[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=665889#post665889][b]Ombozi Noel - 2017.03.09. 20:31[/b][/url]

Kelemen Farkas

Célmeghatározás, céltudatosság, célirányosság - szól a fáma. Egész egyszerű szabálynak tűnik, amit nem lehet olyan nehéz betartani. Holló úr már az első hoppanálás órán beléjük verte, majd ezt hallgatták hosszú heteken keresztül, egészen a vizsga napjáig. Noelnek ráadásul a legtöbb társával ellentétben soha nem okozott gondot az egyik pontról való hirtelen eltűnés, és egy pillanattal később valahol máshol megjelenés. Mindig ment, mint a karikacsapás. Egy héttel ezelőtt a vizsgát kiváló eredménnyel teljesítette.
Az, hogy most valami mégsem úgy történik, mint eddig, nagyon hamar nyilvánvalóvá válik a semmiben forgó-hánytorgó mestertanoncnak. Elég csak élesen nyilalló combjára pillantania, amibe egy jókora sárkányfog szúródott, és amit most a fájdalomtól reszkető kezeivel szorongat.
Eltorzult, szenvedő arccal ordít, miközben célirányt vesztve, irgalmatlan sebességgel kezd zuhanni. Nem tudja hol van, hogy mióta forog, egyáltalán, hogy még a Nap vagy már a csillagok vannak az égen. Egyedül csak csuromvér nadrágját látja, és a fájdalomtól elharapott nyelvéből csöpögő vér ízét érzi. Aztán újabb,  egészen másfajta fájdalom hasít belé, és bal kezét hiányzó veséjének tájékára, az oldalához kapva, félelmetes ordítással csapódik bele a betonba.
Nyekken, vért nyel, prüszkölve nyög, majd a combjába kapaszkodva, egész testében remegve, fájón fordul a baljára. Úgy érzi, menten kimúlik, a feje lüktet, szédül, a halántékán vércsík szánt végig. Tarkója, ahogy végleg leteszi, halkan koppan a betonon, a szemeit ki sem bírja nyitni.
- Nhe... esh... phánikhba... nhe... nhe - szörcsögve motyogja, akai résén az elharapott nyelvéből származó vért bugyborékolja ki. Holló tanár úr homályosan derengő alakját látja maga előtt, és igyekszik a tanácsaira gondolni, hiszen abban már minden kétséget kizáróan biztos: éppen most amputoportált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=710312#post710312][b]Ombozi Noel - 2017.12.23. 18:13[/b][/url]

A zene olyan hangosan szólt, hogy a saját gondolataimat sem hallottam, mondjuk, annyi pohár italtól, amennyi az elmúlt egy órában megfordult a kezemben, az Edictum azt is csodaszámba menő hírmorzsaként hozhatta volna le, hogy egyáltalán voltak. Merthogy rendkívül jól voltam, a szám fülig ért, ahogy az étkező és konyha közötti boltív falának dőlve Balázzsal, a házigazdával beszélgettem. Alig értettem, amit mondott, de mint általában, úgy most is valami kihagyhatatlan üzletről áradozott, amibe már holnap bele kellene vágnunk, és amelyhez elsődlegesen tőkeként kellenék. A szeme csillogott a lelkesedéstől, de én, ahogy azt el is mondtam neki, évek óta minden knútomat az erdélyi tanulmányútjaimra és a sárkányokra költöttem.
- Ezt majd megbeszéljük, Ba... - a hangom idejekorán halt el. A szám úgy ahogy volt, eltátva maradt, kikerekedett tekintetemet a sarokban csókolózó húgomra függesztettem. Nem azzal volt a baj, amit csinált - jó, hát annak sem örültem -, hanem azzal, akivel. A srác, tudniillik, jól láthatóan nem Ricsi volt. - Bocsáss meg.
Jobbommal meglapogattam Balázs vállát, majd ellöktem magam a faltól, és Borit a karjánál fogva húztam el ittas párjától. Nem akartam jelenetet rendezni, főleg nem a többiek előtt, így a röhögcsélő lányt az emeleti mosdóba vittem fel. Hosszú, barna haja az arcába lógott, zöld tekintete párás volt az elfogyasztott alkoholtól. A kád szélére ült le, és vállvonogatva, a nevetést abba nem hagyva pillantgatott fel rám. Én a fejemet csóválva kezdtem el kioktatni, kezdve azzal, hogy ne legyen olyan, mint amilyen én is voltam, egészen odáig, hogy Ricsi az egyetlen srác, akit el bírok mellette viselni, és ha mással nem is törődik, legalább velem ne toljon már ki, legyen szíves.
A mosdó ajtaja csak nagy sokára nyílt ki, és először a nevetgélő barnaság lépett ki rajta. Én csak kisvártatva, kezemben üres üvegpohárral követtem őt, és az erkély felé indultam. Rossz érzés volt látni, hogy a testvéreim éppen olyan esendőek, mint én, és pontosan úgy követnek el hibákat, mint ahogyan én is tettem. Hiába, azonkívül, hogy néhanapján megráztam őket, nem tehettem semmi mást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=710328#post710328][b]Ombozi Noel - 2017.12.23. 18:46[/b][/url]

