Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=774555#post774555][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.09.22. 23:38[/b][/url]

Átéltem és túléltem életem első vizsgaidőszakát, ami nem abból állt, hogy egy oktató kijött hozzám, hanem én mentem be, és a társaimmal együtt vizsgáztam. Életemben először izgultam a vizsgák miatt, és izgatottan vártam az eredményeket. Persze csak egészséges izgalom volt rajtam, nem az az általános, mindenen elájulok és parázok fajta, mert akkor már bizony alulról szagolnám az ibolyát. A lényeg, hogy túléltem minden vizsgát, visszakaptam az eredményeimet, és a többsége kiváló, meg várakozáson felüli, így nincs okom panaszra. Jöhet az utolsó év, de csak is és kizárólag a megérdemelt szünidő és Párizs után. Olyan izgatott vagyok, hogy azt elmondani sem lehet, hogy tényleg elmegyünk Párizsba!
- Ezeket hoztam vissza.
Adom át a könyvtáros hölgynek a kupac könyvet, amit kivettem a vizsgákra, és egy másik kupacot is leteszek, amit Cath kért meg, hogy hozzak el, erre az adománykönyvek felirat van írva, és amikor visszavételezi a könyveimet, odatolom ezt is. Minden évben szoktak ajándékkönyveket küldeni, csak most valami határidős izét csinál, és úgy néz ki az egész nappalink, mintha egy újabb háború zajlott volna le. Tegnap Jason volt a modell, ma én leszek, ha hazaérek. De nem tudom, hogy haza szeretnék-e érni.
Amit viszont igen, hogy muglimód utazunk Párizsig, vonattal ráadásul, szóval kelleni fog a könyv, amit olvashatok, így elindulok hátra az ifjúsági irodalom felé, mert romantikára vágyom, rengeteg romantikus sorra, ahol a szereplők teljesen egymásba szerelmesednek, és boldog véget írnak az írók. A felnőtteknél sokszor nagyon durva lezárást találnak ki. Itt böngészve random kapkodok le könyveket, melyeknek szimpatikus a borítója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=775823#post775823][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.09.29. 09:03[/b][/url]

Nézem a listát, amit Cath adott, és ehhez kötődően keresek könyveket, olyanokat, melyeknek érdekes a címe. Aztán persze hol bejön a dolog, hol meg nem, mert azért az ajánló sokat elárul, ahogy a random beleolvasás is. Állítólag utóbbit nem szabad csinálni, mert sokszor már kiderül a könyv egyik fő cselekményének későbbi szakasza is. Megértem azokat, akik ezt mondják, de engem meg pont ez kezd el izgatni, hogy megtudjam, hogyan jutottak el idáig.
Viszont abban biztos vagyok, hogy nem akarok sok könyvet vinni, maximum kettőt, mert az idő nagy részében menni fogunk. Igazi csajos nyaralás lesz, csak mi ketten, lányok, amíg Denis Walesben van és sárkányozik. Nagyon várom már, hogy egy párizsi teraszon ülve, kortyolgassak kávét, és hogy vásároljunk, ruhákat, ajándékokat. Sosem nyaraltam még úgy igazán, csak akkor, amikor a Payne birtokra vittek. Mondjuk az egy érdekes nyaralás volt, az is igaz.
Éppen egy újabb borítóról és ajánlóról próbálom eldönteni, hogy kell-e nekem az útra, amikor hirtelen lökést érzek, és valahogy túl nagy a másik fél lendülete, mert mire megállíthatnám a dolgot, már le is fejeltem a könyvespolcot. Fájdalmas nyögéssel kapok a homlokomhoz, és masszírozva azt csúszik ki a számon:
- Szent szalamandra!
Nem szoktam káromkodni, úgy ez a maximum képességem ezen a téren, de ez a kis szösszenet egyre többször bukik ki belőlem, legutóbb az önismeret vizsgán, de legalább a tanárnőt megnevetettem vele. Ez vagyok én, helló. Azt mondják lehetetlen, de léteznek még kedves Brightmore-ok is.
- De, tudok. Nem mintha én mentem volna neki másnak.
Javítom ki, mert én eddig is itt álltam, ő jött nekem. De legalább nem vérzik a homlokom, nagy pozitívum a másik fél számára, hogy egyik rokonom vagy barátom se akarja ezért megölni.
