[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415453#post415453][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.02. 11:21[/b][/url]

Hiába érkeztem meg pontosan a hazai reptérre, ezúttal nem indultam egyenesen haza. Úgy döntöttem, járok egyet, mert rengeteg dolog kavargott a fejemben. Az, hogy ismét iskolaidőben lógtam meg Bogolyfalváról, az igazából nem újdonság, állandóan ezt csinálom, bár csak hétvégén. Most viszont a nyakamba szakadt a családlátogatás is, hála a halottak napjának, így nem elég, hogy az idegesítő húgomat, még a másik két hiperaktív tesómat is el kellett viselnem, ami apám mellett teljesítmény. Az sem volt kedélyfokozó, hogy Daviddel összefutottam a napokban. Nem, ez most így nem igazán pozitív.
A novemberi hidegben, összefagyva sétálok a Duna partján, az autók pedig villámgyorsan húznak el mellettem. Nem szoktam errefelé sétálgatni. Kezeimet mélyen zsebeimbe süllyesztem. Sálam arcom előtt, hogy a csípős fuvallatok elkerüljék a csontjaimat, de ez sem jó így, érzem, ahogy minden lélegzetvételnél lekúszik a tüdőmbe a jeges levegő. Még jobban magamhoz szorítom karjaimat, igyekezvén minél kevesebb felületet hagyni a szélnek. Már épp elgondolkodnék, hogy ennél hidegebb egy őszi hónapban nem is lehetne, amikor – istenemre mondom, ilyen nincs – megpillantom Dwayne-t. Ha lehetséges, márpedig higgyétek el, hogy az, még jobban kiráz a hideg. Pont ő hiányzott a napomból, egyáltalán mi a frászt csinál itt? Minden mindegy alapon odavacogom magam a férfihoz és kellemesen reszketve szegezem rá a tekintetem.
- Nem hiszem el, hogy te inget viselsz. Mondd, hogy csak azért, mert az összes pólód mosásban van – természetesen most sem hagyom ki a magam adagját, cinikusan vágok bele a beszélgetésünkbe, mellőzve a köszönésnek bármilyen formáját. Mi így szoktuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415459#post415459][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.02. 11:26[/b][/url]

Nem mondhatnánk, hogy a kellemetlen őszi délutánt felmelegítené a párbeszédünk. Őszintén szólva az amúgy is csípős hangulatot csak még jegesebbé varázsolja, de igazából mi ezt a nyári negyven fokban is gond nélkül elintézzük, úgyhogy nem jelent újdonságot a fennálló helyzet. Kedves köszöntésemre hasonlóan szívélyes választ kapok. Reakcióként, bár legszívesebben felháborodnék, inkább csak gúnyos mosolyra húzom a számat. Ez kell a népnek, egy kis verbális gyilkolászás. Ingerszegény környezet, én mondom.
- Jól van már te Vadparaszt, nem kell játszanod a durcás kislányt. Te is tudod, hogy ha nincs mit elmondanom, akkor most minden rendben lenne - szemeimet megforgatva, abszolút pofátlanul válaszolok neki és, bár a sálam takarásából beszélek, minden szó tisztán érthető, amit kiejtek a számon. Az viszont továbbra is meglep, hogy így kicsípte magát. Már túl is lépett volna Lénán? Mert ha így van, akkor még a végén meg találom taszajtani, hogy egy autóról visszapattanva lubickoljon egyet. Azért a látványért sok mindent megadnék. Talán többet is, mint az etikus lenne, de ebbe most inkább ne menjünk bele.
- Randid volt, hogy így kinyaltad magad, mint Sz*ros Pista Jézus neve napján, vagy mi van? - véletlenül sem az a kérdés, hogy "miért vagy ilyen elegánsan felöltözve?", az olyan... Hát nem is tudom. Nem vallana ránk ez a kommunikációs forma, valószínűleg Dwayne is előbb röhögne szembe, mint válaszol valami frappánsan bunkót. Nekünk van egyfajta szótárunk, amit az első találkozásunk alkalmával összedobtunk, aztán azóta is azt használjuk. Beválik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415462#post415462][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.02. 11:28[/b][/url]

Savanyú a szőlő Warren úrnak, ami nem lep meg. Végtére is magam savanyítottam meg részben. Reménykedtem benne, hogy Léna öli meg előbb és nem a bűntudat, de pechemre életben maradt. Ezzel tudnám magyarázni azt is, hogy az én levegőmet szívja és szennyezi, ami csak abban az esetben nem lenne problémás, ha éppenséggel nem akarnám kettéfejelni. De akarom. Annyira égető a vágy, hogy TÁKK, agyhelyen üssem... Csak aztán mindig arra jutok, hogy annyit kapnék érte, mint egy rendes emberért, így inkább hagyom, hadd intézze el magát. Megy az neki nélkülem is.
- Egy társkeresős felhívással megoldhatnám a problémád. "Vadparaszt keresi cowgirl társát. Feltétel az alacsony értelmiségi szint és flegmaság, valamint az agresszióra való hajlam. Ha tetszem, szívj el egy cigit és kiszagollak." - mintha tényleg csak TV reklám hangzana el, igazi főnyereményként hirdetem Dwayne-t, csak a szöveg épp degradáló egy pöppet. De, ha én Egérke vagyok, akkor ez neki jár. Aztán megpillantom a minisztériumi pecsétet kilógni a zsebéből. Összehúzott szemöldökkel vizslatom, majd minden mindegy alapon újra ráemelem tekintetem a férfira.
- Ma volt a fegyelmid. Hogy ment? - még emlékszem, a könyvtárban kérte, hogy fordítsak neki. Innen ugrott be a dátum. A ruhája is illik a képbe. Kérdésem ettől függetlenül halál közönyös. Nehogy azt higgye már, hogy érdekel.. Nevetséges. Ettől függetlenül elböföghetné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415466#post415466][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.02. 11:29[/b][/url]

Válaszára elfintorodom. A hiúságom porba tiprása jó trükk lett volna, ha nem lennék az átlagnál kicsit nárcisztikusabb. A tapasztalat és a vélavér mondatja belőlem, hogy pontosan tudom, hogy nézek ki, az pedig sok minden, csak nem gusztustalan. Épp ezért fel sem veszem a sértésnek szánt valamit, inkább rögtön kattog az agyam, hogyan passzoljam vissza a labdát. Nem könnyű.
- Köztudott, hogy a vélákra buksz, úgyhogy több gusztusod van, mint azt valaha is beismernéd, de addig jó, míg nem utánam csaholsz, kutyuskám - ez a kedvesség minden alkalommal megmelengeti a szívemet. A legzordabb időkben is megolvasztja a rajta ülő jeget. Arról nem is beszélve, hogy kettőnk közül én rúgok nagyobbat. Hogy honnan veszem? Zója a Lénával való kapcsolatának gyenge pontja, ezzel együtt pedig saját személyének is Achilles sarka. Ha valamivel, ezzel meg lehet fogni, én pedig nem tétlenkedem. Ha a jó öreg Warren egy habkönnyű oldalborda rúgásra vágyik, még csak kérnie sem kell. Számára mindig tartogatok némi instant szeretetet, de csak azért, hogy sose felejtse el, rám számíthat.
- Hülyén is venné ki magát, ha csitri módjára a nyakadba ugranék. Előbb száradnának el a szerveim - még a hideg is kiráz a gondolatra, hogy nyíltan örüljek Dwayne szabadlábra helyezésének. Magamban azért jót derülök rajta. Lesz kit az őrületbe kergetnem. Persze ez nem publikus indok. Akkor azt mondanám, hogy továbbra is kiváló kezekben marad az iskola, hiszen Dwayne a mi drága és egyetlen defenzorunk. Ezek után pedig hánynék egyet. - Egyébként kétség sem fér hozzá, hogy én lettem volna a leglelkesebb látogatód a beszélőn. Ha jó kisfiú vagy, babletykót is kaptál volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415473#post415473][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.02. 11:34[/b][/url]

