[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655799#post655799][b]Révay Franciska Veszna - 2017.01.17. 18:54[/b][/url]

A ma estét a tanulásnak szántam, ezért természetesen tökéletesen ráérek. Tomi bácsi még akkor szólt, hogy segítenem kellene, amikor suliban voltam, így a bevásárlás Ashre maradt, amiből az lett, hogy van itthon egy csomó chips. Ash... Ash... Ash... hozhattál volna csokit is. Elmentem a srácokért, majd hazahozta őket, és most a nappali közepén az asztal helyett egy jó nagy sátor van összeeszkábálva, amit kedves barátommal csináltunk, benne a ház összes párnája és takarója. A fényfűzérek karácsony óta fent vannak, nem nagyon van kedvem levenni őket, mert olyan szépek, így most ebben a hangulatban gyártom a konyhában a kakaót. Apa még sehol, nem is tudom, hogy van - e fogalma róla, hogy mi várja itthon.
- Aaaaash!
Kiáltok a fiú után, aki fogalmam sincs, hogy éppen hova menekült, de most nagy szükségem van rá.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655806#post655806][b]Révay Franciska Veszna - 2017.01.17. 19:00[/b][/url]

- Mond kedvesem, merre jártál?
Muszáj nevetnem, hiszen olyan viccesen néz ki az összeborzolt hajával, meg a gyűrött pólójával. Borotválkozhatna gyakrabban, de ki vagyok én, hogy ezt megjegyezzem neki.
- Pont ezért kellettél. Meg kellene kóstolni, hogy jó - e. Nekem nem, mert én gigantikus cukorhegyet szoktam kakaóval ízesíteni, de a feltételezéseim szerint te épelméjűbb vagy.
Igen, ez most egy dicséret volt, úgyhogy egy kisebb adagot ki is mertem neki egy pohárba, és felé nyújtottam.
- Ha belehalsz, ugye visszakapom a Valpurgis lányai gigaposzteremet, amit a nyolcadik szülinapomon elvettél?
Jó, attól nem kell félnie, hogy belehal, mert a konyhában otthon vagyok. Éppen, hogy csak átnyújtom neki, megszólal a csengő. Mivel Tomi bácsi kábé mélyebben el van ásva, mint Mr. Kócosság, ezért úgy vélem, hogy a ház asszonyaként az én dolgom kinyitni az ajtót.
- Óóó, jó estét!
Először a nőt, majd a dobozokat, majd megint a nőt nézem. Nem semmi adag.
- Ön a mi megmentőnk, ha jól tippelek, Franciska vagyok.
Nyújtom a kezem a nő felé, majd félrelépek, hogy be tudjon sétálni.
- A kajafelelősünk úgyis csak chipseket hozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655808#post655808][b]Révay Franciska Veszna - 2017.01.17. 19:02[/b][/url]

- Igaz.
Tényleg, ott volt délután is, csak akkor én annyira el voltam foglalva a gyerkőcökkel, hogy csak futólag pillantottam rá.
- Rendben, köszönöm.
Biccentettem a tegeződésre. Tényleg nem tartom öregnek, de arra tanítottak, hogy az új ismeretségek során mindig legyek maximálisan udvarias, hát én kérem szépen az vagyok.
- Nem zavar, szívesen látjuk önt, illetve szívesen látunk téged is.
Persze azt nem tudom, hogy van - e valami más dolga, de ha nincs, akkor tényleg egész nyugtan maradhat, hiszen a srácok még óráig nem fognak elfáradni, irigylem az energiájukat, és fogalmam sincs, hogy hova tűnt az enyém.
- Ide a pultra.
Mutatom, egy kicsit pofátlanul beállva Ash elé, és a popómmal kicsit hátrébb lökve őt, jelezve, hogy bármilyen finom illatokat is érez, nem illik belenyalakodnia. Viszont azt mégsem tehetem, hogy csak úgy álljon itt szerencsétlenül, egy fél pohár kakaóval a kezében:
- Ő itt a barátom, Ash.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655812#post655812][b]Révay Franciska Veszna - 2017.01.17. 19:14[/b][/url]

- Huh valóban sok minden, de maradj tényleg. Ahol ennyien vagyunk, még egy ember elfér.
Én szívesen látom, ahogy láttam Thomas bácsi is szívesen beszélhetett vele, biztos jól ismerik egymást, ráadásul ennyi kaját ide hozott, ugyan ezek után mégis hogyan küldhetném el?
- Legalább vacsorázz velünk. Amikor ide költöztünk, volt ott egy hatalmas asztal, ami annyira tetszett, hogy inkább felújítattam, szóval most vagy húsz embernek van helye ott.
Ez mondjuk nem is rossz ilyenkor, ám amikor az ember egyedül van itthon, akkor nagyon nagyonak tűnik, nagyobbnak, mint amilyen igazándiból.
- Nos, láttsuk csak, a te példányod nagy valószínűség szerint a kastély egyik szegletében mesél, az enyém meg még csak haza sem ért. Hm, szerintem nem is tudja, hogy mi történik itt.
Ez viszont ad egy kis aggodalomra okot, mert így bizony át kell gondolnom, hogy ma milyen szerelésben állíthat haza, nem szeretnék ébren lenni nyolc riadt kiskölyökkel.
- Ash, megterítünk! Nessa, kérlek, foglalj helyet.
Az előbbi parancsoló, de kedves, míg az utóbbi tényleg kedves hanggal párosuló mondat.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655824#post655824][b]Révay Franciska Veszna - 2017.01.17. 19:47[/b][/url]

