30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 22. 23:13 | Link

Szeréna

Gondolta, feldobja valamivel ezt a napot is, és kicsit felszabadítja a szobát saját uralma alól. Tisztában van vele, hogy egy idő után kicsit megterhelő lehet, hogy egyfolytában beszél, ezért kellenek kisebbfajta pihenők, amikor csend és nyugalom borulhat az egész hálóra. Meg amúgy is, imád új helyeket felfedezni a kastélyban, márpedig ismeretlenből akad elég itt a környéken, tehát kalandra fel!
Magára húz egy túlméretezett bordó pulóvert, bordó harisnyával és mustársárga szoknyával, és egy nyuszis mamusszal dobja fel a szettet. Hóna alá csap egy dobozt, vállára telepakolt táskát vet, majd kilépve a folyosóra, céltalanul indul neki a nagyvilágnak. Természetesen a karácsony körül forog minden gondolata, és a nála lévő cuccok is mind az ajándékozáshoz szükségesek. Imád ajándékozni! Szíve szerint minden szembejövőnek adna valami személyeset, de az iskola diákjainak csak töredékét ismeri behatóbban, így arra már rájött, hogy ez nem fog működni. Azért persze vannak ám világmegváltó ötletei, nem kell félni! Szövögeti is becsülettel terveit, és annyira belemerül ebbe az elmélkedésbe, hogy mikor felpillant, rá kell jönnie, fogalma sincs, merre jár éppen. Tökéletes!
Hatalmas vigyorral ugrándozik oda az első ajtóhoz, amit megpillant, és minden teketóriázás nélkül benyit. Nem éppen a Társalgóba lépett be? Ha nem tudnám, hogy én írom a forgatókönyvet, azt mondanám, hogy micsoda véletlen! Belibben a helyiségbe, és odasiet a kandalló elé. Lihegve ledobja a dobozt és a táskát a földre, majd jókedvűen levetődik ő maga is. Aztán a következő másodpercben újból felpattan, hogy kerítsen magának egy bögre kakaót. Az majd megadja az ihletet az ajándékgyártáshoz. Tölt magának az egyik kancsóból, és addig is, amíg kortyolgatja az italt, felül az asztalra, és hangosan énekelni kezd. Csak az alaphangulat kedvéért.
-O Tannenbaum, o Tannenbaum, Wie treu sind deine Blätter!
Hozzászólásai ebben a témában

Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 12:13 | Link

Leonie.