Az erkély tolóajtaját halkan csúsztattam a helyére, és a telefonáló lánytól udvarias távolságot tartva, tőle néhány méterre támaszkodtam rá a korlátra. Noha a gondolataimat teljes egészében kitöltötte a Bori-probléma, a bongyi hangjából így sem volt nehéz kihallani, hogy ott sincs minden rendben.
A város fényeiről felé sandítottam, de csak a haját láttam. Összeszűkült szemekkel, csendben hallgattam velős válaszait, a húgomról úgy feledkezve meg közben, mintha a világon se lenne. Azt nem tudtam, hogy a szösszencs kivel beszél, de a stílusból ítélve a vonal túlsó végén kizárásos alapon csakis le nem koptatható exbarát vagy családtag lehetett.
Aztán a telefon elrepült.
- Az szép - jegyeztem meg kiszélesedő vigyorral, miután a szárnyakat növesztő mobil útjáról visszapillantottam a bongyorra. - Tippelhetek? A volt barátod volt, akit azért dobtál, mert megcsalt, és most leígérte a csillagos eget is, csak fogadd vissza, mert ő bizony soha többé, és te vagy álmai nője, aki nélkül az élet nem élet...
Pontosan azt mondtam, amit én is előadtam volna, ha lett volna barátnőm és telefonom. Utóbbi még soha nem volt. Na, ez a nem mindegy.
Még a hangomat is elváltoztattam, a szavak végén pedig bánatos kiskutyaszemekkel sóhajtottam egyet, és karjaimat a korláton csúsztatva végig közelebb araszoltam a lányhoz.
Az alkarjaimat takaró fehér alapon kék-piros pöttyös ingem valószínűleg minden koszt összeszedett a ki tudja mikor takarított korlátról, de most még azzal sem foglalkoztam. Alulról, oldalasan néztem fel a bongyorra. Egyébként kemény vonásaimat egészen finommá varázsolta a mosoly.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=710332#post710332][b]Ombozi Noel - 2017.12.23. 19:27[/b][/url]

Okoskodó báty.
Úgy sejtettem, egy emelettel lejjebb az én húgom is éppen ezt súgta az előbbi srác fülébe. De hát a fiútestvérek már csak ilyenek voltak; mindent jobban tudtunk, mindenbe beleszóltunk, és úgy jelöltük ki a járandó utat szeretett húgaink számára, mintha nekik sem vágyaik, sem döntésjoguk nem lett volna.
- Úgysincs pénzem lottóra - vigyorogtam a távolinak tűnő pesti látványba, majd oldalvást fordultam a végre rám néző lányhoz. Pillantására szemöldökeim összeszaladtak, vonásaimba némi értetlenség költözött. Először csak néztem őt, a hangomat keresve, sután.
- Ezt én is kérdezhetném tőled... - szólaltam meg néhány pillanattal később. Bár a sötétbe boruló város felé fordultam, a mosoly nem volt hajlandó eltűnni az arcomról.
- Az egyik húgommal vagyok itt. A legkisebbel - mondtam, és csak egy félszeg sandítást engedtem meg magamnak Kriszta felé. - Három testvérem van. Mind lány.
A mosolyom vigyorrá szélesedett, vállaim alig láthatóan vontam meg. Gyerekként ki nem állhattam őket, Sárán kívül persze, de mostanra már nemcsak, hogy megbékéltem a létezésükkel, talán még hiányoznának is, ha nem lennének.
- Jó ismerősöm a házigazda, néha megfordulok itt - fűztem tovább a szót, majd úgy, a támaszkodásban kissé meggörnyedve fordultam a lányhoz. - És... Kriszta, mondd, pesti lány vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=710341#post710341][b]Ombozi Noel - 2017.12.23. 20:15[/b][/url]

Míg emlékeimben a válasz után kutattam, hogy Balázs testvérei vajon melyik egyetemre is jártak, észrevétlen haraptam be a szám, és a kezeim között tartott üres üvegpoharat figyeltem. Ha jól tudtam, egyikük sem volt kvibli, így az, hogy Kriszta melyikük szaktársa volt, többé nem is számított. A lényeges egyedül az volt, hogy neki minden kétséget kizáróan boszorkánynak kellett lennie. Pompás. Győztes mosollyal pillantottam fel a városra, majd már konszolidáltabb vonásokkal fordultam az elszomorodó nőhöz.
- Nem - ingattam meg a fejem, a hangom lágyan csengett. - A nővéremmel kifejezetten szoros a kapcsolatom, és Borival is, aki most itt van velem. A nagyobbik húgom meg...
...nos, Nelli világéletében érdekes személyiség volt. Hirtelen nem is tudtam, mit merjek elmondani róla Krisztának, hogy ne hagyjon itt és rohanjon el fejvesztve valami rögtönzött kamu kifogással. Az, hogy Nelli elhivatott mugligyűlölő, vasággyal negyven kiló és combközépig érő fekete haja van, a hangja mély és rekedt a túlzásba vitt dohányzástól, hogy stílusával és megjelenésével kisgyerekeket lehetne rémisztgetni, nem tartozott azok közé az információk közé, amelyekkel az ember szívesen hozakodik elő.
Kriszta pillantását fürkészve húztam végül félre a szám, jelezvén, hogy jobb, ha a nagyobbik húg témát hagyjuk, azonban megjegyzésére elnevettem magam. Igen, ezen már én is gondolkodtam, és mindig ugyanoda lyukadtam ki: Merlinre, hogy valamit már nagyon, de nagyon korán elrontottam. Lehet, hogy nem kellett volna annyit játszani a tűzzel.
- Mit tanultál? - kérdeztem, csak, hogy újabb bizonyosságot szerezzek a kilétéről. Addig ugyanis, míg boszorkányságában nem voltam biztos, nem is lehettem vele teljesen őszinte. - Én jelenleg egy magániskolába járok, felsőoktatásba. Különleges lényekkel foglalkozok.
A pillantását, a reakcióit figyeltem, és bár szívesen meséltem volna még, nem akartam áthágni egyetlen mágusjogi passzust sem éppen itt, egy muglilakta övezetben, egy olyan buliban, ahol egy varázslóra öt varázstalan jutott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=710347#post710347][b]Ombozi Noel - 2017.12.23. 21:07[/b][/url]

- Szóval féltékeny lettél - fordítottam meg Kriszta előbbi szavait, és tűnődve gondoltam vissza a saját életemre. Sára idősebb volt és egyébként is mindig éretten gondolkodott, Nelli szóba sem állt a barátnőimmel, mondjuk sokszor velem sem, Bori viszont igen, így belegondolva, egyszer-egyszer rendezett jelenetet. Akkoriban kis semmiségnek tűnt, egyszerű hisztinek, amit anya simított el, de néhány év távlatából már másként gondoltam.
- Gyógyító vagy? - eddig tartott a köntörfalazás. A türelmem az idők során noha sokat javult, még mindig véges volt. Nem akartam bajt, olyan saját-félét, hát inkább rákérdeztem, és a poharat a korlátra téve kiegyenesedtem. Így jóval Kriszta fölé magasodtam. Hátrébb léptem, majd a vállaimat és hátamat kiroppantva visszamosolyogtam a nőre.
- Tetszik a szemed, mikor mosolyogsz - jegyeztem meg mielőtt a kérdésére válaszoltam volna, és a pohárért nyúlva az ajtó felé intettem. - Gyere, nehogy megfázz.
Elég volt elhúznom az ajtót ahhoz, hogy a zene ismét bekebelezzen minket. A szobák közti folyosók zsúfolásig teltek, úgy tűnt, az emberek egyre csak érkeztek. Hátrapillantottam a bongyorra, és szabad kezemmel a keze után nyúltam.
- Kihaltnak hitt állatokkal - lassítottam lépteimen, és a szőke füléhez hajolva egy percre még visszakanyarodtam a megválaszolatlanul hagyott kérdéséhez. Zöldjeimben semmihez sem fogható izgalom csillant, a szám szegletében csibészes vigyor bujkált.
A lépcsőn lefelé megláttam Borit, de a srác, akivel volt, nem volt vele. Valószínűleg már másik lányt fűzött. Küldtem felé egy bátorító mosolyt, aztán a konyha irányába kezdtem húzni Krisztát.
- Ha hallanánk egymást, azt mondanám, van egy játékom - kiabáltam a hangszóró mellől, míg megtöltöttem a poharat whiskyvel. - De így... - először a nappaliban twisterező társaság, majd a konyhaasztalnál pókerezők felé pillantottam, tekintetem végül Krisztán állapodott meg. - Add a poharad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=710354#post710354][b]Ombozi Noel - 2017.12.23. 22:00[/b][/url]

Nem voltam benne biztos, hogy Kriszta úgy értelmezte a szavaimat, ahogy én azt szerettem volna, de az arcát elnézve jobbnak láttam hagyni a testvértémát. Semmi kedvem nem volt elrontani az egyébként jól induló estét, azt meg végképp nem kockáztattam meg, hogy idő előtt megutáljon, ha már az élet ismét egymás útjába sodort minket.
- Engem a tekintet érdekel a leginkább - mondtam, mikor elvettem tőle a poharat, és néhány kockányi jeget dobtam az aljára. Persze, nem tagadtam volna le azt sem, hogy mi minden mást is megnézek egy nőn, de kellethette volna magát nekem a világ legjobb testű modellje is, ha a pillantásában nem látok semmit. Gondolatban futólag felidéztem egy-két emléket, viszont a kezem közben járt, és csakhamar átnyújtottam Krisztának az italát.
- Állítok rólad valamit - mondtam a nőnek, miután ittam egy kortyot a tiszta whiskyből. A jégdarabok össze-összekoccantak, ahogy a poharat ringattam. - Ha igazam van, iszol. Ha tévedek, én iszok.
Kihívóan néztem végig rajta, szemeimben visszacsillant a konyha fénye. Szabad kezemmel megtámaszkodtam Kriszta mellett a pulton, majd elgondolkodást színlelve hümmögni kezdtem.
- Lássuk csak - még tovább húztam az időt, de az arcomon kirajzolódó huncut mosolyomat leplezni sem tudtam volna. - Azt mondom, már csaltad meg a párodat.
Kíváncsi szemekkel vizslattam; nemcsak a válasza érdekelt, hanem az is, hogy a negatív élű feltételezésemre hogyan reagál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=710358#post710358][b]Ombozi Noel - 2017.12.23. 22:37[/b][/url]

A kérdésére nem válaszoltam azonnal. Tűnődve ingattam a fejem, a mozdulataim végtelenül lassúak voltak. Sokáig kerestem a megfelelő szavakat.
- Is - pillantottam fel a pulton ülő nőre, és csak kisvártatva, hogy a lehető legkifejezőbb szavakat megtaláltam, folytattam. - És van benne valami megfoghatatlan. Egy női pillantás igazán bizsergető tud lenni. És szexi.
Ahogy a szemébe néztem, jobb szemöldököm árnyalatnyit feljebb araszolt, kiszélesedő mosolyomat azonban még idejében elbújtattam a számhoz emelt pohár mögé. Ittam egy kortyot, majd rábólintottam a feltételeire.
- Benne vagyok - végtére is, ez így volt igazságos. Ha pedig szerencsém van, akkor a múltam nagyon rizikós dolgaira sem derül fény. Nem hazudnék róluk, ha már vállaltam a megváltozott játékszabályokat, de... az ember általában meggondolja mit hol árul el magáról.
- Hm - nem szóltam mást, csak halkan hümmögtem, és a szemeit keresve emeltem ajkamhoz a poharat. Ittam belőle két nagyobb kortyot, azután Kriszta kiegészítésére felnevettem. - Tudtál róla? Hogy a másiknak van valakije.
Érdeklődve figyeltem, és az italomat az asztalra téve két ujjal a nő kezében lévő üveg alá nyúltam, és kisfiús vigyorral megtolva azt elértem, hogy a kelleténél kicsit több alkohol kerüljön abba a bizonyos pohárba.
- Igyál - mondtam ki a nyilvánvalót, de gondolataim már a következő kérdés körül forogtak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=710364#post710364][b]Ombozi Noel - 2017.12.23. 23:22[/b][/url]

