36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rosemarie S. Argent
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 150
Írta: 2015. augusztus 15. 22:52 | Link

Nina
Pestseholse

Az úgy történt, hogy valójában Nina hibája volt az egész. Én csak békésen üldögéltem az iskolaudvaron és eminens diák módjára bújtam a tankönyveimet –mert hát megígértem jóanyámnak, hogy most mindenből átmegyek–, amikor ő megjelent, megkötözött és se szó, se beszéd elrángatott kocsmázni.
Haha…
Milyen jól is hangzó történet lenne, ha nem tudná mindenki, aki ismer, hogy bármibe bele tudok keveredni. Soha nem kellett kényszeríteni semmire sem, mentem én magamtól, most pedig, a vizsgák előtt épp elég a stressz ahhoz, hogy ezt valamilyen formában muszáj legyen levezetnünk. Senki sem várhatta el tőlünk, hogy könyveket bújjuk reggeltől estig.
Megköszörültem a torkomat a pultnál, amikor egy nagydarab szekrény elém tolakodott és finoman, de határozottan bokán rúgtam, így befurakodva mellette. Mit mondhatnék, a fél karomat oda adtam volna most azért a meghatározhatatlan színű és illatú folyadékért, amit a csapos elém helyezett, miután átcsúsztattam neki a megfelelő összeget.
A lánnyal teljesen véletlenül akadtam össze a folyosón egyébként, miközben azon törtem magamat, hogy levonszoljam megfáradt testemet a könyvtárba és evidensnek tűnt, hogy segítenem kell hasonló passzban lévő sorstársaimon.
Ügyesen lavíroztam a testek és a ki-ki fröccsenő alkoholok között kezemben a két pohárral, miközben szöget ütött fejembe a gondolat, vajon a felmenőim mit is szólnának, ha édes kicsi lányukat italozgatáson kapnák egy ilyen rossz hírű környéken iskola idő alatt. Arra jutottam, hogy valószínűleg nem örülnének. Engem meg valószínűleg nem érdekelne.
Letettem a lány elé a poharat, majd én is helyet foglaltam vele szemben.
-A benga majdnem agyon taposott. –intettem a pult felé, ahol a nagydarab férfi még mindig arra várt, hogy kiszolgálják; már ha várakozásnak lehet nevezni, hogy ököllel csapkodta az asztalt és közben kissé billegett.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 16. 09:21 | Link

Rose
Pestseholse

Furcsa érzés végre vizsgamentesen kezdeni a vizsgaidőszakot. Ennyi előnye azért van annak, ha befejezed a sulit, csakhogy az a stressz, ami pár feladatlap kitöltése nyomán keletkezett elmarad, jön helyette másik. Bizony, itt az ideje, hogy az őszi kollekciót bemutassuk, így mondhatni egy nagy rakás időeltolódás most az életem. Nem is csoda, ha úgy nézek ki, mintha az összes tárgyat felvettem volna és mindből hatezer oldalt magolnék per nap. Igen, ennyit arról, hogy az ember a modellkedés miatt nem lehet nyúzott. De igen, lehet. Aztán a kisebbik probléma rész az Edictum, most, hogy végre megjelentünk egy ideig csökken a feladataink száma - egészen pontosan addig, míg el nem jön a következő cikkleadási határidő.
Épp hazafelé tartottam volna, mikor Rose - látva zombiszerű létezésemet - együttérzésből, vagy felebaráti szeretetből, de leszólított, hogy nincs-e kedvem elmenni valahová. Erre minden tisztességes, iskolát végzett - vagy nem végzett - ember azt mondja, hogy van, így kerültünk Pestseholse egyik lerobbantabb kocsmájába, mindenféle kíséret nélkül, csak mi, lányok. A részegek száma az idő múlásával egyenes arányban növekszik, ennek következtében az élmény és látvány fokozottan hatványozottá válik. Micsoda matematikai összefüggések. Én persze karózom a tököt az asztalnál ülve, míg megfáradt sorstársam italért megy, így alkalmam nyílik körbenézni. Hiba. Szerény, ám annál pontosabb becsléseim szerint rajtunk kívül még két nő tartózkodik a helyiségben, ami egyet jelent a feltűnéssel. Nem mintha fényezni óhajtanám magunkat, de Rose igen figyelemreméltó lányka, ami pedig engem illet, félvéla vagyok. Ennél tovább nem is kell magyaráznom szorult helyzetünket, amiről nem vagyok hajlandó tudomást venni úgy egyébként, ahogyan a minket vizslató tekintetekről sem.
- Szép bokarúgás volt - biccentek egyet és megkaparintom az egyik poharat. - Az a baj, hogyha elérnek egy bizonyos pontra, nem a piájukra fognak koncentrálni - erős célzás arra, hogy remélem jó erőben van az eridonos és célozni is tud, különben bajok lesznek. A pálcánkat nem húzhatjuk elő, hogy mindenkit helyretegyünk, puszta kézzel pedig csak az egyikünk nem boldogulhat. Persze abból ítélve, ahogy lazán megkínálta a lábával benga állat 1-et, nem csodálkoznék rajta, ha valakit ököllel arcon vágna.
- Hány vizsgád lesz, hogy inni kell rá? - elmosolyodom, miközben poharamat az övének koccintom és istenesen lehúzom tartalmának felét. Fogalmam sincs mi ez, de baromi jól esik. Jer hozzám szeszszármazék, ne hagyj magamra!
Hozzászólásai ebben a témában

