A lány nagyon jól teszi, hogy gondolkodás nélkül folytatja a megkezdett eseményeket. Engedelmesen fogadja a csókot, az érintéseket, még arra is van ideje, hogy elmosolyodjon. Tégy csak így Diána. Egyelőre hagyja, hogy prédája a maga tempójában induljon felfedezőútra felsőtestén, precízen, gondoskodással gombolja ki az inget és tapintsa végig a feszülő hasizmot. Noha Konrád alapvetően nem nevezhető robusztus alkatnak, kétségkívül látszik rajta, hogy alkalomadtán eljár edzeni és nem kevés erőt rejtegetnek az elegáns szövet alatt bújtatott karok.
Az éhes oroszlán csak akkor ébred fel igazán, mikor a kíváncsi ujjak a nadrághoz érnek. Nem áll szándékában megállítani a mozdulatsort, mi több, ez az a pillanat, amikor sürgető határozottsággal ragadja meg Diána felsőjének alját, hogy lehúzza róla. Erre az időintervallumra elereszti ajkait, de csakis erre, utána hevesen, minden várakozást mellékelve veszi birtokba azokat, ez a szókapcsolat pedig nem is írhatná le jobban a jelenlegi történéseket: birtokba veszi.
Míg egyik keze a fenékre siklik és erőnek erejével tartózkodik attól, hogy durván markoljon rá, addig jobbja szinte önkéntelenül túr bele a zöld tincsekbe. Könnyedén markol rájuk, mintha természetes volna, talán picit erőteljesebben, miközben forrón indul felfedezni az állat és a nyakat. Ez még nem elég, még korántsem elég, de nem akar nagyobb balhét a szükségesnél, már csak addig kell várnia, míg az ágyig jutnak. Nincs az olyan messze, csupán pár lépés és egy nyitott ajtó választja el tőle. Ellenállni kár is lenne, de a belső démont a hidegvér türelemre inti. Csak egy kicsit még.

Kedve lenne feldorombolni attól, amit a tenyerével kitapint, a szálkás izmok még pont nem olyan ízléstelenül túldolgozottak, ami zavaró lenne. Nem is kéreti magát vagy váratja meg a másikat, van annyira önálló és kíváncsiskodó, hogy saját magától folytassa a felfedezést. Meg kell mondani, volt már ennél rosszabb fogása is, már ami a buliban random felszedett srácokat illeti, igaz, ahogy összesimulnak, a fölé magasodó, széles vállú test közel sem egy "srácé", inkább egy férfié.
Nehezebben veszi a levegőt, mikor a nadrág anyaga alatt megtalálja a már jól érezhető merev tagot és incselkedne még szívesen, ha a felsője levételével el nem szakítanák legújabb játékától. Már kezdene méltatlankodni, de időt sem hagynak neki, Konrád szája ismét az övére tapad, nyelve nem kér semmilyen bebocsátást, még csak nem is követel, egyszerűen mintha teljesen magától értetődő lenne, hogy joga van hozzá tör be ismét, de nem is találkozik semmilyen ellenállással, sőt. Átkarolja a férfi nyakát, egy kicsit még talán pipiskednie is kell, de könnyű dolga van, a derekánál, fenekénél fogva megtartják, s így alkalma adódik arra, hogy altestével törleszkedjen ingerlően, miközben viszonozza a csókot.
A hajába markoló ujjakkal sem adódik gondja, ha húzza is valamennyire, minden figyelmét elvonja a vágy és várakozás, hogy végre eljussanak az ágyig és rövid előjátékuknak véget vessenek. Úgy hajol el Konrádtól - egyelőre a felsőtestével, a csípője pont jó helyen van most ott, ahol -, hogy cseppet sem zavartatja magát a top hiánya miatt.
- Körbevezetsz a.. - lakásban? Haha, hát igen, az lenne az átlagosabb kérés, ezzel szemben a befejezés: - .. hálódban?
Egyik kezét elhúzza, de csak azért, hogy a szűk, fekete farmerének gombját kigombolja, majd jelentőségteljesen Konrádra pillant.