- Odafigyelhetnél egy kicsit jobban, hiszen elég szűkek itt a folyosók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=776431#post776431][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.10.01. 22:52[/b][/url]

Mondanám, hogy mivel Brightmore vagyok, vannak kiváltságaim, de egy, nincsenek, kettő nem mindig érzem magam Brightmore-nak - Denis a falnak megy ettől, de szerintem én inkább vagyok Payne, vagy max keverék -, három, a bátyám nincs itt. Sem itt, sem az országban, szóval mondhatom, hogy majd én jól megmondom őt neki, de mire megyek vele? Hat hét múlva majd csúnyán néz rá? És? Ráadásul végzős vagyok, amit sem az egészségi állapotom miatt, sem a szobalét miatt nem hittem, hogy egyszer elmondhatok magamról, szóval jó lenne, ha kicsit összeszedném magam. Felnőttesebb lennék. Na meg aztán ott a másik része is a dolognak, hogy remélem Cath gyűrűje nem mutatja, hogy éppen bajban vagyok, és rohan azonnal a segítségemre, mert annyira nem érzem magam rosszul, csak maximum egy kicsit szédülök, de az a bevert fejem miatt van.
- Ennyi.
Mondom határozottan, gondolatban sűrűn veregetve a hátam, hogy milyen kis ügyes vagyok, hogy megmondtam a dolgot. Bizony kérem, csak határozottan, úgy, ahogy azt kell. Jól megmondom én neki, hogy nincs több kívánságom, mint egy igazi Brightmore. De amúgy nem, sosem tudnék olyan határozott lenni, mint Denis, vagy apa, vagy anya, ha már itt tartunk. Nincs bennem semmi Brightmore-ság, ami eléggé frusztrál, ezért nyugtatom magam azzal, hogy én inkább a Payne családból való vagyok. Lehet ez ám ilyen csere dolog, hogy Denis elvett egyet, és cserébe adnia kellett egy másikat. Gyereke nincs, így én lettem, akit Cath helyett adnia kellett. Mondjuk ez így nem lenne rossz, de túl szép indok. Mindegy, mindenki életben maradt, az a lényeg. A könyv felé fordulok inkább, aztán majdnem felsikkantok, amikor a srác az aurámban van, pedig az előbb elment, mindenféle köszönés nélkül mellesleg.
- Um, igen. Keresek valami jó könyvet. Vagyis kettőt, mert a bátyám feleségével Párizsba megyünk a szünidőben, és muglimód utazunk majd.
Azt nem teszem hozzá, hogy máshogy nem is tudnánk, mert jól belehalnék, meg amúgy is, felesleges fecsegés lenne. Szóval inkább csak maradjunk a lényegnél, hogy muglimód utazunk.
- Jó könyv?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=778537#post778537][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.10.20. 08:31[/b][/url]

Azt nem mondhatom egy pillanatig sem, hogy unalmas tanévem volt, de valahogy a vége az, ami ezt az egészet megkoronázza. Mert ahhoz képest, hogy az előbb vertem be a homlokomat egy könyvespolcba, és lüktet, mert lüktet, helyette teljesen természetesen beszélgetünk arról, hogy nem olvastam egy könyvet, ami a srác szerint tökéletes. Oké, engedjük el a "bocs, hogy úgy közlekedem, mint egy elefánt" problémakört, mert Denis nincs itthon, Cath vagy Jason meg szépen majd helyrerakja a szemöldököm. Sőt, Jasont kérem meg, mert ha Cath emlékei között Denis megtalálja ezt, akkor ki fogja nyírni a fehér hajú fiút. Azt meg senki sem szeretné.
- Igen, ezt kérdeztem.
Erősítem meg a visszakérdezését, és a reakciójából nem tudom megállapítani a helyes választ. Mert lássuk be, a helyes válasz bármi lehet. Az is, hogy jó könyv és imádja, meg azt is, hogy ilyen szennyet senki sem olvas, és csak a sátán ivadékai szeretik. Nos, remélem, hogy inkább az első, mert az önéletrajzom a kastélyi pletykákból és Edictum szösszenetekből már így is kimeríti a túlzás fogalmát.
