Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=175961#post175961][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.24. 17:55[/b][/url]

Runa- Évnyitó

*Valahogy mindig gyorsabban telik az idő, ha valahová viszonylag pontosan oda kellene érnie, ráadásul ilyen alkalmakkal soha semmi nincs a helyén, amire éppen szüksége lenne. Először az ingéről pattant le egy gomb úgy gondolván, hogy jobb neki szabadon és begurult az ágy alá. Ez még nem is lett volna akkora gond, hiszen kicserélte másikra, de aztán nem találta a fele cipőjét, majd a kulcstartót, amin ugyan éppen nem csörög egy darab kulcs sem, de magával hordja, mert a nagyapjától kapta még régen és amolyan kabalaféleség. Nagy nehezen megkerült ez is, az is. Az még viszonylag érthető, mit keresett a cipője az ágy alatt, de hogy a kulcstartó hogy került a szekrény tetejére? Elképzelése sincs róla, és az órájára pillantva kiderül, hogy már ideje sem gondolkodni ezen. Még a fésűvel is csak futólag találkozik, ahogy egyik pillanatról a másikra nagyobb sebességgel kezd kapkodni, így szokásosan összevissza állnak a tincsei. Felkapja a talárt, és már rohan is, szó szerint végig a folyosón, fel a lépcsőn, a kanyart alig sikerül úgy bevenni, hogy ne vigyen magával semmit közben, végül lihegve áll meg a nagyterem közelében Runa mellett. Előre hajolva térdén támaszkodik meg és köhög, amikor meg éppen nem, akkor kapkodva szedi a levegőt. Kell pár pillanat, mire kiegyenesedik és hátát a falnak döntve Runára pislog kicsit kivörösödve, de az majd mindjárt elmúlik.*
- Mindig elf... khm, khm... elfelejtem, hogy a sp... khm... sport... khm, khm... nem az erősségem... *krákog még egy sort, két szavanként szája elé tartva a kezét még köhécsel is, de lassan abbamarad a mondat végére. Vesz egy nagy levegőt, ha már elmúlt a pillanatnyi köhögés-roham, amit a rohanás idézett elő, majd lassan kifújja. Jobbját megemelve beletúr a hajába és megkönnyebbülten felsóhajt, közben ellökve magát a faltól.*
- Az intermezzo-tól eltekintve... örvendek, madamoiselle Blackwood. Elnézést a késésért. Mehetünk is. *ellépve a fal mellől megáll Runa előtt, komoly arckifejezést erőltet magára, és felé nyújtja a jobb kezét, majd ha a lány hajlandó odanyújtani a sajátját, kezet csókol. A lovagias gesztust újabb követi, ugyanis a karját nyújtja a következő pillanatban Runa felé, már ha barátnője elfogadja és mehetnek is. A könyvek említésére széles vigyor jelenik meg arcán és megingatja a fejét, amolyan "tudtam én, hogy így lesz" tekintettel nézve Runára.*
- Hát, remélem, nem lesz rájuk szükség, de ha mégis, akkor köszi előre is. Beethoven jól hangzik. Na de... hogy vagy? Látom, jó választás volt ez a pár pillangó. Velük is alszol netán? *szólal meg újra, miután végignézett a lányon és igen, észrevette, hogy utóbb ahányszor találkoznak, mindig a pillangókat hordja. Az ajtónál előre engedi Runát illedelmesen, majd beérve helyet is foglalhatnak, utána ráér szétnézni és megcsodálni a termet. *

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=177827#post177827][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.29. 01:10[/b][/url]

Runa - Évnyitó

*Kevésen múlik, hogy nem lesz ebből késés. Még csak az hiányzott volna a teljes és látványos hatáshoz, ha mondjuk a talárját nem találja, vagy éppen megint ráönt valamit, mint ahogy itt töltött első napjai egyikén a hegedű húrjainak tisztításához használt szeszt sikerült. Azért a rohanás is sokat javít annak az esélyén, hogy időben odaérjen a megbeszélt helyre, viszont a nem túl kellemes következménye az, hogy pár pillanatig köhögve- krákogva igyekszik levegőhöz jutni és valahogy összeszedni magát, hogy szalonképesen jusson be a nagyterembe és ne olyan zilált állapotban, mint amilyenben most van. Ha sikerült kifújnia magát, akkor beletúr a hajába, összeborzolva a tincseit, amitől továbbra is úgy néz ki, mintha hírből se hallott volna fésűről, de ez zavarja a legkevésbé. Jöhet az enyhén színpadias folytatás, Runa szerencsére éppen elég hosszú ideje ismeri ahhoz, hogy tudja, ebből mit kell komolyan venni és mit nem, és főleg nem kell zavarba jönni tőle, mert nem az a célja. Az avantira már ki is húzta magát vigyorogva és mehetnek be a terembe, még mielőtt nélkülük venné véletlenül kezdetét ez a tanévzáró és egyben -nyitó ünnepség. A terem színvilága különösebben nem dobogtatja meg a szívét, aminek semmi köze házakhoz és teljesítményekhez, egyszerűen csak a sárga, mint szín, a ludas, mert nem lopta be magát a szívébe. Magát a dekorációt azért mégis megcsodálja, ha helyet foglalt az asztaluknál, pár percig kezdés előtt meg még Runa társaságát is élvezheti egyelőre, nem törődve azzal, hogy egyébként a Rellon asztalánál ülnek mindketten. Életfilozófiája ezt illetően egyszerű - ha valakit zavar, ne nézze. *
- Vigyázz, mert rellonosok között ülsz. Itt nem a cica fogja elvinni a nyelved, ha sokat mutogatod. Egyébként meg két másodperc per oldal, jól emlékszem? Így nem nehéz. *válaszolja vigyorogva, és lazán megvonja még a vállát is erre. Neki azért ennyire gyorsan nem megy, de a maga módján könyvmoly ő is, sőt hamarosan le is esik az álla. A szó szoros értelmében véve eltátja a száját a kotta említésére, a nyálcsorgás már nem zajlik le, bár bemutatja, hogyan szokás letörölni, jelezve, hogy el lehet képzelni, milyen hatással van rá ez a közlés.*
- Aztaaaa... akkor azt majd muszáj lesz levadásznom. Nem mintha nem lenne, amit megtanuljak, de egy könyvtárban porosodó Schubert-kotta valóságos kincs lehet.*válaszolja határozottan, és igen, máris megfogták, mert már most menne beszerezni, ha nem éppen az évnyitó ünnepségre kerülne sor perceken belül. Megrázza a fejét a kérdésre és megemeli a jobb kezét kicsit, közben nem túl szépen nézve Runára, amolyan "ezt most nem mondod komolyan" jelentésű, kételkedő tekintettel.*
- Évnyitó vagy nem évnyitó, mindjárt kapsz egy taslit, Runa. Leszokhatnál arról, hogy folyton ilyeneken jár az agyad. Tudod jól, hogy nem szoktam kertelni, ha zavarnál, már szóltam volna. Olyan butus tudsz lenni sokszor, te lány. *végül barátságossá enyhülő arckifejezéssel megkocogtatja Runa homlokát.*
- Na de mars a helyedre, mert mindjárt kezdődik a műsor, és még a végén meggyanúsítanak, hogy elkaptál tőlem valamit. Ha nem leprát, hát ragályos gonoszságot, tudomisén. Beethovent kérem azért, és ha vége, akkor megkereslek és folytathatjuk a beszélgetést. Rendben? *kérdezi, közben tartva a bal tenyerét a lány elé, hogy ha már hozott neki könyvet, akkor kapja is meg, és vár valamiféle beleegyezést is a javaslatba, rábólintást, bármilyen jelzést, hogy megértve és rendben. *

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=182808#post182808][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.12. 18:24[/b][/url]

Runa, majd a Rellon asztala meg Beethoven (megint Runa és haza)

*A lényeg az, hogy nem sikerült elkésnie, így nem kell lopakodó üzemmódra térni át még véletlenül sem. Ha Runa belekarolt, akkor be is mehetnek a Nagyterembe, ahol már hemzsegnek a diákok. Különösebben nem értékeli a nagy tömeget, ha neki is közöttük kell mozognia, de mivel ez az iskola hivatalos eseményeinek egyike, ahol diákként ott kell lennie, hát valahogy csak kibírja. Egyelőre a Rellon asztalánál telepednek le a lánnyal. A sárkány emlegetésére néz egy nagyot, majd nemet int a fejével, mielőtt megszólalna. *
- Génmanipulált füstokádó törpecsoda? Olyanom nincs, és tudom, házállat, blablabla... de Izére legalább nem kell külön engedély.*von vállat, kár volt felhozni a sárkányokat, bár akkor is ugyanez lenne a reakció, ha azt mondta volna Runa, hogy egy unikornist tart, de inkább nem mond semmit, mert Runa ismeri a véleményét, na és még a végén szentbeszéd lesz belőle, hogy már megint szűk látókörű és nem a helyzet teljes ismeretében ítéli meg a dolgokat. Lenyeli, amit mondana, és csak úgy magának megrázza a fejét, igyekezve elhessegetni az egész gondolatmenetet. Bólogat arra a jó memóriára, aztán szerencsére teljesen kizökkenti iménti gondolataiból a Schubert kotta emlegetése. A zene hálás téma, máris csorgatja a nyálát, képletesen mindenképpen. *
- Jól hangzik. Mondjuk most épp egy Berlioz capricciót akarok megtanulni, de egyelőre nehezen megy. Túl sokat hibázom benne. Azért azt elárulhatnád, ki is az a Matilda.*sóhajt egyet a capriccio említésére, majd máris kérdőn néz, mindenkit nem ismer egyelőre, egy keresztnév alapján főleg nem tud embereket beazonosítani. A rossz tapasztalatok említésére kezd csak csúnyán nézni igazán, elhúzva a száját is.*
- Persze, persze, de azért minden Rellonos velejéig romlott, minden svéd szőke és kék szemű, és sorolhatnám...  kicsit unalmas. Az embereket vedd számba, ne azt, hogy rellonosok voltak, mert aztán ebből az lesz, hogy minden rellonos idióta állat.*válaszolja a fejét csóválva, és nagyon komolyan néz Runára. Ő azt a részét ismeri, hogy egyesek hogy néznek rá, mert rellonos, pedig ő aztán nem egy Bateman, azt nyugodtan ki lehet jelenteni. Közben az igazgató beszélni kezd, így Runa egy kis időre még ott ragad. Mielőtt elinalna, elkéri azért azt a könyvet, és hamarosan inkább neki is lát az olvasásnak, Beethoven jobban érdekli, mint a körülötte zajló felhajtás. Persze, attól fülel, de a térdén ott pihen a könyv, és a tekintete a sorokat pásztázza, az egyedüli, amire felnéz, az a kviddics. Elgondolkodva pislog a beszélő játékvezető felé, lehet, hogy megpróbál bejutni a csapatba, akkor kevésbé fogják enni a fejét otthon, hogy folyton csak a hegedülés foglalkoztatja. Még eldönti. A kis zöld csomagot már látta a látómezeje perifériáján, amikor megjelent, de hozzá csak most nyúl és zsebre is teszi. Ahogy a társait elnézi, édesség van benne - Izé majd lelkes lesz tőle, mint ahogy mindig a szénhidráttól. Lassan azért becsukja a könyvet és ha minden beszédnek vége, akkor el is illan innen, mert ilyen zsibongásban nehéz figyelni arra, hogy mit is olvas, pedig egyre jobban érdekli. Még elköszön Runától, majd meg sem áll a hálókörletükig, ott is az ágyát célozza meg, hajnalig talán végére ér a könyvnek. *

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=257895#post257895][b]Axel Sebastian Sjölander - 2014.03.23. 22:29[/b][/url]

Évnyitó-záró - Húgica és majdnem-húgica (azaz Runa)

Az új tanév jól indul, több okból is. Először is, ha minden igaz, még mindig az iskola diákja, akárcsak Runa. Másodszor évet lépett, akárcsak kedves barátnéja, harmadszor a húga is az évfolyamtársa és háztársa lett egyben a mai naptól kezdve, negyedszer és legfőképpen meg itt van neki Elliot, csak azt még ugye majd aztán valamikor tálalni kellene Szöszinek, meg úgy általában a családnak. Jelen pillanatban azonban nem foglalkozik ennek a gondolatával, ugyanis a kedves húga társaságában tart éppen erre az egy kalap alatt tartott tanévzáróra meg nyitóra. Szöszi mintha megnyúlt volna, amióta nem látta sűrűn, majdnem olyan magas lassan, mint ő, és be kell vallania, hogy egészen szép lány lett, ami valamiért úgy igazán most tűnt csak fel, hogy dísztalárban itt lépked mellette. Egészen megörült egyébként is annak, amikor megírták a szülei tegnap, hogy reggel legyen szíves kimenni a húga elé és megmutatni neki, mi merre van, már csak testvéri kötelességből is. Ezt az estét már ő ajánlotta fel, mert általában az ilyen helyekre Runát hívja meg cipeli, de mégiscsak van egy igazi húga is, legalább egyszer mutatkozzon vele is, mondjuk kezdetnek. Tudja meg az iskola, hogy már két Sjölandere is van a Rellonnak.
- Nem is mesélted, hogy hogy fogadták a Beauxbatonsban a hírt, hogy elhagyod őket. Anyu mondta, hogy őket kissé meglepte, de képzeld, én örülök neki, hogy itt vagy. Kezdtem hiányolni a rózsaszín rajzokat, meg a vagány reggeli ébresztéseket... és hm, be kell pótolnunk pár évet, Szöszi. Minden esetre el kell mondanom, hogy jól áll ez a dísztalár... óh, és egyszer megmutatlak Runának, mert nem tudja még, hogy átjöttél, aztán mehetünk a saját házunk asztalához. Meg se lepődtem rajta, hogy zöld lettél te is. na de... madamoiselle, itt előre, és mutatom tovább az utat. - előre engedi a húgát az ajtónál, igazít egyet a nyakkendőjén, mert ma kivételesen az is van, zöld és ezüst színben, majd ismét nyújtja a karját a húgának, mert ma teljesen civilizáltak illik itt viselkedni, és a Levita asztalához vezeti, ahol megáll Runa mögött, és megköszörüli a torkát.
- Khm, jó estét. - közli, és várja a reakciót, mi is fog történni, ha Runa mondjuk hajlandó megfordulni és felnézni a mögötte álló szőke lányra is, nem tudja le annyival az egészet, hogy Axel hangját anélkül is felismerné, hogy hátra kellene néznie a biztonság kedvéért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262791#post262791][b]Axel Sebastian Sjölander - 2014.03.30. 21:20[/b][/url]

Harriet, egyetlen drága kishúgom.

A mai nap nem is annyira az évnyitóról szól, hanem inkább Harrietről, akivel végre valahára megérték, hogy egy épületben és egy házban tanuljanak, sőt, még egy évfolyamban is, bár nem biztos, hogy ennek hosszútávon minden percben örülni fog, de most épp a fene bánja. A kapuban összeszedte a húgát, aztán irány a nagyterem, jó lesz megmutatni Runának is, hogy ki van itt, mielőtt sápítozni fog, hogy bujkálnának előle, holott nem is, csak valahogy a ma estét talán mégis inkább jobb lenne a tömegtől távol tölteni, nem itt, főleg, hogy Elliot se tette tiszteletét.
- Öh, nem tudom. Egy ideje, de ha zavar szólj, és befogom. - közli a lánnyal, majd bólogat a kérdésre válaszul és beérve már keresi is a teremben a kékek asztalát, a kékek asztalánál pedig Runát, futólag beszélnek pár szót, aztán jó lenne a saját asztalukat is megkeresni, noha útközben támad neki jobb ötlete is. Megrázza a fejét a javaslatra és irányt váltva mégsem a zöldek asztalához megy, hanem inkább az ajtó felé.
- Tudom, tudom, prefi vagyok és nem szép dolog, de nincs kedvem a szokásos unalmas éveleji szöveghez. Lépjünk le, megmutatom inkább neked a Rellont, meg hogy hol találsz meg úgy egyébként, és ha akarod, néhány érdekes helyet is. Ó, és ha éhes lennél, lemehetünk a konyhába is. Úgy örülök, hogy itt vagy, húgi. - tényleg nagyon örül neki, és még az ajándékát sem adta oda, ami azt illeti, de majd ha elérték a Mennydörgőket, akkor sort kerít arra is, hiszen direkt ott hagyta a szekrényén, hogy véletlenül itt el ne veszítse. Vár azért még bármiféle választ, egy bólogatást, vagy egy igent, mert sejti, hogy Harrietnek sem lesz nagyon ellenére az ötlet - ha csak gyökeresen meg nem változott a francia iskolában az elmúlt években ilyen téren - és ha megkapta azt a választ, akkor már húzza is a lányt derékon ragadva egyenesen az ajtóhoz, ki a folyosóra, aztán mehetnek is le a pincébe, vagy amerre a húga óhajtja, ma legyen jó napja, kívánhat legalább hármat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=497156#post497156][b]Axel Sjölander-Wayne - 2015.07.18. 15:00[/b][/url]

öltözék|ing és nyakkendő


Megkérdezte Elliotot, nem is egyszer, hogy ha már itt van és végzős, eljönne-e vele a bálba, de egyik válaszból sem az szűrődött le számára, hogy igazán rajongana az ötletért. A "nem tudom", "majd meglátjuk, kell-e dolgoznom" és "nem igazán rajongok a bálokért" különféle variációi és kombinációi semmi biztatóval nem kecsegtettek, könyörögni meg már ő sem volt hajlandó, hogy de na, csak a kedvéért meg a két szép szeméért, úgyhogy inkább lemondott erről az opcióról. Jobban belegondolva a párja még a saját végzős bálját is kihagyta, akkor is a csárdában dolgozott inkább, úgyhogy nem is tudja, miért fűzött ehhez nagy reményeket. Úgy döntött, keres egy barátot, aki hajlandó vele menni a bálba, és no lám, már az első kérdés után teljesítettnek minősítette a küldetést. Igaz, hogy nem volt ez valami nagyon megtervezett, túlbonyolított kérdésfeltevés, nem szerenádozott hozzá, vagy ilyesmi, egyszerűen csak feltette a kérdést Cyanne-nek az alagsori folyosó kellős közepén, és tessék, itt vannak. Ez a bohém valami mondjuk nem áll túl közel a szívéhez, hogy őszinte legyen, de a nyitótáncot csak nem hagyja ki, egyszer végzős reményei szerint. Öltözéke fekete, hajszálcsíkos nadrágból és mellényből áll, utóbbin egy szépen megmunkált antik zsebóra lánca is látható, illetve nadrágszíja csatja sem elhanyagolandó darab ötvösmunka tekintetében. Ehhez könyékig  feltűrt szürke ing társul, ami látni engedi a csuklójáig terjedő, egész karján végignyúló tetoválás egy részét is, na meg félcipő és a teljes összhatás kedvéért ez alkalomra beszerzett egy zöld-ezüst színű csokornyakkendőt. Cyanne is kitett magáért, ami azt illeti, már meg is állapította hangosan nemrég, hogy milyen szép, még megtiszteltetésnek is érzi valahol, hogy ő a ma esti táncpartnere. Kinyitja az ajtót előtte, előre engedi, majd követi ő is és belépve kicsit leesik az álla.
- Szóval ezt értette a DÖK bohém alatt. Hátöö... cuki - veszi szemügyre az átalakított nagytermet és nem éppen olvadozik a látványtól. Nem rossz, biztos sokat dolgoztak vele, de egyszerűen nem az ő világa.
- Nyitótánc és utána lépünk? Csárda? - fordul a lány felé kérdő tekintettel. Vagy ha szeretne maradni, azt se bánja, de ő a maga részéről inkább ücsörögne az est további részében az említett helyen, bár erre már csak az is egy roppant nyomós érv számára, hogy Elliot is ott lelhető fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=497277#post497277][b]Axel Sjölander-Wayne - 2015.07.18. 18:36[/b][/url]

Belépve az az érzése támad, hogy elnézhette, mit is jelent a bohém. Nem igazán érzi úgy, hogy illene ebbe a gondosan megtervezett és rendezett, könnyed kis nyári idillbe. Belecsöppent volna a nyúl üregébe és nem vette észre? Vagy még inkább, mintha a harmadik Addams családos filmbe került volna, a napsütéses, boldog családi összejövetelre. Nem kerüli el a figyelmét, hogy páran megnézik őket, mintha legalább másik bolygóról érkeztek volna, de azon a véleményen van, hogy ha nem tetszik, nem kell nézni, ilyen egyszerű ez.
- Pedig nem is kviddicstalárban jöttünk vagy tudom is én... fürdőruhában. Egyszerűen csak stílusosan fittyet hányunk mindenki más elképzeléseire a bohémot illetően - kacsint a lányra elvigyorodva. Cyanne meghatározása éppen elég laza és szerinte tulajdonképpen bőven eleget tesznek neki még a bohém keretein belül is.
- Szórhatsz néhány villámot, ha szeretnéd, kápráztasd el a közönséget kicsit - válaszolja, hiszen ha már megbámulják őket, hadd legyen legalább mit nézni. Ő sajnos hasonlóan látványos műsorral nem tud szolgálni, a hegedűje otthon porosodik lassan két hete, a hallása meg azóta sem működik rendesen, aminek kivételesen örül. Ki akarna tisztán hallani random beszélgetésfoszlányokat ebben az alapzajban? Ő biztosan nem. Majd mindjárt fog nyitótáncot táncolni, mint végzős, azt is éppen elégnek érzi még a részvételből is, úgyhogy rá is kérdez a lánynál, mit szólna, ha az este további részét inkább a csárdában töltenék?
- Remek. Meg is van a tökéletes esti program, majd megünnepelhetjük odalent, hogy esélyesen valami jó kis pletykára is alapot teremtettünk - közli ismét elvigyorodva. Jónak ígérkezik ez, és kezd meggyőződni róla, hogy Cyanne-nél jobb társaságot keresve sem találhatott volna erre az alkalomra. Körbenéz aztán, hogy valamerre fellelhető-e ismerős végzős, mert ha bármiféle megbeszélés is volt erre a nyitótáncra vonatkozóan, ő biztos kihagyta.
- Gyere, essünk túl rajta - szólal meg, miközben karját nyújtja a lánynak lovagiasan, és megindul pár rellonos végzős felé, akiket sikerült felfedeznie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=498598#post498598][b]Axel Sjölander-Wayne - 2015.07.21. 18:06[/b][/url]

- Egyik-másik tényleg érdekes látvány. Nézd csak azt a vöröskét ott, eddig tuti feltakarította a folyosót, és kíváncsi vagyok, mikor sikerül a ruhája szélére lépve orra esnie... - pillant az említett lány irányába, akit éppen sikerül kiszúrnia, miközben feltűnően bámulja őket a mellette álló szöszivel együtt, majd hirtelen térnek vissza egy korábban félbehagyott vagy talán meg sem kezdett beszélgetéshez. Azért még biccent feléjük, amikor az egyikük futólag visszapillant, jelzi, hogy feltűntek, aztán csak visszafordul Cyanne-hez, aki már majdnem villámot szór, aztán végül mégse. Nem baj, érti ő és az auror említésére azért átkarolja a vállát kicsit, mintha csak Annie-ről lenne szó. Tisztában van vele, hogy egy bizonyosról van szó, de inkább nem hozza fel.
- Akkor erről ma lemarad a közönség, így jártak - szólal meg olyan megállapítást téve, ami tulajdonképpen teljesen fölösleges, de legalább nem sablonos kijelentésekkel próbálkozik, hogy majd megtalálja a saját aurorát meg ilyesmi. Vagy azt kellene? A helyében nem feltétlen örülne neki, az a nagy helyzet, úgyhogy mellőzi is. Elengedi inkább a lány vállát és felé nyújtja a karját, amint sikerül kiszúrnia a tömegben néhány másik rellonos végzőst is.
- Naaa, egy kicsit több optimizmust, Morticia. Csak egy keringő, utána meg a vendégem vagy és, hogy lásd, milyen lovagias tudok lenni, még haza is kísérlek - ajánlja, és nagy megkönnyebbülésére még azelőtt jelenti be Annelie, hogy ideje a nyitótáncnak, mielőtt eljutnának a többi végzősig. Kényszerű csacsogásra nincs alkalom, csak pár további furcsálló tekintetet kapnak, ez azonban továbbra is lepereg, róla legalábbis biztosan, inkább elfoglalhatják a helyüket a táncparketten, nem túl lelkesen várja ki a taps végét, aztán végre jöhet az a keringő is.
- Ha jól hallom, Rieu. Nagyjából öt perc és ki is sétálhatunk az ajtón - súgja a lánynak kicsit közelebb hajolva hozzá tánc közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=499612#post499612][b]Axel Sjölander-Wayne - 2015.07.24. 00:33[/b][/url]

- Te aztán tudod, hogy néz ki egy rellonos jó kívánság - neveti el magát Cyanne megszólalását hallva. Az auror említésére átkarolja a lány vállát kicsit, majd hamarosan már a karját nyújtja neki és még azt is megígéri, hogy a csárdában tett kitérő után hazakíséri.
- Hogy megjegyezted - vigyorog, mintha csak valami kiemelkedő dicséretet kapott volna éppen, majd elgondolkodva ráncolja a homlokát és megvakargatja az állát is.
- Mit szólsz hozzá, ha azt mondom, hogy majd legközelebb? Most kivételesen biztos vagyok benne, hogy hazafele nem tévednék el a sötétben - teszi meg mai nagylelkű ajánlatát, majd még azelőtt jelenti be Annelie a táncot, hogy szóba állhatna bárkivel is a többé-kevésbé, de mostanra már inkább csak kevésbé ismert évfolyamtársak bármelyikével is. A sokévi zeneoktatásnak megvan az az előnye, hogy amint felcsendül a zene, nagyjából meg tudja állapítani, mennyi idő múlva is ér véget. Továbbra sem igazán lelkes attól a ténytől, hogy itt lehet, ez a nyárias hangulat valahogy nem fogta meg annyira, meg egyébként sem tudja abbahagyni egy pillanatra sem a folyamatos idegeskedést, hogy mikor is érkezik bármiféle hír az apjáról. Igyekszik Cyanne-re figyelni, a zenére, a táncra, valahogy nem térni vissza folyamatosan ahhoz a gondolathoz, hogy de mikor küldenek már egy baglyot, és kivételesen elmondhatja, hogy azért arra a megközelítőleg öt percre, amíg keringőznek, sikerül is.
- Igazán elbűvölően táncolsz - mondja a lánynak, miközben már lassan végéhez közeledik a nyitótánc, majd ha már a zene utolsó hangjai is elhaltak, elengedi és meghajol felé illedelmesen.
- Köszönöm a táncot- mosolyog rá - Szeretnél még maradni esetleg vagy jöjjön a ma esti B terv? - kérdezi máris, amint elkezdik ellepni a táncolni vágyók a táncparkettet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=500571#post500571][b]Axel Sjölander-Wayne - 2015.07.27. 16:49[/b][/url]

- Na, azért túlzásokba sem kell esni - húzza ki magát féloldalasan vigyorogva közben, mert ő aztán nem is kicsi. Remekül szórakozik még mindig, ami azt illeti. Úgy tűnik, nem kell ahhoz semmiféle katalizátor, hogy lazán elszórakozzanak, bár visszalökdösni azért itt és most nem tervezi, inkább a karját nyújtja, hogy a táncparkett felé induljanak aztán. Maga a keringő olyan szépen megy, mintha még netán próbáltak volna is hozzá, pedig erre még csak idő sem lett volna az igazat megvallva, tekintve, hogy eléggé utolsó pillanatban kérdezte meg a lányt, hogy nem jönne-e el vele ma este.
- Nekem meg hivatalosan ez az első bálom az iskolában, amin táncolok is ráadásul, úgyhogy azt hiszem, ez egy különleges este - válaszolja mosolyogva. Amint véget ér a zene, meghajol megköszönve a táncot, igazán megtisztelve érzi magát, hogy ő volt a szerencsés, aki először hívta el bálba a lányt és táncolt vele, tovább azonban nem igazán maradna. Viszont ha már elhívta a lányt, van B terve is.
- Ez igazán hízelgő. Tetszik, hogy ilyen könnyen kiegyezünk, megtartalak - közli fülig érő szájjal, és ha már övé a választás lehetősége, ismét a karját nyújtja.
- Akkor jövőre te döntesz, most pedig nézzük meg, hogy mekkora az élet a csárdában - jelenti ki, eldönteni már úgyis akkor eldöntötte, amikor beléptek, hogy ez az este ott fog folytatódni, meg amúgy is megígérte Elliotnak, hogy ha olyankor hagyja el a kastélyt, hogy még bent van, benéz. Nem törődve azzal, hogy páran most is megnézik őket kinyitja a terem ajtaját, és előre engedi a lányt, hogy egy viszonylag rövid séta után betérjenek a csárdába inkább a további bálozás helyett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=560939#post560939][b]Axel Sjölander-Wayne - 2016.01.05. 07:12[/b][/url]

Már jó ideje nem játszott közönség előtt, de nem kellett kétszer mondani neki, hogy karácsonykor hegedülhetne. Még abban a percben felrémlett lelki szemei előtt, ahogy megint összehoznak valami jót Eris-szel, mert hát ki más lenne tökéletes partner őrült ötletek még őrültebb megvalósításához, mint a lány, aki úgy bánik a hegedűvel, mintha azzal született volna egyenesen. Ez alkalomra ismét előkerült a steampunk öltözet, még a hegedűjére is rögzített varázslattal néhány fogaskereket a tökéletet összkép kedvéért. Amint eljött az ideje, Eris-t előre engedve kilépnek a közönség elé. Illedelmesen megemeli a cilinderét, majd kihúzva magát vállához illeszti a hangszert és a lánnyal egyszerre kezdenek bele a lassú dallamba. Bizonyára senkit sem lep meg, hogy karácsony alkalmával egy igazi lassú, andalító klasszikus csendül fel, méghozzá a Csendes éj. Szinte várni lehet, hogy menten megszólal valahol egy templomi kórus is, hogy énekkel kövesse a hegedűk hangját, azonban váratlanul valami sokkal pörgősebbre váltanak. A klasszikus után abszolút modern következik. Counting stars, bár hogy ismeri-e a hallgatóság vagy sem, az nem derül ki, ugyanis ők folytatólagosan játszanak a zeneművek megnevezése nélkül. A dalt a bál témájához választották egyébként, és beletelt némi időbe az áthangszerelése, hogy éppen csak egy összpróbára maradt idő a végén, de ez nem jelent gondot. Ettől függetlenül is pontosan tudják szerencsére, hol is kell váltani, ugyanis minden egyes élesen elkülönülő egységnél váltanak, hogy ki játssza a főszólamot, és ki kíséri. Itt már az sem elsődleges, hogy nagyon merev, egyenes háttal játsszanak, mint valami iskolai vizsgaelőadáson, sokkal inkább beleélik magukat a zenébe, ő legalábbis biztosan. Ez egyébként is egyfajta állandó versengés, hogy ki veszi át hamarabb a főszólamot, de összességében remekül hangzik. A dal után ismét visszatérnek aztán a karácsonyhoz, jöhet egy kis konvencionálisabb és bizonyára sokkal ismertebb Carol of the Bells szintén váltogatva, hogy kié is a főszólam, ki van éppen előtérben így, majd a végére ismét jöhet egy lassabb dallam, a Benedictus zárásként. A két hegedű hangja újfent összeolvad egyetlen dallammá, hogy betöltse az egész termet, majd elhal, ők pedig meghajolnak és távoznak nem túl hosszúra sikerült karácsonyi műsorukat követően.