Levitás Gráciák és az Iskolaelső

Rufus Saron és Ombozi Sára
Április 1-je, dél körül

Egy átlagos tanítási nap ez a mai. A folyosókon nyüzsgés, nevetgélés, néhol morgás a tanárok szigorúsága miatt, de legfőképpen: fáradt arcok jönnek velünk szemben. Ez az idei első tanítási nap, megszokták az emberek, hogy későn fekszenek le és egész nap az ágyban tivornyázhatnak.  
Mindenfelé kisebb- nagyobb csoportokban álló diákokat láthatunk, akik közül néhányan az élményeiket mesélik, megint mások pedig az idei órarendjük miatt panaszkodnak. Az iskola forgatagában senkinek nem tűnik fel egy elhagyatott dobozocska, mely a bejárati csarnokban hever a padlón. Ma reggel, amikor a baglyok hozták a postát, az egyik ügyetlen jószág véletlenül nekirepült egy páncélnak, ami meglazította rajta a kötést, s a cél előtt elhagyta a pakkját. Sajnos a barna madár hiába próbálkozott, hogy újra felkapja terhét, nem sikerült neki, így sorsára hagyta a küldeményt, ami az Eridon és a Levita ház homokórái között landolt. Külsőre igazából nem látszik rajta semmi különös, egyszerű barna papírba csomagolt dologról van szó, melyet gondos kezek kötöttek át spárgával. Fekete tintával és cicomás betűkkel vésték fel a címzettet: Kumagoro plüssnyúl. A körülbelül 30 centis dobozka olyan, mintha időnként meg-megrezzenne.

Sára és Rufus
Mazsika kedves

Az egyik homokóra megmozdul menet közben - valaki egy halom pontot szerzett épp a Navine háznak. A tömeg szép lassan kezd feloszlani – minden bizonnyal hamarosan elkezdődik egy újabb óra. A hömpölygés kezd alábbhagyni, már csak egy-egy késlekedő diák kóvályog a bejárati csarnokban.
A dobozka újból megreszket, de mintha most sokkal nagyobbat mozdult volna a benne lévő dolog – lehet, hogy érzi, hogy van valaki a közelében?  A csarnok fokozatosan elhalkul, s ezzel párhuzamosan mintha egyre hangosabb zajok szűrődnének ki a dobozból. Puff, puff… bamm… bamm. Bármi is van benne, nagyon ki szeretne már szabadulni.  Nincs túl sok híja annak, hogy meglépjen a börtönből, erős jószág ez. A csomagolása megsérült, amikor a homokórák közé szorult, így egy újabb suhintással kitárult a doboz, s elbújt belőle egy szőrös fejecske, aki hatalmas barna szemekkel mered a két diákra, miközben oldalra biccenti a buksiját.  Az első csodálkozás után cérnavékony hangon szólítja meg az ott álló fiút és lányt.
- Hahiiiii! Hol vagyook? Te vagy Kumagoro, vagy te?
Kérdi gyanakodva figyelve őket. Neki azt mondták, hogy egy társához küldik, de ezek közül egyik sem tűnik plüssnek.
- Vagy ti szerelmesek vagytok?
Folytatja a csipogást a hódocska – mert bizony ő hódból van. Mazsi nagy utat tett meg idáig abban a méreteihez képest kis dobozkában, így nem bánna, hogy ha sikerülne kinyújtóztatni a végtagjait. Picit esetlenül mozog, de megpróbál kimászni a fogságából, a farkával segíti kilökni magát a ládikájából.

