A lány nagyon jól teszi, hogy gondolkodás nélkül folytatja a megkezdett eseményeket. Engedelmesen fogadja a csókot, az érintéseket, még arra is van ideje, hogy elmosolyodjon. Tégy csak így Diána. Egyelőre hagyja, hogy prédája a maga tempójában induljon felfedezőútra felsőtestén, precízen, gondoskodással gombolja ki az inget és tapintsa végig a feszülő hasizmot. Noha Konrád alapvetően nem nevezhető robusztus alkatnak, kétségkívül látszik rajta, hogy alkalomadtán eljár edzeni és nem kevés erőt rejtegetnek az elegáns szövet alatt bújtatott karok.
Az éhes oroszlán csak akkor ébred fel igazán, mikor a kíváncsi ujjak a nadrághoz érnek. Nem áll szándékában megállítani a mozdulatsort, mi több, ez az a pillanat, amikor sürgető határozottsággal ragadja meg Diána felsőjének alját, hogy lehúzza róla. Erre az időintervallumra elereszti ajkait, de csakis erre, utána hevesen, minden várakozást mellékelve veszi birtokba azokat, ez a szókapcsolat pedig nem is írhatná le jobban a jelenlegi történéseket: birtokba veszi.
Míg egyik keze a fenékre siklik és erőnek erejével tartózkodik attól, hogy durván markoljon rá, addig jobbja szinte önkéntelenül túr bele a zöld tincsekbe. Könnyedén markol rájuk, mintha természetes volna, talán picit erőteljesebben, miközben forrón indul felfedezni az állat és a nyakat. Ez még nem elég, még korántsem elég, de nem akar nagyobb balhét a szükségesnél, már csak addig kell várnia, míg az ágyig jutnak. Nincs az olyan messze, csupán pár lépés és egy nyitott ajtó választja el tőle. Ellenállni kár is lenne, de a belső démont a hidegvér türelemre inti. Csak egy kicsit még.

Nem jelenthető ki teljes bizonyossággal, hogy hideg számítás szerint választotta ki Diánát, aki majd úgy táncol, ahogy Konrád fütyül. Ettől függetlenül, ha az életed nagy részét emberek megfigyelésével töltöd, egy idő után rájössz, ki naiv, ki sebezhető, ki felhasználható. Hangozzék bármennyire ocsmányul, a lányon látta, hogy könnyen megszerezheti, s lám, most, ahogy karjaiban tartja és veszélyes táncra invitálja, nem ellenkezik. Bár izgalmi állapota már megvan ahhoz, hogy egy szexuális aktust lefolytassanak, a benne ébredező kéj ennél sokkal brutálisabb és ellentmondást nem tűrőbb érintésekre és mozdulatokra vágyik.
Teljes természetességgel uralja le, jelenleg csak határozottságot sugallva, azonban, ha Diána józan lenne, érezhetné, hogy ez jóval több puszta magabiztosságnál és hanyag eleganciánál. Ahogy a fenékre simulnak kezei, ahogy a hajat markolja, érezhetően erősebb, agresszívabb, mint a szórakozóhelyen volt, de még épp nem feltűnő annyira, hogy a lány egyáltalán észlelje, nemhogy meggondolja magát. A férfiasságához nyomódó csípő egy ösztönös morgást vált ki belőle, ez azonban se nem bosszús, se nem elégedett - kívülről a vágy jelének minősül. Azt ő mondja meg, hogy mikor mit tesznek. Hagyja, hogy a préda kicsit kiszakadjon a bűvköréből és feltegye azt a kérdést, amire egyértelmű a válasz.
Nem felel, csupán egy gyors mozdulattal nyúl be a térdhajlatok alá, hogy megroggyantva a végtagot felemelhesse a pihekönnyű testet és öles léptekkel, sürgetően vigye be a hálóba. Útközben az ajtót hanyag módon rúgja be lábával, hisz csukott szemmel is ismeri a járást. Talán kissé durván huppantja le Diánát az ágyra és teketóriázás nélkül magasodik fölé: ekkor tűnhet fel először az az állatias, vad ösztön, ami egészen eddig visszafogottan sugárzott Konrádból. Nem hagyja, hogy egyhamar tudatosuljon, lejjebb merészkedik és a hát alá nyúl, hogy kioldja a melltartót, majd nemes egyszerűséggel félretolja és ajkával a melleket kezdi kényeztetni. Ismételten finom ízlelgetés, gyengédség jellemzi tetteit, a benne dúló vihar szemébe érkezett. Most szélcsend van.

Minden érintéssel egyre távolabb kerül a józan eszétől. Noha hosszú évek kemény tapasztalása és gyakorlata áll mögötte, az ösztönből jövő ingereket egy bizonyos pont után képtelen ketrecben tartani. Újra és újra erőszakkal kell fékeznie magát, ennek tudható be az az éles váltás is, mely a ragadozó tekintet és a gyengéd kényeztetés között húzódik.
A hajába túró ujjakat megérezve felelőtlen magabiztosság önti el bensőjét, hiszen nyert ügye van. Tudta ő, hogy kit kell kiszemelnie magának... Nem meglepő, hogy miután elaltatja a talán felsejlett gyanút, hamar ráun a kerekded domborulatokra, s ajkai lejjebb kalandoznak, végig a hason, a köldöknél egy apró kitérőt téve. Ő már mást csinálna, őt ez nem szórakoztatja, de szükséges rossz. Csak még egy kicsit.
Ujjai megragadják a nadrág szegélyét és lefelé invitálják a szűk anyagot, azonban külön figyelmet nem fordít a fehérneműre: mindent egyszerre kíván eltávolítani. Ennek következtében fel kell egyenesednie, hogy mindent, amit akar pillanatok alatt lehúzhasson a másikról, majd ingét is egy könnyed mozdulattal hajítja a lány ruháira. Megfontoltan ereszkedik vissza, hogy egy határozott mozdulattal szétnyissa a combokat és kérdés nélkül kezdje el kényeztetni Diánát. Még egy kis előjáték és minden akadály elhárul majd.

Talán hagynia kéne teret Diánának, hogy kibontakozhasson, de őszintén szólva ez nem valami játék, amit űzni kíván. Az ő tempójában haladnak úgy, ahogy ő elképzeli. Miközben nyelve gondoskodón ostromolja a csiklót, egy könnyed mozdulattal csusszan jobb kezének ujja a lány hüvelyébe, hogy aztán pillanatokon belül inkább kettőre váltson. A kéj hullámai érezhetően söpörnek végig partnerén, ezt hallja a feltörő nyögésből és érzékeli a csinos alak rezdüléseiből. Minden bizonnyal nem is sejti, hogy Konrád épp erre a fesztelen odaadásra várt csak, a bizalomra, hogy az eridonos már ne sejtsen semmit. Ugyanis mielőtt még az orgazmusig juthatna, egyszerűen abbahagyja.
Eljött hát végre az ő ideje. A finom ujjak korábban már gondoskodtak övéről, így neki csak annyi dolga van, hogy megszabaduljon nadrágjától, ezzel feloldva a kettejük között húzódó utolsó határvonalat is. Meredező férfiassága impozáns látványt nyújthat, azonban az íriszeiben lassanként megjelenő sötétség inkább aggodalomra adhat okot.
Továbbra is szó nélkül cselekszik, türelmetlensége e pillanatban eszkalálódik végleg. Hagyja, hogy Diána megnézhesse magának, megfogalmazódjon benne minden, ami már késő ahhoz, hogy cselekedhessen. Merthogy Konrád előrehajolva megragadja a csípőt, hogy a lány testét magához húzza, s még egy utolsó pillanatig kivár. Szereti, ha tiltakoznak. Amennyiben viszont nem teszi, legyen hát, erőszakosan hatol be, teljes hímtagját a lányba mélyesztve.

Diána még mindig nem érti. Nem baj, hamarosan, ha magától nem tér jobb belátásra, Konrád majd tudatosítja, mi is zajlik kettejük között valójában. Ahogy teljesen elmélyed a lányban, annak pedig szava eláll, egy kéjes élvezet bizsereg végig gerincén. Azonnal megérzi partnere fájdalmát, mintha csak szaga lenne, ez pedig esetében csak olaj a tűzre. Imádja nézni, ahogy szenvednek, a fájdalmas nyögések, a könyörgések, a védekezési kísérletek... Ezek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a végén, amikor őt is eléri az élvezet, a másik megsemmisüljön.
A behatolás után azonban nem vár sokáig, mi több, néhány másodpercet hagy csak magának, hogy az eltorzult arcot megcsodálja, aztán rögtön mozogni is kezd. Mire is jó az előjáték? Pontosan erre. Ujjai szinte belemarnak a csípőbe, ahogy tartják, ő pedig egyre erőteljesebb lökéssel forrassza össze testüket újra meg újra. Hiszen mindketten ezt akarták, Dia egy pillanatig sem ellenkezett, mi több, szinte már felkínálta magát... Hogy lehetne ebben a szituációban szegény, szerencsétlen Konrád bűnös? Az aktusuk közös megegyezésen alapul, az persze más kérdés, hogy különböző elképzeléseik vannak az élvezetről, ez ugyanis nem erre a lapra tartozik.
Mikor beleun ebbe a pozícióba, egyszerűen Diána fölé hajol, s egyik keze a vékony nyakra siklik, míg a másikkal támaszkodik. A finom bőrbe szinte beleégnek az ujjnyomok, ahogy megragadja azt és a korábbi lökéseket megszakítás nélkül folytatja tovább. Látni akarja, ahogy szenved és küzd. Gyerünk Diána, ne okozz csalódást.

Milyen beteg elme lenne képes ennyire elmerülni más fájdalmában? Mégis, sötét tekintetében kéj és élvezet rejlik, mely örvényként szippantja magába. Érzi, ahogy Diána egész teste megfeszül, férfiasságát pedig szinte szétfeszíti. Elégedetten mordul egyet, mint aki erre vágyott egész este, mi több, már napok óta éhezik. Minden lökéssel egyre beljebb és egyre mélyebbre hatol, a nyakra fonódó ujjai pedig minduntalan rászorítanak a sérülékeny bőrfelületre. Nem zavarja, hogy a lány megpróbálja lelökni magáról, hiszen egyelőre túlságosan erős az őt gúzsba kötő szenvedés, nem képes arra, hogy egy könnyed mozdulattal megszabaduljon a férfi súlyos, kemény testétől. Konrád kérlelhetetlen mozdítja csípőjét újra és újra, s a legördülő könnycsepp láttán halvány mosoly játszik arcán.
A rúgási kísérlet csak segít neki. Bár nem tűnik lehetségesnek, mégis sikerül közelebb férkőznie a kívánatos testhez, s ez arra ösztönzi, hogy még erősebbet, még erőszakosabbat lökjön rajta. Állati ösztön ez benne: nem pusztán a szex az, ami ilyen felajzott állapotba juttatja, élvezi, ahogy a préda vergődik alatta. Mint a sebzett, földön heverő szarvas, mely minden apró idegszálával azért küzd, hogy életben maradjon. A kétségbeesés, a haláltól való rettegés, a szüntelenül pulzáló adrenalin a vérében... Igen, ezt érzékeli, ez sugárzik a vékony alakból, Diána egész lényéből: a menekülés. Szabadulni akar, ez azonban, a rettegés szaga, csak még vérszomjasabbá teszi a szörnyet.
A kiáltás szinte már zene füleinek. Itt nem hallhatja őket senki, átadhatja magát ennek a bűnös, sötét élvezetnek, melyet a lány megerőszakolása jelent neki. Eszében sincs megállítani a kapálózást, a folyamatos mocorgást. Hagyja, hogy vergődjön, akár egy partra vetett hal. Körmei felsértik bőrét, az egyik rúgás pedig, ha csak érintőlegesen is, de eltalálja oldalát, ez viszont csak olaj az amúgy is lángoló tűzre. Amikor a lány ismét lendíti karját, a kezével, mellyel eddig az ágyneműn támaszkodott, egyszerűen elkapja és kegyetlen erővel szorít rá a csuklóra. Nem kérdéses, hogy a hajnal első sugarai látni engedik majd az ujjak nyomán megjelenő színes foltokat, melyek beleégnek a puha felületbe. Nem finomkodik, azok az idők elmúltak akkor, mikor a vad megadta magát. Azzal pedig, hogy egy idő után Diána már nem küzd tovább, csak felbőszíti. Hirtelen szűnik meg a nyakát szorító hatás, ahogyan csuklója is szabaddá válik. Mire megszokhatná ezt a gondolatot, Konrád türelmetlenül ragadja meg az egyik felkart és ugyanazon oldali lábat, hogy az oldalán görgetve hasra fektesse a lányt. Nem tart sokáig, míg elválnak egymástól, mert mire ráeszmél, hogy szabad, addigra a zöld hajba markol az erős kéz, elmélyed benne, hímtagja pedig ugyanígy tesz. Ahogy tövig belé hatol, úgy ragadja meg a tincseket, melyek valószínűleg sikítva engedelmeskednek annak a húzóerőnek, amit kifejt. Szinte már felfeszíti a lány fejét: semmiképp sem szeretné, ha a segélykiáltásai elhalnának.