Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Wittner Stella INAKTÍV
offline RPG hsz: 202 Összes hsz: 514
|
Írta: 2018. október 6. 16:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=736199#post736199][b]Wittner Stella - 2018.10.06. 16:42[/b][/url] Szerintem mióta elkezdődött az év a manók rajtunk spórolnak. Rendesen korgó gyomorral kellett magamnak két órával a nagy ebéd után hamit lőnöm, mert rettenetesen kis adagot kapunk. Ez hogy elég a többieknek? És miért nem panaszkodnak? Dávid rendes volt, ő kettő helyett négy husit kapott, egynek a felét még odaadta, de aztán nem volt több alku, mindenki ment a dolgára. Én leginkább mások agyára azóta is, most éppen Ricsike ennek az áldozata, akivel szemben csücsülök törökülésben a helyemen és tunkolom - fagyi hiányában - karamellás görögjoghurtba a sültkrumplim és várom, hogy a manók tudnak-e csodát tenni. Én jobb, ha nem érek semmihez, de ölni tudnék a mekiért a közelben. - Ricsike...állj, állj, állj... ugye tudod, hogy a párkapcsolat lényege, hogy együtt vagytok? Mármint... ez nem is kapcsolat. Például te emlékszel annak a szőkének a nevére, akivel tegnap láttalak ebéd előtt? Hm? - kérdezem, aztán nagy lelkesen tömtem be három sültkrumplit egyszerre a kis tálkába majd a számba. Két bátyám van, sosem érdekelt hogy illik meg nem enni, ha nem akartam csinikézni. - Én nem akarom, hogy a fiúk ne tudják a nevem. Nagyon is jegyezze meg az, akinek kell. Elég határozott elképzeléseim voltak, akkor is, ha kézfogós puszin túl összesen fél kacsóm sok megszámolni mennyivel jutottunk. Ettől még nem csíptem a gondolatot, hogy egyrészt ne figyeljenek rám, másrészt csak úgy legyek, harmadrészt meg ne én legyek az egyetlen. Anyuéknál se akkora világ megváltás ez a dolog. - A szüleim is ilyesmik, de szerintem ez nem jó - ingattam is meg a fejem.
|
|
|
|
Wittner Stella INAKTÍV
offline RPG hsz: 202 Összes hsz: 514
|
Írta: 2018. október 6. 17:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=736202#post736202][b]Wittner Stella - 2018.10.06. 17:56[/b][/url] - Van saját pénzem - közöltem flegmán és kicsit fel is háborodva, már leginkább a nők nevében, mert ami engem illet, nem tudtam felvenni a dolgot. Nem hiszem, vagy nem tudok róla, de nem is fontos, hogy ilyen lennék. Tényleg nem érzem azt, hogy sok dolog olyan jövedelmező lenne, én inkább keresem a DING-et, ami láthatóan nem akar csak úgy belém botlani, mint mondjuk Drakulába. Pedig engem sem zavarna, ha kicsit ki akar előtte nyírni, csak legyen meg a végén a bonding. - A férfiaknak, ha csak arra lenne igénye nem lennének esküvők...egyáltalán - köröztem egy krumplival mutigálva mindezt, amiről majdnem lecsöppent a karamellás szósz, szóval gyorsan a számhoz vontam és el is pusztítottam. Aztán csak a fejem ráztam és inkább elnyámmogtam, még kivártam, mit is szeretne nekem mondani. - Persze, tökre összekeverhető vagy azzal a rellonossal - forgattam meg a szemeim, de aztán csak elnevettem magam félig teli szájjal mikor vigyorgott és rá is mutattam az ujjacskámmal, hogy TUDTAM. Ennek ellenére nem ítélkezem, a tesóimnál se tettem soha, de nem szeretem látni, mikor nem boldogok, olyan lelombozó és undi. - Felesleges hogy _foglalkozzon velem_ - nyomtam meg a szót elég erősen, ahogy a szemöldököm is felszaladt. Azért én is tudok értékelni egy csini táskát, de úgy hiába van tele a ruhásszekrényem, ha nincs hova felvenni, mert sosincs velem, például. Tök logikátlanok ezek. Persze azt nem zárom ki, hogy el tudnám viselni, ha mondjuk szeret, meg vicces, belefér egy korsi tatyó neki és még nem derogál beülni velem a mekibe. Majd fizetek én, az a legkevesebb! Vagy egy mozi. Valami. Jó, otthon is maradhatunk, tökre tudnék programot ott is.Sőt. - Bátyáim. Ketten vannak, de ha megnyugtat, nekem ez tök gyanús. Tökre sokkal idősebbek, mindig megkérdezem, mikor vita van, hogy amúgy tutifix-e, hogy tesók vagyunk rendesen. Nem mindig, mindenki nevet az asztalnál - vontam meg a vállam. - Ilyet biztos sosem szeretnék. Én is szeretek szórakozni, de ez más...