Kínos lehetett. Már nem Krisztának, hanem a srácnak. Az egyik percben még ő a világ ura, barátnő és szerető is kijut, a másikban meg már senkit sem érdekel. Szerencsére ilyen csúnya lebukásban még nem volt részem, hiszen abban a néhány esetben, mikor úgy döntöttem, hogy kipróbálom az élet addig még ismeretlen szegmenseit, és kockáztattam a biztosat, akkor is úgy csináltam, hogy arról senki se szerezzen tudomást. Fontos volt, hogy a kerülőutaimban senki se sérüljön meg, főleg ne az, aki a fájdalmat korántsem érdemelte meg.
- Ha le akarnálak itatni, nem így csinálnám - jegyeztem meg egy sejtelmes pillantás kíséretében. Ha a célom az lett volna, hogy Kriszta félig-meddig öntudatlan állapotig igya magát, nem időztem volna ennyit kérdésekkel és játékkal, sőt, egyáltalán nem adtam volna jelét érdeklődésnek. Egészen máshogy, sokkal egyszerűbben oldottam volna meg, bár nem tagadom, az is élvezetes lett volna, a beszélgetés mégsem képezte volna a dolog szerves részét.
A kijelentésére nem válaszoltam. Csak néztem őt, fürkésztem a szemeit, majd szavak nélkül adva feleletet neki, a pulton pihenő pohárért nyúltam, és többször kortyoltam belőle. Míg ittam sem vettem le Krisztáról a tekintetem; látni akartam, ahogy azt is, hogyan reagál. Azt ugyan nem tudta meg, hogy hány lány volt egyszerre az életemben, de azt igen, hogy volt ilyen. Azt meg majd látjuk, ez elegendő-e számára.
A pohár vastag üvegalja hangosan koppant a márványon, mire én a levegőt békésen,  már-már egészen ráérősen kifújva cuppantottam egyet.
- Nos, kedves Kriszta - mindkét kezemmel a pultra támaszkodtam, és oldalra billentett fejjel felmosolyogtam rá. A huncutság megcsillant rászegeződő zöldjeimben. - Szerintem neked volt már dolgod lánnyal is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=710441#post710441][b]Ombozi Noel - 2017.12.25. 20:06[/b][/url]

Felszisszenve hajtottam hátra a fejem, és széles vigyorral futólag a mennyezetre pillantottam. Cö-cö-cö, kisasszony, hát nem tudja, hogy nem eszik olyan forrón a kását? Kriszta kérdése bármily őszinte is volt, eszem ágában sem volt válaszolni rá. Szavak helyett elnevettem magam, majd egy elnyújtott sóhajjal visszafordultam hozzá, és hagytam, hogy ráfüggesztett huncut-játékos tekintetemből - ha akarta - könnyedén kiolvashassa: tanulnod kell még egyet s mást a férfiakról.
- Úriember nem beszél efféle alantas témáról - mondtam halkan, beszéd közben direkt játszva a nő tekintetével; hol kerültem a bongyor csokoládéfényeit, és az arcomat elfordítva az ebédlőasztalnál pókerezők felé pillantottam, hol visszanéztem rá, és jobboldalas, fülig szaladó mosollyal húztam fel szemöldökömet. Kisvártatva aztán továbbfűztem a gondolatot, de a hangom úgy csengett, mintha az csupán egy jelentéktelen megjegyzés lett volna. - Inkább cselekszik.
Néhány perccel később Kriszta felemelte a poharat, és míg ivott, ajkaim elismerően összesimultak, és italomat felkapva a pultról, a tiszteletére én is kortyoltam egyet a whiskyből. Talán mégis vennem kellett volna egy szelvényt...
- Hát - halkan nevetve hajtottam le a fejem, éreztem, hogy a pultot támasztó kezeimből kifut az erő. Elég volt egyetlen eltévedt, kósza gondolat ahhoz, hogy tudjam, hamarosan a talaj is ingoványossá válhat a talpam alatt. - Szívesen hallanám, hogy a viharba ne, de... - küldtem egy beszédes pillantást a többiek felé, majd visszafordultam a szőkeséghez - talán nem itt és nem most.
Csak az hiányzott, hogy elveszítsem az eszem, pont mikor a húgom is velem van. Olyankor ugyanis, mikor Borit is magammal vittem, sem nők, sem balhék nem fértek bele. Engem nem láthatott összeforrva táncolni, vagy a sarokban romantikázni, de előtte pénzről sem beszéltem senkivel. Ezt pedig az ismerősök is tudták és tiszteletben is tartották. A szabály egyszerű volt: ha a kis barna az oldalamon van, majdhogynem minden tabu. A gyeplőt szorosan fogtam, minden pillanatomat szigorú felügyelet alatt tartottam. Legalábbis azt gondoltam, hogy így van.
- Hééé! - elnyíló ajkakkal kiáltottam rá a nőre, és a fejemet csóválva, tettetett sértettséggel fordultam meg, és támasztottam én is a pultnak a csípőm. Oldalvást pillantottam le rá. - Minek nézel te engem?!
Egyébként vicces volt, hiszen Kriszta nagyon beletrafált. Habár egy csúnya átoknak köszönhettem, és valójában nem is fiúként viseltem női ruhákat, két hónapon keresztül sajnos több, mint elégszer bújtam lányos szettekbe.
- Érdekes, hogy épp ezt hoztad fel - tértem a lényegre, majd ajkamat megnedvesítve folytattam. - Az alapképzés során egy átoknak köszönhetően testet cseréltem egy lánnyal. Szóval, a válaszom...
Minden további magyarázat nélkül ittam. Kifejthettem volna, és egészen nyugodtan mesélhettem volna a rendkívüli és valóban szokatlan élményeimről, úgy döntöttem, most inkább nem teszem. Majd egy másik alkalommal, ha úgy hozza az élet.
Aztán felcsillant a szemem, és a farzsebembe nyúltam, hogy elővegyem a báránybőrből készült tárcámat.
- Mutatok valamit - mondtam, s a poharamat letéve az egyik nyílásból kihúztam az elemi mágikus igazolványomat. A rajta vigyorgó fényképemre rá se pillantva nyújtottam át Krisztának. Zöldjeimet mindvégig a nőn tartva, élénk kíváncsisággal vizslattam a vonásait, a számszegletében aprócska mosoly húzódott.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=710477#post710477][b]Ombozi Noel - 2017.12.26. 18:41[/b][/url]

Kijelentésére ajkaim elnyíltak, és egy amolyan na jó, én tényleg nem hiszlek el vigyorral felemeltem balomat, és meghúzogattam egy hosszabb, göndör tincsét. Hát nézd már, milyen kis szemtelen boszorkány, és ráadásul hogy élvezi!
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen gonosz nőszemély vagy - komolykodva jegyeztem meg, még néhány aprót is bólintottam hozzá, és karjaimat a dráma nevében sértetten összefontam mellkasom előtt. Aztán egy sunyi pillantást küldtem felé, és az arcomon kibontakozni készülő mosolyt elfojtva csípőmmel arrébb csúsztam tőle. Tessék, máris lehet próbálkozni a kiengesztelésemmel...
A köztünk megnövekvő távolság csupán egy méter lehetett, de már így is sokkal alacsonyabbnak éreztem a hőfokot. Szinte hűvös volt, pedig sem az ajtó, sem az ablakok nem voltak nyitva. Egész egyszerűen Kriszta energiái, egész lényének kisugárzása volt forró, és noha ezt könnyű volt érezni a közelében, a hiánya feltűnőbb volt, mikor eltávolodtam tőle. Izzott az egész nő.
- Egyszer elmesélem az egész sztorit - ígértem, és a nappaliba átpillantva megláttam a húgomat a házigazdával beszélgetni. Úgy tűnt, jól érzik magukat együtt; Balázs intenzíven bókolhatott, hiszen Bori zavarát leplezve a hajával babrált és somolygott. A jelenetre én is elmosolyodtam, egy perccel később, Kriszta beszólására viszont már hangos nevetésben törtem ki. Magabiztos vonásokkal fordultam vissza hozzá, és míg büszkén kihúztam magam, megvétózhatatlan hangon folytattam. - Ha tudnád, milyen jó vagyok activityben is...
Nem, korántsem voltam az. Sőt. Általában gyatra teljesítményt nyújtottam, és önszántából soha senki nem akart velem egy csapatba kerülni, mert az – ha bevallottam, ha nem – az este végére egyet jelentett az évtized vereségével. Se rajzolni, se mutogatni nem tudtam - de én ezt hajlamos voltam egy másik nézőpontból szemlélni, és szenzációs teljesítményem után a játékostársakról elnézően azt gondolni, hogy azok bizony még nem nőttek fel a művészetemhez.
- Neeem - ráztam a fejem türelmesen, és elvéve tőle az igazolványt, az izgő-mozgó, balra is, jobbra is mosolygó képemre mutattam. - Félreértesz. Csak szerettem volna megmutatni, hogy néztem ki régen.
A hosszú hajam ugyanis védjegyemnek számított, és néha a mai napig előfordult, hogy egy-egy üres percben elgondolkodtam azon, vajon hiba volt-e levágatni. Szerettem, én voltam, és akkoriban nem éreztem, hogy hátrányom származna belőle, ugyanakkor azt sem tagadhattam le, hogy mióta a nővérem levágta, sokkal könnyebb dolgom volt a munkában és a lányok körében. Érdekelt, hogy Kriszta miként vélekedett a néhány évvel ezelőtti Noelről, azt hittem, meglepem a képpel, ám nagyon úgy tűnt, hogy tévedtem.
- Visszatérve hozzád - rámosolyogtam a nőre, és közben becsúsztattam az igazolványt a helyére. A bongyor szemeit és száját figyelve gondolkodtam el egy pillanatra, azután kiszélesedő mosollyal, hangomban pajzán éllel folytattam. - Szerintem féltékeny típus vagy, hirtelen haragú, akivel hatalmasakat lehet veszekedni.
A hangos veszekedéseket pedig, mint tudjuk, hangos békülés szokta követni. A tárcámat eltettem, majd a nő felé fordulva balommal rátámaszkodtam a pultra. Kíváncsi pillantásom őt fürkészte, a házban tartózkodók lassan ismét ködbe vesztek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=710508#post710508][b]Ombozi Noel - 2017.12.27. 11:08[/b][/url]