Nem jelenthető ki teljes bizonyossággal, hogy hideg számítás szerint választotta ki Diánát, aki majd úgy táncol, ahogy Konrád fütyül. Ettől függetlenül, ha az életed nagy részét emberek megfigyelésével töltöd, egy idő után rájössz, ki naiv, ki sebezhető, ki felhasználható. Hangozzék bármennyire ocsmányul, a lányon látta, hogy könnyen megszerezheti, s lám, most, ahogy karjaiban tartja és veszélyes táncra invitálja, nem ellenkezik. Bár izgalmi állapota már megvan ahhoz, hogy egy szexuális aktust lefolytassanak, a benne ébredező kéj ennél sokkal brutálisabb és ellentmondást nem tűrőbb érintésekre és mozdulatokra vágyik.
Teljes természetességgel uralja le, jelenleg csak határozottságot sugallva, azonban, ha Diána józan lenne, érezhetné, hogy ez jóval több puszta magabiztosságnál és hanyag eleganciánál. Ahogy a fenékre simulnak kezei, ahogy a hajat markolja, érezhetően erősebb, agresszívabb, mint a szórakozóhelyen volt, de még épp nem feltűnő annyira, hogy a lány egyáltalán észlelje, nemhogy meggondolja magát. A férfiasságához nyomódó csípő egy ösztönös morgást vált ki belőle, ez azonban se nem bosszús, se nem elégedett - kívülről a vágy jelének minősül. Azt ő mondja meg, hogy mikor mit tesznek. Hagyja, hogy a préda kicsit kiszakadjon a bűvköréből és feltegye azt a kérdést, amire egyértelmű a válasz.
Nem felel, csupán egy gyors mozdulattal nyúl be a térdhajlatok alá, hogy megroggyantva a végtagot felemelhesse a pihekönnyű testet és öles léptekkel, sürgetően vigye be a hálóba. Útközben az ajtót hanyag módon rúgja be lábával, hisz csukott szemmel is ismeri a járást. Talán kissé durván huppantja le Diánát az ágyra és teketóriázás nélkül magasodik fölé: ekkor tűnhet fel először az az állatias, vad ösztön, ami egészen eddig visszafogottan sugárzott Konrádból. Nem hagyja, hogy egyhamar tudatosuljon, lejjebb merészkedik és a hát alá nyúl, hogy kioldja a melltartót, majd nemes egyszerűséggel félretolja és ajkával a melleket kezdi kényeztetni. Ismételten finom ízlelgetés, gyengédség jellemzi tetteit, a benne dúló vihar szemébe érkezett. Most szélcsend van.

Máskor is voltak már vele.. türelmetlenebbek, ez talán még nem is kifejezetten új érzés Diánának, habár az érzékeit és éberségét valóban alaposan beszűkíti az alkohol. Nehezen tudna most összefüggésekben tapasztalni, az egyszerű jobb-vagy-nem-jobb megállapításon túl összehasonlítani élményeket. Amit viszont egyértelműen tapasztal, az az általa vágynak interpretált ösztönösség a férfi mozdulataiban, a testén kóborló kezek, ujjak, a szájára tapadó száj, Konrád kölnijének enyhe odőrje, amelybe még a kinti csípős ideg frissessége vegyül.
Minden lány álma, egy széles vállú, sportos, jóképű idegen, aki egyértelműen odáig van azért, hogy az övé legyen - jóvágású arc, egy saját, gyors felmérés alapján decens lakás, talán még jómódú is ezek szerint. Igazi sikertörténet, ki ne akarna felszedni és csókcsatába bonyolódni egy ilyen idegennel?
Konrád a térde alá nyúl, vigyorogva kapaszkodik meg a férfi nyakában, hogy könnyebben megtartsák, míg viszik, addig is fejét a másik nyakhajlatához dönti, lélegzetét a csupasz bőr veri vissza.
Egy egészen rövid, múló pillanatra, ahogy Konrád fölémászik és testével befedi az övét, míg a tekintetük találkozik egyszer valami rövid, nehezen megfogalmazható riadalom fut át rajta, de olyannyira múlékony és megfoghatatlan, hogy ideje sincs beazonosítani az érzést, csak a pulzusra ugrik meg, ám ahogy a férfi aztán gyengéden vetkőztetni kezdi, s módszeresen felderíti minden porcikáját, ez a váratlan diszkomfortérzet hamar eltűnik. Sőt, utólag izgalomnak éli meg, hogyan is rémülhetett volna meg, mikor ilyen figyelmes odaadással bánnak vele?
Háta ívbe feszül, mikor Konrád a melleinek szenteli a figyelmét, egyik kezével a férfi hajába túr, ujjbegyei a fejbőrét masszírozzák öntudatlanul is, másikkal a széles vállon kalandozik, körme hegyével gyengéd, rendezetlen vonalakat rajzolva.

Minden érintéssel egyre távolabb kerül a józan eszétől. Noha hosszú évek kemény tapasztalása és gyakorlata áll mögötte, az ösztönből jövő ingereket egy bizonyos pont után képtelen ketrecben tartani. Újra és újra erőszakkal kell fékeznie magát, ennek tudható be az az éles váltás is, mely a ragadozó tekintet és a gyengéd kényeztetés között húzódik.
A hajába túró ujjakat megérezve felelőtlen magabiztosság önti el bensőjét, hiszen nyert ügye van. Tudta ő, hogy kit kell kiszemelnie magának... Nem meglepő, hogy miután elaltatja a talán felsejlett gyanút, hamar ráun a kerekded domborulatokra, s ajkai lejjebb kalandoznak, végig a hason, a köldöknél egy apró kitérőt téve. Ő már mást csinálna, őt ez nem szórakoztatja, de szükséges rossz. Csak még egy kicsit.
Ujjai megragadják a nadrág szegélyét és lefelé invitálják a szűk anyagot, azonban külön figyelmet nem fordít a fehérneműre: mindent egyszerre kíván eltávolítani. Ennek következtében fel kell egyenesednie, hogy mindent, amit akar pillanatok alatt lehúzhasson a másikról, majd ingét is egy könnyed mozdulattal hajítja a lány ruháira. Megfontoltan ereszkedik vissza, hogy egy határozott mozdulattal szétnyissa a combokat és kérdés nélkül kezdje el kényeztetni Diánát. Még egy kis előjáték és minden akadály elhárul majd.

Tökéletes érzékkel altatták el a gyanakvását, Konrád és az alkoho és a gyengé érintések és a saját naivitása, az a jellegzetes "mi történhet" lüktetés suttog az agya hátsó szegletében. Minden a helyén van.. lesz, minden jó, az idegszálai, az érzékei elégedetten dorombolnak Konrád simogatása nyomán. Nem zihál még, de lélegzetvételei már egyre rendszertelenebbek. A másik várakozását a maga várakozásaival azonosítja, nincs más opció. Egyértelműnek hat, hogy csak ugyanarra gondolhatnak, hiszen Konrád azt csinálja, azt teszi, amire Dia gondol - mintha csak a fejébe látna.
Úgy mozdul bele mindenbe, ahogy a nagy könyvben megírtál, könnyedén húzni le róla minden darabot: amúgy sem fedtek belőle sokat, a felső szinte nevetséges egyszerűséggel kerül le. A félhomályban alkalma van végignézni a férfi testén is, és erősebbet dobban a szíve - de nem érzelmektől csordul túl, hanem az adrenalin hajtja a vérét, amely most őrült mód szalad vénáiban. Combja, vádlija megfeszül, ösztönösen nyújtja ki egyik lábát, még meg is támaszkodik vele Konrád oldalán, sarka egyáltalán nem fájdalmasan, de érezhetően a másik derekán állapodik meg, hogy valami támaszt találjon. Nem mindig vacakolnak esetében előjátékkal, ami néha kellemetlen és hervasztó tud lenni, ez most mindan, csak nem az. Egyszerre tolná felfelé a derekát és egyszerre feszítené ívbe a magát úgy, hogy medencéje az ágyba préselődjön, ez az ellentétes akarat édesen frusztrált nyögésben kulminálódik. Egyik kezével a tarkója alatti párna felső sarkát markolja másikkal a férfi hajánál játszadozik.. játszadozna, ha tudna ilyen precíziós mozdulatokra koncentrálni, valójában majdhogynem kapaszkodik belé.

Talán hagynia kéne teret Diánának, hogy kibontakozhasson, de őszintén szólva ez nem valami játék, amit űzni kíván. Az ő tempójában haladnak úgy, ahogy ő elképzeli. Miközben nyelve gondoskodón ostromolja a csiklót, egy könnyed mozdulattal csusszan jobb kezének ujja a lány hüvelyébe, hogy aztán pillanatokon belül inkább kettőre váltson. A kéj hullámai érezhetően söpörnek végig partnerén, ezt hallja a feltörő nyögésből és érzékeli a csinos alak rezdüléseiből. Minden bizonnyal nem is sejti, hogy Konrád épp erre a fesztelen odaadásra várt csak, a bizalomra, hogy az eridonos már ne sejtsen semmit. Ugyanis mielőtt még az orgazmusig juthatna, egyszerűen abbahagyja.
Eljött hát végre az ő ideje. A finom ujjak korábban már gondoskodtak övéről, így neki csak annyi dolga van, hogy megszabaduljon nadrágjától, ezzel feloldva a kettejük között húzódó utolsó határvonalat is. Meredező férfiassága impozáns látványt nyújthat, azonban az íriszeiben lassanként megjelenő sötétség inkább aggodalomra adhat okot.
Továbbra is szó nélkül cselekszik, türelmetlensége e pillanatban eszkalálódik végleg. Hagyja, hogy Diána megnézhesse magának, megfogalmazódjon benne minden, ami már késő ahhoz, hogy cselekedhessen. Merthogy Konrád előrehajolva megragadja a csípőt, hogy a lány testét magához húzza, s még egy utolsó pillanatig kivár. Szereti, ha tiltakoznak. Amennyiben viszont nem teszi, legyen hát, erőszakosan hatol be, teljes hímtagját a lányba mélyesztve.

Pont a legjobb résznél hagyja abba! Pedig már majdnem, már hátravetette a fejét, már gyűjtötte a hangját tudat alatt is, már elkezdett végigszaladni a jól ismert libabőr, az a bizsergés, már ott volt, majdnem ott volt..
És vége, semmi, elmarad az utolsó lépés, az utolsó méter, rávágják az ajtót az utolsó pillanatban. Féligmeddig magához térve, már-már rosszallóan néz fel Konrádra, és akkor szembesül csak azzal, hogy a férfi fölé magasodik. Ez eddig nem is lenne olyan rossz, végül is, érthető, nem? Nem a nyelvével és az ujjaival akarja a csúcsra juttatni, na nembaj. Vannak ilyenek, akiknek ez számít. Tekintete lejjebb vándorol, a merev férfiasság látványa, már csak a méret miatt is egyszerre szárítja ki az izgatottság végett a száját, egyszerre pedig fel is merül benne, hogy ezzel majd módszeresen kell majd megismerkednie.
Nos, igen, ebben a pillanatban még vannak benne naiv elképzelések.
Ezek a naiv elképzelések fulladnak végül eleinte meglepettségbe, ahogy Konrád megragadja, de jó ez még olyan vadulós játék, ezt szereti, ilyet játszott már máskor mással is, neki aztán nincs baja a kinky dolgokkal.. ? Még a saját gondolatai is kérdőjellel végződnek, mert mindezzel egyidőben valami kellemetlen és baljós érzés tölti el.
- Jó, azért azzal csak lass.. - nem sikít. Ahhoz túl hirtelen és túl kellemetlen a döfés, medencéjébe éles fájdalom nyillal, ahogy minden előjáték ellenére is ezzel a mérettel azonnal és finomkodás nélkül hatolnak belé. Nem sikít, csendben marad, mert.. a tüdejébe szorul a levegő rámarkol a takaróra és meglepett-elborzadt arccal eltátja a száját.. majd becsukja. Ezt a másik biztos nem így tervezte, csak pár másodperc kell, míg összeszedi magát és már kap levegőt, akkor aztán majd rászól, hogy mi a fészkes fene volt ez, nem szexelt még lánnyal?! Csak pár másodperc, míg már nem lát csillagokat a fájdalomtól.

Diána még mindig nem érti. Nem baj, hamarosan, ha magától nem tér jobb belátásra, Konrád majd tudatosítja, mi is zajlik kettejük között valójában. Ahogy teljesen elmélyed a lányban, annak pedig szava eláll, egy kéjes élvezet bizsereg végig gerincén. Azonnal megérzi partnere fájdalmát, mintha csak szaga lenne, ez pedig esetében csak olaj a tűzre. Imádja nézni, ahogy szenvednek, a fájdalmas nyögések, a könyörgések, a védekezési kísérletek... Ezek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a végén, amikor őt is eléri az élvezet, a másik megsemmisüljön.
A behatolás után azonban nem vár sokáig, mi több, néhány másodpercet hagy csak magának, hogy az eltorzult arcot megcsodálja, aztán rögtön mozogni is kezd. Mire is jó az előjáték? Pontosan erre. Ujjai szinte belemarnak a csípőbe, ahogy tartják, ő pedig egyre erőteljesebb lökéssel forrassza össze testüket újra meg újra. Hiszen mindketten ezt akarták, Dia egy pillanatig sem ellenkezett, mi több, szinte már felkínálta magát... Hogy lehetne ebben a szituációban szegény, szerencsétlen Konrád bűnös? Az aktusuk közös megegyezésen alapul, az persze más kérdés, hogy különböző elképzeléseik vannak az élvezetről, ez ugyanis nem erre a lapra tartozik.
Mikor beleun ebbe a pozícióba, egyszerűen Diána fölé hajol, s egyik keze a vékony nyakra siklik, míg a másikkal támaszkodik. A finom bőrbe szinte beleégnek az ujjnyomok, ahogy megragadja azt és a korábbi lökéseket megszakítás nélkül folytatja tovább. Látni akarja, ahogy szenved és küzd. Gyerünk Diána, ne okozz csalódást.

Azt hitte, hogy elég lesz néhány másodperc, meg volt győződve róla, hogy ez csak pillanatnyi kellemetlenség, nem több, tova fog szállni és utána szépen visszazökkenhet a jelenbe.
Csak hogy rá kell jönnie, hogy nincs mibe visszazökkenni.. ez a jelen. ez a fájdalom, ez a szúró érzés a medencében, ezek az összeránduló izmok, amik a sajátjai. A legrosszabb, hogy a teste minél jobban ellenáll, minél jobban görcsbe rándul, márpedig ez történik akarva-akaratlanul, annál fájdalmasabban szorul Konrád tagja köré. Minél kevésbé akarja, annál rosszabb, de nem tud felengedni, nem tudja élvezni és időt sem hagynak neki, hogy legalább lecsendesítse az elméjét. És Konrád kérlelhetetlenül megmozdul, nem kérdez és nem óvatoskodik.
Hogy lehet egyszerre tompa a fájdalom és olyan mégis, mintha tőrt döfnének belé? Sípoló hangot hall, de csak érzéki csalódás, az inger túl sokká és túl elviselhetetlenné válik, tobzódik és egyszerűen a "torkán akad". Megpróbál mondani valamit, de ezzel egy időben lök előre a férfi ismét és csak egy elcsukló, nyüszítésre hasonlító, gyengécske, vékony hang szökik ki belőle.
Megpróbálja lefejteni Konrád ujjait a nyakáról az egyik kezével, másikkal már rég nem simogatja vagy becézi a mellkasát, helyette próbálná eltolni, de a magasságkülönbség, az erőfölény, a súly, ami az ágyba préseli túlságosan nagynak és leküzdhetetlennek bizonyul. A másik test mozdíthatatlan falként borul fölé, mintha egy ráomló épület törmeléke préselné össze. Klausztrofób érzés. Hogy érezheti magát egy ekkora szobában mégis úgy, mintha egy apró dobozba zsúfolnák be?
Megpróbálja még egyszer eltolni, a következő lökés mélyebbre sikerül, mint az előzőek, egész testében összerándul, szemében könny gyűlik, remegő, ködös hártyarétegként ül meg a tekintetén, mielőtt kövér cseppé formálódna és legördülne az arcának kerekded ívén.
Az egyik lábát megemelve igyekszik lerúgni magáról Konrádot, a fejében jó ötletnek tűnt, elképzelte a mozdulatot, de a valóságban pusztán azt éri el, hogy új szögben éri az előre mozduló csípő. Hirtelen éri, felkészületlenül, olyannyira elemien, hogy valahonnan bentről, a tüdejéből, a torkából erőszakkal préseli ki a már régóta benne bújkáló fájdalmas kiáltást. Lehetne okos, használhatna mágiát, megvédhetné magát.. lehetne.
