A pálcát vizsgálgattam, amikor a szemem sarkából megpillantottam, hogy már utol is ért. Mivel nem vagyok jó futó a és már a tüdőm is fáj ezért úgy gondoltam, hogy a további futás kilőve. Mivel seprű sincs a kezemben ezért azt sem tudom használni az, a varázslatot meg amivel idehívhatnám még nem tanultam. Ha nem találok ki valamit akkor utolér.
- Gyere vissza te manóivadék!! Add vissza a pálcámat!!!- hallom ahogy kiabál de nem nagyon érdekel. Megpróbálok újra elindulni de a lábaim és a belső szerveim nem bírják. Már csak pár méterre van tőlem és látom a vérben forgó szemeit. Most már nagyon ijesztő ez a cafka, de engem még most sem rémiszt meg. Ismerem a fajtáját. Apuci pici lánya aki mindent megkap. Na de most móresre tanítom. Felé tartom a pálcámat és elkiáltom magam:
- Locomotor Mortis.
A fegyveremből egy kis fénysugár jelenik meg és elszáll feléje. Mikor látom a varázslatom hatását gonoszan elmosolyodom.
- Így próbálj meg futni - mondom neki. Egy újabb tökéletes lábbilincselő átok.

Kowai

A mosoly gyorsan eltűnik az arcomról. Sikerült megkötöznöm a lábát mégis felém vetődik és elkapja a taláromat. Húzni kezdi és érzem, hogy szorítja a nyakamat. Megint ez a szörnyű érzés. Nem kapok levegőt, majd egy pillanat múlva a nyakamban lévő fájdalom más helyre költözik. Pontosabban az oldalamra. A Erisnek sikerült leterítenie a földre. Mivel a támadás hirtelen ért ezért a pálcák kiestek a kezemből és elgurultak. A fölöttem lévő lány a kezeivel mindenhol üt ahol ér. Mikor a karommal próbálok védekezni belém harap. Talán vámpír a csaj? Az egyik helyen ahol megharapott kibuggyan a vérem. Érzem a vérem vasas illatát, amit már megszoktam. Sikerül betalálnom egyet a szeme alá. Olyan erősre sikeredett az ütés, hogy szerintem holnapra belilul. Kapálózni kezdek, hogy kiszabadítsam magam. Ahol sikerül ott ütöm és rúgom. Majd hirtelen észreveszem, hogy a bilincs eltűnt a lábáról. Tudtam, hogy nem fog sokáig tartani, de abban bizakodtam ennél erősebb lesz. Sikerül elkapnom a talárját és úgy próbálom meg lehúzni magamról.

Kowai, Mészáros és Ombozi

Mivel a fülem a padlónak van tapadva lépteket hallok. Nincs messze a léptek gazdája, talán a következő folyosón. A pálcámat nem érem el, hogy használni tudjam. A hangok egyre közelebbről érkeztek, Eris pedig még mindig rajtam van. A vér már mindkettőnket beterít. Érzem ahogy megszárad az arcomon. Nem mondom de nagyon kellemes érzés. Szeretem ha verekedés közben a vérem keveredik a másikéval. A nagybácsim szerint nagyon morbid tudok lenni, ami szerintem jó. Ha bosszút akarok állni nem lehetek nyámnyila, akkor vesztenék és én nem vagyok vesztes. Eris újra belém mélyeszti a karmait. Már mindenem nagyon fáj de nem foglalkozom vele, addig bírom amíg nyerni nem fogok. Közben a lépéseket már nagyon közel hallom. Amint kilátok egy fiút pillantok meg aki az oszlopnak dől. Az öltözetéből ítélve ős is Rellonos. Ha Erisnek fog segíteni akkor egy kicsit bajban leszek de nem érdekel. Ha kell mindkettőjükkel elbánok. A srác mondott pár szót Erisnek de szerintem õ nem hallotta. Ahogy hallom a fiú leül a kõre és egy pillanatra meglátom ahogy a bunyónkat nézi. Egy pillanatra elbambulok és ez elég neki ahhoz, hogy a hajamat tépje. Hangosan felsikoltok. Nem tudom meddig húzta a hajamat de a következõ pillanatra azt veszem észre, hogy már nem rajtam van hanem az égen. Látom, hogy egy tanárnõ próbálja meg a magasban tartani kissebb-nagyobb sikerrel. Megkérdezi, hogy mi folyik itt amira Eris elordítja a válaszát.
- Õ támadt rám - próbálok nyugodtan válaszolni de ez inkább hörgésnek hallatszik.
Leveszem a pillantásomat a tanárnôrõl majd elindulok a Rellonos fiú felé a pálcámért. Mikor odaèrek a kezemet nyúktom érte.

Ádim

Nem tetszik neki ez a kiszolgáltatottság. Eddig soha nem támaszkodott másra, csak ha nagyon muszáj volt. És most itt ül Ádám hátán, aki óráról órára cipeli. Ármin adta ki a parancsot, hogy mindig legyen mellette valaki. Nagyon tiltakozott, de a játékvezető nem engedett. Vagy így, vagy egy hét a gyengélkedőn. Gondolkodott rajta, hogy az utóbbit választja, mivel akkor kedvére olvashat, és alhat, de akkor sok lenne a pótolnivalója, és utál tanulni. Ehhez társul még, hogy a kutyái nem lehetnének mellette, és egy kicsit a szobatársai is hiányoznának. Így történt, hogy a kísérgetést választotta. Ki is osztották mellé a negyedikes Ádámot, akit csak most ismert meg. Azt hitte, hogy a srác majd mellette fog lépkedni, és onnan támogatja, de nem így lett. Egyszerűen csak felvette a hátára és úgy indult el a lánnyal. Végül megbékélt a helyzettel, és belátta, hogy tetszik neki. Így legalább Ő a legmagasabb a folyosókon, és mindenki fölé lát. De ennek is van hátulütője. Már az előző Edictumban is szerepelt, mint Ádám új jelöltje. Tudja, hogy sikere van a lányok körében, sok barátnője volt, és sok lány is tetszik neki. A szerelemről jut eszébe a kedvenc animéje, ami nem más, mint a Naruto.  Ő Sakura, a másik pedig Naruto. Nem kell félreérteni, nem tetszik neki Ádám, csak arra hasonlít a helyzet. Már csak két óra van hátra, és a legpletykásabb folyosón járnak. Közben Ádi kérdezgeti a lányt mindenféléről.
- Nem tudom! Mondjuk a csárdába? - kérdezi bizonytalanul. Már rég ivott vajsört, és már nagyon kívánja. Bár van olyan kupája, ami olyan italt ad, amit csak kíván, de azt elrejtette valahol, és nem találja. Az édességből is kifogyott így abból is kéne tartalék- Utána pedig az édességbolt? Vagy máshova is mehetünk, választhatsz nyugodtan.
Közben lök egyet a lányon, mivel az megcsúszott. Lenéz a másikra, majd szóra nyitja a száját.
- Csak előtte tegyük le a táskákat, ha ez nem nagy kérés - utal a kezében lévő tárgyakra. Nem lehet könnyű az alatta lévőnek, mivel a súlyához társulnak a könyvek is. Viszont azt se szeretné, ha a másik megerőltetné magát a lépcsőkön. Inkább zsibbadjon el az Ő keze, minthogy a másik sérvet kapjon.