A karácsony annyira szép ünnep. Manapság már csak divatból is utálja egy csomó gyerek. Hogyan képződhettek ilyen irányzatok? Vérlázító. Ó, mert nem a legjobb versenyseprűt kaptam meg nem aranyozott üstöt meg ki tudja még, milyen sznob gondolatok járnak az elkényeztetett kis vackok fejében. Nem mintha Szeréna annyira idős lenne. Ez a 15 év még eléggé arra utal, hogy félig bújt ki a tojásból, de néhány dolgot átlát. Vagy csak teljesen más elképzelése van bizonyos dolgokról. A fene sem tudja. Mosolyogva indul neki a mai napnak, karácsonyi dalokat énekelget, miközben díszíti a szobáját azokkal az újabb, egyszerű varázslatokkal, amiket Bűbájtanon tanultak. Ezt még nem büntetik. Szerencsére. Habár eléggé meg lettek szigorítva a dolgok az elmúlt pár évben, ahogyan édesapja is mesélte neki. Ehhez nem sokat konyít, de annyit észrevett az iskolában is, hogy alsóbb évesek nem is próbálkozhatnak felsőbb éves Bűbájokkal. Jó lenne tudni, hogy ki a csuda találta ki ezt. Bizonyára az igazgató. Vele még nem is találkozott. Állítólag érdekes, izgalmas figura. Majd talán egyszer.
A hatalmas tükör előtt álldogálva nézegeti magát egy ideig, majd farmerzsebéből előkotor egy jól megviselt hajgumit, s azzal fogja kontyba hatalmas bozontját a fején. Már tényleg alig lehet vele bánni, de a hosszú haj annyira csodás. Nem fogja soha sem levágatni, abban minden egyes élő ember a Földön biztos lehet. Még egy kis átlátszó szájfény, egy csók a csinos tükörképnek, majd elindul egy kis sétára a kastélyban. Most nem megy haza az ünnepekre, és kevés diák marad ilyenkor az iskolában. Van idő szétnézni úgy, hogy ne nagyon botoljon olyan emberekbe, akikbe nem akar. A minap is belesétált egy Rellon házbéli diákseregbe, akiknek nem nagyon tetszhetett Szeréna képe, mert egy ideig követték, és hülyeségeket szóltak utána. Egy szerencséjük van; a Petrovszki lánynak kötélből vannak az idegei, és nagyon nagy ívben tesz rá, hogy ki mit csinál, és ki mit gondol róla. Elér a Társalgóhoz, majd lenyomná a kilincset, amikor látja, hogy az ajtó résnyire nyitva van. Biztosan van benn valaki. Hátat fordít, majd meghallja a bent lévő lány hangját. Németül énekel egy dalocskát. „Ó szép fenyő! Ó szép fenyő!” Nagyszerű. Őt is elkapta a karácsonyi hangulat. Belép.
 - Guten tag! – köszön szélesen mosolyogva, amint meglátja a vöröskét.
Ha már németül énekel, akkor biztosan beszél is úgy. Habár, jól megszívná Szerénánk, hogyha valamit elkezdene neki beszélni a másik, mert egy szót nem… vagyis, körülbelül ezt a két szót tudja egymás mellé rakni értelmesen németül.
 - Kellemes ünnepeket! – azzal odalép a pulthoz, és tölt magának egy bögre tejet.
Utoljára módosította:Petrovszki Szeréna, 2012. december 24. 12:18
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 26. 17:36 | Link

Szeréna

Szörnyen bele van merülve a kakaójába, és olykor hangosan énekelve, olykor teli szájjal hümmögve adja elő anyanyelvén a zöldfenyőt. Teljesen hatalmába kerítette a karácsony szelleme! Kicsit ugyan már fáj a szíve az otthoniak után, mert már olyan régen látta őket, de enyhít valamit ezen a rossz érzésen, hogy most is nekik fog ajándékot gyártani, így minden gondolata körülöttük foroghat. Még sok-sok dolga lesz mindegyikkel, ráadásul elhatározta, hogy random embereket is meg fog lepni, csak azért, hogy adhasson valamit.
Éppen azon jár az agya, hogy mi is legyen a kiválasztott ismeretlenek meglepetése, amikor valaki az anyanyelvén köszön rá. Majdnem ki is ejti markából a bögréjét.
-Guten Tag! – Levágja maga mellé a kakaót, és leugrik az asztalról, hogy odarohanjon Szerénához. Nyilván egyből belelép az aurájába, és megragadja a kezeit. Ragyogó arccal tekint fel a leányra, egészen addig a pillanatig, amíg az nem folytatja magyarul.
-Te akkor most… tudsz németül? – Olyan reménykedve néz újdonsült ismerősére, hogy igazán nem volna szabad nemet mondani neki. Nem törheti össze egy gyermek álmát! Oké, ennyire talán nem súlyos a helyzet, mindenesetre hatalmas öröm lenne számára egy kis hazai érzés.
-Neked is boldogot kívánok! – Vigyorodik el, miközben elengedi őt, és hátrébb lép egy felet, hogy útjára engedje Szerénát, de a nyomában ugrándozva követi őt a pultig. Igazán olyan, mint egy kiskutya.
-Ugye csatlakozol hozzám? – Int a kandalló előtti szőnyeg felé, ahova cuccait pakolta. – Éppen az otthoniak ajándékát rendezgetem! Te nem mész haza az ünnepekre? Én már alig várom, hogy lássam őket! – Ismét megragadja a lány csuklóját, és elkezdi húzni maga után, hogy üljenek le. Közben persze képtelen abbahagyni a beszédet.
-Te eldöntötted már kinek mit adsz? Mindig olyan nehéz valami igazán személyre szabottat kitalálni. A nővéremén például már egy hónapja gondolkodom. Neked vannak testvéreid? Nekem kettő is, alig várom, hogy kiderüljön, mit kapok tőlük! - Magyaráz lelkesen, majd lehuppan a szőnyegre, és cseppet sem odafigyelve, odébb tuszkolja cuccait. Ő pont az a fajta törpe, aki nem csak adni, de kapni is imád. Szinte megőrül a kíváncsiságtól, hogy vajon milyen meglepetések várnak rá idén.
Hozzászólásai ebben a témában

Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 2. 14:34 | Link

Leonie.