Rosemarie S. Argent
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 150
Írta: 2015. augusztus 17. 09:45 | Link

Nina
Pestseholse

Elmosolyodtam a lány következtetésén és lehúztam az italomat. Tény, hogy késő este két védtelennek tűnő nő egy részegekkel teli kocsmában nem a legjobb felállás, de bíztam benne, hogy ketten együtt vagyunk olyan erősek, mint a dülöngélő, nem túl jó koordinációs képességgel rendelkező férfiak.
-Nem hinném, hogy komoly fenyegetést jelentenének. –rántottam meg picit a vállamat. -Mesteri szintre emeltem a piás pasik leszerelését.
A nem túl egyszerű fiatalkor egyik előnyének mondható, hogy az ember korán felnő és megtanul a sarkára állni. Nem mondom persze, hogy életem nagy részét kocsmákban töltöttem, de gyakran keveredtem rossz társaságba. Amiről persze az apám mindig tudomást szerzett és kirángatott onnan, amilyen hamar csak lehetett. Csakhogy nekem tényleg senkim sem volt –főleg mivel ő meg Marion folyton válni készültek–, szóval újra és újra belekeveredtem valamibe.
A nagydarab, akit az előbb a pultnál félrelöktem, most éppen belekötött a mellette állóba, aki hasonlóan kapatos volt. Feléjük fordulva válaszoltam Ninának, mert a helyzet kezdett veszélyessé válni. Általában ahhoz, hogy egy kocsmai verekedés kirobbanjon elég volt egyetlen részeg, ezek meg már rögtön ketten voltak.
-Nyolc. –húztam el a számat egy kicsit. -Neked mi a mentséged az italozásra? –érdeklődtem vigyorogva.
Ninával mindössze futólag találkoztam az elmúlt egy évben az iskola falai között. Akkor is csak elsuhanni láttam, de az ember hall a falak között ezt-azt, végül pedig magának kell eldöntenie mit hisz el. Én személy szerint a megismerés híve voltam.
A kér férfi hangos szóváltásba keveredett és az egyikük odavágta a poharat az asztalhoz, mire a másik szinte azonnal kihúzta magát, így próbálva megcsillogtatni nem létező izmait. Ha én ilyen tartalékokkal rendelkeztem volna, a helyében futásnak eredek.
A másik két nő pár asztallal odébb felemelkedett és feltűnésmentesen elhagyta a helyiséget. Pazar. Innentől kezdve mi maradtunk az egyetlen látványosság ezen a lepukkant helyen.
-Azt hiszem, magunkra maradtunk. –intettem a fejemmel az éppen kisurranók felé.
Utoljára módosította:Rosemarie S. Argent, 2015. augusztus 17. 09:46
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 17. 16:31 | Link