A felemelkedő és alászálló Dwayne egy pillanatra megingat, de természetesen nem kezd rogyadozni a lábam, nem kapok szívgörcsöt. Túl nyugodt ahhoz, hogy félnem kelljen tőle, a teli találatom után pedig valószínűleg mást sem akar majd, mint eltűnni. A feltett kérdésre felvonom fél szemöldökömet, de elfojtom a feltörekvő kérdést, miszerint pontosan mire céloz. Netán a szerelmi életére, esetleg az állandó civódásunkra, vagy szimplán csak rám? Mindegy is, a beszélgetésünk szempontjából egyik sem túl üdvös, így tényleg csendben maradok.
A következő mondatok határozottan megdöbbentenek, hiába nem mutatom. Legyőztem, megtört, eltaláltam, enyém a siker, de mégsem olyan kóser az egész. Annyit húztuk egymást, hogy végül egyikünk feladta. Ebbe akkor sem nyugodtam volna bele, ha minden vágyam ez lett volna, maga a szent béke. Mi azért vagyunk, hogy idegesítsük egymást, végre egy férfi a talpán, aki képes az ellenfelem lenni, erre felveszi a nyúlcipőt. Eszem megáll.
- Mivel sikeresen átfagytam, így innék egyet. Jöhetsz, ha akarsz - nem fogom nyíltan meghívni, ezt ő sem várhatja el tőlem. Ez egy ajánlat, amolyan ideiglenes békejobb, amíg össze nem vakarja magát. Több ilyen lehetősége úgysem lesz, én meg nem fogok könyörögni, végtére is elmúltam 3 éves, hogy beüljek valahova inni. Bármily meglepő, nemcsak cumisüvegből megy, így kamatoztatnám tudásomat. Együtt vagy egyedül, ez Dwayne-en áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415584#post415584][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.02. 13:32[/b][/url]

Sosem járok romkocsmába, vagy ha mégis, mindig van velem férfi kíséret. Nem azért, mert félnék ágyékon találni a tolakodó barmokat, sokkal inkább mihez tartás végett. A „sok lúd disznót győz” alapon nem szívesen kavarogtam soha efféle helyeken. Most viszont Dwayne tört utat és bármilyen elegáns is legyen, robusztus alkatával és a ténnyel, hogy együtt jöttünk, teljesen biztonságossá tette a légkört. A fizetést illetően nem reagálok, akkor sem fogadnám el az italmeghívását, ha térden csúszva könyörögne. Igazából elegendő lenne a látvány is, ahogy vonaglik a kegyeimért, hogy fogadjam el… Vágyálmok.
Az egyik asztalhoz leül Dwayne, én meg odamegyek a pulthoz, hogy leadjam a rendelést. Természetesen nem kérdezem meg, hogy a férfi mit akar, ilyen luxust mellettem nem engedhet meg magának, úgyhogy azt issza, amit én kérek. Én pedig egy jobb minőségű orosz rövidet választok, biztos, ami biztos. Kezdésnek négy-négy arányban. Haha, felesezés. Ez a kedvenc játékom a feleselés mellett, de azt semmi sem überelheti. Elégedetten térek vissza a helyemre és konstatálom, eléggé környezetidegen a megjelenésünk. Mindegy.
- Játsszunk. Kérdezel, válaszolok, iszol, aztán én kérdezek, válaszolsz, iszom. Persze, ha félsz, hogy tovább bírom, nem kell belemenni – felvont szemöldökkel nézek rá halál magabiztosan. Neki is biztos lenne olyan kérdése, amire tudni akarja a választ, meg azért nekem is akad. Azt sem mondhatja, hogy nem kölcsönös, hiszen fordul a kocka. Az ital csak arra kell, hogy a maradék gátlást is feloldja. Ha már itt tartunk, örömmel nyugtázom, hogy a kis pohárkák előttünk díszelegnek. Kísérő nincs. Azok mi vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415594#post415594][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.02. 13:51[/b][/url]

Elég lepukkant kis lebuj, de jó ez nekünk a célra. Csak inni jöttünk, nem magasröptű beszélgetéseket folytatni, mintha legalábbis valami konferencián ülnénk. Étterembe se mennék vele, hacsak nem muszáj. A pulttól visszatérve könnyedén vetem le magam a Dwayne-nel szemben lévő székre és máris vázolom, amit kitaláltam. Szerencsére közben a húznivaló is megérkezik, így már teljes a kép. Az értetlenségét, miszerint ebben fogalma sincs, mi a játék elengedem a fülem mellett. Majd a harmadik-negyedik pohárka után már érteni fogja. Az esetek többségében ötnél tovább senki sem jut józanul, onnantól pedig csicseregnek, mint a madarak. Na nem mintha államtitkokat akarnék kiszedni belőle, de nem árt, ha biztos vagyok abban, igazat mond.
- Kezdd te. Nehogy aztán azt mondd, még ennyi se jár neked – egy gúnyos mosolyra húzom mellé a számat, majd szépen sorba rendezem magamnak a pici itókákat. Egyrészt így szoktam, ha szoktam, másrészt nem akartam Dwayne-hez hasonlóan csinálni. Ha ő feketét mond, én fehéret, ez teljesen evidens mindkettőnknek. Ebben a leggázabb, hogy ez fordítva is így van, márpedig ő elvileg az „érettebb” felnőtt. Hogyne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415604#post415604][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.02. 14:21[/b][/url]

Tekintetemet a férfira szegezem és úgy hallgatom a zsörtölődését. Ahelyett, hogy örülne, végre nem csak a vakvilágba szurkálódunk, hanem értelmes programunk van, itt akadékoskodik. Hiába, sosem fog megváltozni, de nekem ez így tökéletes. Ha nem kéne ennyire utálnom, valószínűleg világi barátok lehetnénk, megkockáztatom, nála jobbat nehezen is találnék. Csak aztán találkozunk és sosem jut eszembe egyetlen kedves szó sem, állandóan csak a fránya sértések. Ráadásul ezzel ő sincs másképp.
- Ne hisztizz már annyit, kérlek - sóhajtok fel fáradtan, majd várom az első kérdést. Íriszeimet le sem veszem Dwayne-ről, ugyanis baromira érdekel, mire kíváncsi. Aztán különösebben meg sem lep az első, amit kérdez. Legszívesebben elvicsorodnék, hogy jelezzem, egyszerűen csak jól esik, de ez nem így van. Tulajdonképpen miért is utálom...?
- Részben Léna miatt. Valamiért éreztem, hogy el fogod cseszni a segítségem nélkül is, annak viszont nem örülök, hogy igazam lett. Egyébként szimplán a modorod, meg úgy az egész személyed tesz sokszor ellenszenvessé. Amíg csukva tartod a szádat, könnyen el tudlak viselni - bár sejtem, hogy hasonlóan vélekedhet rólam is, azért egy óvatos mosolyt megeresztek a mondandóm végén. Kész vicc, hogy véresen komoly indok nélkül piszkáljuk egymást. Tekintetem a poharára téved, majd vissza szemeibe, jelezve, hogy igyon. - Egyébként nem utállak. Nem tettél ellenem semmit, így nincs miért - végül megvonom vállamat és kész. Mert nem utálom. Csak ez van köztünk, mert így alakult.
- A labdát visszapasszolom. Te miért nem kedvelsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415647#post415647][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.02. 17:07[/b][/url]