- Soha? - kacéran vontam fel a szemöldökömet, majd megadóan visszacsúsztam hozzá. Biztos voltam benne, hogy léteztek olyan helyzetek, ahol okoska, ha nem is úgy, hogy az a másiknak komoly fájdalmat okozzon, de használta a fogait. Az ilyesmi - felém - elkerülhetetlen volt, én pedig különösen imádtam.
Kriszta hajamhoz fűzött megjegyzésére már nem válaszoltam, csak egy halvány mosollyal hallgattam őt, és magamban ismét fejet hajtottam Saci előtt, aki volt olyan bátor, és ollót ragadott, mikor egy lelki mélypont kellős közepén megkértem rá.
- Hú - billentettem meg kissé a fejem, és apró bólogatásokkal a nő felé emeltem a poharam, hogy azt futólag összeérintsem az övével. A mozdulat gyors és határozott volt, minden további nélkül is elismerésről árulkodott. Tekintetem a csokoládészín fényekben időzött, szavaimat a legkomolyabban gondolva ejtettem ki. - Veszélyes lehetsz.
Ebben megingathatatlan voltam, és annak ellenére, hogy alig ismertem Krisztát, abban a kis szegletben, amit a pesti ház ütemes zenétől reszkető falai között birtokoltunk, úgy éreztem, hogy többet tudok róla, mint néhány barátomról. És mint egy volt barátnőmről, akivel igaz, az utolsó időszakban a gyakornoki munkám miatt ritkán találkoztunk, de együtt éltünk, és őszintén, úgy kellett volna ismernünk egymást, mint a saját tenyerünket. Mégis távol voltunk egymástól, és nemcsak akkor, mikor országhatárok választottak el minket, hanem akkor is, mikor egy ágyban feküdtünk.
A poharat a számhoz emelve húztam le az utolsó kortyokat, majd a hirtelen kiüresedett whiskys üvegre pillantottam. Persze, egy ideje éreztem már az alkohol hatását, de az eltüntetett mennyiség így is meglepett. A nő következő kijelentésén elmosolyodtam, de ezt már nem láthatta, hiszen kikerülve őt a pult másik oldalához sétáltam, és ráérős mozdulatokkal bontottam egy másik üveg italt.
Komótosan, halkan dúdolva sétáltam vissza hozzá, de mielőtt bármit is válaszoltam volna, teletöltöttem mindkettőnk poharát. Aztán letettem az üveget, karjaimat összefűztem mellkasom előtt, és Krisztával szembe állva, állammal a kezében pihenő ibrikre böktem.
- Igyál - mondtam, akasztani való vigyoromat le se lehetett volna törölni. - Soha életemben nem voltam együtt olyannal, akit ne ismertem volna.