A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=774268#post774268][b]Szentmihályi L. Izabella - 2019.09.21. 18:14[/b][/url]

Egyszerűen nem tudok elszakadni ettől az iskolától. Nyolc hosszú évet töltöttem diákként a kastély falai között, majd elmentem egyetemre és azt hittem lezártam magamban ezt a korszakot. Négy évig bírtam. Először csak néha jártam vissza, meglátogatni pár embert az itt maradtak közül, aztán jött a kviddics, amiről képtelen voltam lemondani. Utólag belegondolva mégis valamelyik profi csapatnál kellett volna kikötnöm, de tudtam én tizennyolc évesen, hogy ennyire hiányozni fog? Nem. Megelégszem az iskolai játékkal is. A kviddicsnél viszont nem álltunk meg, nemrég ugyanis felmerült a Levita házvezető-helyettesi pozíciója. Átgondoltam? Persze. Többször is. Kételkedtem magamban? Hogyne. Akartam ennyi felelősséget? Dehogy. Elfogadtam? Nyilván - és nem bántam meg.
Szerettem a kastélyt, a házat és a levitásokat is. Elvégre most is velük kviddicsezem, nyilván nem tudtam teljesen elszakadni tőlük. Először furcsa volt ugyan a teljesen új tagokból álló csapat, a régiek közül csak Kelemen – meg később Robi – maradt meg, de szerencsére gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Főleg Masával. Nagyon bírtam a csajt és most ráadásul anyja helyett anyja leszek. Tudok rá legalább vigyázni, mert nem akarom, hogy a meccsen történtek megismétlődjenek vele. Emellett valahogy összeszedett egy párbajt is, amiről megint csak fogalmam sincs, hogy alakult. Muszáj lassan elbeszélgetnem vele.
Az ablakok előtt sétálgatva várok JG-re és a következő éven gondolkozom, körülöttem a tanárok teszik dolgukat. Nem tanúsítok nekik nagy figyelmet, el vagyok foglalva a saját gondolataimmal, néha kipillantok az ablakon, meg köszönök az érkezőknek, de amúgy csak próbálok nem útban lenni. A mellém lépőre fel sem figyelnék először, de a nevem hallatára rögtön megtorpanok és meglepődve pillantok fel.
- Örvendek – egy halvány mosollyal nyújtok neki kezet és bár elsőre nem esik le, hogy a neve Henrik, motoszkálni kezd valami a fejemben. Ő lenne az a bizonyos Henrik? Masa Henrikje? Jézusom – meg amiatt is, amit épp mond. Az egyik levitás diák? Hisz el sem kezdődött még a tanév.
- Természetesen – végigpillantok az immár üres tanárin, az ajtó most csukódik az utolsó távozó után. Teszek pár lépést az ablak felé, aztán visszanézek a férfira. - Miről lenne szó? Pontosabban kiről? Ugye nem próbált meg senki beszökni az erdőbe? – még ki sem ejtem teljesen a szavakat, sápadni kezdek a gondolatra. Jól kezdjük az évet, de legalább tudjuk, hogy jó anyjuk leszek, ha már év elején szívrohamot akarok kapni, mert valaki odajön hozzám azzal, hogy beszéljünk az egyik gyerekről és rögtön a legrosszabbra gondolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=778187#post778187][b]Szentmihályi L. Izabella - 2019.10.15. 20:24[/b][/url]

Tegyük fel, hogy az égvilágon semmit nem tudtam Masa párbajáról és minden, amit most Henrik elmond, teljesen új információ. Tegyük fel, hogy elfeledkeztem róla és most emlékeztetnek, hogy márpedig ez megtörtént. Tudom, hogy nem lehetett volna lebeszélni erről a lányt, hiszen megpróbáltam. Akkor még nem voltam a házvezető-helyettese, nem zárhattam a szobájába, amíg ki nem veri a fejéből ezt a butaságot, most viszont rá kell döbbennem, ahogy felfogom Henrik szavait, hogy valóban én felelek érte. Bármi miatt, amit ezentúl tesz, el kell beszélgetnem vele, mivel büntetni vagy megszidni nem akarom. Nagyon jól tudom, hogy lesz még ilyen húzása, úgyhogy jó előre felkészítem magam.
- Megtudhatnám, hogy ez pontosan mikor történt? – gondolatmenetem félbeszakítva pillantok vissza Henrik arcára, kérdőn megemelve egyik szemöldököm. Meg sem próbálom egyelőre védeni a lányt, magam is nagyon jól tudom, mennyire impulzív néha. Mondjuk én az ő idejében akkor sem hívtam volna egy tanárt párbajra, ha megfenyegettek volna, de én nem Masa vagyok. Nem lehetünk egyformák.
- Sajnálattal hallom, hogy a tanév még el sem kezdődött és már ilyen ügyekkel kell foglalkoznia – megeresztek egy halvány mosolyt, nem mintha ez annyira segítene a helyzeten. Az biztos, hogy utam innen egyenesen a Levitába vezet, és ha kell, felforgatom Masáért az egész körletet. Érik az a beszélgetés.
- Tett esetleg Mária még valamit, amiről tudnom kellene? Vagy mondott bármit, hogy miért akarta ennyire végigcsinálni a párbajt? - igyekszem nem arra gondolni, hogy mi történhetett volna, ha Henrik mégis belemegy a dologba és Masa nem ússza meg ennyivel. Tisztában vagyok vele, hogy főleg a büszkesége nem engedte nemet mondani erre az egészre, hiába járt volna úgy jobban. Ezek után pedig remélem megköszöni valahogy Henriknek, amiért nem tette teljesen tönkre az életét a párbajjal és az utolsó pillanatban visszalépett. Megköszönhetné. Majd megmondom neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=785392#post785392][b]Szentmihályi L. Izabella - 2019.12.23. 22:59[/b][/url]

Azt hiszem, ha van valami, amire senki nem készített fel még a kinevezésem előtt, az Masa. Csapattársa voltam hónapokon keresztül, ismerem, tudom milyen, és mégis, mikor bejelentette, hogy terelőpárbajra hívott egy számomra ismeretlent, akiről később kiderült, hogy egy harmincas férfi, igazából nem is tudom miért lepődtem meg. Ha valakiről, hát pont róla tudom elképzelni, hogy egy ilyenbe belemegy, ennek ellenére a legutolsó pillanatig reménykedtem, hogy esetleg nemet mond és lefújja. Most, hogy itt állok Henrik előtt és úgy teszek, mint aki semmit nem tudott erről az egészről, rá kell döbbennem, hogy többet is tehettem volna a könyvtárban. Ha csak egy kicsit erősködöm, talán meg tudtam volna győzni.
- Természetesen beszélni fogok vele, amint lehet – azt inkább már nem teszem hozzá, hogy miután itt végeztem, ha kell, a Levita legmélyebb részéről is előkerítem Masát. Egy pillanatig pedig tényleg elhittem, hogy talán a legeslegutolsó pillanatban majd lefújja a párbajt és bevallja, hogy ez neki nem fog menni. Egy pillanatig biztos voltam benne, hogy sarkon fordul a könyvtárban, előbukkan az egyik könyvespolc mögül és kijelenti, hogy lefújja. Egy pillanatig még mindenben biztos voltam. Úgy látszik az évek alatt egyre naivabb lettem. Zétény büszke lenne rám.
- Köszönöm, hogy értesített ezekről. Beszélni fogunk Máriával és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez ne forduljon többet elő – szívesen mondanék olyat, hogy garantálom, hogy ez többet nem fog megtörténni, de Masát ismerve én semmit nem tudok garantálni még a házvezető-helyetteseként sem. Ezen mindenképp dolgoznom kell a jövőben, ha esetleg még egy ilyen esettel találom szembe magam, akkor ne a csapattársaként tekintsen majd rám, hanem a házvezető-helyetteseként és tudjak rá valamennyire hatni. Vagy legalább Henriket hagyja békén a közeljövőben – vagy ameddig el nem végzi az iskolát, utána már úgysem én felelek érte.  
- Lenne még valami, amit szeretne megbeszélni?