BK Fórum - Nagyterem

Oldalak: « 1 2 3 [4] Le

| Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás

Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!

Írta: 2013. október 12. 18:24

Runa, majd a Rellon asztala meg Beethoven (megint Runa és haza)

*A lényeg az, hogy nem sikerült elkésnie, így nem kell lopakodó üzemmódra térni át még véletlenül sem. Ha Runa belekarolt, akkor be is mehetnek a Nagyterembe, ahol már hemzsegnek a diákok. Különösebben nem értékeli a nagy tömeget, ha neki is közöttük kell mozognia, de mivel ez az iskola hivatalos eseményeinek egyike, ahol diákként ott kell lennie, hát valahogy csak kibírja. Egyelőre a Rellon asztalánál telepednek le a lánnyal. A sárkány emlegetésére néz egy nagyot, majd nemet int a fejével, mielőtt megszólalna. *
- Génmanipulált füstokádó törpecsoda? Olyanom nincs, és tudom, házállat, blablabla... de Izére legalább nem kell külön engedély.*von vállat, kár volt felhozni a sárkányokat, bár akkor is ugyanez lenne a reakció, ha azt mondta volna Runa, hogy egy unikornist tart, de inkább nem mond semmit, mert Runa ismeri a véleményét, na és még a végén szentbeszéd lesz belőle, hogy már megint szűk látókörű és nem a helyzet teljes ismeretében ítéli meg a dolgokat. Lenyeli, amit mondana, és csak úgy magának megrázza a fejét, igyekezve elhessegetni az egész gondolatmenetet. Bólogat arra a jó memóriára, aztán szerencsére teljesen kizökkenti iménti gondolataiból a Schubert kotta emlegetése. A zene hálás téma, máris csorgatja a nyálát, képletesen mindenképpen. *
- Jól hangzik. Mondjuk most épp egy Berlioz capricciót akarok megtanulni, de egyelőre nehezen megy. Túl sokat hibázom benne. Azért azt elárulhatnád, ki is az a Matilda.*sóhajt egyet a capriccio említésére, majd máris kérdőn néz, mindenkit nem ismer egyelőre, egy keresztnév alapján főleg nem tud embereket beazonosítani. A rossz tapasztalatok említésére kezd csak csúnyán nézni igazán, elhúzva a száját is.*
- Persze, persze, de azért minden Rellonos velejéig romlott, minden svéd szőke és kék szemű, és sorolhatnám... kicsit unalmas. Az embereket vedd számba, ne azt, hogy rellonosok voltak, mert aztán ebből az lesz, hogy minden rellonos idióta állat.*válaszolja a fejét csóválva, és nagyon komolyan néz Runára. Ő azt a részét ismeri, hogy egyesek hogy néznek rá, mert rellonos, pedig ő aztán nem egy Bateman, azt nyugodtan ki lehet jelenteni. Közben az igazgató beszélni kezd, így Runa egy kis időre még ott ragad. Mielőtt elinalna, elkéri azért azt a könyvet, és hamarosan inkább neki is lát az olvasásnak, Beethoven jobban érdekli, mint a körülötte zajló felhajtás. Persze, attól fülel, de a térdén ott pihen a könyv, és a tekintete a sorokat pásztázza, az egyedüli, amire felnéz, az a kviddics. Elgondolkodva pislog a beszélő játékvezető felé, lehet, hogy megpróbál bejutni a csapatba, akkor kevésbé fogják enni a fejét otthon, hogy folyton csak a hegedülés foglalkoztatja. Még eldönti. A kis zöld csomagot már látta a látómezeje perifériáján, amikor megjelent, de hozzá csak most nyúl és zsebre is teszi. Ahogy a társait elnézi, édesség van benne - Izé majd lelkes lesz tőle, mint ahogy mindig a szénhidráttól. Lassan azért becsukja a könyvet és ha minden beszédnek vége, akkor el is illan innen, mert ilyen zsibongásban nehéz figyelni arra, hogy mit is olvas, pedig egyre jobban érdekli. Még elköszön Runától, majd meg sem áll a hálókörletükig, ott is az ágyát célozza meg, hajnalig talán végére ér a könyvnek. *

Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. október 12. 18:27
	Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350

Írta: 2013. október 13. 19:30

| Link

Bemutatás, az évnyitó vége, majd távozásom

Pár szót beszélgetünk Damjanovits úrral csendesen, szinte kamaszosan suttogva mígnem az igazgató kiejti az "új tanárok bemutatása" szókapcsolatot. Névsor és nem szerint oszt el bennünket, így engem másodikként említ meg. Nevem elhangzásakor a diákokra mosolygok, majd finoman meghajtom fejem feléjük és kollégáim felé is.
Ezt jöveti még számos idegen név és arc felsorolása a hozzájuk tartozó tantárgyak megnevezésével együtt. Figyelek és igyekszem megjegyezni minden arcot, nevet és az adott kolléga által tanított tárgyat is. Ezt követően előkerülnek az ételek.
Nekem egy finom meleg tárkonnyal fűszerezett raguleves a jussom, majd egy általam eddig Mátrai Borzaska néven ismert finom, répaszálas bundában sült töltött húsféleség, köretként párolt zöldséget kaptam hozzá legnagyobb örömömre. A desszertem pedig mi más is lehetne, mint egy masszív csokoládétorta, amit a nagyszüleim mindig úgy emlegettek, hogy Stefánia szelet. Minden része csokoládés a tetején keserű kakaópor a szórás.
Bőségesen bevacsoráztam és az évnyitó is vége felé jár, néhány kolléga egymással beszélget, a diákok lassan szállingóznak kifelé a nagyteremből mint az őszi levelek, titokban csendesen. Úgy döntök ma nem kezdek bele semmiféle ismerkedésbe senkivel, lesz remélhetőleg jó pár évem rá. Ezért apró, de határozott lépteimet lakrészem felé veszem, hiszen ott is sok még a teendőm mire teljesen berendezkedem.
Útközben páran, azok közül akik figyeltek köszönnek nekem, de nagy részük még mindig a lakoma hatása alatt áll és kábultan kóricálnak körleteik környékén. Csak mosolygok egyet rajtuk, és amikor elérem a bejáratot megérintem őrző ónixangyalomat, s közben kimondom a varázsszót mellyel azonosít, majd belépek és a holnap csodájának reményében zárom be magam mögött a nehéz ébenfa ajtót.


	Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!

offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?

Írta: 2013. október 15. 12:06

| Link

Lyra & Kath & Blaise Kiss

Nem akartam erre kiérni, nem hittem volna, hogy ők ketten egymásnak is tudnak esni, hisz... az utóbbi időben szinte elválaszthatatlanok voltak, és mindketten valamilyen szinten fontosak nekem. Nem akarok én lenni a vízválasztó, sem az, aki rendet tesz, mégse tudom megjegyzés nélkül hagyni Kath megnyilvánulását. A helyzetemen az sem könnyít, hogy Lyra belém kapaszkodik, tudom, nem ok nélkül. Sose érne hozzám spontán, tudja, hogy nehezen viselem, és tiszteletben is tartja.
- Lehet, ettől függetlenül még visszavehetnél. Ne őt hibáztasd azért, mert te többet láttál valamibe, amibe nem kellett volna - nem kenyerem a tapintat, sem a kép mutatás, ha már egyszer arra vetemedek, hogy megosztom a véleményem, akkor nem köntörfalazok, mert nem vall rám. Annak viszont örülök, hogy nem mérgesedik el a helyzet, még annak ellenére is, hogy marhára nem így terveztem az év nyitót. Örülnöm kéne, mert az egyetlen ember, aki már több hete elvisel maga mellett úgy, hogy egy rossz szót nem szól, pedig olykor igencsak lenne oka rá, bent vár. Mégse tudom rávenni a lábaim, hogy meginduljak, még akkor sem, mikor Lyra figyelmeztet. Szemeim mindvégig Kathen tartom. Van benne valami, tényleg olyan, mintha bármelyik pillanatban robbanhatna, de nem érdekel, sose hátráltam meg, és eztán se fogok.
Legalább a végeredmény kedvező. Bár hamar egyedül maradok a kihalt folyosón, legalább nem estek egymásnak, és remélhetőleg bent sem vettek észre semmit ebből, nem hiányzik egy újabb dráma.
Persze Blaise meg is jelenik, aminek őszintén örülök, hozzá is bújok.
- Klassz év lesz - sóhajtok fel és a nyakába fúrom a fejem. Szükségem van rá, és lesz is. Ha ez végig így megy... nem szabadna egymást okolniuk, és én nem akarok választó vonal lenni. Lyra fontos... de Kath is, és ha ezek így viszonyulnak egymáshoz egész évben...
- Kath amúgy normális, csak... megviselték a dolgok.. - veszem egyből védelmembe, elvégre a szobatársam, ismerem már annyira, hogy ilyet ki tudjak jelenteni bátran.
- Általában... neked még nem tűnt fel? - halványan bár, de rámosolygok egy vállvonás kíséretében. Néha tényleg úgy érzi az ember, hogy önkéntelenül került be a prefekta szappanoperájába, nekem meg ez nem hiányzik.
- Lyra meg tudja védeni magát... én meg... a szobatársam, nem kerülhetem folyton Blaise - ezzel nem arra célzok, hogy nem lennék vele, ha tehetném, az időm minden egyes percét rajta csüngve tölteném, de Kathet se kerülhetem, szüksége van rám, és Lyrára is, hiába nem látja be, ahogy a vörös se, tudom.. De hogy fogom én ezt megoldani..
- Volt valami érdekes? Jól laktál? - fogom meg a kezét, hogy minél előbb elhúzhassunk innen. Ma már elegem van a kastélyból.


	Hozzászólásai ebben a témában

Nagyterem

Oldalak: « 1 2 3 [4] Fel

| Téma száljai