Finoman csücsörítek számmal, míg ízlelgetem a férfi válaszát. Sosem vallanám be neki, de még magamnak sem, hogy a lelkem legmélyén, amiben feltételezem van némi racionális értékítélet, meg úgy összességében ítélőképesség, elképzelhető, vagy inkább feltételezhető, hogy igazat adok neki. Jóval kevesebbet éltem meg, mint ő és valójában elvárható lenne az alapvető tisztelet, amit nekem is, mint mindenki másnak, meg kéne adnom. Az viszont, hogy mitől számít valaki azonos súlycsoportnak, abban nem értünk egyet. Egy kompetens nő igenis lehet ellenfele egy nőnek, sőt, akár egy férfinak is. Ami pedig ennél is fontosabb, nem biztos az, hogy kettejük párharcából a férfi fog kikerülni győztesen. Így tehát vegyes érzésekkel fogadtam csak el válasza első felét. A vélaságnál felszaladt a szemöldököm. Óriási, nem csak cowboynak képzeli magát, még rasszista is. Hát az agyam eldobom. Megfogom az első poharat és nemes egyszerűséggel legurítom az italt, majd fejjel lefelé leteszem az asztalra.
- Lénát nem utálom. Sosem tettem. Nincs mire féltékenynek lennem, sosem lesz ugyanolyan az életünk. Mindkettőnknek van olyan, ami a másiknak talán sosem adatik meg. Mi támogatjuk egymást, ezért is léptem a töködre és, hogy a szavaiddal éljek, „beárultalak”. Nem árt, ha tudja az ember, mi folyik a háta mögött – mondandóm vége felé csak és kizárólag Dwayne-t pásztáztam tekintetemmel. Neki címeztem leginkább a dolgot, ami nem meglepő. Léna a barátnőm és nagyon szeretem, ha pedig valaki megpróbálja átverni, azt kettéfejelem.
- Miért nem kedveled a vélákat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415781#post415781][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.02. 20:47[/b][/url]

Kapásból szerettem volna visszakérdezni, hogy ha minden véla csak rosszat tett vele, akkor hogy lehet, hogy Zójával nem kis időt lehúzott, no meg azért ott van Mina, az ő vérében is ott csörgedezik az, ami az enyémben. Véla ő is, igaz nem tiszta, de véla. Nem gondolnám, hogy a saját lánya taszítaná, mert az volna a dolog legalja. Engem nem kell szeretnie, de még Zóját sem, sőt, jobb is, ha utálja. De a lánya...? Az túlzás. Egyébként sem sértő véletlenül sem, hogy lényeknek nevez minket. Mivel a választ megkaptam, iszom egyet, de ezúttal már annyira nem kellemes, mint először. A helyiségben normál hőmérséklet uralkodik, a második pohárka viszont kezdi fülledté tenni a kocsmát.
- Valószínűleg megmaradok a fotózás mellett és folytatom az újságírást. Az aurorkodás nem nekem való, pedig egy időben az is felmerült. Hát, végül nem - vonok vállat, majd elkezdem forgatni az egyik poharat az asztalon. Fura, hogy normálisan kommunikálunk egymással. Annyira fura, hogy nem is tudom hová tenni, épp ezért már most leszögezem, hogy ez a nap mostantól piros betűs ünnep. De tényleg. Mint a karácsony, vagy a húsvét. Abszolút belefér.
- Miért engem nevezel féltékenynek, mikor Zója mászott rád? - felvonom fél szemöldököm és mielőtt válaszolna, lehúzom az italt, amivel eddig játszadoztam, hogy a pohár ismét fejjel lefelé landoljon. Összekulcsolom ujjaimat és ráteszem az állam, így figyelem érdeklődve a férfit. Bármit is hisz, tényleg nem vagyok féltékeny. De ha egyszer kiderült volna ez az egész és Léna megtudja, hogy eltitkoltam előle, azt sosem bocsájtotta volna meg nekem. Lehet, hogy Dwayne-nek mindegy, hogy elvesztette, de én ebbe nem tudnék belenyugodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415810#post415810][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.02. 22:08[/b][/url]

Dwayne megjegyzése egy méretes vigyort csal az arcomra. Ez a játék lényege. Kínosabbnál kínosabb kérdésekre válaszolni. És inni. Elégedetten dőlök hátra, karjaimat keresztbe fonom magam előtt és kérdőn pislogok a férfira. Ezek szerint nem akar válaszolni. Remek. Én viszont már ittam, úgyhogy itt lecövekelünk.
- Azért érdekel, mert baromságokat hordasz össze. És jó lenne tudni, mire építkezel a hülyeségen kívül, Mr. Dwayne "Felnőttvagyok" Warren - idézőjelek rajzolódnak a levegőbe, ahogy gúnyosan kimondom a nevét. Jegesen meredek rá és egyértelmű, hogy nem fogok továbblépni, amíg nem ad épkézláb magyarázatot a kérdésemre. Nehogy már. Beleegyezett a játékba, nincs kiszállás. Vagy van, de akkor mocskosul leitatom. Ez is egy opció, csak ennek nem tudom, mennyire fog örülni.
- Ha nem akarsz válaszolni, hát ne tedd, de akkor idd meg a maradék két itókádat, ami ott díszeleg az asztalon - a két pohárka felé biccentek. Kerülje ki, de ennek ára van. Elégedetten nézek Dwayne-re. Nem értem, minek húzzuk egymást, egyszerűen felfoghatatlan. Pedig már úgy tűnt, hogy most este kibékülünk. Vagy legalább valami kísértetiesen hasonlatos dolog történik. Hát, nem jött be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415820#post415820][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.02. 22:47[/b][/url]

Kérdőn hallgatom Dwayne-t, mégis mire akar kilyukadni. Meg amúgy elég degradáló, hogy ennyi agyat lát bennem, mikor bizonyítottam elégszer, hogy felül tudok kerekedni rajta. Azt már fel sem veszem, hogy rózsaszín ködnek titulálta az életemet, ami aztán sok minden, csak az nem. Érett már, hogy valaki helyre pakolja a buksijában a dolgokat, mert ez így nem igazán kóser.
- Ha hiszed, ha nem, másnak is vannak problémái, nem csak te gyarapítod egy ideje a szinglik sorát - hangsúlyom, csakúgy, mint az öve, végtelenül lekezelő. Viszont kezd megeredni a nyelve. Rég beszéltünk már ennyit, amit mondjuk nem terveztem most bepótolni, mert nem a legjobb barátnőmmel csücsültem otthon a mensimixünket hallgatva, hanem Dwayne F*cking Warrennel szópárbajoztam egy romkocsmában. Bah.
- Nem? - kérdőn figyelek rá. Tehát, amit eddig enyhítő körülményként nyugtáztam, az nem egészen úgy volt, ahogy reméltem. Hiába, még ettől az egyedtől is a legjobbat vártam, hogy aztán rácáfolhasson. - Akkor, csak a történeti hűség miatt, hogy is volt ez? - ismét biccentek a meglévő, érintetlen pohara felé. Húzóra öcsém, nem málnaszörp ez, hogy elkortyolgasd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415965#post415965][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.03. 15:44[/b][/url]