Eléggé kellemesnek ígérkezik az ünnep, az már biztos. Valójában, régóta ez az első karácsony, ami valóban felcsigázza kicsit a Petrovszki lányt. Amióta édesanyja a Szent Mungoban betegeskedik, azóta nem sok olyan ünnep volt, amire szívesen gondolna vissza. Most új helyen van. Új emberek között. Ez egy új életszakasz kezdete. Nem mintha eddig nem tudta volna, hogy belőle valószínűleg pofás boszorkány válhat egyszer, de azért mégis jobb, hogy most már nem magántanulóként, hanem a Bagolykő Mágustanoda diákjaiként folytathatja tanulmányait. Tökéletes. Jobb dolga nem is lehetne. Igaz, hogy édesapja nélkül furcsa lesz a karácsony, de Merlin verje meg! Ráfér erre a kis szeretettel elkényeztetett hölgyeményre, hogy most ő adjon.
Rámosolyog a németül dalolászó lányra, majd egy nagyot hörpint a tejecskéből. Az egyik legfinomabb és legegészségesebb ital a világon. Napi egy liter a minimum, amit elfogyaszt a mi Szerénánk. Isteni.
 - Ó… - kezd bele lehajtott fejjel – Nem sokat. Körülbelül ennyiből kifújt a német nyelvtudásom. Ne haragudj! – kér végül elnézést is, hiszen látja a vörös leányzó arcán, hogy teljesen felvirult, amikor meghallotta anyanyelvét. Vagyis, valószínűleg az anyanyelve, mert különben miért örülne ennek annyira? Whatever.
Csatlakozni? Mihez? Beszélgetéshez? Ajándékcsomagoláshoz? Szektához? Ám hamarosan kiderül, hogy a legutóbbi feltételezése járt a legtávolabb a valóságtól. A kandalló előtti szőnyegre tekint. Ajándékok, csomagolópapírok. Ő már ezekkel szerencsére készen van, habár jobban járt volna, hogyha el sem kezdi a csomagolást. Sok mindenből ki tudja hozni a szépet, a szemet gyönyörködtetőt, azonban az ajándékcsomagolás nem tartozik ezek közé. Sőt… botrányosan szemet öklendeztető az, ahogyan ezt az egészet műveli.
 - Nem megyek most. Igazá… - és itt félbehagyja mondandóját, mivel a vörös bozont gazdája megragadja őt. Szeréna nagyot nyel. Nem bírja az érintést, de elvágni sem akarja magát. Látszik rajta, hogy valami nem tetszik neki, de inkább nem szól egy szót sem. Nem kéne elrontania. Mély levegő… mély levegő… már el is engedték. Pedig az örökkévalóságnak tűnt ez a pár pillanat, amíg a szőnyeghez nem értek. A meg nem ragadott kezén végigcsurgott a tej, ahogyan a lány elhurcolta idáig, de üsse kavics. Leteszi az egyik asztalra a Levitás bögrét, majd immáron szabad kezével kezdi markolászni csuklóját, amelyiket a lány megragadta.
 - Én már be is csomagoltam. – bár ne tette volna – Szeretek hamar túl leni ezen. Habár, nekem nem sok emberre kell csomagolnom. – gondol itt édesapjára, majd lenéz az ajándékkupacra.
 - Igen, volt… van egy bátyám. – mosolyog halványan Somára gondolva.
Ha arra járnak gondolatai, hogy ismét felhívták a figyelmét arra, hogy ez egy furcsa ünnep lesz… á, nem olyan vészes ez! Hiszen most itt ácsorog egy lánnyal, akinek olyan csoda bájos mosolya van, annyira várja az ünnepet. És annyira szeretne beszélgetni vele, hogy ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. El is feledi hát, hogy mi bántja.
 - Apukámnak vettem egy megbűvölt seprűmakett-készletet. – újságolja – Tehetséges versenyző volt anno. De most már a minisztériumnak dolgozik. – teszi hozzá félhangosan.
 - Neked mit csinálnak a szüleid? – csillan meg kíváncsian a barna szempár.
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 4. 19:41 | Link

