37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza
Fő utcza - Matthew G. Kinsey hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. július 28. 14:10 | Link

Adam Kensington

Amióta Kinsey beköltözött a Macskabagoly utcza 1. alá ez volt az első nap, amikor nem akadt semmiféle sürgős tennivalója és elmehetett sétálni egyet a faluban. Már beszélt Axellel, otthonosabbá tette a házát (avagy immáron két kihűlt teáscsészét is felborított a nappaliban), írt egy baglyot az igazgatónak a vizsgáival kapcsolatban, szóval most már csak várnia kellett. Borzalmas. Ha volt valami, amihez a férfi nem értett, akkor az a várakozás volt. Ráadásul még nem sikerült munkát találnia, ami azt jelentette, hogy a kémiai felszerelését sem vásárolhatta még vissza egy ideig. Emiatt egész nap nem akadt jobb dolga, mint egy Londonból hozott routert bütykölni, abban a reményben, hogy valahogy sikerül majd neki internethez jutnia ebben az átkozott varázsfaluban. Egyelőre nem járt sikerrel, és csalódottságában úgy döntött, kiszellőzteti a fejét és egyúttal jobban felfedezi Bogolyfalvát.
Elment a játszótér mellett, ahol már csak pár kisgyerek volt, egy felnőtt nő felügyelete alatt. Biztosan előkészítősök az egyik tanárral vagy az igazgatónővel - gondolta, ahogy tovább haladt az utcán. Elsétált a tehetségkutató miatt felállított színpad mellett, amely a kora esti félhomályban üresen terpeszkedett a Boglyas tér közepén. Céltalanul fordult be a Fő utczára, és elégedetten vette tudomásul, hogy a falu ezen része már jóval csendesebb, lévén, hogy a boltok nagy része be volt zárva. Egyedül az utca végéről, a máguscsárda irányából hallatszott némi zaj, pohárcsörömpölés és élőzene egyvelege. A férfi nem felejtette el, milyen kellemetlen volt átvágnia esténként a zsibongó embertömegen, amikor még az egyik ottani vendégszobában lakott. Éppen ezért nem folytatta az útját arrafelé, hanem letelepedett egy padra, közel a térhez. Zsebeiben csak a kulcsai, a pálcája és egy doboz cigaretta pihent, amelyekből utóbbi kettőt vette elő. Kiszedve egy szálat a pálcája segítségével meggyújtotta (természetesen amíg még mindkettőt a kezében tartotta, megtapasztalta már, hogy nem érdemes égető varázsigét a szája felé irányítania, még ha abban egy cigaretta is pihen). Kényelmes terpeszben ült a padon, és csendben fújva a füstöt figyelte a többnyire néptelen utcát. Nem nagyon szeretett volna találkozni senkivel, ugyanakkor a viselkedése gyanúra adott okot. Ha valóban ennyire nem szerette az embereket, akkor miért nem könyvelte el a sétát sikeresnek és ment egyenesen haza? Nyilvánvalóan azért, mert (még ha önmagának nem is akarta beismerni), vágyott a társaságra, legalábbis olyanra, amelyiknek be tudja mutatni tehetségét.
Szál megtekintése

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. augusztus 3. 00:38 | Link

Adam Kensingtonne harapj meg amiért későn írtam


A csárda környékétől eltekintve a Fő utcza szinte teljes egészében csendes és puszta volt. A hangsúly a szinte szavon van, hiszen Kinsey ott cigarettázott a padon, és most egy fekete hajú, napszemüveges fickó is felbukkant. A volt levitás először nem törődött vele, de aztán észrevette, hogy az idegen megállt a régiségbolt kirakata előtt, és látszólag egy hegedűt nézegetett. Az egyik kezében egy laptopot tartott, és ez már két dolog volt, ami érdekessé tehette Kinsey számára. Egy ideig csak figyelte a sötéten öltözött férfit, majd miután elszívta és eltaposta a cigijét, lassan felállt a padról és ráérősen odasétált hozzá. Valamiért úgy érezte, hogy az illető a szeme sarkából (vagy a bolt kirakatából) őt figyeli, ezért semmi értelme nem lett volna megpróbálnia meglepni.
- 1710-es Guarneri, különleges darab, feltéve, hogy nem hamisított - morogta kellemes baritonján. Egy pillanatig habozott, ahogy végigtekintett az ismeretlenen. Elég idősnek tűnt ahhoz (höh), hogy tegezhesse, úgy pár évvel lehetett csak öregebb nála. - Én a te helyedben jobban szemügyre venném holnap, amikor a bolt nyitva van.
Valamiért azért csak nem állt össze a kép. Elvégre miért is nézegetné valaki a kirakatokat éjszaka, amikor úgysem tud vásárolni semmit? Az öltözködését tekintve nem tűnik olyan férfinak, aki nem engedhetné meg a vásárlást egy régiségboltban. És minek az a napszemüveg? Anélkül is alig lehet látni a késő esti sötétségben. Bár valóban elég sötét volt, az idegen bőre még így is feltűnően sápadtan fénylett. Kinsey bőre is betegesen fehér volt, de ez az árnyalat még az övénél is természetellenesebbnek tűnt.
Hát persze. A felismerés olyan érzést keltett Kinsey-ben, mintha megrázta volna az áram. Idióta. Hamarabb is rájöhettem volna, elvégre nehéz lett volna figyelmen kívül hagyni a pletykákat a bogolyfalvi vámpírról.
- De az nem fog összejönni sajnos, hm? - mosolyodott el végül győzedelmesen.
- Mondjuk ha hegedűt szeretnél, akkor azzal is megpróbálkozhatnál - bökött a fejével a vámpír laptopja felé. Aztán eszébe jutott, milyen váratlanul érte, amikor hiába próbálta használni a mobilnetjét az iskolában és annak környékén. Valószínűleg az idegen sem lehetett vele másképp.
- Nem sok jeled van neked sem errefelé, ugye? - kérdezett végül rá Kinsey. Sejtette, hogy nem csak neki gyűlhetett meg a baja az elektromos felszerelésekkel varázslatos térben, de nem tudta, mégis hány ember használhat a környéken efféle mugli eszközöket.
Szál megtekintése

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. augusztus 5. 17:32 | Link

Adam Kensington


A sötét alak egy szóban biztosította Kinsey-t arról, hogy megvannak a maga módszerei a vásárlásra, és ebben a férfi nem is kételkedett. Úgy tudta, a vámpírok legalább olyan jók a manipulációban, mint a viselkedéselemzők, ha nem jobbak. Az idegennek biztosan vannak emberei, akiket össze-vissza küldözgethet amikor ő nem tud kimenni a házból.
A férfi következő mondata egyáltalán nem lepte meg Kinsey-t, utóbbi szavai viszont annál inkább.
- Tényleg? Hogyan? - kérdezett rá őszinte kíváncsisággal a szemeiben. Valóban, ő is elhozott ide egy wi-fi routert Londonból, de képtelen volt működésre bírni varázslatos térben. Vajon az idegen több sikerrel járt volna? Nem látott rá okot, hogy a férfi hazudjon neki, bár azok a nagy, fekete lencsék meglehetősen megnehezítették a munkáját. Ha látta volna az alak szemeit, akkor sokkal biztosabb lehetett volna benne, nincs oka aggodalomra. Így természetesen megfordult a fejében, hogy a vámpír felfedezte az egyik gyengeségét (korlátlan internet-hozzáférés), és most csupán csapdába akarja csalni annak segítségével. A kíváncsisága azért, mint mindig, felülkerekedett a bizalmatlanságán, és egyelőre mindenre felkészülve várta az idegen (remélhetőleg az eddigieknél kimerítőbb) válaszát.
Szál megtekintése

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. augusztus 18. 23:17 | Link

Adam Kensington


Kinsey-nek nem állt szokásában félni az idegenektől, inkább érdeklődve figyelte és elemezte őket. Most mégis feszélyezve érezte magát, főleg azért, mert társa szemeit sötét lencsék rejtették el előle. Az illető, mintha csak olvasott volna a viselkedéselemző gondolataiban, lazán levette a napszemüvegét, és csak utána kezdett bele a részletes magyarázatába. A volt mestertanonc szemei felcsillantak a beszéd közben, még ha ez nem is látszódott túlságosan az esti homályban. Ráadásul most, hogy kielégítőbb választ adott a kérdéseire, Kinsey még arra is rájött a férfi észak-nyugat londoni akcentusából, hogy ő is angol származású.
- Gondolom nem gond, ha átváltunk angolra - mondta immár angolul. Bár úgy tűnt, mindketten szinte tökéletesen beszélik a magyar nyelvet, az exlevitásnak jól esett, hogy valakivel itt az anyanyelvén is beszélhet. - Tehát ez azt jelentené, hogy a mágikus teret betöltő erőt, amely akadályozza mugli eszközök működését, fel tudnád használni ezek javára? Ez zseniális lenne.
Kinsey-t meglepő mértékben felizgatta a téma, hiszen minden álma az volt, hogy egyszer internetezhessen Bogolyfalván. Ám az idegen következő mondatát hallva kissé vesztett a lelkesedéséből. Túlságosan gyanús volt számára, hogy egy ismeretlen vámpír felhozott egy olyan témát, ami nyilvánvalóan felcsigázta az érdeklődését, aztán meg hirtelen sétálni hívta. Lehetségesnek tűnt, hogy a napszemüvegétől is csak azért szabadult meg, hogy bizalomgerjesztőbbnek hasson. Elvégre Kinsey sok mindenre következtethet -akár tévesen is- a szemkontaktusból.
Igyekezett higgadtnak tűnni, ahogyan kényelmesen zsebre dugta a kezeit, a pálcája nyugtató tapintását keresve. Bal kezével meg is találta azt, ezért aztán úgy döntött, belemegy a játékba. Eléggé bízott önmagában ahhoz, hogy elhiggye, bármilyen szorult helyzetből ki tudna kerülni varázserejének segítségével.
- Miért sétálnék egy számomra teljesen idegen vámpírral? - érvelt a férfi. - Talán ha nem lenne teljesen idegen, esetleg. Egy egyszerű bemutatkozás is megtenné.
Ezt kimondva Kinsey felhúzta a szemöldökét, és habozva elmosolyodott.
- Matthew Godwin Kinsey, de inkább csak Kinsey - adta be a derekát végül. Kinyújtotta jobb kezét a társa felé, balját még mindig a zsebébe rejtve. Így készen állhatott egy esetleges támadásra, de jól esett neki arra gondolni, hogy egyelőre nem lesz szüksége a pálcájára. Ha a másik is rászánta magát, és szintén bemutatkozott, a férfi már nem igazán látta akadályát annak, hogy felhagyjanak az egy helyben toporgással és elinduljanak a Fő utczán.
Szál megtekintése

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. szeptember 1. 00:39 | Link

Adam Kensington


Kensington. Kinsey keserű szájízzel gondolt vissza London elitnegyedére, ahová csak akkor keveredett el párszor, amikor elszökött otthonról egy-egy borús délutánon. "Gyönyörű házak, ronda lelkek" volt az egyetlen benyomás, ami mindmáig megmaradt benne a városnegyedről. A férfi biztos volt benne, hogy nem véletlenül ez a vezetékneve a vámpírnak, hanem valóban London azon részéből származhat. Az is lehetséges, hogy az évszázadok során elfelejtette igazi vezetéknevét, és egy olyan új nevet választott magának, amit biztosan nem fog többé elfelejteni.
Közben a két férfi lassan elindult egymás mellett Bogolyfalva fő utcáján. Kezeit Kinsey továbbra is a zsebeiben tartotta, de feszültsége oldódni kezdett. Ha Adam kárt akart volna benne tenni, már a néptelen utcá elején is megtehette volna. Legfeljebb, hogyha túlságosan aggódott volna amiatt, hogy félbeszakítják majd a lakmározását, meghívta volna a lakására.
Amit a legutóbbi mondatával tulajdonképpen meg is tett.
A viselkedéselemző iszonyatosan lelkesedett a témáért, amiről éppen beszélgettek, és tisztában volt vele, hogy ez látszott is rajta. Nem véletlenül igyekezett legtöbbször közömbösnek mutatnia magát az emberek előtt. Így legalább elkerülhette az olyan helyzeteket, mint amilyenbe most is belekeveredett.
Naná, hogy szeretne internetet a faluba, és naná, hogy ennek érdekében egy vámpírral is szövetkezne. Csak az a gond, hogy ezt maga a vámpír is tudja, ezért nem is kellett kérnie semmit Kinsey-től, csak várnia, hogy magától ajánlja fel. Az exlevitás habozva pillantott a mellette lépdelő alakra, de elméjében közben már kutatott a megfelelő varázsige után.
- Pirocus? - szólalt meg végül, először észre sem véve, hogy hangosan mondta ki a megoldást. Amikor azonban ráébredt erre, gyors magyarázatba kezdett: - Egy varázslat, amivel tüzes jeleket lehet vésni különböző tárgyakba. Szerinted rúnázásra alkalmas lenne?
Csak egy mód van rá, hogy kiderítsük. A viselkedéselemző észrevétlenül sóhajtott, és kivette a kezeit a zsebeiből. Felesleges dolog annyira kapaszkodnia a pálcájába, Kensington szavaitól úgysem tudja megvédeni magát. Befészkelték magukat a tudatába, és már sejti, hogy az egész éjszakáját azzal fogja majd tölteni, hogy a romlott kenyérpirítóját próbálja felrúnázni Pirocus-szal.
Szál megtekintése

Fő utcza - Matthew G. Kinsey hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza