A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=327308#post327308][b]Renée Faraday - 2014.07.01. 03:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=400857#post400857][b]Renée Faraday - 2014.10.08. 21:52[/b][/url]

Munkál még benne a sértettség, mert egyszerűen képtelen megérteni azt, hogy hogyan lehetett ennyire fontos az az agyagizé. Bár lehet, hogy Manda már csak valami okot keresett arra, hogy végre egyedül legyen otthon egy kicsit, ezért inkább aljasan besomfordált a nappaliajtóba és megvárta azt a pillanatot, amikor biztosan rá tudja hozni az infarktust Renée-re úgy, hogy az valami galibát is okozzon. Bár a nőnek lényegében feldühödni sem volt ideje, olyan gyorsan tűnt el a ripityára tört váza elől, mintha ott sem lett volna, azért érezte, hogy ha néhány másodperccel még tovább marad, akkor itt bizony vérontás lesz, és az ő vére fog csinos kis patakokban folydogálni a padlón.
Tetszik neki ez a fa, igencsak szimpatikus példány a drága, vagyis Tökinek az. Jól meg is öleli a vastag törzset, ahogy óvatosan egyensúlyozik két vékonyabb ágon, nehogy azok leszakadjanak alatta. Nincs kedve lehuppanni innét. Valaki megáll a lombok alatt, ő pedig megmerevedik hirtelen. Egy fiú az, vagyis egy hímnemű emberpéldányhoz igencsak hasonlatos egyed parkírozott be alá, és nem is állhatott volna jobb helyre. Néhány másodpercig csak mereszti a szemét a hajjal borított fejre, olyan megbabonázott tekintettel, mint aki ufót látott. Aztán egyetlen mozdulattal elereszti a törzset, és zuhanórepülésbe kezd.
- Geronimooooo! - sikítja, ahogyan a hangszálai engedik, majd egy istenes puffanással érkezik meg szerencsétlen áldozatára. Több, mint valószínű, hogy felborultak, azért egy három méterről bázisugró kis fruskára nem számít az ember, mikor fák mellett ácsorog. Próbál úgy fordulni, hogy belelásson a másik arcába, hogy aztán belevigyoroghasson.
- 'elló! - nem, alig fejlődött valamit a magyarja, pedig már egy hónapja itt eszi a penész. De majd csiszolgatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=448385#post448385][b]Renée Faraday - 2015.01.05. 02:57[/b][/url]

A felfedezés nagyon fontos, vagyis Renée ezt gondolja. Pontosan ezért lavírozik most éppen 3 méter magasan a föld felett. Szeretné csodálni a kilátást, meg ilyesmiket, de nem igazán az a típus, aki megül a hátsó fertályán, és órákat elvan egyedül ücsörögve, az elé táruló látványt vizslatva. Na pont azért, amiért nem ilyen, ugrik rá szerencsétlen Kriszkó fejére. Még ő maga sem tudja, hogy mi volt a célja a mutatvánnyal, de hát hívta az ösztöne, menni kellett, nincs mese kérem! Önmagának mégis hogy parancsoljon az ember, ha egy szemnyi önuralma sincsen? Hát épp ez az, hogy sehogy. Nem is áll ellen az ugrás kísértésének, egyszerűen csak megteszi, hogy elrugaszkodik, a gravitáció meg elintézi a többit. 48 kiló is ugyanúgy zuhan, mint 120, csak kicsit lassabban. És kevésbé fáj, hogyha esetleg arcon csap. Mint például most az Eridonost.
Úgy tűnik, hogy szegény Krisz kevésbé díjazza az ugrást, mint Töki, de hát az élet ilyen. Nem akarhatja mindig mindenki ugyanazt. Eléggé morcosan pillantgat fel hősnőnk alól. Hát, biztosan nem szeret a földön hemperegni tök idegenekkel. Pedig milyen jó móka! Néhány kóbor szót kap csak el abból, amit szegény Krisztián magyaráz neki, aztán egyszerűen csak lemászik róla, mikor érzi, hogy fel akar ülni, utána meg teljesen értetlenül pislog rá még a fejét is enyhén oldalra billenti.
- Qué? - szakad ki belőle az egyetlen értelmes (vagy nem) kérdés, ami eszébe jut. Ezzel ad hangot azon vágyának, hogy módfelett hálás lenne Kriszkónak, hogyha spanyolra nem is, de legalább angolra lefordítaná a kívánalmát, mert ilyetén formájában bizony Töki agya nem képes befogadni azt. Ül egy darabig, aztán eszébe jut, hogyan tudná kicsit felvidítani morcos kis társaságát.
- Venga! - és ezzel az egyetlen felszólítással belekapaszkodik az Eridonos kezébe, hogy felrángathassa a földről. Nem olyan böhöm emberpéldány ez, hogy ne tudja feltépni szerencsétlent a helyéről. Amint sikerült a hadművelet, Kriszt nemes egyszerűséggel a fa törzséhez állítja, majd hátrál 4 lépést, és előveszi az övére erősített tokból a 4 nála maradt kést, amiken enyhén megcsillan a lombok között átszűrődő napfény. Ettől csak még bizarrabb és ijesztőbb csak a helyzet. Közli Krisztiánnal angolul, hogy ne mozduljon, majd egymás után, szép sorjában köré hajigálja az eszközeit. Kettő a két füle mellett landol, a másik kettő meg a két oldalán. Nincs nála az ötödik, pedig a slussz poén az lenne, ha még a feje búbjához is hajíthatna egyet, de ez most kimarad. Azért így is eléggé vagány lett a produkciója. Kérdés csak, hogy a srác mennyire értékeli majd...