Szeréna

Hamar túlteszi magát a sokkon, hogy most aztán nem lesz itt német csevegés, bármennyire is szeretné. Vagyis… lehetne, de az igen egyoldalúvá sikeredne, ha elkezdené anyanyelvén osztani újdonsült ismerősének az észt. Oké, tényleg nem tragédia, hiszen fél perc múlva már nem is emlékszik rá, hogy ma elhangzott volna akár egyetlen német szó a közelében. Sokkal jobban el van foglalva azzal, hogy nekik itt és most karácsonyozniuk kell, meg ajándékot csomagolni és minden mást, amit egy ilyen csodás ünnep megkíván. Még az sem tűnik fel neki, hogy Szeréna ódzkodik az érintéstől. Számára annyira természetes a fizikai kontaktus, eszébe sem jut, hogy másoknak kifogásuk lehet ellene. Elvégre nem leprás ő, és egyéb betegségei sincsenek, amiért üvegfal mögé kéne zárni.
-Te már kész vagy vele? – Hüledezik egy sort, mintha legalábbis most jelentették volna be, hogy feltalálták a soha el nem fogyó táblacsokit.
-Nekem valamiért mindig az utolsó pillanatra marad minden – Túljátszott méltatlankodással forgatja szemeit. Persze, ez abszolút nem az ő hibája, hiszen annyira zsúfolt egy vörös törpe élete, ugyan hol lenne ideje ilyesmikre?
-Volt? – Kerekednek el a szemei, de egy pillanat alatt rájön, hogy egy boldog ünnep közeledtével talán nem kéne olyan témát feszegetni, ami a másiknak fájó pontja lehet. Egy pillanattal később tehát, ha Szeréna nem hajlandó kifejteni a miérteket, inkább maga kezd könnyed fecsegésbe.
-Bátyám az nekem is van. Tudod, ők ikrek Nadine-nal. De kicsit sem hasonlítanak egymásra. Nyilván… - Ingatja a fejét vigyorogva – Az egyik fiú, a másik meg lány… de a jellemük is teljesen különböző ám. – Látható imádattal beszél a családjáról. Bár jó kérdés volna, kit nem szeret ez a kishölgy, de a rokonság különösen piedesztálra van emelve a szívében.
-Hűű, apukád versenyzett? – Derül fel még inkább az arca, és közelebb mászik beszélgető partneréhez. Valószínűleg nem azért, hogy jobban halljon, csak nem bír megülni a hátsóján túl sokáig.
-Hol? Kikkel? – Sosem hitte, hogy valaha hatalmas rajongója lesz a repülésnek, de ez az iskola már az elején belerángatta a sűrűjébe. Bár nem is tiltakozott ellene igazán. A lényeg, hogy folyjanak az események, ő pedig pont benne legyen a sodrásban.
-Nálunk anya grafikus. De inkább amolyan mugli módra. Azt mondja, hogy jobban szereti mágia nélkül a képzőművészetet. Egy kép álljon úgy, ahogy megfestik, és ne mászkáljon arrébb. – Idézi, anyuci méltatlankodó hanghordozását utánozva.
-Apa pedig játékgyárban dolgozik. – Jelenti ki büszkén. Ránézésre ez lehet Leonie álmainak netovábbja is. Volt honnan örökölni…
-Szeretnéd látni, mit küldött? – Kérdezi izgatottan. Felguggol, és összecsapja tenyereit.
-Még én sem bontottam ki, mert a bátyám ajándékának szántam. De olyan kíváncsi vagyok, hogy jó lesz-e! – Megfogja a legnagyobb dobozt, és maguk közé húzza. Ha Szeréna figyel, hallhatja, hogy odabent bizony mocorog valami. Vagy inkább valamik? Sok-sok valami…
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet