Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=266178#post266178][b]Elena Rose - 2014.04.04. 19:57[/b][/url]

Egy újabb fárasztó nap, semmi más. Újra bele kell rázódnia a mindennapi tanulásba, majd a délutáni elfoglaltságokba, ennyi az egész. Csak ezért lehet ilyen kedvetlen ma, semmi másért. Ám, hiába is hitegette magát ezzel a gondolatsorral, a lelke mélyén tudta, hogy nem így van, nem az energiavámpír diáktársai az okai a lehangolt magatartásának. Minden egy bizonyos illető miatt történik, akivel az évnyitón találkozott ismét, és akit olyan bunkó módon taszított el magától. Az a rémült tekintet, amely a cselekedete után nézett vissza rá. Igaz, csak egy éve tapossa az iskola padlóját, mégis úgy érzi, beleszeretett a fiúba. De nem véletlenül használatos a múlt idő. Próbál magán változtatni, hogy ne legyen az aki régen volt, és sajnos ebben az új jövőben, nincs helye annak az ifjú varázslónak. Bármennyire is fájdalmas ezt kimondani. Épp a Nagyterem előtti folyosón sétálgat, gondolataiba meredve, mikor egy síráshoz hasonló hangot észlel. Nem áll meg, csak maga elé bámulva csörtet tovább, miközben magával vitatkozik. Ne vegyél róla tudomást, csak menj tovább! Ne vegyél róla tudomást, csak menj tovább! Többé nem fogok segíteni nekik, többé már nem! Mikor a folyosó végéhez ér, lábai lecövekelnek, majd nagy erőt véve magán, visszaindul, hogy megkeresse azt, aki ezeket a síráshoz hasonló hangokat hallatja.
 - A fenébe is! Nem bírom tovább!
Hamarosan megtalálja a parányi kis lényt, mely a Nagyterem előtt zokog, Tv hasát kocogtatva. Elena fejét felszegve baktat oda hozzá, majd megállva a lény előtt, néz le rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=270735#post270735][b]Elena Rose - 2014.04.09. 21:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=287035#post287035][b]Elena Rose - 2014.05.03. 22:05[/b][/url]

Különös, hogy most rajtuk kívül egy lelket sem látni ezen a folyosón. Általában tömve szokott lenni és a diákok már egymást tapossák csakhogy bejussanak a Nagyterembe reggelizni vagy ebédelni.
Kényelmesen nekidől a hideg kőfalnak, tekintetét a kis szőrmókra emelve. Sosem látott még ilyen lényt a kastélyban az egyszer biztos. Bár az igazat megvallva mostanában nem sokszor mozdult ki a szobájából. Ha pedig mégis megtette akkor is csak órákra járt, plusz néha-néha találkozott valamelyik régi barátjával. Mondhatni teljesen elszigetelte magát a társadalomtól. Pedig tavaly nem volt ám ilyen! Egy imádni való, energiabomba kislányt rejtett az Elena Rose név. És nézzen rá most az ember. Nem hasonlít már cseppet sem a régi önmagára.
Hirtelen megrázza a fejét, hogy az imént felmerülő gondolatokat valahogy száműzze a fejéből, ám ez nem ilyen könnyű. Figyelni azért még tud Tinky Winky szavaira, de a válaszadás nem ennyire egyszerű. Ezért is van, hogy kissé habozva válaszol a Teletubby mondatára.
- Hidd el, ezzel nem vagy egyedül. Én is magányos vagyok.
Lehet, hogy a kis Elena keménynek mutatja magát, de a lelke mélyén nagyon is magányos. Jó, ott van neki a szobatársa Gwen, de őt is manapság kevésszer látja mivel mire Lena felkel, a lánynak már se híre se hamva. Szóval marad a mindennapos magány, ami mint sötét felleg ereszkedik a lányra. De lehet, hogy még Tinky Winky-n lehet segíteni, ha Elenán nem is.
 - Megpróbáljam megjavítani? Talán a Reparo segíthet.
Elég rég használta már ezt az igét, de egyszer mindent meg kell próbálni, főleg, mert a kis szőrgombolyag mindjárt sírva fakad (ismét) azt pedig a mostani állapotában Elena nem sokáig bírná. De ha a Tubby megöleli attól nem csak a lány, de a kis lényecske is jobban érezheti magát. Szóval...
 - Persze!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=314683#post314683][b]Elena Rose - 2014.06.16. 15:29[/b][/url]

A kis szőrmók ölelése nagyon jól esik Elena magányos szívecskéjének. Na jó! Valójában nem is magányos, hisz ott vannak neki a barátai, Ash, Gwen és Erik. De a lelke legmélyén, igenis egyedül érzi magát. A szülei halálán még mindig nem tudta túltenni magát, és ez az érzés olykor-olykor maga köré tekeri és akkor onnan nincs menekvés. Mos is ez történt, de szerencsére Tinky Winky ölelése kissé enyhítette a mindjárt_sírok érzést. De, ugyebár, kölcsön kenyér visszajár! Mondja ezt a régi mondás, aminek általában a kis Eridonos eleget is szokott tenni, és Tinky-vel is ezt tervezi. Mivel a Teletubby felturbózta némileg a kedvét, úgy fair, ha Elena is megteszi ezt érte. Szóval előkapja rózsafapálcáját, hogy aztán majd a szőrmókocska pocakjára célozva elmondja a javítóbűbájt, hogy végre működjön a Tubby pocaktévéje. Ám mielőtt bármit is tehetne Tinky Winky újra sírva fakad és elrohan a helyszínről. Biztos azt hiszi, hogy Elena bántani akarja, amikor erről szó sincs, éppenséggel segíteni akart neki. A lány hirtelen felpattan és a szőrgombolyag után szalad, miközben bőszen kiabál.
 - Ne rohanj el! Nem akartalak bántani, csak segíteni szerettem volna neked!
Ám ekkor már késő. Tinky eltűnt. Már a sírása sem visszhangzik a folyosón. Elena közelebb sétál a hideg kőhöz, majd lassan lecsúszik a falmentén, közben abba az irányba bámulva, ahol kis szőrös barátja távozott.