A csitításra már kezdenék tiltakozni, de látom, hogy Dwayne kellőképp kezd felmosóronggyá avanzsálni, így hagyom, hadd gondolkozzon el egy értelmes kérdésen. Igen, a mai nap után még feltételezem, hogy születhetnek az ő fejében is értelmes kérdések. Viszont mikor kiejti, kellőképp meglepődöm. Miért érdekli ez egyáltalán? Mármint, eddig nem volt kíváncsi rá és biztos most is valami ízetlen beszóláson töpreng, mondjuk, hogy nem csodálkozik azon, hogy egyedül vagyok, esetleg azt is mondhatná, nem meglepő, hogy valaki nem bírja sokáig mellettem. Valószínűleg ez lenne az a pont, ahol úgy megrúgnám, hogy életébe többet fel nem kelne. És ez halálosan komoly.
Mielőtt válaszra nyitnám számat, megpörgetem kezeim között az utolsó, még teli poharat. Kedvem lenne David gondolatától tripla ennyit is meginni, de inkább csak némán gondolkodom.
- Mindig is tök egyedül voltam. Ha a kapcsolati státuszomra vagy kíváncsi, akkor már jó három hónapja - nem nézek Dwayne-re, nehezemre esne. Nekem is akad kínos témám, amire most ő tapintott rá. Mély levegőt veszek és végül ráemelem tekintetem. Szinte kiráz a hideg, hogy a magánéletemről kérdezett. Valószínűleg ő is ugyanezt érezte, mikor én faggattam.
- Utolsó kérdés. Ha azt mondanám neked, hogy Léna még mindig szeret téged és visszavár, lépnél? - felvonom fél szemöldököm. Mert ugyanis ez a helyzet. Bármennyire is utálom Dwayne "Nagypofájú" Warrent, Lénát sikerült boldogá tennie, így akármi is a véleményem róla, ha a legjobb barátnőmnek ez kell, hát legyen. Mindenki úgy teszi tönkre az életét, ahogy akarja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=416584#post416584][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.11.04. 20:36[/b][/url]

Szinte csalódottan pislogok Dwayne-re, mert már tudom, hogy ki fog térni a válaszadás elől. Ekkora férget még nem hordott hátán a föld és mikor segítenék neki, nemhogy nem veszi a jelet, teljesen elzárkózik. Gúnyos mosolyra húzom a számat a válaszára, majd felkapom az utolsó poharamat is és felhörpintem a tartalmát. Végigmarja a torkomat, de nem érdekel, egy kis lélekerősítő kellett így a végére. "Lecsapom" a poharam fejjel lefelé az asztalra, majd komótosan feltápászkodom én is. A kabátzsebemből előhalászom a pénztárcámat, amiből annyi pénzt rakok ki, hogy borravalónak is elég legyen, majd lesajnálóan nézek a férfi szemébe.
- Gyáva vagy, de hogy mennyire, azt most bizonyítottad be igazán. A vendégem voltál s*ggfej - azzal lazán megfordulok és meg sem várva a reakciót kilépek a fülledt kocsmából a hűvös őszi utcára. A szél rögtön bekúszik a kabátom alá, a csontjaimig hatol, szinte jéggé fagyaszt. Arcom elé húzom a sálat, hogy legalább valamennyit takarjon belőlem és kevésbé fázzak. Elindulok valamerre, igazából számomra is mindegy merre, csak ne Dwayne-nel kelljen hazamennem. Lassú léptekkel haladok és hála a ködnek, elegendő pár perc is, hogy végleg eltűnjek a sötét utcák rengetegében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=505447#post505447][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.14. 20:45[/b][/url]

Végre egy kis kikapcsolódás! Tudjátok, vannak azok a bizonyos szürke hétköznapok, amikor már arra se emlékszel, miért a dupla fülű csészébe töltöd a kávédat, csak hétfőn úgy kezdted és vasárnapra bevésődött. Ekkor érkezik el a történelmi pillanat, hogy azt mondom, f*ck it, és pontban délután ötkor - van, aki akkor iszik kávét - átviharzom a Minisztériumba, ahol Dwayne-nek most úgysincs semmi dolga, mert ha van sincs és kirángatom. Nem kérdezem meg, hogy nincs-e épp egy fontos ügy kellős közepén. Nem érdeklődöm a hogyléte vagy a gyereke felől, ahogyan Zóját sem hozom szóba. Egyetlen mondatot közlök vele: megyünk inni.
Így eshet meg, hogy jelenleg Budanekeresd egyik viszonylag konszolidált kocsmájában ülünk kettecskén és az ég egy adta világon nem beszélünk semmi olyanról, ami rombolná a kedvünket. Pasik vagy nők, gyerekek vagy öregek, rokonok vagy idegenek, kit érdekelnek? Engem speciel már a hideg kiráz az összes témától és igenis hiányzik a mentes élet. A drámamentes élet. Igen, eszembe jutott az az este, mikor Dwayne-ből "Hercegnőcipelő" Warren lett, meg amikor táncoltunk és igazából az asztal alá ittuk magunkat. Jó, én ittam, de megbántam, hibás döntés volt. De olyan jól éreztem magam! Igen, hiányzik a legjobb barátom, mert nekem az auror az - még akkor is, ha ez olyan csúnya friendzone, hogy már üvölt.
- Fogalmam sincs, mikor ültünk be valahová utoljára így - poharamat forgatom kezeim között, miközben tekintetem a férfin tartom. Jaj, az a fránya nosztalgia! Egyébként látszik a fejemen, hogy lassanként ellazulok. - Mi van veled mostanság Dwayne? Alig találkozunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=505864#post505864][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.16. 09:21[/b][/url]

Furcsa érzés végre vizsgamentesen kezdeni a vizsgaidőszakot. Ennyi előnye azért van annak, ha befejezed a sulit, csakhogy az a stressz, ami pár feladatlap kitöltése nyomán keletkezett elmarad, jön helyette másik. Bizony, itt az ideje, hogy az őszi kollekciót bemutassuk, így mondhatni egy nagy rakás időeltolódás most az életem. Nem is csoda, ha úgy nézek ki, mintha az összes tárgyat felvettem volna és mindből hatezer oldalt magolnék per nap. Igen, ennyit arról, hogy az ember a modellkedés miatt nem lehet nyúzott. De igen, lehet. Aztán a kisebbik probléma rész az Edictum, most, hogy végre megjelentünk egy ideig csökken a feladataink száma - egészen pontosan addig, míg el nem jön a következő cikkleadási határidő.
Épp hazafelé tartottam volna, mikor Rose - látva zombiszerű létezésemet - együttérzésből, vagy felebaráti szeretetből, de leszólított, hogy nincs-e kedvem elmenni valahová. Erre minden tisztességes, iskolát végzett - vagy nem végzett - ember azt mondja, hogy van, így kerültünk Pestseholse egyik lerobbantabb kocsmájába, mindenféle kíséret nélkül, csak mi, lányok. A részegek száma az idő múlásával egyenes arányban növekszik, ennek következtében az élmény és látvány fokozottan hatványozottá válik. Micsoda matematikai összefüggések. Én persze karózom a tököt az asztalnál ülve, míg megfáradt sorstársam italért megy, így alkalmam nyílik körbenézni. Hiba. Szerény, ám annál pontosabb becsléseim szerint rajtunk kívül még két nő tartózkodik a helyiségben, ami egyet jelent a feltűnéssel. Nem mintha fényezni óhajtanám magunkat, de Rose igen figyelemreméltó lányka, ami pedig engem illet, félvéla vagyok. Ennél tovább nem is kell magyaráznom szorult helyzetünket, amiről nem vagyok hajlandó tudomást venni úgy egyébként, ahogyan a minket vizslató tekintetekről sem.
- Szép bokarúgás volt - biccentek egyet és megkaparintom az egyik poharat. - Az a baj, hogyha elérnek egy bizonyos pontra, nem a piájukra fognak koncentrálni - erős célzás arra, hogy remélem jó erőben van az eridonos és célozni is tud, különben bajok lesznek. A pálcánkat nem húzhatjuk elő, hogy mindenkit helyretegyünk, puszta kézzel pedig csak az egyikünk nem boldogulhat. Persze abból ítélve, ahogy lazán megkínálta a lábával benga állat 1-et, nem csodálkoznék rajta, ha valakit ököllel arcon vágna.
- Hány vizsgád lesz, hogy inni kell rá? - elmosolyodom, miközben poharamat az övének koccintom és istenesen lehúzom tartalmának felét. Fogalmam sincs mi ez, de baromi jól esik. Jer hozzám szeszszármazék, ne hagyj magamra!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=506301#post506301][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.17. 16:31[/b][/url]

- Én egészen jól célzok. Nem lesz itt gond - kissé félvállról közlöm ezt a nem elhanyagolható tényt. Mert oké, lehet valaki bikaerős, de sokkal nagyobb energiába telik melléütni, mint eltalálni valakit. Különösen akkor igaz ez, mikor azt a csodálatos láblendítő mozdulatot próbálod jó helyre pozicionálni -, ha értitek, mire gondolok.
Mindent összevetve nem vagyok nagy bunyós. Előfordult ugyan, hogy le kellett szerelnem pár kellemetlenkedőt, de ezt a biztonságiak általában lerendezték helyettünk. Olyan a világon nincs, hogy hagyjanak egy modellt verekedni. Persze nekem könnyebb dolgom volt mindig is, hiszen a balett miatt jó kondiban voltam és vagyok, ha úgy adódik, igen messzire el tudok szaladni - már ha nem megy ki a csavarral rögzített bokám. Ja igen, merthogy túl wonderwoman lennék, ha nem lenne valami gikszer valamelyik porcikámmal.
- Van olyan tárgy, amit nem vettél fel? - felvonom szemöldököm és elfojtok egy apró mosolyt. Egy pillanatra a pult felé tekintek, ahol látom a kialakuló konfliktust, de nagyon fontos első szabály: ne nézd őket. Olyanok, mint a fajdkakas: látják a szemed fehérjét és erre ugranak. Így pár másodperc érdemtelenül kapott figyelem után egyszerűen visszafordítom tekintetem Rose-ra. - Divatbemutató szezon van. Azt se tudom, melyik időzónában járok - felsóhajtok és eltöprengek azon, hogy: de most tényleg, melyikben? Jó, ez persze költői túlzás, de mennyire jól hangzott! Ráadásul nagyjából fedi a valóságot, már ami a látványomat illeti. Egyébként említettem már, hogy alig ismerem a szőkét itt velem szemben? Csodálkozom is, hogy neki nincsenek fura elképzelései rólam. Mármint, nem vagyok én rossz lány, úgy tudom kínos pletykák sem terjednek rólam - aztán persze lehet, hogy mégis -, tehát nem eszem embert. Vannak, akik ettől függetlenül is tartanak tőlem. Érthetetlen.
- Gyáva népnek nincs hazája - a két távozó felé pillantok és ekkor megint csörömpölés hallatszik. Odafordítom fejemet a hang irányába és meglepetten látom, hogy megérkezett benga állat kettő, ráadásul az egyes prototípus védelmére kelve. Namármost ez azért probléma, mert a nyurgát egyeske is halál lazán laposra veri, nemhogy ketteskével karöltve. Feléled bennem a vágy, hogy jól kupán vágjam a két gorillát, de részegek. Nem megyek vele semmire.
- Szerintem egy percen belül valamelyik ütni fog - államat kézfejemre támasztom és sztoikus nyugalommal figyelem az egyre hevesebb szóváltást. A baj az, ha hárman kezdik, az egész kocsma fel fog bolydulni. Na nem baj. Épp szóra nyitnám a számat, mikor az első pofon elcsattan. - Kezdődik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=507111#post507111][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.19. 22:36[/b][/url]

Nem nehéz azt hinni, hogy minden rendben lesz. Persze megtanulhatná már végre az emberiség, így mi is, hogy ez csak ócska közhely, de mindig könnyebb elhinni a jót, mint a cudar valóságot. És ki mond már manapság olyat, hogy cudar? Áh, hagyjuk.
- Miért vettél fel ennyi tárgyat? - oldalra billentem fejem és érdeklődve pislogok a lányra. Valóban nem értem az indíttatást, én a szükségesnél többet nem szedtem össze és nem azért, mert hülye vagyok, hanem mert ismerem a tanárokat. Ki nem hagynák, hogy hatszáz oldalnyi tanulnivalót adjanak, ebből pedig köszönöm, de nem kértem. Elmerengésemből Rose ránt vissza és őszinte döbbenet ül ki az arcomra. Hogy én ne menjek egy ilyen kocsmába? Miért ne? Miféle menő étterem, heee?
- Modell vagyok, de nem sznob - kínosan elmosolyodva kérem ki magamnak a hallottakat, hiszen nem hittem sosem, hogy mások ezt gondolhatják rólam. Igen, odafigyelek arra, hogy nézek ki, igen, balettoztam és modellkedek, de ez még nem jelenti azt, hogy nem alacsonyodom le a "pórnép" szintjére. Miféle badarság ez? - Nagyon szeretek lerobbant kocsmákba járni, ahogy sétálok és nem taxizom, eszem húst és hibázni is szoktam, bár nem öltözködés terén, abból kellőképp kinevelt a szakma - belekortyolok italomba és megvonom a vállam. Ugyanolyan ember vagyok, mint ők. Imádom a zsíros kajákat, a hamburgert, nekem is szokott kócos lenni a hajam és tudok borzalmasan kinézni, nem undorodom attól, hogy mezítláb kelljen a homokban/koszban sétálnom, bár evidens, hogy nem feltétlenül szeretem az utóbbit, ahogy más normális ember sem.
Eközben ketten maradunk és a bunyó kialakulni látszik. Csatt, az első pofon és mire kimondja Rose, hogy jön a védelem, már meg is indul az oltári bunyó. Hirtelen nagyon sokan kelnek fel és a megszokott alapzaj emberfeletti üvöltözésbe csap át. Vannak itt feljajdulások és csatakiáltások egyaránt, azonban amikor valaki szó szerint elsodorja előlünk az asztalt, felmegy bennem is a pumpa. Nem a részegek tipikus heve ez, inkább az "italomat is leverted s*ggfej" indulat. Nem is kell ennél több, feltűröm ingem ujját, hogy nekieshessek a fiúknak.
- Bunyózzunk egy jót, aztán söprés, mert tuti, hogy hívni fogják a sünöket hamarosan - igen, a hatóságokat. Ahogy befejezem, megragadom a közénk beesett fickót, aki távozni készülne és egy jól irányzott mozdulattal betöröm az orrát. Nem épp nőies cselekedet, belátom, de akkor is, itt hagyott volna anélkül, hogy kifizeti a káromat. És Rose-ét is. Hála az égnek kiszúrták, hogy én is csatlakozom, így megindultak szőke társam felé és persze engem sem akartak kihagyni a jóból. Jaj istenem, de hosszú lesz ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=507348#post507348][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.20. 19:04[/b][/url]

Nem, továbbra sem ejtettek a fejemre. Ismerem a Dwayne Warren féle "semmi sincs"-eket. Amikor legutóbb ezt mondta, akkor összejöttünk, emlékeim szerint, szóval maradjunk annyiban, hogy biztosan van valami. Lehet, hogy nem velem, az is lehet, hogy nem most, de vele soha nincsen "semmi". Dwayne "Mindigvanvalamibajom" Warren életében milliónyi esemény történik, csak kell egy szerszámos láda, hogy kihúzzam belőle. Kár, hogy ma otthon hagytam.
- Azért csak kell lennie valaminek - oldalra döntöm fejem és várom, hogy a szemembe nézzen, de nem teszi. A kis rafkós. Ha szemét akarnék lenni, egyszerűen legilimenciával kiderítenék mindent, de mi értelme lenne? Inkább igyunk, én azt mondom. Ránézek a poharamra és úgy döntök, fenékig. És így is lesz. Lerakom az asztalra és megint megpróbálok szemkontaktust teremteni a férfival, remélhetőleg nagyobb sikerrel, mint az előbb.
- Elegem van a melómból és, ha már erre járunk az életemből is. Unatkozom - ezt a szót úgy hangsúlyozom ki, mintha ez lenne az egyetlen fontos dolog az egész mondandómban. Mert ez igaz: beleuntam mindenbe, egyszerűen nem történik semmi. Minden nap ugyanazt csinálom, néha egy-egy apró változással. Alig járok el otthonról, az újságnak és a modellkedésnek élek, tulajdonképpen besavanyodtam. Ez pedig jobban megrémít, mint egy újabb Voldemort eljövetele, pedig az se lenne piskóta.
- Egyszerűen csak jó lenne visszapörgetni az időt és megint csinálni valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=507358#post507358][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.20. 19:38[/b][/url]

Hát persze, hogy némaságba burkolózik, ahogyan mindig is tette. Legszívesebben az arcába üvöltenék, hogy "szólalj már meg te Vadparaszt", de van egy olyan érzésem, hogy semmilyen extra reakciót nem váltanék ki belőle, csak azt, hogy totál hibbantnak néz. Végül is én is meglepődnék, ha egyszer csak valaki az arcomba üvöltene minden előzmény nélkül. Ehelyett csak megcsóválom a fejem és figyelem, hogy iszik. Hiába találkozik a tekintetünk érzem, hogy az egész helyzet... Kínos. Legalábbis neki. Lehet, hogy nekem is az lenne, ha fordított helyzetben lennénk.
A válasza mindenesetre felráz. Olyannyira meglep, hogy belém is fullad a szó. Mi az, hogy nem hiszi el? De hát... Nem hazudok neki, az isten szeremére, miért tenném? Csak a következő megjegyzése kezdi el forgatni azokat a bizonyos fogaskerekeket. Szóval innen fúj a szél! Amikor pár hónapja szétmentünk, minden a legnagyobb rendben volt még, eljártam egy csomó helyre, közösségben forogtam, sőt, Dwayne-nel is rendszeresen koccantam. Aztán ez szép lassan megszűnt. A férfi kerülni kezdett és mélyen belül tudom, hogy miért. Még mindig fogalmam sincs, mit kellett volna máshogy csináljak, amire az ő válasza az lenne, hogy "velem kellett volna maradnod". Gondolom. De mindegy is. Most azonban le sem veszem róla a tekintetem és, ha visszafordul, akkor csak teljesen nyílt, barna íriszeimmel találkozhat.
- Az néhány hónapja volt. A dolgok változnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=507364#post507364][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.20. 20:27[/b][/url]

Nem kértem új kört eddig és nem azért, mert ez Dwayne feladata lenne. Tudom, hogy ő nem bírja úgy az alkoholt, mint jómagam, ez amolyan szolidaritási megfontolás volt. Persze tudhatnám, hogy engem semmiben sem akadályoz az, hogy iszik-e vagy sem.
Kellemetlen arról beszélni, hogy mi volt. Nem az emlékek miatt, hiszen azok nagyon is jók, mégis azt idézik fel, hogy a döntések sora lehetett volna más. Dwayne Léna mellett maradhatott volna, talán gyereke sem született volna, talán velem sem jön össze, talán én nem szakítok vele, talán nem ülünk most itt. Túl sok a "ha" és a "talán", amik már nem segítenek a kialakult helyzeten. Siránkozni persze lehet, de semmi értelme. Változtatni kéne, de ez nem olyan egyszerű, erre pedig csak akkor jön rá az ember, ha már végleg elvesztette a fonalat. Boldogság... Dwayne hosszú idő óta nem boldog. De én is csak szakaszosan voltam az, amióta az eszemet tudom. Köztünk az a különbség, hogy Dwayne szakaszai kissé nyúlfarknyiak, és ő általában a padlón van.
- Te miért nem vagy boldog? - az italok megérkeznek, én pedig rögtön bele is kortyolok a sajátomba. Ehhez a beszélgetéshez sokkal többet kell innom. - Nem is meséltél még a fiadról és Cyanne-ről sem - oké, meglepő lehet, de legilimencia nélkül is tudok a rellonosról. Egyrészt egy házba járunk, másrészt az Edictum egyik főszerkesztője vagyok, ha valakihez, hát hozzám könnyedén eljutnak az ilyen pletykák. Én persze nem akartam hinni nekik, de ha már itt vagyunk, ám legyen. Bújtassuk ki a szöget a zsákból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=507382#post507382][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.20. 21:35[/b][/url]

Áhá, szóval kínos részre tapintottam, igaz? Nem hiszem el, hogy Dwayne tényleg belement egy ilyen játszmába! Erre az a legkevesebb, hogy az állása rámegy, de ezek után lesheti, mikor engedik gyerekek közelébe ismét. Komolyan mondom, az agyam eldobom, ez egyszerűen nem történhet meg! Csak imádkozni merek azért, hogy megnyugtasson: nem történt semmi. Őszintén szólva, ha eddig nem akartam belenézni Dwayne fejébe, most végképp leteszek erről, mert a legutóbb Zójával kapcsolatban is csúnyán megütöttem a bokámat.
Amíg a válaszra várok, muszáj vagyok egy újabb korty szeszt leküldeni a torkomon. Ez valami elképesztő. Csak nézek rá kérlelően, hogy mondjon végre valamit és tulajdonképpen lemossa magáról a pletykát. Reményeim csak félig valósulnak meg, de ez is jobb, mint a semmi. Szinte fellélegzem, bár a bizonytalanság még mindig valahol bennem motoszkál. Nem hazudik, de nem is mondja el a teljes igazságot. Nincs okom és jogom sem kérdőre vonni őt.
- Miért, azt hitte, hogy az vagy? - visszanyelek egy mosolyt, bár szemeim kissé árulkodóak. Aranyos elképzelés, hogy az auror kibontja szárnyait, felrak egy glóriát a fejére és tovaszáll, de amíg kétesélyes a Ciános dolog, addig nem tudnék neki megfelelő, pecsétet is elbíró titulust adni. Inkább nem is akarok, mert a Dwayne "Gyermekekmegrontója" Warren vagy a Dwayne "Földreszálltangyal" Warren nem igazán illenek az imázsához. Habár az előbbi kifejezetten jól cseng kimondva... Persze nem igaz, csak na.
- Zója tud egyáltalán arról, hogy Cyanne beléd... Volt esve?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=507387#post507387][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.20. 22:03[/b][/url]