- Hé!
Emelem meg ösztönösen a hangom, ahogy rázni kezd, mert egyre biztosabb vagyok benne, hogy a srácnak van egy furcsa szuicid hajlama, és éppen öngyilkosságot fontolgat, mivel nekiáll megrázni engem. Hú, ezért egészen biztos, hogy a bátyám meg fogja ölni. Durván, hosszan megkínozva. Nem is kellene megkérnem rá, csak ránézni, és ő megtenné. Mintha lenne egy saját bérgyilkosom. Ez egyrészt menő, más részt eléggé kétségbeejtő.
- Ööö... oké.
Akkor biztos jó könyv, és alkalmas arra, hogy Párizs felé elolvassam, felkészítve magam a látványra, amit a világ egyik legromantikusabb városa okoz majd. Végül aztán ez mégsem lesz elengedve, mert a következő pillanatban már egy asztalnál ülök, és azt hiszem már tudom, hogy milyen az, amikor felébresztem az alvó sárkányt. Meg kell, hogy mondjam, eléggé durva.
- Nem. Nem is hallottam róla soha. De akkor gondolom nem rossz könyv.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=780740#post780740][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.11.13. 09:46[/b][/url]

Nagyon furcsa ez a fiú. Nagyon nagyon. De nem aggódok annyira, mint más tenné, mert nyílt terepen vagyunk, vannak itt mások is, szóval nem tud bántani. Nem tudom, hogy miért pont a bántás jut az eszembe, talán a könyv miatt, amit a legutóbb olvastam. Nem szokásom krimiket olvasni, de nem vettem észre, hogy az a könyv, és mire már rájöttem, addigra érdekelt a vége. Igazából ilyen romantikus krimi volt, szóval félig elérte a célját. Viszont Denis is és Cath is azt mondta, hogy idegenekkel olyan helyekre, amiken más nem jár, ne menjek. Nem megyek. Ezt egy életre megtanultam, hogy nagyon oda kell figyelni, merre járok.
Viszont tudom, hogy valami nem oké vele, és fogalmam sincs, hogy miért éppen engem kapott ki, akit megráz meg lefejelteti vele a polcot. Nyilván, az én bátyám nem dicsekedik nekem olyan dolgokkal, amik történtek, és az a nagy helyzet, hogy ez így van jól, mert az én lelkem ezt nem biztos, hogy nagyon elviselné, sőt. Nagyon nem viselné el, és tudom, hogy teljesen kibuknék, ha ezeket elmondaná nekem. Denis pedig ezt tudja. Sokszor, mikor Cath-tel beszélgetnek, hangosan hallgatok zenét, hogy ne halljam még csak véletlenül se, hogy miről folyik a diskurzus.
- Nem, nem ismerem.
Erősítem meg a feltételezését, mert valóban nem tudom, hogy miről van szó. Ha tudnám, akkor gondolom most nem itt lennénk. Lehet, hogy sokkot kaptam az ütéskor, mert egyelőre még nagyon tompának érzem magam, nagyon olyannak, aki nem tudja hova tenni a dolgokat, és teljesen meg van lassulva. Lehet, hogy el kellett volna futnom. Elszaladni, és keresni valakit, aki megvéd. Vicces vagyok én is, éjjel egy ismeretlen és gyönyörű alaktól nem félek, sőt, feltételezem, hogy ő maga a halál, de nappal, nyílt helyen egy sráctól elég nagy fenntartásaim, sőt, aggodalmaim lesznek.
- Szóval Alexis családja olyan, mint a legtöbb aranyvérű család, például a bátyám is azért házasodott meg, mert a feleségét máshoz akarták férjhez adni, ő meg megjelent és elvette feleségül.
A szívem nagyot dobban, amikor eszembe jut, hogy milyen is volt Denis ott. Ő nagyon önelégült volt, mi meg nagyon boldogok, amiért ez az egész így alakult. Emlékszem, nagyon büszke voltam rá, hogy ott áll, és megteszi ezt, hogy ne veszítsük el Cath-et. Mert az lett volna, elveszítette volna ő is, én is, mindenki is. Csak sajnos nem nagyon könnyű velük, mert így is hajlamosak arra, hogy elveszítsék egymást. De remélem, hogy nem így lesz, hanem a végén szépen majd rájönnek, hogy nekik együtt kell maradniuk, és boldogok lesznek.
- Halott?
Nem tudom, hogy a halottak hogyan lehetnek dögösek, szerintem én sem leszek szép látvány, amikor majd meghalok, még ha most tudom is magamról, hogy nem vagyok csúnya, sőt, amióta ugye különböző öltözködési és sminkpraktikák birtokába jutottam, eléggé széppé avanzsálódtam itt.
- Mit lehet csinálni egy halott pasival?
Nem nagyon értem, mert hát ugye ha meg van halva, akkor oszladozik, vagy szellem, és akkor meg hozzá sem lehet érni. Szóval kicsit értetlenül nézek Theonra, mert hát ő ismeri a könyvet, és látom, hogy eléggé tetszik neki, hát biztos meg is tudja magyarázni akkor, hogy mit lehet vele kezdeni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=783941#post783941][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.16. 21:20[/b][/url]

Nyelvem hegyét kidugva néhány percen belül vagy tizedszer nedvesítem meg alsó és felső ajkam egy részét, hogy aztán azokat összepréselve nedvesítsem meg a teljes területet, amit a számnak nevezek. Szemeimmel követem a sorokat, de amióta itt van, nem nagyon tudok koncentrálni. Érzem, hogy izzad a tenyerem, ég az arcom alsó része, és hihetetlenül melegem van. Hiába fogom balommal a könyv lapjait, míg jobbomat a füzetemen tartja, ujjaim között forgatom a tollat. Tanulnom kellene, hiszen közelednek a vizsgák, és az utóbbi időben némiképp romlott a tanulmányi átlagom, mégsem tudok koncentrálni.
Ez innentől nem véletlen. Az elmúlt hetekben ez az arc mindenhol ott volt, még az álmaimba is beférkőzött, és nagyon nehéz úgy gondolni a csónakháznál történtekre, hogy új szereplő is csatlakozik hozzánk. Vajon már akkor is ott volt, és figyelt? Mert figyel, ehhez kétség sem fér. Ráadásul ez egy hatalmas kastély, én a faluban lakom, szóval semmi okom nem volt ma itt lenni, mégis, amikor bejöttem, alig fél perccel később ő is megjelent, és pont úgy ült le ahhoz az asztalhoz, hogy lásson engem.
A Halál ezer arca? Nem vicces. Nekem tetszik a saját halálom, már megszoktam a jelenlétét, sőt, ennél egészen biztos, hogy többet érzek nála, ami azt hiszem, egészségtelen, de nekem egészen megfelel. Hiányzik, szívesen látnám újra, és újra. Nem feltétlenül szeretnék meghalni, de szívesen lennék vele. Oké, elismerem, hogy ez totálisan egészségtelen. Szóval akárki is ez a másik srác, ő nem kell nekem. Próbálok úgy csinálni, mint aki nem vesz róla tudomást, de ha nem vennék róla tudomást, akkor tudnék tanulni, és őszinte leszek, azt se tudom, hogy milyen könyvet nyitottam ki.
~ De tényleg... mi ez? ~
Zavartan nézek a füzetemre, majd hajtom be a könyvet, és olvasom el a borítón található címet. Óóó, szóval okkultizmus. A tantárgy, ami a legtávolabb áll tőlem, mégis a legjobban érdekel. Kiváló. Oké. Feladom. Esélyem nincs így tanulni, így letéve a tollat felkelek, és úgy csinálok mintha a könyvespolchoz mennék, de a fiúval szembe ülök le,, karjaimat az asztallapon összefonva magam előtt, zöld szemeimmel a tekintetét keresem.
- Te egy olyan perverz vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=784679#post784679][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.21. 09:36[/b][/url]

- Azt kérdeztem, hogy perverz vagy-e? Kukkoló vagy erőszaktevő?
Még hogy nem érti a kérdést. Nem hiszek neki, hiszen, ahogy én, úgy ő is pontosan tudja, hogy az utóbbi napokban mindenhol ott volt, ahol én voltam. A folyosón, az étkezőben, az udvaron, a faluban, egyszerűen, mintha ugyanakkor lenne órája és ugyanott, mint nekem, aztán a tanítás végeztével ugyanakkor indulna vissza, és szinte a házig kísér, biztos vagyok benne, hogy valami furcsa perverz...vagy... levitás.
- Hm.
Cath mesélt róla, hogy a házak és jellemek megmutatják azt is, hogy ki hogyan randizik, hogyan hív el egy lányt vagy hogyan mond igent a randira. Például a navinések, vagyis én is, annyira aranyosnak gondoljuk az elhívás gesztusát, hogy nem is gondolunk bele abba, hogy akár egy perverz sorozatgyilkos is lehet, még akkor sem, ha az egész ruhája csatakokban úszik a vértől, mi akkor is csak a szép szemét látjuk, és örömmel mondjunk igent. Ezzel szemben a levitás fiúk nehezen hívnak el lányokat randizni, mert aggódnak, hogy a lány kineveti őket. Mondjuk nem egy navinés, inkább egy eridonos vagy egy rellonos. Cath azt mondta, hogy az eridonos lányokba ne nagyon bízzak. Azt hiszem elég érdekes tanácsot adott, tekintve, hogy az életem rajta múlik. Szó szerint.
- Tetszem neked?
Tetszem fel a következő kérdést, mert ha igen, akkor megspórolhatunk ám egy csomó kört, mert szívesen elmegyek vele randizni, meg megismerem. Persze el kell neki mesélnem, hogy egy kicsit a halálomon vagyok - megint csak szó szerint -, de általános tapasztalat, hogy az emberek ezt jobban viselik, mint azt a tényt, hogy egy kicsi Brightmore vagyok.
- Mert ha igen, akkor elmehetünk randizni.
Ja igen, és tegnap megnézették velem az igazából szerelmet, szóval most nagyon karácsonyi és nagyon kezdeményező hangulatomban vagyok. Aztán lehet persze, hogy a testvérem simán megöli, de remélem, hogy nem. Vagy nem nagyon. Igazából elég aranyosnak tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=785272#post785272][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.23. 20:49[/b][/url]

- Igen, ezt mondják.
Én is mondhatom, hogy nem vagyok Brightmore, attól még de, nagyon is az vagyok, és hiába mondok mást, nem moshatom le magamról. Nem mintha le akarnám, bár néha jó lenne úgy élni, hogy nem én vagyok én, és ez a gondolat menet hamarosan nagyon is aktuális lesz, még én sem sejtem, hogy mennyire.
- Közel?
Nem nagyon értem, hogy mire gondol, de kicsit megemelkedve nézek körbe, mert bár tudom, hogy Denis nem lehet itt, mégis azt érzem, hogy itt van, hogy valami különös módon a köztünk lévő apró térbe férkőzve ott van. Hát persze, mint mondtam, néha szeretném, ha nem én lennék én, mert ha nem én lennék én, akkor nem rettegnének a fiúk azért, mert Brightmore vagyok. Mert Denis a testvérem, hogy pontos legyek.
- Várj. Várj. Várj. Várj. Várj.
Emelem fel a jobb kezem, a tenyeremet felé tartva, behunyt szemmel, hogy megemésszem azt, amit mondott. Eközben persze rámpisszegnek, hogy ez egy könyvtár, és vissza is pisszegnék, ha nem pont a könyvtáros pisszegetne itt. Jó, hát neki azért igaza van. Zöld szemeimet újra a velem szembe ülőre emelem, szemöldökeimet összehúzva, ajkaimmal csücsörítve, miközben különböző kínzások futnak végig az agyamon, és azon gondolkozom, hogy mi fájna a legjobban Denisnek. Oké, egyértelműen az, ha bejelenteném, hogy úgy döntöttem egy Payne felesége leszek, és segítsen kiválasztani, hogy Jason, Chris vagy Milan illik-e jobban hozzám, mert szeretnék egy igazán jó házasságot kötni. Még a vállát is megveregetném, hogy "tudod, így megy ez, te elvettél egy Payne-t, adnod kell egy jövendőbeli Payne-t, hogy a szám állandó legyen." Nem hiszem, hogy nevetne, sőt, tényleg kiakadna. Talán túlzás lenne.
- Szóval ha jól értem, a bátyám, vagyis, a hamarosan szörnyű kínok között elhalálozó bátyám rávett téged, hogy kövess engem és jelents neki, hogy mit csinálok?
Ezt szeretnéd Denis? Hát akkor ezt kapod. Megtudhatod, hogy mit csinálok, te kis bizalmatlan. Hátradőlve a széken, karba fonom a kezeimet, hogy végiggondolhassam, hogy ez a nyilván alapból kedves gesztus zavar-e. Jó, persze, hogy zavar, de nyilván nem fogja hagyni, hogy ne csinálja tovább. A háború áldozatokkal jár, és bár kedvesnek tűnik szegény, de ő lesz most az áldozat, és ezzel el is döntöttem, hogy mit csinálok, hirtelen, szinte előreugrok, és mielőtt még megérthetné, hogy mi is történik, szájon csókolom, nem szenvedélyesen, mert köztünk van egy asztal, ami így is beleállt már a combomba, és baromira zavar, valahogy elszámítottam magam, és hát ez nem egy film, nem lehet romantikusan tökéletes a dolog. Visszaülve szusszanok egyet.
- Nem zavar, de ha Denis így játszik, akkor én is. Remélem élvezi majd a műsort.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=785426#post785426][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.23. 23:54[/b][/url]

Aggódik. Persze, nyilván aggódik is, de én ezt most nem tudom aggódásnak felfogni. Sokkal inkább hiszem azt, hogy szemmel akar tartani, nehogy valami hülyeséget csináljak. Mintha kötelezően burokba kellene tartania, csak azért, hogy ne legyen lehetőségem olyan dolgokat tenni, amiket a korombeliek. Félt? Talán, hiszen ismeri a világot, tudja, hogy nem csak a jó van, és tudja az én képességeimet is. Tudja, hogy képes lennék a rossz irányba fordulni, hiszen befolyásolható vagyok. De kell nekem is tapasztalnom. Kellene...
A csók tényleg nem nagy dolog, nem olyan, mint amilyet az ember szeretne, de most a legrövidebb utat kellett választanom azért, hogy megtörténjen. Hogy ezzel felmérgesítem Denist, hát legyen, képes vagyok úgy játszani, ahogy ő, mert Brightmore vagyok, és ha felbosszantanak, akkor elveszítem a fejem. Talán nekem is vannak démonjaim, talán én is kitörök, mint ő? Nem hiszem, de elgondolkodtató ez a lehetőség. Elgondolkodtató, hogy mennyiben is különbözünk. Talán semmiben.
- Engem is meglepett.
Felelem neki csendesen, mert még mindig nem tértem napirendre afelett, hogy ezt komolyan képes volt Denis meglépni, hogy komolyan képes figyeltetni. Annyira haragszom rá ezért, hogy azt nem tudom elmondani. Komolyan, fel sem fogtam még igazán, hogy valóban ezt tette velem. Csak azt tudom, hogy ez megtörtént, hogy tényleg létezik az a tény, hogy figyeltetett engem. Nagyon haragszom, nagyon mérges vagyok, és lepillantva a gyűrűmre, azon gondolkozom, hogy vajon a párja jelez-e valamit Cathnek, hogy aggódik-e már miattam, és csak remélni tudom, hogy nem, felesleges volna. Nem, nem fog elmúlni, de ez az én meccsem Denis-szel.
- És mit mesélt a bátyám, hogy felajánlottad ezt neki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=786124#post786124][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.27. 17:46[/b][/url]

Annyira nagyon mérges vagyok, hogy azt elmondani se tudom, és érzem, ahogy a szívem mérgességemben egyre hevesebben vagy, ahogy egy kicsit kezdem nem jól érezni magam, és érzem, ahogy egy apró izzadságcsepp megjelenik a bal halántékomon, és bármennyire is próbálok nem tudomást venni róla, ott van, és szépen, lassan elkezd lefelé szánkázni. Morcosan törlöm le, mielőtt a szemem magasságát elhagyná, és tudom, hogy nagy valószínűség szerint a gyűrűm párja már elkezdett riasztani, hogy baj van. Nincs baj, nem szabad bajnak lennie, mert azzal pontosan azt támasztom alá, amit Denis állít, hogy nekem felügyeletre van szükségem. Nincs. Nem akarom, hogy legyen.
- Hidd el, hogy ő fog, mert ha megtalálom, meggyilkolom.
Hosszan, fájdalmasan, úgy, hogy érezze, mennyire rossz az, amit csinál. Komolyan képes volt rám állítani valakit, ő meg még meg is csinálja neki. Hát nem az alvilág feje Denis Brightmore, hogy itt pattognia kelljen mindenkinek, ahogy ő fütyül. És akkor az ember így ne kívánja, hogy elhalálozzon, minél előbb.
- Ugyan már, ő is csak egy ember, nem jobb, mint mások.
Sőt, most ezzel a húzásával nagyon elrontotta itt a "kedvenc báty" státuszát, mert pont ezt nem akartam, hogy csinálja, hogy mindenki elkerüljön, mert jaj mi lesz, ha Denis megtudja, hogy beszéltünk. Lányból vagyok, és érdeklődöm a fiúk iránt, és szeretném, ha ők is érdeklődnének irántam. Hát mindjárt írok Zlatannak, hogy minden este randizzunk, mert ez így nem állapot.
- Ez nem mentség arra, amit tett. Mi a gáz szint? Mert akkor ezek szerint, ha megcsókolok egy fiút, az már a páros máglyahalál kártya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=789515#post789515][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.01.17. 12:42[/b][/url]

A legrosszabb, amit Belián ebben  helyzetben mondhat, az az, hogy nyugodjak meg. Hát nem. Nagyon nem. Ha valamit nem fogok, akkor megnyugodni. Nagyon haragszom Denisre, mert ez azt jelenti, hogy nem bízik bennem, és nem tudom, hogy mégis mit tettem, ami miatt nem képes arra, hogy bizalommal legyen irántam. Ő az, aki fogta magát, és elköltözött, meg olyan furcsa mostanában, szóval nem hiszem, hogy az ő bizalma kellett volna, hogy meginogjon irántam. Így mikor Belián azt mondja, hogy nyugodjak meg, csak megforgatom a szemem, és összébb préselem az ajkaimat. Megnyugodni? Az most azt hiszem, hogy esélytelen lesz. Márpedig mindenképpen kellene, habár a nyakamat teszem rá, hogy a gyűrű már jelzett, már tudja a másik fél, hogy túlpörögtem. Néha túl érzékeny a mágiája, és egy film alatt is bejelez, úgy, hogy egymás mellett ülünk. Aztán persze olyankor jön a megállítás, a vizsgálat, az adatok feljegyzése, meg minden ilyen dolog, én meg csak kínosan érzem magam, hogy már megint itt tartunk. Persze most egyáltalán nem ez lesz, ha Cath felbukkan, mert most nagyon mérges vagyok. Elképesztően.
- Erre ne vegyél mérget.
Én nem vagyok benne biztos, hogy vannak. Tiszta fejjel talán, de most a vöröslő köd lepte el az agyamat, és ez egy olyan pillanat, amikor az ember nem tud tisztán gondolkozni. Ilyenkor nincs semmi, csak a méreg. De az meg úgy pörget, hogy amikor hallom, hogy nyílik az ajtó, tudom, hogy ő az. De még mennyire, hogy ő. Azért oldalra sandítok, és nem tudom, hogy rá mennyire legyek mérges, hogy mennyire volt ebben az egészben benne, mert pontosan tudom, hogy ő és a bátyám egy külön kis szövetségben élnek, és annak is a határai olyanok, melyek nem mindig tartják tiszteletben az ember magánéletét.
- Mennem kell, de igen, ez bűn. Mert olyan, mintha nem lenne bizalommal irántam.
Felkelve szépen betolom a széket, de nem indulok el azonnal, megtámaszkodva nézek le Beliánra.
- Felőled, de hidd el, Denis nem így gondolkozik.
Biztos vagyok benne, hogy ő egy kalitkába zárna, és még le is takarna, hogy még csak véletlenül se vegyen észre senki. És ez az, ami igazán fel tud mérgesíteni, az a nagy helyzet.
- Szia.
Ellépve tőle csak felkapom a cuccaimat, és elindulok a vörös nő felé. Most legalább jogos, hogy bejelzett a gyűrű. Most tényleg máshogy vert a szívem.