[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656387#post656387][b]Dasha Fresmoon - 2017.01.19. 20:15[/b][/url]

Délután három óra van, mire hazaérek az egyetemről. Szerencsére már nincs több órám a mai nap, viszont programom annál inkább. Estefelé jön át a barátnőm és buli lesz, amiről az uraság még nem tud, de hamarosan értesül róla. Megszokhatta már, hogy csak úgy random ötleteket dobok fel és nem kérem ki a véleményét, de tegyük hozzá, hogy még sosem haragudott meg rám, ha bulizni támadt kedvem. Lepakolok és fújok egyet, majd gyors kaja után berontok a macihoz és bármit is tevékenykedik, most azt abba fogja hagyni, nincs apelláta. Egész nap nem csinált semmit, hiszen ma nem kellett dolgoznia menni.
- Van egy jó  hírem, meg egy rossz - kezdem el, nem mintha nem lenne már önmagában remek, hogy itthon vagyok. - A jó hír az, hogy este buli lesz itt. A rossz az, hogy most jössz, mert segítened kell takarítani. - Nem kérdezem, mondom. Egyedül sosem végeznék az egész házzal, de ha jófiú lesz - hahahahaa -, akkor majd ő megy el a boltba egy-két finomságért. Megfogom a kezét és húzni kezdem a nappali felé, mondjuk ez semmit sem ér, olyanok vagyunk mint Dávid és Góliát, én nagyjából fele akkora vagyok magasságban is, szélességben pedig főleg, mint ő és csak akkor tudnom megmozdítani, ha az ő is engedi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656396#post656396][b]Dasha Fresmoon - 2017.01.19. 20:42[/b][/url]

Byungie, Byungie, az én kismackóm. Imádok rajta aludni, mert akkora izmai vannak, hogy betelíti az egész ágyat, ha nem franciaágyról van szó és én már csak rajta férek el. Byungie, Byungie, az én kismackóm. Imád videójátékokkal játszani, csak ne lenne ekkora kupi a szobában. Sokban hasonlítunk, de én sosem tudnék ekkora rendetlenségben ellenni, bántaná a szemem. Húzni kezdem, de mint vártam, nem sok sikerrel járok.
- Már csináltam, ott van a konyhaasztalon - válaszolom aranyos-durcisan és felhagyok a noszogatással, inkább ölbe teszem a kezem. Nem vagyok én gonosz boszorkány, vagyis de, az vagyok, de nem gonosz. Csináltam magamnak kaját és azzal a lendülettel a macinak is, mert tudom, hogy bármilyen napszakról van szó, ő tud éhes lenni. Egy biztos, szerencsés lehet velem és nem is panaszkodhat, más csaj lehet nem lenne vele ennyire figyelmes. Így már nem nehéz elráncigálnom a TV elől, ő leül falatozni a konyhában, míg én nekiállok rendet rakni. Csak tudnám, mit keres a bugyim a nappaliban...
- Légyszi Maci, ne kezd el videót nézni miközben eszel, tényleg szükségem van a segítségedre - mondom neki kérlelve, mert tudom, hogy ő imád úgy enni, hogy közben sorozatot, vagy valamilyen zenei műsort néz, akkor viszont háromnegyed órán keresztül csak eszik csigatempóban, erre pedig most nincs időnk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656405#post656405][b]Dasha Fresmoon - 2017.01.19. 21:15[/b][/url]

Mikor megtudja, hogy van kaja, mint a szélvész, úgy szalad a konyhába és nekiesik a tálnak. Bólintok, mert valóban az egyik kedvencét csináltam, de neki mi nem az? Nem mondhatom, hogy nehéz rá főznöm, szinte mindent ugyanolyan jókedvvel megeszik. Csak azért is előveszi a telefonját, igaz ezúttal szerencse, hogy csak egy comebacket néz, ami nem hosszú. Azért noszogatom, mielőtt automatikusan rányomna a következő videóra és erre már ő is kapkodja magát. Nem kell sietnie az evéssel, nem azt mondtam, hogy két kanállal egye a levesét, csak hogy ne merüljön bele a koreai képvilágba.
Aztán befejezi és odajön segíteni nekem. Nem vagyok béna, sem pedig gyenge, mivel nekem is vannak izmaim, de szó mi szó, nem vagyok vetélytársa a macinak. Hagyom, hogy elvigye a dobozokat, én inkább a könnyű dolgokat szedem össze, mint például ruhákat. Kis kíváncsi, nem lehet előle semmit sem titkolni, pedig nagyon akartam egyszer meglepetést neki. Grimaszolok kicsit, majd válaszként először az ajkaihoz tapadok. Ez a másik veszélyforrás, ha ezt csináljuk, akkor hamar vége lehet a takarításnak, ezért keservesen is, de eltávolodok a kalácstestétől és megadom magam.
- Egyik barátnőm és társai. Ne aggódj, zömével angolok, aki pedig nem az, elvileg ők is tudnak angolul. De ha mégsem, akkor koreaiul igen. - nyugtatom Byungiet. Nem tudom, hogy ki jön pontosan, de nagyon remélem, hogy Gwen pasija is eljön, mert ha nem, akkor a lánnyal együtt én rángatom el ide. Muszáj bemutatnia, ahogy ő is meg fogja ismerni a macit.
- Ezt fel tudnád vinni a hálóba, édes? - kérdezem és közben egy újabb dobozt adok a kezébe, tele dossziékkal. Kissé érződik a hangomon, hogy ez már nehéz nekem, egy csomó papírnak aztán van súlya. Lehet az utóbbi napokban többet kellett volna foglalkoznunk a kipakolással, mint egymással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656439#post656439][b]Dasha Fresmoon - 2017.01.20. 13:57[/b][/url]

Próbálom terelni a kérdéséről a témát és túl jól sikerül. Még én is saját magam csapdájába esek, mert igen nehezemre esik megszakítanom a csókunkat. Máskor nem fogom így random letámadni, ha fontos és időkorlátos feladatunk van, egyéb esetben természetes, hogy az ölébe vetem magam. Belátom, hogy ez most nem a meglepetések alkalma, illik neki is tudnia a vendégekről.
- Nyugi, mindenkivel biztosan össze fogsz haverkodni. Mondjuk szerintem én sem fogom ismerni a társaság felét. - Gwen. Egy biztos vendég. A többieket kétesek, illetve vannak nagyon ajánlott - alias Gwenpasi - és nagy valószínűséggel érkező - a Szofi nevű lány, akit a szöszi említett az egyetemen - vendégek. Lehet JiByungnak nem fog tetszeni, hogy úgymond idegenek jönnek, de neki ígyis-úgyis azok, történetesen most talán nekem is egy részük. Mindazonáltal én bízok a barátnőmben és tudom, hogy a barátai szintén jó fejek, ezért nem is aggódom. Hallom a maci kérdését és elgondolkozok azon, mit is beszéltünk meg pontosan, erre megcsörren a telefonom, én pedig rohanok felvenni ki a konyhába. Egy seouli barátnőm az és kissé eltrécselek vele, de nem felejtem el, hogy pakolni kell, valamint a megjegyzésére - hogy varázslattal könnyebb lenne - bólintok és noszogató pillantásokat teszek felé, jelezvén, hogy akkor csinálja, ne várjon rám, vagy tapsra. Pár perc után sikerül leraknom a muglieszközt, majd visszamegyek a sráchoz pakolni.
- Úgy hét, fél-nyolc felé jönnek elvileg. Lehet tényleg jobb lenne varázsolni. Csak előbb meg kéne találnom a pálcám. - Komolyan nem találom, pedig szoktam figyelni, hogy ne hagyjam el. Seoulban viszonylag keveset használtam, Magyarországon nagyobb hagyománya van a segédeszköznek és nekem még vissza kell szoknom, hogy mindig magamnál tartom.
- Ha megtalálod, kapsz egy hatalmas cuppanósat! - motiválom Byungiet, hogy segítsen megkeresni, nem mintha ezzel annyira befolyásolhatnám, amúgy is kap minden jót tőlem, amikor csak akarja, de azért játéknak nem rossz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656476#post656476][b]Dasha Fresmoon - 2017.01.20. 20:39[/b][/url]

- Jaj már, ne legyél ilyen, mindenki nagyon aranyos lesz, csak próbálj meg maximálisan nyitott lenni - válaszolom neki mialatt már futok a telefonomhoz, hogy felvegyem a barátnőm hívását. JiByung addig is halad, valamint felfogja a pillantásom üzenetét és önállósítja magát, olyat tesz, amit ritkán: varázsol.
- Majd hangszigeteljük a házat, de csak ha készen leszünk - mondom, miután leteszem a telefont és visszasétálok hozzá. Még én sem ismerem annyira a szomszédokat, de nem kéne rosszul indítani náluk. Igaz, szerintem egyszer felvarázsoljuk a bűbájt és fel sem kell később oldani a varázslatot, elvégre ahogy ismerem magunkat, nem egyszeri alkalommal fog hangosan szólni a zene. Bár már Byungie megoldotta, de jó lenne nekem is megtalálnom a pálcámat, ezért elsőfokú keresési parancsot adok ki és nagy díjat tűzök ki annak, aki megtalálja. Lehet elkényeztetem magam egy cukrászdában egy tiramisuval, amennyiben én lelem meg előbb.
- Látod, ezt teszed velem! - Csakis miatta dobtam el az agyam még fél évvel ezelőtt. De nem értem, hogy miért gúnyolódik, szerintem ő többször hagyta már el a pálcáját, mint én. Öhm, mármint a varázspálcáját. Keresni kezdem az elveszett tárgyat, végül pedig eszembe jut, hogy a kabátomban lesz nagy valószínűséggel. Nem rohanok érte, hagy keresse csak a macim, ha jutalmat szeretne, noha úgy tűnik, nem elégedett az ajánlatommal. Ez szomorú, arról nem is beszélve, hogy jobb kaját szeretne enni. Megállok a pakolászással, felegyenesedek és csípőre teszem a kezem felháborodottan.
- Szóval azt mondod, hogy alapból nem ötcsillagosan főzök? Pedig direkt a te ízvilágod szerint fűszerezem a leveseket! - Ha tudná, hogy én jobban szeretem máshogyan készítve, de csakis miatta rászoktam az ő kedvencére, tán nem mondana ilyet. Ez kissé demotiváló tőle, így esélyt sem adok a nyereményre, magam megyek a kabátomhoz és veszem elő a pálcámat belőle, mely tényleg ott lapult. Szerencséje, hogy olyan lány vagyok, akit könnyű kiengesztelni, neki különösen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656497#post656497][b]Dasha Fresmoon - 2017.01.20. 22:19[/b][/url]

Bízom benne, hogy ezúttal is pont annyira nyitott lesz Byungie, mint amennyire megismertem. Eddig ezzel még sosem volt gond, e téren tökéletesen összeillünk és imádom benne, hogy nem egy könnyű szívű srác, hanem erős és férfias és maciiiii. Csak mosolygok rá, ennél többre nincs is szükség, mert tudja, hogy mit gondolok és azt is, hogy miatta vesztem el a fejem.
- Nem fogom elfelejteni! - Na persze, ahogy azt sem fejeltettem el, hogy hova tettem a varázspálcámat. A hihetőség cseng a hangomban, mégis bíznia kell bennem és nekem is magamban. Amint megszólal majd a zene, úgyis rájövök, hogy aktiválni kéne a bűbájt. A szemét még élvezi is, hogy miatta veszítem el valahányszor a fejem és az épeszű gondolkodásmódomat, mire kedvem lenne belecsípni a formás kis hátsójába, de ahhoz messze áll tőlem és tele van a kezem, szóval megússza. Ha akarnék se tudnék ellenállni neki, persze ha nem elégedett a konyhai művészetemmel, az kicsit rosszul esik és ezt nem titkolom. Jogosan háborodok fel és követelem, hogy szaporán magyarázza ki magát a helyzetből, mert direkt fogom elsózni a levesét. Na jó, ilyet sosem tennék vele, de kisebb trollságokat simán. A válaszára azonban csak még jobban tátva marad a szám. A kis telhetetlen!
- Elmehetsz a francba, majd ha sok pénzt hozol haza, készítek olyan ebédeket, hogy bele sem fog férni a hasadba! De amúgy is, egyetemista vagyok, szerinted nekem ilyenekre van időm? Az egyik hétvégén megkaphatod, amennyiben előbb elviszel egy romantikus étterembe és gyertyafény mellett fogunk vacsorázni, én csini ruciban, te pedig öltönyben. - Ez aztán a kifakadás Dasha módra. Nem félek kimondani a véleményem és kissé erősebb szavakat használni, az imént említett személyisége miatt. Inkább magam indulok a pálcámért és ezzel pontot teszek az egész kényes, noha sokkal barátibb veszekedésnek, mint látszik. Hogy lehiggadjak, varázslattal gyorsítom a pakolást és végleg befejezem a nappaliban a rendet rakást. A macim pedig bújva megölel hátulról, kapok egy puszit és ettől akaratlanul is elmosolyodom. Próbálok mérges lenni rá, de ez lehetetlen, amikor ennyire gyengéd és törődő. Nagyon szeretem ezt az énjét is, mondhatni ezzel fogott meg véglegesen. Amikor a karjaiba zár, akkor kerek a világ.
- Szeretlek Mackóm!