|
|
|
|
Wittner Stella INAKTÍV
offline RPG hsz: 202 Összes hsz: 514
|
Írta: 2018. október 6. 20:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=736218#post736218][b]Wittner Stella - 2018.10.06. 20:52[/b][/url] - A munkaadómtól. Dolgozom - emeltem a tekintetem rá, mintha nem lett volna tök egyértelmű, hogy nem tesznek a popsim alá húszezreseket meg galleonhegyeket. Az, hogy milyen meg mennyi helyen pedig senkinek az orrára nem kötöm. Apusnak meg anycinak se mondtam el egyik részét, nem is fontos, de így van elég mindenre és nem kell sosem aggódnom azon, hogy majd kihalászok-e valami pénzes pasit. Amúgy se hiszem hogy a pénztárca mérete elég kompenzáció sok másra. - Szerinted hiba, ha valakinek elég az, ami lett? - érdeklődtem egészen komolyan is figyelve. Nem az érdekelt, hogy ő esküvőpárti-e, ahogy az sem, hogy ha nem az, miért nem. Inkább a tény, hogy ezek szerint valami elég szar lehet, ha nem köti le egy lány eléggé. Rosszakkal kezd, ebben biztos vagyok. - Az más, ha olyan fiút... esetedben lányt találsz aki tök uncsi meg nem is elég jó neked - vontam meg a vállam részben egyetértve azzal, hogy nem kell minden második emberrel életre tervezni. Én se teszem, inkább sokakkal semmit, így elég fix. Persze vannak bulik meg fesztiválok, amikor minden második szép kékszeműért eladnám a veséim, ha csak két koncertet végignyomnának velem meg pár kör tequilát....szóval úgy ja. - Eddig is értettem mit mondtál. Így kezdtem ezt...az egészet. De szar volt - húztam el a szám. Nem titkoltam, ha valakivel beszélgettem, de nem olyan, amit az ember lánya reklámoz. Tudjátok, mikor túl akarsz esni, amin már minden barátnőd, így fogod az első csávót, aki szépeket mondd, hiába nem tetszik eléggé, a szerelem meg pláne nem terep. De ez is egy módszer, akkor én is így gondoltam. De se úgy fizikailag, se lelkileg nem feküdt ez nekem. - Igazából Dávid, aaa bátyám meg a nagybácsim nem szoktak. Mindig le vagyok csittegve is. Sose értem - illegettem a fejem kicsit, mielőtt újabb sültkrumpliadag pusztításába fogtam, aztán viszont annyira kellett nevetnem, hogy a kezem állította csak meg a krumplik kirepkedését a számból. - Miii, mármint bocsi. Nem hittem, hogy lenne bármi bajod, Esztike is tök jó csajszinak tűnik. De most elképzeltelek egy ilyen házasságban. Hát ez marha vicces.
|
|
|
|
Wittner Stella INAKTÍV
offline RPG hsz: 202 Összes hsz: 514
|
Írta: 2018. október 7. 18:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=736304#post736304][b]Wittner Stella - 2018.10.07. 18:37[/b][/url] A munka nem az, amit az embernek szégyellenie kellene, így én se teszem, ha csak sepregetnék a faluba, azzal is megkeresném a pénzem, bár valószínűleg többet járhatnék manikűröshöz. És ha már itt járunk, ráférne az ujjacskáimra valami szebb, őszies szín. Erről majd konzultálok Ancsikával, a körmösömmel. Most éppen csak pár pillantást vetettem a kezecskéimre, aztán Ricsit figyeltem elég várakozóan. - És ha nincs előrébb? Mármint az elméletet leszámítva, bár nem hiszel benne, de mi van akkor, ha nagyon passzoltok - kezdtem bele, hogy aztán még megeszem két sültkrumplit feltartsam az ujjam, hogy állj, még nem végeztem. - Szóval esetedben az olyan lányt, akivel így vagytok, mert tökre totál dinamit, de közben ilyen egyezségben bármit tehettek. Nyitottan. Mellette ha nem is mindenben, de te is kitartanál, nem? Próbáltam lefordítani az ő nyelvére azt, ami szerintem folyik momentán a világban. Nagyon kevés az az ember, akit nem ingatnak meg az érzések, sőt, ha őszinte kell legyek, millió az egyből. Okés, én is ismerek egy lányt elég jól, aki legutóbb megkérdezte a szerelem definiálásáról van-e könyv én meg úgy fejeltem az ágyamba, hogy rendesen ágyneműmintás lett a homlokom. Azóta Bognat nem kérdezgetem inkább ezekről. - Nem hiszem, hogy különösebben lényeges a személyiség itt. Vagy jön a ding, vagy nem. Az egyetlen egy van, passzol és jó - magyaráztam nagyon tudálékosan, miközben hagytam végül, hogy kifejtse a dolgait arról, mennyivel jobb ez a nem bonyolódás. Nem voltak jó élményeim, és nekem bárki, bármit mondhat én eléggé lelkes tudok lenni és aktív, ez mind kevés volt, mert még azokban a percekben sem voltam fontos. Már itt megdől, hogy ezekben lehet jó. - Nem én - néztem rá sokatmondóan, nem részleteztem ki, de azt hiszem pont elég, hogy nekem volt olyan, amilyen. Mindegy, ilyen is volt, nagylány vagyok, egyedül kötöm a cipőmet is. - Te még sosem voltál boldog? Mármint, nem elégedett vagy élvezettel teli, hanem olyan boldog, tudod, ok nélkül csak attól, hogy vele leszel vagy beszélsz. Senkinél? Éreztem, hogy talán kicsit szürreális pont Ricsikével ilyeneket beszélni, de sosem érdekelt az, hogy mik a sztereotípiák és nem is foglalkoztam vele ki és mennyire alkalmas erre vagy arra. Csak szeretek beszélgetni, nagy ügy. - Oh, hidd el, van amit naaagyon tudnék élvezni és tudom is hogy kell - bólintottam nagyokat, na, azzal nincs gond, hogyha én dönthetnék meg kérhetnék és kívánhatnék. De skip. Azon jót nevetgéltem, hogy ő meg egy nagy, habosruhás lány, oltár és család háziállatokkal meg jó reggelt drágámok százával. Mondjuk Esztikén is, ahogy látta a helyzetüket. Szerintem ők tök mások, de örülök, mikor olyan tesókat látok, akikről tudom, hogy fontosak egymásnak, én is így vagyok Dáviddal. Másképpen nem laknánk együtt és lógnék ennyit a nyakán. - Anyukámmal? Márhogy... Ő milyen ezekkel a kapcsolatokkal? Nem tudom - vontam meg a vállam. - Egy időben nagyon sok volt a balhé köztük, szerintem ő se élvezte, utáltam, azóta tudom, hogy nem akarok ilyet.