Sára és Rufus

Nem sokat látott még a világból ez a kicsiny szőrös hódocska, hiszen nem olyan régen gyártották le, előtte pedig csak élettelen bábu volt. Semmilyen emléke sincs korábbról, így most aztán csuda sokat akar belőlük gyűjteni. El sem tudja képzelni, hogy milyen lehetett az élet korábban, mielőtt még lennének emlékei. Nem sok mindent meséltek neki az emberek, pedig neki voltak kérdései. Sok kérdései.  De nem sokat tudott meg arról, hogy hogyan is készül egy plüssjáték, vagy, hogy milyenek az emberek. Neki csak elmondták, hogy mi a küldetése és Mazsinak azt teljesítenie kell.
Miután megtudta, hogy egyikük sem az, akit ő keres lebiggyesztette a varrást a száján és elszontyolodott. Tudta, hogy őt keresse, de az első alkalommal elrontotta. Hát erre tanították őt be?
Érdeklődve kezdi figyelni a fiú válaszát, kifejezetten izgalmasnak találja az emberek társaságát.  Elégedett prüttyögő hangot ad, amikor a lány megsimogatja. Biztosan van a szőkeségnek valami kisállata, mert nagyon tudja, hogy mire van szüksége. Sok-sok szeretetre és simogatásra. Csipogva válaszolja azt a kérdésére, hogy Kumagorot keresi. Mi más lenne a dolga?
- Akkor most igen, vagy nem?
Kérdezi tágra nyílt szemekkel, miközben majd kiugrik a szíveként funkcionáló plüssgomolyag a mellkasából, amikor megemelik. Annyi sok órát töltött abban a sötét, hideg, kietlen dobozban, hogy mindennemű szeretettől ki tudna bújni a bőréből meg vissza bele. Rövidke lábaival a boldogságban úszva kapálózik a levegőben, majd a mellső lábai megállapodnak a lány felkarján. Száját eltátja a bejárati csarnokot szemlélve, lentről nem tűnt ilyen szép helynek.
- Ti itt laktok? Hol az ágyatok?
Tudakolja gyermeki ámulattal a tekintetében. Sosem látott még ilyen szép helyet, meg ezek a színes homokórák. Hééé! Az ott, az a gyöngy! Az megmozdult! Juuuj, vajon fog még felfelé repülni abból?
Ebből a gondolatmenetből a fiú undok viselkedése lendíti ki.  Pofikájára szomorúság ül ki, és még inkább igyekszik belebújni a lány védő karijaiba. Riadt pillantásokat küld a fiú felé, nem igazán tudja, hogy miért mondta ezeket. Tátott szájjal hüledezik, fogalma sincs, hogy mit mondjon, most először akadt el úgy igazán a szava. Nem tud sírni, mert ő jókedvre született, de ha képes lenne rá, akkor most megtenné!
Hüppögve megnyalja a lány kézfejét, egyfajta megnyugtatást keresve. Reméli Kumagoro lány lesz, mert ezek a fiúk egyáltalán nem kedvesek. Mazsika döntött! Elhatározza, hogy a fiú szeretni fogja őt! Nyüsszögve feltápászkodik a lány kezéből és a háttal álló fiúhoz ágaskodik, majd jól megnyalja a tarkóját.  Ágaskodás közben egy sárgás cetli lesz látható a bal combtövébe varrva belülről. Barátságooos, nem ízlel. Mazsi aranyos!
Miután kihízelegte magát, úgy gondolta, hogy kötelessége felkeresni Kumagorot, így magukra hagyja az immáron cuki diákokat. Reméli, hogy beköltözött a szívükbe a szeretet és a béke. Mert szivárvány.

Ashley és Bálint


Két kisdiák oson egy kis állatkával be a kastélyba, amennyire tőlük telik ebben a késői órában, de a kastély keleti részén lévő Eridon toronyba való bejutás még messze van, hiszen a bejárati csarnokot még csak most készülnek elhagyni. Hatalmas szerencséjükre az éjjel őrségben lenni szokó Rikola Rihárd portréja napközben a Vígadófreskók folyosójára tévedve nem tudta megállni, hogy ne gurítson le pár korsót a tanoda másik felében lakó barátaival, úgyhogy most éles szemei becsukva őrzik terepet. Ez persze hőseinknek kapóra is jön, de mikor elhaladnának az iskolában csak "Riasztóportré"-nak gúnyolt festmény előtt, az felhorkant a neszekre, majd tovább húzza a lóbőrt. Hogyha ez kiderül, holnap bizony nagy fejmosást fog majd kapni a Banyától, mert ő persze imádja az éjszakába nyúlóan lógós diákokról terjeszteni a pletykákat, de ha hamar elérik úti-céljukat a gyerekek, csak nem tűnik majd fel senkinek. Biztonságban fel is jutnak a klubhelyiséghez vezető folyosóra, ami teljes sötétségbe borulva jelzi, hogy senki sem járt mostanában erre, mindenki nyugovóra tért. Ám a következő pillanatban hangos zajt csap valami a következő kanyarban - úgy hangzik, mintha egy lovagi páncélt borítottak volna fel -, s olybá tűnik ebben a pillanatban, mintha az egész kastély hallaná a kongást. A folyosó zeng a csörömpölés visszhangjától, s a kanyar másik oldalán fellobbannak a fáklyák: valaki közeleg. Tanár? Prefektus? Éjjeli rém, akinek még a fáklyák is utat mutatnak?

Elena és Richárd

to: Boróka Bogyóka, The Second A.M.
from: Lili

to: Boróka Bogyóka, The Second A.M.
from: Lili

to: Boróka Bogyóka, The Second A.M.
from: Lili