A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=778725#post778725][b]Mitzinger Bence - 2019.10.21. 23:53[/b][/url]

Azt hinné az ember, hogy egy iskolában, ahol megannyi oktató, egyéb személyzet és minisztériumi lebzsel könnyen és zökkenőmentesen megy egy évkezdés. Hát rohadtul nem. Mikor már azt hiszed le tudsz ülni a reggeli kávédhoz, délután kettő van és még két papírt át kell olvass. És ez még csak a házvezetői teendőd, el sem jutottál a jogi dokumentumokig, amit az új igazgatónak át kell adj. Damn, én sem itt akarok megöregedni. Nos, pedig az elmúlt napok így néztek ki, aztán tegnap valami elborult, leginkább a tekintetem, mikor megkeresett a hölgy a gyengélkedőről és felvázolta mi történt. Írtam egy üzenetet az érintett prefektusomnak és Ezrával átrágtuk, hogy ez nem maradhat ennyiben. Ő éppen a friss mestertanoncainkat intézte illetve a végzettek kiköltözését, ezért én vártam a tanárinál Thomasra. Azaz én odabent éppen behoztam a lemaradásom, ő pedig ha minden igaz meg kell érkezzen. Az órámra is néztem, és pár perccel a kért előtt elpakoltam és elindultam kifelé, én sem vagyok oda ha engem hívtak, még én kopogtassak, és tudom tartani a kölykök felé is a fairplayt,  ha kiérdemelték.
Nevezzük véletlennek, vagy szerencsének, de ki is szúrtam őt, így egy bátorító mosollyal egyik kezem a zsebembe csúsztattam a másikkal intettem neki és befelé mutattam, hogy talán indítsunk odabent.
- Örülök, hogy ideértél. Nos, nem vagyok ennek az embere, meg a hallottak és  a látott alapján is hülyén venné ki magát a hogy vagy, így inkább azt kérdezném, hogy nyugodtabbak-e a kedélyek körülötted? - néztem rá, leginkább az érdekelt azóta belefutott-e hírbe, személyekbe, kellemetlenségbe. Bíztam benne, hogy a gyógyítók a többit a megfelelő módon kezelik, az én terepem inkább a szankcionálás. - Gondolom nem egy nagy élmény ide jönni, hiszen nem volt még komoly ügyed, és most sem szeretném, ha annak vennéd. Neffry sajnos nem tud itt lenni, de átbeszéltük, és elindítottuk a szükséges lépéseket. Beszéltetek a gyámoddal már?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=781810#post781810][b]Mitzinger Bence - 2019.11.25. 14:32[/b][/url]

Annak felettébb örülök, hogy nem sokkos vagy éppen traumatizált azóta is. Vannak akiket a szokottnál váratlanabbul és rosszabbul ér el a verbális abúzus is, nem még ez, amiben neki volt része. Sajnáltam, és még mindig tartom, hogy a sátán kegyeiért küzdő a 14-től 18-ig tartó korosztály növekvő nemzedéke. Azoknak volna itt a helye, nem annak, akinek még van is jövője. Pedig éppen a minap beszéltük Ezrával, hogy szerencsések vagyunk a házunkban cseperedőkkel.
- Igen, a szükségesek. Minden esetben indítható eljárás, nyilván ha valakit szóban bántalmaznak jogilag nehéz megfogni, de egy ilyen esetén én is tehetem, amiért itt vagyok - indultam el befelé a belső irodához, aminek ki is nyitottam az ajtaját a fiúnak, hogy aztán hellyel kínáljam és én is leüljek, de nem az asztal túloldalára, hanem a mellette lévő fotelbe. Nem vallatni hívtam ide vagy elszámoltatni. Hol is tartottam... - Megvan mindennek a maga kerete, nyilván ismeretlenek ellen, de fegyelmi eljárást indítunk a tanári tanáccsal, akik természetesen szintén az erőszak ellen vannak. Lehetséges, hogy a későbbiekben majd még megkérünk, hogy számolj be részletesen a történtekről, ami nem kellemes, de ahhoz, hogy a jó útra terelhessük az elkövetőket, meg kell tenni.
Nyilván a legnehezebb az lehetne, hogy rábírj egy bántott gyereket, hogy ha esetleg fél, vagy nem akar konfrontálódni kinyissa a száját. Bár a hallottak nyomán úgy látom elég talpraesett és értelmes, hiszen elmesélte amit tudott a gyengélkedőn is.
- Elintézi ő? - kúszott fel a szemöldököm. - A bácsikád megnyugodhat, mi sem hagyjuk annyiban, hiszen itt mint házvezetők felelünk érted és a többiekért is, ugyanúgy mi is el szeretnénk kapni és felelősségrevonni azokat, akik tették.
Természetes, hogy a szülői óvás ilyenkor elhatalmasodik, mindenki kicsit határozottabb és még inkább tenni akar, pedig bürokrácia ide vagy oda, tényleg célravezető, ha hagyják, hogy mi intézkedjünk higgadtan.
- Nem kell szabadkozni. Aggódik érted gondolom, ez természetes, ilyenkor sok dolgot mondunk komolyan és kevésbé átgondoltan is. Ügyvéd ő is, ha jól tudom, igaz?