|
|
|
|
Wittner Stella INAKTÍV
offline RPG hsz: 202 Összes hsz: 514
|
Írta: 2018. október 10. 10:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=736560#post736560][b]Wittner Stella - 2018.10.10. 10:41[/b][/url] Mikor elkezdek valamit, azt szeretem be is fejezni. Leginkább a mondandóm ilyen, s most sem volt ez másként. Az ujjacskám időt kért, még elnyammogtam a krumpli adagom, sőt, még az egyik manócska is odasétált a sajtburgerutánzattal a tányéron. A zsebemből kihalásztam egy csillogó köves mintakarkötőt, amin korábban ezt-azt próbálgattam, majd a karjára biggyesztettem. Ő meg lelkesen szorongatta meg a kezem, azt hiszem hálás volt, majd el is tűnt a konyhából. Na, ekkor jött a hidegzuhany egy része tőlem. - Bizony. Olyan tinderes szuperlikeos matching - mutogattam is a csuklóm forgatva, ahogy helyeseltem a saját magaméra. - Minden az, aminek behatárolod, nem? A kérdésem komoly volt, mert én hittem benne, hogy annak ellenére, ami lett a szüleimmel, az elején azért voltak képesek annyira megértésben élni, mert minden papír nélkül tudták, össze is tartoznak. Fogalmam sincs mi kophatott meg, vagy később jöttek-e rá, mi nem működik ebben. De ők is ilyen dinamit lehettek, különben mi se lennénk. Gondolom. Mondjuk még mindig lennének ennek kapcsán kérdéseim, de ezt jegelem a következő kötelező családi cuccig. Ráérek azon borogatni, főleg most, hogy Ezra bácsi megint itt van. - Ding - felelem, mintha egyértelmű lenne, aztán látom a teljes eltévedését én meg csak a sajtburimba harapva ingatom meg a fejem, nem működik ez így. De ezt a falatot már akkor is ki kell várnia. - Csuklya? A ding nem harangozik, Jézuska Mariska! Ricsuka, neked volt gyerekszobád? A ding egy képletes hangadás, az az érzéstől van. Olyan mint az az első látásra szerelem dolog, de ez nem csak elsőre jön. Bogna...a háztársam egyszer elmesélte, hogy ez valami hormondolog, de a lényeg, hogy ez a nagy Ő-t jelzi - meséltem el és persze szívesen adok még infókat, ha kell, mert láthatóan úgy elveszett, mint Jancsi meg Juliska az erdőben. Nem kéne kóstolgassa a cukorkaházat, még inzulinproblémái lesznek itt a végére, aztán bumm, lemondhat a fagyiról. Ilyen rossz dolgokat nem kívánok én senkinek. - Na az nem volt - reflektálok a hangadásra, de nem is igazán megyek bele, van ennél jóval fontosabb, ezért is jön csípőből, minden nélkül a kérdés a fiú felé. Láthatóan nincs a helyzetben nagyon kényelmesen még meg is lepődök kicsit, ahogy figyelek rá rendületlenül. - Nincs dingem. Még. Vagy ha van, az bonyolult. De a boldogság nehéz dolog, én voltam már párszor azért az életemben, olyan igazán és nagyon. Mikor mindegy az évszak, de olyan, mintha felmelegített volna a nap, mikor mosolyogsz, akkor is, ha éppen szomorú dolgok vannak körülötted, mikor tudsz úgy vidám lenni, hogy az nem csak céllal van - néztem rá, neki szerintem ez utóbbi mondhat bármit. Legalábbis nem nézem ki - semmi sértés - hogy leírja nekem az érzéseit nagyköltőien. De nincs is ezzel baj, ezért vagyok itt, majd szótárazom. - De a kérdés nem rólam szól. Voltál már valaha boldog? Úgy igazán. Nem hagytam persze annyiban, de a nagy falatozásban csak megforgattam a szemeimet. Nem mintha olyan lány lennék, de a hónapban ez már legalább a harmadik ilyen és minimum a harmadik ember, aki valami hasonlót hoz fel velem kapcsolatban, akár csak viccként is. - Egyik sem opció nincs? Leginkább Dávidhoz. Meg a nagybácsikámhoz - vontam vállat, mert tény, hog sosem akartam választani a szüleim között, aztán a minden mellett meg ez alakult ki.
|
|
|
|