- Maga nagyon bátor fiatalember, Mr. Evetrett, ha jól helyezkedik, még sokra viheti.
Jegyzem meg komoly hangon, miközben már neki is áll a terítésnek. Ügyes fiú, jár a keksz, ugyebár. Én közben intézem az evőeszközöket, melyek szépen lassan a tálak után suhannak.
- Valóban, hiszen rengeteg ételt hozott, a chips és a kakaó nem éppen tápláló, inkább csak gerjesztik az ízlelőbimbókat.
Újabb tálak röppennek ki, ezúttal kecsesen a pultra helyezkednek, bennük lesz majd az étel feltálalva.
- Szerencsés dolog a mágia, komolyan. Volt időszak, hogy muglik között éltünk, ott eleget terítettem és mosogattam egy életre. Néha egész hadsereg után.
Valóban minden szépen halad, én pedig - rám jellemző közeledési tempóval - megfogom Nessa és Ash kacsóját, és amikor már a hangulathoz elengedhetetlen gyertyák is égnek, megérkezünk mi is az asztalhoz. Itt elengedem a kezüket, majd elkiáltom magam:
- VACSORAAA!
Mintha valami hatalmas lárma törne ki a pillanatnyi beálló csend után, úgy robban ki a szóra a sok kis kölyök a rögtönzött kastélyból, és lepi el hirtelen az asztal körüli részt egymással versengve a helyekért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655847#post655847][b]Révay Franciska Veszna - 2017.01.17. 20:48[/b][/url]

Ash megjegyzésére, hogy már előre sajnálja a jövendőbeli férjem összehúztam egy kicsit a szemem, és kinyújtottam a nyelvem.
- Ha megsüketül legalább nem hallja meg merre megy a szeretőm.
Nem, ez egy nagyon béna visszavágás volt, de valamit muszáj volt mondanom, mert az nem létezik, hogy az övé legyen az utolsó szó, egyszerűen nem. Éppan mondanék még valamit neki, mert eszembe jutott egy frappáns visszavágás, amikor belibben jóatyám, és Merlinnek hála, ma egészen vállalhatóan néz ki. Aztán, és ettől lesokkolódok, elsétál mellettem, és nem nekem, a lányának ad puszit, akit nem csak, hogy joga, de kötelessége lenne homlokon csókolni, hanem Thomas bácsinak, akit még becéz is.
- Megkattant.
Tátogom Ashnek, mert tényleg nem tudom, hogy ez most mi. Mármint az egy dolog, hogy én azt mondtam neki egyszer régen, hogy shippelem a szüleinket, de az csak arra vonatkozott, hogy imádom, hogy mennyire ott vannak egymásnak, nem annyira, hogy "Életkézze". Gyanúsan összehúzom a szemem, de mielőtt cinkostársammal újabb szót válthatnék, lelép. Óóó Ash Everett, egy nap még meghalsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655860#post655860][b]Révay Franciska Veszna - 2017.01.17. 21:35[/b][/url]

- Atyám.
Szólok figyelmeztetően a ház urára, mert bár most ért haza, azért van itt egy rakat gyerek is, nem biztos, hogy azt kell majd visszamondaniuk az iskolába, hogy egy bácsi körbepuszilta az igazgató bácsit. Főleg mivel a gyerekek fantáziája eléggé elrugaszkodott tud lenni.
- Vacsorázzunk.
Csapom össze a tenyeremet, és elsétálok a fürdőszoba felé, hogy megnézzem, hol vannak már a lurkók. Felveszek egy törülközőt, hogy segítsek Ashnek, aki a szappanozási feladatkat látja el, míg egy csomó gyerek szaladgál vizes manccsal.
- Harminc év múlva, ha akkor is barátok leszünk még, nekünk is ennyi gyerekünk lesz egy rakáson.
Egy gyerek, két gyerek, öt gyerek... amikor a nyolcadik keze is megtörlődik, behajtom az ajtót, és közelebb lépve a száraz felével odanyújtom Ashnek, míg én magam is kezet mosok.
- Ugye nem csak nekem volt furcsa, amit apám tett? Szerinted besokkallt? Mármint már a múltkor is. Szabadságot vett ki, aztán hirtelen elment dolgozni, de a kettő között csak ténfergett. Nem értem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655879#post655879][b]Révay Franciska Veszna - 2017.01.17. 22:03[/b][/url]

Kapásból csúnyán nézek Ashre, amikor megjegyzi, hogy apunak mennyi nőügye volt, nem olyan sok az a szám, csak éppen... rengeteg. Hm, nincs kizárva, csak amíg nem gondol bele az ember, addig nem olyan vészes a helyzet.
- Egyik se maradt meg.
Ez a mondat inkább önmegnyugtatás, semmint a jelen helyzetbe illő válasz. Nem bírom a nőket, akik körültte legyeskednek, most is csak másodszorra kaptam én puszit, ami elég felháborító, akkor is, ha történetesen egy férfi előzött meg. Apás vagy? Óóóó nem kifejezés. Visszavegyem a törülközőt, megtörlöm a kezem, majd szépen visszaakasztom a helyére.
- Legfurább esetben szerető mostohatestvérek leszünk.
Rebegtettem meg a pilláimat bájosan. Mielőtt kimennénk, tettem egy lépést felé, zavarbaejtően közel kerülve hozzá, ám nem tettem semmi egyebet, csak elmosolyodtam és elléptem, hogy aztán kinyissam az ajtót, és visszasétáljak az ebédlőbe, ahol már mindenbizonnyal a legtöbb tányérra étel került.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655891#post655891][b]Révay Franciska Veszna - 2017.01.17. 22:44[/b][/url]

Végig az arcát figyelem, ahogy kihúzza nekem a széket, lopva végigsimítok a karján. Nem voltam vele valami kedves bent, így most valamivel úgy érzem, hogy kompenzálnom kell, ha nem is sok, de ennyit adhatok.
- A kérdésedre a válasz, nem. Köszönöm.
Pillantok a székre, mielőtt helyet foglalok. Néha úgy érzem, hogy Ash jobban ismeri apámat, mint én magam. A gyerekek lelkesen nézik, ahogy mindenki tányérjába beleröppen az étel, és bármennyire éhesek, udvariasan megvárják, hogy mindenki helyet foglaljon. Apára pillantok, próbálom kivenni, hogy mire gondol, és utálom, amikor színészkedik, vagy amikor szerepet játszik, mert néha úgy összemosódik a határ a kettő között, hogy nagyon kell koncentrálnom.
- Az egyik szobát gardróbbá alakítottuk, a hétköznapi ruhái a színházakban vannak szétszórtan, míg a jelmezek itthon.
Nézem, ahogy elsétál, majd amikor már tisztes hallótávolságon kívül van, közelebb hajolok a jobbomon ülő nőhöz.
- Nem biztos, hogy jelenleg teljesen önmaga, előfordulhat, hogy bunkónak tűnik, de ez egy védekező reflex nála, a gyerekek előtt szokott viselkedni, de mostanában hullámzik.
Igyekszem úgy beszélni, hogy más ne hallja, viszont mivel nagyon szimpatikus a nő, úgy érzem, joga van tudni, hogy nem miatta van, ha apám bármi hülyeséget csinál. Csak magának köszönheti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655937#post655937][b]Révay Franciska Veszna - 2017.01.17. 23:55[/b][/url]

- Igen, isteni! Jó végre egy kicsit más főztját is enni.
Nálam ugyanaz a helyzet, mint az Everett családnál, vagy a sajátomat, vagy az övéket vagy a manókét eszem, ami egy idő után szintén egyhangú tud lenni, még akkor is, ha nagyon változatos és nagyon sokféle a kínálat. A fűszerezés mennyei, és én az a fajta ember vagyok, ami rengeteget eszik, így mindenből veszek, nem is kis adagot. Tudom, tudom, szegény jövendőbeli férjem, nem csak süket lesz, de ki fogom enni a vagyonából is. Szép dolog a Franci a háznál.
- Erre már van gyógyszer.
Jegyzem meg apámnak, egy gyilkos pillantás kíséretében. A mondat egy utalás, méghozzá az örök kedvenc mugli filmes listám egyikére a P.S. I Love You - ra, ahol Daniel kijelentésére Holly így reagál: "Van már bunkóság elleni bogyó?". A dolog pedig nagyon aktuális, mert hiába van el a gyerekekkel, annyit megtehetett volna, hogy legalább eszik két falatot. Művész... sóhajtok.
- Jó lenne, ha maradnál.
Bököm oda én is Ashnek, remélve, hogy nem rohan haza a tanulmányaihoz, és egy éjszakára le tudja őket cserélni, majd a mellettem ülő hölgyhöz fordulok.
- Az este elején kérdezted, hogy miért éltünk muglik között. Apa nem csak mágusszínházakban lép fel, így volt olyan időszak, amikor köztük laktunk. Érdekes volt, de nem rossz. Több kihívás volt benne, de sokkal önállóbbnak is érzem magam tőle, hiszen ott nem segíthetett a mágia, még kiskorú voltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655956#post655956][b]Révay Franciska Veszna - 2017.01.18. 00:37[/b][/url]

Egy halvány mosolyt villantok meg, de leginkább a spagettimnek. Ha Thomas bácsi nem is, én értem a célzást, de ő, nos ő nem egy könnyű eset, akkor se venné észre a dolgokat, ha fejbe vágná a tény. Ez aranyos, mégis néha a fejem tudnám fogni tőle.
- Örömmel, köszönöm a meghívást.
Azért annak örülök, hogy apám furcsa elkattanása ellenére én nem lettem feketelistás,  mert jó lenne, ha lennének a faluban is barátaim, akikkel össze tudok ülni, ha éppen szétunom a fejem, és Ash nincs mozdítható állapotban.
- Nagyon elhivatott. Olyakor hetekig nem látom. Eddig magántanulóként vele utaztam mindenhova, de a mesterképzést szeretném egy helyen elvégezni.
Mondjuk eredetileg úgy volt, hogy együtt maradunk egy helyen, de hát ez esélytelennek tűnt akkor is, amikor apa kijelentette, hogy mostantól így lesz. Aztán megvett egy hatalmas házat, kettőnknek. Akkor már tudtam, hogy az a fél százaléknyi remény is szertefoszlott. Ez a ház nem azt szolgálja, hogy mi ketten itt lakjunk. De ezzel már csak magamat bosszantom. Lassan az én tányérom is kiürül, viszont hálásan pillantok Ashre, amiért marad. Nem feltétlenül a gyerekek miatt kértem, és talán Thomas bácsi sem.
- Leszedem az asztalt.
Jelentem ki a beálló csendbe, mire a gyerekek megköszönik a vacsorát, és elszaladnak, hogy ők is hallhassák a mesét, én pedig inkább elkezdtek takarítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=658988#post658988][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.09. 17:34[/b][/url]