Nincs közöm hozzá. Ezt ismételgetem folyamatosan, bár valami megmozdul bennem, ami nem feltétlenül a megrökönyödés a szituáción. Igen hasonlatos ez az érzés ahhoz a bizonyos zöldszemű szörnyhöz. De miért kéne bármit is gondolnom erről vagy foglalkoznom vele? Az ő dolguk, én pedig egyszerű barátként csak meghallgatom az aurort. Ez így helyes. Ennek így kell lennie.
Felkúszik egy sunyi mosoly arcomra, mert rátapintott a lényegre: mit gondolok? Hát, pont azt, amit megcáfolt. Egyébiránt nem voltam ideges, sokkal inkább kíváncsi. Mindenesetre így már jóízűen húzom meg italomat, ami megint vészesen fogyni látszik. Már intek is a pincérnőnek, hogy hozza a következőt és legurítom a poharam alján levő maradékot. Ennek csúnya vége lesz, de nem igazán érdekel.
- Hát ez egy elég sz*r helyzet - elpöckölöm az addig kezem ügyében tartott üveget és Dwayne-re emelem tekintetem. Valójában fogalmam sincs, milyen lehet elveszíteni bármelyik szülőmet. Az anyámat sosem ismertem, az apám is csak egyszer került halál közeli állapotba. De megmenekült. Fogalmam sincs, milyen lesz, ha meghal. Mindenesetre messze van az még.
- Ne aggódj, tőlem nem tudja meg senki. Többek között ezért is nem jelent meg az Ediben - akadt szó róla, hogy hírbe hozzák a suttogó falakban a szokatlan párost, de határozottan közöltem, hogy szó sem lehet róla. A pletyka azóta elült, én viszont nem felejtek. - Miért vagy boldogtalan? - gyors ugrással térek vissza az eredeti témához, miközben megérkezik az újabb kör. Máris eggyel előzöm a férfit. Férfiasan büszke vagyok rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=507409#post507409][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.20. 22:41[/b][/url]

Akkor ezek szerint minden oké. Vagyis részben, de nem teljesen. Igazából teljesen mindegy, mert Cyanne nincs benne az egyenletben. Álljon meg a menet. Milyen egyenletben? Nincs is semmiféle egyenlet. Miért ismétlem ugyanazt a szót? A fene essen belé, lépjünk már ezen túl.
A poharam megérkezik, ekkor teszem fel azt a bizonyos kérdést. Amire valami olyasmit várok, hogy egyedül maradt, mert Léna is, meg én is elhagytam, és igazából Zója így meg úgy, ehelyett egyetlen konkrét választ kapok. Isteni szerencse, hogy nem iszom, különben fulladás általi halált szenvednék. Kikerekedett szemekkel nézek a férfire, mert ez a kendőzetlen őszinteség meglep az eddigi tématerelés után.
- Ehhez nem ittam eleget - gondoljon bárki egy iszákos ribinek, ebben a pillanatban gurítom le a nemrég kapott pohár alkoholt. Egyszerűen ezt nem viselem jól józanul. Tisztázzuk, itt van David, aki igazából nincs itt. Jó, akkor most mi is van? Meg akkor ugye az auror is beinteget most, hogy amúgy, ha nem sért meg, azért jó lenne, ha etyepilepetyi... Ez egyébként helyettesíti a konkrétumot. Azonnal intek a pincérnőnek és mutatom neki, hogy nyolc darab felest kérek. Megérti és már tölti is. Esküszöm fizetem.
- Neked is innod kéne - üres sörös korsójára biccentek, miközben elkezdem érezni, hogy a melegség szétárad a testemben. Nem erre képeztek ki azért. Kettővel járok partnerem előtt, ami még nem látszik, de ez egészen addig marad így, míg fel nem állok. Utána vezethetem a porcelánbuszt - alias meglátogatom a budit és újra találkozom a roston sült husival és salátával, amit korábban fogyasztottam. Variációk egy témára: gusztustalan kiadás.
- Fogalmam sincs, mit mondjak Dwayne. Azért sem, mert nekem sem ugyanaz semmi azóta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=507429#post507429][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.20. 23:56[/b][/url]

Ez egy furcsa és kínos téma. Mármint a kettőnk kapcsolata. Eleve döcögősen indult és végig az is volt, habár tény, ez tette izgalmassá. Néha úgy érzem, hibát követtünk el, aztán mindig arra jutok, ez is kellett ahhoz, hogy ott tartsunk, ahol. Az első letartóztatási kísérlet, amikor szó szerint rárúgtam az ajtót, minden apró veszekedésünk. Az izgalom, hogy mindig történik valami váratlan.
Azonban hirtelen, ahogy a férfi kimondja, amit gondol, valami megindul bennem. Talán a felismerés, talán a düh egy eddig ismeretlen formája, de érzem, hogy belülről éget. Az amúgy is fene nagy őszinteségemnek nem tesz jót az alkohol gátlásoldó hatása. A ráébredés villámcsapásként suhan végig rajtam, lehúzom az egyik felest, majd a poharat lecsapom az asztalra és szikrázó szemmel meredek Dwayne-re.
- Hogy te mennyire önző vagy! Mi mind csak a hülye próbálkozásod részei voltunk, igaz? Jézusom, ez kimondva még rosszabb - a végét már csak sziszegem, majd egyszerűen felkelek az asztaltól és elindulok kifelé. Szerencsére nem érzem az alkohol hatását magamon, no meg az is lendít helyzetemen, hogy a düh hajt előre. Ez a Warren gyerek mekkora egy görény...! Bah.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=507441#post507441][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.21. 00:25[/b][/url]

Ezt az önző hólyagot! Először Zója, aztán Léna, majd éles váltásként én, végül Cyanne. Mindannyian egy megkeseredett, boldogságot hajhászó férfi találomra történő választásai voltunk és mit ad isten, mind kitettük a szűrét. Ennél jobb döntést egyikünk se hozhatott volna. Kiviharzok a kocsmából és nagyon nem érdekel, hogy erről mit gondol az auror. Utánam jön? NANÁ. De most majd megtudja, milyen az, ha a képébe vágják az igazságot. Büdös bunkó.
- Te vagy az én bajom! - hirtelen pördülök meg tengelyem körül, hogy szembe találjam magam vele. Szemeim izzanak a dühtől, hangomat visszaveri az amúgy csendes utca. - Mondd, jól szórakoztál, míg mind a négyünket kipróbáltad? Jól jött, hogy van mivel elütni az időd, aki meg nem kellett, azt lehugyoztad és otthagytad, lásd Zója, Léna és Cyanne. Én csak azért nem jártam így, mert előbb mondtam ki a nemet, nemde? - idegesen túrok hajamba és szívem szerint agyonütném az aurort. Hogy hagyhattam, hogy belevigyen ebbe a játékba? Tudhattam volna, ismernem kellett volna. Kijátszott minket egymás ellen. Pfej. Hangom éles és vádló, pont annyira támadó, mint felháborodott és megbántott. Nincsenek szavak, amikkel ki tudnám ezt fejezni, de végül is teljesen mindegy. Mi voltunk ennyire balekok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=507583#post507583][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.21. 15:55[/b][/url]

Még hogy leállni? ÉN? Miért pont én? Hát már ne haragudjon meg a kocsma szelleme, de azért a pofátlanságnak is van határa. Összevissza összehozott két gyereket és ledarált négy nőt, csak puszta jókedvből, majd képes arra fogni, hogy nem érezte jól magát. Hát talán nem kísérleti nyulak vagyunk. Ha nincs ló, jó a szamár is. Nincs Zója, ott van Léna, ő nincs, jövök én, utánam meg Cián. Most hirtelen megint igényt tartana a "szolgálataimra", na azt lesheti. Nem kissé feldúltan hallgatom és valahol a vége felé totálisan elszakad a cérnám. Mire számítottam? Fogalmam sincs.
- Nos, ha már itt tartunk drága Dwayne "Márnemszámolomagyerekeimanyját" Warren, szerintem bőven van a számládon, sokkal több, mint az enyémen! Ha mi most összejönnénk, vajon engem is megcsalnál csakúgy, mint Lénát? Vagy, ha szerencsés vagyok, kapok egy gyereket is bónuszként? - elég hangosan üvöltök ahhoz, hogy a létező összes házban tisztán hallják a vádakat, amik... Jogosak. Mert ha azt vesszük, hogy munka miatt lelépett pár hónapra a legjobb barátnőm, de úgy, hogy közben haza is látogatott, ő meg egyszerűen fogta magát és az exnőjét... Na hát szóval volt vele dolga, akkor nem, nem gondolnám, hogy az én utcasarki mamámat. Soha nem csaltam meg Davidet, csak hogy tisztázzuk és igen, talán nem volt a leghelyesebb döntés az az egy hónap járás, de azt inkább ne forszírozzuk, hogy ki és mit baltázott el.
- Láttam, mit műveltél a legjobb barátnőmmel és nem, nem kérek belőle! Mellesleg ahelyett, hogy nekem udvarolsz, talán itt lenne az ideje, hogy feleségül vedd A GYEREKEID ANYJÁT! - a végét teli torokból vágom a fejéhez, ráadásul a mondandóim között nem tartok annyi szünetet, hogy reagálhasson. Mi tagadás, ott ütöm, ahol a legjobban fáj és ebben az alkoholnak is oroszlánrésze van. Talán józanul nem mondtam volna mindezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=507586#post507586][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.21. 16:24[/b][/url]

Rendben, nem bölcs húzás az utca kellős közepén olyan tényeket a férfi fejéhez vágni, amiket magának sem ismer be. Főleg nem ittasan. És főleg nem ezt. Tudhatnám, hogy akkor, az irodájában is egyetlen hajszál választotta el attól, hogy megüssön, de valami visszatartotta, ez pedig a józansága volt. Mint azt mondtam, nekem sem jelent már semmi gátat, hiszen dupla annyit ittam, mint Dwayne, ezért is lehet, hogy azt a bizonyos láthatatlan határvonalat huss! Átlépem.
Meg sem hallom szinte a figyelmeztetést, pedig talán ez lett volna a lényeg. Az elsuhan a fülem mellett, én pedig kimondom az utolsó, végzetes szavakat. Mit mondhatnék? Számítanom kéne erre. A pofon egy villanás alatt érkezik, ráadásul igen nagy erővel, kitérési esélyem nincs. Éles fájdalom hasít az arcomba és jó pár lépést teszek hátra tántorogva, mire megmaradok állva. Nagyon kis híja, hogy le nem ülök menten. Döbbenten nézek a férfira, szemeimet könnyek csípik, de ez inkább a fájdalomnak tudható be. Nem sírok, mert képtelen vagyok megadni ezt az örömet a másiknak.
- Soha többé ne merészelj a közelembe jönni - sok dolgot jól viselek. A kiabálást, a becsmérlő szavakat, de én soha, egyetlen alkalommal sem folyamodtam még erőszakhoz. Illetve de. Amikor Dwayne-nek nekiestem, de hirtelen már nem is emlékszem miért. Ő mégis könnyedén le tudott fogni. Nekem tulajdonképpen nincs esélyem egy megtermett auror ellen, ezzel pedig neki is tisztában kell lennie. Ekkor érkezünk el arra a határmezsgyére, amikor megjelenik az eldöntendő kérdés: létezhet-e bármilyen indok arra, hogy egy nőt megüssünk férfi létünkre? A társadalom szerint nem. Akkor sem, ha ezt most részint megérdemeltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=507589#post507589][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.21. 16:48[/b][/url]

Szánalmas az egész helyzet. Jó, örüljön mindenki, hibáztam, mikor ezt a sok dolgot a fejéhez vágtam, oké? Nagyot hibáztam, mert nem lett volna szabad. Csak az egész annyira tiszta lett hirtelen. Hogy úgy váltogat minket, mint az alsóneműket szokás és aztán elszakadt a cérna. Soha nem akartam ezt a fejéhez vágni, hiszen nem gondolom komolyan, csak... Egyszerűen felszakadt. Mert bántani akartam.
Hiába mentegetőzik. A szavakat még csak-csak vissza lehet szívni, de ha egyszer elsül az ember keze, azon nehezen lehet változtatni. Jobbom esetlenül kúszik fel a fájó részre, mintha csak takarni akarná, vagy inkább hűteni a felforrósodott bőrt. Ha a jó oldalát akarom nézni azt mondom, hogy nem lett semmi komolyabb bajom. Végül is ez is egy nézőpont. A köztünk lévő távolság nem túlságosan nagy, úgy pedig pláne, hogy tesz egy lépést közelebb. Hiába, ösztönösen érkezik a védekezési reakció. Nem is gondolkozom, csak előre lendítem bal karomat, hogy a tenyerem aljával istenesen orrba vágjam Dwayne-t. A dolog elég váratlan, de esküszöm az égre, hogy védekezés. A reccsenő hang biztosít róla, hogy sikerrel jártam. Még mindig rémült vagyok és hátrálok is pár lépést. Talán ez a reakció is felesleges volt, de annyira ösztönösen érkezett a közeledésre, hogy azt leírni sem tudom. Riadtam kapom szám elé a kezem, mert nem így akartam.
- A fenébe is, mondtam, hogy ne gyere közelebb - és elérkezik a pont, ahol elsírom magam. Ő adott egy pofont, én megigazítottam az orrát és amúgy minden létező dolgot egymás fejéhez vágtunk. Ennél már csak jobb lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=507591#post507591][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.21. 17:15[/b][/url]

Válasz helyett ugyan nem szándékosan, viszont annál pontosabban vágom orrba Dwayne-t. Illetve, ez nem egészen pontos: halál lazán töröm el az orrát. Hogy van-e bűntudatom? Is. És igazából megijedek, hiszen nem kell sok idő, hogy vérezni kezdjen. Jól bírom, nem arról van szó, de a bűnbánat után már inkább riadt vagyok. Mi a fenéért célzok én mindig ilyen jól? Határozottan átcsap a dühöm ijedtségbe és aggódásba. Ezért még kapok a fejemre...
- Úristen Dwayne, ne haragudj, jézusom... - akár ismét nekem eshetne, mert olyan nyíltan lépek oda hozzá, hogy az elképesztő. Megragadom a kezét, amit amúgy gondolom védekezés gyanánt emelt maga elé és húzni kezdem. A lakása felé. Muszáj ellátni ezt az orrot, márpedig most nem próbálkozhatok egy hippokrax-szal, enyhén becsípve ugyanis nem garantálhatom, hogy mindent a helyére tudnék rakni. Muszáj várnunk még legalább egy fél órát és körülbelül egy liternyi vizet, hogy alkalmas legyek a feladatra. Addig viszont jó lenne innen eltűnni.
- Ne röhögjetek, vagy kaptok ti is! - ripakodok rá a lányokra, akik megérzik, hogy nem tréfálok. Nem, bele sem merek gondolni, milyen lehet a tekintetem. Egyszer még jót fogunk röhögni ezen, annyi szent, de az nem ma este lesz. - Hazaviszlek, csak tarts ki addig - nem különösebben foglalkoztat, hogy én is véres leszek, ahogyan lüktető arccsontomról is igyekszem nem tudomást venni. Még azért felnyúlok, hogy könnyeim maradékát letöröljem, de ennyi. Nem érek rá dagonyázni az önsajnálatban.