Rose
Pestseholse

- Én egészen jól célzok. Nem lesz itt gond - kissé félvállról közlöm ezt a nem elhanyagolható tényt. Mert oké, lehet valaki bikaerős, de sokkal nagyobb energiába telik melléütni, mint eltalálni valakit. Különösen akkor igaz ez, mikor azt a csodálatos láblendítő mozdulatot próbálod jó helyre pozicionálni -, ha értitek, mire gondolok.
Mindent összevetve nem vagyok nagy bunyós. Előfordult ugyan, hogy le kellett szerelnem pár kellemetlenkedőt, de ezt a biztonságiak általában lerendezték helyettünk. Olyan a világon nincs, hogy hagyjanak egy modellt verekedni. Persze nekem könnyebb dolgom volt mindig is, hiszen a balett miatt jó kondiban voltam és vagyok, ha úgy adódik, igen messzire el tudok szaladni - már ha nem megy ki a csavarral rögzített bokám. Ja igen, merthogy túl wonderwoman lennék, ha nem lenne valami gikszer valamelyik porcikámmal.
- Van olyan tárgy, amit nem vettél fel? - felvonom szemöldököm és elfojtok egy apró mosolyt. Egy pillanatra a pult felé tekintek, ahol látom a kialakuló konfliktust, de nagyon fontos első szabály: ne nézd őket. Olyanok, mint a fajdkakas: látják a szemed fehérjét és erre ugranak. Így pár másodperc érdemtelenül kapott figyelem után egyszerűen visszafordítom tekintetem Rose-ra. - Divatbemutató szezon van. Azt se tudom, melyik időzónában járok - felsóhajtok és eltöprengek azon, hogy: de most tényleg, melyikben? Jó, ez persze költői túlzás, de mennyire jól hangzott! Ráadásul nagyjából fedi a valóságot, már ami a látványomat illeti. Egyébként említettem már, hogy alig ismerem a szőkét itt velem szemben? Csodálkozom is, hogy neki nincsenek fura elképzelései rólam. Mármint, nem vagyok én rossz lány, úgy tudom kínos pletykák sem terjednek rólam - aztán persze lehet, hogy mégis -, tehát nem eszem embert. Vannak, akik ettől függetlenül is tartanak tőlem. Érthetetlen.
- Gyáva népnek nincs hazája - a két távozó felé pillantok és ekkor megint csörömpölés hallatszik. Odafordítom fejemet a hang irányába és meglepetten látom, hogy megérkezett benga állat kettő, ráadásul az egyes prototípus védelmére kelve. Namármost ez azért probléma, mert a nyurgát egyeske is halál lazán laposra veri, nemhogy ketteskével karöltve. Feléled bennem a vágy, hogy jól kupán vágjam a két gorillát, de részegek. Nem megyek vele semmire.
- Szerintem egy percen belül valamelyik ütni fog - államat kézfejemre támasztom és sztoikus nyugalommal figyelem az egyre hevesebb szóváltást. A baj az, ha hárman kezdik, az egész kocsma fel fog bolydulni. Na nem baj. Épp szóra nyitnám a számat, mikor az első pofon elcsattan. - Kezdődik.
Hozzászólásai ebben a témában

Rosemarie S. Argent
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 150
Írta: 2015. augusztus 18. 11:45 | Link