Képtelen bármire is koncentrálni. A racionális gondolatok előtt egy olyan áthatolhatatlan, obszidiánfekete, tömör fal áll, amelynek Konrád alakja van, amely magas, amely újra és újra felnyársalja, lélegzetvétel lélegzetvételt követve, szünet nélkül. Nem marad más, mint az elemi ösztönök: rúgni, a kezével tolni, húzni, feszegetni Konrád ujjait, talán még sikerül megemelni magát, a felsőtestét valamennyire, de rögtön visszatolják. Egy ponton nekiveselkedik még annak is, hogy Konrád kezébe harapjon, de az ő mozdulatai túl koordinálatlanok, túl darabosak, a fehér gyöngyházfogsor a levegőt harapva koccan össze. Végül, mikor már fizikailag is elfárad a küzdelembe, arcát oldalra fordítva a paplanba temeti. A frissen mosott, még enyhén mosószer és erdeifenyő fertőtlenítő illatú párna nyeli el felbuggyanó sírását és kiáltásait.

Milyen beteg elme lenne képes ennyire elmerülni más fájdalmában? Mégis, sötét tekintetében kéj és élvezet rejlik, mely örvényként szippantja magába. Érzi, ahogy Diána egész teste megfeszül, férfiasságát pedig szinte szétfeszíti. Elégedetten mordul egyet, mint aki erre vágyott egész este, mi több, már napok óta éhezik. Minden lökéssel egyre beljebb és egyre mélyebbre hatol, a nyakra fonódó ujjai pedig minduntalan rászorítanak a sérülékeny bőrfelületre. Nem zavarja, hogy a lány megpróbálja lelökni magáról, hiszen egyelőre túlságosan erős az őt gúzsba kötő szenvedés, nem képes arra, hogy egy könnyed mozdulattal megszabaduljon a férfi súlyos, kemény testétől. Konrád kérlelhetetlen mozdítja csípőjét újra és újra, s a legördülő könnycsepp láttán halvány mosoly játszik arcán.
A rúgási kísérlet csak segít neki. Bár nem tűnik lehetségesnek, mégis sikerül közelebb férkőznie a kívánatos testhez, s ez arra ösztönzi, hogy még erősebbet, még erőszakosabbat lökjön rajta. Állati ösztön ez benne: nem pusztán a szex az, ami ilyen felajzott állapotba juttatja, élvezi, ahogy a préda vergődik alatta. Mint a sebzett, földön heverő szarvas, mely minden apró idegszálával azért küzd, hogy életben maradjon. A kétségbeesés, a haláltól való rettegés, a szüntelenül pulzáló adrenalin a vérében... Igen, ezt érzékeli, ez sugárzik a vékony alakból, Diána egész lényéből: a menekülés. Szabadulni akar, ez azonban, a rettegés szaga, csak még vérszomjasabbá teszi a szörnyet.
A kiáltás szinte már zene füleinek. Itt nem hallhatja őket senki, átadhatja magát ennek a bűnös, sötét élvezetnek, melyet a lány megerőszakolása jelent neki. Eszében sincs megállítani a kapálózást, a folyamatos mocorgást. Hagyja, hogy vergődjön, akár egy partra vetett hal. Körmei felsértik bőrét, az egyik rúgás pedig, ha csak érintőlegesen is, de eltalálja oldalát, ez viszont csak olaj az amúgy is lángoló tűzre. Amikor a lány ismét lendíti karját, a kezével, mellyel eddig az ágyneműn támaszkodott, egyszerűen elkapja és kegyetlen erővel szorít rá a csuklóra. Nem kérdéses, hogy a hajnal első sugarai látni engedik majd az ujjak nyomán megjelenő színes foltokat, melyek beleégnek a puha felületbe. Nem finomkodik, azok az idők elmúltak akkor, mikor a vad megadta magát. Azzal pedig, hogy egy idő után Diána már nem küzd tovább, csak felbőszíti. Hirtelen szűnik meg a nyakát szorító hatás, ahogyan csuklója is szabaddá válik. Mire megszokhatná ezt a gondolatot, Konrád türelmetlenül ragadja meg az egyik felkart és ugyanazon oldali lábat, hogy az oldalán görgetve hasra fektesse a lányt. Nem tart sokáig, míg elválnak egymástól, mert mire ráeszmél, hogy szabad, addigra a zöld hajba markol az erős kéz, elmélyed benne, hímtagja pedig ugyanígy tesz. Ahogy tövig belé hatol, úgy ragadja meg a tincseket, melyek valószínűleg sikítva engedelmeskednek annak a húzóerőnek, amit kifejt. Szinte már felfeszíti a lány fejét: semmiképp sem szeretné, ha a segélykiáltásai elhalnának.