[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723693#post723693][b]Maróti Fanni - 2018.05.21. 18:08[/b][/url]

- Ehhez mit szólsz? - kérdem legjobb barátnőm felé fordulva, magam elé tartva egy amúgy egészen jó színű - a kék egy kellemes árnyalatában pompázik -, de egyértelműen férfiak számára kihelyezett ruhadarabot.
Valószínűleg lógna rajtam, mint tehénen az a bizonyos, de pont ezért tetszik. Meg mert az elején egy stilizált lófigura vágtat balról jobbra. Persze csak képletesen, elvégre képes voltam egy mugli ruhaboltba cipelni Adélt, hogy segítsen már kezdeni valamit a ruhatárammal, mert bár nekem semmi bajom vele, és bizonyos férfiak sem emeltek még kifogást a különféle feliratos pólóim ellen, ha netán még ebben az életben megtörténik, hogy valódi randira megyek, mégsem állíthatok be oda egy "Az ember előtt volt az erdő. Utána már csak a pusztaság." feliratú felsőben meg egy rongyos farmerban.
Szóval most próbálok úgy tenni, mint aki ért hozzá, közben pedig teljes mértékben rá akarok támaszkodni. Mégiscsak ő a nőiesebb kettőnk közül. Sőt! Nem is értem, miért nem rohan utána legalább három pasi egymás sarkát letaposva. Én meg az a furcsa csaj vagyok ott mellette. És ez nekem eddig teljesen meg is felelt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723698#post723698][b]Maróti Fanni - 2018.05.21. 18:44[/b][/url]

- Olyan régóta? - kerekednek el a szemeim, majd felhúzott szemöldökkel pislogok a felsőre, mintha azt várnám, hogy majd ő válaszol. Bár szerintem akkor is csak a vállát vonogatná, ha varázsfelső lenne, és képes lenne rá.
 - Öööö - villantom meg intelligenciámat, miközben fülig vörösödöm az említésétől is. - Megszokásból fordultam erre - vonom meg végül a vállam. Na meg mert belépéskor a frászt hozta rám az a rózsaszínben tündöklő sarok, ahol gyanúm szerint a női ruhák találhatók. Úgyhogy gyorsan a biztonságosabb férfi részlegre menekültem.
 - De eskü, tavaly hordtam még ilyet - morgom, miközben hagyom, hogy Adél eltüntesse a kezemből a pólót. Egyébként meg hazudok, mert szerintem tegnap is a kezembe akadt egy hasonló a reggeli öltözésnél, csak végül nem mellette döntöttem. Ha abban lépek be a konyhába, barátnőm lehet hogy szívrohamot is kap. Hm... lehet megszabadulok tőle, ha hazaértem. De olyan cuki zebra van rajta! Ezt még megfontolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723703#post723703][b]Maróti Fanni - 2018.05.21. 19:26[/b][/url]

Mondjuk, szerintem már régen voltunk harmadikosok, még ha rajtam ez nem is látszik, de sejtem, hogy ő nemhogy annyi éve, de soha az életben nem akart volna ilyen ruhákban látni. Hagyom hát inkább, hogy átvezessen arra a részre, ahol úgy érzem magam, mintha valami ormótlan bogár lennék.
 - Ezt nem tudom elképzelni - rázom meg a fejem. - Mármint azt, hogy valami nagy szörnyeteg keresztben lenyel, még egész jól, de azt, hogy többé nem esek hasra... lehetetlen.
Rávigyorgok barátnőmre, akinek a sárkányfiókás beszólásával újfent sikerül zavarba hoznia. Rendes randin se voltunk még, nem tudom miért sárkánynézik itt.
 - Te is tudod, hogy nem passzióból festegetek - húzom a szám egy keskenyebb mosolyra, és elkezdem nézegetni a kivágottabb, tüllösebb, fodrosabb és pasztellesebb, vagyis nőiesebb varrományokat. - Mostanra ez az egyetlen dolog, ami a nagyapámhoz köt. Ha abbahagynám, elveszíteném őt is.
Épp ezért fogok festeni még akkor is, ha netán megvakulok vagy lebénulnak a karjaim. Mindegy hogyan, milyen módon, de mindenképp alkotnék ecsettel vászonra. Ha kell egy sárkány gyomrában is.
 - Ez jobb? - rántok magam elé egy vékony pántos, v nyakkivágású mályvaszín felsőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=724165#post724165][b]Maróti Fanni - 2018.05.28. 15:45[/b][/url]

Hiába mondja halkan, hallom, amit mond, és igazán hálás vagyok érte, de tudom, hogy most nincs igaza. Minden egyes nappal egyre többet felejtek el belőle. Már nem vagyok benne biztos, hogy fel tudnám idézni, milyen érzés, amikor megsimogatja a fejemet, már nem hallom a nevetését. És nem csak a felejtés bánt, de a változás is. Az emlékek idővel módosulnak, és ahogy kétségbeesetten próbáljuk betömni a keletkező lyukakat, mi magunk is torzítjuk az eredeti képet. Tényleg ilyen volt a hangja? Így szokott nézni rám, ilyen melegséggel a tekintetében? Valóban olyan türelmes volt? Tényleg emlékszem még rá?
Fáj, nagyon fáj, ez a téma, ezért is próbálom elterelni, és Adél, mint mindig, most is ért engem. Előkeresem hát a kezemben tartott ruha kék verzióját, majd kutatok tovább. Közben azért feltűnik, hogy barátnőm nincs egészen itt. Mégsem kérdezek rá, hagyom, hogy magától kezdjen bele. És nem is kell sokáig ezt tennem.
 - Egyiptomban? - szűröm le a lényeget a mondanivalóból. Én mondjuk sose mennék oda. Ott csak homok van, tevék, meg romok. Pláne nem egy pasi miatt. Ha összevesznénk Noellel... Eddig jutok a gondolataimmal, amikor érzem, hogy sikerül totál elvörösödnöm. Közben Adél még csak most ér a történet fő részéhez.
 - Lehet csak cukkolni akart, és nem is gondolta komolyan - próbálom védeni az általam nem nagyon ismert srácot. Aztán felrémlik előttem egy este abban a bizonyos csárdában, és már megint kezdem nagyon hülyén érezni magam. - Nem mintha én értenék ehhez - motyogom a ruháknak kissé szemlesütve.