Nina
Pestseholse

Elhittem.
Minden egyes szót elhittem, amit Nina mondott. Nevezetesen azt, hogy képesek leszünk mi ketten, egy barna, vékonyka lány és egy hasonló adottságokkal rendelkező szőke megvédeni magunkat. Mi nők, szemben ezekkel a hatalmas monstrumokkal, akik a tetejébe még részegek is. Azt azért tegyük hozzá, hogy nekik lényegesen megromlott a koordinációs képességük a kettős látás következtében.
Határozottan előnnyel indultunk hozzájuk képest és akkor arról még nem beszéltünk, hogy egészen kicsi korom óta különböző küzdősportokra jártam, a balett pedig remek alapot adott a menekülésre. Szégyen a futás, de hasznos.
-Azt hiszem… nincs. –egy pillanatig elgondolkoztam. Valójában ez az egész csak arról szólt, hogy az apámnak megfeleljek. Mert hát mégis melyik lány ne akarna tökéletesen teljesíteni az egyetlen szülőjének, aki csak kicsit is törődik vele? -Modellkedsz? –vontam fel a szemöldökömet kissé meglepetten. -Félre ne érts, de nem éppen egy ilyen környezetben képzelnélek el. Azt hittem, nektek a menő étterem jobban fekszik.
Egyáltalán nem ismertem a lányt, csak azokra az információmorzsákra alapozhattam, amiket ezalatt a hihetetlenül rövid idő alatt sikerül felcsipegetnem. Nem mondhatnám, hogy annak a lánynak tűnt, aki divatbemutatókon csillog. Sokkal inkább el tudtam képzelni róla, hogy kiüt egy-két ilyen szekrényméretű nagyon erős férfit.
Figyeltem a távozó nőket és egy halvány mosoly kúszott az ajkaimra. Ninának teljesen igaza volt. A bengák nekiálltak bebizonyítani, hogy ők bizony sokkal erősebbek, mint az a szerencsétlen, aki vélhetőleg egészen véletlenül akadt éppen az útjukba.
Nem irigyeltem.
Előbb hallottam meg a pofont, mint hogy Nina megszólalhatott volna, csak lassan fordultam feléjük és már-már vicces volt a látvány, ahogy a nem kevésbé ittas harmadik fél megpróbál talpon maradni a két hatalmassal szemben.
-Úgyis lesz valaki, aki a védelmére keljen. –jegyeztem meg és mintegy végszóra a nyurga mellé máris odalépett két hasonló kinézetű férfi. Ebből az egyik szinte azonnal két asztal között találta magát, ez pedig alapot adott az ott italozóknak, hogy bekapcsolódjanak. –Kezdődhet a buli.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 19. 22:36 | Link

Rose
Pestseholse

Nem nehéz azt hinni, hogy minden rendben lesz. Persze megtanulhatná már végre az emberiség, így mi is, hogy ez csak ócska közhely, de mindig könnyebb elhinni a jót, mint a cudar valóságot. És ki mond már manapság olyat, hogy cudar? Áh, hagyjuk.
- Miért vettél fel ennyi tárgyat? - oldalra billentem fejem és érdeklődve pislogok a lányra. Valóban nem értem az indíttatást, én a szükségesnél többet nem szedtem össze és nem azért, mert hülye vagyok, hanem mert ismerem a tanárokat. Ki nem hagynák, hogy hatszáz oldalnyi tanulnivalót adjanak, ebből pedig köszönöm, de nem kértem. Elmerengésemből Rose ránt vissza és őszinte döbbenet ül ki az arcomra. Hogy én ne menjek egy ilyen kocsmába? Miért ne? Miféle menő étterem, heee?
- Modell vagyok, de nem sznob - kínosan elmosolyodva kérem ki magamnak a hallottakat, hiszen nem hittem sosem, hogy mások ezt gondolhatják rólam. Igen, odafigyelek arra, hogy nézek ki, igen, balettoztam és modellkedek, de ez még nem jelenti azt, hogy nem alacsonyodom le a "pórnép" szintjére. Miféle badarság ez? - Nagyon szeretek lerobbant kocsmákba járni, ahogy sétálok és nem taxizom, eszem húst és hibázni is szoktam, bár nem öltözködés terén, abból kellőképp kinevelt a szakma - belekortyolok italomba és megvonom a vállam. Ugyanolyan ember vagyok, mint ők. Imádom a zsíros kajákat, a hamburgert, nekem is szokott kócos lenni a hajam és tudok borzalmasan kinézni, nem undorodom attól, hogy mezítláb kelljen a homokban/koszban sétálnom, bár evidens, hogy nem feltétlenül szeretem az utóbbit, ahogy más normális ember sem.
Eközben ketten maradunk és a bunyó kialakulni látszik. Csatt, az első pofon és mire kimondja Rose, hogy jön a védelem, már meg is indul az oltári bunyó. Hirtelen nagyon sokan kelnek fel és a megszokott alapzaj emberfeletti üvöltözésbe csap át. Vannak itt feljajdulások és csatakiáltások egyaránt, azonban amikor valaki szó szerint elsodorja előlünk az asztalt, felmegy bennem is a pumpa. Nem a részegek tipikus heve ez, inkább az "italomat is leverted s*ggfej" indulat. Nem is kell ennél több, feltűröm ingem ujját, hogy nekieshessek a fiúknak.
- Bunyózzunk egy jót, aztán söprés, mert tuti, hogy hívni fogják a sünöket hamarosan - igen, a hatóságokat. Ahogy befejezem, megragadom a közénk beesett fickót, aki távozni készülne és egy jól irányzott mozdulattal betöröm az orrát. Nem épp nőies cselekedet, belátom, de akkor is, itt hagyott volna anélkül, hogy kifizeti a káromat. És Rose-ét is. Hála az égnek kiszúrták, hogy én is csatlakozom, így megindultak szőke társam felé és persze engem sem akartak kihagyni a jóból. Jaj istenem, de hosszú lesz ez.
Hozzászólásai ebben a témában

