint fintorogna, ennyi év alatt ugyanis még mindig nem szokta meg a megszólítást. A parancsnokságon nem érdemelt ki efféle finomkodást, a magánéletben pedig pláne nem magázza senki.
Ahogy a srác leül, ő is ledobja magát a nyikorgós, bőr székére.
   -  Ahogy mindig - tér ki az egyenes vlaszadás elől egyszerűen. Nem szeret és nem is tud a maga dolgairól beszélni, lényegében pedig olyasmi nem történik vele mostanság, ami ne fokozüdna gyerekes panaszkodássá - Sárkányok, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ő pedig értékeli, hogy Noel nem hozza fel az esküvő témáját amiből végképp elege van. Különben sem jár a Mácsai- házba, de mióta a küszöb átlépésével egyidőben négy nő támad rá, hogy izgatott keresztkérdésekkel zaklassák, a látogatásai végtelenben a nullához konvergálnak. Csak essenek túl az egészen! Nem érti a felhajtást, Zójával mindketten középkorúak, két gyerekkel, ebből a hófehér álomvilágból így már ideje kinőniük. Mondjuk ő bele se nőtt soha.
Fekete, melegítő pulóverének ujjából egy cérnaszáll lóg ki, azt kezdi el először csak piszkálgatni, többször így lepillant, miközben a fiú beszél.
   -  Hova? A rezervátumba? Minek?
Csak egy emlékkép. Épp csak egy villanás.
A bakancsai megcsúsznak a homokon, ahogy a nő felé rohan. A tüskés farok Léna felé lendül. Sercegve pattan meg a felvillanó pajzson.
Nagyon rég volt már.
A fejét lejjebb hajtja kissé.
   -  Hát. Nem én döntöm el, hova megy. Marha önállónak hiszi magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Megilletődve fordítja el a fejét a döglött állatokkal teli, jókora vitrin irányába. Jobb keze ujjai tovább babrálnak a cérnaszállal.
Nem tudja, mit kezdjen a helyzettel, ami eddig délutáni, már-már haveri beszélgetésként indult, majd rémisztő sebességgel fordult át valami egészen másba. Az engedélye nélkül nem viszem el, mondja Noel, ő pedig így zavartan pislogra, egyszerre mérhetetlenül öregnek érzi magát.
Sose akart gyereket. Pontosabban, mióta magáévá tette az életstílusát tudja, hogy sosem lesz elég érett az ilyesmihez. Nem, így, hogy hivatalosan két gyerek apja, még mindig nem tartja magát sem készen, sem megfelelőnek a feladatra. Erre engedélyt kérnek tőle.
   -  Mondom. Mina felnőtt. Már ezer éve nincs közöm hozzá, hova megy.
Tény és való. Ahogy a lányt elérte a pubertás, ő úgy hátrált ki az életéből, a kapcsolatuk pedig inkább felszínesen haverivá vált. Talán a külön töltött tíz év teszi, de sosem alakult ki közöttük az a kötelék, ami miatt egy ilyen kérdésre aggodalommal vagy zsigerből jövő tiltással reagálhatna.
   -  Meg úgyis vigyázol rá, gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A kezébe vesz egy tollat az asztalról, lesüti a szemét, azt kezdi el piszkálgatni, csavargatni. Ő is bólint egyet, ezzel pedig megpecsételik az egyezségüket: részéről áldását adja a kirándulásra. Nem mintha, ha Noel nem jött volna el hozzá, Mina egy szóval is engedélyt kért volna vagy tőle, vagy az anyjától. A mai kölykök igen szabadosan értelmezik ezt a nagykorúságot, valahogy úgy, mintha a születésnapjuk után semmilyen elszámolással nem tartoznának senkinek. De felelősséggel se.
A szája belső felét rágcsálja, lehajtott fejjel, épp csak felnéz a fiúra. Ki tudja, milyen okból kötődik hozzá, hiszen semmi logikus oka sincs rá. Már arra se volt, hogy a javító intézetben meglátogassa, majd pedig a maga módján távolról, de figyelemmel kísérje a sorsát. Meredek lenne azt mondani, mintha a fia lenne, de... van benne valami.
   -  Nem jótól kérsz tanácsot ebben - felel csöndesen.
   -  De a hűség fontosabb, mint holmi hülye szerelem. Ha az a lány pedig jó hozzád, neked is kötelességed jónak lenni hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Alig palástolt undorral nézi, ahogy a házimanó, hosszú ujjai közé fogva kipiszkálja a begyénél felbontott, döglött galambot, a formaldehidbe tartósított, talán több évtizedes állat azonban szinte nyomban szétesik az érintére. A gerinc elszakad a tarkónál, a madárfej egy loccsanással esik az üvegszilánkokkal teli tócsába vissza. Ő nagyot nyelve fordítja el a fejét.
Tényleg ideje lenne kip.csáznia azt az öreg szekrényt a sarokból, akkor időről időre nem történnének ehhez fogható, gusztustalan balesetek. Mint a néhány perccel ezelőtti, amikor a törpekuvikja idegösszeroppanást kap és visítva nekirepül az üvegeknek, azok leesnek, a tartalmuk pedig szétterül a parkettán. Csak a gyors lélekjelenlétének hála, hogy bűbájjal idejekorán megfékezte a szagot, így nem kellett az egész emeletet evakuálni.
Kopogtatnak, ő nyilván nem lepődik meg ezen, hiszen várta a fiút, ez az egyetlen oka annak, hogy itt van. Épp csak int az ajtó felé, a retesz felold, az ajtó pedig magától tárul ki, fenéken billentve a manót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Futólag néz a fiúra, bólint egyet felé, majd vissza a szétfolyt belekre. Minden normális ember már rég kidobta volna a szekrényt, ő is ezerszer gondolt már rá, mégis... Eddig igencsak jó szolgálatot tett neki a diákok távoltartásában, mióta ebbe a szobába költözött, azóta a random, tanácsokat kérő látogatások minimálisra csökkentek. Ez megéri a szökőévente egy undortól való behányást.
   -  Ja.
Ráhagyja, ezzel a végszóval hátat is fordít a manónak, visszasétál az asztalhoz. A fán szerteszét hagyott iratok hevernek, a káosz tetején a már előkeresett mappával, amin Dante neve áll. Ezt húzza magához közelebb és nyitja ki, miután leült a fiúval szemben.
   -  Történt valami kirívó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A kelleténél többször kattint a valamelyik diáktól lopott tollon. Ritja, hogy a minisztérium bármilyen papírmunkár rábízna, ismerve precizitást mellőző, olykor hanyag jellemét, ezt is valószínűleg azért hagyták rá, mert egyáltalán nem fontos. Képzett pszichológusok dolgoznak a gyerekkel, Dwayne-nek sem kötelessége, sem pedig joga nincs mélyebben beleértania magát az ügybe, mint havonta egyszer találkozni vele és kitölteni azt az ívet, amit a központból megkap. Röviden: Él még a srác? IGEN/NEM - Mindenki más is él? IGEN/NEM. A többi a pszichiáterek dolga.
   -  Az is valami.
Lehet, hogy elvárnák tőle, illetve tőlük, hogy ezek a beszélgetések egyfajta nyomott, kihallgatás-szerűen, vagy még inkább, afféle bátorító, atyai beszélgetésként teljenek. Az első néhány alkalommal maga Dwayne se tudta, mit kezdjen a helyzettel és hogy viselkedjen a kölyökkel, akiről elég annyit tudnia, mágikus trauma érte. Az alkalmak teltével azonban Dante szinte már szokatlanul... normálisnak tűnt. Legalább is nem hibbantabbnak, mint bárki más.
Így hát ő sem viselkedik vele másképp.
   -  Mi van itt... étvágy, alvás... - az ujjait a felsoroláson húzza végig - ... szociális viselkedés. Ilyeneid vannak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ha minden munkája olyan simán menne, mint ez... Nem Dante az egyetlen gyerek, ak felügyeletének felelősségét a minisztérium, ha minimálisan is, de áttolta rá, mégis vele a legkönnyebb az élet. Noel, példának okáért, bár kedveli azt a srácot, az elemi erejét tekintve teljesen kiszámíthatatlan. Nem csodálkozna rajta, ha egy reggelre lángba borítaná az alagsort.
X-el a megfelelő rublikákba és kihúzza a "további megjegyzések" ablakát.
   -  Hamarabb lógatnám fel magam, mint egy olyan buli...
Magának dnnyögi a megjegyzését, összehúzott szemmel betűzi ki a sorokat a lapon. Tény, hogy készségesen, angol nyelven kapta az ívet, a korai tanulmányai megkeserítő diszlexián azonban ez cseppet sem segít.
   -  Iszol vagy szívsz vagy ilyenek? - közömbösen néz fel a srácra - Engem nem feszít, nem köplek be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bogolyfalvi szórakozás, ó igen. Nem kell hormonzavaros kamasznak lennie, hogy sejtse a mögöttes tartalmat, hiszen pont ő az, aki nem egyszer bokorba vagy árokba borult egy falun töltött este végén. A munkája elvesztésével szembeni félelme az, ami manapság már Budapestre űzi, ha szét tervezi csapni magát, ha nem így lenne, akár össze is futhattak volna valamelyik krimóban.
Megrántja a vállát: nekem mindegy. El sem várja, hogy megbízzanak benne, ő sem bízik a srácban, csak a hivatalos papírmunka hozta őket össze ilyen szerencsétlenül. A tudatmódosítókra vonatkozó kérdéshez egy újabb, szabálytalan X-et tesz, ugyan már, ezek a külykök mind alkoholistáka  kastélyban, amit nem is csodál igazán.
Elfordítja a papírt, a tollal együtt az asztal lapján Dante felé tolja. A, fogalmazzuk úgy, privát életére vonatkozó kérdéseket sose szokta feltenni neki, hagyja, hogy a fiú töltse ki. Részben a belénevelt diszkréció, részben pedig... na hát ki kíváncsi rá? Ő is volt ennyi idős. Pontosan tudja. Még maga is undorodva gondol vissza arra az időszakra.
Apropó undor, a manó időközben egy zsákba összeszedte a bomó madár darabkáit, a formaldehidet kezdi itatni a padlóról, halk csörömpöléssel.
   -  És ő kényelmesen van ott benn?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hazudna, ha azt mondaná, egy belső, elveszett, bizarr kíváncsiság nem hajtja a fiú állapotával kapcsolatban. Az érzés azonban nem ártatlan és pozitív, inkább olyan, mint amikor az ember kénytelen nem megbámulni az aszfalton puffadó, elütött állatot. Félreértés ne essék, introvertált jelleme nem engedné, hogy kérdezősködni kezdjen, de elvitathatatlan tény, hogy Dante története, amennyit ismer belőle, a maga módján szörnyen érdekes. Annyira, hogy ha egy dokumentumfilm lenne, nem kapcsolna el rögtön, egy ideig hagyná, hadd hidalja le a jelenség.
Könyörgöm, egy öreg fószer van ebben a srácban (inappropriate megjegyzés helye).
   -  Talán nem kell mindig beszámolnod majd. Ha tudod kezelni, akkor tök felesleges.
Figyeli, ahogy Dante ikszel és ír, oldalra billenti a fejét.
   -  Mit mondanak, meddig húzod?