Ezt nem hiszem el! Nem, ez egyszerűen nem lehet igaz! Belenézek a tükörbe, elszörnyülködök, és tovább járkálok, kitaposva már lassan a padló azon részét. Nem hiszem el, hogy ez történt. Egy hete nagyon beteg vagyok, pontosabban nagyon beteg voltam, mert sikerült végre ma hajnalban annyira felkelnem, hogy el tudjak készíteni egy bájitalt, ami hatott, megittam reggel a rossz ízű löttyöt, ráküldtem két bögre mézes epresteát, majd visszafeküdtem, és koraeste, amikor felkeltem már megtörtént a borzalom. Ezt nem hiszem el! Hatodszorra szárítom meg a hajam, de nem változott semmit sem, olyan mint akkor, amikor felkeltem. Barna, sőt, szinte már fekete. Olyan mint anyámé, a nagynénéimé, az unkatestvéreimé, olyan, mintha ahhoz az ághoz tartoznék. Egyetlen eltéréssel tökéletesen úgy nézek ki, mint az anyám. A különbség a hajam jobb oldalán található, egy ősz csík, vagy négy tincsnyi vastagon.
Fogalmam sincs, hogy mi történt velem, de a hajamat se hajfesték, se főzet nem fogja be. Zavartan felkapok egy pulcsit, még az arcomba is húzom a kapucnit, és a hideggel dacolva kirobbanok a házból. Még jó, hogy apa nincs itthon, nem láthat így. A sírás kerülget, miközben átugrom a sövényt, és felveszek egy marék kavicsot. Szegény Buborék csak néz utánam, mint akinek a szíve szakad meg, hogy elmegyek. Bezzeg amikor meglátott, nyüszítve bebújt a fotel mögé. A kaviccsal megállok a kiválasztott ablak alatt, és elkezdem dobálni az ablakot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=658991#post658991][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.09. 18:09[/b][/url]

- Nathaniel! Engedj be!
Halkan suttogok, amitől a hangom, hát eléggé fura. Mint a szappanoperákban, amikor valakiről úgy beszélgetnek, hogy ő is ott van. Viszont tudom, hogy meghallanani meghallotta, de nem akarom az apját is felkelteni, bőven elég, ha Ash segít nekem.
- Siess!
Teszem még hozzá, és már lépek is a nagy üvegajtóhoz, mert érzem, hogy már minden porcikámon átsuhant a hideg legalább kétszer. Remélem, hogy nem gondolja úgy, hogy csak képzelődött, és lefárad kinyitni a nagy üvegajtót nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=658995#post658995][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.09. 18:27[/b][/url]

- Rájöttem, hogy nem tudok nélküled élni, szóval lennél kedves és feleségül vennél holnap? Már kértem időpontot.
Feleltem morcosan, de azért az ölelést viszonoztam. Szegény elég rosszul nézett ki, és a számonkérést betudtam annak, hogy fáradt. Viszont most sajnos az alvásigénye elé kellett helyeznem a saját problémáimat, mert aludni bármikor tud, én viszont nem kerülhetek addig apa szeme elé, amíg így nézek ki.
- Nem iszom semmit többé.
Kezdő alkoholimádók fogadalma, és ahogy ők is, úgy nyilván én is meg fogom tenni megint. Az ember amúgy se sokáig bírja ki ivás nélkül.
- Reggel főztem egy bájitalt, nátha ellen.
Kezdem a magyarázatot, majd, amíg háttal van, leveszem a kapucnim, és lopva megigazítom a hajam, mely jelen pillanatban hullámokban omlik a vállamra és a hátamra. A szememet a szőke hajam tompította, a kék viszont vakítóvá teszi, ami miatt még többen meg fognak bámulni.
- Nem tudom visszacsinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659001#post659001][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.09. 19:09[/b][/url]

- Igen, pont azt csináltam, mert én is szeretnék egy szép kis sírt kibérelni magamnak. Ez, a bájital eredménye.
Egy kicsit melegem van, lehet, hogy csak a láz előjele, mindenesetre muszáj megszabadulnom a pulcsimtól, így gyakorlatilag úgy nézek ki, mint egy nyarat hirdető lányka a csúf télben. Mert hát odaát is jó idő van, csak egy cropban meg rövidnaciban nyomultam egészen eddig. A cipőmet is lerúgom, mert nem tervezek mostanában hazamenni, de a földes - latyakos talppal mégsem indulok neki a háznak.
- Azt hiszem, mégis kérek inni. Csinálsz kakaót?
A hangom olyan, mint egy megbántott gyereké, a tekintetem kérlelő, miközben a popómat udvariasan elhelyezem a pulton.
- Úgy nézek ki, mint az anyám. Apa ki fog akadni. Gyűlölik egymást, azért festem szőkére a hajam, hogy ne hasonlítsak rá, hogy tompítson. Ez az ősz, ez meg fogalmam sincs, hogy mi. De valamit elszúrtam a bájitalban, mert semmi sem fogja be a hajam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659004#post659004][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.09. 19:42[/b][/url]

- Mi a baj vele?
Lepillantottam rá, és nem értettem, hogy mi nem tetszik neki. A magasított derekú nadrágom még a köldökömet is takarta, épp csak egy kicsit látszott ki a bőröm. Milyen fehér vagyok, észre se vettem.
- Én ilyenekben vagyok otthon.
Vontam meg a vállam végül, és egy kicsit azért megpróbáltam lejjebb húzni a pólómat.
- Nem tetszik? Nézd a zoknim.
A számat lebiggyesztve fordultam felé, majd a bal felemet egy kicsit megemelve fordítottam ki a lábaimat úgy, hogy el tudja olvasni a feliratot.
- Persze, hiszen ismersz.
Édességfüggő vagyok, muszáj éreznem a cukrot a számban.
- Ez nagyon az. De te olyan okos vagy, így arra jutottam, hogy te biztos tudsz segíteni. Komolyan, te vagy a legokosabb ember, akit ismerek, szóval segíts kérlek, mert ha nem, akkor be kell költöznöm hozzád, és el kell viselned, hogy így vagyok felöltözve. Mondjuk ezzel eddig senkinek se volt baja.
Szándékosan gyanús képet vágtam, még a szemöldököm is megemelkedett kissé.
- Ééérdekes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659014#post659014][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.09. 20:23[/b][/url]

- Egy hete nyomom az ágyat és jajgatok. Szóval nem is hiányoztam.
A második mondatot már a kakaóba fojtom félig, így csak rajta múlik, hogy meghallotta - e a megjegyzést. Persze, a kicsi női szívem reménytelenül romantikusan reménykedett, hogy igen, de hát attól még, ha igen is, nem vagyok én olyan önhitegető, hogy azt gondoljam, csak mert ezt mondom egy pillanat alatt rájön, hogy én vagyok neki az igazi, aztán fogja magát, és kitalálja, hogy éljünk boldogan, míg meg nem halunk. A kis bakira, hogy a szívem nem teljesen százas akkor jöttem rá, amikor a gyerekek nálunk aludtak, és ott feküdtünk nappaliban a pokrócsátorban Ash-sel. Akkor sem történt semmi, pedig egyszer úgy csináltam, mint aki elpilledt. Nehéz dolog ez az egyoldalú szerelem.
- Az, hogy igyekszel, nem elég Nathaniel. Megoldást kell találnunk erre a problémára. Nem akarok úgy kinézni, mint az anyám.
Nagyot kortyolok a kakaómból, a praclijaimat keresztbe vágom, egészen jól vagyok, most, hogy cukor is jutott a szervezetembe.
- Nem beszélgetünk a szerelmi életedről. Joggal hihetem, hogy titkolsz valamit. És mi mást titkolnál előlem?
Mondjuk ja, pont a szerelmi életedről beszélgessünk, szerintem is. Hát édes lányom, te egy ritka hülye példány vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659019#post659019][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.09. 21:08[/b][/url]

- Amikor a beosztás volt, te választottad az Eridont vagy megkérted a süveget, hogy oda tegyen?
Ez egy nagyon komoly kérdés, mert ismerve és ismeretlenül is azt mondanám rá, hogy "Nézd már, megszólalt a levitás". Oké, én is tanulok, amikor úgy vagyok vele, hogy nem értem, mit magyarázott a tanár, de inkább a tanórán magamba szívott tudásból táplálkozom. Eddig mindig könyvkukac voltam, és a könyvek felett görnyedtem, de amióta olyan életet élek, hogy nincs se egyéni tanrend, se magántanulóskodás, azóta szabályosan kinyíltam a világra és a rengeteg meg egy divat magazinra. Szerintem a tinédzser korom Cosmo - kvíz elvonását is bepótoltam már az utóbbi egy évben.
- Miért ne érdekelne? Te vagy a legjobb barátom.
Kiiszom a kakaóm maradékát, és kakaós szájjal, cicamosollyal odanyújtom Ash felé a bögrét.
- Kaphatok még egy kicsit?
Még a pilláimat is megrebegtetem, nem mintha ez olyan nagyon hatna rá, bár az a kijelentés, hogy érdekel - e, magában hordozza azt, hogy van. Ez pedig elég kiábrándító.
- Amúgy szerinted nagyon gázul nézek ki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659032#post659032][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.09. 21:45[/b][/url]

- Pedig inkább hinné az ember, hogy a kékek közé tartozol. Nekik is ilyen jellegzetes minta szokott lenni az arcukon.
Simítom meg előre hajolva a kissé még most is gyűrött rész ami a pofiján van. Persze szebb már, de még nem tűnt el teljesen. Viszont szép dolog, hogy tanul, ha gondolja, helyettem is beülhet megírni a vizsgákat.
- De, csak nyolc évesen biztos voltam benne, hogy belém vagy szerelmes, szóval annyira nem izgatott a dolog. De aztán felnőttünk. Most mondjuk elég nagy szívás lesz sokaknak a vizsgaidőszak első napja. Képzeld hányan lesznek szerelmi bájital hatása alatt. Zója persze a negyedéveseknek rögtön az első napra hirdetett vizsgát. Ez szemétség.
Sosem volt arról híres, hogy elnéző lenne, de mondjuk rögtön a vizsgaidőszakot azzal kezdeni, hogy a hormontúltengéses kamaszok adjanak számot arról, mit is tudnak, elég nagy gonoszság volt velük szemben.
- Hahaha... láttál volna egy napja. Ekkora piros orrom volt, szörcsögtem, kócos voltam, és hatalmas karikák voltak a szemeim alatt. Totálisan borzalmasan festettem.
Mondjuk a tekintete egy kicsit megrémisztett, így gyanakodva pillantottam rá.
- Mi a baj? Elszomorodtál. Megbántottalak?
Hajlamos vagyok rá, nem szándékosan, de ki szokott csúszni, így hát leugrottam a pultról, és mielőtt ellenkezhetne, gyorsan átöleltem.
- Sajnálom, nem akartam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659045#post659045][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.09. 22:09[/b][/url]

- Tudom, hogy így volt. Egy lány megérzi az ilyet. Főleg, amikor megdobálják halacska alakú krékerrel. Nagyon romantikus volt.
Imádtam magunkat nyolc évesen. Olyan kis ártatlanok voltunk és olyan könnyen ment minden. Nem kellettek szavak, csak tudtuk. Most viszont, eltelt több, mint tíz év, és állunk itt bénán, de egymást erősítve egy ölelésben. Én szeretem őt, ő szeret egy lányt, akit már most utálok, az élet szép. Apa és Ash közelébe sosem akartam másik nőt, és ez nagyon is önző gondolat.
- Az összes fiú félhet ilyenkor. Szerintem a lányok annyira nem, de a fiúk, belőlük ilyenkor a lányok előhozzák az állatot. Ne egyél semmit inkább, mert még a végén arra ébredsz, hogy a legunszimpatikusabb lány nem csak álmodott veled.
Jól esik az, hogy viszonozza, nem eresztem el, amíg ő nem akar eltávolodni, ha mégis megteszi, akkor viszont engedelmesen visszahúzódom.
- Fekete a hajam, Ash. Milyen szerelmi élet? Amúgy sincs, elég kényes vagyok, erre rá kellett jönnöm. A nyálgépeket kizártam, az izmozókat kizártam. Megvallom, nem is hittem, hogy mind a kettőből ilyen sok van az iskolában. Lehet, hogy olyan leszek, mint a nagynéném. Folyton elválok majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659057#post659057][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.09. 22:43[/b][/url]

- Nem lenne rossz megint nyolc évesnek lenni.
Akkor minden jobb volt. Apa sem volt ilyen szétszórt, Ashnek még élt az anyukája, így Thomas bácsi szemében sem ült meg a fakó szomorúság. Áldott gyermekkor, de hát egyszer fel kell nőni. Viszont még ebben is megtalálhatjuk a szépséget, csak nagyon akarnunk kell.
- Ez nem rossz gondolat. Egyszer muszáj lesz jóba lennetek, hiszen a sok ballépésem után muszáj lesz elvenned, mert félni fogsz, hogy ne tegyek kárt magamban.
Mondjuk ez a jövőkép amennyire viccesen hangzik, annyira esélyes is. Kicsit félek is tőle, hogy mindig elválok majd, mert valahogy egyik sem lesz az, akit keresek. Főleg azért, mert túl pontosak az elképzeléseim.
- Ez rád is igaz ám. Keress egy normális lányt, ne olyat, akinek hírneve van, inkább legyen láthatatlan, de hűséges és szeretettel teljes, semmint olyan, kit a fél suli ismer már tetőtől talpig, és egyszer csak kitalálja neked, hogy terhes. Te amilyen jó gyerek vagy, elvennéd feleségül, aztán megszületne a kis keverék fiatok, aki nem hogy rád nem de a saját édesanyjára sem hasonlít.
Nem szeretem az ilyen lányokat, akikben sem bűntudat, sem felelősségérzet nincs. Aztán eljátszák a tökéletes családanyát, akik igazából sosem lesznek, mert belül már kellőképp romlottak.
- És tényleg ne egyél vagy igyál semmit, amit előbb nem vizsgáltál meg. Aránytalanul sok a nő itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659065#post659065][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.09. 23:03[/b][/url]

- Tényleg a durva szóval kell jellemezned a tényt, hogy elvehetnél feleségül? Emlékszel, hogy érzelmileg túldramatizált állapotban vagyok a hajam miatt?
Persze annyira nem vészes a helyzet, mint az elején. Kaptam kakaót is, és nincs is jobb, mint összeölelkezve állni a kávéfőző mellett, ami végre úgy döntött, hogy meglódul, és lefőzi Sir Gyűröttpofi életmentőjét.
- Igenis létezik.
Jelentem ki határozottan, mert hiszem, hogy vannak ilyen lányok, sőt, magamat is ide sorolnám, de az elég egoista és talán túlságosan is ráutaló lenne, amiből egyenesen arányosan következik, hogy megromlik a kapcsolatunk, akaratlanul is. Én meg inkább élnék még száz évig mellette, mint a barátja, mint, hogy elveszítsem, csak mert szeretem őt, mint férfit. Mélyen a szemébe nézek, miközben kijelentem, hogy igenis létezik, és valahogy nem is tudom megszakítani a kapcsolatot. Ő sem engedi el a derekamat, és sem engedem el a tekintetét.
- Bánnád, ha az lennék?
Magamat is meglepem a kérdéssel, főleg azzal, hogy hangosan ki is mondom, mert eddig azt hittem, hogy a belső hangok nem igazán tudnak felszínre törni, hát tévedtem.
- Lefőtt a kávéd.
Jelentem ki inkább egy pillanattal később, zavartan lesütve a tekintetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659076#post659076][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.09. 23:31[/b][/url]

- Nem adtam lejjebb az álompasi elképzelésemből. Legyen normális, művelt, de legalábbis ne legyen egy bunkó, aki miatt folyton a fejemet kell fognom, hogy leéget. Ne fogdosson nyilvánosan, rosszul vagyok azoktól, akik a nőjük fenekében matatnak köztéren. Otthon mindenki azt csinál, amit akar.
Közben, amíg ő elfoglalta magát a kávéjával, én is rávetettem magam a kakaómra.
- Aztán, akarjon gyereket, de ne gondolja, hogy én azért vagyok, hogy csak és kizárólag háziasszonykodjak. Ha már nem szeret és mással akar boldog lenni, akkor mondja meg, és ne nekem kelljen kimosni a rúzsfoltos gallérjait kézzel, mert akkor megetetem vele. És legyen a barátom, ne tárgyként tekintsen rám, hanem emberként. Szerintem ezek teljesen jogos elvárások, és szomorú, hogy piszok kevés kapcsolatban vannak meg.
A pultnak dőlve nagyot kortyoltam az ideálisan meleg italomba. Akárki akármit is mond, az a legfinomabb még a kakaóból is, ami otthon készül, és amit szeretettel készítenek.
- Szóval furcsa vagyok.
Egyetértően bólintok is, miközben ezt kimondom. Nem kérdésként hangzik el, hanem kijelentésként, sőt, ténymegállapításként.
- Nem tudom Ash, nem tudok tenni ellene... és ez borzalmas. Olyan vagyok, mint az apám.
A végén elnevetem magam, de gyorsan a számra tapasztom a kezem, mielőtt még az emeleten békésen alvó apuka felkelne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659080#post659080][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.10. 00:03[/b][/url]

- Te sem szeretnéd, hogy a pasid este tízkor essen haza?
Kérdezem vissza pofátlanul, még ha azt is mondta, hogy a következő ilyennél már komolyabb büntetésre is számíthatok, de hát ha egyszer ez egy hatalmas magaslabda volt, és ha nem csapom le, hát belülről feszít ki, és különben is, az apám miatt eleve felmentett vagyok a normális kommunikáció alól.
- Tudod ez is vicces. Már, hogy apám szerelmes. Ebben is annyira egyformák vagyunk. Szóval ennyire egyértelmű?
Megdörzsölöm egy kicsit a szemem, miután az utolsó kortyot is kiiszom a bögrémből. A mosogatóba helyezem, és egy pohárba vizet töltve iszok egy kortyot.
- Ajj, Ash!
Dobbantok egy apról, miközben megállok előtte, a kezeimet csípőre tett kézzel.
- Van egy srác, akinek nem tetszik, hogy kilóg a derekam, akkor is, ha otthon vagyok, de érte képes lennék ... még kimondani is ijesztő, de képes lennék pizsamát húzni... mert szerelmes vagyok belé.
Sosem volt pizsamám, de tényleg, ezt az áldozatot simán vállalnám. Most már a dolog csak azon múlik, hogy olyan - e mint az apukája, vagy ő gyorsabban megérti a dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659083#post659083][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.10. 00:30[/b][/url]

- Hihetetlen, hogy képes voltál visszavágni. Aucs, érzem, hogy az ördög kezdi visszaadni a lelkem, szinte fáj.
Mímelt fájdalommal kapok a szívemhez, én nem vagyon olyan jó ebben, mint a drága apám, de legalább őszintén vigyorgok miatta. Ash fejlődik, és meg kell vallanom, ez megijeszt, nem is kicsit, még a végén továbbképzésre kell járnom magaslabdák leszedése és megcsavarása előadásra.
- Úristen, ennyire félelmetes számodra ez? Elszürkültél.
Nagyon furcsa színt ölt a bőre, szívem szerint odamennék hozzá, hogy segítsek rajta valahogy, ehelyett viszont csak állok, tisztes távolságban, és nézem, ahogy egyre rosszabbul néz ki.
- Azt hiszem, jobb ha én most elmegyek. Igen, az lesz a legjobb.
A második mondatot inkább magamnak szánom, ijedten lépek oda a pulcsimhoz, és cibálom magamra, ennek köszönhető nagy valószínűség szerint, hogy a homlokom közepén megakad a dolog, és nem tudom lehúzni teljesen. Ezt nem hiszem el, ennyire béna nem lehetek. Érzem, hogy a könnyeim is kicsordulnak. Hát ez remek. Azt hiszem otthon nem is fogok mást csinálni, csak ütemesen verni a fejem a falba.
- Köszönöm a kakaót.
Mondom a maradék méltóságomat összekaparva, és úgy, hogy csak emlékezetből tájékozódom, elindulok a kijárat felé. Olyanokkal, hogy cipőt húzni vakon, már nem is bíbelődöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659086#post659086][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.10. 00:47[/b][/url]

Rendesen a frász jön rám, amikor elém kerül, nem néztem vissza, mert a filmekben mindig az van, hogy ha visszanézel, meglátod, hogy mit vesztesz el éppen, és én nem akartam látni, nem akartam még több fájdalmat, már így is éppen elég volt. Erre egyszer csak megjelenik előttem, és meleg ujjai a hűvös csuklómat markolják. Mi mindig ilyenek voltunk. Borzalmasan ellentétesek. Nem akarom, hogy így lásson, de ő mégis irányítja a helyzetet, amibe én belemerültem. Megcsókol, én pedig leginkább csak bambán bámulok rá, olyan béna ez a helyzet. Amikor elválnak az ajkai az ajkaimtól, csak még jobban sírok, és közben nevetek is, az arcomat a kezeimmel takarve döntöm neki a mellkasának.
- Sajnálom, a génjeinkbe van kódolva, hogy molesztáljuk a családotokat.
Nyögöm, amikor már kicsit nyugodtabb vagyok, de az eredménye nem jobb, sőt, megint újra folyni kezdenek a könnyeim, és nem tudok rendesen nyelni sem.
- Azt hiszem, lázas vagyok Ash. Nagyon fázok.
Gratulálok fiam, ahelyett, hogy elfutottál volna, szereztél egy sírós, beteg, kakaófüggőt. Nem vagy normális te sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659092#post659092][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.10. 01:23[/b][/url]

Engedem, hogy húzzon magával, nem ellenkezem, elfáradtam. Az hiszem még túl korán keltem ki az ágyből és nem tett jót nekem ez az érzelmi hullámzás sem. A fejem is elkezdett zsongani.
- Van egy csomó mosatlan edény a konyhában.
Házitündér aggodalom bekapcsolva. Valami nagyon rossz beidegződés, de nem szeretem, ha mosatlan edény van, viszont a tény, hogy mindjárt alhatok, ráadásul Ash is ott lesz velem, most nagy motiváció, de a jövőben ilyen nem lehet.
- Ha tanulni szeretnél, tanulj nyugodtan. Bármikor, én meg fogom érteni.
Ígérem csendesen, miközben elhaladunk az apukája szobája előtt, végül beérünk az övébe.
- Meg kéne mosnom az arcomat, nem? Elég negyedvélátlanul festhetek.
Nem mintha az olyan rossz lenne, de biztos vagyok benne, hogy reggel, mikor felkelek, borzalmasan fogom érezni magam, rosszabbul, mint most, bár rápillantva az ágyára nagyon csábítónak hat, viszont az ujjait sem akarom elengedni.
- Mit hittél, kit szeretek?
Ez a rész viszont nem hagy nyugodni, nagyon érdekel, hogy kit nézett ki belőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659095#post659095][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.10. 01:47[/b][/url]

- Megmosom.
Jelentem ki végül határozottan, és be kell vallanom, fogalmam sincs, hogyan jutok ki a fürdőszobába, és azt se, hogyan sikerül megmosnom az arcom, de arra emlékszem, hogy az ujjamat fogkefének használva megmosom a fogam, bár a megmosás itt most egy elég nagyzoló tett, de mindenesetre tisztább. A hajam felkötöm, nem akarom látni sem, hogy milyen, ráadásul az az ősz csík benne, hát az mindennek a teteje. Igyekszem minél előbb visszamenni Ash-hez, és szélesen elmosolyodok, amikor látom, hogy nem menekült el. Mondjuk itt lakik, de megérteném azt is, hogyha mostanra Afrikában játszana az oroszlánokkal.
- Nem szeretem a barmokat. Talán sosem szerettem mást.
Egy picit a vállaimat is megvonom, miközben leülök mellé. Sokkal jobban festek azért így, még ha egyre életképzelenebbnek is érzem magam.
- Kérhetek valamit?
A pólója ujját piszkálom, mintha hirtelen nagyon fontos lenne átrendezni a ráncokat rajta.
- Mielőtt elalszom, megcsókolnál megint? Szeretnék benne lenni, és nem csak bambulni bénán.
Egy kicsit el is pirulok, érzem, vagy a láz vagy az, hogy most nem játszom meg magam, most olyan vagyok, mint amilyen alapból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659097#post659097][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.10. 02:05[/b][/url]

Pislogtam még kettőt, ahogy közelebb ért, de a kezdeti feszültség eltűnt belőlem, ahogy ajkaink találkoztak. Most már képben is voltam, és nem is néztem ki nagyon bénán, így tényleg részt tudtam venni úgymond a csókunkban. Régebben is csináltuk, ő az én nagy elsőm, bár ilyen részinformációkat nem osztottam meg apámmal, talán jobb is. Vajon a mostani állapotot meddig lehet titkolni előle? Ha ilyen sűrűn jár haza van legalább egy hónapunk. Úgyis vizsgaidőszak lesz, minden kapcsolatra rányomja a bélyegét.
- Ne aggódj miattuk, már nem zavarhatnak be. Apa tett róla. Viszont a rózsáink mindenhol díjnyertesek lettek.
Csak viccelek persze, de mégis olyan komoly arccal adom elő, hogy még saját magamat is meglepem. De a végére elmosolyodok, és belecsókolok a nyakába.
- Alhatok belül?
Kérdezem még, mielőtt bemászunk az ágyba. Egészen begubózok, és igyekszem minél kisebb helyet elfoglalni. Rettenetesen fázok, egész biztosan lázas vagyok.
- Apud hét körül kel, ha fél hétkor kiosonok, az jó, ugye?
Nem akartam, hogy veszekedéssel indítsunk, és azt tudom, hogy az én apám hogy reagálna, de nem tudom, hogy Thomas bácsi mit tenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659100#post659100][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.10. 02:42[/b][/url]

Muszáj volt elmosolyodnom, ahogy közelebb húzott magához, olyan jól esett, hogy végre mellette lehettem. Valószínűleg a betegségemnek köszönhet, hogy végre megmondtam neki a dolgokat. Az biztos, hogy amúgy nem tettem volna, hiszen eddig is mélyen hallgatom róla. Átöleltem őt, felpillantottam rá kékjeimmel, hihetetlen, hogy itt vagyunk.
- Szép álmokat, Ash.
Felelem én is, abban a pillanatban Pedig, ahogy becsukom a szemed, el is alszom, és bár egyszer kinyitom a szemed hat után kicsivel, mégsem kelek fel, csak néztem egy kicsit a mellett alvót, és szépen lassan visszaalszom.