Rosemarie S. Argent
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 150
Írta: 2015. szeptember 15. 14:24 | Link

Nina
Pestseholse

-Valószínűleg megfelelési kényszer. –rántottam meg a vállamat és ittam egy kortyot, miközben fél szememet a kialakuló bunyón tartottam.
Nem arról van szó, hogy mazochista vagyok és még csak arról sem, hogy egyszerűen nem tudom letenni a könyvet, amíg minden tudást bele nem préseltem a pici agyacskámba, sokkal inkább arról, hogy az anyám szemében soha senki sem voltam, az apám pedig mindig minden tőle telhetőt megadott nekem. Nem támogatta kifejezetten a döntésemet, hogy auror leszek, sőt ellenezte. Épp ezért bizonyítani akartam neki, hogy képes vagyok rá, akkor is, ha ő tűzzel-vassal tiltakozik.
Elgondolkozva méregettem Ninát, amíg beszélt. Meglepően felemelő élmény volt egy modellt ezek között a falak között látni. Én is szerettem divatosan öltözködni, mindig odafigyeltem magamra, de sohasem vonzott a kamera. Az általam ismert lányok nagy része –elvégre többé-kevésbé mugli közegben nőttem fel- a fél karját odaadta volna, ha felfedezik végre a rejtett tehetségeit.
Nina nem ilyen volt. Legalábbis első ránézésre nem ilyennek tűnt. Kifejezetten szimpatikus volt, hogy hajlandó egy vadidegen lánnyal –nyilvánvalóan nem nézte ki belőlem, hogy egy mindenre elszánt sorozatgyilkos vagyok- hajlandó egy kocsmában tölteni az estéjét.
-A kocsma és a hús közös pont. –vigyorodtam el a poharamat az asztalon forgatva.
Őszintén, nem egyszer keveredtem már verekedésbe, de ez nem jelenti azt, hogy kedvelem is. Hajlamos voltam rosszkor lenni rossz helyen és ez a szófordulat most szó szerint értelmezendő, ugyanis a közénk zuhanó tag majdnem engem is elvitt az asztallal együtt. Kelletlenül felsóhajtottam és felemelkedtem, számítva rá, hogy a lány akciója után minket is szívesen várnak a tömegben. A meghívót két tőlünk nem sokkal idősebb srác hozta. Az egyik határozottan Nina felé tartott, a másik hozzám tántorgott. Szó szerint, ugyanis elég volt kicsit oldalra lépnem és kitennem elé a lábamat ahhoz, hogy közelebbről is megcsodálja a padlózatot. Morgott valamit, de nem úgy tűnt, mint aki fel akarna kelni.
-Nem túl jó a felhozatal. –húztam el a számat abban a pillanatban, amikor valaki megfogott hátulról.
Bár nem igazán érdekelt, hogy kivel is van dolgom, azért féloldalról meglestem magamnak, hogy tudjam, hová is kell pontosan fejelni, majd ezt megkoronázandó ráléptem a lábára. Hátrált pár lépést, ezzel pedig egy újabb csapat közepébe keveredett. Ninára lestem, aki sejtésem szerint leszerelte a támadóit.
-Komolyan azt érzem, hogy mi vagyunk itt a legjobbak. Ebben nincs semmi kihívás. –nevettem fel és közelebb húzódtam a lányhoz egy kicsit.
Utoljára módosította:Rosemarie S. Argent, 2015. szeptember 15. 14:25
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 | Link

Rose

Mivel Rose láthatóan nem akarta bővebben kifejteni a dolgot, így inkább nem feszegettem. Ismerős a megfelelési kényszer, bár nem a saját édesanyámnak – lévén ő születésemkor meghalt és sosem ismertem, ez elég nagy akadály -, hanem a mostohának. Aztán persze később rájöttem, hogy az is felesleges volt. Mindegy már. Azóta bölcs lettem – haha -, és nem foglalkozom ilyen semmiségekkel. Ráérnek mások, én elfoglalt vagyok.
- Akkor legközelebb elmegyünk egy jó hamburgereshez. Tudok egy helyet, ahol akkorát adnak, amivel egy etióp falu jóllakna -  elmosolyodom és még egyszer belekortyolok italomba, ráadásul utoljára egy időre. Nem azért, mert hirtelen absztinens lettem és nem kívánom többé, illetve nem akarom, nem azért, mert jelentkezett az alkohol intoleranciám, sokkal inkább azért, mert szó szerint megfosztanak a lehetőségtől, hogy elfogyasszam a már kifizetett itókámat. Ezek a dolgok bizony fel tudják bőszíteni szerény személyemet, most sincs ez másképp. Dühönghetnék és üvölthetnék, de már rég eljutottunk arra a pontra, ahol egyikkel sem érek semmit, maximum kiérdemlek egy hátulról való tarkón vágást. Azt meg általában én osztom, így köszönöm, nem kérek belőle.
Egy rendkívül nőies mozdulattal úgy orrba nyomom a részeg delikvenst, hogy bár fölkelt volna, most erőtlenül fekszik vissza a földre. Na ugye. Épp diadalittasan rámosolyognék Rose-ra, mikor jön a következő adag. Ezek sosem adják fel? Míg a szőkének kellett némi erőfeszítés, úgy én csak kitértem az útból és hagytam, hogy a nyomorult tovább sétáljon. Nem tudom, milyen indíttatásból jött felém, de hogy azt útközben elfelejtette, az is biztos.
- Enyhén fogalmazol – elhúzom a számat, majd látom, hogy egy még viszonylag józan kedves úriember közeledik felém, az öklét rázva. Felsóhajtok és hagyom az eridonost kibontakozni, míg a böhöm állat nekem támad. Lazán hajolok el, mert mint tudjuk, sokkal több erőfeszítésbe kerül melléütni, mint eltalálni valakit. Ezen szabályt érvényesítve, míg ő ismét megpróbálja lendületbe hozni magát, egyszerűen megkínálom a lágyabb részét a térdemmel. Utána, biztos, ami tuti, megragadom a fejét hátulról és lazán megcsókoltatom a homlokát az egyik közeli asztallal. Hatalmasat koppan, de nem zavar különösebben, még mindig jobb, mintha az enyém lenne. Meg kell viszont jegyeznem, ha nem lennének ittasak, simán laposra vernének minket – vagy legalábbis nem lenne ilyen könnyű dolgunk.
- Szerintem sincs, verekedjük ki magunkat innen – szó szerint. Így, hogy szorosan egymás mellett vagyunk, jelzem Rose-nek, hogy induljon meg szemből, én tartom a frontot hátulról. A lényeg, hogy megtisztítsuk az utat a kijárat felé, ami ugyan nem nagy táv, viszont a kocsma tömve van. Ettől lesz némi pikantériája a dolognak. Kezdve azzal, hogy a felém érkező ütés véletlenül egy másik hapsit talál el, mikor az utolsó pillanatban leguggolok előle. Meleg volt...
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek